Vasmegye, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-01 / 1. szám

Dobi István elvtárs újévi üdvözlő rádióbeszéde Kedves Barátaim! Kedves Elv­társak! Éppen, hogy elütötte az óra az éjfelet és elhangzottak nemzeti himnuszunk jó kedvet és bőséget kívánó szavai. Az egész ország­­ban vidám hangulatban, a jövő­be vetett bizalommal köszöntik a magyar dolgozók az új, 1955-ös esztendőt. Ismét gazdagabbak let­tünk egy évvel, népünk egy újabb lapot írt a történelem könyvébe. Szabad hazánkban, szabad népként immár tizedszer kívánunk egymásnak boldog új esztendőt, abban a szilárd hitben és meggyőződésben, hogy két ke­zünk munkája immár valóban népünk, mindannyiunk boldogsá­gát és felemelkedését építi. Sza­badságunk tizedik évébe léptünk. A nemzeti büszkeség jogos érzé­sével gondolhatunk vissza arra a hatalmas útra, amelyet nagy pár­tunk bölcs vezetésével ez alatt az egy évtized alatt megtet­tünk. A pusztulás és a romok or­szágából virágzó, szabad hazát te­remtettünk. A szabadság tíz éve alatt ha­talmas­a­n megnőtt és szé­lesen kibontakozott népünk al­kotó ereje és lendülete s ezt a hatalmas erőt pártunk szervezte és vezette egész dolgozó népünk felemelkedése érdekében. Az új év küszöbén a hála és a szeretet szavával köszöntsük a nagy szovjet népet, amely lever­te kezünkről a rabbilincseket és szabaddá tette előttünk az utat a nemzeti felemelkedés, a szabad és boldog élet felé! Szerencsekívánatainkat fejez­zük ki a népi demokratikus or­szágok, a nagy Kína dolgozó né­peinek. Kívánjuk, hogy az új esz­tendő­ újabb sikereket hozzon szá­mukra a szocializmus építésében, a népjólét emelésében. Sok szerencsét és sikert kívá­nunk a többi népnek a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcában. Kedves Barátaim! Büszke szívvel gondolhatunk vissza a megtett út nagyszerű eredményeire. Az elmúlt évben öregbítettük eddigi sikereinket. Munkásosztályunk áldozatos mun­kája, dolgozó parasztságunk lel­kes munkakedve, népi értelmisé­günk alkotóereje, megteremtették az alapjait annak, hogy sikereseb­ben és gyorsabban mehessünk előre a népjólét emelkedése út­ján. Hazánk történetének legde­mokratikusabb választásai, a Ha­zafias Népfront kibontakozó len­dülete bizonyítják, hogy népünk egy fejjel megnőtt az elmúlt évek­ben és hozzáértő, felelős irányí­tója saját sorsának. Az új év köszöntésének ünnepi hangulatában gondoljunk arra, hogy az új esztendőben még na­gyobb feladatok, még felelősség­teljesebb munka áll előttünk. Tartsuk szem előtt az új esztendő­ben is, hogy jólétünk olyan mér­tékben fog emelkedni, amilyen mértékben nő a javak termelése, amilyen mértékben gazdaságo­sabban, jobban, szebben dolgo­zunk. Tőlünk és csak tőlünk függ az, hogy mennyivel fogunk job­ban, boldogabban élni az új esz­tendőben. Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy hős munkásosztá­lyunk, dolgozó parasztságunk és népi értelmiségünk minden ere­jét megfeszíti, hogy az új évben is sikereket érjen el új életünk építésében. Ezért bizakodó a mai újévi köszöntőnk, ezért vagyunk mindannyian szilárdan meggyő­ződve abban, hogy előre és csak­is előre fogunk menni az új esz­tendőben is. Kedves Barátaim! Míg mi az eredményes munka jóleső boldogságával szívünkben és a további felemelkedés biza­kodó hangulatában köszöntjük az új esztendőt, ne feledjük egy pillanatra sem, hogy tőlünk