Vasmegye, 1951. március (7. évfolyam, 50-75. szám)
1951-03-01 / 50. szám
kiharcolja a szabadságot! A nagy tapssal, fogadott felszólalás után Nógrádi Sándor elvtárs bejelentette, hogy RákosiMátyás elvtárs referátumához ili hozzászóló jelentkezett. Ebből már ötvenen felszólaltak. Nógrádi elvtárs javasolta, hogy három felszólalás után a vitát zárják, le. A kongresszus a javaslatot egyhangúan elfogadta. JBL Magyar»Szovjet Társaság« üdvöszlete A Magyar Szovjet Társaság tagjai üdvözletét Kakuk Józsefné elvtársnő, az MSzT titkára tolmácsolta. — Az MSzT munkájának megjavításában, megerősítésében igen nagy útmutatást adnak a Pártkongresszus határozatai — kezdte. Munkánkban eddig is értünk el komoly sikereket. Ezek az eredmények megmutatkoznak abban is, hogy amíg 1950 februárjában 420 ezer tagunk volt, ma közel 300 ezernél tartunk. A sikerek azonban nincsenek arányban dolgozóink a Szovjetunió iránti egyre növekvő szeretetével. Nem sikerült még elérni, hogy az üzemek dolgozóinak nagy többsége tagja legyen a MSzT-nek. Nem sikerült kielégítően elérnünk, hogy üzemi MSzT-szervezeteink a szakszervezettel karöltve, a szovjet módszerek ismertetésének harcos propagandisttáivá váljanak. A termelőszövetkezetek fejlesztésében — mondotta — szervezeteink a szovjet kolhozok eredményeit ismertető előadásokon, kiállításokon kívül kultúrműsorral, vetítőgépes előadásokkal és aktívákkal vesznek részt. Az előadásokkal összekötött tszes szervezésnek sokhelyütt komoly eredménye volt. Segítenünk kell abban is, hogy a már meglévő tSzesek alkalmazzák a szovjet agronómia eredményeit és a mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak tapasztalatait. A március hónapban megtartandó Magyar-Szovjet Ba- MSzT szervezeteket, adjanak megfelelő iránymutatást, hogy könnyebben tudják végezni az MSzT-ben rájuk váró Ideiabarátsági Hónapban szervezete Rákosi Mátyás Percekig tartó taps, éljenzés és hurrá fogadta Nógrádi Sándor elvtárs bejelentését, hogy Pártunk és népünk forrón szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs következik szólásra. A taps alig akar elülni, amikor Rákosi elvtárs a mikrofon elé lép, hogy az első napirendi pontban elhangzott felszólalásokra megadja válaszát. Rákosi elvtárs megállapította, hogy a három napig tartó vitában több, mint 50 küldött vett részt. És amint essz a Kongresszus megállapíthatta minden kérdésben, amelyet ő beszámolójában érintett, egyetértettek a felszólalók. Az 50 hozzászóló egységes helyesléssel kifejezi és képviseli a kongreszszus álláspontját is. Viharzó tapssal válaszoltak aink komolyan fognak fejlődni. A megyei pártbizottságok segítsék a megyékben levő tokát —fejezte be felszólalását Kakuk Józsefné elvtársnő. Ezután Szaló Lajos elvtárs, aGyőr-Sopron megyei pártbizottság kádertitkára beszámolt arról, hogy a megyében gyakran ,,káderhiányról“ panaszkodtak, miközben a megye területén lévő gyárak munkásai közül nem emelték ki megfelelő számban a kádereket, elvtársválisait küldöttek Rákosi elvtárs szavaira. Az ünneplés lecsillapultával Rákosi elvtárs így fejezte be rövid felszólalását: — Amilyen egyetértéssel helyeselték itt az elvtársak a beszámolójában kifejtett nézeteket és tennivalókat, ugyanolyan egyetértéssel hajtsuk is végre azokat. Szűnni nem akaró hatalmas tapsvihar. A kongresszus tagjai felállva, lelkes, ütemes tapssal éltetik Rákosi elvtársat. Felkiáltások „Éljen Rákosi!“ „Éljen a Párt!“. ..Párt és lákosi.'