Vasmegye, 1954. május (10. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

II MEDOSZ feladatai a mezőgazdaság fejlesztésében Soha nem állt olyan nagy és megtisztelő feladat a mezőgazda­ság dolgozói előtt, mint most, ami­kor pártunk és kormányunknak a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozata nyomán egész népünk ügyévé vált a mezőgazdaság fel­virágoztatása. Ez a megtisztelő fel­adat nagyobb felelősséget követel a MEDOSZ szervezeteitől is, ame­lyeknek a programm végrehajtá­sában az első vonalban kell har­colniuk. MEDOSZ-szervezeteink a téli választások során nagymérték­ben megerősödtek, megyénk­ben mintegy 2000 aktíva dol­gozik a MEDOSZ-szerveze­­tekben. 83 különböző társadalmi bizottság van arra hivatva, hogy elősegítse dolgozóink sokoldalú problémái­nak elintézését, gondoskodjék a munka- és egészségvédelemről. Megvan az alapja annak, hogy a MEDOSZ üzemi szervezetei ered­ményesen elvégezzék feladataikat. Ezeket a feladatokat részleteiben megvilágítja a SzOT elnökségé­nek 1954 március 27-i határozata a MEDOSZ munkájával kapcsolat­ban. A kongresszusi munkaverseny a MEDOSZ-hoz tartozó üzemek dol­gozóinak mintegy 80 százalékát mozgósította, s már eddig is szép eredményeket hozott. Sok tenni­való van azonban még atekintet­­ben, hogy ne csak a mennyiségre irá­nyuljanak a vállalások, ha­nem a termésátlagok emelé­sét eredményező talajművelés­re, növényápolásra, a megfele­lő talajerőfokozásra. Úgy, mint a kecski állami gazda­ságban, ahol Tompa György agro­­nómus vállalta, hogy megfelelő agrotechnikai eljárásokkal 180 mázsás répaitermést ér el. Vagy: a vönöcki állami gazdaságban Né­meth József tehenész brigádvezető a hozzá tartozó nyolc tehénnél a 7,9 literes fejési átlagot 8,5-re akarja fokozni. A sárvári Erdő­­gazdaság 55 ezer forint értékű megtakarítást vállalt, s már mái is teljesítette. Gondoskodjanak üzemi bizott- s­­ágaink arról, hogy az ilyen ver­senymozgalom célkitűzései széles körben ismertté váljanak. Biztosítani kell a verseny rendszeres értékelését, az eredmények nyilvánosságát, erre használjuk fel a bizalmi­ak élő agitációját, a verseny­táblákat, hangoshíradókat, röp­lapokat. Fel kell dolgozni az élenjáró dol­gozók munkamódszereit, s ezek széleskörű elterjesztéséről is gon­doskodjanak szakszervezeti akti­vistáink. Fontos feladatuk az üzemi bi­zottságoknak, hogy nevelő mun­kával elősegítsék a munkafegye­lem megszilárdítását a mezőgaz­dasági üzemekben. Széleskörű mozgalmat kell kibontakoztatnunk a munka­idő jobb kihasználására, a legszigorúbb takarékosságra. Vonják felelősségre azokat, akik pocsékolják az üzemanyagot, a szerszámokat, nem tartják rend­ben a gépeket, ezzel súlyos káro­kat okoznak népgazdaságunknak. Egy percre sem szabad megfe­ledkeznünk s arról, hogy a dolgo­zókról való gondoskodás elvá­laszthatatlan a termeléstől. Külö­nösen most, a nyári munka meg­indulása előtt fontos feladata a MEDOSZ-szervezeteknek, hogy felkészüljenek a balesetek meg­előzésére. Rendszeresen ellenőriz­niük kell a munkavédelmi beru­házások felhasználását. Ellenőriz­zék, hogy a mezőgazdasági üze­mek vezetői gondoskodjanak a munkavédelmi felszerelésekről, védőruhákról, a dolgozók munka­­védelmi