Vasmegye, 1953. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

Tiz ellenség garázdálkodása a kiskőrösi járási tanácsban A Szabad Nép­ február 27.­ száma közölte az alábbi cikket: MÉM MINDE­NAP­OS ellenséges kártevésre derült fény Bács megye Kiskörösi járásában. A járási tanács­ba ellenséges elemek furakodtak be, s hosszú ideig végezték romboló mannájukat, a bűnük egész soroza­tot követnék el a falu dolgozói el­len. A kiskőrösi járást a megyei ta­­nácsházán és a belügyminisztérium­ban Bács megye legjobb járásának ismerték és dicsérgették. A jelenté­sek a papírok igazolni látszottak a járás jóhírét, a gabonabeadás ta­valyi tervét és a sertésbeadás má­sodik félévi tervét túlteljesítette. A jelentések mögé, a számok mögé pe­dig senki sem nézett. Pedig már kép alakult volna ki a járási ta­nácsról és sokat dicsért elnökéről. Később már a számok is riadót je­lezhettek volna. A járás a kukorica­­beadás tervét már »csak mintegy 61 százalékra, a tojásbeadásét csupán 12,5 százalékra teljesített«, ő az ősz­ei és ez előtrt búza- és rozsterületnek csupán háromnegyed részét vezette be. Ezek a sötét számok azonban kü­lönösképpen nem tűntek fel, tovább­ra is a járás korábbi eredményei vakítol­ták el a felettesek szemét. A járási tanácsban így zavartalanul garázdálkodhatott az ellenség s a tanács nevében a gyalázatos törvény­szegések egész sorozatát követhett­e el. A járási tanács elnöke Fü­löp Gyu­la kólás volt, sötétmu­lló horthysta tiszt. Ilyen volt vezetése alatt a já­rási tanács politikája is: védte, pártfogolta a kulákokat — viszont ott ártott a dolgozó parasztoknak, ahol cask tudott. A kulákok Bács me­gyének ebben a „minta* * -járásában szabotálhatták leginkább az adófi­zetést és a beadást, a k­ajukszála sem görbült meg érte. Sokhelyütt befu­rakodtak a termelőszövetkeze­tekbe. A járási tanács segítségével a táz­lán Bajtá TB és Aranykalász, a csá­­szártöltői Kossuth és a csengődi Le­nin tszcs­ben és máshol a­­vezető tisztségek egy részét is a kulákok kerítették a markukba. Belülről, alattomosan, mint a fában a szó, rombolták a szövetkezetét. Több köz­­ségben , eltűntek­ a kulákok a ta­nács nyilvántartásának egyik lapjá­ról,­­ megjelentek a másik lapon, mint újdonsült „dolgozó parasztok“ Kaskantyun például mindenki isme­ri Brada József és Brada Pál ku­lákokat, mindenki gyűlöli őket, tud­ják, hogyan szívták a múltban a dolgozó parasztok vérét. A két ku­­lák a járási és a községi tanács jó­voltából mégis ,,dolgozó paraszt“ -tá vedlett át. Ugyanakkor ebben a köz­ségben az egész falu nagy felhábo­rodására mintegy tíz dolgozó pa­rasztot kuláilis­ára tettek. A kulá­­koknak elengedték adójukat, s a be­adást — a dolgozó parasztokra há­rították mindent. MIKÖZBEN a kulákokat „jánosbá­­csizták* *, „pisi abácsizták* ‘ — a ta­nácsban gyalázatosan durva hangot használtak a dolgozó parasztokkal szemben. A járási tanács egyik sok­szorosított körlevelében utasított­­a a községi tanácsokat, hogy a dolgozó parasztokkal, akik elmaradtak a be­adással, adófizetéssel, „mint a nép ellenségeivel szemben a legnagyobb szigorral“ kell eljárni. Ezt Kecelen és több más községben