Vasmegye, 1952. december (8. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-02 / 282. szám
a maagyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban (Folytatás az 1. oldalról) esztendőben a kenyér színe valamivel barnább mint amit az előző évben megszoktak, amikor rekordtermésünk volt. Ezek az emberek mozognak, ha véletlenül valamely áruból, amely nem is elsőrendű fontosságú, vagy amelyet kényelmesen lehet helyettesíteni más áruval, más termékkel, a szokottnál esetleg kissé kevesebb van. A fagy és az aszály okozta súlyos károsodás lebecsülése az egyik oka — bár téveiről sem egyedüli oka — annak is, hogy sok párttagunk és számos pártszervezetünk opportunista passzivitással szemlélte s helyenként még mindig igy szemléli az ellenség támadását a közellátás frontján, amit pártunk vezetése ez év szeptember 3-a, a budapesti és részben a vidéki felvásárlásokkal kapcsolatban hozott határozatával a legélesebben elítélt. Növénytermelésünk elmaradását a tervhez képest döntően a rossz időjárás okozta. De nem lehet és nem szabad mindent csak az időjárás rovására írni. Nem az időjárás okozta, hogy az 1951—52 évi vetéstervet országosan csak 97 százalékban teljesíttettük. Gerő elvtárs példák sokaságán keresztül bizonyította be, hogy amelyik állami gazdaságban, termelőszövetkezetben jól szervezték a munkrkát, alkalmazták az agrotechnikai ■módszereket, a rossz időjárás ellené, író is igen magas terméseredményeket fértek el-Állattenyésztésünk helyzetéről szól.Va elmondotta Gerő elvtárs: kétségtelenül kedvezőbb, mint növénytermelésünké. A tsz-ekíren és III. tiípusú tszcs-kben az állatállománygyorsabban növekszik a területnél, demindez csak kezdet. Az állatállomány növekedésével nem tart lépést a hozam emelkedése. Az állatállom :Hiány eddigi fejlődését is veszélyezteti az idei kedvezőtlen termés, s ezért igen komoly erőfeszítéseket kell tennünk az állatállomány fenntartása, átteleltetése és mennyiségi továbbfejlesztése érdekében. B) A MEZŐGAZDASÁG ÉS A BEGYŰJTÉS TERÉN A mezőgazdasági termelésben a fő feladat a hozam növelése, a növénytermelésben ennek kulcsa az alapvető agrotechnikai rendszabályok következetes megvalósítása, valamint a talajerő fokozása. Gerő elvtárs itt ismét példákat hozott fel arra, hogy ahol betartják az alapvető agrotechnikai előírásokat, magas eredményt érnek el. Felhívta a figyelmet a mélyszántás időben, történő jó elvégzésére. A másik döntő fontossági rendszabály a terméshozam fokozására: a trágyázás. Népgazdaságunkban rendkívül nagy veszteségeket okoz, hogy nálunk elhanyagolják a helyes trágyakezelést, mindenekelőtt az istálló, trágyázást. A trágyázás elhanyagolt voltát mutatja, hogy 1951-ben mindössze 1,2 millió kat. holdat, a szántóterületnek csak mintegy 12 százalékát trágyázták meg szerves.trágyaval,a ez is túlnyomórészt rosszul kezelt, alacsonyértékű trágya volt Ugyanekkor számos állami gazdaságban és termelőszövetkezetben évek óta hever a trágya használatlanul. Ez évben a trágyázás valamelyes javulást mutat- De a trágya kezelésénél még nincs javulás. A terméshozam növelése érdekében lényegesen meg kell javítani a vetőmagtermelést. Meg kell valósítani a minisztertanács határozatát, melynek értelmében minden állami gazdaságnak, minden termelői szövetkezetnek a saját legjobb parcelláján kell megtermelni a maga számára a vetőmagot, s