Vasmegye, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-02 / 259. szám

Teljesítette vállalását a szombathelyi Uj­sset TSZ A november 7 és a tanácsvá­lasztások tiszteletére tett verseny­felajánlások terén Szombathely termelőszövetkezetei közül első­nek az Új Élet TSZ teljesítette vállalását. November elsejére egész évi bizottsertésbeadási köte­lezettségének 108 százalékra ele­get tett, de erre a napra vágó­marhabeadási tervét 112, tojásbe­­adási tervét 101 százalékra telje­sítette. Baromfiból 100, kukor­icá­ból, napraforgóból és burgonyá­ból is 100 százalékra teljesítette állam iránti kötelezettségét. Évi tejbeadási tervének még 95 szá­zalékra tett eleget a termelőszö­vetkezet. November 7 tiszteletére most arra tett vállalást a tagság, hogy jövő évi sertésbeadási köe­­­lezettségét az első félévben telje­síti. Horváth György méltán kapott dicséretet Horváth György levelezőnk, acsádi egyénileg gazdálkodó dol­gozó paraszt, a minap jelentette a tanácson, hogy teljesítette no­vember 7 és a tanácsválasztások tiszteletére tett vállalását. Az egyénileg dolgozó parasztok kö­zül elsőnek vetett el, elsőnek vé­gezte el a betakarítást, sőt azóta az őszi mélyszántást is befejezte. Horváth György nemcsak, mint régi élenjáró dolgozó paraszt, de mint a pártsajtó levelezője is példát mutat gazdatársainak. SZEMÜVEG - FÉLSZEMRE Nem új találmányról van szó. Még csak arról sem, hogy monok­lit­ kívánnék viselni. Az orvos há­rom hónappal ezelőtt közel­ távol­­látó szemüveget (bifucalis) ren­delt. Mintegy hat év óta csak ilyennel tudok dolgozni. A helyi OFOTÉRT átvette a megrendelést azzal, hogy értesít. Nem értesített, ellenben szemé­lyes érdeklődésemre a központi raktár költözködését és más „objek­tív" okokat emleget. Valami még­is történt: mintegy három héttel ezelőtt, megérkezett az üveg — az egyik szememre való... írtam az OFOTÉRT-központnak és kértem hogy most már a másik szememre is küldjék el az üveget. Még csak válaszra sem méltattak. Egyelőre a régi, összetákolt ke­retű szemüveggel vagyok kényte­len bajlódni. Fáj a szemem és esténként képtelen vagyok dol­gozni , hiszen ezért rendelt újat az orvos. Lóránt Béla hadviselő államoknak, hogy hala­déktalanul bocsátkozzanak tár­gyalásokba a demokratikus köz­vetlen béke létrehozásáért. A szovjet kormány csak olyan bé­két ír alá, amely az összes nem­zetekre jogos feltételek mellett vet véget a háborúnak. A szovjet kormány tehát megalakulásának első napjaiban tettekkel állt a béke ügye mellé, és ezt a tettet méltányolta megyénk haladó saj­tója is. November 16-án „A forradalom nyomán” című vezércikk elemzi az oroszországi eseményeket: „Az orosz forradalom mind messzebb viszi Oroszország népét ténykedé­seiben. A katonaság és a polgár­ság karöltve törtet előre azon az ismeretlen utón, melyet a cáriz­mus alatt megismernie nem lehe­tett. Törtet előre azon az utón, melyet, neki vezérei mutatnak: a szabadság felé, melyről fogalma sem volt az elnyomott orosz mu­zsiknak. Az a forradalom, mely ma már az egész nagy birodalmat hatalmába kerítette, egyengeti egyúttal a vágyva várt békének ma még nagyon sok akadállyal bővelkedő útját...” Nyrovember 25-én­­,A béke fe­­lé" című vezércikk írja többek között: „Amikor az angol politika alattomos utakon a cár ellen támadt, nem tudta, hogy a cinizmust teszi tönkre Oroszor­szágban. Az