Vasmegye, 1951. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1951-01-03 / 1. szám

Hivatalos jelentés a tatabányai bányaszerencsétlenségről A bánya- és energiaügyi minisztérium mély fájdalom­mal jelenti, hogy Tatabányán a XII. sz. aknán 1950 decem­ber 30 -án éjjel, eddig még részleteiben ki nem derített okból, súlyos sújtólégrobba­­nás történt, melynek 81 hős bányász esett áldozatul. A mentési munkálatok a szeren­csétlenség után haladéktalanul megindultak és a mentésben résztvevők a mentési munká­latokat a legnagyobb önfelál­dozással végezték. Ebinek kö­szönhető, hogy 14 bányász életét sikerült megmenteni. • A bányaszerencsétlenséget követően a Magyar Dolgozók Pártjának és a Magyar Nép­köztársaság Minisztertanácsá­nak képviseletében a hely­színre utazott Gerő Ernő fő­titkárhelyettes államm­­in Water Vass Zoltán a Politikai Bizott­ság tagja, az Országos Terv­hivatal elnöke és Czottner Sándor a Központi Vezetőség tagja, bánya és energiaügyi miniszter. A vizsgálat a szerencsétlen­ség pontos okának felderítésé­re tovább folyik. A Minisztertanács a bánya­szerencsétlenség áldozatait a Magyar Népköztársaság hősi halottjainak nyilvánítja és temetésükről állami költsé­gén gondoskodik. A kötelessé­gük teljesítése közben hősi halált halt bányászok hozzá­tartozóinak a minisztertanács családonként 2000 forint gyors­segélyt utalt ki és elhatároz­ta, hogy az özvegyeknek járó nyugdíjon felül az összes ár­vák neveltetését, 18. életévük betöltéséig állami költségen biztosítja. A bányaszerencsétlenség hősi áldozatainak temetése 1951 január másodiké® 13 óra­kor volt Tatabányán. A teme­tésen a Magyar Népköztársa­ság minisztertanácsa, a Ma­gyar Dolgozók Pártjának Köz­ponti Vezetősége, valamint az összes társadalmi szervezetek képviselői megjelentek. Győzelemre visszük azt a nagy és szent ügyet, amelyért harcoltak, dolgoztak és életüket áldozták Eltemettük a hősi halált halt tatabányai bányászokat Kedden délben a tatabányai Újtelepi temetőben helyezték örök nyugalomra a tatabányai bányá­szserencsétlenségt hősi halottal . A temetésen megjelentek: Gerő Ernő elvtárs, Révai József elvtárs, Ká­­­dor János elvtárs, a Magyar Dol­gozók Pártja főtitkárhelyettesei, Rónai Sándor elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke, Dobi István, a mi­nisztertanács elnöke, Czottner Sán­dor elvtárs, bánya- és energiaügyi miniszter, Apró Antal elvtárs, a SzOT főtitkára, Péter Gábor elv­­társ, altábornagy, az Államvédelmi Hatóság vezetője, Havrán István elvtárs, a bányászszakszervezet fő­­titkára, Oszt­ovszky György elv­társ, a Tervhivatal elnökhelyettese, Párái Imre elvtárs, a­­Komárom megyei pártbizottság titkára, az MDP tatabányai szervezetének, a helyi hatóságoknak, szakszerveze­teknek és tömegszervezeteknek képviselői, a tatabányai szénme­dence dolgozók A sírok előtt a néphadsereg, az Álomvédelmi Hatóság és a rend­őrség díszszakaszai sorakoztak fel. Csajkovszkij gyászindulójának hangjai után Kádár János elvtárs az MDP Központi Vezetősége ne­vében búcsúztatta a munka hősi halottait.­­ A megrendítő súlyos szeren­­csétlenség, amelynek áldozatul esett 81 tatabányai bányászdolgo­­zó, gyászba borított számos csa­ládot. A munka hősi italotjai kö­zött fiatalok, megtettkorúak és idősek is vannak. Ki testvérét, ki szil­­fjét, ki élettársát gyászolja az e­u-­ban. De a szerencsétlenség 131, közvetlen rokonokon tul­al­ó­­ gyásszal tölti el egész mán­­k­á­spo­rtályunkat, egész dolgozó népünket. Bányásztestvéreink ha­lát, mély gyásszal és együttérzés­sel tölti el munkásosztályunk dicső pártját, harcos vezetőnket, a kommunisták