az állami vetőmag-termelésnek, vetőmagnemesítő állomásoknak ehhez kell segítséget nyújtaniuk. Igen fontos szerepet játszik a nöövénytermelés hozamának emelkedésében a betakarításnál mutatkozó veszteségek csökkentése. Ez évben, amikor egyébként is igen gyenge termést takarítottunk be, s amikor ezért különösen nagy gonddal kellett volna biztosítani a termés veszteségnélküli betakarítását, az átlagosnál is magasabb volt a betakarítási veszteség. Igen nagy károk érték a népgazdaságot a cukorrépa késedelmes betakarítása miatt is. Végül rá kell irányítanunk a figyelmet az öntözés kérdésére, mint a tennérhozam fokozásának egyik fontos eszközére. Az öntözést a régi Magyarországon teljesen elhanyagolták Elég megemlíteni, hogy 1938- ban Magyarországon mindössze 19.500 kát. holdon folytattak öntözéses termelést. Ez évben pedig 100.000 kát. holdon, vagyis a háború előttinek ötszörösén 1953-ban mintegy 150.000 kát. holdnyi öntözött területünk lesz. Ez kétségtelenül igen gyorsütemű fejlődés- De ezen a területen mégis elmaradunk a felemelt ötéves terv célkitűzéseihez képest, s az a veszély fenyeget bennünket, hogy az 1954-ben elkészülő tiszalöki duzzasztómű vitát hosszabb ideig csak kisebb részben leszünk képesek öntözéses termelésre felhasználni a duzzasztóművet kiegészítő öntözőművek építésének késedelme miatt. Ezért ezt a fontos kérdést újból felül kell vizsgálni , mindent el kell követnünk, hogy öntözéses termelési lehetőségeinket a növénytermelés hozamának növelése és az időjárás szeszélyeitől való függőségünk csökkentése érdekében teljes mértékben kihasználjuk. A nagy, országos jelentőségű öntözőművek mellett rendkívül fontos ezen a téren a helyi kezdeményezés, melyre széles lehetőség van. Állami gazdaságaink, termelőszövetkezeteink használjanak ki ennek érdekébenminden adottságot, folyókat, tavakat, patakokat, öntözéses szántó- és legelőterületük kiszélesítésére, párt- és állami szerveink pedig karolják fel, támogassák az ilyen helyes helyi kezdeményezéseket ! A még mindig folyó őszi mezőgazdasági munkák jó elvégzésére hívta fel ezután a figyelmet, majd arra mutatott rá, hogy a tavaszi munkákat nagyobb gonddal, előrelátással kell megtervezni. Az állattenyésztésnél a hozam növelésének fő kérdése a helyes takarmánygazdálkodás és takarmánykeselés megszervezése, valamint a tenyésztőimunka megjavítása, vagyis mindenekelőtt annak biztosítása, hogy a magas termelékenységű állatok leszármazottaiból történjék az anya- és az apaállatok utánpótlása. Emellett, mindenekelőtt az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben komoly erőfeszítéseket kell tenni a napi háromszori fejős és a mesterséges borjúnevelés elterjesztésére. Azonban az állattenyésztésnél ugyanúgy, mint a növénytermelésnél, amikor a legközelebbi év és a legközelebbi évek döntő, központi feladataként állítjuk előtérbe a hozam emelését, nem feledkezhetünk meg a reális helyzetről, arról, hogy taaítmánnyal szűkösen vagyunk, hogy állatállományunk átteleltetését minden körülmények között biztosítani kell, hogy ennek érdekében meg kell valósítani a silózás tervét amely idén sokkal magasabb, mint tavaly, hogy fel kell használnunk minden fellelhető és felhasználható takarmányt, hogy állatállományunkat mennyiségileg is, számszerűleg is továbbfejlesszük. A hozam növelése a mezőgazdaságban most és a legközelebbi