Vasmegye, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-01 / 102. szám
Éljen hazánk szocialista építésének vezető ereje, a népjólét megteremtésének élharcosa, a dicső magyar munkásosztály! A hazafiságról * Az előttünk álló nagy feladatok megvalósításában kell, hogy egész népünk a munkásosztály vezetésével összeforrjon. Hatalmas erőforrás ehhez a hazafiság, amelynek tartalmát a közös erőfeszítések képezik. Gondoljunk a történelem nagy hazafias küzdelmeire, ezekben mindig népünknek és népünk legjobbjainak közös erőfeszítése tükröződik a szabadságért, a haladásért, a felemelkedésért. Ma is erről van szó. A hazafiság, a közös célok, értelem és akarat nem magától alakul ki a történelemben, hanem természetesen összefügg a népek társadalmi fejlődésével, a nemzet kialakulásával. A hazafiság történelmi szükségszerűséggel jön létre ott, ahol a társadalom feudális feldaraboltságát, széttagoltságát felváltja a népek életének egy szélesebb egysége, a nemzet kialakulása. A hazafias nemzeti gondolat szükségszerűen jelenik meg a történelmi haladás útján, mint a nép nagy összefogó gondolata, de ugyanakkor a hazafiság gondolata és értelmezése körül mindenkor igen komoly vita volt. Például 1848-ban Petőfi forradalmi demokratikus hazafisága és a megyei táblabírák „mindent a birtokos osztályért" hazafisága között. Ady Endre hazafisága szemben állott a nacionalista, a ,,svábokból jött magyarok" hazafiságával. Az elmúlt tíz esztendő történelmi eseményei bizonyítékai annak, hogy az a hazafiság, amiről mi beszélünk, nemcsak szavakban élő hazafiság, mert valóban a munkásosztály váltotta először valóra azokat a célkitűzéseket, amelyekért a magyar haladás minden nagy képviselője harcolt. Hazánkban minden hatalom a munkásosztály vezette dolgozó nép kezében van; hazánk független és szabad. A MI HAZAFISÁGUNK FŐ tartalma" népünk hazafias egységének erősítése; szilárd helytállás az új és régi imperialista törekvésekkel szemben; tettrekész részvétel a szocialista építésben. A szocialista építés és a hazafias egység kialakítása a gyakorlatban Olyan feladat, amely új problémákat vetett fel, amelyek szükségessé teszik, hogy mélyebben, alaposabban gondoljuk át, mit is értünk a szocialista és a demokratikus hazafiság alatt, mi az igazi hazafiság értelme a mi számunkra, mi ennek a hazafiságnak a gyakorlati értelme és gyakorlati következménye. Annál inkább szükség van erre, mert az 1953. évi júniusi és az 1955. évi márciusi központi vezetőségi határozat mutatja, hogy azok a nehézségek, amelyek a szocialista építés és népünk hazafias egységének kialakítása során felmerültek, tükröződnek a hazafiság ilyen vagy olyan értelmezése, népünk hazafias egységének formájában is. Az 1953 júniusi határozat annak idején indokoltan mutatott rá, hogy a helyes elvi célkitűzések ellenére bizonyos értelemben leszűkítették a hazafiság értelmezését. A propagandában, a sajtóban, a kultúrmunkában erősen egyoldalúvá vált a hazafiság értelmezése, az arra való nevelés. Helyénvaló volt a szocialista hazafiasságra nevelésben a munkásosztály, a párt vezető szerepének, a Szovjetunióval való együttműködésnek a propagandája. De a nevelőmunka bizonyos értelemben nem kapta meg a kellő egységet, a hazafiság szélesebb értelmezésével, abban a tartalmában, ami a hazafiságban NÉPÜNK LEGSZÉLESEBB RÉTEGEIT ÖSSZEFOGJA. A szocialista hazafiság nemcsak az újat, a forradalmit hordja magában. * Részletek Mód Aladár elvtárs egyetemi tanárnak, a TTIT főtitkárainak április 26-án Szombathelyen tartott „Demokratikus és szocialista hazafiság" című előadásából, hanem a demokratikus örökséget is magában foglalja. Ahogy polgári nemzetből népünk mindinkább szocialista nemzetté válik, úgy változik, gazdagodik a hazafiság fogalma. A szocialista hazafiság magában foglalja a haza szocialista fejlesztését, majd a szocialista hazát. A szocialista hazafiság magában foglalja a munkásosztály vezető szerepét, amelynek keretében a nép az ország birtokába lép és a szocialista építés során felszámolja a belső ellentéteket, amelyek a történelem folyamán akadályozták a magyar nép függetlenségének, szabadságának kivívását. 