ki is dobol­ták. Természetesen ez nem nevelt egyetlen dolgozó parasztot sem ál­lampolgári hűségre, adójának, be­adásának pontos teljesítésére — el­lenkezőleg elkeseredést szült, tört­­vényeinknek, államunknak tekinté­lyét rombolta. Ez is volt a cél. Ezért vált rendszerré az is, hogy a kiskőrösi járásban a tanácsok sok­helyütt feleslegesen beidézgették, zaklatták a dolgozó parasztokat, vagy éppen jogtalanul megbüntet­ték őket. Kiskőrösön egyszerre 600 —700 dolgozó parasztot idéztek be, várakoztatták őket, elvonták a mun­kától. Kecelen sok dolgozó parasztot egyik nap a mezőgazdasági cso­port, másnap a begyűjtési csoport, harmadnap a pénzügyi csoport, ne­gyednap a tanácselnök parancsolt fel a tanácsházára. Kecelen összesen 3585 termelő van, a község 90 szá­zalékra­ teljesítette a baromfibeadás és 69 száz­ dlékra a tojásbeadás tér­­rét. A tanács mégis több mint 3000 termelőre vetett ki kártérítést. Né­hány nap alatt 130 dolgozó paraszt tiltakozott a jogtalan büntetés ellen, a igazolta,, hogy Temtesch teljetítikte az állam iránti kötelezettségét A keceli tanácsháza emberitlen büro­kratáinak erre csupán annyi volt a szavuk: ,,Ha a dolgozó parasztnak sérelmes valami, úgyis bejön“. Sok helyütt felelőtlenül, vagy sehogysem intézték el a dolgozók kérelmét, pa­naszait. Kiskőrösön a pénzügyi cso­port íróasztalain 300 olyan kérvény porosodik, melynek zömét még 1949- ben adták be: helytelenül kivetett házadó, vagy másféle adó felülvizs­gálását kérték a dolgozók. De mint­ha csak a pénzügyi csoport íróasz­talai mögöt­t nem is emberek hanem árzésnélküli fabábok ülnének. Be­gyepesedett fejű bürokraták, kiknek mi team számít­anak az emberek, 8 látókörük csak az­afd­ahegyek alsó szélétől a felső széléig terjed. Ezért volt az a véleményük erről az eset­ről, hogy a kérvények elintézése „vár­hat, mert nem segíti elő a pénz­­ügyi terv teljesítéséit“. Csengődön Szépéné és Kovácsné, a községi ta­nács alkalmazottai szégyenletesen goromba hangon, arcátlanul, szitko­zódva támadtak a dolgozó parasz­tokra. A Horthy-fasizmus minden­ható főjegyző urai riparodtak rá így a parasztrn. Még gyalázatosabban bántak a dolgozó parasztokkal az elszámoltató bizottságokba becsempészett ellensé­­ges figurák, elcsapott régi tisztvi­selők, különböző lecsúszott, foglalko­zásnélküli naplopók. Ezek aztán nap mint nap részegenkedtek, loptak, zsa­roltak, megvásároltatták magukat. Az egyik züllött csirkefogó Kecelen nagy rántottásebédet csapott a be­gyűjtött tojásokból. A tanácsalkal­mazottak egy része együtt dorbézolt ezzel a söpredékkel, együtt itták el a törvénytelenül szerzett forintokat. Kecelen maga a tanácselnök is el­járt dinom-dánomokra ezekkel a züllött alakokkal a kulákokhoz. Mindezt látták, tudták a dolgozó parasztok. Császártöltésen például arról beszéltek, ha valaki el akarja intézni adósságá­t az elszámoltató bizottsággal, a községi vagy a já­rási tanáccsal, vigyen bütyköst ma­gával, ékesebben beszél az minden szónál. S míg a feleslegesen zakla­tott, jogtalanul megbüntetett dol­gozó parasz­ok a tanács ellen méltat­lankodtak, addig a senkiházi, ellen­séges elemek a markukba