százezres tömegeit hazánkban, a Magyar Dolgozók Pártját. — Elhunyt bányász testvé­r­ein­k a munka hősi halottak De bennük nemcsak a termelés frontjáról ki­esett dolgozókat gyászolja Pár­tunk, hanem drága e nyársainkat, a munkásosztály forradalmár har­cosait is. A magyar kommunisták­nak, Pártunknak harca — mint Rákosi elvtárs mondotta — az il­legalitás viszonyai között éppen úgy, mint a felszabadulás óta. Pártunk egész története során összeforrott, egy volt a bányászság legjobbjainak harcával. Az elnyo­más évei alatt a bányászok leg­jobbjai nehéz harcát vivő Kom­munista Pártunkkal ,,együtt hir­dették a reményt, a megtörhetet­len hitet, a munkásosztály szívé­ben élő nagy reménységet, a munkásosztály szocialista hazája, a nagy dicsőséges Szovjetunió és Sztálin elvtárs iránt. Boldog szív­vel köszöntötték a hajnal hasadá­sát hazánk, munkásosztályunk felszabadulását, Sztálin fiai­nak, harcosainak eljövetelét. — És azóta, 1945 április 4-e óta, Pártunk minden harcában a szár­nyakat kapott munkásosztály küz­dő seregében az első sorokban ott meneteltek bányásztestvéreink, közöttük ebben a nagy szeren­csetlenségben most elhunyt dol­­goskezű harcos bányászt­est­véreink is. — Emléküket gyászoljuk és ke­gyelettel megőrizzük. De dolgo­zunk és harcolunk tovább. Kü­z­­denünk kell, mert elhunyt bá­­nyásztestvéreink özvegyei, árvái, hátrahagyottai boldogabb jövőjét építenünk és védelmeznünk, az elhunytakkal szembeni szent kö­telességünk. A legnagyobb tiszte­letet emléküknek akkor adjuk meg, ha a sorból kiesetteket, pó­tolva ércünket, tudásunkat meg­feszítve még nagyobb lendülettel elszántsággal dolgozunk és harco­lunk tovább. A Párt Központi Vezetősége nevében fogadom itt a meghalt bányászok sírjánál, hogy rájuk gondolva még magasabbra emeljük a munkásosztály szent zászlaját, amely alatt ők is éltek, dolgoztak és harcoltak. Győzelem­re visszük a nagy ügyet, amelyért dolgoztak és életüket áldozták. — Munkástársaim, elvtársak, elvtársnők, legyetek erősek, állha­tatosak és szilárdak. Mutassátok meg barátnak és ellenségnek egy­aránt, hogy a bányászok hősi né­­pe és a dicsőséges munkásosztály e szerencsétlenség nyomán, bár t hivükben gyász van, még kemé­nyebben még eredményesebben dolgozik és harcel megy előre, uj harcok, új győzelmek felé. Sze­­rencsétlenség és bánat ne törjön meg minket, tegyen még acélo­sabbá bennünket, er­ítsen meg minket hitünkben és elszántsá­gunkban abban az eltökéltségben hogy szabad életünket békénket tüzön-vizen át, minden nehézség leküzdésével, győzelemre visszük . Ezek az én búcsúszavaim, ezekkel harcos bányásztestvéreink szellemében búcsúzom Pártom ne­vében elhunyt testvéreimtől. Meg­hajtjuk emlékük előtt a Párt zász­laját — fejezte be beszédét Kádár János. Ezután a Minisztertanács nevé­ben Czottner Sándor elvtárs bá­nya- és energiaügyi miniszter be­szélt. — A hős bányászhatottak a nemzet halottai. Az özvegyekert és árvákat biztosítom arról, hogy a Magyar Népköztársaság kormá­nya messzemenően gondoskodni fog megélhetésükről, a gyerme­kek felneveléséről.­­ Ma még nem tudjuk határo­zott­an megállapítani, hogy ezt a szerencsétlenséget mi okozta, de folyamatban van, a legszigorúbb vizsgálat, amelynek ki kell deríte­nie a szerencsétlenség okát. Min­dent el fogunk követni, hogy a bányák üzembiztonságát a legma­gasabb fokra emeljük, hogy a le­hető legkisebbre csökkentsük a bányászok életét fenyegető ve­szélyeket — mondotta többek kö­zött. "■ Ezután Varga Barnabás Kos­­suth-díjas sztahanovista vájár Ta­tabánya és az egész ország bá­nyászai nevében vett búcsút a hősi halottaktól. — Fogadjuk, hogy