Vasmegye, 1952. szeptember (8. évfolyam, 205-229. szám)

1952-09-02 / 205. szám

Országszerte ünnepélyes keretek között nyitották meg az új tanévet A hétfői napon ünnepi díszbe öltöztek az egész országban az is­­kolák, az új tanév ünnepélyes megnyitására sereglettek össze az általános, közép- és szakisko­­lák, a főiskolák és egyetemek ta­nulói, a pedagógusok, a szülők. Az évnyitókon a községekben és városokban, a kis tanyai iskolák­ban éppúgy, mint egyetemeken ünnepi lelkesedéssel fogadták meg a fiatalok és pedagógusok, hogy az új tanévben megújhodott erő­vel és lendülettel fognak munká­hoz, hogy a párt Központi Veze­tőségének útmutatásait követve még jobb, még eredményesebb ta­­nuló és oktató munkával vegye­nek részt egész népünk közös erőfeszítésében, a szocializmus építésében. Népművelési levelező oktatás a Szovjetunióban A moszkvai „N. K. Krupszkaja“ Szépművészeti Ház levelező tan­folyamainak címére nap, mint nap rengeteg levelet, ellenőrző dolgozatot, rajzköteget, képekkel teli faládikót hoz a posta. Ezeken a tanfolyamokon a kulturcsopor­­tok vezetőinek és tagjainak ezrei tanulnak, szélesítik lá­tókörüket, fejlesztik művészi ízlésüket. A leveleslő tanfolyamok hallga­tói különböző korú és foglalkozá­sú emberek. Megtaláljuk közöt­tük a kerületi kultúrházak dolgo­zóit, falusi klubok és olvasótermek vezetőit és a könyvtárosokat. A tanfolyamoknak négy osztálya van: rendezés, beszédkultúra­ és művészi felolvasás, zene- és kép­zőművészet. A rendezői szakon 500 hallgató tanul, akik Ugyanúgy mint a töb­bi szak levelező hallgatói, ta­nulmányozzák az SzK(b)P Köz­ponti Bizottságának ideológiai kérdésekkel foglalkozó határoza­tait, továbbá megismerkednek a szocialista realizmus elveivel, Sztaniszlavszkij rendszerének alapjaival, a kultúrcsoportban végzendő nevelőmunka módszerei­­vel stb. A rendezői tanfolyam résztvevői foglalkoznak a színját­szás, az arcfestés, a színpad be­rendezésének és díszletezésének problémáival is. A tanfolyamok előadói módszertani segítséget nyújtanak a tanulóknak vizsgaelő­­adásaik megrendezésében. A ren­dezői szakon három tanfolyamot szerveztek. A kezdőtanfolyamra a falusi kulturcsoportok vezetőit veszik fel, akiknek még nincse­nek tapasztalataik a színjátszás területén. A haladó tanfolyam résztvevői olyan kulturcsoportve­­zetők, akiknek nincs szakképzett­­ségük, de rendelkeznek bizonyos tapasztalatokkal színházi vonat­kozásban. A felsőfokú tanfo­lyamra azok járnak, akik na­gyobb színjátszóegyüttesek élén állnak és megfelelő tapasztalatok­kal rendelkeznek a hivatásos szí­nészi munka terén. A kulturált beszéd és a művé­szi felolvasás módszertanának szaka segít a levelező hallgatók­nak az értelmes, helyes beszéd elsajátításában, a műsordarabok kiválasztásában és előadásában. Ezen a szakon két tanfolyamot — egy alapfokút és egy haladót — szerveztek. A zenei szak több mint ezer tanulója elméleti és gyakorlati zenei ismereteket szerez a tanfo­lyamokon. Akik már játszanak valamilyen hangszeren, azok a zenei alapismereteket és az össz­­hangzattant sajátítják el. Külön tanfolyamok indultak a zeneszer­­zői munka iránt érdeklődök és az önálló kórusok