Vasmegye, 1951. május (7. évfolyam, 101-124. szám)
1951-05-03 / 101. szám
S készülődés. Az ■utcákon Járó,s az üzemek udvarán csoportosuló dolgozók, a feldiszített dübörgő traktorok, Jelképes táblázatok, „Meg- Védjük a, békét..Éljen május 1!“ és hasonló feliratok bizonyították, hogy Sárvár dolgozói szinpompás május 1-i felvonulásukkal is hitet tesznek harcos béke. akaratukról. Délelőtt 10 órakor a község szépen feldiszitett utcáin megindult is dolgozók hosszú, fegyelmezed felvonuló sora. A felvonulók pattogó mozgalmi dalokat énekelve jutottak el az ünnepély színhelyére, a járási tanács előtti térségre. Az első sorokban vonultak a sárvári Cukorgyár és a Barnevál dolgozói. Látványos képekkel illusztrálták eddig elért eredményeiket. A Cukorgyár képekben ismerte kie az üzem fejlődését a felszabadulástól kezdődően. Szép volt az állami gazdaság dolgozóinak felvonulása és egy feldiszítelt autón az öntözéses gazdálkodás bemutatása. A Sajtgyár dolgozói az imperialisták aljas háborús terveit karikatúrázták ki. A legdíszesebben és legjobban felvonuló csoportok pedig vándorajándékot kaptak, az első díjat a Barnevál dolgozói kiapták meg. A délutáni és az esti órákban kultúrműsorok, táncmulatságok tették még emlékezetesebbé ezt a szép ünnepet Sárváron. Színes felvonulással, kultúrműsorral ünnepelték május 1-ét Körmend dolgozói Körmenden május elseje előtti este lampionos, fáklyás felvonulást rendeztek. Hirdették, hogy itt van május elseje, a Munka Ünnepe. Másnapkora reggel zenés ébresztő zavarta meg a csendt . A dolgozók nagy igyekezettel siettek a város minden részein), hogy részt vehessenek az ünnepségen. ..Május 1ehirdette a községben mindenütt a frissen írt dekoráció. Kilencet ülll a toronyóra, amikor a rábaaljai gyülekezőhelyről elindult a tömeg a sportpályára. Ott kezdődött az ünnepség. A felvonulók előtt a tűzoltók zenekara vonul. Utána az állami gazdaság dolgozói, a termelőszövetkezet tagjait a közkórház dolgozói és a napközi otthonban lévő apró Iklis gyermekei. A legkedvesebb voltaz úttörőik felvonulása. Fúvószenekaruksal teték színessé az ünnepséget. Az állami gazdaság dolgozói élén a legjobb tehenészbrigád vonult. A gépállomás dolgozói az új aratógépet mutatták, amely nehéz munkától szabadítja meg a dolgozó parasztságot. Ott volt a gépállomás legjobb traktoros-brigádja is. Sas Gyula, Havcsik Ferenc, az élenjáró traktoristák. A felvonulás után, a sportpályán a gimnázium tanulói kulturműsort mutattak be, majd majálist rendeztek a körmendi dolgozók. Egésznapos ünnepség volt Celldömölkön Celldömölk község ünnepi díszt öltött május elsején. Reggel korán már az utcák megteltek siető embereikkel, akik ünnepelték ezt a nagy napot. Még a házak is tarka színeikben, feliratokkal üdvözölték a Munka Ünnepét. Zárt sorokban vonult fel a hatalmas tömeg az utcákon, vörös és nemzetiszínű lobogókkal, Lenin, Sztálin, Rákosi elvtársaknak és a testvérpártok vezetőinek képeivel, feliratokkal téve színessé a menetet. Fől az ifjú nemzedék, az úttörők zenekara halad, utána a többi diákok, majd a vasutasok és a pályaépítő munkások, a pályaőri tanfolyam hallgatói, osztálymérnökség, a sportolók és a tömegszervezetek tagjai. A tömeg vidáman énekelve hömpölyög tovább a Kossuth utcából a Rákóczi utcába és a Kálvintérről a Petőfi-ligetbe, ahol a fák halk suttogását most megtöri az atörök vidám dalolása és a dolgozók lelkes éljenzése, hurrázása. It. az MNDSz és a vasútások skuturgárdája énekszámokkal és jelenetekkel szórakoztatja az ünneplő közönséget. Délután mindenki számára bőven akad szórakozási lehetőség. 