Vasmegye, 1954. január (10. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-01 / 1. szám
Egy kis nyelvészkedés i tank alkalommal szóltunk **• röviden a nyelvről és egyik alkotó eleméről, a hangról. Közelebbről megvilágítottuk nyelvünk magánhangzóinak rendszerét. Néhány példával rámutattunk a Vas megyei népnyelvi és a köznyelvi magánhangzóink összefüggésére és különbségére. Végül felvázoltuk a magánhangzók vizsgálatánál alkalmazott legújabb kutatási módozatot, a hangok láthatóvá tételét és fényképezését, továbbá a lefényképezett hangok rezgésgörbéinek matematikai elemzését. Most foglalkozzunk nyelvünk mássalhangzóival, azaz beszédhangjaink másik nagy csoportjával. A magánhangzó és mássalhangzó elnevezés hallatára rögtön felvetődik bennünk a kérdés: mi a különbség a kettő között? Gyakorlatilag egy nyelv keretei között maradva, viszonylag könnyű a mássalhangzókat megkülönböztetnünk a magánhangzóktól, de annál nehezebb ezeket pontosan, tudományosan ,elhatárolni egymástól Általában azt tartják fő különbségnek, hogy mássalhangzóink képzésekor a hangot jelentő levegőrezgés akadály nélkül halad át szájüregünkön, mássalhangzóink esetében pedig akadályba ütközik és az akadály módjától függően ölt sajátos jelleget. Szoktuk magánhangzóinkat zenei hangnak is nevezni a nem zenei, „zörej " mássalhangzóinkkal szemben. A két hangzó csoport közötti különbséget véglegesen csak akkor lehet majd megállapítani, ha a mássalhangzóinkat is lefényképezhetjük és rezgésgörbéiket ugyancsak matematikai elemzéssel írhatjuk le. E téren is szüntelenül folynak a kutató munkálatok, de a műszaki nehézségeken kívül az is igen nehezíti a munkát, hogy mássalhangzóinkat csak valamelyik magánhangzó segítségével tudjuk létrehozni, így külön módszert kell kidolgozni magának a mássalhangzó rezgésgörbéjének a leválasztására. Nyelvünkben — mint általában alegtöbb nyelvben — a mássalhangzók alkotják a csontrendszert, ha a nyelvet élő szervezethez hasonlítuk. ’A magánhangzóink viszont nyelvünknek izomrendszerét, húsát alkotják. Ez a hasonlat jól világítja meg hangjaink tulajdonságait is Ahogy egy szervezet lágy részei könnyebben változnak, mint a csontozat, ugyanúgy nyelvünk magánhangzói is simulékonyabbak, könnyebben alakulók, gyorsabban változók, mint a mássalhangzók. Egy két évszázad már könnyen észrevehető változást eredményez egy nyelv magánhangzó-rendszerében, de a mássalhangzó-rendszer változásához már évezredek szükségesek. Mássalhangzóinknak ez a merevsége, csontvázszerűsége beszédünk és írásunk szempontjából egyaránt sok bonyodalomnak a forrása. Helyesírásunknak úgynevezett nehézségei mind innét adódnak. Ezek a nehézségek magán a köznyelven belül is megvannak, és fokozottabban jelentkeznek akkor, ha köznyelvi és népnyelvi viszonylatban is nézzük őket. Kiejtett magánhangzóinkat úgy írjuk le, ahogy a köznyelvben mondjuk azokat. Nem így azonban mássalhangzóinknak zömét bizonyos esetekben. Mássalhangzóink többnyire csak akkor maradnak meg szóban és írásban önmagukban ha egymagukban fordulnak elő, azaz szót kezdünk vagy végzünk velük, vagy két magánhangzó közé ékelődnek. De nyelvünkben igen gyakran a mássalhangzók egymás tőszomszédságába kerülnek s a bonyodalom ekkor kezdődik. Vagy elviselik egymást, vagy nem. A kemény és lágy mássalhangzók például nem szívelik el egymást, ha szomszédságba kerülnek. Hogy ez a rossz szomszédság ne váljék török átokká,’ rendszerint az első enged önmagából és ha teheti, a néki megfelelő kéménnyé változik, ha annak előtte lágy volt és fordítva: lággyá, ha előtte kemény volt. Lássuk ezt nyelvi példán. Az „adtam" köznyelvi igealakot úgy ejtjük ki, hogy „attam" Miért? A kiejtésünkben egymás mellé került a „d" és „t" mássalhangzónk. A képzésük módját tekintve mindkettő zárhang ugyan, de a ,,d" lágy, a „t" pedig kemény. Ha beszédünk közben a ,,tárhang egészében meg akarna maradni önmagának s a „t" t-nek, akkor igy kellene mondanunk ad-tam. Tehát a d képzése után meg kellene állnunk, mintegy szótagolva kellene beszélnünk A folyamatos beszéd ezt azonban nem engedi meg, mert ezzel szaggatottá válnék és igen lassúvá is. Gyors folyamatban, egymásutánban viszont egy lágy és kemény hangot képezni nem lehet, vagy legalább is nehezebben lehet, mint két egyformát, azért a nyelv úgy segít magán, ahogy tud. Megteremti a lágy hangnak megfelelő kemény párt és fordítva. S ezzel a két távoli képzésű hangot egymáshoz közelebb hozza, kiejtését pedig simává, könynyűvé teszi. Beszélő szerveink ezzel sok erőt takarítanak meg s beszédünk nem lesz fárasztó. Nyelvünknek ezt a mássalhangzó idomulását nyelvészeti műszóval hasonulásnak szoktuk nevezni. A hasonulást csak kiejtésünk jelzi de írásunk nem (Az úgynevezett teljes hasonulást az írás is jelzi, például: népemvel származék helyett népemmel írunk, de ez nem hasonulás, a nyelvtankönyvek is tévesen nevezik így!) Ezért írunk pl. népgazdaságot, köztársaságot, aztezt, és ejtünk népgazdaságot, köztársaságot és aszteszt, fime nemcsak kemény és lágy mássalhangzók kerülhetnek egymás mellé beszédünkben írásunkban, hanem képzési módjukat tekintve , zárhangok is, meg réshangok is. Ez esetben nem a zárhang lesz réshanggá és fordítva, hanem mind a kettő feladja önállóságát és egy új hanggá olvad össze. Ez a nyelvi jelenség az összeolvadás. Lényege az, hogy egy zár és egy réshang egy zár-rés típusú hanggá olvad össze. Ezt is mutatja a példa: metsz, botja, látja, tetszik anyja, stb alakokat írunk, de mecc, bottya, láttya, tecs-ik, annya alakot mondunk. Tehát látjuk, hogy a t+sz CC-vé, a t-j- tty-vé változott. Az összeolvadás nyelvi jelenségét tehát elsősorban a helyes és szép kiejtés szempontjából forgog ismernünk. Természetesen mássalhangzóinkkal kapcsolatban még több jelenségről lehetne szólni Csak köznyelvi területen maradva is. De még több hangjelenséggel falatozunk, ha a népnyelvre figyelünk, különösen itt Vasban. A vasi nyelvjárást mássalhangzós téren is erős egyéni is jellemzi. Nemcsak a köznyelvben is használt szóbani mássalhangzó váltakozások fordulnak benne elő, hanem a szók közötti is. Például azt a köznyelvi mondatot: „Ez meg már micsoda?" nálunk így mondják: „em meg má micsoda?" Ha így írva látjuk ezt a népnyelvi alakot, bizony gondolkodnunk is kell rajta, hogy mit akar jelentenél. Az ez .,z"'je m-tté vált, a már végéről elmaradt az r, mert igy a leglazább tagolásra volt szükség Ezzel két mássalhangzó képzési ereje megmaradt, s az értelem sem szenvedett csorbát. Ez esetben többet már rövidíteni, takarékoskodni nem lehetne értelmi csorbulás nélkül. De sorolhatnánk százával a népi példákat a vasi nyelvből az ilyenfajta könnyítésekre, képzési egyszerűsítésekre, idomitásokra. Alig van mondat, amelyben két-három vagy több sajátosság ne lenne jelen népnyelvünkben. Találomra és befejezésül csak még egy példát: „Piéakiék leüittek az asztaho ebidányi, közbe meg arra beszigettek, hóm mellen nah haszonnye dúgoztak az idén". Palkó István VÁLASZ IDŐSZERŰ KÉRDÉSEKRE Az atomenergiáról A szovjet kormány nemrégiben tett nyilatkozatával és Eisenhower beszédével kapcsolatban az atomenergia kérdése újból a nemzetközi érdeklődés előteréig került Több olvasónk azzal fordult hozzánk, magyarázzuk meg milyen jelentősége van az u. n. hasadó anyagoknak, mi az atomenergia, hogyan lehet ezt békés célokra felhasználni, stíl. Eleget téve a kéréseknek, közöljük az alábbi cikket.Az emberi tudás az utóbbi évtizedekben óriási haladásért