1953 júniusa után jobboldali elhajlás jelentkezett a hazafiság értelmezésében. Gondoljunk a népfrontkongresszuson elhangzottakra, ahol szó volt kilenc és félmillió magyar állítólagos egységéről, ahol a hazafiságon belül nem esett szó a munkásosztály vezető szerepéről. A hazafias nevelésben fokozott mértékben kell a munkásosztály és a szocialista építés jelentőségét tudatosítani, persze nem szólamok üres hangoztatásával. A hazafiságot tartalmassá úgy tesszük, hogy a múlt dicső hagyományai és a jelen harcai egységét megmagyarázzuk. A baloldali helytelen leszűkítéssel szemben tudatosítani kell, hogy a szocialista hazafiság magában foglalja a demokratikus hazafiságot, egész népünk demokratikus örökségét. A szocialista hazafiság a Szovjetunióban is magában foglalja a szovjet népek egész haladó nemzeti örökségét. Fel kell lépni a hazafiság jobboldali értelmezésével szemben, amely hajlandó a hazafiságot csak a múlt iránti rajongásban elképzelni, csak a múlt nagy történelmi eseményei, vagy a helyi események jelentőségét tudatosítani. A hazafiság mai értelmezése elképzelhetetlen anélkül, hogy a hazafiságot ne kössük össze a proletárnemzetköziséggel, a Szovjetunió iránti szeretettel, mint az igaz hazafiság követelményével. A szocialista hazafiság A NEMZETKÖZISÉGGEL VA LÓ EGYSÉGET, az internacionalizmust is jelenti. Népünk előtt világos: hazánk békéjének, függetlenségének fenntartása, a szocialista építés, az előrehaladás feltételei elválaszthatatlanok, össze vannak forrva a Szovjetunió és a béketábor harcával. Népünk túlnyomó többsége őszinte, baráti érzelmekkel forr össze a béketáborral. Ugyanakkor számunkra a hazafiság és a nemzetköziség egysége nemcsak általános együttérzés, hanem a hazafiság ebben az értelemben a nemzetköziség helyes értelmezésének egyik igen konkrét kérdése, szemben a múlt soviniszta, reakciós, irredenta örökségével. Elsősorban a Szovjetunióhoz és a szomszédos népi demokráciákhoz való viszonyt kell helyesen értékelni. Ebben a tekintetben épp a legutóbbi másfél év alatt nyíltabban mutatkozott meg, hogy a Horthy-korszak örökségét még nem mindenki számolta fel teljes mértékben és őszintén, belső meggyőződéssel. A Szovjetunióban és a szomszéd népi demokráciákban a dolgozó népé a hatalom; a nép, minden nemzet ugyanolyan szabad, mint amilyen szabadok vagyunk mi, nincs nemzetiségi elnyomás, gyűlölködés. Mi azzal segítjük elő a még szorosabb együttműködés kialakítását, ha a magunk soraiban gyökeresen felszámoljuk a Horthy-fasizmus irredenta örökségét és tudatossá tesszük: a szocialista építés útján igyekezünk élen járni a haladásban, mint 1848-ban, amikor utolsónak tartottunk ki az európai forradalmi fronton és 1919-ben, amikor elsőnek lépett népünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom mutatta útra, ma is a nemzetközi munkásosztály élvonalában állunk. ★ MIKÉNT VESZ RÉSZT A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉBEN. Felemelkedésünknek, a szocialista építésnek egyik feltétele a szocialista hazafiság tudatosítása, ezen belül a munkásosztály vezető szerepének megmutatása. A hősi példák mai élettüntőben is megvannak, meg kell keresni az építés hőseit, így tudjuk kialakítani a hazafias neveléssel az erőnek, az a hazafias büszkeségnek tudatit is. A hazafiság legdöntőbb kérdése: a mi hazafiságunk a jelen életével foglalkozik. Ennek a hazafiságnak próbaköve: ki miként támogatja pár A hazafiság a történelem folyamán mindenkor nemcsak a múlt iránti lelkesedést jelentette, hanem mindig áldozatkészséggel párosult. Példa erre Zrínyi Miklós és II. Rákóczi Ferenc MOL, május 1. Vasárnap. A szocializmus alapja: a gépi nagyipar A munka Ünnepén, a 11. szabad május elsején jogos büszkeséggel tekintünk vissza a tíz szabad esztendő alatt elért nagyszerű eredményeinkre. A szocializmus építésében megtett ütünk, a rövid tíz évben elért eredményeink, sikereink fényesen igazolják pártunk politikájának helyességét. Pártunk útmutatása nyomán következetesen haladtunk előre a szocialista iparosítás útján, s a szocialista iparfejlesztésben elért eredményeink szilárd alapját alkották minden eddigi sikerünknek. Dolgozó népünk, elsősorban hős