2 órakor motorkerékpárverseny volt, majd estig járó kultúrműsorok a Petőfi-ligetben, a sportpályán pedig labdarúgómérkőzés, atlétika és ökölvívó-mérkőzéseik. Este a moziban a „Talpalatnyi föld“ című film került bemuhilásra 1 forintos helyárakkal. Később ünnepi táncmulatság volt a községi és a szövetkezeti vendéglőikben. Lelkes ünnepség volt Vasváron is A házakat Ikerti gyümölcsösök virágsávjai fogják körül, az ünnenetpi pompával egybeolvadva ezernyi szint tükröz Vasvár község. A dolgozók a hetedik szabad május elsejét ünnepük. Alig múlott néhány perccel tíz óra, már hömpölygő, az embersereg végig a Béke-úton. A boldog jövő reménységeinek, az úttörőknek ajkáról egyszerre csendült fel az énekszó. ..Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse". Hosszú oszlopsorban repülő-modellokat kézben tarva vonulnak. Egy pirosnyakkendős utörő magasla tartja a feliratot, amelyen ez áll: „Dicsőség Sztálinnak“. Sztálinnak, Pártunknak köszönik a gyermekek, hogy szabadon, új, szépiskolákban tanulhatnak. Jó tanulással akarnak harcolni a békéért. Az egyik felirat mintt fogadalmukat hirdeti a felvonuláson. A vasvári DéEOSz, MNDSz szervezet tagjai a béke megvédéséről szóló feliratokat viszik. A Petőfi tsz fogatán kertészete t termelvényeit mutatja be. Több utcánát kígyózott még a felvonunk sora, amikor a Bérke-u.i új kultúrotthon előtti téren sorakoztak már fel a felvonulók első csoportjai. Itt tartó,fák meg a nagygyűlés, a vasvári dolgozók. A dísztribünön a vasvári dolgozók legjobbjai foglaltak helyet. Dióssi György elvtárs, a megyei tanács végrehajtóbizottságának elnöke mondott ünnepi beszédet. Itilalomátadás, ünnepi gyűlés Vasszilvágyon Vasszilvágyon nagy örömmmel kezdődött május elseje: az ünnep előestéjén vette át Kneisz János „az ország legjobb kanásza büszke címéről szóló oklevelet és az ezzel járó 3000 forint pénzjutalmat Az ünnepélyes oklevélátadásnál jelen volt Marcisz Antal elárs, a földművelésügyi miniszter helyettese is. Másnap, május 1-én még nagyobbra nőtt a dolgozók lelkesedése: Vasszilvágyon is gazdag örömnél, a boldog emberek megelégedésével ünnepelték a nagynapot. Idős és fiatal, fiú és lány együtt dalolt, vigadt ezen a napon, csak úgy zengett a falu a túláradó öröm százféle hangjától. A lelkeshangú felvonulás után ünnepi gyűlés következett, amelyen Nagy Antal elvtárs, az MDP megyei bizottságának küldötte mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta május jelentőségét s rámutatott arra, hogy ez az ünnep is kiállás a béke ügye mellett. Vasszilvágy dolgozó parasztjainak is úgy kell harcolniok a békéért, hogy gyorsabban végzik el a mezőgazdasági munkákat és igaz ha''ifinkhöz hűen beadási kötelezettségüknek száz százalékig eleget tesznek. az ünnepi gyűlés után a késő esti órákig zenés kultúrműsorokon szórakozott Vasszilvágy dolgozó népe. 2 Cs 0tSz+5 k, 1951. máj. 3. A MAGYAR IRODALOM FELADATAI Révai József elvtárs