Vasmegye, 1951. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)
1951-09-01 / 203. szám
A Virág-család és a törvénnyel kihasználja a C-jegyes beadás előnyeit !A porpáci minta-vasútállomásról akáccal övezett út vezet a községbe. Valamivel hosszabb ez az út két kilométernél. Azért bárki jár arra, nem unatkozik, mert az utalt mező öleli körül, kukorica, krumpli, lóhere, napraforgótáblák váltogatják egymást. Az egyik földdarab két lépés széles, a másik egy féllel több- Talán jobban illik is rá az a szó, hogy nadrágszij-parcellák. Virág Gergely 14 holdas középparaszt is ilyenen gazdálkodik. Valaha két piros pej lovával szokott szántogatni, vetni a postaúti dűlőben. Tavaly, aratás után, mártraktorvégezte el földjein a tarlóhántást. Szokatlan volt Virág gazdának, hogy nem kell annyit lépegetnie az eke után. A szántás jól sikerült- Virág Gergely meg is dicsérte a traktoristát. Azon az őszön Virág gazda bevetette a traktorral műveltetett földjét búzával. — Szép a búzád! — mondogatták gazdatársai Virág Gergelynek. Talán meg is irigyelték. — Szép az! — válaszolt felemelt fővel Virág gazda. Még öt mázsát C-jegyre — Már szárbaszökkent a búzom, dús volt a fejlődés — emlékszik vissza. — Egészséges volt, a szára nem ragyott meg, mint sok helyen. Meg kellett szárítani a kasza meg a villa nyelét, mert nehéz vak a kévéket az aratás után az asztag tetejére felszárni. 30 mázsa búzája termett Virág gazdának, méghozzájó búza.. Már a mezőn látta mindenki, hogy neki lesz a határban a legjobb termése. A cséplőgép még zúgott az udvarán, amikor szemscérre rakta a kötelezőre szóló gabonát, s még másik fordulóval öt mázsát C-jegyre is beszállított. — Megérte bevinni — magyarázza Lelkesen Virágné. — Olyan pajtást építtettünk az árából, hogy bárki megnézheti: a fala mind téglából készült. — Ebben benne van a beadott gabonának az ára, meg aztán, amit a szerződéses magért kaptunk. Sokat jelentett egy ilyen kétezer forintos építkezés. A minap már Szombathelyen is jártam, hogy a kiutalt meszet megvásárolhassam. Aztán készen lesz az új pajtás Bakancs, ruha, kabát, edény Egy kis része ez a C-re beadott gabona kedvezményének. Az ött mázsa után megkapta a 375 forint értékű iparcikkutalványt, azonfelül augusztus 20-án ünnepélyes keretek között még külön 300 forint értékű iparcikkutalvánnyal jutalmazták meg, mint élenjáró beadót. Megnézte feleségét is a faluban mindenki, amikor meglátták előtte az új kartonkötényt, Virág gazda lábán az új bakancsot, Mariska lányán a takaros ruhát. Gondoltak félre is: vásároltak még nagykabátnak valót. Meg Virágné külön örömére szép zománcozott edényeket Felderült Virágné arca, amikor erről beszél: — Augusztus 20-ra 20 kiló gabonára kaptunk szabadőrlésre engedélyt. Ez a kötelező után volt. A C-jegyre bevitt öt mázsa után őrölhetünk másik 250 kilót. Ami még itthon van, kiszámítjuk, a Zitdn ami felesleg mutatkozik, bevisszük. A liszt árából — Ami azt illeti, tavaly is őröltetem szabadon, nagy kedvezmény ez — folytatja Virág gazda. — A háztartásban nem volt rá szükség, bőven jutott a fejadagból. A lisztet azonban jó áron eladtuk tavaly. Az idén is a finomliszt kilójáért 50 forint 20 fillért ad az állam. Tavaly a liszt árából például kitataroztam házamat. Büszke rá az egész Virág-család, hogy ők elsők mindenben, ők járnak jól, mert szép a ház, a pajta, a kamrában ott a liszt, a szekrényben a ruha, cipő. A gazdák között többször szóba kerül, hogy a 14 holdas Virág-család milyen könnyen boldogul. De Virág gazda messzebbre lát: a napokban népnevelők jártak nála és ő úgy határozott, hogy belép a III. tipusú Villám-tszcs-be. Mert hát, jó, jó, de azért a