Vasmegye, 1953. január (9. évfolyam, 1-26. szám)
1953-01-01 / 1. szám
A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA VAS MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAP 1i IX évfolyam, 1. szám. Ára 50 fillér 1953 január 1. Csütörtök Petőfi Sándor születésének 130. évfordulójára Százharminc évvel ezelőtt, 1921. január elsején, született a magyar nép, de egyben az egész világirodalom egyik legnagyobb költője, P Petőfi Sándor. Nincs költőnk akinek nevét jobban ismernék szerte a világon, nincs külsőnk, akinek neve jobban összeforrott volna a szabadság, a haladás, a forradalmi mozgalom ügyével, mint az övé. Egyik ismerője, a kiváló szovjet író, Alekszej Szarkov, mondotta róla: „Aki verseit olvassa, meggyőződhetik róla, milyen közel áll Petőfi költészetének haladó demokratikus iránya ahhoz a világirodalmi szellemhez, amelynek kiteljesítője a szovjet költészet“. Nem véletlen, hogy Szurkov, a szovjet költészethez mérte Petőfi műveinek jelentőségét. Nem véletlen, mert Petőfi Sándor költészetére a maga korának keretei között éppen azok a vonások jellemzők, amikért a szovjet költészetet szeretjük, tiszteljük, s amiért a mi mai költészetünk harcol. Ezek a vonások: a forradalmi demokratizmus, a magasfokú eszmeiség, tudatosság, a haza lángoló szeretete, a haza, a nép ellenségeinek izzó, engesztelhetetlen gyűlölete. Petőfi politikai programmja a népi demokratikus forradalom volt. Egyedül hirdet következetes harcot a feudalizmus, a rendi Magyarország ellen, de ugyanakkor leszámol már a liberalizmussal is, következetesen népi, a nép felszabadítását, uralmát követeli. Arany Jánoshoz intézett levelében ő maga igy fogalmazza meg ez'- „- kö". dejésá': ' ,.Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század feladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki meg sokaba már látni, mint mártizkodnak milliók, hogy egypár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokratákat!“ Ez a politikai programm határozza meg költői magatartását, költészetének tartalmát is. Harcait ennek a célnak megvalósítása érdekében vívja. Ezért küzd már azonnal fellépése után a költészet terén a nép érzelmi gazdagságának megszólaltatásáért. Ez vezeti akkor, amikor élére áll március 15-e megmozdulásainak. Ez a cél áll előtte 1848—49- ben, amikor vezére a plebejus-jakobinus mozgalomnak, amely harcolt az opportunisták, az árulók, a békepártiak ellen, s ezért áldozza életét is a segesvári csatatéren. ..Z?ifire hát mind, aki Költő, -í néppel Hszön,visen á!! Atol; reá, áld elhajítja. Kezéből a nép zászlaját. Atol; reá, Ki gyávaságból, Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, mig a nép küzd, fárad, izzad. Pihenjen ö árnyéi alatt’.“ ,,A néppel tűzön-vizen át“ harcol ő is, mert tudja, hogy egyedül a nép győzelme válthatja valóra céljait, amelyek a demokratikus népi forradalom céljai. „Jogot tehát, emberjogot a népnek!“ — követeli. Az első időszakban fő feladatának a nemzet felébresztését tekinti. „Érezzek bár százszor több fájdalmat, S verjen meg bár engem a nagy Isten érte... Addig ostorozlak nemzetem, Mig végre földobog szived, Vagy szivem megszakad“ — mondja egyik versében. S mikor ezt a célt már elérte-- amikor megmozdul a nemzet, akkor emelkedik Petőfi költészete a legmagasabbra, akkor válik agitációvá, eszmei fegyverré a szabadságáért harcoló nép kezében. Minden verse mozgósít. Harcba hív a belső és külső ellenség elleni „Csatázok verseimmel... egy-egy harcos legény minden dalom, rongyos legények de vitézek, mind bátran harcol, bátran vág“ — mondja, úgy ahogy néhány évtizeddel később Majakovszkij beszél a forradalmár büszkeségével verseinek „becélzott ágyúcsöveiről". Honnan meríti Petőfi ezt az erőt? Mi az az alap, amelyen költői és politikai programmja nyugszik? A nép szeretete, a