Vasmegye, 1954. április (10. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-01 / 77. szám

A gazda számlát nyújt be cselédeinek .­e K­oreában — mint tudjuk, im­ már több mint féléve — fegyvernyugvás van. Az április 26-án Genfben kezdődő tanácsko­zás lesz hivatva ezt az állapotot valódi békévé változtatni. Az el­telt időben, nem számítva a ko­reai háború három évét, minden­­kinek, s elsősorban a hadviselő feleknek módjuk volt levonni a tanulságokat, következtetéseket, s nem utolsó sorban számot vetni azzal a hatalmas ember- és anyag­­veszteséggel, amelyet a háború pusztításai okoztak. Úgy látszik, az Egyesült Álla­mok is megcsinálta a mag­a szám­adását erről. Persze azokat, akik­nek érdekében ez a háború folyt, s akik tízezer kilométeres távol­ságban nyugodtan és biztonságo­san ültek — meggyőződésük sze­rint ~~­ minden baktérium- és na­­palmbombától védetten­ a mono­polistákat­ elsősorban nem az emberveszteség érdekli. Mit szá­mít nekik az, hogy néhány száz­ezer egyszerű amerikaival keve­sebb van, hogy özvegyek és ár­vák maradtak utánuk- Az meg még kenőbbé érdekli őket, hogy a koreai háborúba belehajszolt, úgynevezett ENSZ-tagállamoknak­ milyen emberveszteségeik voltak. Nekik egy a fontos: a pénz, az arany, a meggazdagodás.­­ S­ miután erkölcsileg és kato­nailag csúfos kudarc érte az Egyesült Államokat ebben a há­borúban, anyagilag akarják men­teni, ami menthető. Számlát állí­tottak ki az egyes ENSZ-tagálla­­mok részére arról az összegről, amelyet az illető államok had­testjeinek ellátására a háború évei ala­tt költöttek. Görögország­nak 6 millió dollárt, vagyis 200 millió drachmát kell fizetnie a koreai görög expedíciós hadtest háború alatti ellátásáért. S vár­jon hogyan fogadták a számlát Görögország vezetői? Kaneliopu­­losz hadügyminiszter kijelentette, hogy hajlandók megfizetni a kí­vánt összeget. A görög nép megdöbbenését és felháborodását a görög kormány e magatartása miatt az Eleftheria című görög lap így fejezi ki: ,,Mi­lyen logika alapján követeli az Egyesült Államok Görögországtól hogy fiainak kiontott vérén kívül még 200 millió drachmát fizessen saját részvételéért abban a­ ko­reai háborúban, amely végső fo­kon az Egyesült Államok értel­metlen ázsiai politikájának kö­vetkezménye volt?“ Logikát keresni persze nem le­het az Egyesült Államoknak ezen cselekedetében, mint ahogy nem lehetett, akkor sem, amikor a 28. szélességi fokon átlépve háborút provokált. Az egyedül logikus most már az lenne, ha a genfi értekezleten az Egyesült Államok és Dél-Korea oldalán a hadvise­lésben részvevő államok képvise­lői arra kényszerítenék — népeik ’kívánságának megfelelően — az Egyesült Államokat, hogy végle­gesen és a világbéke érdekei szempontjából rendezzék a ko­reai kérdést. Ezzel elejét vennék, hogy Washington urai ilyen vá­ratlan számadásokkal lepjék meg őket. A termelőszövetkezet növénytermesztési brigádvezetője Koksa János elvtárs­sal, az ölbői Petőfi ter­melőszövetkezet növény­­termesztési brigádveze­tőjével járjuk a határt. Arról beszélgetünk, va­lójában mi is a brigád­vezető szerepe a terme­lőszövetkezetben. Három éve annak, hogy Koksa János elv­társat megválasztották a termelőszövetkezetben