Vasmegye, 1952. március (8. évfolyam, 51-76. szám)

1952-03-01 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Az Országos Béketanács tiltakozó távirata a Biztonsági Tanácshoz Újabb kormányválság Franciaországban A SVAGTAR DOLGOZÓK PÁRTJA VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Vili évfolyam, 51. szám. Ára 50 fillér 1952 március 1. Szombat A járási pártfunkcionáriusok országos értekezlete elé Pártunk Központi Vezetőségének meghívására ma ül össze Budapesten a járási pártfunkcionáriusok országos értekezletre. Ennek az értekezletnek több szempontból is hatalmas jelentősége van. Éppen mott egy esztendeje, hogy pártunk II. kongresszusa, befejeződött s anmisk határozatai hosszú időre megszabták a további fejlődés irányát, benne azokat a feladatokat, amelyeket a mezőgazdaságba a termelés, a szocialista építés terén — és ennek előfeltételeként a pártmunkában, a párt erősítésében — el kell értenünk. A ma kezdődő országos értekezlet első feladata tehát, hogy mérleget készítsen a kongresszus óta eltelt egy év munkájáról, értékelje falusi, munkánk eredményeit, hiányosságait, iránymutatásit adjon a további munkákhoz. Alapos ok vám arra, hogy a falusi munka, elsősorban a pártmunka kérdéseit a járási pártfunkcionáriusok értekezletén vitatja meg a párt. Rákosi elvtárs beszédeiben nem egyszerhangsúlyozta a járási bizottságok jelentőségét, azok vezetőjének, a járási titkárnak döntőszerepét. Lényegében a járási bizottságok területüknek közvetlen irányítói, parancsnokai, akik nap mint nap kapcsolatban állnak a falusi osztályharcTerületével. Az ő munkájukon múlik a Párt határozatának helyi végrehajtása A járási bizottságok erejétől, felkezültségétől, rugalmasságától és kezdeményezőkészségétől függ tehát döntően egész falusi munkánk, ennek révén mezőgazdasági termelésünk színvonal®, a falu szocialista fejlesztése — röviden: pártjunk paraizágpolitikájának gyakorlati megvalósítása. S minthogy ez így sem, nyilván nem lehet puszta véletlennek tekinteni, hogy megyénkben a sárvári és szombathelyi járás a megyei átlagnál jóval előbb tart a mezőgazdaság szocisdistila átépítése terén, a kőszegi és celldömölki járás pedig jóval hátrább. Hasonló párhuzamok egész sora támasztja alá azt atételt, ahol a járási bizottság a kongresszus határozatai alapján, élve a felső pártszervek ásandó segítésével, konkrét helyi ismeretekkel rendelkezve biztos kézzel vezet — és erősödik a párt számszerűleg és minőségileg, eredményesen halad előre a, termelő "és politikai munka A pártkongresszus határozata kimondta: „Meg kell erősíteni a pártszervezeteket és meg kell javítani a pártmunkát mindenütt, de elsősorban és döntően a falun. Erős falusi pártszervezetek, erős falusi pártvezetőség, egységes falusi, pártbizottság, erős, jól működő járási bizottság szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdaság szocialistái átszervezésének nagy feladatát megoldhassuk ... A falusi pártszervezetek, a járási pártbizottságok megerősítésénél az egész pártnak segítséget kell nyújtania...“ S valóban, az egész párt segítséget nyújtott járási bizottságaink, falusi vezetőségeink kiépüléséhez, számbeli megerősödéséhez, káderhelyzetük állandó javulásához. Hogy megyénk tervszerűen és egyenletesen fejlődik a mezőgazdaságban, hogy milliomos szövetkezeteink vannak, hogy kádereink izmosodnak, hogy politikai iskoláink színvonala emelkedik —• mindeme eredmények mögött látni kell a járási pártbizottságok ilsen dolgozó elvtársak áldozatkész, szívós munkáját. Ugyanakkor azonban — éppen, amég nagyobb eredmények elérése végett — reflektorfénnyel kell rávilágítani azokra a fogyatékosságokra is, amelyek a fejlődés ütemére fékezően, buknak. Melyek ezek a fogyatékosságok, mit kell tenni ezek felszámolására — ezekre a kérdésekre ad választ a járási pártfunkcionáriusok országos értekezlete. Az első ilyen kérdés, amelyre választ kell adni: a kommunista pártfunkcionáriusoknak, mint vezetőknek, munkamódszere. Ami az országban történik, azért a párt felelős , ami a járásben történik, azért a járási pártbizottság- De hogy munkáját valóban teljes felelősséggel végezhesse, tovább kell fejleszteni egyrészt az alapvető gazdasági szakismereteket, de nem kevéebbé a kommunista vezetés módszerét, ki isellabiktjunk a helyes viszonyt a Párt és a gazdasági vezetés között. Az e téren meglévő hiányosságokat mutatja például megyénk elmaradása a begyűjtésben, ami arra vehethető vissza, hogy a tanácsszerveken keresztül nem érvényesül mindenütt pártunk politikája, helyenként megtűrik az opportunizmus, tv, ellenséggel szembeni megalkuvás megnyilvánulásait. A párt vezető szerepének természetesen nemcsak az államhatalmi és gazdasági szervek felé kell megnyilvánulnia Fejlődésünk mai szkaszában olyan feladatok állnak előttünk, amelyeket csak egész dolgozó népünk tevékeny közreműködőjével, oldhatunk meg , sikeresen. Éppen ezért egyre növekszik tömegszervezeteink jelentősége. A tömegszervezeteknek, miint hajtószíjaknak, munkája viszont szintén sittől függ, milyen irányítást, segítséget kapnak a párttól, hogyan magyarázzák meg a dolgozók legszélesebb tömegeiben pártunk politikájának helyességét, hogyan mozgósítják a dolgozókat egyes feladatok megoldására. Röviden: a siker azon múlik, mennyire erősödik pártjunk éltető eleme — a tömegekkel való elszakíthatatlan kapcsolata. „...Támaszkodva a legutóbbi idők hasznos , tapasztalataira, még szélesebb pártonkívüli aktívai kell a pártszervezetek körül kialakulni (békebizottságok, pártonkívüli népnevelők, stb.) Bátorítani kell a pártonkívüli tömegek kezdeményezését, tanulni kell bírálatukból és javaslafáikból. Ezért kell az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítani a tömegszervezetek munkájára ■ — szögezte le a pártkongresszus határozata. Megyénk pártszervezeteinek tapasztalatai sok bizonysággal szolgálnak arról, milyen jelentősége van a pártonkívüli aktívának, népnevelőknek. Az őszi munkákban, a békekölcsönjegyzésben elért sikereiket nem lehet elválasztani attól, hogy a pártonkívüliek bátrabb bevonásával tömegméretűvé vált az agitáció, később politikai iskoláink létszáma minden előző évihez képest jelentősen megnövekedett és — ahol erre különös gondot fordítottak — ugyancsak jelentős mértékben erősödtek számszerűleg a párszervezetek. A további feldat éppen az, hogy a vezetés e helyes módszereit tanulmányozzuk, egyéb területekre alkalmazva általánosítsuk. Ehhez viszont az szükséges, hogy mindenüt kialakuljon e® alapszervi vezetőégek felé nyújtott alapos és konkrét segítségnyújtás, a káderek megismerése és gyors továbbfejlődésük biztosítása". ORSZÁGOS BÉKENAGYGYŰLÉS VOLT BUDAPESTEN Az Országos Béketanács és a Magyar-Szovjet Társaság ■pénteken délután békenagygyűlést hívott össze a budapesti Sportcsarnokban. Hatalmas taps közben foglalta el helyét az elnökség: Dobi István, a minisztertanács elnöke, Andics Erzsébet elvtársnő, Kossuth-díjas egyetemi tanár, az Országos Béketanács elnöke, a Béke Világtanács tagja, Konsztantyin Ivanovics Szkrjabin, Sztálin-díjas akadémikus, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte, a Magyar-Szovjet Barátság Hónapjára hazánkba érkezett szovjet