Vasmegye, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-01 / 1. szám

A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAP­ 1i IX évfolyam, 1. szám. Ára 50 fillér 1953 január 1. Csütörtök Petőfi Sándor születésének 130. évfordulójára Százharminc évvel ezelőtt, 1921. január elsején, született a magyar nép, de egyben az egész világiro­dalom egyik legnagyobb költője, P Petőfi Sándor. Nincs költőnk akinek nevét jobban ismernék szerte a vi­lágon, nincs külsőnk, akinek neve jobban összeforrott volna a szabad­ság, a haladás, a forradalmi moz­galom ügyével, mint az övé. Egyik ismerője, a kiváló szovjet író, Alek­­szej Szarkov, mondotta róla: „Aki verseit olvassa, meggyőződhetik róla, milyen közel áll Petőfi költészetének haladó demokratikus iránya ahhoz a világirodalmi szellemhez, amelynek kiteljesítője a szovjet költészet“. Nem véletlen, hogy Szurkov, a szovjet költészethez mérte Petőfi mű­­veinek jelentőségét. Nem véletlen, mert Petőfi Sándor költészetére a maga korának keretei között éppen azok a vonások jellemzők, amikért a szovjet költészetet szeretjük, tisz­teljük, s amiért a mi mai költésze­tünk harcol. Ezek a vonások: a for­­radalmi demokratizmus, a magasfokú eszmeiség, tudatosság, a haza lángoló szeretete, a haza, a nép ellenségeinek izzó, engesztelhetetlen gyűlölete. Petőfi politikai programmja a népi demokratikus forradalom volt. Egyedül hirdet következetes harcot a feudalizmus, a rendi Magyarország ellen, de ugyanakkor leszámol már a liberalizmussal is, következetesen népi, a nép felszabadítását, uralmát követeli. Arany Jánoshoz intézett le­velében ő maga igy fogalmazza meg ez'- „- kö". d­ejésá': ' ,.Ha a nép uralkodni fog a költé­szetben, közel áll ah­hoz, hogy a po­litikában is uralkodjék, s ez a szá­zad feladata, ezt kivívni célja min­den nemes kebelnek, ki m­eg sokaba már látni, mint mártizkodnak milliók, hogy egypár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokratákat!“ Ez a politikai programm határozza meg költői magatartását, költészeté­nek tartalmát is. Harcait ennek a célnak megvalósítása érdekében vív­ja. Ezért küzd már azonnal fellé­pése után a költészet terén a nép érzelmi gazdagságának megszólalta­tásáért. Ez vezeti akkor, amikor élére áll március 15-e megmozdulá­sainak. Ez a cél áll előtte 1848—49- ben, amikor vezére a plebejus-jako­binus mozgalomnak, amely harcolt az opportunisták, az árulók, a béke­pártiak ellen, s ezért áldozza életét is a segesvári csatatéren. ..Z?ifire hát mind, ak­i Költő, -í néppel Hszön,visen á!! Atol; reá, áld elhajítja. Kezéből a nép zászlaját. Atol; reá, Ki gyávaságból, Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, mig a nép küzd, fárad, izzad. Pihenjen ö árnyéi­ alatt’.“ ,,A néppel tűzön-vizen át“ har­col ő is, mert tudja, hogy egyedül a nép győzelme válthatja valóra cél­jait, amelyek a demokratikus népi forradalom céljai. „Jogot tehát, emberjogot a népnek!“ — követeli. Az első időszakban fő feladatának a nemzet felébresztését tekinti. „Érez­zek bár százszor több fájdalmat, S verjen meg bár engem a nagy Isten érte... Addig ostorozlak nem­zetem, Mig végre földobog szived, Vagy szivem­ megszakad“ — mond­ja egyik versében. S mikor ezt a célt már elérte-- amikor megmozdul a nemzet, akkor emelkedik Petőfi költészete a legmagasabbra, akkor válik agitációvá, eszmei fegyverré a szabadságáért harcoló nép kezében. Minden verse mozgósít. Harcba hív a belső és külső ellenség elleni „Csatázok verseimmel... egy-egy harcos legény minden dalom, rongyos legények de vitézek, mind bátran harcol, bátran vág“ — mondja, úgy ahogy néhány évtizeddel később Ma­jakovszkij beszél a forradalmár büsz­keségével verseinek „becélzott ágyú­­csöveiről"­­. Honnan meríti Petőfi ezt az erőt? Mi az az alap, amelyen költői és politikai programmja nyugszik? A nép szeretete, a nép erejébe vetett rendíthetetlen hit és