nevettek, hadd szidják csak a dolgozó parasz­tok a tanácsot. A DOLGOZÓ PARASZTOK felhá­borító zaklatása, az embertelen bá­násmód az ellenséges politikának csupán az egyik oldala volt. A kis­kőrösi járási tanács a termelőszövet­kezeti mozgalmat is fondorlatos mó­don igyekezett támadni. Fondorlatos módon, hiszen a járási tanácsházán mag­anában éppen a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztéséről esett a legtöbb szó. Olyannyira, hogy köz­­ben „megfeledkeztek“ az égető fel­­adatokról, például a tavaszi munká­ról. De a járási tanács tsz-fejlesztési terve­ körmönfont provokáció volt, amelynek az volt a célja, hogy az egyénileg dolgozó parasztok jóidőre meggyűlöljék a szövetkezeti mozgal­mat. Noha a járás szántóföldjeinek csupán 12 százaléka volt szövetke­zetben a járási tanácson nemrég kiadták a jelszót: „Néhány hét múl va­­sz-járássá kell lennünk“. A szö­­vetkezeteket ugyanakkor árván hagy­­ták, nem segítették. A császártöltési ermelőcsoportok például hiába kér­tek, vártak segítséget a járási ta­nácstól, az év első öt hetében senki sem látogatott el hozzájuk. Ahelyett, hogy a szövetkezeteket erősítették volna és ezek példájával győzték volna meg az egyénileg dol­gozó parasztokat — aljas fenyege­tésekkel, vagy elvtelen ígérgetések­­kel, jogtalan engedményekkel igye­keztek a termelőszöve­kezetbe kény­szeríteni vagy csábítani őket. Kas­kantyán a tanácstitkár fenyegetőzni kezdett. Azzal „érvelt“ : aki nem lép be a szövetkezetbe, annak felemeli az adóját. Többhelyütt elárverezéssel ijesztgették a dolgozó parasztokat. Kecelen pedig a hangoshíradóban a következő „jó hírt“ hozták a falu tudomására: „Felhívjuk a dolgozó parasztok figyelmét hogy minél többen lépjenek be, ezzel megszaba­dulnak a terhektől (az adófizetéstől a beadástól, stb.)“ A kisgyű­léseken amelyeket a tanács rendezett, ha­sonló módon „érveltek“ az előadók , hogy az alávaló provokáció teljes legyem, az ellenség mindezt ,,Rákos "Ívű ív születésnapja tteatelstárc* ‘ jelszóval végest». A járási tancatttacn­ás a kősségi naiescánál természetesen sok beeső létel ámbár dolgunk, akinek fel­ti att, hogy valahai Mha vas a teaáea arankájában- Már nem egyszer éle­sen megbírálták a járási tanács­elnököt és az operatív csoportot, ahol a tanácselnöknek több cinkosa volt. Ezek azonban durván elfojtot­ták visszaverték a bírálatot. A já­rás­tanács elnökhelyettesét — mert bírálta őket — megrágalmazták, üldözték, a járási tanács több mun­katársát bíráló fellépésük után elhelyezték a jártt a tanácstól, ala­csonyabb beosztásba tették. A ta­nácselnök és cimborái úgy féltek a pár szervezettől, mint a tőztől, meg akarták bénítani a pártszervezet mű­ködését. Azon mesterkedtek, hogy a járási tanács pártszervezetében soha ne legyen pártitkár, vagy olyan em­berre bízzák az alapszervezet ve­ze­tését, aki az ő bandájukból kerül ki. S a bírálat elfojtása a községi ta­nácsoknál is mind gyakoribbá vált. Üldözték mindazokat, akik „rosszat mertek szólni“ róluk. A császártöl­­tési Búzakalász termelőszövetkezet elnöke nyíltan meg is mondta: min­denről hajlandó beszélni, csak a ta­nács hibáiról nem, mert abból előbb, utóbb baja lenne. A dolgozó parasz­tok a járásban sokhelyütt ezt vall­ják: ,,Ne szólj szám, nem fáj fe­jem Nem merik bírálni a taná­csot, bár saját bőrükön érzik a zak­latásokat a törvénysértéseket. TüsÉrwrp. 