vezetői számára. A rajz- és festészeti szakon több mint kétezren sajátítják el a rajzolás és festészet technikáját. A hallgatók megismerkednek a XIX. század orosz realista festé­szetével és a szovjet képzőművé­szet fejlődésének főbb szakaszai­val. A többi között megtanítják a hallgatókat a plakátkészítésre, az érdemtáblák, a faliújságok, stb. művészi kidolgozására is. A rajz­ és festészeti szak több kitűnő hallgatója, képzőművészeti körök és műtermek vezetője, kö­zépiskolai tanár lett. Számos le­velező hallgató munkája kapott kitűnő értékelést a különböző ki­állításokon. J. Sz. Golovjev „A mai Moszkva" című tájképsoro­zatáért például első díjat kapott a moszkvai képzőművészeti kiállítá­son. A rendezői szak hallgatóinak színvonalas és érdekes vizsgaelő­­adásai igen komoly elismerést kaptak a kulturcsoportok verse­nyén. Különösen érdekes rendezői munkát nyújtott például A. Bjelo­­uszova, a kosztromai kórház kul­­turcsoportjának vezetője, Szimo­­nov „Idegen árnyék“ című darab­jának, J. Grisanyin, a kujbisevi vasúti klub színjátszócsoportjá­­nak vezetője pedig Csehov „Cse­resznyéskert“ című darabjának rendezésével. Számos példával lehetne még illusztrálni, hogyan járulnak hoz­zá a tanfolyamok­ a kulturmunká­­sok művészeti ismereteinek gya­rapításához és a kulturális munk­tta helyes irányításához. B. P. Dreszvjanyin, a Novoszi­­birszk­ területen levő Bolotnyij város kulturházának művészeti vezetője mondta: „A rendezői tanfolyam elvégzése igen hasznos volt számomra, ennek során meg­tanultam, milyen a rendezői mun­ka sorrendje, hogyan kell előzete­­sen foglalkozni a darabbal, meg­határozni eszméjét, tárgyát. Meg­tanultam, hogyan kell széttagolni a szöveget rendezői és színészi részletekre és meghatározni ben­nük a feladatokat.“ A tanfolyamokon az előadás és az előmenetel ellenőrzése levelező után történik, a résztvevők köz­ben folytatják termelőmunkáju­kat. Az előadók írásban monda­nak véleményt a hallgatók által készített dolgozatokról. Ismeretes, hogy még a kerületi kultúrházak művészeti vezetői és a falusi kultúrcsoportok vezetői között is számosan vannak, a lük­nek nincs, vagy hiányos a művé­szi képzettségük, de szenvedélyesen szeretik a­­művészetet és szeret­nének tökéletesedni annak egy bi­zonyos területén. Ezt a célt szol­gálja a levelező tanfolyamok egész munkássága. G. Krizsickij Megkezdődött a per a Duna—Fekete-tengeri csatorna építésének vezetőségében uralkodó ellenséges ügynökök ellen Bukarest. (TASzSz) A Duna— Fekete-tengeri csatorna mentén lévő Poarta-Alba városban sokszáz mun­kás, mérnök és technikus jelenlété­ben­ kezdődött meg több imperialis­ta ügynök pere­ A vádlottak vezető állásokba férkőztek be a Duna— Fekete-tengeri csatorna építésének főigazgatóságába és ott felforgató tevékenységet fejtettek ki. Bűnös céljaik megvalósítására a szabotázs és a kártevés legaljasabb eszközeit használták fel. A vádlottak volt légionáriusok, ellenforradalmi pártok tagjai, az amerikai angol kémszervezettel kap­csolatban álló elemek. A vádirat felolvasása után meg­kezdődött a vádlottak kihallgatása, melynek során a vádlottak beismer­ték, hogy dezorganizálták a mun­kát, szabotálták a terv teljesítését, elősegítették a bürokratizmust és más hasonló bűntetteket követtek el. A tárgyalás tovább folyik. 