növénytermesztési bri­gádvezetőnek. Akkor mindössze 300 holdnyi földön gazdálkodott a termelőszövetkezet. Azó­ta négyszeresére nőtt a terület. — Nagyszerű munka ez, de sok fáradsággal jár — mondja Koksa elvtárs. — 1200 holdnyi szántóföldön gazdálko­dunk és gyalog bizony elég bejárni a termelő­­szövetkezet földjeit. Koksa elvtárs pedig gyalog járja a termelő­­szövetkezet nagykiterje­­désü földjeit. Az imént a hegyidülőben volt a traktorosoknál. Egy fél­órára pedig a fogatoso­­kat látogatta meg a ha­tár innenső részén, ahol a burgonya alá készítet­ték a talajt. Koksa elvtárs azzal vonta magára a figyel­met, hogy tervszerű munkát honosított meg a termelőszövetkezetben. Egy hétre előre­ elkészí­ti mindig a brigád mun­katervét és aszerint dol­goznak a fogatosok, gya­logosok. — A múlt években rájöttem, hogy sok baj származhatik abból, ha nincs előre meghatároz­va a teendő, mert ak­kor könnyen előfordul, hogy délelőtt 10 órára már elfogy az egyik táb­lában a munka s akkor kilométerekre kell gya­­logolniok a tagoknak egy másik dűlőbe. A leg­több hiba abból adódott, hogy nem tudták a ta­gok, milyen más mun­kába fognak délután és így szerszámokat kellett kihozatni a mezőre, vagy a rosszabbik eset­ben maguk hazamentek érte. Koksa elvtárs minden héten a termelőszövet­kezet igazgatósága elé terjeszti a brigád tervét. Ebben nemcsak a sa­ját elgondolása, hanem a tagok javaslata is bennfoglaltatik. Javasol­ták például a brigádta­gok, hogy a fogatosokat osszák be a növényter­mesztő brigád mellé, mert így sokkal eredmé­nyesebb lesz a munká­juk és nem járnak-kel­­nek a saját fejük után a határban cél nélkül. Most a fogatosok is a növénytermesztési bri­gád munkáját segítik állandóan. A burgonya­földön Németh Károly és Simon József fogatos elmondja, hogy annyi munkájuk lesz itt, hogy egész nap eltart.­­ Máskor az volt a baj, hogy minden foga­tot egy helyre irányítot­tak. Mer egymástól alig tudtak dolgozni. Dél felé már felkerekedtek és a határ másik részén kötöttek ki. Nekünk is jobb így, mert pontos munkát végezhetünk és versenyezhetünk is azon, melyikünk ér el több eredményt. Meg is látszik a ter­melőszövetkezet munká­ján a tervszerűség meg­honosítása. 230 hold ta­vaszi kalászost vetettek el már a szövetkezetben. Egy-egy vetőgéppel át­lagosan naponta hat ka­tasztert vetettek. Most már a cukorrépa és a burgonya alá készítik a földet a fogatosok és a napokban megkezdik a burgonyaültetést is.­­ Úgy mondhatnánk, hogy a brigádvezető fel­adata összehangolni az egész tagság munkáját a mezőn — folytatja Kok­sa elvtárs. — Ezért is készítem el mindig egy hétre előre a munkater­­vet, hogy minden tag tudja a feladatát. Örömmel újságolják a tsz-tagok: amióta meg­kezdték az idén a vetést, még nem fordult elő egyszer sem, hogy ösz­szevisszaság lett volna a munkában, mint ez más­kor gyakori volt. A trak­torosok is a legjobban segítik a termelőszövet­kezetet. Három tsz-tag traktoros segíti a tsz tagjainak munkáját. A három traktor még egyetlen egyszer sem állt üzemzavar miatt a tavaszi munkában. Kok­sa elvtárs elmondja azt is, hogy a traktorosokat is naponta megkeresi Nemcsak a munkájukat ellenőrzi, hanem már előre közli velük, hogy