Vasas, 1997 (102. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
CVI. ÉVFOLYAM - 1. SZÁM ÁRA: 50 FT 1997. JANUÁR Új esztendő küszöbén Most már több évre visszamenően ilyen beszélgetéssel kezdjük a Vasas újság januári számát és szinte mindig az elmúlt évi nehézségekről és az előttünk álló semmivel sem könnyebbnek tűnő hónapokról ejtettünk szót. Az idén törjük meg ezt a hagyományt és bármennyire újból kemény központi áremelésekkel kezdődött 1997, mi beszéljünk egy kicsit biztatóbb dolgokról is. A kormányfő csökkenő inflációt ígért és a reálbérek évek óta tartó csökkenésének megállítását, sőt jobb esetben kis mértékű emelését prognosztizálta. A köztársasági elnök újévi köszöntőjében szintén azt mondta, hogy túljutottunk a gazdasági mélyponton és idén megkezdődhet a kilábalás. Osztja-e ezeket a bizakodó nyilatkozatokat, és valóban optimistán tekinthetünk az új év elé? - Tényleg látok és tapasztalok olyan folyamatokat, melyek igazolják ezeket a bizakodó nyilatkozatokat. Ugyanakkor, mint szakszervezeti vezető, nagyon határozottan szeretném kijelenteni, hogy majd a tények fogják megmutatni megalapozottságukat. Természetesen én is azt mondom, hogy nagyon jó lenne már végre a hosszú évek óta tartó visszaesést megállítani és mindannyiunk számára érezhető javulást elérni. Ilyen szempontból miért is ne legyek optimista. Nemzetgazdasági szinten olyan folyamatok indultak el, amelyekről a korábbi években nem beszélhettünk. Két évvel ezelőtt azt láttuk, hogy szinte elkerülhetetlen az ország pénzügyi összeomlása, a gazdaság külső és belső egyensúlyának felborulása. Erre visszatekintve, mindenképpen pozitív az elmozdulás. A külföldi adósságállomány és az ezzel járó kamatterhek oly mértékben csökkentek, amely példátlan az elmúlt hét-nyolc évhez képest. Az országba beáramló tőke és az ennek nyomán megvalósuló termelési feltételek megint csak kedvező jeleket mutatnak. Továbbá az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a külföldi pénzintézetek, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap szakértői mennyire pozitívan beszélnek a magyarországi változásokról. Tudom, tagjaink és tisztségviselőink erre szokták azt mondani, hogy minden nagyon jó és szép a kedvező külső megítélés, de végre már saját helyzetünkben is érzékelni kellene ezeket a változásokat, mert a lakosság jelentős részének eközben rosszabbodott a helyzete. Sajnos, ez a tendencia érezhető a vasasok egy részénél is. Éppen ezért én is azt mondom, hogy most már egy országon belüli javulásnak kell bekövetkeznie. Ezért kiemelt fontosságúnak tartom, hogy a társadalom egészének, ezen belül a vasas tagságnak a gazdasági, szociális körülményei miként alakulnak. Úgy gondolom, hogy a vasasszakszervezet területén, amennyiben az alsó és középszintű érdekegyeztetésben el tudjuk érni a kitűzött céljainkat-erre pedig jó esélyeink vannak -, akkor hoszszú évek óta valóban bekövetkezhet a reálbérek emelkedése. Mindezen folyamatokat segítheti, ha a kormányzatnak is sikerül elérnie az infláció csökkentését. Persze tisztában vagyok azzal, hogy az elmondottakat nem az év elejei optimista nyilatkozatok alapozzák meg, de az elmúlt időszakban sosem beszélhettünk ennyire stabilnak tűnő gazdasági és pénzügyi helyzetről. Alátámasztja bizakodásunkat az érdekegyeztetésben elért eredményünk is, így például a minimálbér-megállapodás, amely kevesebb ugyan az általunk javasoltnál, de elfogadható kompromisszum és január 1- jétől hatályos. Valamint folynak a tárgyalások a kormányzattal és a munkaadói oldallal a szociális és egyéb kérdésekben is. Ugyanakkor nem minden területen látom ilyen pozitívnak a helyzetet. Nem örülök a társadalombiztosítási önkormányzatok körül kialakult helyzetnek, a szervezeteket érő politikai indíttatású és sok esetben szakmailag megalapozatlan támadásoknak. Mindez érintheti a szociális ellátás jövőbeni helyzetét vagy a nyugdíjtörvényben meghatározottak végrehajtását. Ebben a kérdéskörben - meglátásom szerint - még komoly harcra kell felkészülnünk a pénzügyi kormányzattal szemben. Vannak jelei még az újraállamosítás felé mutató iránynak is, amely alapjaiban sérti az önkormányzatiságot. Idén lejár a tb-testületek mandátuma, ezért kérem minden tagunkat, hogy támogassák és segítsék a társadalombiztosítási önkormányzatok további fennmaradását, hiszen az eddigi munkájuk hosszú távon szolgálja majd minden magyar állampolgár érdekét. Természetesen az elmondottak mellett legalább olyan fontos a szűkebb vasastagságot érintő kérdéskörök megvizsgálása és a munka világát befolyásoló szabályok megalkotása, javítása. Mindenképpen pozitív változásokat érzékelek a munkaügyi kormányzat munkájában, így például felvetésünkre a kormány kezdeményezte tavaly év végén egy széles körű konferencia megrendezését, melyen a szakszervezeti jogsérelmeket, a tisztségviselőket érő atrocitásokra adandó válaszlépéseket tekintettük át. Ehhez kapcsolható, hogy megszületett a Munkaügyi Ellenőrzésről szóló törvény, amely igen komolyan szankcionálja a munkavállalókkal szembeni jogsértéseket, a kiszolgáltatott és olykor kizsákmányolt módon foglalkoztatókat, a feketemunkát elrendelőket és így tovább. Ennek a törvénynek a szellemében fel lehet lépni a mun(Folytatás a 3. oldalon)