Vasmegye, 1949. október (5. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

2 ügynökeinek gyarmata. Rajkvallomása elején még csak arról beszélt, hogy Tito utasítása burzsoá-demokratikus kormányról szólt, amelyben benne lennének a nyugatra töltött jobboldali szociáldemokraták és Nagy Ferencék is. De amikor a vád kezdte jobban megvilágítani ezt a burzsoá-demokratikus tervet, akkor egyszeriben kiderült,hogy lényegében azt a vérgőzös, népellenes, fasiszta rendszerre akarták visszaállítani, melyet 1944—45 telén a fel- Aabaditó Szovjet Hadsereg elsöpört. (Hatalmas taps.) Amikor Rajkot sarokba (Szorították és az elnök megkérdezi tőle, hogy tervének sikere esetén mit műveltek volna hazánkban az ő jugoszláv és nyilas segédcsapatai. Szemrebbenés nélkül azt válaszolta: „mindenesetre a legmesszebbmenő kegyetlenség és mészárlás azokkal a demokratikus erőkkel szemben, melyek őket az országból kiszorították, amelyek a kapitalizmust fokozatosan likvidálták, a földeket feosztották, az üzemeket, bankokat államosították, és így tovább. [Erre nyilvánvalóan gondolhatam, hiszen politikus ember vagyok és az ábc-jét ismerem a politikának." Szőnyi ugyanerre a kérdésre azt válaszolta: „Végülis viez egy burzsoá demokratikus köztársaság, hanem a fasiszták véres uralmánakvalami új formája következett volna be, ugyanolyan gyakorlati következményekkel, vagy hasonló gyakorlatikövetkezményekkel, mint a múltban a véres fasiszta diktatúrában. Bekövetkezett volna, hogy a gyárosok visszakapják a gyárakat, a földesurak nagyrészt földjeiket, a bankárok a banftokat, vagyis a magyar dolgozókat minden olyan vívmánytól, amit a népi demokráciában elért, új-ára megfosztották volna. Atőkés uralom véres formája, alakult volna ki Magyarországon. Szőnyi még külön hozzátette: a nők egyenjogúsága is megszűnt volna. Fz mit mondott Pálffy? — Teljjelett tisztában voltam azzal,hogy egy ilyen megindított folyamat nem áll meg félúton, tudtam, hogy nincsenek a langyos középút il, vagy-vagy és egy ilyen burzsoá-demokratikus változás a magyar politikában, akár akarjuk, akár nem, visszamegy egész a Horthy-fasizmusig. És azzal is tisztában voltam, hogyaz ilyen Horthy-terrorhozvisszatérő állapot nemcsak gazdasági és politikai változásokat jelent az adott helyzethez képest, hanem a fasizsmusra jellemző brutális előnyomást is a munkásokkal szemben. Még világosabban beszélt erről Korondy, a fasista csendőrszázados. — Én, mondotta Korondy, az összeesküvés céljáról azt tudtam, hogy célja fegyveres puccs )segítségével a kormányt eltávolítani. Rákosi, Farkas és Gerő minisztereket őrizetbe venni, ellenállás esetén fizikailag megsemmisíteni őket és a hatalmat átvenni. A hatalom birtokában visszaállítani a régi burzsoá kapitalista rendszert, a földeket a régi földbirtokosoknak visszaadni, a gyárakat a gyárosoknak, a bankokat a bankároknak, visszahelyezni régi beosztásukba a volt rendőrség és csendőrség, Horthy-hadsereg tisztjeit és tiszthelyetteseit. A minden bizonnyal ez ellen elégedetlenkedő munkásokat, különösen a nagyobb munkáslakta vidékeken, Diósgyőr, Salgótarján, Ózd, terrorcselekményekkel megfélemlíteni. — íme, ez lett volna az összeesküvés eredménye. Vasidrom, éles szögekkel kiverve Burzsoá demokratikus köztársaságot emlegetett és véres fasizmusra gondolt. A magyar dolgozó nép 1919 augusztusában már áldozata lett egyszer hasonló kísérletnek. Akkor is polgári demokráciát ígértek neki a nyugati imperialiták és a böllérbicska uralma -ány. Siófok, Horthy és Szoma valósult meg belőle ,lejtem el, amikor 1919 nyarán a magyar Vörös Hadsereg (hatalmas taps) egy századának politikai megbízottja magyarázta a katonáknak: Ezelőtt tajárom volt a dolgozó nép nyakán. Ha most kicsivarják kezünkből a fegyvert, akkor vasjármot kapunk. És én hozzáteszem: Ha Rajkék, Titoék és amerikai gazdáik terve sikerült volna, akkor a Magyar dolgozó nép nyakára nem egyszerű