angol politika azt hitte, hogy nincsen más orosz nép, mint amely leborul a cár képe előtt, s ha ez a cár elmegy, a másik lesz a bálványa. Csak Ke­­renszkire, s efajta emberekre vodolt, s ezekkel csinálta számí­tásait. Lenin és társai Szibériában várták a szabadságot és ezek hoz­zák a békét, a nagy üdvözítő vi­­lágbékét.” November 30-án amszterdami jelentés alapján közli a Vas me­gyei Hírlap, hogy néhány nap alatt 30.000 angol hagyta el Oroszország területét. Mindösz­­sze 2000 angol maradt Oroszor­szágban, akik ott fontos állásokat töltenek be. Ezek a tények azt látszottak igazolni, hogy az an­golok felhagytak oroszországi terveikkel, hogy Lenin valóban elég erős arra, hogy a békét meg is valósítsa.­December 1-én az „Útban a bé­ke” című vezércikk ezeket a gondolatokat határozottan kifeje­zésre juttatja: „Nyilvánosságra jutott azon jegyzék, melyet Lenin intézett a hadviselő államokhoz, s annak szövege mindenütt azt a meggyőződést keltette, hogy a bé­ke angyala im leszállt közibén, s most már fehér köntösben nyíl­tan hirdeti az emberiség pusztu­lása nyomán kelt békét.” Egy év nem hosszú idő, azon­ban ez az idő elég volt arra, hogy a logikus gondolatokat a polgári kishitűség, félelem és óvatosság rémhírek és komoly nehézségek hatása alatt lényegesen megmá­sítsa. „A világháború utolsó ak­kordja a népek szabadságát, a népek függetlenségét is jelenti” — írja 1918. november 1-én a Vasmegyei Hírlap vezércikke. — „Hogy egy nemzet megérett a szabadságra, a függetlenségre, ön­magának kell megmutatnia. Nem a vad rombolás, nem a pusztí­tás és osztályok üldözéséről van most szó, — az egyenlőség, a sza­badság, a testvériség szenthárom­ságának kell megnyilvánulnia.“ L­áttuk, hogy ezt a Vasme­­gyei Hírlap az események lázában az Októberi Nagy Szocia­lista Forradalomról elismerte, azonban 1918 november 8-án a szerkesztő olyan cikkben emléke­zik meg a nagy forradalomról, amely eddigi vélekedésének meg­csúfolása; a cikk írója „a tudomá­nyos neomarxista szocializmus alapján áll" — a lapalji meg­jegyzés szerint. „Néhány nap óta mind több oldalról merül fel az a nézet, hogy az események ná­lunk ugyanúgy fognak alakulni, mint Oroszországban. Először jön Károlyi, a magyar Lvov herceg, őt felváltja a tiszta szocialista kormány, végül jönnek a forra­dalmi kommunisták, a bolseviz­­mus, a véres terror, a teljes anarchia, ezután pedig jön a fa­lucsinálta ellenforradaloma. A cikk írója ezeket a hangokat ha­mis hangoknak, reakciós vélemé­nyeknek tartja, azonban az orosz forradalomról kifejtett nézete mu­tatja, hogy szociáldemokrata ha­landzsa „tudományos” véleménye: „Az orosz forradalom csak azért győzhetett jelenlegi antidemokra­tikus formájában, mivel az orosz proletárnak gazdasági helyzete oly nyomorult volt, miszerint joggal vélhette, hogy többé már nincs semmi vesztenivalója, hanem akárhogyan is csak nyerhet... Ma­gyarországon a proletár összeha­sonlíthatatlanul jobban él, mint orosz elvtársai: az átlagos magyar munkás már tényleg burzsoá és tudatában is van ennek. Nálunk bolseviki áramlat nincs, nem is lehet, mert a magyar proletár szellemileg fejlettebb, semhogy a leninizmus tisztára destruktív me­tódusait utánozná vagy átvenné.” felesleges cáfolnunk ezeket a nyilvánvaló hazugságo­kat! Olyan „elvtárs’“ tollából erednek, aki előtt „Leninek Moszkvája úgy jelenik meg, mint véres