felszólalása az írókongresszuson A Magyar Írók Szövetségének elő kongresszusa hétfőn délelőtt Illés Béla elvtárs zárószavaival befejezte tanácskozásait. A kongresszus uán az új vezetőség megtartotta első ülését és azon az új elnökség tagjaiul a következőket választotta: Darvas József, Kónya Lajos, Benjámin László, Illés Béla, Kuczka Péter, Lukács György, Szabó Pál és Veres Péer. Az írókongresszus hétfői tanácskozásának nagy eseménye Révai József elvtárs, Pártunk Központi Vezetősége titkárságának tagja, népművelési miniszter felszólalása volt. Révai elvtárs beszéde felölelte a fejlődő magyar irodalom alapvető problémáit, a felszólalás első részének leglényegesebb pontjait az alábbiakban s közöljük, holnapi szántunkban adjuk Révai elvtárs felszólalásának folytatását. Révai elvtárs felszólalásában leszögezte, hogy az írókongreszszus jó munkát végzett, majd sorra vette a kongresszus hiányosságait. — Az első hiányosság abban állt — mondotta —, hogy a kongresszus vitái, bizonyos provincializmus jellemező. Nem kísérjük elegendő figyelemmel a baráti népi demokratikus testvérországok irodalmi életét. Ezek pedig — a szovjet irodalommal együtt — nagyban segítenék irodalmi életünk legfőbb kérdéseinek megoldását. A második hiányosság az volt, hogy a magyar irodalmi örökség kérdései szinte alig szerepeltek. Pedig a magyar haladó irodalom örökségének igazi elsajátítása nélkül komoly harc a kozmopolitizmus ellen, igazi harc a sematizmus ellen elképzelhetetlen. A harmadik hiányosságként azt említette Révai elvtárs, hogy a mesterségbeli kérdéseket nem kapcsolták eléggé össze a nép nagy kérdéseivel. A negyedik hiányosság az volt, hogy a felszólalók nem eléggé húzták alá, hogy a kongresszus Magyarországon, feszült nemzetközi helyzetben, a békeharc és a szocializmus építése közepette tárgyalt. A békeharc az irodalomban nem külön műfaj, hanem ennek a harcnak irodalmunk egészét át kell hatnia, ötödik hiányossága a vitáknak abban áll, hogy kritika volt, de kevés volt az önkritika, továbbá a fiatalok, az irodalom utánpótlása alig jutott, szóhoz. A következőkben Révai elvárs a kongresszus főproblémájával, a sematizmus kérdésével foglalkozóit. Leszögezte: irodalmunk kevéssé segít a nép élőtt álló legfontosabb feladatok megoldásában, pedig azt a nevelést, amit az irodalom ad és csak az irodalom adhat, nem pótolhatja semmi. -Az, hogy az irodalom sematikus, azt jelenti, hogy nem ért vagy nem él eléggé a saját, emberformáló és világot átalakító irodalmi eszközeivel. Megállapította Révai elvtárs, hogy a sematizmus elleni harcot az irodalom pártosságáér, harcosságáért való harc előzte meg, most pedig azzal az igénnyel lépünk fel, hogy íróink színvonalasan, elmélyülten írjanak. — Az irodalomnak az a feladata — mondotta —, hogy tükröt tartson az ember elé és azt mondja neki: nézd meg magad, ismerd meg embertársaidat, ismerd meg viszonyodat hozzájuk, tehát a társadalmat — ismerd fel saját jellemed lehetőségeit, a rosszaka és a jókat is, és tanuld meg követni jobbik énedet, cselekedj és riadj vissza azoktól a visszafeé rángató mozzanatoktól, amelyeknek megmutatása szintén feladata az irodalomnak: rosszabbik éned csábításainak Hangsúlyozta Révai elvtárs, hogy csak az eleven egyéni