Vasmegye, 1950. augusztus (6. évfolyam, 176-202. szám)

1950-08-01 / 176. szám

Ára 50 fillér Fa* megye eddig 22*50sásaléka teljesítette a terménybeadást Augusztus 7—12-ig koreai hét (béke-műszak) lesz ipari üzemeinkben TOTO-EREDMÉNYEK, VI. évfolyam, 176 szám. Kedd Szombathely, 1950. augusztus 1 Vas megye dolgozó parasztsága nagygyűléseken megfogadta: Alkotmányunk ünnepére? augusztus 20-ra teljesíti a termény begyűjtési tervet nap választ el bennünket még augusztus 20-tól, Alkotmányunk ünnepétől, de a múló időt nemcsak a naptár jelzi falvainkban, hanem a gabonaraktárakba sűrűbben özönlő gabona, a versenyző cséplőgépek eredményei s az egymás után születő versenykihívások. Dolgozó parasztságunk úgy készül Alkotmányunk évfordulójának ünnepére, ahogy tőle legjobban telik: jobb munkával, több és gyorsabban beadott gabonával Vasárnap délelőtt 9 óra■ Ünneplőbe öltözött embereket látsz. Összegyűlnek a kulturházban, a jegyzőségen, iskolákban. Valójában nem gyűlés ez, ami megyeszerte a falvak- Ixin folyik. Nem szónoki beszédek hangzanak. Harcos megmozdulások ezek, olyanok, amiket egy-egy nagy csata előtt szokott tartani a sereg. Ha filmet készítenénk, a gyorsan pergő filmkockákban feltűnnék egy-egy rövid útmutatást adó párttitkár képe, egyegy dolgozó paraszté, aki már néhány száz százalékkal túlteljesítette beadási kötelezettségét'', cséplőmunkásé, aki mint a jobb munka,szervezés egyik cselekvő tényezője felemelte gépe teljesítőképességét, egyegy ellenőré, aki megmagyarázza a gazdának a cséplő mellett, hogy miért fontos a jobb és gyorsabb beadás. Záfombe, hogy a kép teljes Gl legyen, be kellene venni a munkás, aki a gépe mellett, a munkahelyén biztosan és nyugodtan termel — traktort gyárt vagy szövetet, esetleg házat épít — be kellene venni feltétlenül, hiszen valójában benne van: a feleségét, aki otthon nyugodtan és biztosan főzi az ebédet, (a kisfiút is, akit átszalasztott a boltba egy kiló kenyérért). Ott kell lennie a képen a traktoristának, aki tavaly az őszi mélyszántást csinála, idén a tarlóbuktatást, a cséplést s akit a faluban egy esztendő alatt is megszereztek, s hiányos lenne a kép, ha nem mutatnánk meg egyúttal a szovjet kolhozokat, a nagy szövetséges és példakép mezőgazdaságából, iparából egy-két jelenetet, s be kellene venni feltétlenül egy-két epizódot, egy-két arcot, egykét harcot abból a hatalmas csatából, amely a történelem és a világ nagy küzdelmének részeként ezerkilométerekre tőlünk és mégis oly közel hozzánk, hogy a husunkba, sorsunkba, életünkbe vág —• Koreában folyik. S a film végére oda se kellene írni, Özért mindenki tudná: egy táborban harcol a koreai katona, a szocialista ország erős szovjet kolhozmunkása, gyári dolgozója, a magyar cséplőmunkás, a beadását jól ieijesző kis- és középparaszt, a cséplőellenőrz és egy táborban vele szemben a koreai földesúr, az amerikai trösztvezér, a földrevesztett magyar nagybirtokos és főpap, a gyárból kiebrudal tőkés, a csendőr, a jobboldali szocdem, és a megszorított huták. A gyönyörű harci jelenetek zajlottak le vasárnap megyeszerte. Szegvár, Mindszent, Gérce, Kaid példáján felbuzdulva egymással "versenyre keltek falviunk, hogy melyik tud többet és gyorsabban adni a mi országunknak, a munkások, dolgozó parasztok és szabiul, irraadó értelmiségiek hazájának, egymással versengve vállalták, hogy a dolgozók államának Alkotmányát azzal ünnepüik, hogy augusztus 20-ig, vagy azelőtt befejezik a beadást. Hatalmas léptekkel megy előre és épül valami azíváinkban. Benne van a magasra szökkenő anyagi és szellemi életszínvonalunk, benne van a békénk, benne van a jobb jövendőnk- Úgy hívják, hogy ötéves terv, úgy hívják, hogy szocializmus veszi át a szót. — A múlt vasárnap