Vasmegye, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-01 / 26. szám
XI. évfolyam, 26. szám. Ára 50 fillér 1955. február 1. Kedd. A MAGYAR SAJTÓ NAPJA Ma tizenhárom éve jelent meg először pártunk központi lapja, a Szabad Nép. A reakció sötétsége, a bűnös háború nyomasztó légköre terpeszkedett az ország felett, amelyben szolga volt a nép. ..Sza-bad Nép“ — állt e féltett lap címlapján, jelszóként, iránytű- s ként, harci riadóként. A nép nagyrésze tán nem tudta, az el-következett két évre rá mily mélyre fog süllyedni az ország, hogy majd a sír széléről kell visz-i szatántorítani a felszabadító szovjet csapatoknak és az illegalitás mélyéből kilépő kommunista pártnak. A nép nagyrésze tán nem sejtette mindezt, de aki korhű magyar dokumentumokat keres arra, miként látták meg a történelem kérlelhetetlen alakulásából a magyar nemzet nagy próbatételét a kommunisták — vegye kézbe, olvassa és tanulja a n Nép illegális számaiból, az ezeket tartalmazó könyvből. Híven hirdetve pártunk politikáját, harcolt a munkás-paraszt, szövetségért, a társadalom többi haladó osztályával és rétegével való összefogásért, izzó gyűlölettel bélyegezte meg a német militarizmust és úri magyar cinkosait. A Szabad Nép előhírnöke volt a szabad népnek, a békeszerető, demokratikus, a Szovjetunióval örök barátságban álló, a szocializmust építő Magyarországnak. Annak a kiemelkedő szerepnek megörökítéséül, amelyet a Szabad Nép az illegalitásban, majd a felszabadulás után betöltött, a Minisztertanács minden év február 1. napját — a Szabad Nép első megjelenésének évfordulóját — a Magyar Sajtó Napjává nyilvánította. A magyar sajtónak nagyszerű haladó hagyományai vannak a múlt századokból. Nem kisebb politikai és szellemi vezéralakok írtak lapjainkba, mint Kossuth és Táncsics, Ady Endre és Móricz Zsigmond. Valamikor a magyar nép nemzetté, önálló nemzetté való válása egyest jelentett a független magyar sajtóért való harccal. Ott buzdított az újság a szabadságharcban, a Magyar Tanácsköztársaság dicsőséges időszakában, de életjelt adott magáról a szabad sajtó az ellenforradalom évtizedeiben is. Bármily nagyok és becsesek e haladó hagyományok, a sajtó azért és azzal lett valóban szabad, szól a legszélesebb tömegekhez, ér el minden megelőzőnél sokszorta nagyobb példányszámot, mert szabad lett hazánk, népünk, mert a gazdasági, politikai és kulturális fejlődés egész korszakát járta be tíz esztendő alatt , s a sajtó növekvő népszerűsége nemcsak okozata, hanem oka is az elért eredményeknek. Ez az ok: a kommunista, demokratikus sajtó lényege, népi jellege. Hogyne érezné sajátjának az egyszerű olvasó a mi lapjainkat, amikor azok minden lapjáról a békéért folyó harc magasztos gondolata tüzel; amikor e sajtó legszentebb céljának azt tartja, hogy a párt útmutatásai alapján a dolgozó népet segítse a magas életszínvonal, a gazdasági, kulturális és szociális jómód megteremtésében, amikor e lapok kerelhetetlenül leleplezik a dolgozó lép külső és belső ellenségeit, harcra hívnak velük szemben éppúgy, mint a kendőzetlenül feltárt nehézségekkel, hiányosságokkal szemben. A kommunista sajtó méltán tartja példaképének a szovjet sajtót, ennek vezető lapját, a Pravdát, amely címéül az Igazságot választotta. A kommunista sajtó azért igaz, mert a nép igazságát hirdeti, érte küzd. Voltak ..aggodalmaskodók“, akik óva intettek attól, hogy a lapok terjedelmének jelentős része a termelés kérdéseiről szól. Az ..aggodalmaskodók“ azt mondották, az ilyen sajtó nem lesz népszerű. Minő lebecsülése volt ez a népnek! Míg azelőtt a szenzációhajhászó, züllött és korrupt burzsoá szennylapok — amelyek az alantas ösztönökre spekuláltak — alig-alig tengődtek vagy csak hirdetésekből s mecénásokból tartották fenn magukat, addig ma a Szabad Nép és