Vasmegye, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

AT­ALMAS BELSŐ TART­ALÉK mikor négy esztendővel e­­­lt Pártunk az ország dolga- és az egész közvélemény zárta a hároméves tervfa­­latot, az ellenség sem ma­­r rest és elkezdte aknamun­­it a terv ellen. A nyilt el­­ég kereken tagadta a terv­­lálkodás lehetőségét és ún. előnyeit. Az akkor még le álcázott ellenség pedig abban elismerte a terv­­e­ségét és előnyös voltát, de­­ a kákán csomót keressen, égbe vonta, hogy képesek­ünk megvalósítani a ter­­saját anyagi erőforrá­sból. Ezért ,,tanácsolták” deli (imperialista) kölcsön felét, jól tudva, hogy or­­­szágunkat gazdasági­lag­­, hozzák a válsággal küz­­ókés gazdasághoz, am­el­­yy ilyen kölcsönöknek hv­­as politikai ára van: az ág szabadsága, független­ Egyedül a mi Pártunk, a­mmunisták pártja harcolt érkezetesen a tervért, mert érte azokat a belső erőfor­­okat, amelyekkel a terv­e■valósítható, az azóta álta­­jtott üzemek bevételei, a tikásosztályban szunnyadó talmas kezdeményező erő, a Igor,a parasztság szorgalma államosított kereskedelem azóta minden tény Pártunk ttikájának helyességét len­­yitja. Idő előtt túlteljesí­­tik a hároméves tervet, si­­eseu befejeztük ötéves tér­ik első esztendejét, többet zrunk be az előirányzott­s. És beigazolták a tények ,s — csak körül kell nézni arshallizált nyugaton és • Jugoszláviájában —, mi­árat fizet a dolgozó nép aperialista kölcsönökért, éves tervünk második esz­méje nemcsak egyszerűen azása eddigi tervgazdál­­sunknak, hanem maga­­szinten, szocialistább mó­­folytatása annak. Meg­­nja ezt az élesedő nemzet­­helyzet, és az országban­­ osztályharc. Új országot eni csak új módon lehet. • többet beruházni, még sebbé tenni az országot Éden­féle viharral szemben és gazdagabbá termi népü­n­­kt, még kulturáltabb életet ■rémleni — ehhez erőforrá­­sok fokozottabb mozgósítása ükséges. Melyek a mi erőforrásaink? E Elsősorban a hazánkat fel­­■■íbaditó Szovjetunió 33 éves ■ rasztalata, amellett az a mi gyakorlati és személyes hsség, ahogy nyersanyag­­szakemberekkel, a legkü­­b­özőbb módon bennünket ■fit. Felbecsülhetetlen elő­i­rás, hogy országunk a ta­­­i népi­­ demokráciákkal­sitt építi a szocializmust, iva a Szovjetuniótól és mástól. Ezek a mi külső írásaink. Belső erőforrá­sát egyetlen mondatban összegezni: „A Magyar öztársaságban minden ha­ngi a dolgozó népé”. Annyit ■nt ez, hogy mi vagyunk hála az ország minden­kin­­nek. .S vájjon gondos gaz­­e az, aki kihagyta peregni temet gabonájából, saját méhen feleslegesen paza­­ra a nyersanyagot, ener­giát, szerszámot, rosszul gaz­dálkodik a munkaerővel, stb.? Ilyen fényűzést bezzeg a ka­pitalisták nem engedtek és nem engednek meg üzemeik­ben, földjeiken. Százszorta inkább nem tűrhet ilyen laza­ságokat a szocialista tervgaz­dálkodás! A minisztertanács határoza­ta a takarékosságról felfedi azokat a még ki nem merített hatalmas belső tartalékokat, amelyeknek kiaknázásával az ötéves terv további éveinek egyre fokozódó beruházásait győzni fogjuk. Ezért a dolgozó nép osztatlan helyesléssel fo­gadja ezt a határozatot. De önkéntelenül az