években — a növégytermáévben , az ál-lattenyésztésben egyaránt—központi feladat azért, mert egyrészt szántóterületünket csak korlátozott mértékben tudjuk növelni, másrészt mert meglévő szántóterületünk, ha ennek hozamát csupán átlagosan 20 25 30 százalékkal emeljük, elegendő terülményt ad ahhoz, hogy összes közeli látási szükségleteinket kielégílő és mér a külkereskedelmünknek is jelentős feleslegeket bocsássunk rendelkezésére tartalékokat is gyűjtsünk. A hozam növelése központi kérdés az állattenyésztésben azért is, mert itt különösen szembeszökő az elmaradás. De a hozam növelése úgy a növénytermelésben, mint az állattenyésztésben is előfeltétele és az alapja annak is, hogy a dolgozó parasztok százezrei mielőbb a gyakorlatban győződjenek meg a nagyüzemi, társasgazdálkodás fölényéről az egyéni, kisüzemű gazdálkodással szemben és teljesen önkéntesen belépjenek a termelőszövetkezetekbe. . Ami a mezőgazdaság szocialista átépítését illeti, itt továbbra is változatlanul az eddig elért eredmények megszilárdítása, meglévő szövetkezeteiek gazdasági megerősítése a fő kérdés. Lényegében ennek kell meghatároznia a fejlődés ütemét a továbbiakban. Az idei év tapasztalata azt mutatja, hogy többnyire, azok a termelőszövetkezetek küzdöttek ma eredményesen az időjárás viszontagságaival, a nehézségekkel íTve.Íg‘* már néhány éves nultra tekinthetnek vissza Azt is figyelembe kell venni, hogy az idei gyenge termés következtében számos termelőszövetkezetünk jövedelme elmarad a muttevi mögött s az ilyen termekszövetkezetek megszilárdítására különös gond kell fordítanunk. Mindez együttvéve azt jelenti, hogy a legközelebbi esztendőben sem gondolhatunk a termelőszövetkezeti mozgalom túlságosan gyors mennyiségi fejlesztésére. A terméshozam növelésében a mezőgazdaság szocialista alapon való átszervezésében különösen fontos szerepet kell betöltenie a gépállomások hálósainak. Ennek érdekében meg kell szilárdítani a gépállomások központját, meg kell javítani mindenek, előd az AMG vezetését! A mezőgazdaság kérdésével szorosan összefügg a begyűjtés kérdése. A kedvezőtlen mezőgazdasági esztendő ellenére a begyűjtés feladatait alapjában sikeresen valósítjuk meg, biztosítjuk a lakosság zavartalan, mondhatni bőséges ellátását, az összes fontosabb élelmiszerekben. Hanyossága a begyűjtésnek, hogy nem tesz elég különbséget a termelőszövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók között, nem nyújt megfelelő kedvezményt a termelőszövetkezeteknek. Nem egyszer előfordult olyan telhetetlen eset is, hogy a begyűjtési szervek olyanoktól követeltek többlet, teljesítést a begyűjtésben, akik kötelezettségüket már teljesítették. Az ilyen túlkapásokat meg kell szüntetni és a felelősöket szigorúan meg kell büntetni. ...... Azt sem lehet szó nélkül hagyni, hogy termelőszövetkezeteink jelentős része rosszabbul tesz eleget beadási kötelezettségének, mint az egyéni parasztgazdaságok. Különösen feltűnő a termelőszövetkezetek elmaradása a begyűjtésben kukoricánál és napraforgónál És az is előfordul, hogy egyes helyi és járási párt, valamint tanácsfiunkcionáriusaink helytelenül igyekszenek a termelőszövetkezeteket mentesíteni az állammal szemben fennálló kötelezettségeik teljesítése Jelentősen lemaradtak begyűjtési kötelezettségeik teljesítésében állami gazdaságaink is. Ennek oka részben a