kulturális delegáció vezetője és a delegáció több tagja, Anna Seghers, nemzetközi Sztálin-díjjal kitüntetett világhírű német írónő, Rusznyák István elvtárs, Kossuth-díjas, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Jacques Denis, a DIVSz főtitkára, Kelen Béla elvtárs, a Magyar-Szovjet Társaság főtitkára, Péter János református püspök, a Béke Világtanács tagja, P. D. Krajevszkij, az Egyetemi Orosz Intézet igazgatója, Beresztóczy Miklós, a Katolikus Papok Országos Békebizottságának elnöke, Dezséry László evangélikus püspök, a termelésben kitűnt dolgozók: Gazda Géza, Deák János és kulturális, politikai és gazdasági életünk több más kiválósága. Ott voltak a békenagygyűlésen a Koreából napokban hazaérkezett magyar orvosok és egészségügyi dolgozók is-A békeügygyűlést az Országos Béketanács nevében Andics Erzsébet nyitotta meg, majd Rusznyék István emelkedett szólásra. ! Harcos elszántságszal állunk ki a békeharcosok és hazafiak megmentéséért . Nem véletlen, hogy a Magyar-Szovjet Barátság Hónapja alatt békegyűést hívtunk össze, amelynek legfőbb célja az, hogy ismét kifejezzük tántoríthatatlan akaratunkat a béke megvédésére és megmutassuk, hogy szolidárisaik vagyunk ebben a harcban a világ összes dolgozóival, akik a béke fennhordásáért küzdenek — mondotta Rusznyák elvtárs. — Ez a békegyűlés a Magyar- Szovjet Barátság Hónapjának keretében egyúttal tanúsítja azt is, hogy a magyarszovjet barátság nemcsak a szovjet nép és a magyar nép ügye, hanem a két nép közötti barátság ápolása igen jelentős hozzájárulás a világ, béke ügyének megszilárdításához. — Gyűlésünket ezen általános jelentőségén túl, ma különösen fontossá teszi olyan ügy, amely az egész nemzetközi békcemozgalom sürgős, együttes fellépését követeli. — Amikor mi a gyűlést összehívtuk, már hallottunk róla, hogy az imperialisták és lakásaik egy újabb szörnyű merényletre készülnek és a mai újságokból értesültünk arról, hogy Beloiannisz és társai ellen az ügyész halálos ítéletet indítványozott. Azoknak a görög hazafiaknak és békeharcosoknak kivégzését indítványozta, akiknek egyetlen bűne az, hogy szeretik hazájukat és meg akarják akadályozni egy újabb szönyy háború kitörését. A monarchofasiszta gyilkosok ezeknek a hazafiaknak a meggyilkolásával akarják megmutatni lakási szolgálatkészségüket Eisenhower tábornoknak, aki a közeli napokban Ahénbe érkezik. A magyar dogozók ezen újabb merénylet hírére mint egy ember fejezték ki mélységes felháborodásukat- 24 óra alatt több mint egymillió dolgozó tiltakozott röpgyűléseken, üzemekben, termelő szövetkezetekben, sskolákban és az egyetemeken szóval és aláírással a gyalázatos szándék ellen 24 óra alatt több mint háromezer tiltakozó sürgöny érkezett a Béketanácshoz: itt fekszenek előünk az asztalon ahol az elvtársak megtekinthetik azokat. — A magyar dolgozók tudják, hogy mit jelentett a mi szeretett Rákosi elvtársink megmentése érdekében annak idején a világ dolgozóinak szolidáris tiltakozása. Ezért magunk is harcos elszántsággal állunk ki minden olyan esetben, amikor egy békeharcost vagy egy hazafit kell megmentenünk a hóhérok kezei közül-Ezután kínai utazása alatt szerzett benyomásairól beszélt. Hangsúlyozta, hogy a 475 milliós Kína is velünk együtt építi az emberiség kizsákmányolástól mentes boldog jövőjét. Éppen ezért van igen nagy jelentősége annak hogy az imperialisták maroknyi csapatával szemben mind szorósabbra fűzzük azokat a baráti kötelékeket, amelyek a béketábor nagy családjába egyesítenek. Ez az egység le fogja győzni a háborús uszitokait, akik Koreában baktériumfegyvert