Vasmegye, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

Éljen h­azánk szocialista építésének vezető ereje, a nép­jólét megteremtésének élharcosa, a dicső magyar munkásosztály! A hazafiságról * Az előttünk álló nagy feladatok megvalósításában kell, hogy egész népünk a munkásosztály vezetésével összeforrjon. Hatalmas erőforrás eh­hez a hazafiság, amelynek tartalmát a közös erőfeszítések képezik. Gon­doljunk a történelem nagy hazafias küzdelmeire, ezekben mindig népünk­nek és népünk legjobbjainak közös erőfeszítése tükröződik a szabad­ságért, a haladásért, a felemelke­désért. Ma is erről van szó. A hazafiság, a közös célok, érte­lem és akarat nem magától alakul ki a történelemben, hanem termé­szetesen összefügg a népek társadal­mi fejlődésével, a nemzet kialakulá­sával. A hazafiság történelmi szük­ségszerűséggel jön létre ott, ahol a társadalom feudális feldaraboltságát, széttagoltságát felváltja a népek éle­­tének egy szélesebb egysége, a nem­zet kialakulása. A hazafias nemzeti gondolat szükségszerűen jelenik meg a történelmi haladás útján, mint a nép nagy összefogó gondolata, de ugyanakkor a hazafiság gondolata és értelmezése körül mindenkor igen komoly vita volt. Például 1848-ban Petőfi forradalmi demokratikus ha­­zafisága és a megyei táblabírák „mindent a birtokos osztályért" ha­­zafisága között. Ady Endre hazafi­­sága szemben állott a nacionalista, a ,,svábokból jött magyarok" hazafi­­ságával. Az elmúlt tíz esztendő történelmi eseményei bizonyítékai annak, hogy az a hazafiság, amiről mi beszélünk, nemcsak szavakban élő hazafiság, mert valóban a munkásosztály vál­totta először valóra azokat a célkitű­zéseket, amelyekért a magyar haladás minden nagy képviselője harcolt. Ha­zánkban minden hatalom a munkás­­osztály vezette dolgozó nép kezében van; hazánk független és szabad. A MI HAZAFISÁGUNK FŐ tartalma" népünk hazafias egységének erősítése; szilárd helytállás az új és régi im­perialista törekvésekkel szemben; tettrekész részvétel a szocialista épí­tésben. A szocialista építés és a hazafias egység kialakítása a gyakorlatban Olyan feladat, amely új problémákat vetett fel, amelyek szükségessé te­szik, hogy mélyebben, alaposabban gondoljuk át, mit is értünk a szocia­lista és a demokratikus hazafiság alatt, mi az igazi hazafiság értelme a mi számunkra, mi ennek a haza­­fiságnak a gyakorlati értelme és gya­korlati következménye. Annál inkább szükség van erre, mert az 1953. évi júniusi és az 1955. évi márciusi köz­ponti vezetőségi határozat mutatja, hogy azok a nehézségek, amelyek a szocialista építés és népünk hazafias egységének kialakítása során felme­rültek, tükröződnek a hazafiság ilyen vagy olyan értelmezése, népünk ha­zafias egységének formájában is. Az 1953 júniusi határozat annak idején indokoltan mutatott rá, hogy a he­lyes elvi célkitűzések ellenére bizo­nyos értelemben leszűkítették a ha­zafiság értelmezését. A propagandá­ban, a sajtóban, a kultúrmunkában erősen egyoldalúvá vált a hazafiság értelmezése, az arra való nevelés. Helyénvaló volt a szocialista haza­fiasságra nevelésben a munkásosz­tály, a párt vezető szerepének, a Szovjetunióval való együttműködés­nek a propagandája. De a nevelő­munka bizonyos értelemben nem kapta meg a kellő egységet, a ha­zafiság szélesebb értelmezésével, ab­­ban a tartalmában, ami a hazafiság­­ban NÉPÜNK LEGSZÉLESEBB RÉ­­TEGEIT ÖSSZEFOGJA. A szocialista hazafiság nemcsak az újat, a forradalmit hordja magában. * Részletek Mód Aladár elvtárs egyetemi tanárnak, a TTIT főtitkárai­nak április 26-án Szombathelyen tar­tott „Demokratikus és szocialista ha­zafiság" című előadásából, hanem a demokratikus örökséget is magában foglalja. Ahogy polgári nemzetből népünk mindinkább szo­cialista nemzetté válik, úgy változik, gazdagodik a hazafiság fogalma. A szocialista hazafiság magában foglalja a haza szocialista fejlesztését, majd a szocialista hazát. A szocialista hazafiság magában foglalja a munkásosztály vezető sze­repét, amelynek keretében a nép az ország birtokába lép és a szocialista építés során felszámolja a belső el­lentéteket, amelyek a történelem fo­lyamán akadályozták a magyar nép függetlenségének, szabadságának ki­vívását. 