gazdálkodás igen számos termeten még meglévő hiányosságokban keresendő részint azonban onnan is származik, hogy sok állami gazdaságunk vezetője még nincsen eléggé tudataban annnak, hogy az állami gazdaság célja nem a gazdaság önellátása, hanem az ország ellátása! Begyűjtési politikánkban a továbbldákban is biztosítanunk kell, hogy a termelők feltétlenül, az előírt időre teljes mértékben eleget tegyenek a nép állama iránti kötelezettségüknek Ugyanekkor aznban ügyelni kell arra is, hogy az egész mezőgazdaság őrületén úgyszólván minden növénynél s az állattenyésztésben is, következetesen megvalósítsuk azt az, irány -lvet hogy aki az állammal szembenfennálló kötelezettségét teljesítette a fennmaradó résszel szabadon rendelkezzék. Ezt ki kell terjeszteni már 1953-ban például a napraforgóra és a Tizsre is azzal az egyedüli megszorítással, hogy olajat ültetni te rizst himteltatei ceak &llai tüja,nőben, illetve állami malomban szabad. C) A TAKARÉKOSSÁG TERÉN Ahhoz, hogy az 1952-es év kedvezőtlen mezőgazdasági eredménye ellenére sikeresen megvalósíthassuk felemelt ötéves tervünket, sikeresen fejleszthessük tovább egész népgazdaságunkat, minden téren a legszsgorúbb takarékosságot kell megváló, vllatni, a takarékosság kérdését most másként kell felvetni, mint ahogy eddig felvetettük. Most sokkal alaposabban, körültekintőbben kell megvalósítani a takarékossági rendszabályokat, szigorúbban, keményebben, mint ahogy eddig tettük. Mindenekelőtt tekintetbe kell vennünk, hogy népgazdaságunkban, a termelésben és az áruforgalomban egyaránt a megengedett normákon felül igen jelentős készletek halmozódtak fel anyagban, félkész- és készáruban. Gyáraink igazgatói gyakran hivatkoznak „objektív“ nehézségekre, amikor a termelési tervet nem teljesítik, hivatkoznak anyaghiányra, holott a valóság az, hogy a vállalatok jelentős részénél igen sok fontos anyagból és félreészáruból, félkésztermékből az engedélyezett készletnormát messze meghaladó készleteket tárolnak. Egész népgazdaságunkban növelni kell a forgóeszközök forgási gebecségét, meg kell szüntetni a beruházásoknál tapasztalható pazarlást és szervezetlenséget, 1953-ban 23 százalékkel több beruházást kell megvalósítanunk, mint amennyit 1952-ben előreláthatóan végrehajtunk. Véget kell vetni annak, hogy fontos beruházásokat, nagy késéssel adnak át rendeltetésének, szakítani kell azzal a fényűzéssel, amit sokfelé lehet tapasztalni. Nagy a pazarlás az anyag, felhasználás terén is. Igen nagy megtakarítási lehetőség van a veszteséggel dolgozó üzemek veszteségének megszüntetése s az üzemeknek juttatott állami dotáció csökkentése révén is. Nagy megtakarítási lehetőségeink vannak a létszámgazdálkodásnál. Túlzottan magas nálunk a nem termelő munkát végzők száma. Számos szervnél súlyosan megsértik a létsaímni fegyelmet, nem tartják be a határozatokat, különféle fondorlatokkal kijátsszák ezeket. Nagyon sok még nálunk a felesleges reprezentáció, a bankettezés az állam pénzén. A pazarlás, az állam, a közösség eszközeinek felelőtlen, gondatlan és nem egy esetben bűnös kezelését megkönnyíti nálunk a pénzgazdálkodás lazasága is. Mindezeket figyelembe véve a minisztertanács az elmúlt hetekben Rákosi elvtárs javaslatára, felelős személyekből álló takarékossági bizottság létrehozását határozta el, melynek feladata a minisztertanácsnak javaslatokat