Vasmegye, 1950. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1950-02-01 / 27. szám

Kicsitit trat a béke ntervédiséért A. ■u'indországi, Svédország, finnországfi, norvégfiai békemozgialom Ilivel A világméretekben egyre jobban terjedő békemozgalom újabb tömegeket mozgat meg. Franciaországban, Olaszországban hatalmas tömegtüntetéssel, tiltakozó sztrájkokkal tiltakoztak a munkások az amerikai fegyverszállítások ellen. Egyre több ország dolgozói tagadták meg a hadianyagok gyártását, kirakását. Erről az új és a történelem során soha nem látott hatalmas háborúellenes mozgalomról újabb jelentések számolnak be-Oslói jelentések szerint a norvég munkások körében erősödik a mozgalom a fegyverkezés ellen. Brammen város dolgozói gyűlésükön határozati javaslatba hozták, hogy a kormány vessen véget jelenlegi politikájának, amely a katonai kiadások nagyarányú emelését kívánja megvalósítani. A finnországi békemozgalom hívei gyűlést tartottak Helsinkiben, amelynek fő szónoka a béke finnországi hívei szervezetének elnöke volt. A szónok felhívta a finn népet, hogy folytassák harcukat a békéért, a háborús gyújtogatók ellen. Míg a svéd kormány teljesen alárendelt szerepet játszik az amerikai imperializmussal szemben és annak fasiszta kiszolgálója, addig a Svéd Kommunista Párt fokozza harcát az agresszív politika ellen. A párt parlamenti csoportja indítványt terjesztett elő a parlamentben és ebben sürgette, hogy Svédország szüntesse meg részvételét a háborús politika egyik eszközében, az úgynevezett Európa Tanácsban. A határozat rámutatott arra, hogy a svéd nép széles tömegei felháborodással látják, hogy Svédország, mint az Európa Tanács tagja oda jutott, hogy politikai társa lett a görög fasiszta diktatúrának, amely vérrel és tömeges kivégzésekkel tartja fenn uralmát. A német nép is kiveszi részét a béke védelméért folyó harcból. A Német-Szovjet Baráti Társaság február 2-án „Sztálingrádi emléknapot“ rendez. E napon nagy felvonulások lesznek egész Németországban, amelyen a német nép egységes és elszánt akaratának ad kifejezést, hogy soha többé nem visel háborút a Szovjetúnió ellen. Horváth elvtárs a sajtó levelezője Horváth Istvánt ,,Pisti bácsinak" hívta a falu aprajanagyja, amikor még summás volt. Pedig nem is volt még bácsi, alig 30 nyár szaladt el a feje felett. Mégis így szólították: a szeretet, a megbecsülés jeléül. Mert, ha tanács kellett, vigasztalás a nyomorúságban, csak hozzá fordultak. Szegény volt ő is, adni nem tudott, mégsem távozott tőle üres kézzel senki. A saját törhetetlen hitéből, bizakodásából adott a csüggedőknek, elkeseredetteknek. Biztatta őket, hogy vége lesz a rossznak, keleten felkelt a falu szegényeinek napja. Eljut a melege rövidesen hozzájuk is. 1945-ben a felszabadulás után Horváth István ujgazdát Horváth elvtársnak szólította a többi földhöz juttatott. Ott lapult már a szívük fölött a piros könyv, mellette az írás, hogy mekkora darabot kaptak az uraság birtokából. Akkor is sokat nyikorgott a kiskapu Norváthéknál, jöttek tanácsért, jöttek közös megbeszélésre, hogyan kezdjenek hozzá az új élethez. Bíztak benne, hiszen igaz lett minden, amit előre megmondott. Így aztán rövidesen megalakult a termelőcsoport, hozzákezdtek a munkához. Nem bánták meg. A föld minden évben jobban fizetett, ők megyekeztek minél többet, kihozni belőle Újságok