1953 júniusa után jobboldali el­hajlás jelentkezett a hazafiság értel­mezésében. Gondoljunk a népfront­kongresszuson elhangzottakra, ahol szó volt kilenc és félmillió magyar állítólagos egységéről, ahol a haza­­fiságon belül nem esett szó a mun­kásosztály vezető szerepéről. A hazafias nevelésben fokozott mértékben kell a munkásosztály és a szocialista építés jelentőségét tu­datosítani, persze nem szólamok üres hangoztatásával. A hazafiságot tartal­massá úgy tesszük, hogy a múlt di­cső hagyományai és a­­ jelen harcai egységét megmagyarázzuk. A balol­dali helytelen leszűkítéssel szemben tudatosítani kell, hogy a szocialista hazafiság magában foglalja a demok­ratikus hazafiságot, egész népünk de­mokratikus örökségét. A szocialista hazafiság a Szovjetunióban is magá­ban foglalja a szovjet népek egész haladó nemzeti örökségét. Fel kell lépni a hazafiság jobboldali értelme­zésével szemben, amely hajlandó a hazafiságot csak a múlt iránti ra­jongásban elképzelni, csak a múlt nagy történelmi eseményei, vagy a helyi események jelentőségét tudato­sítani. A hazafiság mai értelmezése elkép­zelhetetlen anélkül, hogy a hazafisá­­got ne kössük össze a proletárnem­zetköziséggel, a Szovjetunió iránti szeretettel, mint az igaz hazafiság követelményével. A szocialista hazafiság A NEMZETKÖZISÉGGEL VA­­ LÓ EGYSÉGET, az internacionalizmust is jelenti. Né­pünk előtt világos: hazánk békéjé­nek, függetlenségének fenntartása, a szocialista építés, az előrehaladás fel­tételei elválaszthatatlanok, össze van­nak forrva a Szovjetunió és a béke­­tábor harcával. Népünk túlnyomó többsége őszinte, baráti érzelmekkel forr össze a béketáborral. Ugyanak­­kor számunkra a hazafiság és a nemzetköziség egysége nemcsak álta­lános együttérzés, hanem a hazafiság ebben az értelemben a nemzetköziség helyes értelmezésének egyik igen konkrét kérdése, szemben a múlt so­viniszta, reakciós, irredenta öröksé­gével. Elsősorban a Szovjetunióhoz és a szomszédos népi demokráciákhoz való viszonyt kell helyesen értékelni. Ebben a tekintetben épp a legutóbbi másfél év alatt nyíltabban mutatko­zott meg, hogy a Horthy-korszak örökségét még nem mindenki szá­molta fel teljes mértékben és őszin­tén, belső meggyőződéssel. A Szovjetunióban és a szomszéd népi demokráciákban a dolgozó népé a hatalom; a nép, minden nemzet ugyanolyan szabad, mint amilyen sza­­badok vagyunk mi, nincs nemzetiségi elnyomás, gyűlölködés. Mi azzal se­gítjük elő a még szorosabb együtt­működés kialakítását, ha a magunk soraiban gyökeresen felszámoljuk a Horthy-fasizmus irredenta örökségét és tudatossá tesszük: a szocialista építés útján igyekezünk élen járni a ha­ladásban, mint 1848-ban, amikor utol­­sónak tartottunk ki az európai for­radalmi fronton és 1919-ben, amikor elsőnek lépett népünk a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom mutat­ta útra, ma is a nemzetközi munkás­­osztály élvonalában állunk. ★ MIKÉNT VESZ RÉSZT A SZO­­CIALIZMUS ÉPÍTÉSÉBEN. Felemelkedésünknek, a szocialista építésnek egyik feltétele a szocialista hazafiság tudatosítása, ezen belül a munkásosztály vezető szerepének meg­­mutatása. A hősi példák mai élettüntő­­ben is megvannak, meg kell keresni az építés hőseit, így tudjuk kialakí­tani a hazafias neveléssel az erőnek, az a hazafias büszkeségnek tudatit is.­ A hazafiság legdöntőbb kérdése: a mi hazafiságunk a jelen életével fog­lalkozik. Ennek a hazafiságnak pró­baköve: ki miként támogatja pár­ A hazafiság a történelem folyamán mindenkor nemcsak a múlt iránti lelkesedést jelentette, hanem mi­ndig áldozatkészséggel párosult. Példa erre Zrínyi Miklós és II. Rákóczi Ferenc MOL, május 1. Vasárnap. A szocializmus alapja: a gépi nagyipar A munka Ünnepén, a 11. sza­bad május elsején jogos büszke­séggel tekintünk vissza a tíz szabad esztendő alatt elért nagy­szerű eredményeinkre. A szo­cializmus építésében megtett ütünk, a rövid tíz évben elért eredményeink, sikereink fénye­sen igazolják pártunk politiká­jának helyességét. Pártunk