Vasas, 1996 (101. évfolyam, 1-12. szám)
1996-01-01 / 1. szám
VASAS SZERVEZETI ÉSET Új esztendő küszöbén (folytatás az 1. oldalról) szó esett, hogy a legtöbb probléma éppen a megállapodás hiányából fakadt. Nem volt az állam, a munkaadók és a munkavállalók részéről közösen elfogadott megállapodás, ezért ki-ki a saját belátása szerint cselekedett, kihasználta a pozíciójából fakadó előnyöket, amelyek elvezettek a folyamatos tiltakozásokig. Ha vannak szabályozott és törvényes megállapodások és ezeket be is tartják az aláíró felek, akkor a lehető legkisebb mértékűre lehet redukálni a konfliktusokat. Éppen ezért tartom jelentősnek az elért eredményeket, azt hogy a kormányzat is késznek mutatkozik bizonyos önkorlátozások elfogadására. Ez utóbbi annál inkább is kedvező jel, mert ezt a kormány a kisebbik koalíciós partner ellenére tette meg, és a szocialista frakció a törvényhozásban is tartotta magát a megállapodáshoz. Nagyon lényeges, és külön kihangsúlyozandó, hogy ez a megállapodás végre hosszabb távra mutott, mert az 1996-ra várható újabb intézkedésekkel (társadalombiztosítási, költségvetési és államháztartási reform) garantálná, hogy a reálbérek az eljövendő kéthárom évben nem csökkennek tovább. Ezek az intézkedések megalapozhatják a társadalmi közmegegyezésen alapuló együttműködést, bár tudjuk, hogy még rengeteg nehézséggel kell szembenéznünk és az ez évre várható reformok sem könnyítik meg a munkavállalók helyzetét. Bízom viszont abban, hogy tanult a kormányzat az 1995-ös év keserű tapasztalataiból és soha többé hasonló előkészítetlen és átgondolatlan intézkedéssorozatra nem fog sor kerülni. Ilyen nehéz körülmények, ilyen megszorító intézkedések közepette, amikor mindenkinek a saját és családja létfenntartása is komoly nehézségeket jelent, megint bebizonyosodott az a régi jelszó, hogy egységben az erő. Gondolok itt többek között arra, hogy bár vállalataink nagy része gondokkal küszködik, megmaradt a tagságunk, az üzemi tanácsi választásokon szakszervezeti tagjaink és a szakszervezeten kívüliek többsége is a vasas képviselőinek szavazott bizalmat. Vagyis ténylegesen érezni lehet a vasasok erejét. Elképzelhető, hogy ezt a helyzetet értékelte a nemzetközi szövetség is, amikor megválasztották önt a kelet-európai régió képviselőjének? Először is szeretném kiemelni, hogy csak elismeréssel tudok beszélni tagságunkról, akik ebben a nehéz időszakban is kitartottak mellettünk, de ugyanígy köszönet illeti a vasas vállalatoknál dolgozó szakszervezeten kívüli kollégákat is. Köszönet, mert olyan bizalomról és támogatásról biztosítottak bennünket 1995-ben, immár ismételten az üzemi tanácsi választásokon, amelyet nem lehet kellő meghatódottság nélkül fogadni. Ez a bizalom azt jelenti, hogy az elkövetkező években a vasasszakszervezet működési területén az egyetlen reprezentatív szerezet vagyunk, egységszakszervezetként működve. A kollektív szerződéseket, a szakmai ágazati szerződéseket mindenhol a vasasszakszervezet kötheti meg. Úgy érzem és értékelem, hogy valószínűleg ez a bizalom tükröződik vissza a nemzetközi mozgalomban is, hiszen egyre több helyen kapnak lehetőséget a vasasszakszervezet képviselői. Izraelben, Németországban járt nagyobb létszámú csoportunk, de ezen kívül is sok tisztségviselőnk kapott meghívást a világ számos országába, ahol elismert felkészültséggel képviselték szövetségünket. Gondolom mindez hozzájárult ahhoz, hogy a nemzetközi szövetség végrehajtó bizottságába egyhangú szavazás alapján engem válsztottak a kelet-közép-európai országok képviselőjének. Nagy megtiszteltetésként értékelem ezt a választást, amely természetesen nem csak nekem szól, hanem a vasasszakszervezeteknek, melyet a térség legösszefogottabb egységszakszervezetének