jártak a csoporthoz, tudták mi történt az országban, a többi ter■ "csoportokban. A Párt irányt mutatott neki. A Szabad Föld Téli Estéken megismerkedtek a szovjet mezőgazdasággal. Horváth elvtárs magyarázgatta mindazt, amit a betűkből nem értettek Egy 3 n ép napon az újság is írt róluk. Kint jártak az újságíró elvtársak, megnéztek mindent, elbeszélgettek a csoporttagokkal. Megkérték Horváth elvtársat, írjon ő is az újságba. Írja meg, mi történik a faluban, a csoportban. Mutasson rá a hibákra, hogy a többiek is tanulhassanak belőle, írja meg az eredményeket, hogy akik elolvassák, követhessék a jó példát. Horváth elvtárs gondolkodott. Hogyan is tudjon ő írni, az ő keze nem szokta meg a tollat, megkérgesedett az már a kemény munkában. De az újságíró elvtárs elmagyarázta, hogy a szocializmus építésében milyen nagy szerepe van az újságnak. Beszélt arról, amit Lenin elvtárs mondott. Hogy amilyen nélkülözhetetlen volt a nép számára a harcos, forradalmi lap. Ugyanilyen nélkülözhetetlen a lap számára a tömegekkel való szoros kapcsolat. A szovjet emberek részt vesznek a lapok szerkesztésében, leveleikkel, tanácsaikkal, bírálatukkal támogatják a hivatásos újságírókat. Egy napon aztán elhatározta magát.— Majd meglátom, írok, de kiváncsi vagyok, leközlik-e egy egyszerű parasztember levelét? Vasárnap délután volt. Kiterítette a fehér papírlapot az asztalra. Nem is gondolta, hogy ilyen könnyen megy az írás, hiszen csak azt vetette papírra, amit elgondolt, mintha elbeszélte volna. Megírta, hogy áruig a csoporttagok, meg az egyénileg gazdálkodó kisparasztok szorgalmasan dolgoznak, addig a kulák — mert volt ilyen, nem is egy a faluban — milyen cselszövésekkel próbálja meggátolni munkájukat. Elmondta azt is, hogy ők éberek, letörik a kulákok szarvait. Keresztüllátnak mesterkedéseiken, kitették őket a DeFOSz-ból, nem rontják már ott a levegőt. A felesége figyelmsen olvasta el, amit itt Büszke volt rá, hogy a férje az újságnak ir. Elmen a levél. Várták, mi lesz. Alig telt el néhány nap és az újság harmadik oldalán ott találták Horváth elvtárs írását. A neve is ott állott alatta. Ettől kesve alig telt el vasárnap, hogy Horváth elvtárs ne írt volna levelet. Nem jelent meg mindegyik, de választ valamennyire kapott. Kiből is sok írt tanultak, mert a csoport mindig közösen olvasta őket. Néhányan kedvet kaptak az Íráshoz. Látták, hogy ezzel nemcsak saját, de a többi dolgozó parasztok munkáját is támogatják. Hiszen leveleiket a lapon keresztül sok ezren olvassák, írtak a Szabad Föld Téli Estékről, a kulturmunkáról, arról, hogy mi mindent kaptak a hároméves tervtől, meg arról, hogy milyen terveik vannak. Néhány hónap múlva Horváth elvtárs Pityu fia, az úttörőőrsvezető már nem az egyetlen volt, aki büszkén mondta pajtásainak: az én édesapám sajtólevelező! ( szem) Szerda, írta, sztrirtra. Százezer amerikai telefonmunkás lép sztrájkba Az „American Telefone” vállalat százezer munkásának lejár a kollektív szerződése. Az AFP jelentése szerint a vállalattal folytatott hosszú tárgyalások, amelyek során a dolgozók a fizetések emelését és a munkaidő csökkentését követelték, holtpontra jutottak és ezért szerdára, február 8-ára kitűzték a szrájkot. Valószínű, hogy kétszázezer további telefonalkalmazott csatlakozik a sztrájkhoz. Képzőművészeti kulturcsoportok kiállítása A gorkiji Népművészeti