mindennapi munkánkban termelésünk foko­zásával erősíteni fogjuk a népek szabadságáért harcoló embermis­­liók szilárd béketáborát, amelyet a hatalmas Szovjetunió vezet. Fo­­gadjuk, hogy azokat a feladato­kat, melyeket győzelmeink szer­vezője és vezetője, a Magyar Dől­gőzök Pártja és annak bölcs ve­zére, Rákosi Mátyás elv­társ elénk tűz, maradéktalanul teljesíteni fog­juk — mondotta gyászbeszédében. Ezután dr. Kriegler György es­­peresplébános gyászszertartást végzett el és gyás­zbeszédet mon­dott a síroknál. A gyászszertartás végeztével az Intarnacionálé és a Chopin gyász­induló hangjai mellett leeresztet­ték a koporsókat a sírokba, ame­lyeket­ csakhamar belepett a ko­szőrúk tömege. Rákosi Mátyás elvtárs hatalmas vörös koszorút küldött, amelyet Gerő Ernő elvtárs helyezett el. A Magyar Dolgozók Pártja Köz­,­ponti Vezetősége nevében Kádár János és Révai József elvtársak, az Elnöki Tanács és a kormány nevében Rónai Sándor elvtárs. Dobi István és Czottner Sándor elvtárs, a SzOT nevében Apró An­tal elvtárs, a bányaipari szakszer­vezet nevében Havrán István elv­társ, a Nént-adererv nevében Sup­­ka Kalmár őrá így koszorúzták meg a­z írókat. A „NÉPNEVELŐ" 1951. január­tól kezdődően 48—64 oldal terje­­desem­ben kartonfedéllel havonta kétszer jelenik meg. — Az egyes szám ára: 30 fillér, előfizetési díj havonta: 50 fillér, negyedévre: 3­59 forint. — Egyéni és csoportos előfizetés az alapszervezet nép­­nevelőidei ősénél, vagy « Szikra Könyv és Propagand­aanyag Iper- JesxUSail. (Budapest, V., Deák Ferenc-aten 15.) Szerda, 1951. jan. 3. II Magyar Dolgozók Farija szponti Vezetései üdvözlete Wilhelm P­eck elvtárs 75. születésnapja alkatai?! „Wilhelm Pieck elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt el­nökének. Kedves Pieck elvtársi 75. születésnapja alkalmából for­ró szeretettel köszöntjük a Magyar Dolgozók Pártja, az egész magyar nép nevében. A magyar kommunisták — akár­csak a sokmillió kommunista és öntudatos dolgozó szerte a világon — a német forradalmi munkás­osztály vezérét, a nemzetközi kom­munista mozgalom nehéz küzdel­mekben megedzett veterán harco­sát, a békéért vívott küzdelem ka­tonáját becsülik és tisztelik Önben, szeretett Pieck elvtárs. A Magyar Dolgozók Pártja és az egész ma­gyar dolgozó nép a legmelegebb rokonszenv és a nemzetközi szoli­daritás érzésével eltelve figyeli az Ön által vezetett harcot, a német imperializmus és militarizmus új­jáélesztése, az angol-amerikai s perialisták ellen, akik a német­­et ágyútöltelékül, a német fél pedig hadszíntérül akarják használni Az a harc, amelyet vérpártunk, a Német Szocia Egységpárt és a baráti Német­­okratikus Köztársaság élén vezet, az egységes demokrat békeszerető Németország meg­áilásáért történelmi jelentősége Sok-sok évig tartó jó egész.« kívánunk Önnek, drága Piecl, társ, hogy további sikereket é­ren el a Német Szocialista Eg párt és a Német Demokrat Köztársaság vezetésében, a nő nép és a világ békéért küzdő per javára. Forró kommunista üdvözletté A Magyar Dolgozó Párt Központi Vezetősége ne­. RÁKOSI MÁTYÁS. Magyar kü­ldöttség térlett Béri­ste Wilhelm Pieck elvtárs születésnapjára A Német Demokratikus Köz­társaság elnökének Wilhelm Pieck elvtársnak 75. születés­napjára a MDP Központi Ve­zetősége és a M­ayar Népköz­­társaság minisztertanácsa kép­viseletében Kiss Károly elv­­társ, az Elnöki Tanács el­­­nökhelyettese és Nagy elvtárs élelmezésügyi ma­tér Berlinbe utaztak. A mű küldöttek részt vesznek az az ünnepségeken, amel Wilhelm Pieck elvtárs­­ tegnapjára rendezőiek. Keszont felszabadította a koreai néphadsereg