csoportnak mégis többje van, Virág Gergely okos gazda: nem sza, a tszcs termése és a tagok jövedelme is nagyobb volt, mint az egyénileg gazdálkodóké. — Most már második éve dolgozunk a csoportban — mondja büszkén Körmendi László, a tszcs elnöke. — Ebben az évben is jó terméseredményünk volt. Nem panaszkodhatunk, hogy nem lesz kenyerünk. Hiába suttogták a kulákok, hogy „éhen“ kell vesznünk a csoportban. Egy munkaegységre már eddig is 17 forint jut, év végére meg eléri a 25 forintot. Jó kereset ez nekünk. Az első évben az egyénileg dolgozók egy része még ingadozott, nem látta tisztán, mit is jelent tizcsbe való tömörülés. Ahogy maguk előtt folyt le a tizcs élete, úgy jöttek rá lassankink: habár dolgoznak egyénileg éjt nappallá téve, jut is sok mindenre, azonban ttégsem tudjákelézni azt, amit a csoportbeliek így aztán az új utat választották, elhagyták a régit. Tudatában vannak annak, hogy amit a Párt és Rákosi elvtárs ajánl, az a dolgozó nép érdekében való. öt új család lépett be újonnan a csoportba. A belépők közül Molnár Sándorné így beszél: — Már a második éve figyelem munkájukat, s kezdtem gondolkodni, belépjek-e. őszintén megvallom, kicsit résteltem magam, mert hiszen a csoportalakuláskor velem is beszélgettek a közös munkáról, de nem voltam elég erős. Aztán köztük nem akadt olyan, aki kilépett volna a csoportból, viszont mi vagyunk páran, akik már beléptünk. Ez újabb bizonyítéka, hogy a társas gazdálkodás mégis csak jobb. Nekünk nincs sok földünk, de még egy 20 holdas középparaszt sem tud úgy kijönni, ahogyan a csoporttagok. Hasonló a véleménye Marx Károly dolgozó parasztnak is: — Tisztában voltam én a csoport jelentőségével, de nem ismertem, nem tudtam, hogyan is megy ott a munka. Ha többet foglalkoztak volna velem, nem vártam volna eddig. Takács Kálmán tszcs népnevelő járt nálam, ő magyarázta meg tövirőlhegyire a közös gazdálkodás módját. Különösen az ragadta meg figyelmemet, hogy az tszcstagok otthon is hizlalhatnak disznót, s kapnak a hizlaláshoz árpát is. Szép jövedelmük van a faszt el semilyen alkalmat. Részesült a gyorsbeadási prémiumban, a C-jegyes gabona után járó magasabb vételárban, iparcikkutalványban, vámőrlésben. S részesülni fog mindabban, amihez csak a nagyüzemi társas gazdálkodás juttatja el. Takács Ferenc Gyorsítani kell a tojás, baromfi és széna beadását Megyénkben javítani kell a tojás- és baromfiféegyültési munkát, a megye az év végéig szóló tojásbeadási előirányzatát A B vonalon 63.2 százalékra, szabad értékesítés terén 136.1 százalékra teljesítene. Átlageredményünk 81.1 százalékos. A baromfibeadás terén mindössze 11,4 százaléknál állunk, tehát súlyos lemaradás van. Vaskeresztes község 126 százalékra teljesítette előirányzatát a tojásbeadásban. A község népnevelői a terménybegyűjtési munkát összekapcsolták a tojásbeadással s ennek folytán érték el, hogy gabonabeadási tervét is 140 százalékra teljesítette a község és tojásbeadásban is szép eredmény van. Zanat községben viszont rosszul folyik a gabonabegyűjtés és a tojásbegyűjtés A község tojásbeadási előirányzatát eddig mindössze 49 százalékra teljesítette. Sorokpolány község baromfibegyűjtési munkáját 24 százalékban végezte el. Kisunyomban igen rosszul folyik a baromfibeadás, mindössze 5 százalékra teljesítette a község előirányzatát. Megyeszerte most folyik a sarjúszéna betakarítása. Jó alkalom nyílik a dolgozó parasztok számára, hogy mindjárt a mezőről teljesítsék kötelezettségüket, ugyanis megyei előirányzatunkat 78 százalékra teljesítettük s most minden lehetőség meg van arra, hogy hamarosan elérjük a 100 százalékot. NÁDASD — után a szövetkezeti község felé Két évvel