Alkotások Házában a háború befejezése óta első ízben röviddel ezelőtt nyitották meg a képzőművészeti kulturcsoportok tagjainak műveiből összeállított kiállítást. Háromszáz festmény és grafikai mű látható a kiállítási termekben. A festményeken kívül nagy sikert aratott Maljugin „Sztálin a Kremlben“ című intarziája, amelyen a tehetséges mester kiváló ízléssel, nagy művészettél örökítette meg a nagy vezér alakját. A képek általában a város sokrétű, színes életét ábrázolják. Számos alkotás foglalkozik a gorkiji acélöntők munkájával. Boljakov mérnök, Koroljeva tanítónő és Szonyin tervező munkás művei keltettek megérdemelt feltűnést. Esténként a kolhoz-klubban A Sztalinabád közelében lévő ,Rohi-Naur-kolhoz klubjában esténként mozgalmas az élet. A választásokra történő előkészítetek ev napja óta a klub a tömegagitációs munka központja. Itt tartják gyűléseiket az agitátorok, és Itt rendeznie a kolhozparasztok részére szervezett előadásokat. Kiváltképpen népszerű Kaszimov komszomolista agitátor, akinek előadásait nem■sak az ifjúság, hanem az idősapos termelők is szívesen halgatók. Az előadások a Szovjetunió hasításaival kapcsolatos kérdéseket, a Szovjetunió gazdasági és kulturális eredményeit, valamint a külpolitikai kérdéseket taglalják. Párttittkár Elvtársik! léptével! Február 2-án este hat óra 5 perckor közvetíti a rádió a Népnevelők 20 percét. Ezen az előadáson a rábakovácsi termelőszövetkezeti csoport párttitkára, Varga Károly elvtárs elmondta, hogy hogyan járult hozzá a népnevelők jó munkája a termelőcsoport megerősödéséhez és az előttük álló feladatokból (mint pl. az üzemterv ismertetéséből) a népnevelők hogyan veszik ki részüket. Az előadás után a népnevelők csoportja beszélje meg és bírálja meg a hallott előadást. Véleményüket az MDP Megyei Bizottsága Ag+t. Prop. Osztályára írásban küldjék be az elvtársak. Minden népnevelőcsoport, de különösen minden termelőszövetkezeti csoport, ahol csak rádió van, szervezzék meg ennek az előadásnak csoportos meghallgatását. Lenin Rendet kapott Mihail Iszakovszkij a neves szovjet költő A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége Mihail Iszakovszkij költőt 50. születésnapja alkalmából a szépirodalom terén szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül a Lenin-Renddel tüntette id. Véglegesen felmentették Aragont a „becsületsértés és hamis hírterjesztés“ vádja alól A francia hatóság — mint ismeretes — pert indított Marcel Cachin Aragon és Andre Carrel az Humanitér illetve De Soire szerkesztői ellen, mert a két lap az 1948 november 11-i véres tüntetések után megírta, hogy a rendőrség fegyverét használta a felvonulók ellen. A francia nemzetgyűlés annak idején megtagadta Marcel Cachin, az Humanité főszerkesztője mentelmi jogának felfüggesztését. Aragont és Carrelt pedig a büntetőbíróság felmentette a „becsületsértés és hamis hírek terjesztése” vádja alól. A kormány fellebbezett, de a fellebviteli bíróság ismét felmentette Aragont Az „Anyag- és Alatszolgáltatás“ tés nélkül valóságos fényében mutatta meg az olasz munkásoknak a polgári „demokráciát”. A „Marxizmus—leninizmus kérdései” című rovatban A. Dsenyiszov mélyreható tanulmánya ismerteti V. I. Lenin műveinek orosz nyelven nemrég megjelent 25. kötetét. Ez a kötet az 1917 június és szeptember között — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előkészítésének