Vasmegye, 1949. október (5. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-18 / 242. szám

Kedd, 1949 október 18. VASMEGII Pártunk minden tagja foglalkozzék rendszeresen az oktatás, nevelés és tanulás kérdésével A tanulás iránti kirobbanó lelkesedés jellemezte az oktatási konferenciát Tegnap este tartotta meg a Párt Szombathely, Kőszeg, a szombathelyi és irottkői járás oktatási konferenciáját. A kon­ferencia, melyen Kovács Ru­dolf és Bencsik Zoltán elvtár­­­­sak ismertették az oktatási év elvi és gyakorlati kérdéit, hatalmas lelkesedéssel mutatta meg, hogy Pártunk tagj­a szín­­te kielégíthetetlen tudásszomj­jal várják az oktatási évad meg­nyitását. Bizonyságot tett az értekezlet arról, hogy Pártunk minden tagja feladatává tűzte az oktatás és tanulás kérdését. Pálfi Gizella elvtársnő, a Szomo­sfiathelyi Pártbizottság oktatási felelőse nyitotta meg a konferenc­­ciát, javaslatot tett a napirendre, s miajd annak egyhangú elfogadása m­izután Kovács Rudolf elvtársnak, a­­Vas megyei Pártbizottság titkárá­nak adta át a szót. . Kovács elvtárs beszéde elején­­megjelölte a konferencia egyik célját: „ meginduló oktatási mun­ka eszmei és politikai tartalmá­nak megbeszélését- Rákosi elv­­társ emlékezetes, ,A következő láncszeme című cikkére hivatkoz­va bebizonyította Kovács elvtárs: Az elmélet segítségével verünk vissza minden támadást . A marxista-leninista elmélet ismeretében tudtuk felismerni és leleplezni Nagy Ferencéket, Mind­­gzentyt, Rajkot és az elmélet se­gítségével fogunk visszaverni a jövőben is népi demokráciánk el­­leni minden támadást. Sikereink bizonyítják azt a roppant erőt, amit a marxizmus-leninizmus kép­­visel.­­ — Az ötéves terv — folytatta •— ezer és tízezer kiművelt em­berfőt, jól képzett kommunistát igényel. Mielőtt az üzemi mun­­­kájokat felelős vezető munkával bízzuk meg, gondoskodnunk kell arról, hogy felvértezzük őket a marxis­ta-leninista elméleti tudással. Ez a tudás egyformán szükséges az orvosoknak, tudósoknak, híva­­dalnokoknak csakúgy, mint a munkapadok mellett dolgozóknak. Az éberség és az elméleti tu­dás közötti szoros összefüggésről beszélt ezután Kovács elvtárs, s majd példákkal bizonyította, hogy '’csak magas elméleti tudás birto­kában lehet szétzúzni az ellen­ség törekvéseit. A tavalyi oktatási idény hibái­­ról emlékezett meg Kovács elv-­rtárs, majd az új feladatokra vo­natkozólag a következőket mond­ata: — Nem lehet pártunknak el­nt­­len tagja sem, aki ne foglalkozna rendszeresen az oktatás, nevelés­­és tanulás kérdésével. Az imperialista reakcióval a marxizmus-leninizmus fegyvereit kell szembeszögezni. Az oktatásnak elsősorban a nagyüzemek felé kell fordulnia. .!A jó termelésnek alapja a jó ok­tatási munka. — Feladatainkat azonban csak úgy tudjuk megol­­dani, ha felszámoljuk az oktatás­­reszortjellegét. " Hétről-hétre be kell dolgozni az oktatásba ' a termelés és politika napi­­. kérdéseit, s Olyan elvtársakat kell kinevelni, akik kitűnnek a munkában, akik példát mutatnak a termelésben és akik forró szeretettel viseltetnek a Szovjetunió iránt. (Percekig zu. ■gó, ütemes taps, éljenzik Sztá­lint, a Rákosit és a Pártot) akik m­inden nehézség leküzdésére kép­ezek. — Az oktatási évad sikereit •azon keresztül tudjuk lemérni — folytatta Kovács elvtárs, — hogy mennyire sikerült mozgósítanunk a munkásságot a termelékenység növelése, a munkafegyelem