oktatásának megszervezé­séről különösen az új dolgozók kö­rében. Ezeknek a feladatoknak a megoldására mozgósítsák üzemi bizottságaink a bizalmi csoportok­ban megválasztott munkavédelmi felügyelőket és a társadalmi mun­kavédelmi bizottságokat. Ne tűr­jenek meg olyan esetet, mint a rátóti gépállomáson, ahol üres mentőládával engedték ki a trak­torosokat. Gazdaságainkba most érkez­nek zömével az időszaki dol­gozók. Sok függ attól, milyen szálláshelyek várják őket. Követendő példa a kanotapusztai állami gazdaságé, ahol otthonosan berendezett szállásokkal várták őket. Ezzel azonban még nem szűnt meg az üzemi bizottság munkája. Az új munkásokkal ki kell egészíteniük az üzemi bizott­ságokat és a bizalmi hálózatot. A szálláshelyekre el kell juttatni a sajtót, könyvtárt kell berendezni, hogy a dolgozók helyesen tölthes­sék szabadidejüket. Példamutató munkát végez a dolgozók ellátása terén a kőszegi tangazdaság üze­mi bizottsága, amely felülvizsgál­ta az üzemi konyhát és a helyi le­hetőségek kihasználása alapján 1,50 forinttal csökkentették a napi étkezési költséget. Elő kell segíteniük üzemi bi­zottságainknak, hogy nyáron a mezőgazdaságban dolgozó nők nyugodtan végezhessék munkájukat. Megvan a lehetőség bölcsődék, napköziotthonok felállítására. Kezdeményezzék a gazdaságokban gyermekjátszóterek létesítését. Helyi anyagok felhasználásával, társadalmi munkával könnyen meg lehet oldani ezt a problémát. Segítsék elő a gazdaságok par­kosítását és ehhez kérjék a dol­gozók segítségét. A dolgozók szakmai képzettsé­gének növelése, ismeretterjesztő előadások szervezése ugyancsak fontos és szép feladata az üzemi bizottságoknak. A MEDOSZ szervezetei is csak akkor tudják eredményesen megoldani nagy feladataikat, ha kérik a pártszervezetek se­gítségét, támaszkodnak a gazdaságok szakembereinek munkájára, tudására. A mezőgazdaság fejlesztése a nép jóléte emelésének forrása, bő­séget, magasabb életszínvonalat teremt. Ezért harcoljunk a mező­­gazdaság felvirágoztatásáért, moz­gósítsuk erre az egész szakszer­vezetet, minden tagot, a mezőgaz­dasági üzemek valamennyi dolgo­zóját, Lakics Lajos, a MEDOSZ Vas megyei bizottsá­gának elnöke ☆ KOMMUNISTÁK AZ ILLEGA­LITÁSBflH ☆ Rózsa Ferenc A „Kommunisták az illegalitásban" rovatunkban ma Rózsa Ferenc elv­társnak, a „Szabad Nép­“ első szer­­­kesztőjének, a magyar kommunista mozgalom egyik nagy mártírjának kosi életét ismertetjük. A Központi Vezetőség egy-két­­tagján kívül senki sem tudta a nevét, senki sem ismerte a lakását. Munkatársai csak illegális nevén is­merhették meg és csak így vált le­hetségessé, hogy 10 éven keresztül meg tudta őrizni szabadságát, el tudta kerülni a lefogásokat a párt legsúlyosabb üldöztetéseinek idején. ,,A konspirációban nincs 99 száza­lék! A rendőrség kopói iránti elővi­gyázatosságnak 100 százalékosnak kell lennie.