Vasmegye, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)

1951-03-01 / 50. szám

Verő Erko elvtárs beszámolója az ötéves terv első évének sikeréről, az új, felemelt ötéves terv korszakalkotó feladatairól a­ Pártkongresszus szerdai tanácskozásán Az MDP Kongresszusának har­madik napján az ebédszünet után az elnöklő Jegyinák János elv­társ először Cserpák Jánosné elvtárs, orosházi dolgozó pa­rasztasszonynak adta meg a szót. Cserpálkné éh­társ beszámol­ termelőszövetkezetük hatalmas eredményeiről, hogyan tűzszere­ződött meg másfélmillióra va­gyonuk, hogyan építettek száz­férőhelyes hizlaldát. Rákosi elv­­társ megdicsérte a csoport mun­káját. A Németország egységéért har­coló nyugatnémet dolgozók üdvöz­letét, a Német Kommunista Párt­­küldötte tolmácsolta. Elmondot­ta, hogy a Német Kommunista Párt igen nehéz körülmények között harcol Nyugat-Németor­­szág urafelfegyverzése ellen a békéért, a dolgozók életszinvona­­lának emeléséért, mert az Ade­nauer-kormány és jobboldali szocialista támogatói az ameri­kai imperialisták cinkosaivá vál­nak. A Német Kommunista Párt a jobboldali szociáldemokrata vezetők ellem harcol a munkás­­osztály egységéért s ebben a küz­delemben máris jelentős eredmé­nyeket ért el. A német elvárs felszólalását nagy tapssal fogad­­ó a kongresszus és lelkes­­terps­­sal üdvözölte a német testvér­párt vezetőjét, Max Rei­mann elvtársát. számunkra sovány mentség, hogy min tudtunk ezekről az árulá­sokról nem voltunk éberek én magam sem voltam elég éber, nem láttam meg, hogy a nagy kijelentések mögött az impe­rializmus áll. A mi Pártunk ne­velésének köszönhetjük, hogy­­vakokból látókká váltunk, kö­szönjük Pártunkna­k, Rákosi elv­­társnak, hogy rávezetett bennün­ket az egyetlen helyes útra, hogy a marxizmus-leninizmus tanítá­sát mindjobban elsajátíthatjuk, örök hűséget fogadva felszabadí­­tóinknak, a nagy Szovjetunónak részesei lehetünk annak a hata­lomnak, részesei lehet­ün­k annak a hatalmas béke­tábornak, melye­t forrón szereted Sztálin elvtár­sunk vezet. A következő felszól­aló Lengyel József elvtárs, főmozdonyvezető, az ország legjobb rm­ozdonyveze­­ője arról beszélt, hogy a szov­jet tapasztalatok meghonosítása voltatja el vasutaiu­knál a Szlahá­­nov-mozgalmat. Lengyel elvtárs, a munkaverseny kiszélesítésének feladatai között a kampánys­ze­­rűség leküzdését, valamint a fizi­kai és értelmiségi dolgozók kap­csolatának megszilárdítását emít­­ette. Végül arról beszélt, milyen hálás a dolgozó nép a Pártnak és a kormányzatnak, hogy a nö­vekedéssel járó jelenlegi nehézsé­gek közepette biztosítja a dolgo­zók ellátását. Lengyel elvtárs végül eddigi­­eredményeinek fo­kozására tett" ígéretet. A magyar asszonyok üdvözle­tt Vass Istvánné elvtárs, az MNDSz főtitkára adta át a Párt kongresszusnak. Elmondotta, hogy az azelőtt elnyomott nők számára a Szovjet­ Hadsereg hozta el a felszabadulást s a Párt adott it életet. Az MNDSz-nek ma 520­ szervezete és 697.000 tagja van. A továbbiakban az MNDSz hi­ányosságaival és feladataival fog­lalkozott. Fontos feladatként je­lölte meg az MNDSz munkáját a­­m­unkaerőtoborzásban, továbbá a női munkások továbbképzését. A dolgozó nők bebizonyították hogy minden területen megáll­ják helyüket. Nagy feladat vár az MNDSz-re a dolgozó paraszt­­asszonyok valódi egyenjogúsítá­sában, amely csak a termelőszö­vetkezetekben lehetséges. Jó poli­tikai munkával, növekvő