nyu­gatra, éppen ezekben a napokban lázas tevékenység folyik a népek átkának, a német mi­litarizmus­­nak a feltámasztása érdekében. A veszély komoly, de még komo­lyabb a népek békeakarata és elszántsága, hogy megfékezzék az új háború sötét erőit. Erősít­sük népünk egységét, összefor­­rottságát a párttal és a kormány­nyal, fejlesszük hazánk gazdasá­gi erejét, szilárdítsuk honvédel­münket, mélyítsük barátságunkat a Szovjetunióval, a béketábor összes országaival és a világ min­den dolgozóiéval — ezt követeli t­őlünk a béke érdeke, népünk biztonsága és boldogsága. Ehhez kívánok mindannyiunk­nak, minden magyar dolgozónak teljes sikert és boldog új eszten­dőt! (MTI) Az Egyesült Államok atomfegyvert szállít az új Wermachtnak Réce (TASZSZ). A Der Abend című lap bonni jelentést közöl, amely szerint a Blank hivatalá­hoz közelálló körökben rámutat­nak arra, hogy Herbert Hoover volt amerikai elnök rövid bonni tartózkodása idején titkos egyez­ményt írt alá. A titkos egyez­mény értelmében az Egyesült Ál­lamok fizetési hitelt nyújt a bonni kormánynak, amely ebből leg­újabb t­pusú amerikai fegyvere­ket és hadianyagot fog vásárolni. Az egyezmény kiterjed arra is, hogy urániumércet szállítanak Nyugat-Németorsz­ágna­k. Ugyan­akkor az Egyesült Államok kö­telezettséget vállalt, hogy foko­zott ütemben felszerelést szállít atomkazánok és reaktorok építé­séhez, amit a párizsi egyezmé­nyek ratifikálása után kell meg­kezdeni. A nyugat-németországi atomtermelés megszervezésére vonatkozó program végrehajtása után a párizsi egyezmények ide­vágó cikkelyét Bonn-nak kedvező értelemben megváltoztatják. Ezenkívül az Egyesült Államok készségét nyilvánította arra hogy saját készleteiből atom­fegyvert, így atombombákat szál­lít a Német Szövetségi Köztár­saságnak. A Német Kommunista Párt kongresszusa befejezte munkáját Berlin (TASZSZ). Mint az ADN hírügynökség közli, Hamburgban december 30-án a Német Kom­munista Párt kongresszusa be­fejezte munkáját Megválasztották a Német Kom­munista Párt vezetőségét. Első titkárul Max Reimannt válasz­tották meg. A kongresszus kül­döttei hosszas tapssal fogadták ezt a közlést. A kongresszus a Német Kom­munista Párt vezetőségének meg­választása után elfogadta a né­met néphez intézett kiáltvány szövegét. Befejezésül meghallgatták Max Reimann hanglemezre felvett be­szédét. Reimann, tekintettel a le­tartóztatás veszélyére, nem jö­hetett el a kongresszusra. Ezzel a Német Kommunista Párt kongresszusa befejezte mun­káját » NEMZETKÖZI SZEMLE * A párizsi ratifikációs vita után Régi és vitathatatlan igazság, hogy a burzsoá parlamentek ösz­­szetétele nem fejezi ki az ország politikai erőinek tényleges viszo­nyát, nem tükrözi a nép valósá­gos hangulatát, hogy ezek a parla­mentek nem a nép igazi kívánsá­gainak megfelelő döntéseket hoz­nak. De talán sohasem volt ez annyira világosan, szinte kitapint­­hatóan érzékelhető, mint most, amikor a francia nemzetgyűlés Nyugat-Németország felfegyver­zéséről szavazott. Nyíltan műkö­dött a burzsoá parlamenti csatá­rozások valamennyi gondosan titkolt fegyvere; nyíltan nyitogat­­ták a parlamenti folyosókon a csekk-könyveket, szemérmetlenül ígérgettek miniszteri és egyéb po­zíciókat, fenyegettek képviselő­ket, durva nyomást gyakoroltak rájuk. Idegen államok párizsi diplomáciai képviseleteinek tag­jai nem átallották telefonon fel­hívni