típusok segítenek hozzá ehhez a felismeréshez, majd megállapíotta, hogy ha sikerült is egy-két típust teremteni, nem véletlen, hogy ezek nem kommunisták. Ilyent alakítanunk még nem sikerült. Amíg nem lesznek agyunkba vésődő apósok, a jó könyveket, és a kevésbbé jókat gyorsan elfelejtik. Ilyen típusok a legruti, kétszeresen elnyomom nő,aki most egyenrangú lesz, a tegnap ellenzéki, s ma az államhatalom gazdájává váló munkás, az újjászületés problémája előtt, álló munkás, a kommunista funkcionárius, aki vállán hordozza a néppel együtt az ország gondját, aki tegnap még nem konyitott az országvezetéshez és ezt véres verejtékkel, munkák és hibák közben megtanulja. Nem csábítja mindez íróinkat tipusalkotásra? A típus arra kell, hogy a® egyszerű dolgozó ember rajta keresztül ismerje fel, mi történt az országban és mi történik vele magával, miközben az ország épül. — Révai elvtárs felhívta a figyelmet, ho**v nem négy, hanem 14, vagy 114 ilyen, típus van. A mi hőseink az egyszerű dolgozó emberek, nem titánok, még czak nem is Toldi Miklósok, hanem olyan emberek, akik a kapitalizmusból jönnek és mennek a szocializmusba és eközben — a világot átalakítva — átalakítják önmagukat. A következőkben Révai elvtárs megvilágította, hogy a pozitív hősök nem hibanélküli, gáncsnélküli lovagok, ilyenek legfeljebb a mesében vannak. A munkásosztály hivatott arra — mondotta —, hogy a kapitalizmus nyomorúságától, elaljasodásától, kizsákmányolásától megváltsa a világot, az emberiséget, de Marx és Engels, Lenin és Sztálin nem arra tanítottak, hogy a munkásokat idealizáljuk, a szocializmust azokkal az embereikkel kell megélnteni, akiket örökül kaptunk a kapitalizmusból. Az irodalom feladata, hogy országonként, koronként konkréten ábrázolja a hősöket, a kapitalizmus örökségével, és az új hős, előremutató tulajdonságraikkal együtt. Az irodalomra is érvényes, ami az élcsapatra: nem szabad elmaradni anéptől, a tömegből — de előreszaladni sem szabad. Ez azonban korántsem jelent „kellős kötöttséget“. A dolgozó embernek, a munkásnak nincs semmiféle keltlős kötelezettsége. Az ingadozás a kispolgár, a polgári értelmiség jellemzője. A következőkben a parasztábrázolásról szólott Révai elvtárs, mint komoly, nagy és nehéz problémáról. Nehéz az irodalom számára is, az élet számára is, s azért nehéz Bz irodalomban, mert: nehéz az életben. A parasztábrázoláshoz bátran kell hozzányúlni, ábrázolni kell a problémát, a maga egész mélységében, valamennyi nehézségében. A baj az — mondotta Révai elvtárs, — hogy nálunk a falu szocialista átalakításának nehéz és a parasztságot valóban gyökeréig érintő ügye nem mint dinamatikus küzdelem jelenik meg, hanem hovatovább mint komédia, mint idill. — Itt Révai elvtárs követendő példának Solohov ,,Uj barázdát szánt az eke“ című munkájának hőseit említette. — Az az író, aki nem érzi át teljes lelkével a parasztban és elsősorban a középparasztok százezreiben végbemenő vivódást, ki nem érti meg a döntés nehézségeit, az nem tud segíteni az államnak, a Pártnak abban, hogy ez a döntés végső soron falu szociálisba átalakításának javára történjék. A következőkben a tehettség és ez élettapasztalat kérdésével foglalkozott az ivói világnézettel kapcsolatban. Hangsúlyozta Révai