a kérdés tolul az ember eszébe, hol tarta­nánk, ha a minisztertanácsi határozatban felsorolt gondat­lanságokat már előbb kiküszö­böltük volna. „Az ipari terme­­lés értékének az anyagköltség minte'"' felét teszi ki. Ezért minden szá­nlék anyagmegta­karítás többszáz millió forint nyereséget jelent népgazdasá­gunk számára”. Többszáz mil­lió forint, azaz többszáz hár­­om-négyemeletes ház megy veszendőbe egyetlen százalék a­n­y­ag n­o c­só­k­o­l­áss­a­l! Egy egész szocialista nagyváros az öt­éves terv esztendei alatt! Már­pedig mi Dunai Vasművet építünk, s miért ne építhet­nénk majd a következő ter­vekben még ennél is hatalma­sabb alkotásokat? Megemlíti a minisztertanácsi határozat, hogy általában a késedelmes betakarítás következtében 4-5 százalékos a szemveszteség, valamint a szálastakarmá­nyokban a beázások több tíz­millió forint kárt okoznak. El­képzelheti dolgozó parasztsá­gunk, hogy ezekből a tíz- és százmilliókból hány új gépál­­lomás, hidrárház, bekötőút és még sok minden épülne, ha nem pazarolnánk. Vagy kép­zeljük el, hogy mennyi bőrt, gumit és más igen fontos, ke­resett nyersanyagot hozhat­tunk volna be külföldről azért a soktízezer vágón cukorré­páért, amelyet a termelők fel­­világ­osulatlan, vagy elensé­­­ges része állati takarmányo­zásra használt. Világos, hogy mindezek a je­­lenségek az ellenség malmára hajtják a vizet. Végső fokon az üzemekben, vállalatoknál, hivataloknál és a mezőgazda­­ságban a pazarlások mögött mindenütt megtalálni az ellen­­sé­­ kezét. Dolgozó népünk úgy válaszol méltóképpen az ellen­ségnek, amely megnyergeli az em­berek tudatában meglévő maradiságot, tőkés gondolko­dásmódot, ha továbbfejleszti a s­ocialista köztulajdon iránti viszonyt. Az öntudatos mun­kás kötelessége nemcsak abban áll, hogy vállalást tesz saját tervének mennyiségi és minő­ségi túlszárnyalására, sőt még abban sem merülhet ki köte­lessége, hogy tapasztalatait és módszerét átadja az elmara­dóknak. Maradéktalanul csak akkor tesz eleget kötelességé­nek, ha a nyersanyag, szer­­számi, energiafogyasztás tekin­tetében nem tűr pazarlást egész ü­emében. A Szovjetunió élenjáró munkásai, a mi pél­daképeink, mennyiségi és mi­nőségi felajánlásaik mellett, rendszeresen tesznek felaján­lást az önköltség csökkentés­re, anyagtakarékosságra vál­lalják, hogy bizonyos százalék­nyi terméket megtakarított nyersanyagból állítanak elő Ilyen felajánlásra számtalan mód nyiik a mezőgazdaság­ban és a hivatalokban is. Jól­lehet, valamikor aszerint mér­ték a tisztviselőt, mennyi ak­ta­t­­ gyártott, ma aszerint kell dirk­álni — hiszen népi taná­csokban vagy intézményekben dolgozik —, hogyan tud men­nél jobb munkát végezni, men­nél kevesebb papírral. A magyar dolgozók fogéko­nyak az új iránt. Meghonoso­dott a munkaverseny, a SzU­­­hánov-mozgalom, mint az új élet lendítő kerekei. Most egy új mozgalomnak, a takarékos­ságnak kell szárnyakat kap­nia, hogy szocializmust építő munkánk, a béke védelme eredményes legyen. Részletes tájékoztató a cukor és finomlisztes látás szabályozásával kapcsolatos tudnivalókról Állami gazdaságaink megvitatták az