tenni annak érdekében, hogy 1953 folyamán jobban gazdálkodjunk, gondosabban, takarékosabban bánjunk a rendelkezésünkre álló eszközökkel, az állami vagyonnal a szövetkezeti vagyonnal, mint ahogy ezt az előző években tettük. Az 1952. évi kedvezőtlen időjárás, s az ezzel járó nehézségek viszonyai között, ugyanakkor eddig elért igen jelentős eredményeinkre és sikereinkre támaszkodva most azt a feladatot tűzzük magunk elé, hogy a nehézségekkel dacolva, az ötéves terv még hátralévő két évében, 1953-54- ben úgy dolgozzunk, hogy egészében teljesítsük népgazdaságunk felemelt ötéves tervét. Ez nem könnyű feladat, de eddigi eredményeink alapján ítélve ez a feladat reális, ezt feladatot meg tudjuk valósítani akkor ha nemcsak az állami, a gazdasági munkát szervezzük meg helyesen hanem lényegesen megjavítjuk a pártpolitikai, a pártszervezeti munkát is, s ennek nyomán a tömegszervezetek, a szakszervezetek, a DISz munkáját is. Ha maradék nélkül végrehajtjuk Központi Vezetőségünk júniusi ülésének idevonatkozó határozatait. D) A PÁRTPOLITIKAI ÉS PÁRTSZERVEZETI MUNKA TERÉN üzemünkben és mint a könnyűipar somos üzemében. Ami a gépipart illeti, különösen áll ez olyan nagyüzemeinkre, melyek nehézipari beruházásaink számára gyártanak ipari felszerelést vagy amelyek exportra szállítanak. A pártpolitikai és pártszervezeti munka megjavítására konkrét intézkedések szükségesek. Ehhez szükség többi között a bizonyos mértékű káderátcsoportosítás megvalósítása az alapanyagipar különféle ágai, mindenekelőtt a szénbányászat, a vaskohászat és a legfontosabb gépipari üzemek, valamint a megfelelő területi vezető pártszervek (városi, járási, megyei, kerületi pártbizottságok) felé. Szükséges hogy mindezeken a területeken az eddiginél nagyobb súlyt helyezzünk a káderek képzésére és, továbbképzésére politikai és szakmai fejlődésére, valamint jól működő kommunista aktíva kifejlesztésére, s ezzel az aktívával rendszeresen foglalkozzunk Szükséges továbbá, hogy a nehézipar legfontosabb üzemeibe, a ccc. fontosabb bányákba, kohászati üzemibe, gépgyárakba fokozatosan a Szovjetunióban jól bevált tapasztalat szerint, a Központi Vezetőség pártszervezőket küldjön s őket rendszeresen segítse és irányítsa. De szükség van arra is, hogy bátrabban válasszunk be a becsületes, párthű, tehetséges műszakiakat kü’ lönféle pártbizottságainkba pártszerveinkbe, s állítsuk őket’ felelős funkciókba, az üzemi, a városi att&Syd, & budapestiekéiül eU és a felsőbb pártszervek apparátusában is. Fel kell vetnünk a mezőgazdasági szakkáderek kérdését is. Vidéki párt és tanácskádereink az utóbbi évek folyamán sok gyakorlati mezőgazdasági szakismeretet sajátítottak el De ezzel távolról sem lehetünk meg- elégedve. Egészében párt és tanácskádereink, különösen a vezető kádesyek szakismeretek szempontjából elmaradtak a követelményektől. Mezsgyei és járási párttitkáraink megyei és járási tanácselnökeink között gyakorlatilag alig van szakkép, tett kommunista agronómus va°y zooteelmikus. Pedig ideje elindulni azon az útán, hogy a mezőgazdasági vidékeken legyenek agronómus vagy zooteelmikus párttitkáraink és tanárelnökeink is, hogy mind több és több kommunista, marxista-leninista képzettségű mezőgazdasági szakember kerüljön járási pártbizottságaink és járási tanácsaink élére, de persze az sem ártana, ha minden megyében a megyei titkárok