munkásosztályunk áldozatos munkája révén 1938-hoz képest megháromszorozódott az egész ipari termelés, ezen belül a nehézipar 1954-ben csaknem ötször annyit termelt, mint 1938-ban. Tíz év alatt alapvetően megváltozott iparunk szerkezete. A szocialista iparosítás eredményéül a nehézipar aránya az 1938. évi 38,3 százalékról 1954-ben 52,6 százalékra növekedett Lenin hangsúlyozta, s a marxizmus-leninizmus klasszikusai több helyen aláhúzták azt a sarkalatos igazságot, hogy a szocializmus alapja: a gépi nagyipar. A szocialista iparosítás, ezen belül a nehézipar szüntelen fejlesztése kulcskérdése a szocializmus építésének. A szocializmus célja, ahogy ezt Sztálin elvtárs a szocializmus gazdasági alaptörvényeként meghatározza: „az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosítása.” Csak a társadalmi termelés szüntelen növelésével lehet megvalósítani a szocializmus gazdasági alaptörvényét, csak azokkal a eszközökkel, melyeket Sztálin elvtárs az alaptörvényben tömören meghatároz; a társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális igényeit csak „a szocialista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szakadatlan növekedése és tökéletesedése útján” lehet kielégíteni. A termelés állandó bővítéséhez termelési eszközökre, korszerű gépekre van szükség. A bővített újratermelés és a növekvő termelékenység csak a termelési eszközök termelésének elsődleges fejlesztésével valósítható meg, ez határozza meg a szocialista iparosításon belül a nehézipar döntő, elsődleges szerepét. A nehézipar látja el gépekkel, termelési eszközökkel az összes iparágat, a könnyűipart, a közlekedést, a mezőgazdaságot, az erős nehézipar az alapja a népgazdaság valamennyi többi ága fejlődésének, nélküle nem lehet szó bővített újratermelésről, technikai haladásról. A szocializmus építésében döntő jelentőségű a munka termelékenységének szüntelen növelése. A szocializmus végleges győzelmét végeredményben az dönti el — mint ezt az ismert lenini tétel nyomatékosan kiemeli —, hogy a szocializmus a munka termelékenységének a kapitalizmusénál magasabb fokát hozza létre. A termelékenység szakadatlan emelése szükségszerűen megköveteli a legmodernebb technikán alapuló nagyipar — elsősorban gépipar — létrehozását és állandó fejlesztését. A szocialista iparosítás követtünkat, népünket munkásosztályunkat, keretes megvalósítása, ezen belül a nehézipar elsődleges fejlesztése rendkívül fontos szerepet tölt be az egységes szocialista népgazdaság megteremtésében. A szocialista iparosítás anyagi alapja a szocialista mezőgazdaság megteremtésének. „Csak az teszi majd lehetővé, hogy a város olyan messzemenő technikai és társadalmi támogatást nyújtson az elmaradott és szétforgácsolt falunak, hogy ez a támogatás megteremtse az anyagi alapot a földművelő és általában a mezőgazdasági munka termelékenységének nagyarányú fokozásához, s ily módon a példa erejével arra ösztökélje a kisföldművelőket, hogy saját érdekükben áttérjenek a nagyüzemi, kollektív, gépesített földművelésre” — hangsúlyozta Lenin. A fejlett nagyipar látja el a mezőgazdaságot különböző gépekkel, termelési eszközökkel, technikai felszerelésekkel, ezzel megteremti annak feltételét, hogy a mezőgazdasági termelés új technikai alapra, a modern nagyüzemi termelés technikai alapjára helyezkedjék, ezzel pedig biztosítja a mezőgazdaság szocialista átalakításának anyagi feltételeit. és iparosízpolitikája erősíti a szocializmus megvalósításáért folyó harc egyedül következetes harcosának, a munkásosztálynak vezető szerepét. A munkásosztály vezető szerepe olyan mértékben nő és erősödik, amilyen mértékben erősödik és fejlődik a szocialista nagyipar. S nemcsak a munkásosztály számszerű növekedéséről van szó: az ipar fejlődésével együtt fejlődik a munkásosztály tudata, növekszik a munkások műszaki és kulturális színvonala, mindez aláhúzza a munkásosztály vezető szerepének növekedését, s mivel a munkásosztály a proletárdiktatúra rendszerében a hatalom birtokosa, a szocialista nagyipar fejlődése, vele a munkásosztály vezető szerepének erősödése a proletárdiktatúrát erősíti, szilárdítja. A vezető szerepet betöltő munkásosztály