Vasmegye, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-02 / 259. szám
Teljesítette vállalását a szombathelyi Ujsset TSZ A november 7 és a tanácsválasztások tiszteletére tett versenyfelajánlások terén Szombathely termelőszövetkezetei közül elsőnek az Új Élet TSZ teljesítette vállalását. November elsejére egész évi bizottsertésbeadási kötelezettségének 108 százalékra eleget tett, de erre a napra vágómarhabeadási tervét 112, tojásbeadási tervét 101 százalékra teljesítette. Baromfiból 100, kukoricából, napraforgóból és burgonyából is 100 százalékra teljesítette állam iránti kötelezettségét. Évi tejbeadási tervének még 95 százalékra tett eleget a termelőszövetkezet. November 7 tiszteletére most arra tett vállalást a tagság, hogy jövő évi sertésbeadási köelezettségét az első félévben teljesíti. Horváth György méltán kapott dicséretet Horváth György levelezőnk, acsádi egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszt, a minap jelentette a tanácson, hogy teljesítette november 7 és a tanácsválasztások tiszteletére tett vállalását. Az egyénileg dolgozó parasztok közül elsőnek vetett el, elsőnek végezte el a betakarítást, sőt azóta az őszi mélyszántást is befejezte. Horváth György nemcsak, mint régi élenjáró dolgozó paraszt, de mint a pártsajtó levelezője is példát mutat gazdatársainak. SZEMÜVEG - FÉLSZEMRE Nem új találmányról van szó. Még csak arról sem, hogy monoklit kívánnék viselni. Az orvos három hónappal ezelőtt közel távollátó szemüveget (bifucalis) rendelt. Mintegy hat év óta csak ilyennel tudok dolgozni. A helyi OFOTÉRT átvette a megrendelést azzal, hogy értesít. Nem értesített, ellenben személyes érdeklődésemre a központi raktár költözködését és más „objektív" okokat emleget. Valami mégis történt: mintegy három héttel ezelőtt, megérkezett az üveg — az egyik szememre való... írtam az OFOTÉRT-központnak és kértem hogy most már a másik szememre is küldjék el az üveget. Még csak válaszra sem méltattak. Egyelőre a régi, összetákolt keretű szemüveggel vagyok kénytelen bajlódni. Fáj a szemem és esténként képtelen vagyok dolgozni , hiszen ezért rendelt újat az orvos. Lóránt Béla hadviselő államoknak, hogy haladéktalanul bocsátkozzanak tárgyalásokba a demokratikus közvetlen béke létrehozásáért. A szovjet kormány csak olyan békét ír alá, amely az összes nemzetekre jogos feltételek mellett vet véget a háborúnak. A szovjet kormány tehát megalakulásának első napjaiban tettekkel állt a béke ügye mellé, és ezt a tettet méltányolta megyénk haladó sajtója is. November 16-án „A forradalom nyomán” című vezércikk elemzi az oroszországi eseményeket: „Az orosz forradalom mind messzebb viszi Oroszország népét ténykedéseiben. A katonaság és a polgárság karöltve törtet előre azon az ismeretlen utón, melyet a cárizmus alatt megismernie nem lehetett. Törtet előre azon az utón, melyet, neki vezérei mutatnak: a szabadság felé, melyről fogalma sem volt az elnyomott orosz muzsiknak. Az a forradalom, mely ma már az egész nagy birodalmat hatalmába kerítette, egyengeti egyúttal a vágyva várt békének ma még nagyon sok akadállyal bővelkedő útját...” Nyrovember 25-én,A béke felé" című vezércikk írja többek között: „Amikor az angol politika alattomos utakon a cár ellen támadt, nem tudta, hogy a cinizmust teszi tönkre Oroszországban. Az angol politika azt hitte, hogy nincsen más orosz nép, mint amely leborul a cár képe előtt, s ha ez a cár elmegy, a másik lesz a bálványa. Csak Kerenszkire, s efajta emberekre vodolt, s ezekkel csinálta számításait. Lenin és társai Szibériában várták a szabadságot és ezek hozzák a békét, a nagy üdvözítő világbékét.” November 30-án amszterdami jelentés alapján közli a Vas megyei Hírlap, hogy néhány nap alatt 30.000 angol hagyta el Oroszország területét. Mindöszsze 2000 angol maradt Oroszországban, akik ott fontos állásokat töltenek be. Ezek a tények azt látszottak igazolni, hogy az angolok felhagytak oroszországi terveikkel, hogy Lenin valóban elég erős arra, hogy a békét meg is valósítsa.December 1-én az „Útban a béke” című vezércikk ezeket a gondolatokat határozottan kifejezésre juttatja: „Nyilvánosságra jutott azon jegyzék, melyet Lenin intézett a hadviselő államokhoz, s annak szövege mindenütt azt a meggyőződést keltette, hogy a béke angyala im leszállt közibén, s most már fehér köntösben nyíltan hirdeti az emberiség pusztulása nyomán kelt békét.” Egy év nem hosszú idő, azonban ez az idő elég volt arra, hogy a logikus gondolatokat a polgári kishitűség, félelem és óvatosság rémhírek és komoly nehézségek hatása alatt lényegesen megmásítsa. „A világháború utolsó akkordja a népek szabadságát, a népek függetlenségét is jelenti” — írja 1918. november 1-én a Vasmegyei Hírlap vezércikke. — „Hogy egy nemzet megérett a szabadságra, a függetlenségre, önmagának kell megmutatnia. Nem a vad rombolás, nem a pusztítás és osztályok üldözéséről van most szó, — az egyenlőség, a szabadság, a testvériség szentháromságának kell megnyilvánulnia.“ Láttuk, hogy ezt a Vasmegyei Hírlap az események lázában az Októberi Nagy Szocialista Forradalomról elismerte, azonban 1918 november 8-án a szerkesztő olyan cikkben emlékezik meg a nagy forradalomról, amely eddigi vélekedésének megcsúfolása; a cikk írója „a tudományos neomarxista szocializmus alapján áll" — a lapalji megjegyzés szerint. „Néhány nap óta mind több oldalról merül fel az a nézet, hogy az események nálunk ugyanúgy fognak alakulni, mint Oroszországban. Először jön Károlyi, a magyar Lvov herceg, őt felváltja a tiszta szocialista kormány, végül jönnek a forradalmi kommunisták, a bolsevizmus, a véres terror, a teljes anarchia, ezután pedig jön a falucsinálta ellenforradaloma. A cikk írója ezeket a hangokat hamis hangoknak, reakciós véleményeknek tartja, azonban az orosz forradalomról kifejtett nézete mutatja, hogy szociáldemokrata halandzsa „tudományos” véleménye: „Az orosz forradalom csak azért győzhetett jelenlegi antidemokratikus formájában, mivel az orosz proletárnak gazdasági helyzete oly nyomorult volt, miszerint joggal vélhette, hogy többé már nincs semmi vesztenivalója, hanem akárhogyan is csak nyerhet... Magyarországon a proletár összehasonlíthatatlanul jobban él, mint orosz elvtársai: az átlagos magyar munkás már tényleg burzsoá és tudatában is van ennek. Nálunk bolseviki áramlat nincs, nem is lehet, mert a magyar proletár szellemileg fejlettebb, semhogy a leninizmus tisztára destruktív metódusait utánozná vagy átvenné.” felesleges cáfolnunk ezeket a nyilvánvaló hazugságokat! Olyan „elvtárs’“ tollából erednek, aki előtt „Leninek Moszkvája úgy jelenik meg, mint véres hold a fekete égen”, aki előtt „Wilson Washingtonja az egyetlen fényforrás, mely a sötétségbe világosságot szór”. Ma már mindenki tudja, hogy amikor a burzsoázia önző osztályérdekei ellentétbe kerülnek a nemzet érdekeivel, a burzsoázia a nemzeti érdek elárulásának útjára lép, így történt nálunk is. A szombathelyi polgárság, amely mentő „angyalként” üdvözölte a bolsevista Lenint, a magyar munkásosztály polgárosodó rétegével együtt hajlandó volt megfeledkezni nézeteiről, amint a saját bőréről volt szó. A Vasmegyei Újság 1918 november 12-i „Munkástanács" című gyalázatos vezércikkében írja: „Ma már senki sem látja a vörösöket a szociáldemokraták között, ma már a szociáldemokrata nálunk elsősorban magyar, aztán szocialista, olyan magyar hazafi, amilyent Kossuth Lajos kívánt Magyarország részére." A Nagy Októberi Szocialista Forradalom követőit a forradalomtól félő, hazaáruló burzsoázia hazaárulóknak bélyegezte, de ma már tudjuk, kik voltak az igazi hazafiak. 1919 május 1-én az ünnepség szónoka, Halász József már helyesen mondta: „Azt mondják, Kelet felől jő a világosság, Kelet felől jő a napfény; és tényleg, a világosság Keletről tá-* madt az orosz proletárság lelké* ben. A nemzetközi burzsoázia azonban hamar kezet fogott a munka hőseinek letörésére. Gyalázták mindenütt, a legalábbvaló rágalmakat szórták feléjük. Pedig zászlajukra a haladás, a kultúra van írva; legnagyobb bűnük az, hogy köztulajdonba vettek mindent, ahol eddig csak a munkás vérét szívták.” Tudtjuk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején hazánkban is voltak haladó gondolkodású emberek, akik helyesen ismerték fel a nagy