más nagy lapok egymaguk magasabb példányszámot érnek el, mint az egykori bulvárlapok összesen. A kommunista újságnak igenis kötelessége, hogy a társadalmi élet valamennyi területét figyelemmel kísérje, arra befolyást gyakoroljon, de nem tévesztheti szem elől a nagy Lenin útmutatását, hogy a sajtót elsősorban a tömegek gazdasági átnevelésének eszközévé kell tenni. A Magyar Sajtó Napján forró üdvözletünket küldjük a magyar sajtó munkásaihoz; üdvözöljük lapunknak önkéntes, a felszabadulás előtt nem létezett munkatársait, a levelezőket, akik mérhetetlenül gazdagítják a sajtó elevenségét, hatékonyságát és önmagukban is példázzák, mily közelségben áll a párt, annak lapja és az egyszerű dolgozó emberek serege; üdvözöljük olvasóinkat. A sajtóra nagyszerű feladatok várnak az elkövetkező időben. Még bátrabban és harcosabban kell küzdenünk a teremtő béke megóvásáért. Még tántoríthatatlanabbul és magasabb tudással kell ismertetnünk pártunk és kormányunk politikáját, a népjólét megteremtéséért folyó harc különböző fejezeteit. A párt és a dolgozó nép méltán elvárja a sajtó munkásaitól, hogy ne kimérjék erejüket a munkában, a harcban, a tanulásban, mert a követelményeknek és a nép igényeinek csak így felelhetünk meg. Nagyok és megtisztelőek a feladatok. Hadd ragadjuk hát meg a Magyar Sajtó Napját ama fogadalmunk megtételére, bizton számíthat ránk nagy pártunk, szeretett hazánk és megyénk dolgozó népe a békéért és a szocializmus építéséért folyó történelmi harcban. ..............—— : VASMEGYE SZERKESZTŐSÉGE : SZOMBATHELYI Kedves Elvtársak! A Magyar Sajtó Napja alkalmából meleg szeretettel üdvözöljük a szerkesztőség és a kiadóhivatal minden munkatársát, a lapot előállító nyomda dogozóit, a lap terjesztőit és levelezőit. Kívánjuk, hogy lapjuk végezzen további eredményes munkát pártunk, kormányunk politikájának megvalósítására, a nemzeti egység megszilárdítására, a Hazafias Népfront-mozgalom továbbfejlesztésére, hazánk erősítésére, a béke védelmére. Budapest, 1955. január hó. Hazafias üdvözlettel. JÁNOSI FERENC, SZABÓ PÁL, a Hazafias Népfront a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára Országos Tanácsának elnöke MAI SZÁMÚ NERÖEI A békés egymás mellett élés ellenfeleinek veresége a nemzetközi munkaügyi szervezet európai regionális értekezletén (2. old.) — A begyűjtési miniszter rendelete a beadási kötelezettség elengedésének szabályozásáról (2. old.) — A felszabadulási verseny hírei (2. old.) — Egy emberként felsorakozunk a béke védelmére. Küldöttválasztó béketalálkozó Vasváron (3. old.) — A növénytermesztés és a növényvédelem időszerű kérdései (3. old.) — A szombathelyi ifjúság is méltón készül a DISZ II. kongresszusára (3. old.) — Nagy forradalmi költőink úttörő elődje Csokonai V. Mihály (4. old.) Molotov elvtárs beszélgetése W. Ji. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal 1955 január 29-én A hétfői Pravda közölte annak a beszélgetésnek a szövegét, amelyet W. M. Molotov elvtárs, a Szovjetunió külügyminisztere 1955 január 29-én folytatott a jelenleg Moszkvában tartózkodó W. R. Hearst és Kingsbury Smith amerikai újságírókkal. A beszélgetés elején Hearst közölte, hogy most első ízben jár a Szovjetunióban és igen örül annak, hogy lehetővé vált ez az utazás, továbbá annak, hogy megismerheti az országot. Kiemelte, mennyire kellemes meglepetés volt számára mindenütt az a baráti magatartás, amelyet a szovjet emberek tanúsítanak iránta és kísérői iránt. Ennek alapján azt kell remélnie, hogy lényegesen megjavulhatnak, majd pedig tovább javulhatnak az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti kapcsolatok, ami mindkét országnak és az egész világnak érdeke lenne. V. M. Molotov megjegyezte, hogy a jelenlegi szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítása feltétlenül kívánatos. Ami pedig a szovjet embereknek az amerikaiak iránti magatartását illeti, az mindig barátságos volt. Hearst közölte, hogy erről meggyőződött. Hearst ezután engedélyt kért V. M. Molotovtól, hogy a mostani nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdéseket intézhessen hozzá. Molotov beleegyező választ adott. Az amerikai újságírók elsőnek a tjvani térségben kialakult helyzettel kapcsolatban érdeklődtek Molotov véleménye iránt. Molotov kifejtette: a kialakult helyzetért a felelősség az Egyesült Államokat terheli, mert beavatkozott Kína belügyeibe. Hivatkozott rá Molotov, hogy a nyugati nagyhatalmak a kairói és potsdami nyilatkozat aláírásával kötelezettséget vállaltak, hogy a második világháború befejeztével Tajvant visszajuttatják Kínának. Jelenleg azonban az Egyesült Államok megszállva tartja, és ezzel sérti a kínai nép nemzeti érzését, s veszélyezteti a békét. Kingsbury Smith közölte, hogy Molotovot a jelen idők egyik legnagyobb realistájának ismerik. Ő valószínűleg tudja, hogy a jelenlegi körülmények között alig valószínű, hogy az Egyesült Államok lemondjon Formoza védelméről mindaddig, amíg a távol-keleti békét nem látja biztosítottnak. Ezért arra kínálkozik lehetőség, hogy a béke veszélyeztetésének kérdésében, mondhatnánk, úgyszólván a realitás ketretei között találjunk megoldást. Ezzel kapcsolatban — mondotta Kingsbury Smith — Hearst még egy kérdést szeretne feltenni. Hearst azt mondotta, hogy a szovjet kormány a genfi értekezleten eredményesen törekedett az indokínai konfliktus kiterjedé-sének megakadályozására. Fel-merül a kérdés, hogy a szovjet kormány hajlandó lesz-e ugyan-lyen módon eljárni Formoza ese-tében. Molotov válaszában rámuta- tott: az indokínai és a kínai probléma között nagy a különbség. A Szovjetunió kész támogatást nyújtani a nemzetközi feszültség enyhítésében. Ám egyes állmoknak más államok ügyeibe való beavatkozása nem segítheti elő a cél elérését. Kínában a központi kormány igazgatása alatt egyesült Kína egész területe. A mai Kína olyan állam, amely megköveteli nemzeti jogainak és érdekeinek tiszteletbentartását. Ami a Szovjetuniót illeti, Kínához fűződő kapcsolatait az egyenjogúság, a barátság és a kölcsönös érdekek figyelembevétele alapján terjesztik, ami pozitív eredményekkel jár. Kína senkit sem fenyeget, és jó lenne, ha Kínát sem fenyegetné senki. Ez szükséges a béke megszilárdításához. Hearst felvetette a kérdést, ha az amerikai kormány felhasználja jószolgálatait annak érdekében, hogy tolmácsolja Csang Kaj- seknek a békés rendezésre való törekvést, vajon hajlandó lesz-e a szovjet kormány is hasonló módon eljárni kínai szövetségeseinél a tűzvész kiterjedésének megakadályozása érdekében. Molotov hangoztatta, Hearstnek tudnia kell, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya és az úgynevezett Csang Kaj-sek-kormány nem egyenlő felek. A Kínai Népköztársaság kormányának minden alapja megvan annak követelésére, hogy állítsák helyre Tajvannal kapcsolatos törvényes jogait. A kínai nép által elvetett Csang Kaj-sek-kormány számára pedig elérkezett az idő, hogy eltakarodjék másvalahová és ne rontsa az államok közötti kapcsolatokat, mint ahogyan azt most teszi azzal, hogy az Egyesült Államok segítségével ott marad, ahol nem kellene. Mindaz, ami előmozdítja a probléma megoldását, a szovjet kormány támogatására talál. — Véleményünk szerint — folytatta Molotov — magának az Egyesült Államoknak lenne érdeke, hogy elősegítse a normális helyzet visszaállítását Tajvan térségében és az egész Távol-Keleten. Ha Csang Kaj-sek ki akarja vonni csapatait bármiféle szigetekről, akkor ebbe őt aligha akadályozza meg bárki is. Kingsbury Smith megkérdezte, azt jelenti e ez, hogy a kínai szárazföldről nem