Vasmegye, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-01 / 50. szám

KI. évfolyam, 50. szám. Ára 50 fillér 1955. március 1. Kedd. Term­előszövetkezeteink tavaszi vizsgája Okulva a múlt év eredményein és tapasztalatain, termelőszövet­kezeteink még a sürgős mezei munkák kezdetén megtervezik a­z évi teendőiket, számbaveszik megnövekedett feladataikat, az­tán a dologhoz fognak. Ezen a téren különösen mozgalmas volt az élet termelőszövetkezeteink­ben. A tavalyihoz képest jóval­­eredményesebben szervezték meg a téli munkát, több és haszno­sabb munkát végeztek a jó ter­més előkészítésére, a nagyobb jö­vedelem elérésére. Tsz-eink, mun­kájára most különösen rászege­­ződik a figyelem. Ezért nem mindegy, hogy milyen eredmény­­­nyei végzik majd a tavaszi mun­kát és egész esztendei teendőiket. A tavaszra való gondos elő­készület éppoly fontos feltétele a bő termésnek, mint a szántás­vetés vagy a növényápolás. Kezd­jük azon, hogy minden termelő­szövetkezetünkben a gépeket, szerszámokat, egyéb felszerelése­ket alaposan ki kell javítani. Erről a felkészülésről vizsgáznak ezekben a napokban a termelő­szövetkezeti tagok a tavaszi szemlék során. Március 5-ig be­zárólag minden tsz-ben szemle­bizottságok vizsgálják meg, mi­lyen alapossággal készültek fel a tsz-ek a tavaszi és az egész évi munkára. Nagyon hasznos kezde­ményezés, hogy a szemléken a versenytárs termelőszövetkezetek küldöttei is részt vesznek és bi­zonyságot szereznek versenytár­suk felkészüléséről. A felszabadulási verseny fontos emelője ennek a felkészülésnek. Számos termelőszövetkezet rész­letesen vállalta egyes feladatai­­nak végrehajtását. A rumi Vörös Csillag Termelőszövetkezet pél­dául február 15-ig vállalta a gazdasági felszerelések kijavítá­sát, ami meg is történt. Hason­lóképpen a vetőmagtisztításra, a magvak csíraképességének meg­vizsgálására, csávázásiba tettek "­fogadalmat. Most a szemléken mindenütt eldől, mennyire tartot­ta kötelességének a tsz tagsága vállalásának teljesítését. Komoly­­segítséget kaptak egyes tsz-ek ■az állami gazdaságoktól is. A­dlaki Kossuth TSZ-nek például az állami gazdaság sokat segített a ■boronák, ekék, szerszámok kija­vításában. Sok termelőszövetke­zetben olyan­ felkészülten várják a tavaszt, mint a celldömölki Vörös Csillag TSZ-ben, ahol a néhány napos jó időt mindjárt a vetésre tudták felhasználni. Akad persze rossz példa is. Az alsó­­szölnöki Rába TSZ-ben elmulasz­tották a vetőmagtisztítást, még sok tennivalójuk van a gépek rendbehozatalánál is. Nem sza­bad halogatni a szerszámjavítást, s a gépek javítását, s ha szak­mai segítségre van szükség, bát­ran­ forduljanak termelőszövetke­zeteink a gépállomásokhoz. A ve­zetőség mindenütt gondoskodjék róla, hogy az utolsó kapanyélig minden rendben legyen a kike­letig! Termelőszövetkezeteinkben nem utolsó sorban fontos tennivaló a munkacsapatok, brigádok kiala­kítása. Enélkül még gondolni sem lehet alapos, tervszerű munká­ra. Megannyi tapasztalat bizo­nyítja, hogy csak ott birkóztak­ meg eredményesen a feladatok­kal, ahol minden tag tudta, mi a kötelessége, mikor hová tarto­zik. Már most, a tavaszi vetés során szükség van az állandó munkacsapatokra és brigádokra, a későbbiek során méginkább nagy szükség lesz erre. A mun­kaszervezetek kialakítása nagy előny azért is, mert így a közös vagyon védelme még hatványo­zottabb lesz. A felszereléseket, gépi eszközöket, szerszámokat ugyanis jegyzőkönyvileg veszik át a brigádok, illetve munkacsa­patok, ami már eleve elmélyíti a tagokban a felelősség tudatát a közös vagyontárgyak megőrzé­sére. Legalább ilyen fontos tennivaló a tavaszi vetőmagvak készlete­zése, előkészítése. A termelőszö­vetkezet vezetőségének — az agronómussal karöltve — ponto­san ki kell számítani a vetőmag­­szükségletet minden növényféle­ségnél. Nem maradhat el a kész­letek felmérése sem, mert gondo­­lom-formán nem lehet ezt meg­állapítani. Ha akármi hiányzik, tüstént kell gondoskodni beszer­zéséről. Míg eljő a kikelet, akad persze még százféle tennivaló is. Sok he­lyen előkészítik a fásítást, rend­behozzák a szérűskerteket, ja­vítják a gazdasági épületeket, szóval minden tag bőven talál most munkát, csak győzzék.