vassárom került volna vissza, hanem vasjárom éles szögekkel kiverve. Ezt ma már felismeri nemcsak a Párt, de a magyar dolgozó nép is és Rajk bandájának leleplezéséből nem az a legkisebb haszon, hogy minden magyar hazafi megérti, hogy hová vezet az azút, amelyre a nyugati imperialisták szerették volna országunkat átdobni. Mi is megjegyezzük magunknak az áruló Pálffy szavait: Nincs langyos középút, vagy-vagy. (Nagy taps.) De le kell vonnunk egyéb tanulságokat is, elsősorban a munkásosztály, a dolgozó nép Pártjának jelentőségéről A Rajk-banda leleplezése azt bizonyítja, hogy nemcsak mi ismertük a Kommunista Párt döntő jelentőségét, de ismerték a jugoszláv árulók is. VAL MEGYE Népi demokráciánk, szocialista építésünk gerince a Párt Mi tavaly júniusban, amikor még azt hittük, hogy eltévelyedett kommunistákkal és nem rendőrspiclikkel, Gestapo-kémekkel állunk szemben, igyekeztünk megmagyarázni a jugoszláv vezetőknek, hogy tévednek, amikor azt hiszik, hogy „ Népfront helyettesíti a Kommunista Pártot, az ipari munkásom, a dolgozó nép élcsapatát. Most Rajk vallomásából megtudtuk, hogy a jugoszláv árulók nem azért olvasztották be „ Népfrontba és tolták a Pártot félillegalitásba, a háttérbe, mert nem voltak tisztában a szerepével, hanem ellenkezőleg, igenis tisztában voltak vele. Rankovic világosan és félreérthetetlenül megmagyarázta Rajknak, hogy ők azért nyomják el, mert egy ilyen Párt feltétlen kikristályosítója, gyűjtő medencéje a forradalmi szocialista erőknek. Erre természetesen a jugoszláv árulóknak és Geshpokemeknek nem volt szükségük. Ő magyarázta meg Rajknak, hogy Rajk a rendőrségnél, a katonaságnál igyekezzék a pártszervezeteket feloszlatni. Nekünk mert az ellenség tettein keresztül kell újra regtsmulnunk, hogy népi demokráciánkszocialista építésünk gerince Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, hogy minél erősebb ez a Párt (Éljen a Párt!), minél erősebb ez a nép, annál erősebb, egészségesebb a népi demokrácia. Újra megtanultuk azt is, hogy őriznünk kell Pártunk egységét, mint a szemünk világát. Ebből a szempontból rendkívül tanulságos, hogy, Rajk és Benkovics tudatosan terjesztették az imperialista Sajtóban azt a hírt, hogy a Magyar Kommunista Párt nem egységes, abban van egy Rajk-frakció. Titóék nagyon jól tudták, hogy „ Kommunista Párton belül a repedés árnyéka, vagy híre is komoly károkat okoz, ők is tisztában voltak a Párt egységének jelentőségével és ezért igyekeztek ezt az egységet minél jobban megbonni. Meg kell tanulnunk ennek a pernek fényénél, hogy szorosabbra kell vonni Pártunkban a fegyelmet, a tudást, az elméleti színvonalat emelni kell és hogy amit ezen a téren tettünk, az nem elegendő. Nem szabad tűrnünk a jövőben sem a pártminka, sem a fendvelés terén semmiféle pongyolaságot, lazaságot, liberalizmust és rám szabad megengedni, hogy a világnézeti fronton a legkisebb rés, vagy repedés is legyen-azonban számunkra, hogy fokozni kell az éberséget az ellenséggel szemben. Meg kell villanunk őszintén, hogy ezen a léxen Rajk áruló bandájával szemben mi magunk, a Párt vezetői is hibáztunk. Mi jól ismertük Lenin megállapítását arról, hogy a megvert ellenség megtízszerezett energiával, százszorosára fokozott gyűlölettel veti magát a harcba. Ismertük nagy tanítónk, Sztálin elvtárs (óriási taps, éljen Sztálin! — Sztálinszákosi!) tanítását arról, hogy az osztályharc proletárdiktatúra viszonyai között még elkeseredettebbé válik, mint előbb volt. Olvastuk példaképünk, a nagy Bolsevik Párt 1936—38-as tapasztalatait és mégsem gondoltunk arra, hogy ez nálunk is megismétlődhet. Általánosságban beszéltünk az éberségről, de ugyanakkor magabiztosak voltunk, megnyugtattak bennünket politikai és gazdasági sikereink. Emellett nem egyszer elnézők voltunk Rajk és társai pártszerűtlenségeivel és hibáival szemben. Ezekben nem ez ellenség kezét gyanítotuk, hanem az illető