bizalom, s ugyanakkor a tudatos eszmeiség, a kor forradalmi­ elméletének ismerete. Petőfi Saint Just­tól tanult, attól a francia utópista szocialistától, aki szinte legközelebb állott Marx és Engels p­regrtf­tumjához, a kommunis­­ták program­­jához. Ezért nevezték Petőfit már 1948-ban „kommunistá­nak“, ezért harcoltak ellene a libe­rális ellenzék képviselői, s ezért tö­rekedett letagadni verseinek forradal­mi mondanivalóját a magyar fasizmus. A népet mindennél jobban szereti és éppen ezért szíve minden hevével gyűlöli a nép elnyomóit, ellenségeit. Nemcsak a királyok ellen csap magasra ez a gyűlölet, hanem min­den feudális úr, minden arisztokrata, minden „dicsőséges nagyúr“ ellen. Petőfi eszméje a „republica“, a köztársaság, ahol a hatalom birtoko­sa a nép, ahol a dolgozók nincsenek elnyomva, kizsákmányolva. Ezért tá­­madja kegyetlen düh­vel az ariszto­kráciát, a „fekélyeket a haza testén­ ”. A népnek, a hazának a lángoló szeretete tükröződik tájleíró versei­ben is. Az Alföld, a magyar haza vidékeinek szépségeit páratlan mű­vészettel énekli meg. Ilyen költe­mények megírására csak az a költő képes, aki tudatosan, teljes szivével szereli hazáját, népét. Nemcsak a tájnak de a magyar embernek is egyik legmestevibb ihníz­lója.­­Já­­nos vitéz, a gazdag nagyúrral szem­beszálló juhász s a halálba is nótáz­­va induló székely katona mind ugyanannak a hősnek, a hazájáért a szabadságért harcoló népi hősnek ■uegt éstesítője. S hogy mennyire tudatos költő mennyire áthatja forradalmi célja egész költészetét, azt megmutatja művészi alkotásmódja is. Petőfi köl­teményei a magyar költészet megúj­hodását jelentik, a néphez fordul a nép érzelemvilágának gazdag kin­­csét szólaltatja meg a nép hangján Stílusának, költői alkotásának demo­kratizm­usa, a közérthető és ugyanak­kor művészi színvonalon álló vers­alkotás mindmáig példaképe minden magyar költőnek. Petőfi költeményei a költői realizmus legszebb, legmara­dandóbb mintái. És ezt a realizmust éppúgy, mint a szocialista költők realizmusát l­áthatja, magasba len­díti a forradalmár rendíthetetlen op­timizmusa. Petőfi Sándor életét áldozta cél­jainak megvalósításáért. Ügye amelyért harcolt, akkor elbukott. De a nép hosszú évtizedekig visszavárta. Hol itt, hol ott kelt híre annak, hogy Petőfi él és ismét harcra vezeti a népet az elnyomók ellen, a kizsák­mányolt dolgozók még holta után is vezérüknek tartották, még holta után is bíztak abban ,hogy eljön a kor, amely megvalósítja Petőfi eszméit. Hosszú, nehéz küzdelmek után a dicső Vörös Hadsereg fegyverei hoz­ták el a felszabadulást a magyar népnek és segítették győzelemre Pe­tőfi Sándor ügyét. Azok a szovjet katonák akik az ő verseiből is tanul­ták a h­azaszeretetet, az ellenség gyű­löletet, hiszen 1942-ben a Szovjet Hadsereg harcosai között Petőfi köl­teményeit osztották ki. S a szovjet hősök győzelme nyomán, nagy pár­tunk vezetésével megvalósult a nép országa, amelyért Petőfi küzdött Egyik utolsó versében így irt a nép költője: „I* szólj erősen lantom, hogyha Már utolsó e dalod Hirtelen ne haljon­­ meg. Zengjék vissza az időnek Bércei, a századok­, Petőfi költészete valóban nem­­­ hal meg. Ma is él, ma is küzd s h­a fegyvertársunk marad mindvégig. A győztes nép büszkén rallja magáénak Petőfi Sándor költészetét. A világ népei összefogtak a békéért félvő harcban, s nincs erő, amely ezt az összefogást semmivé tudná tenni Magyar Lékely­ü­k­setlen beszámolója a Népek Békekongresszusáról A népek bécsi békekongresszu­­sán részt­ vett magyar küldöttek kedden délután Budapesten a Sportcsarnokban nagygyűlésen A nagygyűlést Meldis József elv­­társ, a vasas szak­szervezet elnöke, az Országos Béketanács tagja nyi­totta meg, majd Rndics Erzsébet elvtársn­ő, Kossuth-díjas akadé­mikus, a Béke Világtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke tartotta meg beszámolóját. — A bécsi