4 Rudd, 1952 szept. 2. Tegnap megnyitották az új tanévet, ma van az első tanítási nap Tegnap a szombathelyi iskolákat régi és új diákok lepték el­ A kö­zépiskolákban különös örömme­l je­lentek meg az elsőosztályosok, akik az elmúlt tanévben végezték el az általános iskolát, s most magasabb­­fokú iskolába léptek. Az ünnepé­lyes tanévnyitókat mindenütt teg­nap délelőtt tartották. A Nagy Lajos gimnáziumban Palkó István elvtárs, igazgató mon­dott beszédet. Üdvözölte az első­­osztályosokat és méltatta a diákok nyári munkáját. Az idei tanév fel­adatairól szólva bejelentette, hogy 10 szakkör működik majd az isko­lában- A szakkörök munkája előse­gíti majd az oktatás elmélyítését, a tanulmányi színvonal állandó emelését. Az ünnepségen a közoktatásügyi minisztérium kiküldötte az iskola biológiai szakkörének a tavalyi jó működéséért és a megyei kiállítá­son való részvételért átadta a ki­tüntető oklevelet és a háromezer forint pénzjutalmat. Az összeget az iskola biológiai szertárának további fejlesztésére fordítják. A Nagy La­jos gimnázium tanulói ünnepségü­ket szavalatokkal és zeneszámokkal tették színessé. A Közgazdasági Fiutechnikum mezőgazdasági tagozatán Szalai István igazgatóhelyettes mondta az ünnepi tanévnyitó beszédet. Szere­­tettel köszöntötte az elsőosztályo­sokat, az iskola új tanulóit. Mél­tatta, hogy Sztálinvárosban az építkezéseken és Győr-Sopron me­gyében, állami gazdaságokban jó munkát végeztek a nyáron az iskola tanulói. Beszéde végén jó tanulás­ra és jó munkára buzdította a diá­kokat. Ezután Nagy Tibor, az iskolai DISz-szervezet titkára emelkedett szólásra. Hangoztatta, hogy a DIS­z­­szervezet igyekszik elősegíteni a tanárok, nevelők munkáját és hoz­zájárul a jobb eredmények elérésé­hez. A Közgazdasági Leánytechnikum kereskedelmi tagozatán és az iroda­kezelői tanfolyamon ugyancsak tegnap délelőtt volt a tanévnyitó. Itt Petrován Oszkár igazgató kö­szöntötte az elsőosztályosokat, majd az idei év feladatairól beszélt. A DISz-titkár felszólalt, Ben­ce Éva pedig Várnai Zseni: „Eredj fiam“­ című versét szavalta el. Az iskolákba mindenhová meg­érkeztek már a tankönyvek. A teg­napi lelkes hangulatú tanévnyitó után ma lesz az első tanítási nap. Ma kapják meg a diákok a tan­könyveket és a további feladatokat, hogy zavartalanul kezdjék az idei tanulást. A szombathelyi Táncsics­ utcai Fiúdiákotthon az ötéves terv kere­tében valósággal újjászületett. Többszázezer forintos költséggel új ágyakat, evek l­ényeket, matracokat, lepedőket, takarókat, evőeszközöket kapott a diákotthon. A tanulókat ba­rátságos otthon, jól felszerelt szo­bák várták. Megnövekedett­ a lét­szám is az elmúlt évihez képest, az idén közel 180 tanuló nyer jó elhe­lyezést a diákotthonban. Az ünne­pélyes évnyitót itt tegnap este díszvacsora keretében tartották. tvjarija Pavlovna már kislány korában tanítónő akart len­ni. Vágya valóra vált­ Amikor el­végezte a pedagógiai főiskolát és visszatért szülőfalujába, az első tanítási napon megilletődötten lé­pett a tanterembe, amelynek