Vasmegye, 1950. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1950-07-01 / 150. szám

,ára 50 fillér. ViI. évfolyam, 150. szám. Szombat Befejezte az aratást a köcski állami gazdaság Beiratkozások az iskolákban Letartóztattak egy kézzel cséplő kulákot Szombathely, 1950. július 1. TÁVOLKELETEN TOVÁBBSZAKAD A LÁNC A „hidegháborút”1 nem bírták tovább idegekkel az imperialisták. Miután több hónapon keresztül 500 főnyi amerikai katonai misszió előkészítette, biztatta és támogatta. Li-Szin- Man, az amerikai halálgyárosok délkoreai bábja június 19-én „izzó háborúra“ szólított fel a demokratikus Észak-Svorea ellen. Az „izzó háborúra“ alapos okai vannak az imperialistáknak: valóban ég a talaj a lábuk alatt a Távolkeleten. A koreai nép szabadságharcának fegyveres szakasza alig egy hete tart, de a hadüzenet nélküli imperialista orvtámadók már véres fejjel vonulnak vissza. Az északkoreai néphadsereg csapatai a lakosság ujjongása közepette felszabadították az ország fővárosát, Szöult és győzedelmesen tovább nyomulnak előre. Hogy a gaz támadás kiagyalói Washingtonban ülnek és a koreai népet véres játékszerül akarják felhasználni bűnös céljaik érdekében, azt nemcsak a Dél-Koreában tartózkodó amerikai katonatisztek ottléte bizonyítja, hanem Truman elnök néhány nappal ezelőtt nyilvánosságra hozott nyilatkozata, valamint az a mesterkedés, hogy a Biztonsági Tanács imperialista klikkjével minden jogalapot nélkülöző „határozatot“ hozattak. Nehezen értik meg imperialistáéknál, hogy a népek szabadságát nem, a Fehér Házban döntik el- de nem olyan papiros-döntéssel, amelyet a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság képviselőjének jelenléte nélkül, de a Kuomintang-klikk bevonásával hoznak. A béke sokszázmillió híve önmaga érdekeire hallgat, s ezért támogatja szívvel-lélekkel a szabadságért küzdő koreai népet, amely az imperialisták és lakájaik ellen küzdve súlyos csapást mér a háború erőire-A béketábor napról-napra való erősödése, a Szovjetunió és a népi demokráciák gazdasági és politikai sikerei, az imperialista országok és a gyarmati népek egyre fokozódó harci öntudata — mindenekfelett ez teszi idegessé az imperialistákat. Számukra csökken a remény, hogy az imperialista anyaországok súlyos válságát más népek nyakába varrják. Az USA kormánykörei hónapok óta a finomintang-remiszer bukásának okai felett vitatkoznak s közben egymást túllicitálva újabb galád terveket készítenek ingatag rendszerük megszilárdítása érdekében. A két nagy amerikai párt, a „ köztársaságiak“ és „demokraták“, egymást okolják a kínai kudarcért , mert közeleg a szenátusi választások ideje. Egyetértenek azonban abban, hogy a kátyúba került Csang- Kai-Seket újabb százmillió dollárral támogassák s egyaránt nem tudnak belenyugodni, hogy a történelmet mégsem a dollárok, hanem a népek csinálják John Foster Dulles, a hírhedt háborús gyújtogató, az USA-külügyminisztérium főtanácsadója, közelmúltban könyvet írt „Béke vagy háború“ címmel. Azt ajánlja ebben ez a mindenre elszánt gonosztevő, hogy a terjeszkedési politika kínai csődjét Ázsia többi országai felé irányuló fokozott „érdeklődéssel“ ellensúlyozzák. A koreai tények azt bizonyítják, hogy az USA uralkodó körei hallgattak erre az öngyilkos tanácsra. Az amerikai imperialista lapok sorai között az derül ki, hogy a közvélemény a Kínai Népköztársaság diplomáciai elismerése és képviselőjének az Egyesült Nemzetek Szervezetébe történő meghívása mellett áll. Ennek a hangulatnak leszerelésére közöltek a napokban egy nyilatkozatot 35 szélsőjobboldali szenátor aláírásával, amelyben felhívják Truman elnököt: eszébe ne jusson elismerni a Kínai Népköztársaságot. Ugyancsak leplezetlen nyíltsággal fecsegi ki az USA kormányköreinek terveit a „United States News and World Report" című folyóirat. „Az USA Japánban állandó katonai bázist szeretne kifejleszteni“ és ennek érdekében .,Japánt az USA erős, biztonságos ázsiai szövetségesévé kell fejleszteniEnnek érdekében MacArthur, az imperialisták japáni helytartója szabadon bocsátja a háborús bűnösöket — ők a „biztonságos szövetségesek“. Eiderberg amerikai tábornok túláradó elragadottsággal jelentette ki. ..a japán katona minden hadvezér álmák. Eastlend szenátor pedig kereken kimondta a képviselőházban: „alakítsanak Japánban