meg­­szilárdítása és a pártmunka iránt. Állítsuk példaként magunk elé ebben a munkában is Rákosi elv­társat. Ha ezt a munkát jól vé­gezzük, jelentős mértékben járu­lunk hozzá a munkásosztály ha­talmának megszilárdításához, a szocializmus építéséhez. Kovács elvtárs beszédének be­­fejezése után a hallgatóság fel­állva percekig éltette Rákosi és Sztálin elvtársakat, majd Ben­csik Zoltán elvtárs, a Vas megyei Pártbizottság oktatási felelőse mondott beszédet az oktatási mun­ka gyakorlati tennivalóiról. Készüljünk lelkesedéssel az oktatásra Bencsik elvtárs bevezetőben a tavalyi munkáról beszélt, majd arra mutatott rá, hogy eredmé­nyeinket a jó tanulással tudjuk fokozni és az elmélet ad útmuta­tást hibáink leküzdésére is. — A hatalom — mondotta Ben­­esik elvtárs — a munkásosztály kezében van. Ez kemény köteles­ségeket ró a munkásosztályra, amiket csak az elmélet birtoká­ban tudunk valósággá váltani. — Megvan minden okunk arra, hogy biztos optimizmussal nézzünk a jövőbe és ez érvényes az oktatás előttünk álló feladataira is. A Párt Vasmegyei Bizottsága elkészítette a vármegye oktatási tervét. Ennek megfelelően mun­katervet k­ell kidolgozniok a párt­­szervezeteknek is, melyet a tag­­sággal való átbeszélés után el kell juttatni a Megyei Bizottsághoz-Bencsik elvtárs nyomatékosan hívta fel a figyelmet arra, hogy a munkaterv és általában a pártok­mányok kezelése körül a legtö­kéletesebb éberséget kell megva­­lósítani. A megyei munkaterv ismerteté­se után így folytatta Bencsik elv­társ: — Pártunknak minden tagja készüljön fel lelkesedéssel az ok­tatásra. A vezető elvtársak ta­pasztalataikat, jó példákat közöl­­jék a Vas megyével, hogy a Párt megyei lapján keresztül minden szeminárium közkincsévé válja­nak a gyakorlatban jól bevált ok­tatási és nevelési módszerek. A szemináriumot vezető elvtársak­nak nemcsak az oktatási anyag megtanítására kell töreked­­niök, hanem nevelniük kell a hallgatókat. Ha vitás kérdés merül fel a sze­mináriumok során, óvakodjanak a vezető elvtársak attól, hogy valamire homályos, bizonytalan választ adjanak, hanem ilyen esetben inkább forduljanak az Elméleti Tanácsadó Bizottsághoz. Bencsik elvtárs így fejezte be előadását: — Minden erőnkkel arra töre­kedjünk, hogy kiérdemeljük a Párt, a ma­gyar nép és legnagyobb taní­­tónk, Rákosi elvtárs elisme­rését• A Párt, Rákosi és Sztálin elv­társak, a Szovjetunió percekig tartó zugó ünneplésével fogadta a konferencia Bencsik elvtárs előadását, majd a hozzászólások­­ra került sor. A hozzászólások gyakorlati­­ problémákat vetettek fel, melyre az előadó elvtársak adtak választ. éve lant meg: Cieöpfm A népi Lengyelország és az egész kultu­rvilág megil­­letődötten üli Fryderyk Chopin halálának századik évfordulóját. Fryderyk Chopin, a len­gyel zeneművészek legna­gyobbika Száz évvel ezelőtt fejezte be­­ eredményekben gazdag életét. Neve ott él honfitársai és az egész kul­­turvilág emlékezetében. Nehéz utat tett meg a Ze­­laszowa-Wola-i udvarházból, míg száz év múltán azokhoz szólhat muzsikája, akikért élni akart. A lengyel nép ke­serűségét, örömét, a benne rejlő népzenei kincsek legja­vát a legmagasabb színvona­lon tette mindenki számára hozzáférhetővé. A rejtélyes körülmények között Lengyel­­országba vetődött francia emigráns és a hazája, népe közelségében élő lengyel kur­tanemes asszony fia korán meglelte hazáját. A lengyel nép zenéjéből merített ihletet sínylődő nemzete megörven­­deztetésére. Népe a cár, a tő­kések és a nagybirtokosok osztályuralmát nyögte , és halála századik évfordulóján szabad lengyel nép emlékezik­ meg halhatatlan alkotásairól. Egész évet Szenteltek Cho­pin emlékének nemcsak Len­gyelországban, felszabadult hazájában, hanem mindenütt, ahol szeretik a zenét az em­berek.