­­ A t­rgy készülődés eredménye bi­zonyosan sikert fog hozni min­den tsz-tag számára. A nagyobb termés, a több pénz és jövedelem nem pottyan az égből. Ezért ösz­szefogással, jó munkával, lelkiis­meretes gondossággal tehetnek legtöbbet termelőszövetkezeteink tagjai, akiknek munkájára ez idén még inkább rászegeződik a fi­gyelem, s akkor példájuk nyo­mán okulva, még többen követik őket az egyedül helyes és legjobb úton, a szövetkezeti gazdálkodás útján. MAI SZÁMUNKBÓL» A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának, az országgyűlés el­nökségének és az országgyűlés külügyi bizottságának ülése (2. oldal) — A csorba Gérce község hírnevén (3. oldal) — Falusi leve­lezőink írásaiból (3. oldal) — Mun­kás-paraszt találkozó a Mezőgép­ben (3. oldal) — Egy kis termé­szettudomány (4. oldal) — Gép­állomási szemlén (5. oldal) Színházi esték (5. oldal) MAI SZÁMUNK 6 OLDAL A IV. Magyar Békekongresszus felhívása a magyar néphez Még nincs egy évtizede, hogy a világ népei ünnepelték a német fasizmus feletti győzelmet. S ma, az amerikai háborús gyújtogatók újra feltámasztják Nyugat-Német­­országban a német militarizmust. A háborús bűnös hitlerista tábor­nokok ma újra fasiszta hadsere­geket szerveznek. A német fasiz­mus a világtörténelem eddig leg­nagyobb katasztrófáját zúdította az emberiségre. De az amerikai háborús gyújtogatók még ször­nyűbb pusztítást szánnak Európa és a világ népeinek: új világhá­borút készítenek elő, törvényesí­teni akarják az atompusztítást, el­tökélték magukat, hogy a náci gyilkosok kezébe adják az atom­fegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 millió halottját, nem felejtettük el an­nak a félmillió magyarnak az em­lékét, akik a fasiszták érdekeinek estek áldozatul. Nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtet­tük el azt a mérhetetlen szenve­dést, amit a német elnyomók év­századokon át népünkre zúdítot­tak. Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit­.Mindenre em­lékszünk, s azt kiáltjuk: nem en­gedjük! Minden erőnk megfeszí­tésével azon leszünk, hogy meg­hiúsítsuk az imperialisták elvete­mült terveit. Hatalmas tömegmozgalom bon­takozik ki, Nyugat-Európa népei politikai tömegsztrájkokkal adják tudtára a háborús gyújtogatók­­nak: rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy a hátuk mögött, el­lenük kirobbanthatják a háborút. Ebben az egész Európára kiterje­dő harci mozgalomban ott van a mi elszántságunk, a mi kiállásunk is. Közös ügy, közös cél forraszt össze mindnyájunkat, az, hogy meghiúsítsuk­­ az agresszív német katonai gépezet feltámadását, meg­akadályozzuk az atomháború elő­készítését. Ügyünk győzelmét biz­tosítja, hogy békeharcunk a Szov­jetunió vezette 900 milliós béke­tábor egyesített katonai erejére, erkölcsi fölényére és megingatha­tatlan egységére támaszkodik. A Szovjetunió bölcs külpolitikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a néptömegek: Németországot bé­kés úton egyesíteni kell, az atom­fegyvert törvényen kívül kell he­lyezni. Sokszínű, sokszínű, de egy cé­lért küzdő mozgalmunk e követe­lésekben összeforrva válik min­den eddiginél szélesebbé, hatal­masabbá. E nagy háborúellenes áramlat sodrában nő, árad, erősö­dik a mi hazai békemozgalmunk is. Kongresszusunk az atomhábo­rú és a német miltarizmus ellen egységesen fellépő magyar nép harci seregszemléjévé vált. Bebi­zonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzetközi vitás kérdés minket is érint — akár Nyugat-Németor­­szágról, akár az atomháborúról, akár Tajvanról van szó. Megmu­tatkozott, milyen őszinte, igaz vágy él az emberek többségében, hogy mindennapi munkájuk jó el­végzésével, helytállással pecsétel­jék meg aláírásukat, béke- és