Vasmegye, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1951-01-03 / 1. szám
ATALMAS BELSŐ TARTALÉK mikor négy esztendővel elt Pártunk az ország dolga- és az egész közvélemény zárta a hároméves tervfalatot, az ellenség sem mar rest és elkezdte aknamunit a terv ellen. A nyilt elég kereken tagadta a tervlálkodás lehetőségét és ún. előnyeit. Az akkor még le álcázott ellenség pedig abban elismerte a terveségét és előnyös voltát, de a kákán csomót keressen, égbe vonta, hogy képesekünk megvalósítani a tersaját anyagi erőforrásból. Ezért ,,tanácsolták” deli (imperialista) kölcsön felét, jól tudva, hogy országunkat gazdaságilag, hozzák a válsággal küzókés gazdasághoz, amelyy ilyen kölcsönöknek hvas politikai ára van: az ág szabadsága, független Egyedül a mi Pártunk, ammunisták pártja harcolt érkezetesen a tervért, mert érte azokat a belső erőforokat, amelyekkel a terve■valósítható, az azóta áltajtott üzemek bevételei, a tikásosztályban szunnyadó talmas kezdeményező erő, a Igor,a parasztság szorgalma államosított kereskedelem azóta minden tény Pártunk ttikájának helyességét lenyitja. Idő előtt túlteljesítik a hároméves tervet, sieseu befejeztük ötéves térik első esztendejét, többet zrunk be az előirányzotts. És beigazolták a tények ,s — csak körül kell nézni arshallizált nyugaton és • Jugoszláviájában —, miárat fizet a dolgozó nép aperialista kölcsönökért, éves tervünk második eszméje nemcsak egyszerűen azása eddigi tervgazdálsunknak, hanem magaszinten, szocialistább mófolytatása annak. Megnja ezt az élesedő nemzethelyzet, és az országban osztályharc. Új országot eni csak új módon lehet. • többet beruházni, még sebbé tenni az országot Édenféle viharral szemben és gazdagabbá termi népünkt, még kulturáltabb életet ■rémleni — ehhez erőforrások fokozottabb mozgósítása ükséges. Melyek a mi erőforrásaink? E Elsősorban a hazánkat fel■■íbaditó Szovjetunió 33 éves ■ rasztalata, amellett az a mi gyakorlati és személyes hsség, ahogy nyersanyagszakemberekkel, a legkübözőbb módon bennünket ■fit. Felbecsülhetetlen előirás, hogy országunk a tai népi demokráciákkalsitt építi a szocializmust, iva a Szovjetuniótól és mástól. Ezek a mi külső írásaink. Belső erőforrását egyetlen mondatban összegezni: „A Magyar öztársaságban minden hangi a dolgozó népé”. Annyit ■nt ez, hogy mi vagyunk hála az ország mindenkinnek. .S vájjon gondos gaze az, aki kihagyta peregni temet gabonájából, saját méhen feleslegesen pazara a nyersanyagot, energiát, szerszámot, rosszul gazdálkodik a munkaerővel, stb.? Ilyen fényűzést bezzeg a kapitalisták nem engedtek és nem engednek meg üzemeikben, földjeiken. Százszorta inkább nem tűrhet ilyen lazaságokat a szocialista tervgazdálkodás! A minisztertanács határozata a takarékosságról felfedi azokat a még ki nem merített hatalmas belső tartalékokat, amelyeknek kiaknázásával az ötéves terv további éveinek egyre fokozódó beruházásait győzni fogjuk. Ezért a dolgozó nép osztatlan helyesléssel fogadja ezt a határozatot. De önkéntelenül az a kérdés tolul az ember eszébe, hol tartanánk, ha a minisztertanácsi határozatban felsorolt gondatlanságokat már előbb kiküszöböltük volna. „Az ipari termelés értékének az anyagköltség minte'"' felét teszi ki. Ezért minden szánlék anyagmegtakarítás többszáz millió forint nyereséget jelent népgazdaságunk számára”. Többszáz millió forint, azaz többszáz három-négyemeletes ház megy veszendőbe egyetlen százalék anyag no csókolással! Egy egész szocialista nagyváros az ötéves terv esztendei alatt! Márpedig mi Dunai Vasművet építünk, s miért ne építhetnénk majd a következő tervekben még ennél is hatalmasabb alkotásokat? Megemlíti a minisztertanácsi határozat, hogy általában a késedelmes betakarítás következtében 4-5 százalékos a szemveszteség, valamint a szálastakarmányokban a beázások több tízmillió forint kárt okoznak. Elképzelheti dolgozó parasztságunk, hogy ezekből a tíz- és százmilliókból hány új gépállomás, hidrárház, bekötőút és még sok minden épülne, ha nem pazarolnánk. Vagy képzeljük el, hogy