^ Egész éven át az eddi­ginél is gyakrabban csendül­tek fel halhatatlan művei a világ­­ hangversenytermeiben, a rádiókban — de most már a közönség előtt, akiknek műveit Chopin szánta. ^ A varsói negyedik nemzet­közi Chopin verseny husz nemzet 58 legkitűnőbb zon­goristája versenyzett az első díjért. A döntőbe jutott 18 legjobb versenyző között ott szerepel valamennyi szovjet induló, nyolc lengyel művész, egy magyar, egy mexikói és két braziliai versenyző. Be­bizonyosodott, hogy a népből származott művész műveit azok szólaltathatják meg a legigazabban, akik maguk is a dolgozó nép talajából nőt­tek ki és felismerték, hogy az igazi művészet valóságos hivatása a nép szolgálata. Chopin a szabadság, füg­getlenség, a nép ügyének harcosa volt. Rozzant testével is az igazságért küzdött. Hű maradt népéhez, az igazi, magasrendű internacionaliz­mus jegyében adta át nem­zete kulturkincsét a világnak.­­ A felszabadult lengyel nép kellően értékeli nagy fiának jelentőségét. Kegyelettel és megbecsüléssel fordul felé­ Művei most jelennek meg először kritikai kiadásban, mindenki számára hozzáfér­hető áron. Chopin mindenkié. Amikor dallamai a legnagyobb művé­szek előadásában szólalnk meg a világ minden táján, végre úgy szólnak a dolgozó emberiséghez, ahogyan szán­ta. Azzal a lendülettel, ame­lyet Forradalmi Etűdjében, valamint a lengyel nép igaz­ságát kizáró többi félreérthe­tetlen alkotásában több mint száz évvel ezelőtt megmuta­tott a világnak. Népnevelők n­emeink jobb emuiciójáért ’ (E. M.) Népi demokráciánk életének jelentős eseményei­nél elemi erővel mutatkozik meg a tömegek egyöntetű kiadása Pártunk politikája mellett. A felszabadulás után egyre fokozódó, szívós népne­velő munkával vált lehetsé­gessé az, hogy az ipari mun­kásság, dolgozó parasztság és haladó értel­miség az ország­gyűlési választások során, a Rajk-banda leleplezésénél, a tervkölcsön jegyzésénél és más döntő eseményeknél is bizonyságát adta mindinkább erősödő öntudatának. Az, hogy rohamlépésekkel­ közeledünk hároméves ter­vünk idő előtti sikeres befeje­zéséhez, mutatja, hogy az üze­mek dolgozói tisztán látják a tervgazdálkodás nyomán fel­táruló hatalmas lehetősége­ket. Az üzemek élete nagy át­­­akul­áson ment keresztül. Megváltozott a dolgozók vi­szonya a munkához, állandó tanulással, munkaversennyel, újításokkal teszik meg a mér­­földes lépéseket a szocializ­mus megval­ósítása felé. Ahhoz, hogy ezt a megvál­tozott munkaszellemet elér­hettük, jelentős mértékben járultak hozzá az üzemi nép­nevelők. Munkájuk kezdet­ben bizonytalan tapogatózás volt. Pártmunkással, Népne­velő-füzettel a kezükben pró­bálták saját — sok esetben még hiányos — tudásukat át­adni munkástársaiknak. A gyakorlati munka során azon­ban, sokszor saját kárukon tanulva, ébredtek rá arra, hogy csak politikai és szak­mai képzettségük teljesítésé­vel tudnak irányító erővé válni az üzem életében. Eredményeiket az jelle­mezte, hogy főleg kampány során érték el őket, míg a fo­lyamatos hétköznapi munká­ban