alkalmaztak, akik újra fel akarják dúlni a házakat, lerombolni gyárainkat, a laboratóriumokat, a kórházakat, megsemmisíteni azt a társadalmi rendszert amely végre szabaddá és függetlenné tette az embereket. Hangsúlyozta, hogy a világ békeszerető erői összefognak e banditák ellen, s ennek a harcnak az élén a Szovjetunió áll, amelynek küldöttei itt vannak a békenagygyűlésen is. Ennek a biztos győzelmet ígérő küzdelemnek vezérlő csillaga a mindnyájunk szeretett Sztálinja, akinek neve már száz és százmilliók szívében egybefonódott azzal a szóval, hogy „béke“. Hangsúlyozta, hogy elszánt küzdelmet folytat a háborús tisziták ellen a német nép, a békéért küzdenek a francia dolgozók, csak úgy, mint a haladó angol tudósok. — A mi dolgozó népünk egyre világosabban kezdi felismerni a békeharc célját. Békemozgalotunk sokat fejlődött ez alatt az esztendő alatt és ma már százával és százával vannak olyan békebizottságok, amelyek rendszeresen nevelik, tanítják a dolgozóikat, mindenekelőtt arra, hogy hazánk nem sziget az óceánban, hanem egy hatalmas közösség tagja és számunkra nem közömbös, hogy hogyan harcol a délolaszországi paraszt a földért, a tuniszi kikötőmunkás a függetlenségért, az angol tudós szabadságáért, az amerikai anya Koreában harcoló fiáért. S megnőtt dolgozóink, békeharcosaink felelősségérzete is. Üzemekben, hivatalokban, kutató laboratóriumokban, a szövetkezetek egybetagolt földjein és az egyéni parcellákon is olyan emberek dőlgőznek, akik tudják, hogy a mi részünk a világ békéjéért folyó harcban elsősorban: helyvállás a munkában. — Új hősei, békeharcosai vannak ma már még nem kis számmal — a szocializmus építésének, a béke védelmének, e kettős és mégis egységes, sok áldozatot kívánó, de még több örömet biztosító feladatnak. A Szovjetunió világraszóló győzelme, s a világbéke-,ahol- páratlan kiszélesedése eredményeként, ma olyan lehetőség áll az emberiség előtt, amely még soha a történelem folyamát nem létezett: ma már megvan a lehetősége annak, hogy megőrizzük a világ békéjét, hogy végképp és örökre megszüntessük a háború veszélyét. Ezután Szkrjabin Sztálin-díjas akadémikus szólalt fel. A béke és a szovjet rendszer egymástól elválaszthatatlan Szkrjabin akadémikus, a szovjet kulturdelegáció és a szovjet tudósok üdvözletét tolmácsolta, s üdvözölte a magyar dolgozókat. — A béke és a szovjet rendszer egymástól elválaszthatatlan fogalmak — mondotta. — Kommunista építkezésünk hatalmas lendülete a háború befejezését követő években, ugyanakkor, amikor a háború és a reakció tábora lázasan készül ez újabb háborúra, ékesszólóan bizonyítja a Szovjetunió be- és külpolitikájának békés voltát, a szovjet emberek törhetetlen akaratát a béke megőrzésére és megszilárdítására, s a népekkel való békés együttműködésre. A szovjet népnek minden egyes lépése, amellyel közellebb jut a kommunizmus sztálini építkezéseinek megvalósításához, súlyos csapás a háborús uszítók gyűlölködő propagandájára, amely azt próbálja bizonyítani, ha a Föld nem képes lakóit élelemmel ellátni, s az emberiség csak úgy tud megmenekülni, ha háború utján csökkenti népességének számát- A szovjet tudomány nem szavakkal, hanem tettekkel mutatta meg az imperialisták e setét, embereim filozófiájának tarthatatlanságát. A szovjet tudománynak minden ága: az emberszeretet. * Nem kétséges, hogy a járási I tanácskozás anyaga, hosszú idő-t hoz, mezőgazdaságunk gyorsabb pártfunkcionáriusok országos I re szóló gazdag útmutatást fog ütemű fejlődésihez, egész orszáértekezlete, a beszámoló és a „ nyújtani e feladatok megoldása-ígyok fejlődéséig».