ezelőtt így beszéltek a nádasdi kulákok a dolgozókhoz: „Éhesen, rongyosan kell járnotok, ha beléptek a rtazcs-be. Csajkában osztják ki majd az ennivalót“. A dolgozó parasztok azonban nem hallgattak a hazugságokra. Látták, hogy a nagyüzemi gazdálkodás számukra is csak jó lehet. Huszonhárom családdá megalakították a Kektti Csillag III. típusú tszcs-t, jól megszervezték a munkát, szorgosam dolgoztak a 208 hold földön. A községben akadt még ugyan olyan dolgozó, aki akkoriban nem hitte el, hogy a társas gazdálkodás nagyobb eredményt hoz. De csakhamar, már az első év eredményei meggyőzték a kívül álló dolgozó parasztokat a társas nagyüzemi gazdálkodás fölényéről, mert háztáji gazdálkodásból is. így tértek a közös gazdálkodás útjára a községben Kónya Imre 20, Szakály Dezső 14, Csapó József 16 holdas középparasztiok is. Figyelték a Keleti Csillag-tszcs munkáját, jövedelmét, s arra az elhatározásra jutottak, hogy I. típusú tszcs-t alakítanak. Kónya Imre elmondta, azért szövetkeztek ők is, mert a szocializmus útján akarnak haladni a boldogulás felé. A csoporttagok és a népnevelők jó munkát végeznek a ttszcsfejlesztése érdekében. Különösen jó munkát végzett Takács Kálmán tszcs-tag, a Párt népnevelői közül Kemenesi Jenő és Polgár Jenő. •— Tőlünk függ — mondja Takács Kálmán —, hogy községünk szövetkezeti kézséggé legyen. Annak a célnak érdekében megyünk el az egyénileg dolgozó parasztokhoz megmagyarázni a nagyüzemi gazdálkodás fölényét, hogy napokon belül a mi községünk is szövetkezeti község lehessen. (k. sz.) „A Bányász Napra Várpalotán leszünk“ — Hova mentek, hé...? Úgy felpakkolatok, mintha kimennétek a megyéből! — Érdeklődéssél fordulnak a kiváncsiak hét toronyi dolgozóhoz. — Megyünk bizony, Várpalotára, a szénbányákba■ Várnak ott bennünket bányásznak! — mondják azok, öröm ül az arcukon, vidáman ugrálnak fel a vonatra. A forgalmista már jelez... indulás! Vidáman integetnek a vonat ablakából. Idős Balogh János bácsi is integet. Ő is bányásznak jelentkezett. A többiek fiatalok, 18— 20 évesek, tükröződik a bizakodás. Mindannyian arra gondolnak, hogy bátran meg fogják állni helyüket a bánya mélyén is. Termelni fogják a szenet a vasútnak, az iparnak, az egész országnak. Több szén lesz a gyáraiknak , több gépet gyárthatnak a falusi dolgozóknak, hogy könnyebben, jobban meg tudják művelni a földeket. Több lesz a termés, több gabonát, ipari növényt tudnak adni a falusi dolgozók az iparnak. Azért jelentkezett vájártanulóknak a 18 éves Kulcsár István is, hogy otthon Toronyban az ő szülei is traktorral szántassanak majd a tszcs-ben. A vonat száguld Várpalota felé. Bizakodás fűti őket, a mezei munkát most, felváltják a bányászmunkával— Sokast ohastunk, hallottunk arról, hogy milyen jó életük van a bányászoknak — mondja boldogan Farkas János. — Munkájuk után különböző jutalomban is részesítik őket keresetükön felül. Szép lakásokban laknak, szórakozhatnak a kulturházban, lehet sportolni. Szép lehet a bányászélet... — De szép van! — szól közbe Farkas Jenő. — Alaposan megérdeklődtünk mindent, mielőtt határoztunk. Úgy számítok, hogy ha jól bejövök a szakmába, kitanulok bányászmérnöknek. — Nem rossz ötlet — jegyzi meg Sárközi Károly. — Nem bizony — mondja Farkas János. — Miénk az ország. Ha kedvünk és igyekezetünk van, könnyen lehet máma bárki képessége, tanulása után, mérnök, orvos, vagy a bányában élenjáró brigádvezető, az szükséges, hogy sokat tanuljunk, olvassunk, mert tudás nélkül nem lehet bádogulni a szántóföldön sem. Érteni kell mindenhez. — Én már megértem 15 évet — veti közbe idős Balogh János —, azelőtt mindig csak saját kárán tanult a magamfajta ember, mert