1553 mára 1. HOGYAN FAJULHATOTT IDÁIG a dolog? Miért csúszhatott a kis­kőrösi járási tanács vezetése az el­lenség kezébe? Mint­ha csak vattást dugtak volna a megyei tanács vezetői fülükbe, hogy ne hallják meg a becsületes tanácsalkalmazottak és dolgozó pa­rasztok hangját? Mintha csak arra rendezkedtek volna be a Bács megyei tanácsházán, hogy csupán a külön­böző számok és jelentések alapján bírálják el a tanácsok munkáját! Az utóbbi időben már az is gyakori volt hogy a kiskőrösi járási tanács­elnök hamis jelentésekkel árasztotta el a megyei tanácsot. Bács megy® járásai közül például elsőnek je­lentette hogy járása teljesítette az őszi vetés tervét , holott a föld egynegyedrésze vetetten maradt. Ezek a hamis jelentések azonban csak megerősítették a megyében az ellenség hadállásait. A megyei tanács nem ellenőrizte az adatokat, hanem agyba főbe dicsérte a járási tanács, elnököt,­­ így szajhát ásóval támo­gatta a kártevést. A megyei tanács­házán állandó a pánik. A kapkodó munka sorozatos túlkapásokhoz, hi­bákhoz is vezet. Ilyen légkörben ki­válóan érzi magát az ellenség: job­ban álcázhatja magát, huzamosabb ideig folytathatja gyalázatos, nép­­ellen­es tevékenységét. A kiskőrösi kártevés ügyében sú­lyos felelősség terheli a belügymi­nisztériumot is, amely elhanyagolta a Bács megyei tanács munkájának az ellenőrzését. De emellett a mi­nisztérium Fülöp Gyulát, a kiskő­rösi járási tanács volt elnökét — akit azóta már sikkasztás és más bűncselekmények miatt letartóztattak — az egekig magasztalta: „...jó közigazga­ási gyakorlata van, a já­rás területén a munka is jól megy... kemény, határozott... úgy politikai, mint szakmai terem jól fejlődik“. Pedig a minisztérium személyzeti osztályának adatai is félreérthetetle­nül bizonyították, hogy kicsoda Fü­­löp: kulák, volt horthysta tiszt. A Belügyminisztériumban az egyik iratt­artó mélységes fenekére mi­y­­lyesztették azt a levelet is, amely­­ben a tanácselnökhelyettes bejelen­tette Fülöp kártevéseit — eleresztet­ték fülük mellett, a figyel­mezt­etért. Igen nagy felelősség terheli a já­rási pártbizottságot és a megyei pártbizottságot is, mert nem őrkö­dött éberen, harcosan a párt politi­kája felett.­ Sőt, a járási pártbizott­ság még segítséget is adott az ellen­­ségnek, maga is támogatta a járási tanács provokációs tsz-fejlesztési ter­vét. Csak a járási és a megyei párt­bizottság politikai vaksága, passzi­vitása tette lehetővé, hogy a befu­rakodni­ ellenség durván megsértse a párt politikáját, nyíltan felhasz­nálhassa a tanácsot gaz céljaira, el­fojtsa a bírálatot, szembeállítsa a dolgozó parasztok egy részét a párt­tal és az állammal. Ami a kiskőrösi járásban történt, ne­m mindennapos eset. De nem is ■gyedülállé. A kiskőrösi járás nem az egyetlen hely az országban, ahol a kommunisták, a pártszervezetek és a pártbizottságok szájlátiság*, po­litikai vaksága akadályozta a# ellen­ség leleplezését, » ahol