ha­zaszeretetüket. Békebizottságok, a béke ügyé­ért tenni kész magyar békehar­cosok, békeküldöttek! Menjetek szét az országba, s vigyétek el kongresszusunk békeüzenetét. Váltsatok szót az emberekkel. Mondjátok el, hogy nagy küzdel­münkben minden egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefogása az a soha nem ismert hatalmas erő, amely­től megriad és visszahúzódik a há­ború fenevadja. Magyarázzátok meg, hogy a háborús veszély ele­ven valóság. De magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárí­tása tőlünk függ, a mi munkánk­tól, helytállásunktól, erőnktől. Egyedül a békeszerető emberek egyesítettt ereje tudja meghátrá­lásra kényszeríteni a gonosztevőt! Minden igaz hazafi tudja, hogy hazánk, függetlenségünk, szabadsá­gunk védelme és békénk védelme Aczél Tamás, Sztálin-díjjal ki­tüntetett, Kossuth-díjas író, Aleva Lajos, az Országos Kisipari Szö­vetség elnöke, Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus, a Bé­­ke-Világtanács tagja, Andriska Jánosné kiskőrösi egyéni gazda, Arany Bálintné hódmezővásárhe­lyi gépállomás-igazgató, Ancsán Mihályné hajdúdorogi termelőszö­vetkezeti tag, Bajnok Sándor há­zai egyéni gazda, Batuska János táborfalvi egyéni gazda, Barcs Sándor, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója, Bárdos József, a Kecskeméti Gépállomás agronó­­musa, Benke Valéria, a Magyar Rádió Hivatal elnöke, Bereczky Albert református püspök, Be­­resztóczy Miklós dr. érseki hely­­nök, Berki Mihályné országgyű­lési képviselő, Bleimann Pálné, a KISTEXT sztahanovista szövőnő­je, Boldizsár Iván újságíró, a Ma­gyar Nemzet főszerkesztője, Bölö­­ni György író, az Irodalmi Alap igazgatója, a Magyar Pen Club elnöke, Bugár Jánosné, az Orszá­gos Béketanács titkára, Bulla El­­ma színművésznő, a Magyar Nép­­köztársaság érdemes művésze, Czapik Gyula dr. egri érsek, Czeyda-Pommersheim Ferenc se­bész-főorvos, a Magyar Népköz­társaság kiváló orvosa, Csetreki Pál derecskei egyéni gazda, Csor­ba István Kossuth-díjas bánhidai kazánfűtő, Danilla József, a Sal­gótarjáni Acélgyár művezetője, Darvas József író, népművelési miniszter, Dánielné György Ág­nes főiskola,­ tanársegéd, Deák János, a MÁVAG Kossuth-díjas művezetője, Dezséry László evan­gélikus püspök, Déry Tibor Kos­suth-díjas író, Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Domonkos József, a Vörös Csillag Traktor­gyár technikusa, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, a Mai gyár—Szovjet Társaság elnöke. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének első titkára, Erdei Sándor író, a Ma­gyar Írók Szövetségének első itz­egymástól el nem választható. Békeharcosok, békeküldöttek, nagy ünnepünkre, hazánk felsza­badításának, szabad életünk szü­letésének tizedik évfordulójára ké­szülve fogadjuk meg, hogy meg­álljuk helyünket munkában, fe­gyelemben, józanságban, becsület­ben. Erősítjük hazánkat, növeljük hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek leszünk a béke védelmében, készek vagyunk meg­védeni hazánk határait, függet­lenségét, szabadságát, népünk bé­kés alkotómunkáját. Igyekszünk minél több embert megnyerni; fel­­világosító szóval minden ajtón bekopogtatunk, s megtaláljuk az utat a békéért már aggódó, de tettre még nem dobbanó szívek­hez is. Pártunk és kormányunk békepolitikájának erősítésére fel­sorakoztatunk minden becsületes embert. Támogatjuk a Szovjetunió nagy történelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jö­vőjének megvédéséért folytat. Kára, Farkas Ferenc Kossuth­­díjas zeneszerző, Famádi László sztahanovista építőmunkás, Fábry Zoltán Kossuth-díjas filmrendező, File Miklós, a DIMÁVAG mérnö­ke, Fischer Annie Kossuth-díjas zongoraművész, a Magyar Nép­­köztársaság kiváló művésze, Fi­­zil Lajosné, az Egyesült Izzó munkása, Földvári Aladár, a deb­receni egyetem Kossuth-díjas egyetemi tanára, Gazda Géza, a Rákosi Mátyás Művek Kossuth­­díjas üzemvezető-helyettese, Gás­pár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, Gil­­lemot