Vasas, 1995 (100. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
Cll. ÉVFOLYAM - 1. SZÁMÁRA: 30 FT 1995. JANUÁR Új esztendő küszöbén 1994 decemberében a XXXII. vasas kongresszussal szakszervezetünk történelmének egy rendkívül nehéz szakasza zárult le. Átéltük az 1990-es rendszerváltás óta a második szabad és demokratikus parlamenti választást, majd ezt követően az önkormányzati választásokat, miközben a gazdaság helyzete tovább romlott, növekedett a munkanélküliség és a szociális ellehetetlenülés emberek százezreit sodorta a létminimum alá. Mindezek közben az egy évvel korábbi rendkívüli kongresszus határozatának megfelelően megtörtént a szakszervezeti tisztségviselők teljes körének újjáválasztása és végül decemberben a következő öt évre utat mutató vasas kongresszus. Az új esztendő küszöbén arról beszélgettünk Paszternák László elnökkel (akit a budapesti 30. választókerületben a Magyar Szocialista Párt csepeli szervezetének képviseletében országgyűlési képviselőnek választottak, hogyan lehet értékelni az elmúlt hónapokat és miként tudunk felkészülni az előttünk álló évre. Rendhagyom kezdve ezt a beszélgetést, tekintsünk vissza pont egy évvel korábbra. 1994 januárjában, az akkori évindító beszélgetésünkön a következésképpen zártuk le az újságcikket: Kicsit tekintsünk előre és gondolatban ugorjunk egy évet. Ha 1995. januárjában ülünk majd le egy hasonló beszélgetésre, vajon miként fogjuk értékelni 1994-et? - Nagyon remélem, ha egy év múlva beszélgetünk, azt a mai olvasóink, tagjaink mind jó egészségben elolvashatják, vagyis mindnyájan együtt szembesülhetünk majd az elmondottakkal. Bízom abban, hogy sikerül megőrizni az ország békéjét és kulturált, európai mértékkel mérve is elfogadható politikai hatalom jön létre, amely támogatható a munkavállalók milliói részéről is. Úgyis mondhatnám, hogy egy olyan „házat” sikerül berendeznünk, amelyben mindenki - ben ne mi vasasok is - jól érzik magukat. A gazdaságot pedig sikerül stabilizálni és ebben a munkában szakszervezeti tisztségviselőként és parlamenti képviselőként egyaránt tevékenyen közreműködhetek.” - Most szembesülve az elmondottakkal, tekintsük át, mi az ami megvalósult és mit nem sikerült teljesíteni? - Úgy gondolom, nem tévedtem abban, hogy az ország lakossága képes volt immár másodszor európai mértékkel mérve is kulturált és demokratikus szabad parlamenti választást lebonyolítani. Azt is jól sejtettem, hogy ezen a választáson alapvető változások fognak bekövetkezni és teljesen más politikai berendezkedés jön létre. Most már látjuk, hogy megtörténtek ezek a változások, és a jobboldali konzervatív pártok súlyos vereséget szenvedtek. Olyan új politikai erő kapott bizalmat, amelyik egy jobb belső hangulatot, légkört tud kialakítani,melyben a szakszervezetek, munkavállalók, és a kormány kedvezőbb együttműködést tudnak megvalósítani . 1994 elején egy dologban azonban tévedtem. Én sem sejtettem, hogy milyen mély és súlyos gazdasági, szociális válságot kapott örökül a választások győztese, valamint azt sem tudtam, hogy milyen politikai, szervezeti formák és megegyezések jönnek majd létre az ország kormányozhatósága szempontjából. Azóta már tudjuk, hogy egy szociálliberális kormány alakult meg. Természetesen jobban szerettem volna, ha egy szocialista-szociáldemokrata kormányzat jön létre, ám ennek ellenére híve vagyok az együttműködésnek. Az így kialakult helyzetben tudomásul kell vennünk, hogy egy liberális koalíciós szövetség néhány szempontból nem a legkedvezőbb irányba viszi a szocialista-szociáldemokrata irányzatú kormánytöbbséget. Fel kellett adni bizonyos elképzeléseket abból a programból, melyet mint szakszervezet kívánatosnak tartottunk és előzetesen támogattunk is. Nagyon kedvező, hogy ezek a változások békés és kulturált körülmények között jöttek létre, megteremtve a feltételeket a másik fontos esemény, az önkormányzati választások sikeres lebonyolítására is. A munkavállalók szempontjából lényeges, hogy mindkét választáson páratlanul sok szakszervezeti tisztségviselő kapott bizalmat és választották be a különböző testületekbe. Mindez azt igazolja, hogy a szakszervezetek presztízse növekszik és a társadalomban újra kezd helyreálni a munkavállalók képviselőinek eddig megingani látszó helyzete. Ez utóbbi azért is fontos, mert egy konszolidáltan és jól működő országban elengedhetetlen, hogy a szakszervezetek megfelelően elismert partnerek legyenek és a munka világában meghatározó szerepet játszanak. Vagyis az élet visszaigazolta azokat a dolgokat, melyeket a vasasszövetség rendkívüli kongresszusán (1993 decemberében) megfogalmaztunk és egy politikai nyilatkozatban tettünk közzé... (folytatás a 3. oldalon)