forradalom jelentőségét, az egész világot átformáló nagy erő születését, a béke őszinte akarásának nagy horderejét, azonban, amint osztályérdekeiket veszélyeztetve látták, ellenségei lettek. A történelem azonban a népiek testvériségének és barátságának korszakát nyitotta meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, melynek 37. évfordulójára — immár nemzeti ünnepünkre — a további győzelmekre való buzdítás szerény jeleként, tesszük le ezt az emlékezést a nagy idők szombathelyi visszhangjairól. A taggyűlés eredményességének alapja, a határozatok alapos ismerése Csepregen, a péntek esti nyílt taggyűlésen mintegy százan gyűltek össze. A pártvezetőség beszámolóját Máté Gyula elvtárs, függetlenített párttitkár ismertette. A beszámoló után nehezen indult meg a vita. Ennek több oka volt. Egyrészt a beszámoló túlságosan sokat foglalkozott ipari üzemek, mint a téglagyár és a malom, terv teljesítésével és minőségi munkájával. Ez nem is lett volna hiba, ha legalább ugyanolyan mértékkel foglalkozik a tsz-ek és az egyénileg dolgozó parasztság munkájával. Hiszen a taggyűlés résztvevőinek többsége a parasztságból tevődött ki Mivel azonban az egyénileg dolgozó parasztság problémáival keveset foglalkozott a beszámoló, ezért egyetlen dolgozó paraszt sem szólalt fel. Másrészt — mint ezt hozzászólásában Konrád Alajos elvtárs, tanácselnök is megállapította : a taggyűlésen résztvevők 80 százaléka nem ismerte részleteiben a KV határozatait. Nem kétséges, hogy a téglagyár tervteljesítésében lévő mulasztások mielőbbi rendezése fontos feladat. Hiszen népgazdaságunknak nem közömbös, hogy a Csepregi Téglagyár a hanyag vezetés miatt már hosszú hónapok óta 70—80 százalékra teljesíti havi tervét. Nagyon sok téglával adósa már a Csepregi Téglagyár népgazdaságunknak. Márkus Lajos elvtárs, a téglagyár vezetője a taggyűlésen a feléje elhangzott bírálatot visszautasította. Hivatkozott a munkaerő, a szén hiányára, az időjárás viszontagságaira, csak éppen azt nem mondta el, hogy ő mint kommunista vezető, ezeket az „objektív“ nehézségeket, hogyan hidalta vagy hidalhatta volna át a kommunista dolgozók segítségével. Egyszóval keményen visszaverte a bírálatot. A taggyűlésen elhangzott hozzászólások bírálták a községi pártszervezetet, hogy miért nem nézte meg előbb a téglagyárat, az ott dolgozó kommunisták munkáját, példamutatását, és a hibák okát. S miért nem foglalkoztak Márkus elvtárssal, segítséget nyújtva helytelen nézetei felszámolásában. A pártszervezet vezetőinek már régen azokkal a szavakkal kellett volna a téglagyár telepvezetőjét helyes útra terelni, amit Konrád elvtárs, az egyik felszólaló mondott. ..A kommunistát nem jellemezheti a nehézségekkel szembeni tehetetlenség, passzivitás vagy közöny. A kommunistának optimista módon élen kell haladnia a tervek túlteljesítéséért, a termelékenység emeléséért, a nehézségek megszüntetéséért, folyó harcban."* Sarang Antal elvtárs, a Petőfi TSZ fiatal agronómusának felszólalását nagy tetszéssel fogadta a taggyűlés. Ismertette a tsz eddigi sikereit, az őszi munkák sikeres elvégzését, az állattenyésztésben elért eredmény elvet. — Amíg tavaly a fejési átlag 4 liter volt, — mondotta többi között — az idén már 9,2 liter, tehát helyes úton jártunk a júniusi határozat megvalósításában. Ezt azonban még tovább fokozzuk. Hódosi Lajos elvtárs, a tsz sertésgondozója minden szépítgetés nélkül keményen bírálta a tsz pártvezetőségét és annak titkárát, Suborits elvtársat, aki három hónapja nem foglalkozik egyáltalán a pártügyekkel. — Hogyan tartsuk meg akkor a mi neheen létrejött eredményeinket, — mutatott rá —, ha a pártszervezetünk nem segít? Szinte egyre bátrabban kezdték hozzászólásaikat, bírálataikat a taggyűlés résztvevői. Az est folyamán 14 hozzászóló egészítette ki a beszámolót. Gálosné elvtársnő a tanácsválasztásról, dr. Szemes Zoltán orvos a község egészségügyéről, Görög Gyula elvtárs állami gazdasági dolgozó a pártbizalmiak munkájáról, a pártépítésről beszélt. A taggyűlés az éles bírálattal egyetemben harcba szólított azok ellen a hibák ellen, amelyek hátráltatják az életszínvonal emelkedését. De