egyes francia képviselőket és figyelmeztetni őket „kötelessé­gükre“. Az angol külügyminisz­térium még a burzsoá diplomácia történetében is példátlan módon, hivatalos közleményben próbált diktálni a francia képviselőház tagjainak. Az uralmon lévő fran­cia burzsoá körök még a saját maguk alkotta parlam­enti játék­­szabályokat is felrúgták, nyíltan lábbal tiporták a házszabályokat, csakhogy létrejöhessen az ame­rikai laspertersmug és ewyosti szekértolói számára kedvező dön­tés, csakhogy ratifikálják a pári­zsi egyezményeket és lehetővé te­hessék Nyugat-Németország új támadó hadseregének megszerve­zését. A döntés azonban, amit végülis sikerült kicsikarni, siralmas ered­mény ahhoz képest, amit Mendes- France és külföldi támogatói re­méltek. Mint a londoni Daily Te­legraph írta a szavazás másnap­ján,­­a csütörtöki többség sokkal kisebb volt, mint általában vár­ták.“ A francia parlament 627 tagjá­ból mindössze 287 mert vállalkoz­ni arra, hogy vállalja a felelőssé­get egy olyan döntéséért, amely a legsúlyosabb veszedelemmel fe­nyegeti Európát, nem utolsó­sorban magát Franciaországot. 260 képviselő a párizsi egyezmények ellen szavazott. 74-en tartózkodtak a szavazástól, három képviselő nem volt jelen, három pedig nem vett részt a szavazásban. így te­hát a parlament 627 tagjából 340 foglalt ellenszavazattal, vagy tar­tózkodással állást a náci Wehr­macht feltámasztásával szemben. Ez a többség fejezi ki a francia nép igazi akaratát és nem az a másik, amely egy hetes huzavona után, a Wehrmacht bábáinak erő­feszítéseivel nagy nehezen meg­született. Ez a 340 ember fejezi ki a titakozó francia milliók hangját, azokét a milliókét, aki­ket küldöttségek százai képvisel­tek Párizsban a vita idején, akik­nek küldöttei tiltakozó hangjuk­kal betöltötték a Bourbon-palota környékét. Ez a döntés olyannyi­ra a francia nép akarata ellenére történt, hogy még azok sem ta­gadják, akik most ujjongva örül­nek ennek a silány sikernek. Az angol Daily Telegraph bevallotta, hogy „Mendes France győzelme távolról sem diadal.“ A Daily Mail kénytelen bevallani, hogy „Nyugat-Németország felfegyver­zésének szükségességét nemcsak Franciaországban nem üdvözlik, hanem Nagy-Britanniában sem örülnek neki.“ A 260 képviselő között, aki ilyen vagy olyan okból a párizsi egyez­mények ellen szavazott, ott vol­tak a kommunisták, a hazájukhoz és népükhöz hű polgári képvise­lők, akik érzik azt a felelősséget, amellyel választóiknak, az egész francia népnek, — és mivel itt nemcsak francia ügyről van szó — az egész békeszerető emberi­ségnek tartoznak. Ezek az embe­rek ismerik a történelmet és le­vonják annak tanulságait. Tud­ják, hogy a német imperializmus mindig és minden körülmények között fegyverrel próbált érvényt szerezni akaratának és papír­­rongynak tekintett minden ké­nyelmetlen nemzetközi szerző­dést Tudják, hogy Adenauer és társai Hitler szellemének hordo­zói, akik nem ismernek más mó­dot a nemzetközi kérdések meg­oldására, csak a fegyveres meg­oldást. Tudják — hisz ezt az utób­bi napok tapasztalatai is megmu­tatták —, hogy Adenauerék, mi­helyt fegyver lesz a kezükben, egészen másképpen fognak be­szélni és cselekedni. A francia nemzetgyűlés több­sége mindössze 27 főnyi volt. De ez a csekély többség is a párizsi egyezmények elfogadásával egyen­lő. Látnunk kell tehát, hogy e döntés következtében