el. Megoldóvá vált a repülés, feltaláltaik a röntgent, a rádió, a távolbalátást, valamint sok más „csodát“, amiről az ember évezredekig vagy századokig csak álmodott. És a tudomány felti a korunk nagy vívmányát: az atomelméletet Az atom egyik leghasználtabb szavunk lett. A múlt háború vége , a sok félelem és szorongás apadt e szóhoz Mi is hát az atom? Az atom az anyag igen kicsiny része. Olyan kicsi, hogy egy milliméteren 10 millió is elférne belőle. ÉS nem is zsúfoltan, mert annak a milliméternek nagy része üres, csak elenyésző kis része az anyag. És ez a kis altom sem egy összefüggő darab, hanem egész „bolygórendszer“ a nehezebb anyagoknál öbbszáz alkatrésszel, úgyhogy azon az egy miliméteren az anyagi részecskéknek és bolygórendszereknek egész tejuja nyüzsög. Honnan adjuk ezt ! Hiszen a nagyitás technikája, bér közelíti, de még az atomok belsejéig nem jutatott. De vannak sugárzó anyagok, magokét bomlanak robbanásszerűen, s a kirepülő részecskéét és kisérő sugárrzásokat Sanaz ereink felfogják, táemsik is mérik, » nek pontosan elinlik, hogy «3 «a ott belül. A legelső és legkönnyebben kirepülő rész: negav elektromosság . (béta sugarak) kis részecskékben (elektronok), ezután anyagi részecskék sugárzódnak (alfa-sugarak) pozitív elektromos töréssel (protonok) és ez a szemmel nem láhat és füllel nem hallható nagy robbanás óriási rezgésszámú és energiájú sugarakat indít (gamma sugarak), amelyek a röngernél is sokkal nagyobb erővel hatolnak át a legkeményebb testeken is, eloszlaják a lazult emberi szöveteket, sőt az egészségest is könnyen kiégetik. A hévízi -tóban csak pár dekányi rádium van eloszolva, és évszázadokon át hány szervezetet sugároz helyre. A kórházban a grammnak csak a töredékeivel hány súlyos beteget mentenek meg. A megjelenésből és méretekből következik, hogy az atom középpontjában a protonok vannak (az anyag pozitív töltéssel) és körülötük az elektronok (negatív elektromosság). A kiszabaduló nagy energiák világosan mutatják, hogy az atom belsejében nincs nyugalom, hanem az elektronok hatalmas sebességgel keringenek a mag körül, az energiájuknak megfelelő különböző pályákon másodpercenként tbbezer kilométer sebességgel, sgy sokezer millió fordulattal. A legkönnyebb anyagban, a hidrogénben egy protin körül egy elektron, a kövekező héliumban 2 proton körül 2 elektron, és így tovább. A természeten legnehezebb elemben, az uránban 82 proton körül 92 elektron kering egy aomon belül Ellentét« töltéseik kifelé kiegyenlítik «gymis hatását, így látszólag semleges «* *'«m. De ha ez az egyensúly megbomlik, akkor tűnik ki, hogy mekkora erők kötték le egymást ! A kutató ember felfedezte, hogy a mag sem egy darab, mert a protonok körüt vannak semleges részecskék (neuronok) és a magrészeket összekötő nagyobb méretű pozitív és negatív elektromosság (mezonok, az elektronok többszörösei), igl index csaknem elképzelhetők -*•tlen energiába jelent. Az elmélet és a kísérleti tények teljesen egybehangzó eredménye szerint egyetlen grammnyi tömeg elsugárzásánál 10 billió (tízmilliószor millió) méerkilogramm energia fejlődik, legnagyobbrészt hő alakjában. Hogy fogalmat alkothassunk, mekkora energia ez, csak egyetlen példa: ez az energiamennyiség ISO darab, nálunk használatos SS lóerős traktort kerek egy esztendőig képes üzemben tartani. Egy esztendő alat azt értjük hogy egész éven át megállás nélkül működik a motor. Mindezt egy gramm tömeg végzi! Egy kis papírszelet, egy pár csepp víz, 3 borsószem,egy vékony szál ibolya, egy pici sárszem a cipőnkön, akármi, ezekkel egyenlő súlyban De melyik anyag sugárzik és átalakítható-e a sugárzás munkává? Jelenleg az urán legsugárzóbb faját kutatják végig a Földben, és sugárzóképességét