pad­jaiban valamikor tanult. A gyerekek nem voltak ilyen megilletődöttek. Még túlságosan közel volt a szünidő, amikor nem kötötte őket az iskola fegyelme. Akadt, aki unatkozott és a pad­­fiókba, dugott acéltoll pengetésével Szórakozott, volt olyan aki rendet­lenkedett és megcibálta az előtte ülő kislány hajfonatát, amiből izga­tott susogás keletkezett a tett szín­helyének egész környékén. Marija Pavlovna észrevette a gyerekek nyugtalanságát és azon tűnődött, miképpen összpontosít­hatná figyelmüket. Hirtelen ötlettel megszólalt: — Gyerekek, figyeljetek Most pedig egy szép mese következik! Meleg, dallamos hangjait mondta el a szép történetet és már az első mondatok után észrevette, hogy el­hallgatott a tollpengetés és a sutto­gás a gyerekek figyelme feléje irá­nyult. A nyugtalanságot sikerült le­vezetnie, a rendt­tlenkedést elfoj­totta, így kezdődött pedagógiai pályafutása.... Este felkereste régi tanítónőjét, Tatjana Vasziljevnát, akit példa­képeként tisztelt és szeretett. El­mondta az esetet és a véleményét kérte. Az öreg tanítónő mosolyogva vá­laszolt: — Helyes volt, amit tettél, mert a tanulók figyelmét lekötötted, de ne felejtsd el, hogy a jó tanítónak minden anyagot érdekessé kell ten­nie. .. Ehhez azonban elsősorban magának kell sokait fejlődnie. ta­nulnia■.. ★ "T­izennyolc esztendő múlt el a régi és az új tanítónő be­szélgetése óta. Marija Pavlovna Nyecsitajeva tapasztalt­­ tanítónő lett, de Tatjana Vasziljevna szavai sokszor visszacsengenek benne, s a hallottakat, most már a maga ta­pasztalataival adja tovább fiata­labb pedagógus társainak. Amit akkor Tatjana Vasziljevnától hallott, mélyen a szívébe vésődött, s igye­kezett mindig tanulni, fejlődni. Ma is, annak ellenére, hogy már évek óta mindig jó tanulókollektíva van a keze ala-ttt és osztályában nem fordul elő egyetlen bukás sem: lel­kesen és odaadással tanul és keres újabb és újabb utakat a gyermekeik­ szíve és gondolatvilága felé. Élete legszínesebb napjait mindig a tanévkezdetek jelentik. Amikor a kisgyerekek, mint a méhraj be­­zsonganak a tanterembe, kíváncsian körülnéznek az új falak között és keresik helyüket a padokban. — Mindenki oda ül, ahova, akar! A. Jelagina: A TANÍTÓNŐ — mondja ilyenkor Marija Pav­lovna s figyeli az apróságokat. Már az első pillanatokban a lelkükkel, egyéniségükkel ismerkedik. Vannak bátrak és öntudatosak, akik gátlás nélkül ülnek az első padba. Van olyan, aki félénken keresi a helyét, s igyekszik elbújni, mások pedig — s ez határozatlanságukat árulja el — nem tudnak megállapodni, hol is válasszák meg a helyüket... Ahogy így megfigyeli a gyerekeket, értékes útmutatást szerez a nevelé­sükre. ★ |\/Jarija Pavlovna osztályában­­ az egyik tanévben már valamennyi gyerek jól olvasott, csak egy kislány állt hadi­lábon a fejükkel. Tanítónője észre­vette, hogy a kislány érdeklődése más irányban viszont élénken meg­nyilvánul: nagyon szeret építősdit játszani. Ezen a ponton ragadta meg tehát a kislány érdeklődését. Leült vele és játékkockákból kirakott egy A betűt.. . Magyarázta, hogy a koc­kákból nemcsak házakat és vasutat, hanem betűket is lehet építeni. A kislány szeme felragyogott és az első mintájára félénken kirakott egy másik A betűt... így került sor azután a többi betűre, s a betű­­építés a kislány legkedvesebb já­téka lett. .