hold a fekete égen”, aki előtt „Wilson Washingtonja az egyetlen fényforrás, mely a sö­tétségbe világosságot szór”. Ma má­r mindenki tudja, hogy ami­kor a burzsoázia önző osztályér­dekei ellentétbe kerülnek a nem­zet érdekeivel, a burzsoázia a nemzeti érdek elárulásának útjára lép, így történt nálunk is. A szombathelyi polgárság, amely mentő „angyalként” üdvözölte a bolsevista Lenint, a magyar mun­kásosztály polgárosodó rétegével együtt hajlandó volt megfeledkez­ni nézeteiről, amint a saját bő­réről volt szó. A Vasmegyei Új­ság 1918 november 12-i „Munkás­­tanács" című gyalázatos vezércik­kében írja: „Ma már senki sem látja a vörösöket a szociáldemok­raták között, ma már a szociálde­mokrata nálunk elsősorban ma­gyar, aztán szocialista, olyan ma­gyar hazafi, amilyent Kossuth Lajos kívánt Magyarország ré­szére." A Nagy Októberi Szocialista Forradalom követőit a forrada­lomtól félő, hazaáruló burzsoázia hazaárulóknak bélyegezte, de ma már tudjuk, kik voltak az igazi hazafiak. 1919 május 1-én az ünnepség szónoka, Halász József már helyesen mondta: „Azt mondják, Kelet felől jő a világos­ság, Kelet felől jő a napfény; és tényleg, a világosság Keletről tá-* madt az orosz proletárság lelké­* ben. A nemzetközi burzsoázia azonban hamar kezet fogott a munka hőseinek letörésére. Gya­­lázták mindenütt, a legalábbvaló rágalmakat szórták feléjük. Pedig zászlajukra a haladás, a kultúra van írva; legnagyobb bűnük az, hogy köztulajdonba vettek min­dent, ahol eddig csak a munkás vérét szívták.” Tudtjuk, hogy a Nagy Októ­beri Szocialista Forrada­lom idején hazánkban is vol­tak haladó gondolkodású embe­rek, akik helyesen ismerték fel a nagy forradalom jelentőségét, az egész világot átformáló nagy erő születését, a béke őszinte akarásának nagy horderejét, azonban, amint osztályérdekeiket veszélyeztetve látták, ellenségei lettek. A történelem azonban a népiek testvériségének és barátsá­gának korszakát nyitotta meg a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalommal, melynek 37. évforduló­jára — immár nemzeti ünne­pünkre — a további győzelmekre való buzdítás szerény jeleként, tesszük le ezt az emlékezést a nagy idők szombathelyi vissz­hangjairól. A taggyűlés eredményességének alapja, a határozatok alapos ismerése Csepregen, a péntek esti nyílt taggyűlésen mintegy százan gyűltek össze. A pártvezetőség beszámolóját Máté Gyula elvtárs, függetlenített párttitkár ismertette. A beszámoló után nehezen indult meg a vita. Ennek több oka volt. Egyrészt a beszámoló túlságosan sokat foglalkozott ipari üzemek, mint a téglagyár és a malom, terv teljesítésével és minőségi munkájával. Ez nem is lett volna hiba, ha legalább ugyanolyan mértékkel foglal­kozik a tsz-ek és az egyénileg dolgozó pa­rasztság munkájával. Hiszen a taggyűlés részt­vevőinek többsége a parasztságból tevődött ki Mivel azonban az egyénileg dolgozó parasztság problémáival keveset foglalkozott a beszámoló, ezért egyetlen dolgozó paraszt sem szólalt fel. Másrészt — mint ezt hozzászólásában Kon­­rád Alajos elvtárs, tanácselnök is megállapí­totta : a taggyűlésen résztvevők 80 százaléka nem ismerte részleteiben a KV határozatait. Nem kétséges, hogy a téglagyár tervteljesí­tésében lévő mulasztások mielőbbi rendezése fontos feladat. Hiszen népgazdaságunknak nem közömbös, hogy a Csepregi Téglagyár a hanyag vezetés