öntudat­­tal a magyar dolgozó nők a béke ü­gyének szilárd harcosai. Rónai Sándor elvtársi Lenin-Sztálin tanítása, Rákosi e­lvtárs vezetése összekovácsolt Bennünket a közös harcban Szólásra következett Rónai Sándor elvtár­s, Pártunk Politi­­kai Bizottságának tagja. — Rákosi elvtárs beszámolójá­ban beszélt a munkásegység meg­­teremtésének jelentőségéről — kezdte felszólalását. — S a Ma­­gyar Dolgozók Pártjának meg­­alakulásával egyetlen hatalmas politikai párt mögé tömörülhetett a dolgozó nép. Azt mondja to­vábbá Rákosi elvtárs, hogy eb­ből az alkalomból újra elisme­réssel kell megemlékeznünk azok­nak a szociáldemokrata pártta­goknak és funkcionáriusoknak tíz­ és százezreiről, akik 1948 tavaszán és nyarán lelkesen, meggyőződésből léptek át Lenin és Sztálin győzelmes zászlaja alá és ezzel elévülhetetlen érde­meket szereztek meguknaik a szerves munkásegység megterem­tésében. Rákosi elv­társnak ez a megemlékezése és elismerése — meggyőződésem szerint — olyan visszhangra talál, hogy azok az elvtársak­, akikről szó van, a volt szociáldemokraták még szorgalma­­sabb tanulással, a termelésben még jobb munkával, vasfegyelemmel fogják bizonyítani, hogy mállók nagy Pártunk tagságára és arra, hogy Lenin-Sztálin zászlaja alatti Rákosi elvtárs vezetésével har­colhatnak és dolgozhatnak a bé­ke megvédéséért és a szocializ­musért . — Mindjárt hozzátehetem­ hogy Pártunk oktatásán és taní­tásán keresztül mindinkább vé­rünküké válik Lenin-Sztálin tanu­ lám és ezen keresztül —­­ bár nem hosszú idő telt el I. Kon­gresszusunk óta — szilárdan összelkovácsolódtunk a közös harcban, a közös munkában. Egy érzés azonban nem múlik el be­lőlünk soha: a megvetés, az un­dor és a gyűlölet érzése a volt Szociáldemokrata Párt opportu­­nista, osztályáruló vezetőivel szemben, a­kár­ a jobboldalon, akár a baloldali álarcban szol­gálták az imperializmust, az osz­­■ ál­vétlenség érdekeit. Hogy mit végeztek, hogy csi­nálták ezt — folytatta —, arra nézve csak egyetlen példát em­lt­­e­k. Kiadtak egy brosúrát „Mi­lyen legyen a tervgazdálkodás“ címén. Az egész füzetben azt igyekeztek bebizonyítani, hogy a kapitalizmuson belül lehet olyan tervgazdálkodást folytatni, amely a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeinek megfelel. S erre nem lehet azt mondani, hogy ezek fából akartak vaskarikát csinál­ni. Nem, mert ezek tudatosan szolgálták a kapitalizmust, ezen keresztül is tudatosan árulták a mun­k­ásosztályt. Szemléltetően bizonyítja ezt az angol munkáskormány, amelynek — mint tudjuk — esze­ ágában sincsen a szocialista tervgazdál­kodás díjára lépni, de annál hű­ségesebben szolgálja ki az impe­rializmust. Ma már világosan látjuk, hogyan vezették a pártot az árulás útjára a kapitalizmus szolgálatában. Rákosi elvtárs elismerő nyilat­kozatával kapcsolatban hadd mondjam meg őszintén, hogy r­ákosi elvtárs tanácsai és felyt-­tagos­sai, a Kommunista Párt támogatása nélkül nem tudtuk volna a Szociáldemokrata Párt árulóival szemben aránylag rövid idő alatt a harcot sikerrel befe­jezni. R­árkosi elvtárs azt mondja, hogy a szociáldemokrata töme­gek érdeméből semmit sem von le, hogy vezetőinek egy részéről azóta kiderült hogy az ellenség szolgálatában állottak. Ezzel kap­csolatban hadd mondjam meg. Pero Popivoda elvtárs: A jug­oszláv n­ép nem lesz a» insperialisták és a Tito«K­rin­k­ovics» klikk rabja Ezután a jugoszláv forradalmi