út­mutatása nyomán következete­sen haladtunk előre a szocialista iparosítás útján, s a szocialista iparfejlesztésben elért eredmé­nyeink szilárd alapját alkották minden eddigi sikerünknek. Dol­gozó népünk, elsősorban hős munkásosztályunk áldozatos mun­kája révén 1938-hoz képest meg­háromszorozódott az egész ipari termelés, ezen belül a nehézipar 1954-ben csaknem ötször annyit termelt, mint 1938-ban. Tíz év alatt alapvetően megváltozott iparunk szerkezete. A szocialista iparosítás eredményéül a nehéz­ipar aránya az 1938. évi 38,3 százalékról 1954-ben 52,6 száza­lékra növekedett Lenin hangsúlyozta, s­ a marxiz­­mus-leninizmus klasszikusai több helyen aláhúzták azt a sarkala­tos igazságot, hogy a szocializ­mus alapja: a gépi nagyipar. A szocialista iparosítás, ezen belül a nehézipar szüntelen fejlesztése kulcskérdése a szocializmus épí­tésének. A szocializmus célja, ahogy ezt Sztálin elvtárs a szo­cializmus gazdasági alaptörvé­nyeként meghatározza: „az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségletei maximális kielégítésének biztosí­tása.” Csak a társadalmi terme­lés szüntelen növelésével lehet megvalósítani a szocializmus gaz­dasági alaptörvényét, csak azok­kal a eszközökkel, melyeket Sztá­lin elvtárs az alaptörvényben tö­mören meghatároz; a társadalom állandóan növekvő anyagi és kul­turális igényeit csak „a szocia­lista termelésnek a legfejlettebb technika alapján történő szaka­datlan növekedése és tökéletese­dése útján” lehet kielégíteni. A termelés állandó bővítéséhez ter­melési eszközökre, korszerű gé­pekre van szükség. A bővített újratermelés és a növekvő ter­melékenység csak a termelési eszközök termelésének elsődleges fejlesztésével valósítható meg, ez határozza meg a szocialista iparosításon belül a nehéz­ipar döntő, elsődleges sze­repét. A nehézipar látja el gé­pekkel, termelési eszközökkel az összes iparágat, a könnyűipart, a közlekedést, a mezőgazdaságot, az erős nehézipar az alapja a népgazdaság valamennyi többi ága fejlődésének, nélküle nem le­het szó bővített újratermelésről, technikai haladásról. A szocializmus építésében döntő jelentőségű a munka ter­melékenységének szüntelen növe­lése. A szocializmus végleges győ­zelmét végeredményben az dönti el — mint ezt az ismert lenini tétel nyomatékosan kiemeli —, hogy a szocializmus a munka termelékenységének a kapitaliz­musénál magasabb fokát hozza létre. A termelékenység szaka­datlan emelése szükségszerűen megköveteli a legmodernebb technikán alapuló nagyipar — elsősorban gépipar — létrehozá­sát és állandó fejlesztését. A szocialista iparosítás követ­tünkat, népünket munkásosztályun­kat, keretes megvalósítása, ezen belül a nehézipar elsődleges fejlesztése rendkívül fontos szerepet tölt be az egységes szocialista népgaz­daság megteremtésében. A szo­cialista iparosítás anyagi alapja a szocialista mezőgazdaság meg­teremtésének. „Csak az teszi majd lehetővé, hogy a város olyan messzemenő technikai és társadalmi támogatást nyújtson az elmaradott és szétforgácsolt falunak, hogy ez a támogatás megteremtse az anyagi alapot a földművelő és általában a mező­gazdasági munka termelékenysé­gének nagyarányú fokozásához, s ily módon a példa erejével arra ösztökélje a kisföldművelőket, hogy saját érdekükben áttérjenek a nagyüzemi, kollektív, gépesített földművelésre” — hangsúlyozta Lenin. A fejlett nagyipar látja el a mezőgazdaságot különböző gé­pekkel, termelési eszközökkel, technikai felszerelésekkel, ezzel megteremti annak feltételét, hogy a mezőgazdasági termelés új technikai alapra, a modern nagyüzemi termelés techni­kai alapjára helyezkedjék, ezzel pedig biztosítja a mezőgaz­daság szocialista átalakításának anyagi feltételeit. é­s iparosízpolitikája erősíti a szocializmus megva­lósításáért folyó harc egyedül kö­vetkezetes harcosának, a mun­kásosztálynak vezető szerepét. A munkásosztály vezető szerepe olyan mértékben nő és erősödik, amilyen mértékben erősödik és fejlődik a szocialista nagyipar. S nemcsak a munkásosztály szám­szerű növekedéséről van szó: az ipar fejlődésével együtt fejlődik a munkásosztály