“, „Sztálin! Rákosi!’', többször ismétlődő háromszoros hurrá felkiáltás. Ezzel a Magyar Dolgozók Pártja 11. Kongresszusának harmadik napi tanácskozása végetért. A Pax*tk*njfi*css*us tanácskozása. Szerdán reggel a kongreszszus Piros László elnökletével nyitotta meg tanácskozásait. Piros elvtárs üzemek és községek táviratait olvasta fel a kongresszusi verseny eredményeiről, illetve új szövetkezeti Gerő Ernő elvtárs beszéde: községek és új tszcs-k alakulásáról. Ezután rátértek a második napirendi pont megtárgyalására, amelynek előadója Gerő Ernő elvtárs, a Párt főtitkárhelyettese volt. Az ötéves terv első évének eredményei és további feladataink a népgazdaság szocialista építése terén I. A Magyar Dolgozók Pártjának II- Kongresszusa olyan időpontban ülésezik, amikor már módunkban áll részleteiben is kiértékelni ötéves népgazdasági tervünk első évének eredményeit. Ha népgazdaságunk fejlődését egészében tekintjük, túlzás nélkül állapíthatjuk meg, hogy az ötéves tervidőszak első évében jó munkát végeztünk. Gyáriparunk — a helyi ipar nélkül — mintegy másfélszer gyorsabban fejlődött az előírtnál Mint ismeretes, a gyáriparunk a menetközben felemelt előirányzatot is 96 százalékkal túlteljesítette, ennek eredményinte’ egész tervkötelezett iparunk termelésének növekedése 1950-ben, a hároméves terv utolsó évéhez, 1949-hez ■ 35,1 volt. Olyan hatalmas növekedés ez, amely a legvérmesebb reményeket is túlszárnyalta, amelyhez foghatót soha nem ismert semmiféle kapitalista ország. A szocialista iparosítás sztálini törvényének megfelelően nehéziparunk termelésének fejlődése meghaladta a könnyűiparunkét. Nehéziparunk termelése az ötéves terv első évében 36,2 százalékkal •■’■nr'k'xle'f a megelőző évhez képest, könnyűiparunké pedig 34 százalékkal. Az egész ipar és ezen belül a gyáripar termelésének fejlődését is messze maga mögött hagyta gépiparunk, amelyeknek termelése egyetlen év alatt 42,3 százalékkal ugrott előre, ami ugyancsak megfelel a szocialista iparosítás sztálini törvényének. Nehéz és könnyűiparunk mellett komoly fejlődést mutat építőiparunk, amelynek termelése az ötéves tervidőszak első évében, a megelőző évhez képest 116 százalékkal növekedett, s amely termelési tervét kereken 30 százalékkal teljesítette túl. Ötéves népgazdasági tervünk előírta, hogy a gyáriparban a munka termelékenységének öt év alatt 50 százalékkal kell növekednie. Ismeretes, hogy már az első évben gyáriparunkban a termelékenység az egy téliesített munkaóra alatt termelt értékben mérve több, mint 20 százalékkal emelkedett. Nem ilyen kedvező a kép, ha azt ■vizsgáljuk, hogyan változott a termelés értéke 100 forint kifizetett munkabérre vonatkozóan. Itt nem emelkedés van, hanem némi csökkenés: a nehéz és könnyűiparban egy év alatt 100 forint kifizetett bérre vonatkoztatva, a termelés értéke 2,1 százalékkal, az építőiparban pedsig 1,6 százalékkal csökkent. Más szóval , iparunkban a béralap gyorsabbal, növekelett, mint a termelés, amit nem lehet normálisnak tekinteni. Az önköltségcsökkentést ötéves népgazdasági tervünk 1950—54 évek időszakára 25 százalékban írta elő. Ennek megfelelően az ötéves terv első évében az ipari termelés önköltségének mintegy 5 százalékkal kellett volna csökkennie. Különféle számítások azt mutatják, hogy ezt az önköltségcsökkentést körülbelül elértük. Gyáriparunknak és építőiparunknak egészében rendkívül gyorsütemű fejlődése nem terelheti el figyelmünket azokról a hiányosságokról, amelyek ja már, említetteken kívül iparunk fejlődésében, m meg mutatkoznak- így, jóllehet ötéves tervünk eredeti előirányzatához képest, alapanyagiparunk termelésének fejlődése is meggyorsult, mégis alapanyag-termelésünk, a vas-, acél-, a hengereltacél- és a széntermelés gyorsulásának üteme jelentősen elmarad az egész ipar gyorsulásának üteme mögött. Hasonlóképen: jóllehet már az ötéves terv első évében több villamosenergiát termeltünk, mint amennyit tervünk szerint termelnünk kellett volna. Villamosemergia termelésünk gyorsulásának üteme