atommáglyákban fokozzák azáltal, hogy az uránrudaka megfelelő beágyazásban sorban egymás közelébe helyezik, úgy, hogy kirepülő részecskéikkel állandóan bombázzák egymást, s azután az akivá vált felőle üket leválasztják és tárolják. Több kiló ilyen anyag képes a 100 millió fokos és 100 millió atmoszférás robbanásra Ez azonban igen hosszadalmas, veszélyes ás bifba átlásd késtséges vállalkozás. a gysfenrW as1 «wrt»#"* Imgy ezeket az erősen sugárzó anyagokat inkább a többi anyag aktivizálására kell használni. Ha az atommáglyába mérsékeltebben bomló, vagy egyáltalán nem boruló anyagokat veszünk az uránrudak közelébe, a bombázó hatásra bizonyos idő alatt elérnek egy olyan fokot, hogy az energiafejlődés megfelel egy gép előírt hajtóerejének, de már urán nélkül is megy a sugározta';'!?! A cyklo- és szinkrotronokban 100 és 1000 millió voltos feszültségekkel bármilyen elekromos részecskéket is fel tudnak gyorsítani úgy, hogy bombázásuk ugyan, olyan, sőt erősebb sugároz atú hatású. Tehát minden anyag sugárzóvá tehető és végeredményben hidrogénig bontható. A fejlődött hő pedig könnyen alakíható munkává. Mit jelent számunkra az atomerő? Felszabadulást, a munka gépies része alól: a munkaerőt úgyszólván „ingyen" adja a természet, a nehéz munkáit mindenüt felváltja a gép, az ember építője, ellenőrzője lesz a gépeknek. Az atomerővel elindíthatjuk rakétáinkat a világűrbe, közvetlen kapcsolatba léphetnek más égi cegekkel. Az élelmiszerellátást korlát nélkül fokozhatjuk, mert a sugárzó anyagoknak olyan képességei is vannak mint a növények zöldjének (klorofil), a Nap sugárerejének lekötésével vízből és ásványi anyagokból szerves vegyületket * alkotnak, tehát élelmet. Ezzel az erővel a Föld területén is nagy változásokat tudunk elém: természet Célszerű, átalakitásása. A* étellel, orvossággal a «tervezetbe jut'tatwt* sugárzó anyagé* lehetővé :«tfc • szervezet '«tjét ti hmfineteM % ««rm* mr*r?VMwWV. a betegségek lefolyásának pontos megismerését s igy az élet minél egészségesebbé és hosszabbá tételét. Kiderítettük a csillagok életfolyásá’: a Napokban másodpercenként sokszáz millió és billió tonna hidrogén alakul át héliummá és nehezebb anyagokká, s az atomsúlyaik közti hőkülönbözettöredék alakul át sugárzó hővé. a természetben tehát nemcsak bomlás folyik, de hatalmas építőmunka is: könnyebb anyagból nehezebb! Ezt az építőmunkát már az ember is végzi! A legsúlyosabb anyaroka* már úgy tudja besugározni, hogy a besugárzott részecskék bentmaradnak (főleg neutronok) és így egy újabb, nehezebb anyagot állítanak elő. a természetien eddig talált 90 elemet további 7 elemmel sikerült szaporítani. Ez már a természetnek lényegében való irányítása. Van-e hát hatalmasabb, bámalyosabb erőáss atómnál ? Van. Az ember. A cisztánlátás, a bátorság, a szeretet embere. A közösség, a béketábor embere Az atom az ember kezében van. Az embereiken, az egész emberiségen múlik, hogy ezt a roppant energiát, amelynek nyomán belsámadlan, jólét, boldogulás, egészség fakadhat — az emberiség hasznára forditák. Az emberiségen múlik, hogy az atom ne válhassék a háború ördögeinek, a pusztításnak s a rombolásnak eszközévé. Az emberiségen múlik hogy az atomenergiát lemrőközi ellenérzés alá helyezzék, ahogy azt a békeszerle emberiség alá kifejezve a Szovjet nyilaskért javasolja. «.S ton elemér A Faluszinház egyévi mérlege Alis egy hétt ezelőtt hallgattam a győri rádiót, amely Vas megye életéről adott rövid közvetítést. Különösen megragadta fegyelmemet, amikor a következőt mondotta: „A Faluszinház egyre inkább a megye kulturbázisává válik"*. A rádió már régen tánczenét közvetített, amikor én még ezen gondolkodtam. Érdekes gondolatokat ébresztett bennem a közvetítés e néhány