békekongresszus az egész világ népeinek, az egész emberiség képviselőinek hatalmas és nagytekintélyű tanácskozása volt, amely jog­gal viselte a Népek Békekon­gresszusa büszke elnevezést — mondotta bevezetőben Andics elvtársnő. A népek­ kongresszusa a legkülönbözőbb békeirányzatok, a békére törekvő legkülönbözőbb személyek és csoportok összefogá­sán, együttműködésén alapult a Béke Világtanács vezetése alatt. A népei­ békekongresszusának­ min­den várakozást felülmúló sikere a­­n­em­mzetközi béke­mozgalom nagy diadala. A kongresszus a leghatározot­tabb és legvilágosabb formában foglalt állást azzal az imperialista felfogással szemben, hogy a nem­zeti függetlenség túlélte magát, hogy ellentétben áll a modern vi­lág követelményeivel. A kongres­­­szus egyöntetű álláspontja, hogy a béke alapja valamennyi ál­lam függetlensége, a nem­zetek függetlensége elválaszt­­hatatlan a béke ügyétől. A nemzetközi békemozgalom­at számoltak be a kongresszus tanul­ságairól, a békeharc újabb felada­taitól­ elnyomott népek reménységévé vált. Ezt tükrözték a nyugateurópai és gyarmati országok küldet­en­­ek felszólalásai. Az elnyomott népek fokozódó szembeszegülése az impe­rialista erőkkel valóban alkalmas arra, hogy alapjaiban aláaknázza ezek háborús készülődéseit. Andics elvtársnő ezután rátért a jelenleg dúló háborúk azonnali megszűnte­ésének kérdésére­ A kongresszus teljes egységben kö­vetelte, hogy ezeknek az embertelenségeknek hala­déktalanul véget kell vetni és minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy az ameri­kai gengszterek Koreához ha­­sonló szörnyűségeket zúdítsa­nak az egész világra. A kongresszus a harmadik na­pirendi pont keretében a nemzet­közi feszültség kérdéséről tárgyalt. Különösen fontosnak és halaadék­­talannak tartota­­ a konguszíció annak elérését, hogy az öt nagyhatalom kormá­nyai kössenek békeegyez­ményt. Hangsúlyozta Andics elvtársnő, hogy a bécsi béketalálkozó legki­emelkedőbb pontjai a szovjet kül­döttek bölcs, határozott és világos beszédei vol­tk. Felszólalásaikban a szovjet népek bölcsesége, ereje, a világ békéjének megvédésére va­ló álha­­tos törekvés jutott kife­jezésre, ott nagyon sok tudós van állás nél­kül, azok pedig, akik állásban van­nak, olyan nyomorúságos bért kap­nak, hogy néhány hónappal ezelőtt az osztrák egyetemi tanárok bérsztrájkot kezdtek. Tollas Sándorné, a debrecen-rá­­kositelepi Petőfi tszcs tagja, a kö­vetkező felszólaló elmondotta, hogy az osztrák főváros lakói nyo­morban, kifosztottan élnek. — a küldöttek között négyszáznegy­ven nő volt — folytatta — és én arra gondoltam, hogy mi négyszáz­­negyvenen a világ valamennyi as­szonyának nevében döntünk az élet nagy kérdéseiben. A mi hangunkon megszólalt minden igaz asszony és édesanyja hangja. — Beszámolt arról a megható jelenetről milyen nagy sze­retettel vették körül a koreai asz­­szonyok küldöttét. — Abban a pil­lanatban, amikor egymást átölelve láttam a koreai asszonyt s az ameri­kai küldötteket, minden eddiginél jobban éreztem, milyen jó is az, hogy mindenütt a világon élnek hozzánk hasonló, velünk egy­formán gondolkodó, velünk egy célért küzdő emberek. Olyanok, akiktől fél az ellenség, olyanok, akik nyugtalanná­­teszik a­ háborúra spekulálók életét. Számom­­ra ez volt a legnagyobb élmény — a békét akaró emberek nagy erejének felismerése, Máthé János római katolikus püspöki h­elynök a többi között el­mondotta: Bécsben a hatóságok megaka­dályozták őket abban, hogy vasárnapi szentmiséjüket el­­mondhassák. — Hazatérve előttünk állnak az új feladatok a békeharc új állomásai — folytatta. — Tudjuk, hogy első­rendű kötelességünk a bécsi tanulsá­gokat paptestvéreink és híveink köz­­kincsévé tenni, hogy a béke szent ügyéért folyó harcból ne maradjon ki hazánkból senki. Ezután Puskás Ferenc olimpiai bajnok labdarúgó szólalt fel. Be­számolt az osztrák ifjúság hatalmas