nép erejébe vetett rendíthetetlen hit és bizalom, s ugyanakkor a tudatos eszmeiség, a kor forradalmi elméletének ismerete. Petőfi Saint Justtól tanult, attól a francia utópista szocialistától, aki szinte legközelebb állott Marx és Engels pregrtftumjához, a kommunisták programjához. Ezért nevezték Petőfit már 1948-ban „kommunistának“, ezért harcoltak ellene a liberális ellenzék képviselői, s ezért törekedett letagadni verseinek forradalmi mondanivalóját a magyar fasizmus. A népet mindennél jobban szereti és éppen ezért szíve minden hevével gyűlöli a nép elnyomóit, ellenségeit. Nemcsak a királyok ellen csap magasra ez a gyűlölet, hanem minden feudális úr, minden arisztokrata, minden „dicsőséges nagyúr“ ellen. Petőfi eszméje a „republica“, a köztársaság, ahol a hatalom birtokosa a nép, ahol a dolgozók nincsenek elnyomva, kizsákmányolva. Ezért támadja kegyetlen dühvel az arisztokráciát, a „fekélyeket a haza testén ”. A népnek, a hazának a lángoló szeretete tükröződik tájleíró verseiben is. Az Alföld, a magyar haza vidékeinek szépségeit páratlan művészettel énekli meg. Ilyen költemények megírására csak az a költő képes, aki tudatosan, teljes szivével szereli hazáját, népét. Nemcsak a tájnak de a magyar embernek is egyik legmestevibb ihnízlója.János vitéz, a gazdag nagyúrral szembeszálló juhász s a halálba is nótázva induló székely katona mind ugyanannak a hősnek, a hazájáért a szabadságért harcoló népi hősnek ■uegt éstesítője. S hogy mennyire tudatos költő mennyire áthatja forradalmi célja egész költészetét, azt megmutatja művészi alkotásmódja is. Petőfi költeményei a magyar költészet megújhodását jelentik, a néphez fordul a nép érzelemvilágának gazdag kincsét szólaltatja meg a nép hangján Stílusának, költői alkotásának demokratizmusa, a közérthető és ugyanakkor művészi színvonalon álló versalkotás mindmáig példaképe minden magyar költőnek. Petőfi költeményei a költői realizmus legszebb, legmaradandóbb mintái. És ezt a realizmust éppúgy, mint a szocialista költők realizmusát láthatja, magasba lendíti a forradalmár rendíthetetlen optimizmusa. Petőfi Sándor életét áldozta céljainak megvalósításáért. Ügye amelyért harcolt, akkor elbukott. De a nép hosszú évtizedekig visszavárta. Hol itt, hol ott kelt híre annak, hogy Petőfi él és ismét harcra vezeti a népet az elnyomók ellen, a kizsákmányolt dolgozók még holta után is vezérüknek tartották, még holta után is bíztak abban ,hogy eljön a kor, amely megvalósítja Petőfi eszméit. Hosszú, nehéz küzdelmek után a dicső Vörös Hadsereg fegyverei hozták el a felszabadulást a magyar népnek és segítették győzelemre Petőfi Sándor ügyét. Azok a szovjet katonák akik az ő verseiből is tanulták a hazaszeretetet, az ellenség gyűlöletet, hiszen 1942-ben a Szovjet Hadsereg harcosai között Petőfi költeményeit osztották ki. S a szovjet hősök győzelme nyomán, nagy pártunk vezetésével megvalósult a nép országa, amelyért Petőfi küzdött Egyik utolsó versében így irt a nép költője: „I* szólj erősen lantom, hogyha Már utolsó e dalod Hirtelen ne haljon meg. Zengjék vissza az időnek Bércei, a századok, Petőfi költészete valóban nem hal meg. Ma is él, ma is küzd s ha fegyvertársunk marad mindvégig. A győztes nép büszkén rallja magáénak Petőfi Sándor költészetét. A világ népei összefogtak a békéért félvő harcban, s nincs erő, amely ezt az összefogást semmivé tudná tenni Magyar Lékelyüksetlen beszámolója a Népek Békekongresszusáról A népek bécsi békekongresszusán részt vett magyar küldöttek kedden délután Budapesten a Sportcsarnokban nagygyűlésen A nagygyűlést Meldis József elvtárs, a vasas szakszervezet elnöke, az Országos Béketanács tagja nyitotta meg, majd Rndics Erzsébet elvtársnő, Kossuth-díjas akadémikus, a Béke Világtanács tagja, az Országos Béketanács elnöke tartotta