szava. Eszembe jutott és lezajlott előttem rövid néhány perc alatt az 1953-as esztendő összes küzdelmével, örömével. Az az esztendő, amelyben egy-két hét kivételével állandóan itt tartózkodott a megyében a Faluszínház valamelyik együttese. Vas megyének, Szombathelynek nincs állandó színháza, s ezért különösen nagy örömet, valamint segítséget jelentett együtteseink szereplése. Ha visszatekintek erre az esztendőre, bátran mondhatom, hogy eredményekben gazdag esztendő volt.. Műsoraink is hozzájárultak a kormányprogrammban kitűzött cél, a dolgozók kulturális igényeinek mind magasabb színvonalon való kielégítése megvalósulásához. Emellett elmondhatju azt is, hogy valóban otthont kaptak a színészek Vas megyében. A Faluszínház szombathelyi művészotthona második otthona lett minden művésznek. Számtalanszor hangzik fel ajkukról: „Hazajöttünk." Egy év mérlege az, ami most előttem van. Feltűnnek gondolatban a megye kis községei, ahol örömmel és lelkesedéssel fogadták minden egyes alkalommal együtteseinket. A megyében a Faluszínház tíz társulata játszott az elmúlt évben. Szebbnél-szebb és tartalmasabb színműveket mutattunk be, amelyeket megkedvelt a megye dolgozó népe. Különösen nagy népszerűségnek örvendett: . ..Szabad szél, az ,.Amerika hangja", a „Nem magánügy", a „Liliomfi", a „Tűzkeresztség" a „Vidámvásár", stb. Összesen 220 előadást tartottunk, amelyet50 ezer ember tekintett meg. Egyegy-egy előadást átlagosan 240 dolgozó nézett meg. Álljunk talán itt meg egy pillanatra. Kétszáznegyvenöt. Milyen kevés... gondolják néhányan Ezért szeretném hozzáfűzni, hogy ezek olyan kisközségekben vettak, mint Rátót, Ispánk, Salküveskút, Kanotapuszta, s lehetne még néhányat felsorolni. Elmondahatjuk, hogy a Faluszínházat megszerette a megye dolgozó népe. Erről tanúskodik a Faluszínház Vas megyei Titkárságához érkező levelek száma, valamint az a fogadtatás, amelyet a községekben a művészek kapnak. Méltán érdemlik meg művészeink ezt a szeretetet. Fáradhatatlan, önzetlen, áldozatkész munkásai a kultúra terjesztésének. Szeretik azért is a Faluszínházat, mert műsorpolitikájában — bár itt még van kívánnivaló — igyekszik szórakoztatót, vidámat adni. Dolgozó parasztságunk és a megye dolgozó népe is nagyon szereti és kedveli a zenés színműveket. Azonban, ha az elmúlt év mérlegét nézzük, azt tapasztaljuk, hogy mindjobban megkedvelik a drámát is. A „Nem magánügy*", a „Liliomfi“, az „Amerika hangja" osztatlan sikert aratott a megyében. Helyes volt színházunk vezetőségének és dramaturgjainak bátor és kezdeményező munkája ezen a téren. Joggal vetik azonban fel és neheztelnek dolgozóink, hogy kevés új magyar színművet láttak ebben az évben. S ez a felvetés egyben bírálat a magyar írókhoz, dramaturgokhoz. Ezért kell sokkal bátrabban nyúlni a magyar íróknak, színházi dramaturgoknak mai életünk kacagtató, - derűs oldalához, életünkezernyi szépségéhez, s így bemutatni az eredményeket és hibákat egyaránt. Most talán még néhány szót arról, hogy színházunk vezetősége, igazgatósága, látva a hibákat, mit akar tenni azok kijavítása érdekében. Először is igyekszünk mindinkább szórakoztató színműveket bemutatni, így januárban előadásra kerül Csizmarek Mátyás: „Borjú“ című műve, továbbá az „Amerikai tragédia“', a ..Tamás bátya kunyhója", a „Bodzaliget“', a ..Ki a hibás", stb. című darab. Már folynak a próbák, lelkesen készülnek a színészek. Természetesen akadnak olyan hibák is, amit csak a fejlődés révén kötbéreim hónap múlva tudunk kijavítani. Azonban minden igyekezetünk azon lesz, hogy a megnövekedett igényeket kielégítsük. Ehhez kérjük a továbbiakban is a népművelési szervek, a tanácsok segítségét. Gordon Vilmos, az Állami Faluszínház V»« megyei titkára 7