László Kossuth-díjas, a budapesti Műszaki Egyetem rek­tora, Gosztonyi János, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Ve­zetőségének titkára, Hajós György Kossuth-díjas, akadémikus, Hallay Imre, az Egri Kórház belgyógyász főorvosa, Haraszti Sándor újság­író, a Béke és Szabadság főszer­kesztője, Hámos György Kossuth­­díjas író, Horváth Ferenc szín­művész, Horváth Richárd prono­­tárius kanonok, a Katolikus Pa­pok Országos Békebizottságának alelnöke, Horodzák István, szolno­ki állami gazdasági igazgató, Illés Béla Kossuth-díjas író, Illyés Gyula Kossuth-díjas író, Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára, Já­­nossy Lajos Kossuth-díjas aka­démikus, Jeney Károly székesfe­hérvári megyei levéltáros, Jenei Lajos Kossuth-díjas olvasztár, Ka­­kuk József­né, a Magyar—Szovjet Társaság titkára, Karinthy Fe­renc író, Kárpáti Sándorné kis­pesti háziasszony, Kaszapovics András Kossuth-díjas termelőszö­vetkezeti elnök, Kelen Béla, a Magyar—Szovjet Társaság főtit­kára, Keleti Ágnes élsportoló, fő­iskolai adjunktus, Kerek Gábor, a Kultúrkapcsolatok Intézetének főtitkára, Kisfaludi Stróbl Zsig­­mond Kossuth-díjas szobrászmű­vész, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Kodály Zoltán Kossuth-díjas zeneszerző, akadé­mikus, Kiss Mihályné, az Orion Rádiógyár sztahanovista munkás­nője, Kónya Lajos Kossuth-díjas író, Kovács József, a Pedagógu­sok Szakszervezetének elnöke, Lő­csei János Kossuth-díjas főmoz­donyvezető, Lukács György Kos­suth-díjas akadémikus, a Béke­világtanács tagja, Mag Béla ka­nonok-plébános, a Katolikus Pa­pok Országos Békebizottságának titkára, Majlát Jolán történész, Magna Andrásné nyíregyházi egyéni gazda, Marics Gyuláné bu­dapesti általános iskolai pedagó­gus, Manninger Rezső Kossuth­­díjas akadémikus, Málnási Alajos Szabolcs megyei főagronómus, Mekis József, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, Mé­­ray Tibor Kossuth-díjas újságíró, Mészáros Ági Kossuth-díjas szín­­művésznő, a Magyar Népköztár­saság kiváló művésze, Mészáros József tatabányai Kossuth-díjas bányász, Mihailich Győző Kos­suth-díjas akadémikus, Mihályfi Ernő újságíró, népművelési mi­niszterhelyettes, Nagy Sándor Sztálin-díjjal kitüntetett Kossuth­­díjas író, Nagy Sándor, a Szegedi Textilművek főmérnöke, Nánási László újságíró, a Magyar Nem­zet szerkesztőbizottságának tag­ja, Nemes György újságíró, Ni­­zsalovszky Endre akadémikus, Ormai Árpádné, a Hazai Fésűs­fonó Kossuth-díjas szövőnője, Ör­­dögh Jánosné kisipari termelőszö­vetkezeti tag, sztahanovista, dr. Palló Imre Kossuth-díjas opera­énekes, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, Paál József, a Gheorghiu-Dej Hajógyár főmér­nöke, a XIII. kerületi Hazafias Népfront-bizottság elnöke, Parragi György, Kossuth-díjas újságíró, Pápai József csornai tanácselnök­helyettes, Pásztor Béla, a Kisipa­rosok Országos Szabad Szerveze­te elnöke, Pátzay Pál Kossuth­­díjas szobrászművész, a Magyar Népköztársaság kiváló művésze, (Folytatása a 2. oldalon) Az Országos Béketanács tagjai Adjon lendületet tanácskozásaik az aláírásgyűjtésnek. Amikor ne­vünket leírjuk, tegyünk mindnyá­jan fogadalmat önnön lelkiisme­retünknek, hogy jó munkával, helytállással járulunk hozzá a bé­ke seregének győzelméhez. Ha népünk küldöttei május 22- én megjelennek majd Helsinki­ben, a nagy béke-világtalálkozón, vigyék el ezeket az aláírásokat. A magyar nevek milliói adják tud­tára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha-soha, hogy hazánk békéjét, Európa bé­kéjét még egyszer feldúlja a né­met hódító; követeljük, hogy semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és ha­ladéktalanul szüntessék be a tö­megpusztító fegyverek előállítását. A népek összefogásával, népünk minden hit fiának összefogásával, megvédjük a békét! Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog. IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS.

Next