meg beszámolóját. — A bécsi békekongresszus az egész világ népeinek, az egész emberiség képviselőinek hatalmas és nagytekintélyű tanácskozása volt, amely joggal viselte a Népek Békekongresszusa büszke elnevezést — mondotta bevezetőben Andics elvtársnő. A népek kongresszusa a legkülönbözőbb békeirányzatok, a békére törekvő legkülönbözőbb személyek és csoportok összefogásán, együttműködésén alapult a Béke Világtanács vezetése alatt. A népei békekongresszusának minden várakozást felülmúló sikere anemmzetközi békemozgalom nagy diadala. A kongresszus a leghatározottabb és legvilágosabb formában foglalt állást azzal az imperialista felfogással szemben, hogy a nemzeti függetlenség túlélte magát, hogy ellentétben áll a modern világ követelményeivel. A kongresszus egyöntetű álláspontja, hogy a béke alapja valamennyi állam függetlensége, a nemzetek függetlensége elválaszthatatlan a béke ügyétől. A nemzetközi békemozgalomat számoltak be a kongresszus tanulságairól, a békeharc újabb feladataitól elnyomott népek reménységévé vált. Ezt tükrözték a nyugateurópai és gyarmati országok küldetenek felszólalásai. Az elnyomott népek fokozódó szembeszegülése az imperialista erőkkel valóban alkalmas arra, hogy alapjaiban aláaknázza ezek háborús készülődéseit. Andics elvtársnő ezután rátért a jelenleg dúló háborúk azonnali megszűnteésének kérdésére A kongresszus teljes egységben követelte, hogy ezeknek az embertelenségeknek haladéktalanul véget kell vetni és minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy az amerikai gengszterek Koreához hasonló szörnyűségeket zúdítsanak az egész világra. A kongresszus a harmadik napirendi pont keretében a nemzetközi feszültség kérdéséről tárgyalt. Különösen fontosnak és halaadéktalannak tartota a konguszíció annak elérését, hogy az öt nagyhatalom kormányai kössenek békeegyezményt. Hangsúlyozta Andics elvtársnő, hogy a bécsi béketalálkozó legkiemelkedőbb pontjai a szovjet küldöttek bölcs, határozott és világos beszédei voltk. Felszólalásaikban a szovjet népek bölcsesége, ereje, a világ békéjének megvédésére való álhatos törekvés jutott kifejezésre, ott nagyon sok tudós van állás nélkül, azok pedig, akik állásban vannak, olyan nyomorúságos bért kapnak, hogy néhány hónappal ezelőtt az osztrák egyetemi tanárok bérsztrájkot kezdtek. Tollas Sándorné, a debrecen-rákositelepi Petőfi tszcs tagja, a következő felszólaló elmondotta, hogy az osztrák főváros lakói nyomorban, kifosztottan élnek. — a küldöttek között négyszáznegyven nő volt — folytatta — és én arra gondoltam, hogy mi négyszáznegyvenen a világ valamennyi asszonyának nevében döntünk az élet nagy kérdéseiben. A mi hangunkon megszólalt minden igaz asszony és édesanyja hangja. — Beszámolt arról a megható jelenetről milyen nagy szeretettel vették körül a koreai aszszonyok küldöttét. — Abban a pillanatban, amikor egymást átölelve láttam a koreai asszonyt s az amerikai küldötteket, minden eddiginél jobban éreztem, milyen jó is az, hogy mindenütt a világon élnek hozzánk hasonló, velünk egyformán gondolkodó, velünk egy célért küzdő emberek. Olyanok, akiktől fél az ellenség, olyanok, akik nyugtalannáteszik a háborúra spekulálók életét. Számomra ez volt a legnagyobb élmény — a békét akaró emberek nagy erejének felismerése, Máthé János római katolikus püspöki helynök a többi között elmondotta: Bécsben a hatóságok megakadályozták őket abban, hogy vasárnapi szentmiséjüket elmondhassák. — Hazatérve előttünk állnak az új feladatok a békeharc új állomásai — folytatta. — Tudjuk, hogy elsőrendű kötelességünk a bécsi tanulságokat paptestvéreink és híveink közkincsévé tenni, hogy a béke szent ügyéért folyó harcból ne maradjon ki hazánkból senki. Ezután Puskás Ferenc olimpiai bajnok labdarúgó szólalt fel. Beszámolt az osztrák