emigránsok küldötte, Pero Popi­­voda elv­társ, tábornok mondott beszédet. Küldöttségünk örömmel üdvözli a Magyar Dolgozók Pártjának II. Kongresszusát a Szovjetunióban és a népi demokratikus orszá­gokban,­ tartózkodó erőinket a bű­nöző Tito-Rankovics klikk elleni harcra egyesítő jugoszláv forra­dalmi emigránsok nevében. _ Az imperialista agresszív erők és szekértolóik — Titoék — ma egységfrontot alkotnak a béke, a demokrácia és a szocializmus tá­bora ellen. Az imperialisták Tito és Rankovics fasiszta klikkjét harci fegyvernek használják a népi demokra­ikus országok, köz­­ük a Magyar Népköztársaság el­len, hogy aláássák szabadságát és függetlenségét. A kémek és gyil­kosok klikkje, amely csalással jutott hatalomra Jugoszláviában, piszkos rágalom­hadjárat­ot foly­at a demokrácia és a szocializ­mus tábora ellen, ezzel akarja félrevezetni Jugoszlávia népét. Népeink azonban saját tapasztó­ Kongresszusi beszámoló nagygyűlés lesz vasárnap délelőtt Szombathelyen Lelkes előkészületek a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára ÉS MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA VASMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA. Vll. évfolyam, 50 szám. Csütörtök Szombathely, 1951. március 1. l­­lataik alapján meggyőződtek ar­r­ól, hogy Jugoszlávia mai veze­tői az amerikai, angol imperialis­ták cinkosai és hogy az egész titoista propaganda az imperia­listic céljait szolgálja. Az imperialista rabság­ és a Tito-Rankovics klikk fasiszta rendszere ellen nehéz harcot vívó jugoszláv hazafiak a ma­gyar nép eredményeinek és si­kereinek láttán ismét meggyő­ződnek arról, hogy egy ország kulturális felemelkedése és a dolgozó tömegek jólétének nö­vekedése csak ott­ lehetséges, ahol a dolgozó nép van hatal­mon, ahol biztosítva van az ország függetlensége, ahol nincs lehetősége az imperialis­ta ragadozók uralmának és önkényének, ahol szoros a ba­rátság és testvéri együttműkö­­dés a Szovjetunióval. A Tito klikk semmiféle fa­siszta propagandája nem ké­pes elfojtani népeink szerete­­tét felszabadítójuk, a Szovjet­unió iránt, nem képes a jugo­szláv nép soraiba a szomszé­dos , demokratikus országok népeivel szemben ellenséges érzést elhinteni. Mélységesen meg vagyunk győződve róla, hogy a jugoszláv nép sohasem fogja elhinni azt a Tito-féle rágalmat, hogy a Szovjetunió Magyarország, Románia, Bul­gária, Albánia és a többi de­mokratikus állam népei ellen­séges érzéseket táplálnak Ju­goszlávia népei iránt. Jugoszlávia népei a háború éveiben nem hajtották meg a fejüket a hitlerista hódítók előtt és a Szovjetunió hatal­mas segítségével kivívták sza­badságukat és függetlenségü­ket. A jugoszláv nép ma sem ereszkedik térdre és nem lesz az amerikai-angol gyarmato­­si fők és bérenceik — a Tito- Ratikovic­s banda — rabja. Jugoszlávia dolgozói tud­ják, hogy a titoista önkény­uralom és az imperialista rab­ság ellen vívott igazságos har­cukban a demokrácia és a szo­cializmus táborának hatalmas erkölcsi segítségére és legyőz­hetetlen erejére támaszkod­­nak. Jugoszlávia forradalmi erői is a terror és provokáció el­­­­ejére is folytatják a munkát, hogy megteremtsék Jugo­szlávia valóban kommunista, marxista-leninista pártját, amely ha a proletárinterna­­cionalizmus elveihez. Nincs már messze az a nap­, amikor népeink ennek a Pártnak a ve­zetésével újból kivívják Jugo­szlávia amerikai-angol impe­rialistáitól