súlyosabbá válik a nemzetközi helyzet, mert egy lépéssel közelebb kerülnek a megvalósuláshoz a párizsi egyez­mények és közelebb kerülünk ah­hoz a helyzethez, amelyet a nem­zetközi feszültség és a háborús veszély fokozódása jellemez. Egy­úttal azt is jelenti, hogy nehe­zebbé válnak a függőben lévő és a békét veszélyeztető megoldat­lan európai kérdések, így a német kérdés és az osztrák kérdés meg­oldása. Mindez fokozott éberségre inti a béke erőit. A béke erői tisztá­ban vannak feladataik nagyságá­val és azzal is, hogy e feladatok nem megoldhatatlanok. Francia­­ország népe már eddig is megmu­tatta nagyszerű harcával, hogy elutasítja a német felfegyverzést. A francia nép szabadságszerető tömegei ezt a harcot ezután nem csökkenteni, hanem fokozni fog­ják, úgy, ahogyan azt a megnö­vekedett veszély követeli. Ugyan­ezt teszi a többi nyugateurópai nép is, hiszen tudjuk, hogy sem az angol, sem az olasz népnél, de még Nyugat-Németország népénél sem találtak támogatásra a náci hadsereg felállításának sötét ter­vei. A harc sikerének megvan­nak a reális feltételei, mert sem­miféle egyezményt nem lehet végrehajtani a népek támogatása nélkül, a népek akarata ellenére. Emellett azt is tudni kell, hogy a mostani párizsi döntés még nem jelenti Franciaország teljes hoz­zájárulását, mert hátra van még a köztársasági tanács vitája, de nem jelenti azért sem, mert mint Francois Billoux, a Francia Kom­munista Párt képviselője mondot­ta:­­Az utolsó szót a francia nép fogja kimondani.“ Az európai biztonság kérdésé­vel foglalkozó moszkvai értekez­let deklarációja leszögezte, hogy Európa békeszerető államai meg­teszik a megfelelő intézkedéseket, ha a párizsi egyezmények ratifi­kációja ezt szükségessé teszi. Biz­tosak lehetünk abban, hogy a Szovjetunió­ vezette hatalmas bé­­ketábornak megvannak a megfe­lelő erői és erőforrásai ah­hoz, hogy az imperialisták agresszív katonai erejével szemben még na­gyobb erőt, egyesített erőt tudjon felsorakoztatni a béke védelmé­ben, valamennyi európai nép bé­kéjének é­s biztonságának érdeké­ben. A béketábor egységes, erős, e tábor országainak népei egysé­gesen támogatják kormányaik őszinte békepolitikáját. E tábor népei nem ijedősek, nem ülnek fel sem provokációknak, sem pá­nikkeltésnek, tovább folytatják békés építőmunkájukat, de foko­­■ ' ~n gondoskodnak önvédel­mükről. E népek békés építőmun­kájukkal hatalmas támogatást nyújtanak Nyugat-Európa béke­­szerető népeinek a német milita­­r­izmus elleni közös harcban, mert tudják, hogy ez a harc valameny­­nyi európai népnek, a világ min­den népének egyaránt érdeke. Nagy Imre elvtárs, a Minisztertanács elnökének viasza a logopress által feltett kérdésre Kérdés: »Hogyan értékeli a je­lenlegi nemzetközi helyzetet és mi a véleménye a különböző tár­sadalmi rendszerű országok kö­zötti békés együttélés megvalósí­tásának kilátásairól és ennek ha­tásáról a világ békéjére?