Bük kapta meg a járási vándorzászlót. Ezen a héten szorosan felzárkóztunk a bükiek mögé. Megkezdődik a gyűlés. Maximovits Gyula elvtárs, a Párt helyi szervezetének titkára beszél: — Elvtársak dolgozó paraszttársaim! Az elmúlt vasárnap — amikor a járási vándorzászlót megkaptuk — megfogadtuk, hogy ezt a vándorzászlót nem engedjük elvinni, továbbra is élenjárunk a cséplésben és begyűjtésben. Azóta népnevelőink felvilágosító munkája nyomán tovább gyorsult községünkben a begyűjtés üteme. Eddig több, mint 15 vagon gabonát gyűjtöttünk be. — Erre hétre újból mi kaptuk meg a járási vándorzászlót. Munkánk hiányossága azonban, hogy eddig nem kapcsolódtunk be az országos versenymozgalomba. Most javaslom, hogy Szegvár és Mindszent községek cséplési és begyűjtési versenyfelhívásához mi is csatlakozzunk, ezen belül pedig hívjuk ki versenyre a szomszédos Csepreg község dolgozó parasztságát... Az utolsó szavakat már alig hallani a jelenlévők felviharzó tapsától. — Persze, hogy csatlakozunk a versenyhez, a járási elsőséget nem engedjük ki a kezünkből — hallatszik innen is, onnan is. Takács István büki középparaszt így beszél: — Megígérhetjük hogy augusztus 10-re beadjuk az előirányzott gabonamennyiséget. Ezenkívül arra kell vennünk az irányt, hogy C-vételi jegyre is minél több gabonát begyűjtsünk. Kondrád Alajos elvtárs a csepregiek nevében beszél: — Már kétszer elvittétek előlünk a vándorzászlót. Többet azonban nem engedünk. Elfogadjuk a versenyt. Meglátjuk, hogy ki lesz a végső győztes — teszi még hozzá. Ipkovits György elvtárs, a Párt Járási Bizottsága nevében üdvözli Bük és Csepreg élenjáró dolgozó parasztjait. Aztán arról beszél, hogy az ellenség Bükön is megmutatta: meg akarja akadályozni a versenyt és ezzel együtt a begyűjtés sikerét. — Bükön is vannak kulákok, akik a nép kenyere ellen tőrnek — mondja Ipkovits elvtárs. — Élesen megmutatkozott ez tegnap, amikor az egyik 40 holdas kuláknál, Lajosnál a cséplőmunk három kövében vajdara láttak. Tönkre akarta cséplőgépet, veszélyes gépen dolgozó cséplőmű életét csak azért hogy terhesse a csépést. Kiss azonban a dolgozója ébnersége leleplezte és méltó büntetését. Ha a meg akarják tartani a vándó zászlót, továbbra is élen akarnak járni a begyűjtésben, fokozniuk kell a harcot az ilyen kártevőkkel, szabotálókkal szemben. 1 „A cséplést augusztus 4-re, a begyűjtést 12-ére befejezzük“ Szombathely és Vép párosversenye Piros lobogók, feliratok, Lenin, Sztálin, Rákosi elvtárs képei várják a szőllősi Földművesszövetkezet udvarán a szombathelyi és vépi gazdákat. Tizenegy órakor megteltek a padok a szőlő árnyékában. A gyűlés — szavalat és megnyitó után — Pálfi Kálmán elvtárs, a szombathelyi Pártbizottság titkárának beszédével kezdődött. — A nagy munka közben egy pillanatra megállunk, hogy számadást tegyünk — mondotta Pálfi elvtárs —. Tudnunk kell azt, hogy minden mázsa gabona, minden mélyen szántott föld a békatábort erősíti. A koreaiak fegyverrel, mi munkával harcolunk a békéért. Hős az, aki jobban megmunkálja a földjét, aki több mázsa búzát ad le. — Itt Pálfi elvtárs helyi élenjáró dolgozókat sorolt fel, köztük Oláh János, Elek József, Tóth János és Kovács János gazdákat. A továbbiakban a kulákok ellenséges munkájáról beszélt. Szombathelyen Pogácsás László, Dóczi István, Kőfalvi József és Dosztál Jenő kulákok igyekeznek hátráltatni és szabotálni a munkát . Amint a jó gazdának tudnia kell, mi van a kamrában, úgy a jó kormánynak is tudnia kell, mi van a kamrában, menynyit tudunk elcserélni fontos modern gépekre, mivel rendelkezünk. Ezért szükséges a gyors terménybegyűjtés — mondotta Pálfi elvtárs. „ — Én a Mezőgazdasági Gépgyár harcos üdvözletét tolmácsolom — mondotta Márfi Ferenc elvtárs