állattenyésztés és takarmánytermesztés fejlesztéséről szóló kétéves tervet . MAGYAR DOLDOKÓK PÁRTJA VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA rrn­ U­MPríiMirmMirminTiinwiwniiiiT'iiiiiwiiiiianiiiii minnrnnin...r~TT~riTírrrnii---iiirTr j ~rriir^wiw­TMiritTiiiMMTiriniiii'niTwniinr||••|HIIII^ ír [ ..... Vll. évfolyam, 1 szám. Szerd» Szombathely, 1951. január 3. A második tervév első napján új lendülettel indult a munka Vas megye ipari üzemeiben Eltelt 1951 év első munka­napja: megkezdődött ötéves tervünk második esztendeje. Ezen a napon a Vas megyei üzemek dolgozói is, csakúgy, mint hazánk minden üzemének dolgozói újabb friss lendület­tel indultak harcba a munka frontján új és új eredménye­kért. Új esztendő kezdődött ötéves tervünk történetében: újabb harcok állnak előttünk a békeharcban az élesedő nem­zetközi helyzet közepette. Eb­ben a harcban a Vas megyei üzemek dolgozói is méltóképen akarják megállni helyüket, ezt bizonyítják a második tervév első munkanapjának eredményei is. A második terv­év komolyabb, reálisabb lesz, mint a tavalyi volt. Üzeme­ink dolgozóinak erre ez a vá­laszu­k: „még kezdeményezőbb erővel, még jobban megszerve­zett munkával, még több rej­tett tartalék felszínre hozásá­­val, minden lehetőség kihasz­nálásával indulunk harcba öt­éves tervünk második évének teljesítése és túlteljesítése felé!” A MEZŐGAZDASÁGI GÉP­­GYÁR dolgozói lelkes hangulatban kezdték meg a munkát az öt­éves terv második esztendejé­nek első napján. Az eszterga­­műhelyben Németh János IV. esztergályos ragadta magához a vezetést és 130 százalékot ért el. Mögötte Sulyok Imre 125 százalékot vett ki gépéből. Ugyanennyire teljesített Csá­kány Miklós is. Beke József esztergályos 110 százalékra tel­jesítette normáját. A fotósok között Patonai Antal érte el a legjobb eredményt, 112 szá­zalékot. A lakatosműhelyben Pongrácz Ferenc és Szele La­jos lakatospár 125 százalékra teljesítette normáját a máso­dik tervév első napján. Szép eredményt ért el Tamás Jó­zsef, Benkő Ferenc és Szabó József bádogos is. A hegesz­tők között Hujber Kálmán ug­rott ki 150 százalékával. A TAKARÓGYÁR szövőmű­helyében a keddi na­pon újabb szövők kezdtek két gépen dolgozni, ezzel a kétgé­­pesek száma 24-re növekedett. A Takarógyárnak fontos mun­kája lesz a második tervévben a kétgépes rendszer általános­sá tétele. Ezt a munkát a ta­karógyáriak jól folytatják. A jelenlegi kétgépesek kö­zött Hende Stefánia szövő érte el a legkimagaslóbb ered­ményt, 115 százalékra teljesí­tett. Tóth Anna, Puskás Ilona ugyancsak szép eredményt ért el. A fonók között Bozi Fe­renc 110, az orsózók között pe­dig Odor Mária 105 százalékos telj­esítmény­ével emelkedett ki. A BŐRIPARI VÁLLALAT dolgozói is fokozottabb lendü­lettel indultak munkába máso­dik tervevünk első munkanap­­ján. A körök közötti verseny­ben a Kossuth aljakör lett az első 1100 páros teljesítményé­vel. Utána a Petőfi aljakör és a Petőfi tüzőkör egyaránt 1050 pár teljesítményt ért el. A Táncsics kör, amely most kezdte meg munkáját 700 pár teljesítést nyújtott. Ennek a körnek dolgozói azon vannak, hogy utolérjék