“ Ez volt Rózsa Ferenc tanítása és nála tökéletesebben még senki nem konspirált, senki éberebben nem vigyázott a Magyar Kommu­nista Pártra. Zágrábban és Budapesten végezte­­középiskoláit, majd Drezdában járt főiskolára. Egész nyáron dolgozott, hogy tandíját megkeresse. A drez­dai főiskolán akkor már készülőd­tek a fasiszták. Rózsa elvtárs egy szocialista diákcsoport vezetője lett, előadásokat tartott, harcba vezette kis csoportját 1931-ben építészmérnök lett. Haza­jött Magyarországra és azonnal be­kapcsolódott a munkásmozgalomba. Döntő hatással volt fejlődésére Ri­chárd bátyja, aki mint régi forradal­már, ekkor már megjárta a magyar reakció börtöneit. Az ő irányítása alatt vált kommunistává, T­­echnikai tudásán mérnöktársai nagyra tartották. De példa­képe volt annak is, hogyan kell megteremteni az értelmiségi és fizi­kai dolgozók egységét. Megtalálta a módját annak, hogy az építkezésnél, melyet vezetett, felvegye a kapcsola­tot az épületen dolgozó építőmunkás elvtársakkal. Irányította mozgalmi munkájukat, nevelte őket a harcra anélkül, hogy azok sejthették volna, hogy a Kommunista Párt egyik veze­tőjével van kapcsolatuk. Amikor munkatársai nevelőmunkája eredmé­nyeképpen kommunistákká lettek, utasítást adott beszervezésükre a MÉMOSz-ban dolgozó pártcsoport­nak, ő pedig a munkán tovább tar­totta velük a legális kapcsolatot és figyelte fejlődésüket. Az építőmunkás elvtársak mindig legközelebb álltak szívéhez és még mint a központi titkárság tagja, leg­fontosabb politikai irányító munká­ja mellett is vállalta a ■ MÉMOSz­­ban dolgozó kommunista csoport ve­zetését. ★ Számtalan mártírja van a ma­­gyar népnek, de talán egy sincsen köztük, akiről kevesebb lát­ható emlékünk volna, mint Rózsa Ferencről. De ha látható műveiben nem is kristályosodott ki munkája, magában érzi őt mindenki, aki vala­ha együtt dolgozott vele. Pártépítő munkája, politikai irányítása jelen­tősen hozzájárult ah­hoz, hogy a Ma­gyar Kommunista Párt élt, dolgozott a legnehezebb idők alatt, hogy veze­tői nevelődtek ki és hogy az első adandó alkalommal képessé vált pár­tunk arra, hogy iránytmutató és ve­zető tényezője legyen az országnak. Egyetlen ma is élő műve a „Sza­bad Nép“, amelynek egyik alapítója és első szerkesztője volt. Az ő gon­dolata volt, hogy pártlapunkat ,,,Sza­bad Nép' ’-nek nevez­zük, dokumentál­va ezzel azt, hogy a Hitler-fasizmus elleni háború időszakában a Magyar Komunista Párt az egész magyar nép szabadságáért az élen küzdő párt lett. Rózsa Ferenc elvtárs politikai írásai megsemmisültek, ő maga ille­galitásban élve, sohasem tett el egy sor írást sem. A párt titkos irattára — ahol a párt kiadványait gyűjtöt­ték — egy szénrakás alatt átvészel­te az ostromot egy budai kis ház­ban, az ostrom után azonban a szén­rakással együtt eltűnt. De azok a párttagjaink, akik olvasták az 1939 és 1942 között megjelent pártkiad­ványokat, emlékeznek tiszta okfej­tésére, magas színvonalú és mégis minden munkás számára érthető egy­szerűséggel megírt politikai helyzet­értékelésére, útmutatására. Hazatérése után, 1932 és 1934­­■ között propagandavonalon dolgozik Irányítja a „Kommunista’' című újság szerkesztőbizottságát, ri­porterként küldi ki őket a munkás­­gyűlésekre Csepelre, Angyalföldre, Újpestre. Maguk építik sokszorosító gépüket és éjjel sokszorosítják, amit­­nappal megírtak. 1935-ben már a területi bizottság összekötője, ő vezeti az ifjúsági munkát, a Kommunista Ifjúsági Szövetségeit is. Később részt vesz az egységf­ront-t­árgyalásokon. 