élenjáró munkás, első hozzászóló —. Mi a munkaverseny és a többtermelés folytán a legtökéletesebb eszközökkel látjuk el a dolgozó parasztságot. Felhívunk benneteket is, kövessétek példánkat! Süle József gazda hozzászólásában megfogadta, hogy még két mázsa gabonával járul hozzá a terménybegyűjtés sikeréhez. Szele István a dolgozó parasztok nevében ígéretet tett: Munkánkban követjük a Párt útmutatását“ — mondta —. Vörös Lajosné a II. körzeti MSzT nevében üdvözölte a megjelent parasztokat. Ezután Elek József határozati javaslatot terjesztett a gyűlés elé: „Hívjuk ki Vép községet versenyre a munka mielőbbi befejezéséért. Feltételek a következők: 1. Cséplést augusztus 5-re befejezzük. 2. Gabobegyűjtést 15-re. 3. Tarlóhántást 20-ra elvégezzük. 4. Éberek leszünk és harcolunk a rémhírek ellen. 5. A verseny győztesét zászlóval jutalmazzuk". A határozati javaslatot a szombathelyi gazdák egyhangúlag elfogadták, majd Cser István Vép község dolgozó parasztjai nevében ismertette az ellentervet: „A cséplést mi vépiek augusztus 4-re, a terménybegyűjtést 12-re, a tarlóhántást 15-re befejezzük és fokozzuk a kulákság elleni harcot". Végül a szombathelyi gazdák nevében Németh János elvtárs elfogadta az ellentervet és harcra buzdította a gazdákat a verseny megnyerésére. Az Internacionálé hangjaival végetért a gazdagyűlés Bük és Csepreg augusztus 10-re vállalja... Vasárnap délelőtt 11 óra, Bükön a községháza udvarán gyülekeznek a falubeliek. Eljöttek a csepregi dolgozó parasztok küldöttei is.— úgy hallottuk, a cséplési és begyűjtési versenyről lesz szó. Eljöttünk hát mi is — mondja Kondrád Alajos elvtárs, a Pán csepregi szervezetének titkára. Aztán egy csepregi dolgozó paranetasszony Sitke és Vásárosmiske párosversenybe lépett Sitke, a sárvári járás egyik lelkes községe, Vásárosmiskével lépett versenybe. A gyűlés, ahol a versenyt megbeszélték és papírra fektették a feltételeit ,mert az írás kötelez — mondták helyesen a sitkei parasztok) „ községházán zajlott le, a népi bizottság tagjainak és a község számos dolgozó parasztjának jelenlétében. Pajor Benedek elvtárs, a párttitkár kijelentette: — Miskénél mi most annyival hátrább vagyunk, hogy két gépünk egy-egy hetet késett. Két hét kiesés — két vágon gabona. De azért kell a verseny, hogy a késést behozzuk. Hívjuk ki Miskét! A verseny akkor jó, ha megbeszélik, így is történt. Számításba vették, hogy Kissitke távol esik, távol Sarolta-újmajor is, meg a Kurcon-major és a Batthyány-puszta is. Sokáig tart, amíg odahuzatják a gépeket. De elhatározták rögtön, hogy már hajnali fél háromkor indítanak s a gép addig megy, amig látni lehet. Az üzemzavart pedig előzetes átvizsgálással, folytonos ellenőrzéssel kiküszöbölik. Gőcze Kálmánná ésőcze Déhes, A falu eddigi legjobb beadói arra kérik társaikat, hogy ne hozzákhalasszák a beadást. Az ember egyrészt nem dobja el magától a pénzt másrészt meg ki ne tudná ,mit jelent a kenyér az országnak Mit szólnánk, ha baj lenne a városiak, a munkások ellátásával s mi nem kapnánk sót, cukrot, ruhát, szerszámot- így kell ezt a beadást nézni. Szigeti László kisparaszt azt ajánlja, hogy 3 cséplést tizedikére, a beadást meg 15-re vállalja a falu. Kiss Jenő azt mondja: ez helyes és teljesíthető vállalás s a gazdák csatlakoznak. — Kit küldjünk Miskére? — kérdik, amikor megszövegezték a kihívást. Kovács Dezsőre és Gasperek Ferencre esik a választás Jó gazdák, a Pártot is szeretik, tagjelöltek. — Vigyétek hírül a versenykihívást, legyetek ott, amikor elfogadják a szemeteket pedig ne csikjátok be, nézzétek meg hogyan állnak — látják el őket útravalóval Odor Kálmán és Pálfi Géza a cséplőellenőrök különösen lelkükre kötik, hogy nézzék meg a gépek teljesítményét is.