Vasmegye, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-01 / 176. szám

Ára 50 fillér Fa* megye eddig 22*5­0sásalék­a teljesítette a terménybeadást Augusztus 7—12-ig koreai hét (béke-műszak) lesz ipari üzemeinkben TOTO-EREDMÉNYEK, VI. évfolyam, 176 szám. Kedd Szombathely, 1950. augusztus 1 Vas megye dolgozó parasztsága nagygyűléseken megfogadta: Alkotmányunk ünnepére? augusztus 20-ra teljesíti a termény begyűjtési tervet nap választ el ben­­nünket még augusztus 20-tól, Alkotmányunk ünne­pétől, de a múló időt nemcsak a naptár jelzi f­alvainkban, ha­nem a gabonaraktárakba sű­rűbben özönlő gabona, a ver­senyző cséplőgépek eredmé­nyei s az egymás után születő versenykihívások. Dolgozó pa­rasztságunk úgy készül Alkot­­mányunk évfordulójának ün­nepére, ahogy tőle legjobban telik: jobb munkával, több és gyorsabban beadott gaboná­val Vasárnap délelőtt 9 óra■ Ün­­neplőbe öltözött embereket látsz. Összegyűlnek a kultur­­házban, a jegyzőségen, isko­lákban. Valójában nem gyűlés ez, ami megyeszerte a falvak- Ixin folyik. Nem szónoki be­szédek hangzanak. Harcos megmozdulások ezek, olyanok, amiket egy-egy nagy csata előtt szokott tartani a sereg. Ha filmet készítenénk, a gyor­san pergő filmkockákban fel­tűnnék egy-egy rövid útmuta­tást adó párttitkár képe, egy­­egy dolgozó paraszté, aki már néhány száz százalékkal túltel­jesítette beadási kötelezettsé­gét'', cséplőmunkásé, aki mint a jobb munka,szervezés egyik cselekvő tényezője felemelte gépe teljesítőképességét, egy­­egy ellenőré, aki megmagya­rázza a gazdának a cséplő mel­lett, hogy miért fontos a jobb és gyorsabb beadás. Zá­­fombe, hogy a kép teljes G­l­ legyen, be kellene venni a munkás, aki a gépe mellett, a munkahelyén biztosan és nyu­godtan termel — traktort gyárt vagy szövetet, esetleg házat épít — be kellene venni feltétlenül, hiszen valójában benne van: a feleségét, aki ott­hon nyugodtan és biztosan főzi az ebédet, (a kisfiút is, akit átszalasztott a boltba egy kiló kenyérért). Ott kell len­nie a képen a traktoristának, aki tavaly az őszi mélyszán­tást csinála, idén a tarlóbuk­tatást, a cséplést s akit a fa­luban egy esztendő alatt is megszereztek, s hiányos lenne a kép, ha nem mutatnánk meg egyúttal a szovjet kolhozokat, a nagy szövetséges és példa­kép mezőgazdaságából, ipará­ból egy-két jelenetet, s be kel­lene venni feltétlenül egy-két epizódot, egy-két arcot, egy­két harcot abból a hatalmas csatából, amely a történelem és a világ nagy küzdelmének részeként ezerkilométerekre tő­lünk és mégis oly közel hoz­zánk, hogy a husu­nkba, sor­sunkba, életünkbe vág —• Ko­reában folyik. S a film vé­gére oda se kellene írni, Özért mindenki tudná: egy tábor­ban harcol a k­oreai katona, a szocialista ország erős szovjet kolhozmunkása, gyári dolgo­zója, a magyar cséplőmunk­ás, a beadását jól ieijesző kis- és középparaszt, a cséplőellenőr­z és egy táborban vele szem­ben a koreai földesúr, az ame­rikai trösztvezér, a földrevesz­­tett magyar nagybirtokos és főpap, a gyárból kiebrudal tőkés, a csendőr, a jobboldali szocdem, és a megszorított hu­ták. A gyönyörű harci jelenetek zajlottak le vasárnap megyeszerte. Szegvár, Mind­szent, Gérce, Kaid példáján felbuzdulva egymással "ver­senyre keltek falviunk, hogy melyik tud többet és gyorsab­ban adni a mi országunknak, a munkások, dolgozó parasz­tok és szabiul, irraadó értelmi­ségiek hazájának, egymással versengve vállalták, hogy a dolgozók államának Alkotmá­nyát azzal ünnepüik, hogy au­gusztus 20-ig, vagy azelőtt befejezik a beadást. Hatalmas léptekkel megy előre és épül valami a­zíváinkban. Benne van a magasra szökkenő anya­gi és szellemi életszínvona­lunk, benne van a békénk, benne van a jobb jövendőnk- Úgy hívják, hogy ötéves terv, úgy hívják, hogy szocializmus­ veszi át a szót. — A múlt va­sárnap