tapasztalatlanságát, járatlanságát, műveletlenségét Tükágosen türelmesek voltunk velük szemben, mert nem gyanítva, hogy árulókkal van dolgunk, meg akartuk nevelni őket, módot akartunk adni, hogy hibáikat kijavítsák. Amellett a Rajk-ügy leleplezéséig ilyen esetünk még nem volt és elképzelhetik az elvtársik, hogy megtifik is meg voltunk döbbenve az aljasság és árulás feneketlen mértékét®. Nem volt gyakorlatok az ilyen ügyek felgöngyölítésében én tudtuk, hogy nem lehet könynyelmásn hozzáfogni. Nem is volt könnyű a felgöngyölítés kidolgozása és megvallom, sok álhattan és zakómba került, amert a végrehajtás terve alakot öltött. (Percekig zúg a taps, éljen Rákosi!) de amint felismertük Rajk és bandiánk árulását, az ügy körvontját, jelentőségét, nemzetközi összefüggését, akkor meg zEnt •» tike!vreszég, a tép líídés, akkor azz.l a gyrrrs’tuc 1. kemény kézzel és vés következetességet nyújtoz’ hozzá. hoz!y nőttünk döntő -vieiért telemzi é-, amit jósoít ?► molt meg félni az utolsó öt esztendő folyamán az ellemi ég. a Tájékoztató Iroda határozata segített kiküszöbölni hibáinkat Mindjárt hozzáteszem persze: ezelött rém haboztunk, mikor Rajkot tavaly augusztusban, augusztus első napjaiban eltávolítottuk a belügyminisztériumból. Ez nem valami véletlenség volt, mint a véletlenül éltült puska lövése, hanem hosszú hónapok érlelték meg. A hadsereget sem véletlenül vettük kézbe tavaly szeptemberben. (Hatalmas törps, éljen Farkas!) Mi nem tudtuk ekkor azt, amit október elején Rankovics, magyarázott Rajknak, hogy Mindszenty amerikai utasításra indított harcot a demokrácia ellen. De Mindszenty magatartásából és egypár egyéb jelből megértettük, hogy gyorsabban és keményebben kell cselekednünk. Terveinket úgy változtatták meg, hogy a tennivalókat, amiket 1950 végéig akartunk elvégezni, jó fél évvel előbbre hoztuk. Mindazentúl ártalmatlanná tettük, az év elején végr phantorttuk a párttirtogatást, kiszórtuk a hozzánk befurakodott idegen elemek jelentékeny részét, szorosabbra fogtuk a munkás-paraszt szövetséget. Ezzel kapcsolatban a hadseregben, a rendőrségben, az államgépezetben a demokráciához hű munkásokat és parasztokat helyeztük el és végül megtartottuk a választásokat. Rajk és bűntársai elpanaszolták, hogy minden egyes intézkedésünk helyes volt, népi demkráciánk erősítését szolgálta és nagy csapást jelentett az amerikai imperialisták, Titoék és magyar bérenceik titkos terveire Éberségünk felfokozására felbecsülhetetlen szolgálatot jelent a Kommunista Pártok Tájékoztató Irodájának tavaly júniusi határozata. Ez a határozat felrázott bennünket önelégültségünkből és megnyugvásunkból. Rákényszeríttett benőnket arra, hogy szakítsunk azzal a munkamódszerrel, mely egyik napról a másik napra dolgozott és elvesztette szem elől a szocializmus építésének perspektíváit, különösen a szocializmus építését a falun. És külön hálával kell megemlékezni nagy tanítónkról, Sztálin elvtársról (nagy taps, éljen Sztálin), aki azzal, hogy a jugoszláv árulókról kíméletlenül lerántotta a leplet és biztos kézzel mutatott rá a tennivalókra, bennünket is a helyes útra vitt. Nem véletlen, hogy a Tájékoztató Iroda határozatának nyilvánosságra hozatala után öt héttel Rajkot leváltottuk a belügyminisztériumról. Egyszóval, ha kezdetben nem is voltunk elég éberek, azután igyekeztünk alapos munkát végezni. A választások május 15-én voltak. Az összeesküvők letartóztatása május 16- án kezdődött. A munka, amit ezzel kapcsolatban Államvédelmi Hatóságunk — Péter Gábor elvtárssal az élen végzést (hatalmas taps) — nem volt rossz. Sikerült felderíteni az ellenség szervezetének jelentékeny részét, sikerült rávilágítani aljas magyar és nemzetközi terveikre és ráirányítani, magyar és nemzetközi dolgozók figyelmét az amerikai imperialisták és jugoszláv kémeik üzelmeire. Most az a feledetünk, hogy tanuljunk a saját kárunkból, ha már a közmondás okos emberének példájára nem