kommurtistaellenes hadsereget" és ezzel mindenféle nemzeti felszabadító mozgalmat kössenek gúzsba. Ázsia népei a világ népeivel együtt a cinikus amerikai kioktatás nélkül is tudják, hogy a „kommunista“ fogalma egyet jelent a ,,szabadság“ fogalmával. S hiába szövetkeznek a monopolisták Vietnamban, Malájában, Indonéziában és Indiában a helyi reakcióval, hiába öltenek az imperialista farkasok báránybőrt és fecsegnek a szabadságról — az ázsiai felszabadító mozgalmak továbbterjednek és a népek a kommunistákat, a béke és a szabadság legjobb harcosait követik. És ez azt jelenti, hogy az ázsiai szabadságharcok, a Kínában végbement történelmi változások következtében ajövő nem az amerikai gyarmatosítóké, hanem a szabad népeké. . . A demokrácia és a szocializmus erői hatalmas megnövekedésének nem szabad arra vezetni, hogy a béke igaz harcosai megnyugodjanak" mondja a Tájékoztató Imn múlt év novemberi határozata. ■Mélységes, megbocsáthatatlan tévedés volna azt hinni, hogy a háborús veszedelem csökkent ■ .. Csak a népek legnagyobb ébersége, kemény elszántsága, hogy minden erejüket latbavetve, minden eszközzel küzdjenek a békéért — csak így lehet meghiúsítani az új háború gyujtogatóinak szándékait.“ Az éberség és a kemény elszántság hatja át az emberiség jobbik és nagyobbik felét, amikor csatlakozik a békemozgalomhoz. A stockholmi békefelhívás alá ezekben a napokban írja nevét a népek biztonságának legfőbb őrzője, a szovjet nép. Ezekben a napokban fektette le írásban is a barátságot és az együttműködést a Német Demokratikus Köztársaság kormányaa német nép képviselője, a lengyel, a csehszlovák és a magyar néppel. A békéért harcol a francia nép, amikor elsodorta az imperialista lakájkormányt, kellős közepén azoknak a tárgyalásoknak, amelyek a „Schuman-terv“ elképzelései szerint még szorosabb bilincseket szándékozik rakni az elnyomott francia nép kezeire. A békeharcnak azonban nemcsak nemzetközi, hanem hazai feladatai is vannak Csang-Kaj-Sek Kínában, Li- Szin-Man Dél-Koreában, Bidault Franciaországban, a kulákság, a klerikális reakció és a jobboldali szociáldemokraták maradványai — ezek jelentik a háború erőinek szövetségeseit Magyarországon. És közvetve a háború erőinek kedvez minden elavult munkamódszer, minden tudatos, vagy öntudatlan bér- és normacsaló, az aratás, cséplés, begyűjtés munkájának minden tudatos, vagy öntudatlan hátráltatója. Békebizottságaink pihenést nem ismerő, lankadatlan munkáján múlik, hogy ezeket az összefüggéseket megmagyarázzák dolgozó népünknek, hogy bennünk is elhatalmasodjék az éberség és a keelszántság. Jobb munkával és a fenti erényekkel bizonyítja be a magyar dolgozó nép, hogy nem kíméli erőit a béke koreai hívei fegyveres szabadságharcának támogatásában élni. A szovjet békevédelmi bizottság felszólít minden szovjet embert, írja alá a stockholmi békefelhívást A szovjet békevédelmi bizott-ság csütörtökön tartott teljes ülése elhatározta a Béke Híve Világkongresszusa Állandó Bzottságának felhívását támogató aláírások gyűjtését a Szovjetunióban. A szovjet békevédelmi bizottság határozata ezt mondja: A szovjet békevédelmi bizottság teljes ülése igen nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy a szovjet nép teljes egyetértéssel és helyesléssel fogadta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának az Állandó Bizottság atomfegyver eltiltását és a tilalom szigorú nemzetközi ellenőrzését követelő, az atombombát elsőként alkalmazó kormányt háborús bűnösnek nyilvánító javaslataival kapcsolatos felhívását. A Szovjetúnió Legfelső Tanácsa kifejezte meggyőződését, hogy a Béke Híveinek mozgalma és mindenekelőtt a Béke Hívei Állandó Bizottságának stockholmi felhívása egyhangú támogatásra talál a szovjet nép körében. A Szovjetúnió valamennyi népe mindig melegen támogatta és támogatja a béke hívei szervezett arcvonalának is béke ügye javára az új háborúra uszítók ellen irányuló erőfeszítéseit. A béke hívei nem kímélik erőiket a béke és a népek közti barátság igazságos és nemes ügye sikerének kivívására. A szovjet békevédelmi bizottság teljes ülése szükségesnek tartja, hogy a Szovjetunióban ez év június 30-án kezdjék meg a Béke Hívei Világkongreszszusa Állandó Bizottságának az atomfegyver eltiltásáról Stockholmban kiadott felhívását támogató aláírások gyűjtését. A