Bük kapta meg a járási vándorzászlót. Ezen a héten szorosan felzárkóztunk a bü­kiek mögé. Megkezdődik a gyűlés. Maxi­­movits Gyula elvtárs, a Párt helyi szervezetének titkára be­szél: — Elvtársak dolgozó pa­raszt­társaim! Az elmúlt vasár­nap — amikor a járási vándor­zászlót megkaptuk — megfo­gadtuk, hogy ezt a vándorzász­lót nem engedjük elvinni, to­vábbra is élenjárunk a cséplés­­ben és begyűjtésben. Azóta népnevelőink felvilágosító mun­kája nyomán tovább gyorsult községünkben a begyűjtés üteme. Eddig több, mint 15 va­gon gabonát gyűjtöttünk be. — Erre hétre újból mi kap­tuk meg a járási vándorzász­lót. Munkánk hiányossága azonban, hogy eddig nem kap­csolódtunk be az országos ver­seny­mozgalomba. Most javas­lom, hogy Szegvár és Mind­­szent községek cséplési és be­gyűjtési versenyfelhívásához mi is csatlakozzunk, ezen belül pedig hívjuk ki versenyre a szomszédos Csepreg község dolgozó parasztságát... Az utolsó szavakat már alig hallani a jelenlévők felvi­­harzó tapsától. — Persze, hogy csatlakozunk a versenyhez, a járási elsősé­get nem engedjük ki a kezünk­ből — hallatszik innen is, on­nan is. Takács István büki kö­zépparaszt így beszél: — Meg­ígérhetjük hogy augusztus 10-re beadjuk az előirányzott gabonamennyiséget. Ezenkívül arra kell vennünk az irányt, hogy C-vételi jegyre is minél több gabonát begyűjtsünk. Kondrád Alajos elvtárs a csepregiek nevében beszél: — Már kétszer elvittétek előlünk a vándorzászlót. Többet azon­ban nem engedünk. Elfogad­juk a versenyt. Meglátjuk, hogy ki lesz a végső győztes — teszi még hozzá. Ipkovits György elvtárs, a Párt Járási Bizottsága nevében üdvözli Bük és Csepreg élen­járó dolgozó parasztjait. Aztán arról beszél, hogy az ellenség Bükön is megmutatta: meg akarja akadályozni a versenyt és ezzel együtt a begyűjtés sikerét. — Bükön is vannak kulákok, akik a nép kenyere ellen tőr­nek — mondja Ipkovits elv­társ. — Élesen megmutatko­zott ez tegnap, amikor az egyik 40 holdas kuláknál,­­ La­josnál a cséplőmunk há­rom kövében vajdara láttak. Tönkre akarta cséplőgépet, veszélyes gépen dolgozó cséplőmű életét csak azért hogy terhesse a csépést. Kiss azonban a dolgozó­ja ébnersége leleplezte és méltó büntetését. Ha a­­ meg akarják tartani a vándó zászlót, továbbra is élen akar­nak járni a begyűjtésben, fo­­kozniuk kell a harcot az ilyen kártevőkkel, szabotálókkal szemben. 1 „A cséplést augusztus 4-re, a begyűjtést 12-ére befejezzük“ Szombathely és Vép párosversenye Piros lobogók, feliratok, Le­nin, Sztálin, Rákosi elvtárs ké­pei várják a szőllősi Földműves­­szövetkezet udvarán a szombat­­helyi és vépi gazdákat. Tizen­egy órakor megteltek a padok a szőlő árnyékában. A gyűlés — szavalat és meg­nyitó után — Pálfi Kálmán elv­társ, a szombathelyi Pártbizott­ság titkárának beszédével kez­dődött. — A nagy munka közben egy pillanatra megállunk, hogy számadást tegyünk — mondotta Pálfi elvtárs —. Tudnunk kell azt, hogy minden mázsa gabo­na, minden mélyen szántott föld a békatábort erősíti. A ko­reaiak fegyverrel, mi munkával harcolunk a békéért. Hős az, aki jobban megmunkálja a földjét, aki több mázsa búzát ad le. — Itt Pálfi elvtárs helyi élenjáró dolgozókat sorolt fel, köztük Oláh János, Elek József, Tóth János és Kovács János gazdá­kat. A továbbiakban a kulákok ellenséges munkájáról beszélt. Szombathelyen Pogácsás László, Dóczi István, Kőfalvi József és Dosztál Jenő kulákok igyekez­nek hátráltatni és szabotálni a munkát .