egyike kommunista, mezőgazdasági szakember volna, ipari megyékben pedig kommunista ipari szakember. Ezt természetesen nem lehet hirtelen máról holnapra megvalósítani hanem csak fokozatosan. De ezt határozottan el kell kezdeni! S ezt úgy valósíthatjuk meg, ha meglévő kádereink egy részét, anélkül hogy kit vonnánk őket a munkából, agronómussá, zootechnikussá képezzük RáfTM* 087, az U1 szakkáderekből fokozatosan, szívós következetes, céltudatos nevelő munkával vezető kommunista kádereket képezünk. Feladatok A) AZ IPAR TERÉN 1.3 iparban mindenekelőtt biztosítanunk kell az 1952-es termelési év sikeres befejezését s elő kell készítenünk a sima, zökkenőmentes, szervezett átmenetet 1953-ra. Ipari termelésünket 1953.jan 19511 várható termeléséhez képest 10 százalékkal kell emelnünk. Olyan feladat ez, amely párt- és állami szerveinktől, egész munkásosztályunktól és műszaki értelmiségünktől rendkívül magasfokú szervesztetűtséget, fegyelmezett, szorgalmas munkát, igen komoly erőfeszítést követd meg. Részletesen foglalkozott Gerő elvtára a szénbányászat vas- és acélkohászat, az alapanyagipar különféle ágaihoz tartozó iparágait kérdéseivel, majd felhívta a figyelmet a túlóráztatás korlátozásáról és a dolgozók pihenőnapja biztosításáról szóló minisztertanácsi határozat feltétlen betartására. Rámutatott a gazdasági és pártkáderek műszaki és gazdasági képzettsége hiányára, ezért ezt a képzést siettetnünk kell. Végül arra hívta fel a figyelmet, hogy a munkaversenymozgalom terén is elég gyakran megmutatkozó bürokratizmust sürgősen fel kell számolni. Ez pártszervezeteink, szakszervezeteink, BISz-szervezeteink egyik legfontosabb feladata. Emellett tovább kell bontakoztatni a különböző mozgalmakat. A fő feladatok melyeket gazdasági téren a legközelebbi egy—másfél évben meg kell oldanunk, szem előtt tartva második kongresszusunk határozatait, az azóta szerzett tapasztalatokat és jelenlegi helyzetünket, a következők: 1. Biztosítanunk kell az év még hátralévő részében az ipar 1952. évi tervének teljesítését és túlteljesítését! b. Biztosítanunk kell az ipari termelésben az átmenetet 1953-ra oly módon, hogy az ipari termelés a tervnek megfelelően, 1953 januárja,ban, és az ezt követő hónapokban, ez év negyedik negyedéhez és decemberéhez képest is minden területen, a szénbányászatban és a kohói szálban is, egyenletesen tovább emelkedjék. 3. Nagyobb mértékben, mint 1952. ben és a megelőző években tettük, kel összfiontoti emmik a rendelkező, sünke nájlú eszközöket az alapanyag ipar különféle ágainak, s mindenek felett a szénbányászatnak és a vaskohászatnak az eddiginél is gyorbb fejlesztésére, valamint a villanosenergiatermelés növelésére s már megkezdett nagy nehézipartlétesít, menyeink tervszerűit! gyors befejezésére! ! 4. Gyökeresen meg kell javítanunk néhány, jelenleg nem kielégítően dobozó nagy gépgyárunk munkáján. A startpolitikai és pártszervezeti munkát mindenekelőtt az alapanyagiparban kell gyökeresen megjavítanunk: a szénbányászatban és a kohászatban. Fel kell számolnunk azt a űrhetetlen állapotot, hogy szénbá ■lyászatunkbany és vaskohászati üzedneinkben, valamint egész sor fontos gépipari nagyüzemünkben a pártmunka (és természetesen a szakszervezeti és DISz.munka is) általában gyengébb, alacsonyabb afónvonalai miatt a legtöbb közép ÖSSZEFOGLALVA: Kedd, lifi! december 2.