­ Közben észre sem vette, hogy megismerte a betűket. .. Marija Pavlovna tovább ment. Az egymás mellé rakott betű­kockák­­kal most már a szavak alakítására és ismeretére oktatta kis növendé­két. .. A kislány lelkesülten örült minden eggyé forrott szónak és a tanév végére ha nem is olyan fo­lyamatosan, mint osztálytársai, de jól tudott olvasni.. . Jegyszer egyik tanítványa, a kis Nyura anyja jött hozzá panaszra. Eleinte a tanítónőnek is sok baja volt Nymával aki egyetlen gyerek létére otthoni elkényezte­­tettségét magával hozta az isko­lába. Marija Pavlovna lefaragta róla a rossz szokásokat, a kislány megváltozott de — csak az iskolá­ban! — Tudom — panaszkodott az édesanya,­­ hogy a lányom az is­kolában jó és engedelmes■ .. Jól is tanul, mindig ötösöket kap otthon azonban semmibe sem vesz engem, ellenkezik, makacskodik. . . Segítsen rajtam. . . Marija Pavlovna segített. Éppen akkor érkezett el az ideje, hogy a gyerekek belépnek a pionírok közé Marija Pavlovna lelkesen beszélt a szovjet nép nagy vezéréről, Sztálin­ról, akinek nevét a pionír­ csapat viseli, elmondta a Nagy Honvédő Háború gyermekhőseinek bátor ttt­ tett és vázolta az ifjú pionírok fel­adatait. A következő alkalorrmmal a gyere­keket beszéltette arról, hogy mi­lyennek kell a fő pionírnak lenni. Szépen elmondták: — Jól kell ta­nulnia! Szeretnie kell a hazáját! Becsületesnek, őszin­tének és bátornak kell lenni és pél­dát mutatni mindenki számára, de nemcsak az iskolában, hanem ott­hon is­.. — Milyen kár — szólalt m­ég Marija Pavlovna —, hogy Nyura odahaza nem viselkedik példamu­tatóan. .. Mit gondoltok bekerülhet a pionírok közé?... A gyermek­ kollektíva elítélte­ Nyma viselkedését, aki megrendül­ten lehorgasztott fejjel ült a he­lyén. A következő nap erős foga­dalmat tett, hogy megváltozik, oda­haza is úgy viselkedik, m­int az is­kolában és a gyermekkollektíva úgy találta, hogy Nyura is pionír lehet. ★ Jegyszer, amikor számtan dol-ál­gozatot írtak, Marija Pav­lovna észrevette, hogy az egyik fia kihúzta saját — helyes — megol­­dását és helyébe leírta a szomszéd­ja füzetéből ellesett — helytelen — megoldást. Nem szólt semmit, de a legközelebbi pionír­gyűlésen fel­hozta az esetet, amelyet a kollek­­tíva egymás között megvitatott. — Ó, te — kiáltott fel egyik osz­tálytársa — hát miért nem bíztál a saját fejedben? Miért gondolod azt, hogy a te fejed rosszabb? Bízzál magadban! Az eset óta megszűnt az osztály­ban a „puskázás" és a súgás... ★ IlAarija Pavlovnára megint uj tanév köszöntött. A tizen­kilencedik. Boldogan áll a tante­­rem ajtajában. Alakját beragyogja az őszeleji napfény. A gyerekek, mint a méhraj bez­onganak a tan­terembe kíváncsian körülnéznek az uj falak között és keresik helyüket a padokban. Marija Pavlovna tekintete szere­tettel simogatja a sok apróságot. Uj tanév, uj tanulók, uj palánták... Mór ügyeli őket. Az első pillana­tokban a lelkükkel, egyéniségükkel ismerkedik, hogy ezeket a palántá­kat is segítse erős fákká, igaz em­bereké nevelni­..

Next