nem hangzott el az egyénileg dolgozó paraszt párttagok és pártonkívüliek részéről bírálat a pártvezetőség felé, hogy velük miért nem foglalkozott részletesebben a taggyűlés. Az bizonyos, hogy szívesen jöttek el a dolgozó parasztok erre a taggyűlésre, mert őket is nagyon érdekli pártunk új határozata, hiszen abban anyagi érdekeltségükről, nagyobb jövedelmükről van szó. De az ő bizalmukat nem szabad próbára tenni. Ki kell kérni véleményüket, bátran építeni harcosságukra, odaadásukra. Ezek mellett az eléggé súlyos hibák mellett mégis eredményesnek mondható a taggyűlés. A nehezen meginduló hozzászólásokból sok hiányosságot elsöprő, felfedező, lelkes hangulat járta át a kommunisták, a meghívottak szívét. A csepregi pártszervezetek azonban nem elégedhetnek meg csak magával az őszinte segíteni akaró bírálattal. Látniok kell a pártvezetőségeknek, a beszámolót elmondó Máté elvtársnak, hogy mind több és több feladatot kell megoldaniuk. Ezeket csakis úgy tudják százszázalékosan elvégezni, ha a párt és a tömegek kapcsolatát még inkább megerősítik. A taggyűlésen a kommunisták beszéltek a hibák okairól is. Elmondották többek között, hogy hiba volt a téglagyári pártszervezet megszüntetése. Többen javasolták a járási párt-végrehajtó bizottságnak, hogy a téglagyárban újra alakítsák meg a pártszervezetet, amely összefogná, irányítaná az ottani elvtársak munkáját, segítené a versenyszellem kibontakozását. A taggyűlés határozatot hozott a pártbizalmiak munkájának megjavításáról. Ez nagyon helyes. Hiszen ha a pártbizalmiak ismét rendszeresen megtárgyalják a párthatározatokat, a feladatok elvégzését, pártmegbizatást adnak az egyes elvtársaknak, nevelik a pártonkívülieket, erősebbek, ütőképesebbek lesznek a csepregi kommunisták a hibák felszámolásában. Ha megismerik a pártcsoportértekezleteken kommunistáink pártunk politikáját, s azt népszerűsítik a pártonkívüliek között, szorosabbra kovácsolódik Csepregen is a munkás-paraszt szövetség, népi demokratikus államunk alapja és a következő taggyűlések még eredményesebbek lesznek. Németh Gabriella A SILÓZASILÓSz Jól halad a silózás Andrásfán A múlt hét péntekjén Andrásfa községben is megkezdődött a silózás. Ennek folyamatossá tételéről már az elmúlt hetekben gondoskodtak a gazdák, amikor a kukoricaszedés után azonnal megkezdték a szárvágást és a szárféetakarítást. Molnár István, Varga Károly, Bődei Ottó, Kanti László és még több dolgozó paraszt, akik már az elmúlt években is sok silótakarmányt készítettek állatállományuk átteleltetésére, most is élen járnak a silózásban. El ne feledkezzék a nagysimonyi tsz November 7 és a tanácsválasztások idejének közeledtére meggyorsult a munka a nagysimonyi Dózsa Termelőszövetkezetben is. Amellet, hogy a tsz jelentősen túlteljesítette eredeti vetéstervét, a tavasziak alá 42 holdra a trágyát is kihordták a tagok; október 25-re a burgonya- és a kukoricaszedést is elvégezték. A szövetkezet tejből, baromfiból, tojásból és hízottsertésből is teljesítette évi beadási előirányzatát. Most a közeli napokban a silózást kell meggyorsítaniuk, mert ezen a téren nagy elmaradásuk van még. Hasznos tanácsot adott az agronómus Balázs Gyula és Szabó István győrvári dolgozó parasztok nemrégiben szaktanácsért keresték fel Imre Miklós kihelyezett körzeti agronómust. Arra kérték meg, ha a silózás alkalmával nett, is tud megjelenni portájukon, de adjon nekik szaktanácsot a silózás módjára, hogyan, s milyen eljárással készítsék a silótakarmányt, hogy az állandós legyen. Arra is kértek felvilágosítást, hogy milyen takarmányféleség legalkalmasabb a silózásra. Imre Miklós nem maradt adós a válasszal. Elmondotta, hogy a kukoricaszár, a cukorrépaszelet, a cukor- és takarmányrépacska mellett a tökinda, a gyenge nád, sás és minden olyan takarmányféleség, amelyet savanyítva szívesen fogyasztanak az állatok, egyaránt alkalmas a silózásra. Azt külön is meghagyta mindkét gazdának, hogy a silóban alaposan tiprassák vagy tiporják meg a takarmányt, s amikor a siló megtelett, legalább 70 centi magas földréteggel is nyomassák meg, hogy abban levegő ne maradjon. 1954. nov. 2. Kedd. 3