1938-tól, a párt újjászervezésének kezdetétől egyik vezetője volt pár­­tunknak. Kiutazott Párizsba is, ahol megteremtette a titkos levél­beli érintkezést (részben kémiás leve­lekkel, részben képeslevelezőlapokba rejtett kicsinyített fotókópiákkal) a párt párizsi központi megbízottjával. A független, szabad, demol­ratim­us Magyarországért folytatott harc programmjának kidolgozásában oroszlánrésze volt. IV­agy marxista-leninista tudása •*­ ’ sohasem tette elbizakodottá, önhitta Munkástársainak véleményét minden kérdésben kikérte, mérlegelte, összevetette saját véleményével. A kollektív munka híve volt és ha konspirációs szempontok nem tiltot­ták, a párthatározatok meghozatala előtt súlyt helyezett azoknak mennél szélesebb testület előtt való megvita­tására. A hozott határozatok végre­hajtásában azonban megkövetelte a legteljesebb fegyelmet. A párt poli­tikai vonalának betartása felett ébe­ren őrködött, az elhajlásoknak, a a frakciós megnyilvánulásoknak meg nem alkuvó ellensége volt. Amilyen szigorú és kérlelhetetlen volt, ha a párt érdekeiről volt szó, olyan vidám volt mint magánember Hogy leplezze kommunista, illegális tevékenységét, sokat járt polgári tár­­saságba, ahol azonban szintén fel­használt minden alkalmat a felvilá­gosításra. 1942 májusában a Horthy—Szom­bathelyi—K­ál­lay háborús klikk meg­semmisítő csapást akart mérni a németellenes, nemzeti függetlenségi harc legkövetkezetesebb vezetőire, a kommunistákra. Megkezdődik a ma­gyar munkásmozgalom történetének legnagyobb tömegletartóztatása. ,,Ha elfognak, inkább válaszd a halált, minthogy árulóvá légy. Ha gyötörnek, ha akármilyen kínzásokat alkalmaznak, arra gondolt, hogy a pártnak élnie kell.“ Így búcsúzott el elvtársaitól, amikor a sorozatos letartóztatások miatt átmenetileg felfüggesztették a találkozókat. A nyomozás nemsokára eljutott hozzá. Május végén letartóztatták és az Andrássy-laktanyába szállították. A legkegyetlenebb hóhérok — Wayand doktor, a Juhász­testvérek — sem tudtak belőle egy szót sem kipréselni. Tudták róla, hogy vezető szerepe lehet, de a ter­helő vallomások ellenére sem vallott semmit. Mégis kipattant június ele­jére, hogy elnökölt a vezetőség egyik ülésén. Most már rajta keresztül akarták felgöngyölíteni az egész mozgalmat. Villanyozták, frissen re­szelt tormával telt zacskókat húztak fejére, éjjeleken át ütötték-verték. Egyetlen szót sem szólt. Július 7-én elveszhette eszméletét. Azt hitték róla, szimulál és tovább kínozták. Éjjelenként nem hunyta le a sze­mét, csak kiáltozott: „Előre, elvtár­sak, a vörös zászlóval! Föl a bari­kádra!“ 12-én elszállították a rab­kórházba ahol még aznap meghalt Több utca hazánkban meg a Szabad Nép nagy rotációs gépének felirata őrzi emlékét. És sokszáz munkatársa, aki továbbadja a jövő nemzedékeinek, amit tőle tanult. 