nem tanítottak bennünket az urak. A felszabadulás óta hét év alatt többet tanultam, mint azelőtt egy élet alatt. — Eközben jóizűen falatozik az útra készített mákosikalácsiból. . Farkas Jenő közbeszól: — Azt m°ndják, hogy jó kosztot kapnak a bányászok. Kitűnő melegételt adnak részükre, ízlésesen berendezett ebédlőben. — Az újságban olvastam, hogy Bányász Nap lesz az országban — mondja Sárközi Károly — Arra már mi is az új bányászruhában, a régi bányászokkal együtt ünneplünk. A vonat gyorsan száguld a síneken, a hét új bányász arcán Az augusztus 20-i versenyben országosan első a szombathelyi Cipőgyár Az ország cipőgyárai között az alkotmányunk tiszteletére indult versenyben első lett a szombathelyi Cipőgyár. Augusztus 1-től 20. ig 104,7 százalékra teljesítették tervüket a Cipőgyár dolgozói. 100 százalékos tervszerűség mellett. Az augusztus 20-i vállalások 140 ezer forintos értékét 195 ezer forint értékben teljesítették. Az alkotmány tiszteletére elért nagyszerű termelési eredmények még szebb teljesítmények elérésére serkentik a vállalat dolgozóit. Ennek fényes bizonyítéka, hogy ezideig 470 dolgozó emelte fel a hosszúlejáratú versenyszerződésben vállalt célkitűzését. Hasonlóan nagy lendülettel folyik a Nazarova-szerződések egész évre való felúlrása. Eddig 394 dolgozó újította meg Nazarovaszerződését. A munka termelékenységének emelése és a Naziarova szerződések felújítása mellett a Cipőgyár dolgozói nagy gondot fordítanak a munka minőségének megjavítására is. Az alkotmány ünnepi versenyszakasz után tovább küzdenek a dolgozók a selejt csökkentésére. Két hét óta 3 százalékos emelkedést mutat a minőségi grafikon. A Takarógyár vezetői ülnek a babérokon A szombathelyi Takarógyár dolgozói a Gyapjúipari Központhoz tartozó vállalatok között az alkotmány tiszteletére indult versenyben, az első helyezést érték el. A vállalat minden dolgozója teljesítette az alkotmány tiszteletére tett vállalását. Az alkotmány ünnepének elmúltáva il azonban ellaposodott a versenymozgalom. Nem fordítotak elég gondot arra, hogy a verseny tovább folytatódjék alkotmányunk ünnepe után. A legtöbb dolgozó már szeretné felemelni hosszúlejáratú versenyszerződésének elavult, teljesített pontjait. Az erre hivatott szervek azonban „babéraikon pihennek”. A vállalat dolgozói közül egyre többen csatlakoznak a Gazda-mozgalomhoz. Az elmúlt hét folytán két értékes javaslatot terjesztettek be a hulladékok felhasználására. Németh Géza javaslatára hulladék szíjakból, amelyeket eddig nem használtak fel, ékszíjakat készítenek. A földművesszövetkezetek intézik a csávázást A minisztertanácsi határozat kötelezővé teszi minden termelő számára, hogy vetőmagnak szánt gabonáját kifogástalanul szelektorozza, csávázza, őszi árpa és búzatermésünkben nagy kárt tehet az üszög elterjedése éppen ezért fokozott felelősséggel kell gondoskodni a csávázásról. Országos érdek fűződik ehhoz, hogy mindezeket a munkákat a legcélravezetőbb és helyes, módon végezzük el mindennktt. Az őszi vetéshez szükséges gabonamagvak csávázását már lényeges könnyítéssel, szervezetten végzik a községekben. A csávázást nem házilag oldják meg, hanem központi csávázót működtetnek a községben, hogy gyorsabban és olcsóbban, a dolgozó parasztok érdekének megfelelően történjék a csávázás, a földművesszövetkezetek gondoskodnak a csávázókádakról, kosarakról, ami ehhez szükséges, ugyanígy a csávázószert is ők adják. A termelők számára ez nagy előnyt jelent, mert nem kell gondoskodnak a csávázószerről, kádakról, s ugyanakkor lényeges időmegtakarítást érnek el ezzel, mivel a csávázóhelyeken a nagyüzemi módszert vezetik be. Szombat, 1951. szept. I. 3