tartanak, és itt látják a leginkább biztosítottnak a tényleges szakszervezetszerű működést. Mással nem is lehet zárni ezt a beszélgetést, mint azzal a szokásos kérdéssel, hogy vajon reményei szerint egy év múlva miként értékelhetjük 1996-ot? Nagyon remélem, hogy most sikerül olyan előrejelzést adnom, amely tényleg megvalósul az év folyamán. Éppen ezért szeretném, ha egy konszolidált társadalmi környezetben tudnánk dolgozni, melyet elősegítenek az érdekegyeztető tanácsban mindhárom oldal képviseletében aláírt megállapodások, melyeket természetesen mindenki be is tart. Szeretném, ha sikerülne a reálbérek csökkenését ténylegesen megállítani. Mindehhez további összefogást, együttműködést, és össztársadalmi szolidaritást tartok szükségesnek. Ha mindez bekövetkezik, akkor már nem lehetünk elégedetlenek. Végezetül, az újságon keresztül is kívánok minden olvasónknak, tisztségviselőknek, szakszervezeti tagunknak, valamint eljövendő tagunknak békés, boldog és az 1995-ösnél sikeresebb új esztendőt. Köszönöm a beszélgetést. Mayer György körül kialakult helyzet miatt most nem kéri Sándor Lászlót posztja feladására. Az MSZOSZ elnöke hangsúlyozta, hogy erősíteni kívánja a társadalombiztosításban a szakszervezetek befolyását. Erre utal az az állásfoglalás is, amelyet a szövetségi tanács elfogadott. E szerint a testület aggodalommal és ellenérzéssel tapasztalja, hogy az utóbbi időben a pénzügyminiszter és a Magyar Nemzeti Bank elnöke a tb-önkormányzatok tevékenységéről a tényektől független, az önkormányzatok hitelét, közmegítélését rontani szándékozó nyilatkozatokat tett. Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsa ezúton is rámutat: a tb-önkormányzatok lejáratására tett erőfeszítések mögött hatalomcentralizációs fiskális érdekek, újraállamosítási törekvések húzódnak meg, nem pedig a nyugdíjasok, a gyógyításra szorulók érdekei. Az MSZOSZ visszautasítja a felelőtlen hangulatkeltést, és közös fellépésre hívja fel a munkaadói és munkavállalói szervezteket a TB önkormányzatiságát érő támadásokkal szemben. A szövetségi tanács ugyancsak határozatot hozott a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésére, a rugalmas konstrukció bevezetésére és az ehhez kapcsolódó foglalkoztatási eszközrendszert, munkajogi szabályozást módosító népjóléti minisztériumi és munkaügyi minisztériumi tervezetéről. E szerint az MSZOSZ a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésére vonatkozó jelenlegi kormányzati javaslatot elutasítja. Az MSZOSZ Szövetségi Tanácsának továbbra is az az álláspontja - legutóbbi kongresszusának megfelelően -, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer átalakítására önállóan - külön törvényben - és átfogóan kerüljön sor. Az új rendszer bevezetésére 10-15 éves átmenetet kell biztosítani úgy, hogy arra az érintett korosztályok fel tudjanak készülni. A nyugdíjreform komplex ismerete alapján lehet csak részletekbe menően a korhatáremelés egyes elemeinek vitáját lefolytatni. A szövetségi tanács felkérte a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzatot és az abba delegált MSZOSZ-es képviselőket, hogy gyorsítsák fel a nyugdíjreform előkészületeinek munkálatait. Ugyancsak felhívással fordult a testület a társszakszervezeti konföderációkhoz és a munkaadói érdekképviseleti szervezetekhez, hogy egységes fellépéssel befolyásolják a nyugdíjbiztosítási önkormányzat közgyűlésének folyamatát. Végül újságírói kérdésekre válaszolva Sándor László megerősítette, hogy az MSZOSZ érdekelt az ár-bér megállapodás létrejöttében, jóllehet zsugorodik ennek esélye. A szövetség képviselői azonban mindaddig részt vesznek a megállapodás előkészítésében, ameddig a sikernek a legkisebb reményével számolhatnak. - Kárpáti - 3