időszakában — írott, műveket tartalmazza. Közli a lap A. Fagyejevnek a pekingi egyetem hallgatói előtt tartott ragyogó tömörségű kis előadását, melyben ismertette a szovjet kultúra legfőbb jellemvonásait. L. Bicskov cikke ,,Lenin— Sztálin Pártja — a szocialista munkaverseny lelkesítője és szervezője” részletesen ismerteti „korunk legelevenebb és leglegyőzhetetlenebb mozgalmának”, a szocialista munkaversenyek diadalát. Ez a cikk az 1950 január 29— február 5-i elméleti pártnapok (Lenin és Sztálin a szocialista munkáról, munkaversenyről) anyagához kapcsolódik. G. Sitajev: „A pártgyűlések szerepe és jelentősége” című cikke minden pártfunkcionárius, pártmunkás és a Párt minden tagja számára nagyjelentőségű gyakorlati útmutatásokat ad a pártalapszervezet életében nagyon fontos szerepet a betöltő pártgyűlés előkészítése és levezetése tekintetében. Tanulmányt közöl a folyóirat a mezőgazdaság átszervezéséről a népi demokratikus országokban, a munkaegység szerepéről a kolhoztermelésben, foglalkozik az agitátorkáderek és a propagandisták kérdéseivel, a pártoktatás időszerű problémáival. Az „Anyag- és Adatszolgáltatás” januári száma mellékletként közlia folyóirat 1949- es évfolyamának tárgymutatóját. E tárgymutató áttekinéséből is kitűnik, hogy a Párt minden tagjának, mindenkinek, aki a marxizmus-leninizárás kérdésével foglalkozik, mennyire nélkülözhetetlen straifotábsa és útmutatója a Párt Országos Oktatási Osztályának folyóirata. 1950 januári (1) száma Lenin elvtárs halálának 26. évfordulója alkalmából közli Sz. Titarenko: „A leninizmus — Lenin-Sztálin Pártjának hatalmas fegyvere” című cikkét. „Ma már a marxizmus-leninizmus zászlaja alatt halad az imperializmus járma alól felszabadult mintegy 800 millió ember — írja a cikk —„ A marxizmus-leninizmus eszméi győzedelmeskednek a békéért, demokráciáért és szocializmusért, az imperialista háborús gyújtogatók ellen küzdők táborának szüntelen erősödésében. Nincs a világon olyan erő, amely megállíthatná a leninizmus eszméinek győzelmes előrehaladását.” A lap „Nemzetközi kérdések’ című rovatában közli Maurice Thorez elvtárs, a Francia Kommunista Párt főtitkárának a Párt Központi Bizottságra legutóbbi teljes ülésén elmondott nagyjelentőségű zárszavát. „Tevékenységünk középpontjában a békéért és a nemzeti függetlenségért folytatott harcot helyezzük — mondotta Thorez elvtárs. — Óriási hiba volna, ha lebecsülnék az imperialisták által előkészített új háború veszedelmét. Óriási hiba volna azonban az is, ha lebecsülnénk a munkásosztály erőit, a demokratikus mozgalom erőit, a szabadságszerető népek erőit. Ezek az erők, ha egyesülnek, aktív fellépésekkel meghátrálásra kényszeríthetik és kényszerítik is a háborús gyújtogatókat.” Az elmúlt napokban az imperializmus olaszországi lakásainak modenai gaztette és az olasz dolgozók nagyszerűen egységes, felháborodott tiltakozása Olaszországra irányította a világközvélemény figyelmét. D. Zaszlavszkii elvtárs „Véres hétfő” című cikkében az aljas merényletről ezt írja: „A miodenai csendőrök úgy ünneplik „győzelmüket”, mint 45 évvel ezelőtt és ugyancsak január 9-én II Miklós cár véreskezü csendőrei Pétervárott Csakhogy a véres vasárnap egyetlen nap alatt nagyobb mértékben szertefoszlatta a békés alúzióikat, mint sokévi propaganda... A véres hétfő is minden szép.