békevágyáról, majd így folytatta: — Mi, a békekongresszuson részvevő sportemberek sokat beszélgettünk egy­mással. Beszélgetéseinkben arra az eredményre jutottunk, hogy nekünk, sportembereknek mindent el kell kö­vetnünk, hogy a jövőben is nemzet­­közi versenyeken, olimpiászokon, a sport nemes csatáiban találkozzunk i­s mérjük össze erőinket — nem pe­dig a harctereken. Méray Tibor elvtárs, a Szabad Nép munkatársa beszélt a bécsi kon­­gresszus felejthetetlen élményeiről, a küldöttekről, akik közül soknak meg­­tiltották, hogy részt vegyenek a kon­gresszuson, mégis megjelentek azon Hangsúlyozta, hogy a békeharcosok egysége legszebben, a legnagyobb meggyőző erővel a koreai kérdésben nyilvánult meg. A harc a koreai bé­kéért néhány nappal ezelőtt felmér­hetetlen értékű támogatást kapott a nagy Sztálin szavaiban. A sztálini szavak új erőt, új biztatást adtak a­ koreai béké­ért harcoló tömegeknek. Vívjuk mi magyarok ezt a harcot felemelt szóval és fokozott munká­val kemény honvédelemmel és nem­zetközi összefogással. Legyünk büsz­kék arra, hogy jó ügy, igaz ügy; a béke ügye mellett állunk, százmilliók mellett állunk, Sztálin táborában ál­­ltunk — fejezte be beszédét Méray Tibor elvtárs. Ezután Melis József előtár­­mon. flott­asírőbeszlet. Indics Erzsébet elvtársnő beszámolója A világ­ népei elismeréssel adóznak a magyar nép erőfeszítéseinek Ezután rámutatott, hogy a kon­gresszus megfeszített mu­­kajából a magyar küldöttség is kivette ré­­szét. A magyar delegációt minde­nütt nagy szeretettel fogadták, je­léül annak az elismerésnek és megbecsülésnek, amellyel a világ népei a magyar nép nagy erőfe­szítéseinek és sikereinek adóznak. A népek kongresszusa egészen köz­­vetlenül a mi ügyünkkel foglalko­­zott, amikor határozatban a legenergikusabban követel­te, hogy vegyék fel az Egye­sült Nemzetek Szervezetébe azt a 14 államot is, amely ed­dig nem hallathatta hangját ebben a szervezetben. — A bécsi Konzerv­ htus nagyter­mében — folytatta Andics elvtárs­nő —, a világ népei fogtak össze és nincs erő, amely ezt az össze­fogást semmivé tudná tenni. A népek igazi, még soha nem látott tavaszát éljük át, amelyhez fogha­tót nem ismert az emberi történe­lem. — Minket, magyar küldötteket, ott a kongresszuson elfogott a ki­mondhatatlan hála érzése, a hála a nagy szovjet nép és Sztálin elv­­társ iránt. Elsősorban nekik kö­szönhetjük, hogy az emberiség megtalálta és egyre inkább megta­lálja a kiülni abból a förtelemből amelyet az amerikai imperialis­­ták, ezek a népnyúzó háborús gyúj­­togatók az emberiség számára ké­szítenek.­­ Tie a büszkeség érzése, is eltöl­t­ött bennünket, a kimondhatatlan büszkeség érzése afölött, hogy a mi népünk is, a magyar nép is a népek békére törekvő nagy családjához, a béketá­borhoz tartozik, a helyes utón, a sztálini utón halad. Az imperializmus szörnyű anyagi és szellemi nyomása alatt sínylődő népek szenvedései, hősies küzdel­mei arra intenek bennünket, hogy nekünk, szabad ország boldog né­pének meg kell tízszereznünk erő­­feszítéseinket a béke érdekében. — Táborunkban, a bék­emozga­­lomban van helye minden becsüle­tes magyar férfinek és nőnek, a magiyar nép minden fiának és lá­­pjánaak — mondotta befejezésül Andics elvtársnő. — Legyen a magyar békemozgalom tényleg olyan erővé, amely — mint Rákosi elvtárs mondotta —, egész dolgozó népünket átfogja, és áthatja. Felszólalások •A hatalmas tapssal fogadott be­­zámoló után elsőnek Ssádeczky Kar­ics? Elemér, Kossuth-dijas tudós ■pelt az emelvényre. Arról beszélt, ■ilyen nagy a tudomány szerepc­h­áboru és béke kérdésében. Jelentős - fontos a tudósok részvétele a bé­rharcban. Har­colniuk kell az árulók elen, akik hajlandók a tudományt a pusztítás szolgálatába állítani. Ugyanakkor harcolniuk kell a tudo­mány fejlesztéséért és széleskörű békés alkalmazásáért. Béeri élmé­nyeivel hacsolatosítk elmondta, h­ogy

Next