való függetlenségét. Eljön az az idő, amikor Ju­­goszlávia felszabadult népei innen úgy fogják építeni új, boldog életüket, ahogy ma Magyarország és a Szovjet­unió körül tömörült többi népi demokratikus országok dolgo­zói építik azt. A nagy tapssal fogadott, be­széd után Kuczka Péter elv­társ költő, a magyar írók üd­vözletét tolmácsolta. Megkö­szönte a Pártnak és Népköz­­társaságunknak a rengeteg se­gítséget, amelyeknek követ­keztében irodalmunk soha­­nem látott színvonalra emelkedett és fingsúlyozta, hogy a szovjet írók példája és közvetlen sé­­­ge, valamint Rákosi elv­társ személyes gondoskodása vezették a felemelkedés útjára a man­yu­r irodalmat. A spanyol küldött felszólalása Ezután a Franco-fasiszták ellen hősiesen harcoló spanyol dolgozók és spanyol kommu­nisták üdvözletét adta át An­tonio Mise elvtárs, a Spanyol Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja Kifejezte örömét, hogy látja hazánkban a szocializmus építését. El­mondotta, hogy a mai Spa­nyolország Amerika támasz­pontja és háborús hídfője, azzá züllesztette a fasiszta Franco rendszere. A spanyol nép azonban a Kommunista Párt vezetésével fokozatosan szervezkedik. Ebben a munká­jában a Bolsevik Párt tapasz­talatai, Sztálin elvtárs lelke­síti a spanyol népet. Nehéz harcok várnak még ránk a vé­res Franco-rend­szer ellen­­— mondotta —, de győzni fogunk­, mert népünk győzni akar! Rövid szünet után Nógrádi Sándor elvtárs, altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese vette át az elnök­­lést és Major Tamás elvtárs, Magyar Népköztársaság Kossuth-díjas kiváló művésze, a Nemzeti Színház igazgatója beszélt. Arról szólott, hogy a Párt­s Rákosi elvtárs mutat­ták meg a színház feladatait a klasszikus magyar haladó ha­gyományok folytatásában, va­lamint a Szovjetunió művésze­tének tanulmányozásában. A­ Párt támogatása rengeteg új erőt bontakoztat ki, de még hiányosság­, hogy intézménye­sen nem gondoskodnak eléggé a felmerülő új tehetségekről, noha népünk kulturszomja ki­­folyhatatlan. Kiss Dezső elvtárs, a Rá­kosi Mátyás Művek pártbi­zottságának szervező titkára a tag- és tagjelöltfelvétellel kap­csolatban hiányként említette meg, hogy a Rákosi Művek pártszervezetei nem fogadták meg eléggé Pártunk útmutatá­sait, hogy a dolgozók legjobb­­jait vegyék fel Pártunk sorai­ba. Ezt a célkitűzést sablono­san alkalmazták, de nem taní­tották meg a szervezeteket, hogyan kutassák fel ezeket a legjobbakat. Végül elmon­dotta, hogy a ’ kongresszusi ’verseim során a termelés-“­ együtt megjavult a tag- és tágjelöltfelvételi munka is-Meleg szeretettel köszöntöt­ték a kongresszus résztvevői Joanesz Joanidesz elvtársat, a Görög Kommunista Párt Politikai Bizottságának tag­ját. — Görögországban a mo­­narchofasiszta rendszer és az amerikai megszállás alatt az egész dolgozó nép nehéz kö­rülmények között él — kezdte felszólalását — majd elmon­dotta, milyen földi pokol a fasiszta koncentrációs tábor, az e­rköl­csi züllés monarcho­­fasiszta Görögországa. Végül leszögezte: —■ "Az angolok, amerikaiak és monarchofasisz- ták rá fognak jönni, hogy a görög népet nem lehet bevonni sötét terveikbe. A görög nép Vadon Antal elvtárs, a Ba­ranya megyei siklósi járás pártbizottságának titkára a járás pártmunkájában fellel­hető hibák felszámolásának útját, az egyénileg dolgozó pa­rasztok fokozottabb tag- és tagjelöltfel­vételében jelölte meg.

Next