A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság néphadseregének főparancsnoksága közli ja­nuár 1-én. A néphadsereg egységei a kínai önkéntesek egységeivel együtt valamennyi frontszakaszon folytatják elő­renyomulásukat. A néphadse­regnek a 38. szélességi fok térségében tevékenykedő egy­ségei hatalmas nyomást gya­korolnak az ellenség makacs ellenállást kifejtő csapatainak állásaira és egyes frontszaka­szokon áttörve az ellenség vé­delmi vonalait, előrenyomul­nak. A néphadseregnek azok az egységei, akik felszabadí­tották Szingak, Nancson és több más térséget, folytatva az előrenyomulásukat Keszon­­ irányába, áttörték az elder védelmi vonalait, visszaü­­ték és megsemmisítették kát az amerikai csapatot akik ebben a térségben n­kncs ellenállást fejtettek ki Ennek a támadásnak köv­­eztében a néphadsereg e ségei teljesen felszabadítói Keszon várost és környé­k néphadsereg egységei a­­­zok folyamán ebben a tér­­ben veszteségeket okoztak ellenségnek emberben és e­nikai felszerelésben. Sok zsákmányt ejtettek néphadseregnek azok, az ségei, amelyek felszabad­ták Keszon várost folyta támadásaikat. Megjelent az Anyag és Edalszolgáitat dassmeieri szánta vik) Pártjának irányító és ve szerepére. E. Burdzsákov: „V.­­, Lenin veinek harmincegyedik kötete, című cikke a Szovjetunióban ma megjelent új Lenin-kötetről ír rö­vid ismertetést, amelyben rávilágít azokra az óriási erőfeszítésekre melyeket a Bolsevik Párt Lenin - Sztálin vezetésével a Szovjetunió az intervenciós rablók kiűzéséér és a proletárdiktatúra megszilárdí­tásáért kifejtett. Sz. Kovárjov: A szocializmus építésének és az uj szocialista em­bertípus kialakításának egyik leg­főbb akadályáról ir. „A kapitali­­tás csökevényeinek leküzdése az emberek tudatában?" címmel. D. Popov: A pártoktatás további fellendülésének fontos feladatáról ir. Kifejti, hogy a további fejlődő megköveteli, hogy egyre magasab színvonalra emeljék a kommunis­ták marxista-leninista képzettségé" D. Trosin: „A tudomány két tá­boráról“ ír. A szocialista tud­mány a haladás és a fejlődés szo­gálatában áll. Az igazi tudomány, eláruló, az imperialisták szolgála­tába szegődő nyugati áltudomány célja, haladáseltenés és a reaken ideológiájának becsempészése a tu­dományba. Ezenkívül még számos «■ idő szerű cikket és munka.­.mozgalm naptárt tartalmaz az Anyag fő Adatszolgáltatás legújabb száma.­ A decemberi szám gazdag anya­gából kiemelkedik „A proletárfor­­radalom lángeszű tudósa és had­vezére“ című cikk, mely Sztálin elvtársnak, az egész világ dolgozói hőn szeretett lángeszű vezérének munkásságát méltatja. Kiemeli Sztálin elvtárs szerepét a marxiz­­mus-leninizmus ■ továbbfejlesztése terén, s azt az előrelátását, mely­­lyel a proletariátus harcát vezette a teljes győzelemig. „A békéért folyó harc­ harci pro­gramja“ című­ cikk a Béke Hívei II. Világkongresszus határozatai­nak és az Egyesült Nemzetek Szer­vezetéhez intézett kiáltványának jelentőségéről ir. Arról a hatalmas eszmei fegyverről, melyet a to­vábbi harc folytatásához a világ dolgozóinak kezébe adott, meg­mutatva a béketábor erejét és a háború megakadályozásának lehe­tőségét. V. Luca cikke: „A Tito-Ranko­­vics-banda, mint az amerikai im­perializmus balkáni ügynöksége‘‘ a Títo-klikk aljas provokációs tevé­kenységét leplezi le. D. Csesznokov: „A szocialista állam gazdasági szervező tevé­kenységéről" című tanulmányában feltárja a szocialista állam gaz­dasági és politikai erejét, új sze­repét a gazdaság fejlődésében és­ fölényét minden eddig ismert rend­szerrel szemben. Egyben rávilágít a Szovjetunió Kommunista (bolse­

Next