­­ Amint a jó gazdának tud­nia kell, mi van a kamrában, úgy a jó kormánynak is tudnia kell, mi van a kamrában, meny­nyit tudunk elcserélni fontos modern gépekre, mivel rendel­kezünk. Ezért szükséges a gyors terménybegyűjtés — mondotta Pálfi elvtárs. „ — Én a Mezőgazdasági Gép­gyár harcos üdvözletét tolmá­csolom — mondotta Márfi Fe­renc elvtárs élenjáró munkás, első hozzászóló —. Mi a mun­kaverseny és a többtermelés folytán a legtökéletesebb eszkö­zökkel látjuk el a dolgozó pa­rasztságot. Felhívunk bennete­ket is, kövessétek példánkat! Süle József gazda hozzászó­lásában megfogadta, hogy még két mázsa gabonával járul hoz­zá a terménybegyűjtés sikeré­hez. Szele István a dolgozó pa­rasztok nevében ígéretet tett: Munkánkban követjük a Párt útmutatását“ — mondta —. Vörös Lajosné a II. körzeti MSzT nevében üdvözölte a megjelent parasztokat. Ezután Elek József határoza­ti javaslatot terjesztett a gyűlés elé: „Hívjuk ki Vép községet versenyre a munka mielőbbi be­fejezéséért. Feltételek a követ­kezők: 1. Cséplést augusztus 5-re befejezzük. 2. Gabobegyűj­­tést 15-re. 3. Tarlóhántást 20-ra elvégezzük. 4. Éberek leszünk és harcolunk a rémhírek ellen. 5. A verseny győztesét zászló­val jutalmazzuk". A határozati javaslatot a szombathelyi gazdák egyhangú­lag elfogadták, majd Cser Ist­ván Vép község dolgozó pa­rasztjai nevében ismertette az ellentervet: „A cséplést mi vé­­piek augusztus 4-re, a termény­­begyűjtést 12-re, a tarlóhántást 15-re befejezzük és fokozzuk a kulákság elleni harcot". Végül a szombathelyi gazdák nevében Németh János elvtárs elfogadta az ellentervet és harc­ra buzdította a gazdákat a ver­seny megnyerésére. Az Interna­­cionálé hangjaival végetért a gazdagyűlés Bük és Csepreg augusztus 10-re vállalja... Vasárnap délelőtt 11 óra, Bükön a községháza udvarán gyülekeznek a falubeliek. El­jöttek a csepregi dolgozó pa­rasztok küldöttei is.­­— úgy hallottuk, a cséplési és begyűjtési versenyről lesz szó. Eljöttünk hát mi is — mondja Kondrád Alajos elv­társ, a Pán csepregi szerveze­tének titkára. Aztán egy csep­regi dolgozó paranetasszony Sitke és Vásárosmiske párosversenybe lépett Sitke, a sárvári járás egyik lelkes községe, Vásárosmiskével lépett versenybe. A gyűlés, ahol a versenyt megbeszélték és pa­pírra fektették a feltételeit ,mert az írás kötelez — mondták helyesen a sit­kei parasztok) „ községházán zajlott le, a népi bizottság tagjainak és a község számos dolgozó parasztjának je­lenlétében. Pajor Benedek elv­társ, a párttitkár kijelentette: — Miskénél mi most annyival hátrább vagyunk, hogy két gé­pünk egy-egy hetet késett. Két hét kiesés — két vágon gabona. De azért kell a verseny, hogy a késést behozzuk. Hívjuk ki Mis­két! A verseny akkor jó, ha meg­beszélik, így is történt. Számí­tásba vették, hogy Kissitke távol esik, távol Sarolta-újmajor is, meg a Kurcon-major és a Batt­­hyány-puszta is. Sokáig tart, amíg odahuzatják a gépeket. De elhatározták rögtön, hogy már hajnali fél háromkor indítanak s a gép addig megy, amig látni lehet. Az üzemzavart pedig elő­zetes átvizsgálással, folytonos el­lenőrzéssel kiküszöbölik. Gőcze Kálmánná és­­­őcze Déhes, A fa­lu eddigi legjobb beadói arra kérik társaikat, hogy ne hozzák­­halasszák a beadást. Az ember egyrészt nem dobja el magától a pénzt másrészt meg ki ne tud­ná ,mit jelent a kenyér az ország­nak Mit szólnánk, ha baj lenne a városiak, a munkások ellátá­sával s mi nem kapnánk sót, cukrot, ruhát, szerszámot- így kell ezt a beadást nézni. Szigeti László kisparaszt azt ajánlja, hogy 3 cséplést tizediké­re, a beadást meg 15-re vállalja a falu. Kiss Jenő azt mondja: ez helyes és teljesíthető vállalás s a gazdák csatlakoznak. — Kit küldjünk Miskére? — kérdik, amikor megszövegezték a kihívást. Kovács Dezsőre és Gas­­perek Ferencre esik a választás Jó gazdák, a Pártot is szeretik, tagjelöltek. — Vigyétek hírül a versenyki­hívást, legyetek ot­t, amikor el­fogadják a szemeteket pedig ne csi­kjátok be, nézzétek meg ho­gyan állnak — látják el őket út­­ravalóval Odor Kálmán és Pá­lf­i Géza a cséplőellenőrök külö­nösen lelkükre kötik, hogy nézzék meg a gépek teljesítményét i­s.

Next