miatt már hosszú hónapok óta 70—80 százalékra teljesíti havi tervét. Nagyon sok tég­lával adósa már a Csepregi Téglagyár népgaz­daságunknak. Márkus Lajos elvtárs, a tégla­gyár vezetője a taggyűlésen a feléje elhangzott bírálatot visszautasította. Hivatkozott a mun­kaerő, a szén hiányára, az időjárás viszontag­ságaira, csak éppen azt nem mondta el, hogy ő mint kommunista vezető, ezeket az „objektív“­ nehézségeket, hogyan hidalta vagy hidalhatta volna át a kommunista dolgozók segítségével. Egyszóval keményen visszaverte a bírálatot. A taggyűlésen elhangzott hozzászólások bírálták a községi pártszervezetet, hogy miért nem nézte meg előbb a téglagyárat, az ott dol­gozó kommunisták munkáját, példamutatását, és a hibák okát. S miért nem foglalkoztak Már­kus elvtárssal, segítséget nyújtva helytelen nézetei felszámolásában. A pártszervezet veze­tőinek már régen azokkal a szavakkal kellett volna a téglagyár telepvezetőjét helyes útra te­relni, amit Konrád elvtárs, az egyik felszólaló mondott. ..A kommunistát nem jellemezheti a nehézségekkel szembeni tehetetlenség, passzi­vitás vagy közöny. A kommunistának optimista módon élen kell haladnia a tervek túlteljesíté­séért, a termelékenység emeléséért, a nehézsé­gek megszüntetéséért, folyó harcban."* Sarang Antal elvtárs, a Petőfi TSZ fiatal agronómusának felszólalását nagy tetszéssel fo­gadta a taggyűlés. Ismertette a tsz eddigi sike­reit, az őszi munkák sikeres elvégzését, az ál­lattenyésztésben elért eredmény elvet. — Amíg tavaly a fejési átlag 4 liter volt, — mondotta többi között — az idén már 9,2 liter, tehát helyes úton jártunk a júniusi határozat megvalósításában. Ezt azonban még tovább fo­kozzuk. Hódosi Lajos elvtárs, a tsz sertésgondozója minden szépítgetés nélkül keményen bírálta a tsz pártvezetőségét és annak titkárát, Suborits elvtársat, aki három hónapja nem foglalkozik egyáltalán a pártügyekkel. — Hogyan tartsuk meg akkor a mi nehe­­­­en létrejött eredményeinket, — mutatott rá —, ha a pártszervezetünk nem segít? Szinte egyre bátrabban kezdték hozzászólá­saikat, bírálataikat a taggyűlés résztvevői. Az est folyamán 14 hozzászóló egészítette ki a be­számolót. Gálosné elvtársnő a tanácsválasztás­ról, dr. Szemes Zoltán orvos a község egészség­ügyéről, Görög Gyula elvtárs állami gazdasági dolgozó a pártbizalmiak munkájáról, a pártépí­­tésről beszélt. A taggyűlés az éles bírálattal egyetemben harcba szólított azok ellen a hibák ellen, ame­lyek hátráltatják az életszínvonal emelkedését. De nem hangzott el az egyénileg dolgozó pa­raszt párttagok és pártonkívüliek részéről bírá­lat a pártvezetőség felé, hogy velük miért nem foglalkozott részletesebben a taggyűlés. Az bizonyos, hogy szívesen jöttek el a dolgozó parasztok erre a taggyűlésre, mert őket is na­gyon érdekli pártunk új határozata, hiszen ab­ban anyagi érdekeltségükről, nagyobb jövedel­mükről van szó. De az ő bizalmukat nem sza­bad próbára tenni. Ki kell kérni véleményüket, bátran építeni harcosságukra, odaadásukra. Ezek mellett az eléggé súlyos hibák mel­lett mégis eredményesnek mondható a taggyű­lés. A nehezen meginduló hozzászólásokból sok hiányosságot elsöprő, felfedező, lelkes hangulat járta át a kommunisták, a meghívottak szívét. A csepregi pártszervezetek azonban nem elégedhetnek meg csak magával az őszinte segí­­teni akaró bírálattal. Látniok