támadnának rá az ilyen csapatkivonásokra. Molotov kijelentette: erről a Kínai Népköztársaság kormányának kellene nyilatkoznia. Kingsbury Smith megkérdezte, hajlandó lesz-e a szovjet kormány ezt a kérdést az Egyesült Államok nevében a Kínai Népköztársaság kormánya előtt felvetni. Molotov megkérdezte, kéri-e ezt az Egyesült Államok kormánya. Az újságírók azt válaszolták, hogy ők nem hivatalos emberként kérdik ezt. Az újságírók ezután európai vonatkozású kérdéseket tettek fel. Hearst azt mondta, hogy G. M. Malenkov miniszterelnök az amerikai néphez intézett és egy amerikai televíziós vállalat által közvetített újévi üzenetében közölte, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszültségnek az a fő oka, hogy amerikai katonai támaszpontok hálózatát létesítik a Szovjetunió és a vele kapcsolatban lévő államok körül. Avégett, hogy a fegyveres erők fokozatos csökkentésével meginduljanak a leszereléshez vezető úton, továbbá az egymás mellett élés számára kedvező helyzet megteremtése érdekében, hajlandó lesz-e a szovjet kormány, még mielőtt Ausztriával megkötik a békeszerződést, felszámolni a maga ausztriai megszállási övezetében lévő katonai és légitámaszpontjait, azzal a feltétellel, hogy a nyugati hatalmak hasonlóképpen járnak el a maguk övezetében Hearst kérte, Molotov vegye tekintetbe, hogy ezt a kérdést szintén mint újságíró teszi fel. Molotov azt válaszolta, hogy itt két kérdésről van szó. Az első Ausztriára, a másik pedig a Szovjetunió körül létesített amerikai katonai támaszpontokra vonatkozik. Ami az osztrák kérdést illeti, ő, Molotov, feltételezi, hogy Hearst eléggé jól ismeri a Szovjetunió nézetét. Ami a Szovjetunió és a népi demokratikus országok körül létesített amerikai katonai támaszpontk kérdését illeti, ez a kérdés valóban bonyodalmakat okoz az egész nemzetközi helyzetben, mert e támaszpontok arról tanúskodnak, hogy a felek egyike — nevezetesen az Egyesült Államok — barátságtalan álláspontot foglal el a Szovjetunióval szemben és a szovjet határok közelében létesített támaszpontokkal fenyegeti a Szovjetuniót. Az ilyen helyzet nem segítheti elő a nemzetközi feszültség enyhülését, s nem könnyítheti meg a megoldást a fegyverzet csökkentése kérdésében, pedig ez széles körök érdeke minden országban. Természetesen a Szovjetunió határai közelében lévő amerikai katonai támaszpontok kérdése egyike azoknak a kérdéseknek, amelyek akadályozzák több más kérdés és nemcsak az osztrák kérdés rendezését, minthogy e támaszpontok létrehozása arról tanúskodik, hogy amíg a Szovjetunió az Egyesült Államokkal való kapcsolatok megjavítására törekszik, addig az Egyesült Államok részéről ezzel ellenkező törekvés figyelhető meg. Az amerikai újságírók nem értettek egyet azzal, hogy az Egyesült Államok cselekedetei a támaszpontok létesítésével barátságtalan lépést jelentenek. Majd arról folyt a beszélgetés, lehetne e Ausztriával kezdeni, majd más térségekben folytatni a támaszpontok felszámolását. Molotov megkérdezte hogyan képzelik ezt, mire Kingsbury megjegyezte: ez maga után vonhatja a többit. Molotov azt mondotta: ha csak egy ilyen reményből indulnak ki, akkor ez aligha lesz elegendő. Hearst azt mondotta, hogy ha az amerikaiak és a szovjet emberek jobban megismernék egymást, ez segítene a dolgon. Mindenesetre az Egyesült Államok egész történelme során sohasem indított semmiféle támadó háborút. Hearst újból megismétli, hogy valahol mégiscsak meg kell kezdeni. (t. i. a támaszpontok felszámolását, — a szerk.) Molotov azt válaszolta, hogy az Egyesült Államok közelében sem katonai, sem egyéb szovjet támaszpont nincs. Ami pedig az Egyesült Államokat illeti, kiderül, hogy biztonsága szempontjából elengedhetetlen számára támaszpontok fenntartása példát! (Folytatás a 3. oldalon)