mennyi bőrt, gumit és más igen fontos, keresett nyersanyagot hozhattunk volna be külföldről azért a soktízezer vágón cukorrépáért, amelyet a termelők felvilágosulatlan, vagy elenséges része állati takarmányozásra használt. Világos, hogy mindezek a jelenségek az ellenség malmára hajtják a vizet. Végső fokon az üzemekben, vállalatoknál, hivataloknál és a mezőgazdaságban a pazarlások mögött mindenütt megtalálni az ellensé kezét. Dolgozó népünk úgy válaszol méltóképpen az ellenségnek, amely megnyergeli az emberek tudatában meglévő maradiságot, tőkés gondolkodásmódot, ha továbbfejleszti a socialista köztulajdon iránti viszonyt. Az öntudatos munkás kötelessége nemcsak abban áll, hogy vállalást tesz saját tervének mennyiségi és minőségi túlszárnyalására, sőt még abban sem merülhet ki kötelessége, hogy tapasztalatait és módszerét átadja az elmaradóknak. Maradéktalanul csak akkor tesz eleget kötelességének, ha a nyersanyag, szerszámi, energiafogyasztás tekintetében nem tűr pazarlást egész üemében. A Szovjetunió élenjáró munkásai, a mi példaképeink, mennyiségi és minőségi felajánlásaik mellett, rendszeresen tesznek felajánlást az önköltség csökkentésre, anyagtakarékosságra vállalják, hogy bizonyos százaléknyi terméket megtakarított nyersanyagból állítanak elő Ilyen felajánlásra számtalan mód nyiik a mezőgazdaságban és a hivatalokban is. Jóllehet, valamikor aszerint mérték a tisztviselőt, mennyi aktat gyártott, ma aszerint kell dirkálni — hiszen népi tanácsokban vagy intézményekben dolgozik —, hogyan tud mennél jobb munkát végezni, mennél kevesebb papírral. A magyar dolgozók fogékonyak az új iránt. Meghonosodott a munkaverseny, a SzUhánov-mozgalom, mint az új élet lendítő kerekei. Most egy új mozgalomnak, a takarékosságnak kell szárnyakat kapnia, hogy szocializmust építő munkánk, a béke védelme eredményes legyen. Részletes tájékoztató a cukor és finomlisztes látás szabályozásával kapcsolatos tudnivalókról Állami gazdaságaink megvitatták az állattenyésztés és takarmánytermesztés fejlesztéséről szóló kétéves tervet . MAGYAR DOLDOKÓK PÁRTJA VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA rrn UMPríiMirmMirminTiinwiwniiiiT'iiiiiwiiiiianiiiii minnrnnin...r~TT~riTírrrnii---iiirTr j ~rriir^wiwTMiritTiiiMMTiriniiii'niTwniinr||••|HIIII^ ír [ ..... Vll. évfolyam, 1 szám. Szerd» Szombathely, 1951. január 3. A második tervév első napján új lendülettel indult a munka Vas megye ipari üzemeiben Eltelt 1951 év első munkanapja: megkezdődött ötéves tervünk második esztendeje. Ezen a napon a Vas megyei üzemek dolgozói is, csakúgy, mint hazánk minden üzemének dolgozói újabb friss lendülettel indultak harcba a munka frontján új és új eredményekért. Új esztendő kezdődött ötéves tervünk történetében: újabb harcok állnak előttünk a békeharcban az élesedő nemzetközi helyzet közepette. Ebben a harcban a Vas megyei üzemek dolgozói is méltóképen akarják megállni helyüket, ezt bizonyítják a második tervév első munkanapjának eredményei is. A második tervév komolyabb, reálisabb lesz, mint a tavalyi volt. Üzemeink dolgozóinak erre ez a válaszuk: „még kezdeményezőbb erővel, még jobban megszervezett munkával, még több rejtett tartalék felszínre hozásával, minden lehetőség kihasználásával indulunk harcba ötéves tervünk második évének teljesítése és túlteljesítése felé!” A MEZŐGAZDASÁGI GÉPGYÁR dolgozói lelkes hangulatban kezdték meg a munkát az ötéves terv második esztendejének első napján. Az esztergaműhelyben Németh János IV. esztergályos ragadta magához a vezetést és 130 százalékot ért el. Mögötte Sulyok Imre 125 százalékot vett ki gépéből. Ugyanennyire teljesített Csákány Miklós is. Beke József esztergályos 110 százalékra teljesítette normáját. A fotósok között Patonai Antal érte el a legjobb eredményt, 112 százalékot. A lakatosműhelyben Pongrácz Ferenc és Szele Lajos lakatospár 125 százalékra teljesítette normáját a második tervév első napján. Szép eredményt ért el Tamás József, Benkő Ferenc és Szabó József bádogos is. A hegesztők között Hujber