5 ~ ~ * 1.084 máju­s 1. Szombat. Unger elvtárs a pártkongresszusra készül Egymást érik a tekerek Daraboshegy utcáin. Hogy miért folyik ilyen szorgalmas munka itt, arra könnyen lehet válaszol­ni. Megjavult az idő, s a gazdák pótolni akarják a rossz idő okozta elmaradást. Unger József elv­­társsal, a falu pártszervezetének titkárával is munka közben ta­­lálkozuz­k. Trágyáit hord a me­zőre. Nagy igyekezettel végzi munkáját, hogy minden tenniva­lót időben elvégezzen és nyugod­tan mehessen el Budapestre a III- pártkongresszusra. — Ha arra gondolok, hogy a pártkongresszusra megyek, nagy öröm és büszkeség tölt el — mondja. — Boldog vagyok, mert úgy érzem, hogy ott rólunk, dol­gozó parasztokról is sok szó esik majd. Amikor a megyei pártér­tekezletein megválasztottak kül­döttnek, boldogságom határtalan volt. Rögtön arra gondoltam, hogy én is felszólalok a kon­gresszuson. Elmondom, hogy mi, dolgozó parasztok milyen meg­elégedéssel fogadtuk pártunk jú­niusi, októberi, majd decemberi határozatait és minden igyekeze­tünkkel azon vagyunk, hogy mi­előbbi megvalósításukhoz pár­tunknak és kormányunknak ma­gunk is segítséget nyújtsunk. Unger elvtárs a megyei párt­­értekezleten is felszólalt. Akkor elmondotta, hogy nehezen lehet kapni kisgépeket, ekét, boronát és még több mást- Örömmel új­ságolja most, hogy az.ki akar, már vehet. Ez így is van. Ha nincs is nagy bőség belőle, azért mindig lehet kapni. Unger elvtárs öt év óta a daraboshegyi pártszervezet tit­kára. Azóta háromszor választot­ták meg újra. Szeretik a pártta­gok. Mindig elölj­ár a munkában és a beadási kötelezettség telje­sítésében. Kongresszusi felaján­lását április 18-ig teljesítette. Erre az időre a falu is eleget tett fél évi tojás- és baromfi­beadásának. 45 százalékra teljesí­tették egész évi sertésbeadásu­kat. A tejbeadással sem késik soha a falu. Jól halad Darabos­hegyen a mezőgazdasági munka is. A burgonya nagy részét már elültették. Unger elvtárs részben már a kukoricát is elvetette, a cukorrépáját pedig 1 hét múlva darabolni lehet. Szerdán este tartották meg a községben a párttagok április havi taggyűlésüket, amelyen megvitatták a mezőgazdasági munkák menetét, a pártélet problémáit és a május 1-i előké­születeket. Nagy ünnepünket, május elsejét a daraboshegyiek is méltóan akarják megünne­pelni. 30-án tábortüzet gyújta­nak, elsején pedig felvonulnak. Nem kis büszkeséggel mondja el Unger elvtárs, hogy faluja élenjár mind a beadásban, mind a mezőgazdasági munkák­ban. Ebben persze nem kis ré­sze van a pártszervezetnek, a népnevelőknek. A népnevelők maguk is példásan dolgoznak, azonkívül jó tanácsokkal látják el gazdatársaikat. Unger elvtárs kétszeresen meg­érdemli, hogy részt vegyen a III. pártkongresszuson. Megérdemli először azért, mert jó párttitkár, jó kommunista, másodszor meg­érdemli azért, mert jó gazda. Most már az a feladata, hogy alaposan készüljön fel a kon­gresszusra és ott mondja el me­gyénk dolgozó parasztságának véleményét a párt- és k­ormány­­ha­tároza­tokkal kapcsolatban, mondja el azokat az észrevétele­ket, amelyek megvalósításával még szebbé, boldogabbá lehet tenni dolgozó népünk életét. Szélesedik a tsz-ek könyvelésének patronázsmozgalma A termelőszövetkezetek köny­velésének megjavításáért a Me­zőgazdasági Szövetkezeti Bank mozgalmat indított megyénkben. Ezt követően egyre több vállalat könyvelője kapcsolódott be a patronázsmozga­lomba. Legújab­ban Winter Ede, a FÜSzÉRT szombathelyi főkönyvelője vál­lalta a kőszegi Petőfi tsz köny­velési munkájának patronálását. Ezzel huszonkettőre emelkedett a megyében a patronálásba be­kapcsolódó vállalati vezetős köny­­velők száma.

Next