segíti szövetségesét, a dolgozó parasztságot, amely csak a munkásság erejére, szervezettségére, magasabb fokú öntudatára, kulturális színvonalára, segítőkészségére támaszkodva ismeri fel a felemelkedés útját, s jár ezen az úton. A jelenlegi nemzetközi helyzetben, amikor az imperialisták vezető körei új világháború kirobbantására szítják a tüzet, s elelvakult gyűlölettel szeretnék megsemmisíteni a szocializmust építő országok nagyszerű eredményeit, különösen alá kell húznunk a szocialista nagyiparnak a véderő fokozását, békevédelmi képességünk növelését biztosító szerepét. Csak erős nagyipar alapján lehet erős honvédelem, mely szocialista építőmunkánk, szabadságunk, békénk, függetlenségünk őre. Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata leleplezte azokat a párt- és népellenes jobboldali, opportunista nézeteket, amelyek súlyos károkat okoztak népünknek. E káros nézetek mindenekelőtt a szocialista iparosítás helyes politikájának elferdítésében mutatkoztak meg. A jobboldali elhajlók hátat fordítottak a marxizmus-leninizmus hazafisága. A 48-as hazafiságban benne volt Rákóczi szabadságharcának emléke, de ugyanakkor a döntő kérdés az adott feladatok, a szabadságharc feladatainak megoldása volt. A mi számunkra is megvannak a hazafiságnak mai feladatai: hazánk gazdasági és politikai erejének növelésében, népünk egységének erősítésében, a béke védelmében, a barátainkkal való szövetség elmélyítésében, tanításainak, amelyek tudományosan határozzák meg a szocialista iparosítás marxi-leuiai tételeit, s melyek nyomán a Szovjetunióban győzött a szocializmus, s diadalmasan épül a kommunizmus; letértek arról a helyes útról, melyet pártunk 1953 júniusi határozatában megjelölt, s melyet pártunk III. kongresszusa megerősített. A jobboldali opportunista nézeteket képviselő és terjesztő, a párt helyes irányvonaláról letérő elhajlók káros működését a szocialista iparosítás meghiúsítására vonatkozó törekvések jellemezték; tagadták a nehézipar állandó fejlesztésének szükségességét. A KV márciusi határozata nyomán világosan látja népünk, hová vezetne a jobboldali elhajlók politikája: „hazánkat végső soron az elmaradott országok sorába taszítaná vissza, mivel a nehézipar elsorvasztása lehetetlenné tenné a mezőgazdaság s a könnyűipar fejlesztését, s ezért nem növekvő, hanem állandóan csökkenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számára, megdrágítaná a termelést, ami nem az árak csökkenéséhez, hanem azok elkerülhetetlen emeléséhez vezetne” — mint a határozat megállapította. A jobboldali nézetek lábrakapása a szocialista iparosítással kapcsolatos minden kérdésben károsan éreztette hatását. A jobboldali, opportunista elhajlók nemcsak a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét tagadták, hanem lebecsülték a termelés, a termelékenység állandó növekedésének, az önköltség szakadatlan csökkentésének szerepét és jelentőségét, tagadták a munkásosztály vezető szerepét, s mindebből következik, hogy elferdítették pártunk parasztpolitikáját, lemondtak a mezőgazdaság szocialista átalakításáról. A Központi Vezetőség márciusi határozata nyomatékosan aláhúzza: „Ha nem érvényesül a szocialista iparosítás politikája, ha nem fejlődik a nehézipar, nem érvényesül a termelőeszközök termelésének elsődlegessége, és ha évről évre állandóan nem emelkedik a munka termelékenysége és nem csökken a termékek önköltsége, akkor tartós, állandó életszínvonalemelkedésről még csak beszélni sem lehet. Népünk értett a világos szóból, megértette a Központi Vezetőség márciusi határozatát, s eltökélt szándékkal harcol annak megvalósításáért, mert azt akarja, hogy erős szocialista nagyiparunk legyen, mely a szocializmus, a jólét, békénk, szabad életünk megőrzésének szilárd alapja. A felszabadulási, s a május elseje tiszteletére kibontakozott munkaverseny nagyszerű eredményeket hozott, büszkén hirdethetik ezeket dolgozóink a május elsejei felvonuláson. Dolgozóink lelkesen teszik magukévá pártunk május elsejei jelszavát: „Magyar dolgozók! Harcoljatok a Központi Vezetőség márciusi határozatának végrehajtásáért! Előre a szocializmus építésének útján!” Németh János