szovjet békevédelmi bizottság, teljes ülése felszólít minden szovjet embert, hogy írja alá ezt a felhívást. A szovjet békevédelmi bizottság, melynek vezetése alatt az aláírásgyűjtési kampányt lefolytatják majd, kifejezi szilárd meggyőződését, hogy valamennyi szovjet ember támogatni fogja a felhívást. A szovjet emberek a stockholmi felhívás aláírásával kifejezik odaadásukat a béke ügye iránt, kifejezik készségüket a béke megvédésére az egész világon, megmutatják, hogy megbonthatatlan szilárdsággal tömörültek drága Bolsevik Pártunk körül, feltétlen odaadással viseltetnek Sztálin elvtárs, valamennyi nép vezére, a béke nagy zászlóvivője iránt. Mi, a tegnap frontharcosai, a harctereken kivívtuk a diadalt. Nem kevésbbé ragyogó diadalt tudunk kivívni a békés munkában, a gépek mellett is. G. Leonidze Sztálin-díjas költő kijelentette: — Mi, a kommunizmus építői, a szovjet haza hű fiai teljes egészében támogatjuk kormányunk békepolitikáját. Büszkék vagyunk Sztálin elvtársnak, a béke legnagyobb bajnokának nevére. Olárin akadémikus felszólalásában kijelentette, hogy a Szovjetunió tudósai csatlakoznak a stockholmi felhíváshoz. — Tudjuk — mondotta —, hogy a háborúk nem elkerülhetetlenek. Tudjuk, hogy a tűzveszély megakadályozható, ha a béke erői egyesülten visszavonulásra kényszerítik a háborús uszítókat. Nina Popova, a Szovjetunió Központi Szakszervezeti Tanácsának titkára, a Szovjet Nők Antifasiszta Bizottságának elnöke kifejezte meggyőződését, hogy a szervezett munkások és munkásnők, mérnökök és technikusok, alkalmazónők és értelmiségi dolgozók milliói, akik szervezetekben egyesültek, mély megelégedéssel írják alá a stockholmi felhívást A szovjet ifjúság éppúgy, mint az egész szovjet nép egyhangúan írja alá a Béke Hívei Világkongresszusa Állandó Bizottságának felhívását — mondotta Vjacseszláv Kocsemaszov a Szovjet Ifjúság Antifasiszta Bizottságának elnöke. A többi szónok is mind kifejezte meggyőződését, hogy a szovjet nép egyhangúan támogatja a Béke Hmvei Világkongresszusa Állandó Bizottságának stockholmi felhívását. A szovjet békevédelmi bizottság ezután egyhangúan elhatározta, hogy a Szovjetunióban aláírásgyűjtést indít a Béke Hívei Állandó Bizottsága felhívásának támogatására. Ezután szervezési kérdéseket tárgyaltak meg. A teljes ülés elhatározta, hogy Hjashrenburgot a szovjet békevédelmi bizottság elnökségi tagjává és a bizottság elnökhelyettesévé választja. A bizottság felelős titkára N I. Kotov lett. A napirend ezzel befejeződött. A szovjet békevédelmi bizottság tagjai ünnepélyesen aláírták a stockholmi felhívást A Béke Hívei Állandó Bizottsága stockholmi felhívása támogatására megkezdődött az aláírások gyűjtése a Szovjetunióban. A szovjet békevédelmi bizottság tagjai aláírták a stockholmi békefelhívást A szovjet békevédelmi bizottság június 29-én Moszkvában teljes ülést tartott. A teljes ülés a stockholmi határozatokat támogató aláírások szovjetunióbeli gyűjtésével foglalkozott. Tyihonov, a szovjet békevédelmi bizottság elnöke hangsúlyozta, hogy a stockholmi felhívás meleg visszhangra talált az embermilliók körében. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának történelmi jelentőségű nyilatkozata az egész szovjet nép részéről egyhangú támogatásra talált. A nyilatkozat ismét bebizonyította a Szovjetunió béketörekvését és kívánságát, hogy más államokkal együttműködjék a nemzetközi biztonság fenntartása és a béke védelme ügyében. A szovjetország minden részéből érkeznek a szovjet, emberek válaszai erre a nyilatkozatra, államunk békeszerető politikájának erre az úni megnyilvánulására. Az emberek milliói és milliói tekintet nélkül társadalmi állásukra, politikai és vallási meggyőződésükre tevékenyen védelmezik a béke ügyét. A szovjet emberek ezzel kifejezik odaadásukat a béke ügye iránt és ismételten tanúságot tesznek, hogy szilárdan tömörülnek a drága Bolsevik Párt körül, feltétlen odaadással viseltetnek a nagy Sztálin, a népek nagy vezére, a béke ügyének kipróbált harcosa iránt. Tyihonov megnyitó szavai után G. M. Duciivin, a letaingrádi „Krasznij Viborzsec”-gyár dolgozója mondott lelkes hangú beszédet. — Úgy gondolom — mondotta —-, hogy Lenin városa valamennyi dolgozójának véleményét fejezem ki, ha azt mondom, hogy egyhangúlag aláírjuk a stockholmi felhívást.