a következő nap melyik táblában foghatnak munkához. Azt is tudo­másukra hozza, hogy a termelőszövetkezet az üzemanyagot milyen idő­ben és hol szállítja a gé­pekhez. A növénytermesztési brigádvezető mindig nagy figyelemmel kíséri a tagok javaslatait, s a sok tapasztalattal rendel­kező tagokat saját kéré­sükre olyan munkakör­be állítja be, ahol a leg­jobban dolgozhatnak. Koksa János elvtárs búcsúzóul megjegyzi még, hogy más termelőszö­vetkezetek brigádveze­tőivel szívesen verse­nyezne, hogy azok is a lehető legjobban bizto­sítsák a munkálatok tervszerűségét, a termés­hozam növelését. Tervfelteljesítés­­ a több textiláruért Az első negyedévben az ország számos kendergyára nem teljesí­tette tervét, ez több kenderfonó és feldolgozó vállalat munkáját is akadályozta. A Dunántúli Rostkikészítő Vál­lalat dolgozói elhatározták, hogy a kendergyárak segítségére siet­nek, s terven felül végzett mun­kával járulnak hozzá, hogy a kenderfonó és feldolgozó vállala­tok zavartalanul végezhessék munkájukat, teljesíthessék tervü­ket, ezzel több textiláruval lát­hassák el a dolgozókat. Ezért a pártkongresszus tiszteletére vál­lalták az üzem dolgozói, hogy áp­rilisi tervüket 10 százalékkal túlteljesítik. ,A felajánlás végrehajtásában fontos szerepük van az áztatok­­nak, akik a feldolgozás első mun­kafolyamatát végzik. A tavaszi napsütésben szorgal­masan dolgoznak Filácz László áztatóbrigádjának tagjai, a Rost­kikészítő szántóterületén. A bri­gád tagjai a megáztatott és ki­száradt kenderkévéket szállít­ják és rakják kazalokba. Az üzembe bekerülő nyersanya­got először 54 négyzetméteres áz­tatócellákban, 26—32 fok hőmér­sékletű vízben 72 óráig áztatják. Amikor kiszedik a vízből, kihord­ják megszáradni. Megfelelő szárí­tás után ismét kérékbe kötik, így kerül a törőgépre, majd a ti­­lóba. Az áztatás nemcsak a fel­dolgozás első állomása, hanem a legnehezebb munka is. Ezt csinálja Filácz László bri­gádja. Varga Károly, a brigád egyik tagja a kocsi tetején rakja sorba a beszállítandó anyagot. Gyakor­lott mozdulatokkal végzi munká­ját. Már tavaly is Filácz elvtárs brigádjában dolgozott. A brigád valamennyi tagjának véleményét fejezi ki: — Életszínvonalunk csak akkor emelkedik, ha magunk is kivesszük részün­ket a termelésből. Tavaly átlag 1300 forintot kerestünk havonta, az idén még többet akarunk ha­zavinni. Erre minden lehetőség megvan. Minden mázsa terven fe­lül megáztatott len vagy kender után egy forint 40 fillér prémiu­mot kapunk, ez szépen növeli ke­resetünket. Ezért mindent elkö­vetünk, hogy az áztatócellák gaz­daságos kihasználásával minél több jobb minőségű áztatott anya­got adjunk a törő és tiloló üzem­résznek, így még kiválóbb minő­ségű félkészáruval tudjuk ellátni a kenderfonó és feldolgozó válla­latokat. Filácz elvtárs így beszél: — Az elmúlt évben országosan elsők voltunk az áztatóbrigádok között. Most is azon vagyunk, hogy elsők legyünk. Egy áztatócellába az előírt 51 má­zsa helyett 56 mázsát áztatunk. A brigádban több új dolgozó van, akik még nem vettek részt ilyen munkában. Azért az ázta­­tásban tapasztalt dolgozókat osz­tottak be az új dolgozók mellé. Filácz elvtárs maga is gazdag ta­pasztalatokkal rendelkezik, nem­hiába