tanultunk a mások kárából. Tanuljuk meg elsősorban az éberség gyakorlását és tanuljuk meg, hogy az ébrség nemcsak a Politikai Bizottság, a Pártvezetőség, a Központi Ellenőrző Bizottság, vagy az Államvédelmi Hatóságok ügye, hanem az egész Párté. Legyen éber Pártunk minden szervezete, minden funkcionáriusa, minden tagja és ezen túlmenőleg legyen éber az egér dolgozó nép. Figyeljünk fel a legkisebb ellenséges hangra, vagy lettre. A hibák mögött keresse és találja meg mindenki az ellenség kezét. Az éberséggel kapcsolatban tudni kell, hogy milyen réveken át tud behatolni hozzánk az ellenség, milyen módszerekkel altatja el éberségünket. Az önelégültség, amely nem akarja a hibát észrevenni, a személyi kultusz, a türelmetlenség a figyelmeztető szóval, a kritikával szemben, az önkritika hiánya, mind az éberség eltompítását eredményezi. És nem lehet eléggé éber, akinek nincs meg a kellő szocialista elméleti felkélzettsége, mert nem veszi észre, ha az ellenség a nacionalizmus, faji jog, sovinizmus, antiszemitizmus fegyverét használja. Az ellenség a dolgozókat úgy befolyásolja, hogy a régi reakciós világból bennük nőn- Nem tűrjük a lelkismereti terrort Ezekre a lazaságokra vonatkozóan éppen az utóbbi hetekben kaptunk újra szemléltető példát a szabad vallásoktatással kapcsolatban. Mi tartottuk magunkat ahhoz az elvünkhöz, hogy ezt a kérdést maguk a szülők minden báfolyástól mentesen, szabadon oldják meg. Ezért nem jelent meg a magyar sajtóba egyetlen cikk, vagy utalás sem, amely a szülőket befolyásolni akarta volna. Még kevésbbé történt hivatalos vagy félhivatalos intézkedés, mely a szülők szabad választását befolyásolni igyekezett volna. Pártunk és a népi demokrácia ezzel bebizonyította, hogy valóban a teljes vallásszabadság alapján áll. Mi lett az eredmény? A katolikus püspöki kar, ahelyett, hogy két kézzel kapott volna ezen és maga is hasonló módon viselkedett volna, kiadott egy harcias körlevelet, megspékelve Mindszenty-idézetekkel, átlátszó célzatokkal és egyben mozgósította minden erejét. A hívőket megrohanták a papok és apácák. Elkezdődött a nyomás és fenyegetés minden formája. Újra az történt, hogy erőnket és megegyezési készségünket gyengeségnek tekintették. Ez odáig ment, hogy egyes iskolákban mi, a demokrácia ötödik évében üldözik azokat -a gyerekeket, akik nem járnak hittanra és 14 pedagógust kellett rövid uton kivágni az iskolákból (taps), mert az ilyen üldözésekben részt vettek. Világos, hogy ezen a téren hibát követtünk el, amikor figyelmen kívül hagytuk, hogy a reakció visszaél a lehetőségekkel. Ezt a hibát gyorsan jóvá kell tenni azzal, hogy változtatunk eddigi módszereinken. Most Rajk vallomásai és Rankovics közlései alapján látjuk, hogy az eddigi módszerek nem vezetnek eredményre. A magyar dolgozók és benne a magyar katolikus demokraták is megértik, hogy maguk alatt vágják a fát, amikor egyik kezükkel lerombolják azt, amit a másokkal építenek, ha tűrik, hogy gyermekeiket az iskolákban a demokrácia külföldön mozgósított ellenségei nevelik. Megértik, hogy ezen a helyzeten változtatni kell és megérti a Párt is, mert nekünk, mint mindenütt,ezen a téren is, élen kell járni. Mi természetesen változatlanul a vallásszabadság alapján állunk, de éppen ezért nem tűrjük azt a lelkiismereti terrort, amit újra tapasztalni kellett. Megnézzük, hogy viszonyglanak Pártunk funkcionáriusai ezen a téren, hogyan foglalnak állást vele kapcsolatban. Megmagyarázzuk nekik a Rajk-per tapasztalata alapján, hogy a reakció a vallásoktatáson át is harcol ellenünk■ hogy itt nem lehet helye a közömbösségnek és gondoskodni fogunk róla hogy Pártunk és rajta keresztül az egész magyar nén helyesen foglaljon állást. (Hatalmas taps.) A legfontosabb tanulság: az éberség fokozása azt a rést, amely eddig a mi szellemi frontunkon tátongott, és most fokozatosan be fogjuk tömni. A legfontosabb tanulság Szctrbct". 1949. október 1.