Kálmán ugrott ki 150 százalékával. A TAKARÓGYÁR szövőműhelyében a keddi napon újabb szövők kezdtek két gépen dolgozni, ezzel a kétgépesek száma 24-re növekedett. A Takarógyárnak fontos munkája lesz a második tervévben a kétgépes rendszer általánossá tétele. Ezt a munkát a takarógyáriak jól folytatják. A jelenlegi kétgépesek között Hende Stefánia szövő érte el a legkimagaslóbb eredményt, 115 százalékra teljesített. Tóth Anna, Puskás Ilona ugyancsak szép eredményt ért el. A fonók között Bozi Ferenc 110, az orsózók között pedig Odor Mária 105 százalékos teljesítményével emelkedett ki. A BŐRIPARI VÁLLALAT dolgozói is fokozottabb lendülettel indultak munkába második tervevünk első munkanapján. A körök közötti versenyben a Kossuth aljakör lett az első 1100 páros teljesítményével. Utána a Petőfi aljakör és a Petőfi tüzőkör egyaránt 1050 pár teljesítményt ért el. A Táncsics kör, amely most kezdte meg munkáját 700 pár teljesítést nyújtott. Ennek a körnek dolgozói azon vannak, hogy utolérjék a többi kör dolgozóit, hogy méltó módon vegyék ki részüket a Bőripari vállalatra eső terv teljesítéséből. A szabászati osztályon Zsille Istvánná és Horváth Ferenc ért el kimagasló eredményt. Mindketten 120 százalékra teljesítették normájukat. A csákozó műhelyben Palotai Károly 150 százalékon felül, Szalai Kálmán pedig kereken 150 százalékra teljesített. A SZOMBATHELYI FÜTŐHÁZ dolgozói a téli csúcsforgalom sikeres teljesítésének jegyében láttak munkához. Sorra születtek a szebbnél-szebb eredmények. Szerdahelyi József begyújtó 141 százalékos teljesítésével tűnt ki. Haller Sándor lakatos ennél is magasabb teljesítményt nyújtott: 100 százalékot ért el. Magas százalékra teljesítette normájét Horváth Ferenc előfurató, Fandli Mihály kocsitisztító, és Szabados Etel kocsitisztító is. A SZOMBATHELYI PAMUT IPAR dolgozói, de különösen a szövők már jól ismerik egyéni terveiket. A tervet a műszakiak teljes egészében a gépekig felbontották, úgyhogy a szövők már tervük alapos ismeretében láthattak munkához. Számos dolgozó máris túlteljesítette keddi napra eső egyéni tervét. Lisztes Károlyné például 114 százalékra teljesítette keddi tervét. Töreki Józsefné ennél is jóval szebb eredményt ért el: nem kevesebb, mint 129 százalékot ért el keddi tervének teljesítésében. Kelemen Józsefné 114, Lisztes Magda pedig 106 százalékra teljesítette az első nap előirányzatát. De nem maradt el a szövődő üzemrészek mögött a többi üzemrész sem. Ezekben ugyancsak jobb munkával üdvözölték a dolgozók második tervévünk első munkanapját. A DUNÁNTÚLI ROSTKIKÉSZÍTŐ VÁLLALATBAN a kódturbina üzemrész két gépe között folyt lendületes verseny. Az I. számú gép lett a győztes 110 százalékos átlag, teljesítményével. A II. számi rén dolgozói 105 százalékot értek el. A turbina üzemrész dolgozóinak átlagteljesítménye a keddi napon 105 százalék lett. Az egyéni versenyzők között Horváth Ilona IV. ragadta magához a vezetést és 113 százalékra teljesítette normáját. Nem sokkal maradt mögötte Horváth Lászlóné sem, akinek teljesítménye 110 százalék lett. Kiricsi Mária és Pongrácz Mihályné 107 százalékos teljesítményével tűnt ki. A XII. AUTÓJAVÍTÓ V. bár nem nagy üzem, de dolgozói annál lelkesebb hangulatban kezdték meg második évi tervük teljesítését. Petz Gyula esztergályos kiváló munkamódszerével 145 százalékra teljesítette normáját. Rappai János sem maradt el sokkal mögötte és 125 százalékot ért el. Vörös Mihály esztergályos 111 százalékos teljesítményt nyújtott. De nemcsak a szombathelyi üzemek, hanem megyénk valamennyi üzemének dolgozói nagy lendülettel kezdték meg a munkát második évi tervünk sikeres teljesítése érdekében. Ezekből az üzemekből még csak a legelső jelentések futottak be, de ezek a jelentések arról számolnak be, hogy a kőszegi Ágy téri tőgyár a szentgotthárdi Kaszagyár, a sárvári Cukorgyár és a többi vidéki üzemünk dolgozói csakúgy, mint a szombathelyi dolgozók erős elhatározással, a béke melletti hű és harcos kiállással, keményen, elszántan kezdték meg az új tervév teljesítését.