kapta meg a sztahanovista címet. Tapasztalatait, jó munkamódszereit rendszeresen átadja brigádja tagjainak. A szárítótér másik oldalán fürge női kezek kötik kévékbe a már kiszáradt kendert. Itt Né­meth Ilona brigádja dolgozik. A brigádtagok szorgalmasan hajla­doznak, egyre kevesebb lesz a té­ren a felállított kendercsomó. A női dolgozók is érzik pártunk és kormányunk fokozott gondosko­dását, ők is munkaruhát, gumi­csizmát és gumikesztyűt kaptak az idén. Az áztatóbrigád tagjai nemrég kezdték meg az áztatást, de máris szép eredményt értek el. Eddig 2000 mázsa anyagot áztattak meg. Most lelkesen küzdenek kon­gresszusi felajánlásuk valóravál­­tásáért. A sárváriak vezetnek a lövészversenyben Friss landu­lerfel folyik megyénk területén a pártunk III. kongresz­­szusa tiszteletére rendezet­t ifjúsági lövézverseny. A járások között az első helyen a sárvári áll. Ebben a járásban idejében és helyesen fogtak hozzá a lövészverseny megszervezésé­hez. A járás területén egyes fiata­lok igen szép eredményeket értek el. G. Tóth Antal öt lövésből 45 táregységet, Horváth István, (káldi állami gazdaság) 43 köregységet szerzett. A Szabadságharcos Szövetség c sár­­vári járási bizottságához hasonlóan, a szombathelyi járási bizottság is széles aktívahálózat bevonásával, az ifjúság aktivitásával ért el jó helye­zést, úgyhogy a versenyben erősen megközelítette a sárváriakat. A Mezőgépgyárban Németh Gyula, az öntöde Május 1 brigádjának veze­tője brigádjával együtt versenyre hívta az üzemben lévő többi bri­gádot a minisztertanács határozatá­nak végrehajtására, hogy minél több gépet adjanak mezőgazdaságunk­nak. A tervet brigádja minden nap túl teljesí­ti. Nem feledkeznek meg azonban a lövészetről sem. Vállal­ták, hogy az öntöde fiataljai ápri­lis 2-ig befejezik az ifjúsági lö­­vészversenyt, s a jó eredményt el­érőket dicsőségtáblán népszerűsí­tik. Megfogadták továbbá, hogy az ifjúsági lövészversenyen kitűnt ki­váló lövőkből állandó versenycsapa­­tot szerveznek, amely majd a további versenyeken is részt vesz. Vállalásaik között szerepel még, hogy a párt­­kongresszus tiszteletére az üzem va­lamennyi fiatalját, megnyerik a Sza­badságharcos Szövetség céljainak, továbbá, hogy segítik a 100 száza­lékon alul termelő fiatalokat. A kőszegi és szentgotthárdi járási bizottság is mutathat fel eredmé­nyeket a lövészverseny megszervezé­sében. A vasvári járásban viszont nagy hiányosságok vannak. A versenyki­írást az alapszervezetek máig sem kapták meg, pedig a fiatalok már várják, hogy részt vehessenek a ver­senyben. Az MSzHSz járási bizott­ságok kérjék a DISz bizottságok se­­gíttségét, s adjanak mindenhol lehe­­tőséget a lövészverseny megtartásá­hoz. Jándzos Lajos Üzemeinkből jelentik a kongresszusi versenyről 83 MÁZSA SZENET takarítot­tak meg márciusban Somorjai Fe­renc, Pósfac István és Bárdosi Já­nos, a szombathelyi Gázgyár­ dol­gozói. Az üzem márciusi tervét március 24-én, negyedévi tervét pedig 26-án teljesítette. ★ A SZTAHANOVISTÁK segí­tik a gyengébb dolgozókat a szombathelyi Cipőgyárban, mint erről Tóth István József elvtárs beszámol levelében. A Petőfi alja­kör 11 sztahanovistája rendszeres segítséget nyújt a kör többi