elmarad egész iparunk termelésének gyorsulási üteme mögött. A tapasztalat bebizonyította, hogy sokkal-sokkal több szénre van szükségünk, mint ezt magunk gondoltunk akkor, amikor ötéves népgazdasági tervünket kidolgoztuk. Iparunkban az ötéves terv első évében az igen komoly eredmények mellett megmutatkozó hiányosságokról szólunk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy kisipari szövetkezeti mozgalmunk két év óta lényegileg egy helyen topog és helyi iparunk, tehát a túlnyomórészt helyi nyersanyagokat feldolgozó és a helyi szükségletek kielégítésére hivatott, a tanácsoknak alárendelt ipar is még gyermekcipőben jár. Pedig a kisiparosok között megvan a hajlamosság a szövetkezésre és kisiparosaink jelentékeny része látja már, hogy számára ez a lehetőség arra, hogy végleg beleilleszkedjék a népi demokrácia gazdaságába, az épülő szocialista gazdaság rendjébe. Ami a helyi ipart illeti, itt a helyi tanácsok létrehozása, számos gazdasági tevékenység fokozatos átadása a helyi tanácsáknak,és a helyi iparigazgatóságoknak megteremtése kell hogy jelentős mértékben meggyorsítsák a fejlődést. Közlekedésünk lépéstüdült tartani népgazdaságunkkal, s különösen gyáriparunknak és építkezéseinknek az ötéves tervben előírtnál jóval gyorsabb fejlődésével is. Vasútjaink 1950-ben kereken 70 százalékkal szállítottak több árut, mint a második világháborút megelőző utolsó esztendőben. Ha figyelembe vesszük, hogy a második világháborút megelőző időszakban a magyar vasút forgalmának növekedése évente átlagosan 2—3 százalék volt, ez világosan megmutatja egész népgazdaságunk erőteljes fejlődését is, amely csakis a szocializmust építő népi demokrácia rendjében vált lehetővé. A vasúti személyszállítás 1950 folyamán még nagyobb mértékben emelkedett, mint az áruszállítás, 25,7 százalékkal, ami nemcsak gazdasági fejlődésünket mutatja meg, hanem egyben jelzi dolgozó népünk életszínvonalának emelkedését is. Mezőgazdaságunk részben a kedvezőtlen időjárás miatt 1950 ben nem fejlődött egyenletesen, így tűig kenyérgabonáitól 9,2 százalékkal termeltünk többet, mint 1949-ben, addig takarmánygabonában és a takarmánynövényeknél általában, valamint az ipari növények jelentős részénél elmaradtunk. Az 1950 évre előírt tervhez viszonyítva, különösen jelentős az elmaradás a kukoricánál és cukorrépánál, mely terményekből több termett ugyan, mint 1949-ben, de az ötéves terv első évére előírt feladatot csak 73, illetve 65 százalékra sikerült megvalósítani. A takarmánynövények gyenge terméshozama lassította, sőt részben visszavetette állatállományunk fejlődését, amiben persze az ellenség aknamunkája is szerepet játszott. Sertésállományunk 1950 októberében nem sokkal volt nagyobb, mint az előző év ugyanezen hónapjában, tehénállományunk pedig mintegy 50 ezerrel csökkent. Ugyanekkor jelentősen megnövekedett az állami gazdaságok és a termelőszövetkezeti csoportok állatállománya. Az állami gazdaságok állatállománya (számos állatban kifejezve) 1950 folyamán 125 százalékkal emelkedett és emelkedésével túlhaladta tervelőirányzatát. Komoly lépést tettünk előre az ötéves terv első évében mezőgazdaságunk gépesítése terén. Egy év alatt gépállomásaink és állami gazdaságaink gépállománya 4400 traktorral növekedett, s ezenkívül nagyszámú egyéb mezőgazdasági gépet is adtunk a mezőgazdaságnak. A műtrágya felhasználás mezőgazdaságunkban 1950 folyamán több mint 50 százalékkal emelkedett. A minisztertanács ismert határozata nyomán az agrotechnika nemcsak az állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben, hanem az egyénileg dolgozó parasztgazdaságokban is bizonyos javulást mutat. Egészében véve azonban mezőgazdaságunk fejlődését az ötéves terv első évében nem