a mindennapi politikai és gazdasági kérdéseket nem tudták megfelelően alátá­masztani. Pártunk irányítása nyomán azonban sikerült ki­küszöbölni a hibákat és az üzemi népnevelők egyre job­ban képesek betölteni hivatá­sukat. Vas megye üzemei közül nem egynek homlokzatára ke­­rült fel a hároméves terv so­rán az élüzem-jelvény. Az üzemi népnevelők nem kis részt vállaltak abban, hogy a szombat­helyi Bőr- és Cipő­gyár, a Szövőgyár, a kőszegi Ágyterítőgyár és más üzemek dolgozói öntudatos, tervszerű munkával, politikai fejlődés­sel felküzdötték magukat a szocializmus építőinek élvo­nalába. A Bőr- és Cipőgyár dolgo­zói ebédszünetben, munkaidő előtt, vagy után az üzemi nép­nevelők köré csoportosulnak és irányításukkal megvitatják a napi politikai és termelési kérdéseket. Fogarasi Ferenc joggal büszke arra, hogy a csákózóban megsziárdult­ a munkafegyelem, egészen más a szellem, mint néhány hó­nappal ezelőtt. Ez a gyár a tervkölcsönjegyzés beindulá­sának pillanatában versenyre hívta ki a megye valamennyi üzemét és már az első éjsza­kán példamutatóan vette ki részét a kölcsönjegyzésből­­, termelés frontján is rohamra indultak: észszerűsítési moz­galom eredményeképen két, nagy megtakarítást eredmé­nyező újítással szerepel az üzem a budapesti Ujjáb .Kiál­lításon. A Mezőgazdasági Gépgyár­ban Szalai József­­ elvtárs és a többi népnevelő ebédszünet­ben röpgyűléseken beszéli át a tennivalókat ém munkájuk eredménye rányomja bélye­gét az üzem életére. Novotni Frigyes elvtárs, brigádvezető például elhalasztotta a sza­badságát, mert a befejezés előtt álló munkát maga akarta elvégezni. — Akkor tudnék csak nyugodtan pihenni, ha látnám, hogy selejtmentesen, anyagpocsékolás nélkül fejez­zük be ezt a munkát­­— je­lentette ki. A sárvári cukorgyárban sok hiányt kellett pótolni az, üzemi népnevel­őknek. Vét­­kes mulasztásokat követtek, el az üzem régi vezetői, el­hanyagolták a politikai és szakmai nevelést és ez meg­látszott az üzem minden megnyilvánulásán a rossz munkamódszerektől kezdve a gyér pártnapi felszólalá­sokig.­­ Tóth János cukorfőző, Pol­gár Lajos szerszámkészítő, Oláh Lajos gépész nem elég­szenek meg azzal, hogy ebéd­szünetben, röpgyűléseken vé­geznek népnevelő munkát. Cukorfőzés, szerszámkészítés közben adódik alkalom be­szélgetésre. Ezeket a kis szü­neteket is hasznosítják. Szí­vesen hallgatják őket a töb­biek, mert tudják, hogy poli­tikailag képzeltek, a szakmá­jukat jól értik, érdemes kö­vetni őket.­­ Az eredmény: megváltozott a gyár külső és belső képe. Megszűnnek a késések, újítások születnek, a gyűléseken egyre több és jobb felszólal­ással mutatnak rá a dolgozók a hibákra, ten­nivalókra. ,,Meg akarjuk mu­tatni a világnak, hogy nem mi vagyunk az ország leg­rosszabb cukorgyára" —■ mondják — és meg is mutat­ják. Hogy a népnevel­ők lépést tudjanak tartani munkájuk során az előttünk álló felada­tokkal, ahhoz szükséges az állandó politikai, szakmai to­vábbképzés. A Párt irányvo­nalának tudatosításában és gyakorlati munka során tör­ténő megvalósításában egyre fokozódó szerep vár az üzemi népnevelőkre. Vezetésük és irányításuk mellett, az üzemi pártszervezetiek hatékony tá­mogatásával tudja az ipari munkásság végrehajtani azo­kat a terveket, amelyek az egész ország, így Vas megye dolgozói számára is biztosinál, az eddig soha nem ismert, magas életszínvonalat. nn EURMTESZTE­U­as megyétt 5»

Next