* Válasz: „Az új, 1955-ös eszten­dőben a nemzetközi helyzet fej­lődhet a különböző társadalmi rendszerű országok békés együtt­élésének további kibontakozása irányában, de veszélyes fordulat­ra is sor kerülhet, amely a jövő háború lehetőségét rejti magában. Nem kétséges, hogy a német kér­dés az, amelynek rendezése első­sorban befolyásolja a nemzet­közi helyzet alakulását. A második világháború óta a békeszerető emberiség fokozza erőfeszítéseit a béke megszilár­dítása és a békés együttélés ér­dekében. A békére való törekvés­nek állandóan ható tényezője és erőforrása, hogy a Szovjetunió­ban, Kínában és több más ország­ban, köztük a Magyar Népköz­­társaságban is, olyan társadalmi rendszer valósult meg, amellyel összeegyeztethetetlen a támadó háború, az agresszió politikája. Egyre nagyobb azoknak a felelős államférfiaknak száma is, akik — bár világnézetük különböző — ké­szek közös erőfeszítéseket tenni a béke biztosítására. Közismertek a Szovjetunió és a szocializmust építő országok vezetőinek a bé­kés együttélés kérdésében történt állásfoglalásai. Kapitalista orszá­gok tekintélyes politikusai is egy­re erőteljesebben állnak ki a bé­kés együttélés eszméje mellett, mint például Nehru, vagy leg­utóbb Herriot a francia parla­mentben a párizsi egyezmények ratifikációs vitájában. Mindezeknek a nyilatkozatok­nak, valamint az emberiség mint­egy felét felölelő béke-világmoz­­galomnak, amely a második vi­lágháború után a nemzetközi po­litika hatalmas, új tényezője lett, az a közös alapja, hogy szükséges és lehetséges a békés együttélés a különböző társadalmi rendszerű országok között. A békés együtt­élés elve a gyakorlatban érvé­nyesült az utóbbi évek számos vitás kérdésének megoldásában, így például a koreai és Indokínai háború befejezésében, a különbö­ző társadalmi rendszerű országok közötti diplomáciai, gazdasági, kulturális és sportkapcsolatok fej­lődésében, ez az elv tette lehető­vé Kína és India, a világ két leg­népesebb országa viszonyának el­mélyülését. Nyilvánvaló azonban, hogy a különböző társadalmi rendszerek békés együttélése és a német mi­­litarizmus feltámasztása nem egyeztethető össze. Az Egyesült Államok uralkodó körei és más im­perialista csoportok Nyugat-Né­­metország felfegyverzésével a há­borús veszélyt növelik. E fenye­gető veszély elhárítására jött lét­re a Szovjetunió által kezdemé­nyezett moszkvai értekezlet, ame­lyen a résztvevő országok bi­zos utat mutattak a német kérdés tárgyalások útján való békés ren­dezésére és az európai kollektív biztonság megteremtésére. A moszkvai értekezlet által muta­tott úton a béke és a különböző társadalmi rendszerű országok bé­kés együttélése megszilárdulhat az egész világon. Ehhez azonban feltétlenül az eddigieknél nagyobb erőfeszítésekre van szükség az új esztendőben. Meg vagyok győződve róla, hogy a két szomszédomig, a Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság és a Magyar Népköztársa­ság népeinek és kormányának érdeke a béke biztosításában és a békés együttélés döntő kérdésé­ben azonos. Az ilyen békés együttélés a béke erőinek komoly megszilárdulását jelenti.“ Nagy Imre, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. IDŐJÁRÁSJELENTÉS Várható időjárás: Változó fel­hőzet, néhány helyen kisebb ha­vazás. Időnként élénkebb északi­északkeleti szél. Az éjszakai lehű­lés erősödik, a nappali hőmér­séklet alig változik. Várható leg­magasabb nappali hőmérséklet mínusz 2—plusz 1 fok között. — A FRANCIA Szocialista Párt igazgató bizottsága fegyelmi határozatot hozott az ellen a 18 képviselő ellen, aki a párizsi egyezmények ellen foglalt állást.­­ BŰNVÁDI eljárást indíta­nak Milov­ák­ Gyilasz és Vladimir Dedijev ellen, mivel rágalmazó és ellenséges propagandát fejtettek, ki, hogy külföldön kárt okozza­nak Jugoszlávia létérdekeinek.

Next