ifjúság hatalmas békevágyáról, majd így folytatta: — Mi, a békekongresszuson részvevő sportemberek sokat beszélgettünk egymással. Beszélgetéseinkben arra az eredményre jutottunk, hogy nekünk, sportembereknek mindent el kell követnünk, hogy a jövőben is nemzetközi versenyeken, olimpiászokon, a sport nemes csatáiban találkozzunk is mérjük össze erőinket — nem pedig a harctereken. Méray Tibor elvtárs, a Szabad Nép munkatársa beszélt a bécsi kongresszus felejthetetlen élményeiről, a küldöttekről, akik közül soknak megtiltották, hogy részt vegyenek a kongresszuson, mégis megjelentek azon Hangsúlyozta, hogy a békeharcosok egysége legszebben, a legnagyobb meggyőző erővel a koreai kérdésben nyilvánult meg. A harc a koreai békéért néhány nappal ezelőtt felmérhetetlen értékű támogatást kapott a nagy Sztálin szavaiban. A sztálini szavak új erőt, új biztatást adtak a koreai békéért harcoló tömegeknek. Vívjuk mi magyarok ezt a harcot felemelt szóval és fokozott munkával kemény honvédelemmel és nemzetközi összefogással. Legyünk büszkék arra, hogy jó ügy, igaz ügy; a béke ügye mellett állunk, százmilliók mellett állunk, Sztálin táborában álltunk — fejezte be beszédét Méray Tibor elvtárs. Ezután Melis József előtármon. flottasírőbeszlet. Indics Erzsébet elvtársnő beszámolója A világ népei elismeréssel adóznak a magyar nép erőfeszítéseinek Ezután rámutatott, hogy a kongresszus megfeszített mukajából a magyar küldöttség is kivette részét. A magyar delegációt mindenütt nagy szeretettel fogadták, jeléül annak az elismerésnek és megbecsülésnek, amellyel a világ népei a magyar nép nagy erőfeszítéseinek és sikereinek adóznak. A népek kongresszusa egészen közvetlenül a mi ügyünkkel foglalkozott, amikor határozatban a legenergikusabban követelte, hogy vegyék fel az Egyesült Nemzetek Szervezetébe azt a 14 államot is, amely eddig nem hallathatta hangját ebben a szervezetben. — A bécsi Konzerv htus nagytermében — folytatta Andics elvtársnő —, a világ népei fogtak össze és nincs erő, amely ezt az összefogást semmivé tudná tenni. A népek igazi, még soha nem látott tavaszát éljük át, amelyhez foghatót nem ismert az emberi történelem. — Minket, magyar küldötteket, ott a kongresszuson elfogott a kimondhatatlan hála érzése, a hála a nagy szovjet nép és Sztálin elvtárs iránt. Elsősorban nekik köszönhetjük, hogy az emberiség megtalálta és egyre inkább megtalálja a kiülni abból a förtelemből amelyet az amerikai imperialisták, ezek a népnyúzó háborús gyújtogatók az emberiség számára készítenek. Tie a büszkeség érzése, is eltöltött bennünket, a kimondhatatlan büszkeség érzése afölött, hogy a mi népünk is, a magyar nép is a népek békére törekvő nagy családjához, a béketáborhoz tartozik, a helyes utón, a sztálini utón halad. Az imperializmus szörnyű anyagi és szellemi nyomása alatt sínylődő népek szenvedései, hősies küzdelmei arra intenek bennünket, hogy nekünk, szabad ország boldog népének meg kell tízszereznünk erőfeszítéseinket a béke érdekében. — Táborunkban, a békemozgalomban van helye minden becsületes magyar férfinek és nőnek, a magiyar nép minden fiának és lápjánaak — mondotta befejezésül Andics elvtársnő. — Legyen a magyar békemozgalom tényleg olyan erővé, amely — mint Rákosi elvtárs mondotta —, egész dolgozó népünket átfogja, és áthatja. Felszólalások •A hatalmas tapssal fogadott bezámoló után elsőnek Ssádeczky Karics? Elemér, Kossuth-dijas tudós ■pelt az emelvényre. Arról beszélt, ■ilyen nagy a tudomány szerepcháboru és béke kérdésében. Jelentős - fontos a tudósok részvétele a bérharcban. Harcolniuk kell az árulók elen, akik hajlandók a tudományt a pusztítás szolgálatába állítani. Ugyanakkor harcolniuk kell a tudomány fejlesztéséért és széleskörű békés alkalmazásáért. Béeri élményeivel hacsolatosítk elmondta, hogy