tekinthetjük kielégítőnek. Mezőgazdaságunk elmaradását nem is mutatják meg eléggé világosan csak a termelési adatok. A mezőgazdasági termékekből a falusi lakosság jelenleg a népi demokrácia idején összehasonlíthatatlanul nagyobb hányadot fogyaszt el mint amekkora hányadot elfogyasztott a nagytőkés, nagybirtokos Horthy-Magyarországon Nem hunyhatunk szemet az ellőtt a tény előtt, hogy ma szétaprózott mezőgazdaságunk ,nemcsak keveset, de főként kevés árut termel, hogy mezőigazdaságunk árutermelése hallatlanul elmarad iparún® árutermelés mögött. Így 1950-ben gyáriparunk árutermelése 35 százalékkal emelkedett, mezőgazdaságunké pedig csak 4 5 százalékkal. A mezőgazdaság elmaradásának legfőbb oka az, hogy iparunk már túlnyomó többségében szocialista nagyipar, mezőgazdaságunk pedig még túlnyomórészt szétaprózott, kisárutermelő és kevés árut termelő gazdaság. Emellett szerepet játszik az is, hogy egyéni parasztgazdaságaink fejlődésére nem mindig fordítottunk elég gondot. Ebből azonban nem azt a következtetést kell levonni, hogy meg kell lassítani országunk iparosításának ütemét, hanem azt, hogy fokoznunk kell az iparosítás ütemét, fokoznunk kell a mezőgazdaságnak műtrágyával, munkaeszközökkel, szállítóeszközökkel való ellátását, s a fokozott iparosítás útján meg kell teremtenünk a feltételeket ahhoz, hogy mezőgazdaságunk fokozatosan nagyüzemi, sok árut termelő, iparunk és lakosságaik összes szükségleteit bőven kielégítő szocialista gazdasággá szervezhessük át. Helsy áruforgalmunk 1950 folyamán nagymértékben megnőtt. Az állami nagykereskedelem forgalma (tehát egész nagykereskedelmünké, mert 1950-ben már nem volt nálunk magán-nagykereskedelem) egy év alatt 57,4 százalékkal emelkedett s az áruforgalmi tervet nagykereskedelmünk közel 7 százalékkal túlteljesítette. A kiskereskedelem (tehát az állami, a szövetkezeti és a magán kiskereskedelem együttvéve) 1950 évi forgalma 18,8 százalékkal haladta meg az 1919 évit. Az 1950-ben bekövetkezett fejlődés eredményeként jelentősen megerősödött belső áruforgalmunkban a szocialista (tehát tul állami szövetkezeti, kereskedelemi szerepe. Jelenleg a szocialista kereskedelem a fogyasztói áruforgalomnak mintegy 70 százalékát bonyolítja le. Belkereskedelmünk jelentős fejlődése és szocialista kereskedelmünk komoly megerősödése azonban nem jogosít bennünket fel arra, hogy szemet hunyjunk a hiányosságok előtt. Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy míg az előző években gyakran a fölös mennyiségben raktáron fekvő áruk elhelyezése okozott számunkra gondot, addig 1950. ben a termelés általános emelkedése ellenére a kereslet számos területen elébeszaladt a kínálatnak. Magában véve ezt nem lehet negatív jelenségnek tekinteni. Például az, hogy 1950-ben 156 ezer kerékpárt és közel 10 ezer motorkerékpárt termeltünk, s ez a mi viszonyainkhoz képest hatalmas mennyiség sem mutatkozott elegendőnek, mutatja mennyire felemelkedett dolgozó népünk életszínvonala. De természetesen, a belső áruforgalomban tapasztalt rendellenességek nemcsak erre vezethetők vissza. A belső áruforgalomban megmutatkozó rendellenességekben szerepet játszik mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés elmaradása, de szerepet játszik e mellett az is, hogy a dolgozók, a keresők száma s ezzel együtt a béralap rendkívül gyors ütemben növekszik, másrészt pedig a dolgozók számának ez a gyorsütemű növekedése átmenetileg csak kisebb mértékben jut kifejezésre a fogyasztási javak termelésének emelkedésében, mert a szocialista párosítás megköveteli, hogy most mindenekelőtt nehéziparunkat, illetve általában a terapejpeszlijszük termelését, fejlesszük. Mindezek anrgardil saját tapasztalatlanságunk és rátörtük, 1931. márc 12