bürök rich, uralkodott «s a tanácsba», elszakítva aat a dolgosó pénzetek t&nagettöl Az állam: a* pirt­urveknek okul- Tanácselnökök értekezlete Szomba­ton Budapes­en a bel­ügyminisztériumban értekezletet tartottak a budapesti városi ta­nács és megyei tanácsok végre­hajtó bizottságainak elnökei ré­szére. Az értekezleten megjelen Rákosi Mátyás elvtárs, a minisz­tertanács elnöke. Részt vett az ét­ekezleten. Házi Árpád elvtárs, a minisztertanács elnökhelyettese Győre József elvtárs, belügymi­niszter, Erdei Ferinc földműve­lésügyi miniszter. Az értekezle­en Győré József elvtárs mondott be­szédet a bürokrácia és az elhajlá­sok elleni harc kérdéséről. * NEMZETKÖZI SZEMLE * Az „európai védelmi közösség“ országainak római értekezlete A­z amerikai imperializmus ag­­resszív tervei között egyik fő helyen 411 a Nyugat-Európa leigázá­sára létrehozott úgynevezett „euró­pai védelmi közösség** aljas céljai­nak megvalósítása. A tervet, amely nem új, csak annyiban érintette az amerikai elnökválasztás, hogy az új elnök, Eisenhower még jobban fo­kozza nyomását a nyugati kormá­nyokra és mindent elkövet, hogy mi­nél előbb létrejöjjön az „európai had­sereg" amerikai irányítás alatt álló kétpróbás nácikkal az élen. Az amerikai imperialisták mester­kedése eredményeképpen­­— Dulles emlékezetes nyugateurópai körútja után pár héttel — február 24-én Ró­mában összehívták a „védelmi kö­zösség" külügyminisztereinek érte­kezletét, a védelmi közösségről szóló szerződés ratifikálásának elősegítése céljából. Az értekezletet — amelyen hat ál­lam: Franciaország, Olaszország, Nyugat-Németország, Belgium, Hol­landia és Luxemburg külügyminisz­terei nem képviselték népüket — a megszokott légkör övezte, megerősí­tett rendőrosztagok védelme alatt nagyszámú amerikai „megfigyelő" jelenlétében — alátám­asztva, hogy milyen az értekezlet „európai'* jel­lege — tették meg a küldöttek nagy­hangú szólamaikat a „fennálló ne­hézségek leküzdéséről"’. Az értekezlet, amelynek napirend­jén elsősorban a békés országok el­leni támadás haditerve, az „európai politika közös irányelveinek"­ meg­­megvizsgálása állott, már megkezdé­se előtt sem kecsegtetett túl sok si­kerrel. Ez a tény kicsendült a bur­­zsoá újságok hangjából, amelyek nyíltan arról írtak, hogy kétséges az értekezlet sikere és hogy a már kü­lönben is válságos szakaszába jutott védelmi közösség elérkezett egyik legsúlyosabb válságához. A római értekezlet középpontjában a francia-nyugatnémet ellentétek ál­lottak. Ismeretes, hogy a náci Wehr­macht felélesztését szolgáló „európai hadsereg" tervét ellenzi a francia nép, a terv ratifikálását nem lesz könnyű keresztülerőszakolni a par­lamentben. Ezért a francia kormány, hogy port hintsen a nép szemébe, „pótjegyzőkönyvet*" dolgozott ki az európai hadsereg-egyezményhez. Ez a pótjegyzőkönyv — bár csak bizo­nyos lényegtelen változásokat jelent és nem érinti a kérdés lényegét­­• az amerikai imperializmust maga mögött érző Adenauer részéről nagy ellenzékre talált Adenauer nagy pa " ez r.j t: t:i abar:j hangon bizonygatta, hogy a pótjegy­zőkönyv kisebbségi helyzetbe hozza Nyugat-Németországot, „sötét