kell a pártvezető­ségeknek, a beszámolót elmondó Máté elvtárs­nak, hogy mind több és több feladatot kell megoldaniuk. Ezeket csakis úgy tudják százszá­zalékosan elvégezni, ha a párt és a tömegek kapcsolatát még inkább megerősítik. A taggyű­lésen a kommunisták beszéltek a hibák okai­ról is. Elmondották többek között, hogy hiba volt a téglagyári pártszervezet megszüntetése. Többen javasolták a járási párt-végrehajtó bi­zottságnak, hogy a téglagyárban újra alakítsák meg a pártszervezetet, amely összefogná, irá­nyítaná az ottani elvtársak munkáját, segítené a versenyszellem kibontakozását. A taggyűlés határozatot hozott a pártbizal­miak munkájának megjavításáról. Ez nagyon helyes. Hiszen ha a pártbizalmiak ismét rend­szeresen megtárgyalják a párthatározatokat, a feladatok elvégzését, pártmegbizatást adnak az egyes elvtársaknak, nevelik a pártonkívülieket, erősebbek, ütőképesebbek lesznek a csepregi kom­munisták a hibák felszámolásában. Ha megis­merik a pártcsoportértekezleteken kommunis­táink pártunk politikáját, s azt népszerűsítik a pártonkívüliek között, szorosabbra kovácsolódik Csepregen is a munkás-paraszt szövetség, népi demokratikus államunk alapja és a következő taggyűlések még eredményesebbek lesznek. Németh Gabriella A SILÓZASILÓSz Jól halad a silózás Andrásfán A múlt hét péntekjén András­­fa községben is megkezdődött a silózás. Ennek folyamatossá téte­léről már az elmúlt hetekben gondoskodtak a gazdák, amikor a kukoricaszedés után azonnal megkezdték a szárvágást és a szárféetakarítást. Molnár István, Varga Károly, Bődei Ottó, Kanti László és még több dolgozó pa­raszt, akik már az elmúlt évek­ben is sok silótakarmányt készí­tettek állatállományuk áttelelte­­tésére, most is élen járnak a si­lózásban. El ne feledkezzék a nagysimonyi tsz November 7 és a tanácsválasz­­tások idejének közeledtére meg­gyorsult a munka a nagysimonyi Dózsa Termelőszövetkezetben is. Amellet, hogy a tsz jelentősen túlteljesítette eredeti vetéstervét, a tavasziak alá 42 holdra a trá­gyát is kihordták a tagok­­; októ­ber 25-re a burgonya- és a ku­koricaszedést is elvégezték. A szövetkezet tejből, baromfiból, to­jásból és hízottsertésből is telje­sítette évi beadási előirányzatát. Most a közeli napokban a siló­zást kell meggyorsítaniuk, mert ezen a téren nagy elmaradásuk van még. Hasznos tanácsot adott az agronómus Balázs Gyula és Szabó István győrvári dolgozó parasztok nem­régiben szaktanácsért keresték fel Imre Miklós kihelyezett kör­zeti agronómust. Arra kérték meg, ha a silózás alkalmával nett, is tud megjelenni portájukon, de adjon nekik szaktanácsot a si­lózás módjára, hogyan, s milyen eljárással készítsék a silótakar­mányt, hogy az állandós legyen. Arra is kértek felvilágosítást, hogy milyen takarmányféleség legalkalmasabb a silózásra. Imre Miklós nem maradt adós a vá­lasszal. Elmondotta, hogy a kuko­ricaszár, a cukorrépaszelet, a cu­kor- és takarmányrépacsk­a mel­lett a tökinda, a gyenge nád, sás és minden olyan takarmányféle­­ség, amelyet savanyítva szívesen fogyasztanak az állatok, egyaránt alkalmas a silózásra. Azt külön is meghagyta mindkét gazdának, hogy a silóban alaposan tipras­­sák vagy tiporják meg a takar­mányt, s amikor a siló megtelett, legalább 70 centi magas földré­teggel is nyomassák meg, hogy abban levegő ne maradjon. 1954. nov. 2. Kedd. 3

Next