a többi kör dol­gozóit, hogy méltó módon ve­gyék ki részüket a Bőripari vállalatra eső terv teljesítésé­ből. A szabászati osztályon Zsille Istvánná és Horváth Ferenc ért el kimagasló eredményt. Mindketten 120 százalékra tel­jesítették normájukat. A csá­­kozó műhelyben Palotai Ká­roly 150 százalékon felül, Sza­lai Kálmán pedig kereken 150 százalékra teljesített. A SZOMBATHELYI FÜTŐ­HÁZ dolgozói a téli csúcsforgalom sikeres teljesítésének jegyé­ben láttak munkához. Sorra születtek a szebbnél-szebb eredmények. Szerdahelyi Jó­zsef begyújtó 141 százalékos teljesítésével tűnt ki. Haller Sándor lakatos ennél is maga­sabb teljesítményt nyújtott: 100 százalékot ért el. Magas százalékra teljesítette normá­jét Horváth Ferenc előfurató, Fandli Mihály kocsitisztító, és Szabados Etel kocsitisztító is. A SZOMBATHELYI PAMUT­­ IPAR dolgozói, de különösen a szö­vők már jól ismerik egyéni terveiket. A tervet a műsza­kiak teljes egészében a gépek­ig felbontották, úgyhogy a szövők már tervük alapos is­meretében láthattak munká­hoz. Számos dolgozó máris túlteljesítette­ keddi napra eső egyéni tervét. Lisztes Károly­né például 114 százalékra teljesítette ked­di tervét. Töreki József­né en­nél is jóval szebb eredményt ért el: nem kevesebb, mint 129 százalékot ért el keddi tervé­nek teljesítésében. Kelemen József­né 1­14, Lisztes Magda pedig 106 százalékra t­elj­esí­­tette az első nap­ előirányza­tát. De nem maradt el a szövődő üzemrészek mögött a többi üzemrész sem. Ezekben ugyan­csak jobb munkával üdvözöl­ték a dolgozók második terv­évünk első munkanapját. A DUNÁNTÚLI ROSTKIKÉ­SZÍTŐ VÁLLALATBAN a kódturbina üzemrész két gépe között folyt lendületes­ verseny. Az I. számú gép lett a győztes 110 százalékos átlag, teljesítményével. A II. számi rén dolgozói 105 százalékot ér­tek el. A turbina üzemrész dolgo­zóinak átlagteljesítménye a keddi napon 105 százalék lett. Az egyéni versenyzők között Horváth Ilona IV. ragadta magához a vezetést és 113 százalékra teljesítette normá­ját. Nem sokkal maradt mö­götte Horváth Lászlóné sem, akinek teljesítm­énye 110 szá­zalék lett.­ Kiricsi Mária és Pongrácz Mihályné 107 száza­lékos teljesítményével tűnt ki. A XII. AUTÓJAVÍTÓ V. bár nem nagy üzem, de dolgo­zói annál lelkesebb hangulat­ban kezdték meg második évi tervük teljesítését. Petz Gyula esztergályos kiváló munka­módszerével 145 százalékra tel­jesítette normáját. Rappai Já­nos sem maradt el sokkal mö­götte és 125 százalékot ért el. Vörös Mihály esztergályos 111 százalékos teljesítményt nyúj­tott. De nemcsak a szombathelyi üzemek, hanem megyénk v­­a­lamennyi üzemének dolgozói nagy lendülettel kezdték meg a munkát második évi tervünk sikeres teljesítése érdekében. Ezekből az üzemekből még csak a legelső jelentések futottak be, de ezek a jelentések arról számolnak be, hogy a kőszegi Ágy téri tőgy­ár a szentgotthár­di Kaszagyár, a sárvári Cu­korgyár és a­ többi vidéki üze­münk dolgozói csakúgy, mint a szombathelyi dolgozók erős elhatározással, a béke melletti hű és harcos kiállással­, kemé­nyen, elszántan kezdték meg az új tervév teljesítését.

Next