elvtárs: nem állunk el attól a tanácsunktól, hogy a haladó ivó tanulja meg, sajátítsa el a haladó világnézetet, a marxizmus-leninizmust. Nem lehet ezt szembeállítani az élettapasztalattal, hiszen a marxizmus-leninizmus maga is életfatapasztalatt. Az irodalomhoz kell tehetség, de a merxizmus-leninizmus világnézete nélkül a tehetség megreked és az egyénileg gyűjtött élettapasztalat is zavarossá válik az ember agyában és szívében. A marxizmus és leninizmus nem tételek gyűjteménye, hanem elmélet, haladó világnézet, amely rendkívüli segítséget nyújt a típusalkotónak, emberábrázolónak. Márpedig nem iró az, latki,a magas élettapasztalait nem tudja álttalánositani. A tanulás csak az őstehetségeket rontja el, az igazi tehetséget fejleszti. Előre viszi és nem szegényiti. Révai elvtárs birálya Déry Tibor álláspontjat., hogy az irodalmi anyagnak is megvanterhességi ideje, hansúlyozta, hogy ebbe nem szólunk bele, persze az ő dolga, mennyi ideig ír meg egy könyvet. A veszély itt csak az, hogy amire a regény elkészül, a jelenből múlt lesz, az író elmarad az élet fejlődési tempójától. Tisztázó’. dolog, hogy lehet a múltról is írni. Nyugodtan írjanak íróink, ha kedvüik, élményük, anyagijuk van hozzá, szépen és jót múltról, de az íróknak azt mondjuk: légy korod, néped, államod, Pártod szócsöve, szószólója, segítője, ez legyen és ne a műgond a főgondod. — Emlékeztetett Révai elvtárs Ady Endrének „Hun új legenda“' című verse soraira: „én voltam az ur, a vers csak cifra szolga‘‘ és aki ismeri Ady jelbeszédét, az megérti, hogy az „én“ nála, aki ■ önmagát mindig azonosítóika népével, a népet jelenti. Amikor azt mondja „én voltam az ur, a vers csak cifra szolga’*, akkor ezzel azt akarja mondani, hogy a népet szolgálom, nem az irodalmi tökélyt öncélként. • Fontos a is irodalmi tökély, de a nép szolgálata még fontosabb. 99ítéljenek a népek maguk!“ A külügyminiszterhelyettesek ülése Páris. (TASzSz). A külügyminiszterhelyettesek április 30-i ülésén Gromiko Parodinak, Franciaország képviselőjének adott válaszában megállapította, hogy bár Németország lefegyverzése kérdésének megfogalmazásában már megegyeztek, mégis ellentét van a küldöttségek között, hogy a napirend melyik részében kapjon helyet ez a kérdés. A nyugati hatalmak küldöttei szerint a szovjet küldöttség „tulágosan nagy” jelenőséget tulajdonít ennek a problémának. Az az álhatatosság, amellyel a nyugat küldöttségek saját álláspontjukat védelmezik ebben a kérdésben bizonyítja hogy saját maguk szintén nagy jelentőségűnek látják ezt a kérdést. A másik nézeteltérésről beszélve Gromiko ismételten megállapította, hogy bár egyeseknek érdeke terméketlen beszélgetésekre korlátozni a fegyveres erők csökkentésének kérdését, a szovjet kormány ebbe nem egyezhet bee. ítéljenek maguk a népéül hogy ki áll a gyakorlatban valóban a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésére vonatkozó feladat megoldása mellett és ki követ el minden lehetőt, hogy meghiúsítsa ennek a feladat,mik a megoldását" — mondotta Gromikó. A továbbiakban Gromikó ismét világosan körvonalazta a szovjet küldöttség álláspontját az Atlanti Egyezménnyel és az Idegen testületeken feláhított amerikai támaszpontokkal, valamint a trifesti kérdéssel kapcsolatban.