szí­nekkel" festette a politikai helyze­tet és síkraszállt magának a szerző­désnek mielőbbi ratifikálása mellett. A francia kormány — félve, hogy az amerikaiak Nyugat-Németország­­nak adják a nagyobb koncot — haj­landónak mutatkozott a pótjegyző­könyv bizonyos módosítására. Bi­­dault nagyszabású beszédében védel­mezte kormányának pótjegyzőköny­veit, hangsúlyozta, hogy ezeknek nincs szerződés-megváltoztató jelle­gük. Elmondotta, hogy a francia kormány hajlandó felülvizsgálni is a pótjegyzőkönyveket és ezeket úgy átfogalmazni, hogy a „védelmi, kö­zösség" tagállamai elfogadhassák. Adenauer elégedetten dörzsölheti a kezét. Ez azonban nem könnyítette meg a helyzetet és „cseppet sem volt barátságos a légkör” — írja a Tat című svájci lap ezzel kapcsolatban. Ugyanakkor az értekezlet megmu­tatta azt is, hogy az „európai vé­delmi közösség" országainak kormá­nyai voltaképpen maguk is félnek az „egyesítéstől*". Ezt kifejezésre jut­tatták a különböző kérdések, így a holland kormány által javasolt úgy­nevezett „vámközösség" kérdése, amikor kijelentették, hogy elvileg csak helyeselni tudják, de a gyakor­lat az más, és kifogásként arról be­széltek, hogy még „alapos elmélyült tanulmányozásra van szükség." Az értekezlet, amelyet kiútnak szántak az európai hadsereg kérdé­sében tornyosuló akadályok elői, megmutatta, hogy az akadályok to­vábbra is fennállanak. Hiába sürget az európai hadsereg ratifikálásának Dulles által megszabott 75 napos határideje, lényegében ez a­ sietve összehozott (és elmondhatjuk, sietve lezárt) értekezlet nem hozta meg a kívánt eredményt. Bár az értekezlet után kiadott közlemény azt állítja, hogy most már megkezdődhet a különböző orszá­gokban a közösség létrehozására vo­natkozó szerződés parlamenti meg­vitatása, a helyzet nem sokat válto­zott. A szerződés ratifikálását továbbra sem lesz könnyű keresztülerőszakolni a parlamentekben. A népek továbbra is szembenállnak népelnyomó kor­m­ányaikkal és a mögöttük álló ame­rikai imperializmussal és minden tá­madó paktum, minden agresszív cé­lokat szolgáló értekezlet ellenére to­vább harcolnak a háborús szerződé­sek ellen. acjcjacjaaaacjta Tavaszi munkák a­2 Szovjetunióban A Moldvai SzSzK-ban egyre szélesebb méreteket öltenek a tavaszi szántóföldi munkák. A gabonatermelők és gépkezelők a gazdag termésért vívott küzdelmük közben egyetlen óra kedvező időjárást sem hagynak kihasználatlanul A kolhozok az őszi szántó­tás fogasolása és kultiválása után hozzáláttak a tavaszi növé­­nyek vetéséhez. A képen a balkanesti „Zsdanov“-kolhoz tavaszi búza vetésű munkálatait láthatjuk. A gépet D Topál traktorista vezeti, aki a szántóföldi munkák első napjától kezdve rendszere­­sen túlteljesíti a normát. (Fotó P. Leszenkin) niok kell a kisköröd esetből, ébe­ren kell őrködniük minyimnü*: ’ a párt politikája, felett: be kttf vonalok mindenütt a tanácsok eHononéjánék munkájába a dédgonák legsebesebb tszmageit. Rántsák le a léptet kimé­let­lenül azokról az ellenség­re vagy elfajult elemekről, tik mél­tatlanul viselik a teaáenban. betöltött tterbeé­gfiktt, viansafaok a nép bizalmával, az Uhun bizalmival.2

Next