dol­gozójának. Ennek is jelentős ré­sze van abban, hogy a körön ja­vult a cipők minősége. A Dózsa­kor élenjáró dolgozói is patronál­ják a gyengébbeket. Itt Balázs elvtárs segédművezető és Horváth József tűnik ki. 27 EZER MÉTER textilárut adott tervein felül márciusban a szombathelyi Pamutipar. Az üzem dolgozói az előírt 85 százalék he­lyett 89 százalékban gyártottak elsőosztályu terméket. Különösen jó munkát végeztek a szövők. Ko­mán Dezsőné 118 százalékos át­lagteljesítmény mellett elsőosztá­­lyu minőséggel dolgozik. Gacs Józsefné, Nagy Istvánné, Iszak Jánosné is kiváló minőségű ter­méket gyárt és normáját maga­san túlteljesíti. VERSENY FOLYIK az ország közlekedési és szállítási üzemei között. Ebben a versenyben a legutóbbi értékelés szerint a szombathelyi XII. sz. Autójavító Vállalat dolgozói vezetnek, áruter­melési tervüket 127 százalékra tel­jesítették. Az üzem dolgozói a kongresszus tiszteletére két teher­kocsit terven felül megjavítottak. Kiváló munkát végzett Galankó Lajos és Stiber László, akik átlag 170 százalékos teljesítményt értek el. A VAS MEGYEI FAIPARI Vállalat asztalosipari részlegénél dolgozó Gál József a kongresszus tiszteletére megfogadta, hogy 137 százalékra teljesíti tervét és csak elsőosztályú munkát végez. Ezzel szemben 170 százalékot ért el, s kifogástalan munkájának minősé­ge. A kefebehúzóknál Hedrich Salamonná 201 százalékos teljesít­ményével tűnik ki. Az árukészítők között Takács Etel 160 százalékra fokozta átlagát. A seprűvarrók versenyében Gelencsér János ve­zet, aki rendszeresen 200 százalék felett teljesíti normáját. MÁRCIUS 27-én teljesítették negyedévi tervüket a szombathe­lyi Fűrészüzem dolgozói. Különö­sen jó munkával járult hozzá eh­hez az eredményhez Molnár Já­nos és Barabás Endre keretfüré­­szes, akik 165 százalékos átlagot értek el. Nem sokkal marad el tőlük Németh István és Bendi István keretfürészes sem. ők 152 százalékra fokozták átlagukat. Csapó Istvánné brigádjának ered­ménye 152 százalék. Szakonyi Imre vagonleterhelő brigádja is jó munkát végez: 161 százalékra nö­velte átlagteljesítményét ★ ★ ★ •ir A­ VAS MEGYE ELINTÉZTE Vincze József, a meggyespusztai állami gazdaság dolgozója azzal a panasszal fordult szerkesztősé­günkhöz, hogy ebben az évben gyermekei után nem kapta meg a családi pótlékot, pedig egy év­re újból leszerződött a gazdaság­hoz. Szerkesztőségünk a levélíró pa­naszát továbbította az SzTK-hoz azzal a kéréssel, hogy az ügyben sürgősen intézkedjenek. A napok­ban arról kaptunk értesítést, hogy Vincze József részére visszame­nőleg is kiutalták a családi pót­lékot ★ Szentgotthárdról Horváth Ká­roly dolgozó azt írta levelében, hogy a fogászati rendelés nem rendszeres. Előfordul az is, hogy egyáltalán nincsen, pedig sok dolgozónak szüksége lenne rá. Az ügyben eljártunk és pár napja a megyei tanács egészségügyi osz­tálya arról értesített bennünket, hogy a szentgotthárdi fogszakor­vos betegsége miatt nem rendel­het, de hogy a dolgozóknak ne Szombathelyre kelljen a fogászat­ra járni, Polczer Györgyné kör­mendi fogorvost bízta meg azzal, hogy hetenként kétszer tartson fogászati rendelést Szentgotthár­­don a dolgozók részére. 1954 ápr. I. Csütörtök: 3*

Next