tudata, növek­szik a munkások műszaki és kul­turális színvonala, mindez alá­húzza a munkásosztály vezető szerepének növekedését, s mivel a munkásosztály a proletárdikta­túra rendszerében a hatalom bir­tokosa, a szocialista nagyipar fejlődése, vele a munkásosztály vezető szerepének erősödése a proletárdiktatúrát erősíti, szilár­dítja. A vezető szerepet betöltő munkásosztály segíti szövetsége­sét, a dolgozó parasztságot, amely csak a munkásság erejére, szerve­zettségére, magasabb fokú öntu­datára, kulturális színvonalára, segítőkészségére támaszkodva is­meri fel a felemelkedés útját, s jár ezen az úton. A jelenlegi nemzetközi helyzet­ben, amikor az imperialisták ve­zető körei új világháború kirob­bantására szítják a tüzet, s el­elvakult gyűlölettel szeretnék megsemmisíteni a szocializmust építő országok nagyszerű eredmé­nyeit, különösen alá kell húznunk a szocialista nagyiparnak a véd­erő fokozását, békevédelmi ké­pességünk növelését biztosító sze­repét. Csak erős nagyipar alap­ján lehet erős honvédelem, mely szocialista építőmunkánk, szabad­ságunk, békénk, függetlenségünk őre. Pártunk Központi Vezetőségé­nek márciusi határozata lelep­lezte azokat a párt- és népelle­nes jobboldali, opportunista né­zeteket, amelyek súlyos károkat okoztak népünknek. E káros né­zetek mindenekelőtt a szocialista iparosítás helyes politikájának elferdítésében mutatkoztak meg. A jobboldali elhajlók hátat for­dítottak a marxizmus-leninizmus hazafisága. A 48-as hazafiságban ben­ne volt Rákóczi szabadságharcának emléke, de ugyanakkor a döntő kér­dés az adott feladatok, a szabadság­­harc feladatainak megoldása volt. A mi számunkra is megvannak a haza­fiságnak mai feladatai: hazánk gaz­dasági és politikai erejének növelé­sében, népünk egységének erősítésé­ben, a béke védelmében, a barátaink­kal való szövetség elmélyítésében, tanításainak, amelyek tudomá­nyosan határozzák meg a szocia­lista iparosítás marxi-leuiai téte­leit, s melyek nyomán a Szovjet­unióban győzött a szocializmus, s diadalmasan épül a kommuniz­mus; letértek arról a helyes út­ról, melyet pártunk 1953 júniusi határozatában megjelölt, s me­lyet pártunk III. kongresszusa megerősített. A jobboldali oppor­tunista nézeteket képviselő és terjesztő, a párt helyes irány­vonaláról letérő elhajlók káros működését a szocialista iparosítás meghiúsítására vonatkozó törek­vések jellemezték; tagadták a nehézipar állandó fejlesztésének szükségességét. A KV márciusi határozata nyomán világosan lát­ja népünk, hová vezetne a jobb­oldali elhajlók politikája: „hazán­kat végső soron az elmaradott országok sorába taszítaná vissza, mivel a nehézipar elsorvasztása lehetetlenné tenné a mezőgazda­ság s a könnyűipar fejlesztését, s ezért nem növekvő, hanem állan­dóan csökkenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számára, megdrágítaná a terme­lést, ami nem az árak csökkené­séhez, hanem azok elkerülhetet­len emeléséhez vezetne” — mint a határozat megállapította. A jobboldali nézetek lábrakapása a szocialista iparo­sítással kapcsolatos minden kér­désben károsan éreztette hatását. A jobboldali, opportunista elhaj­lók nemcsak a nehézipar fejlesz­tésének elsődlegességét tagadták, hanem lebecsülték a termelés, a termelékenység állandó növeke­désének, az önköltség szakadat­lan csökkentésének szerepét és jelentőségét, tagadták a munkás­­osztály vezető szerepét, s mind­ebből következik, hogy elferdítet­ték pártunk parasztpolitikáját, lemondtak a mezőgazdaság szo­cialista átalakításáról. A Központi Vezetőség márciusi határozata nyomatékosan alá­húzza: „Ha nem érvényesül a szocialista iparosítás politikája, ha nem fejlődik a nehézipar, nem érvényesül a termelőeszkö­zök termelésének elsődlegessége, és ha évről évre állandóan nem emelkedik a munka termelékeny­sége és nem csökken a termékek önköltsége, akkor tartós, állandó életszínvonalemelkedésről még csak beszélni sem lehet. Népünk értett a világos szóból, megértette a Központi Vezetőség márciusi határozatát, s eltökélt szándékkal harcol annak meg­valósításáért, mert azt akarja, hogy erős szocialista nagyipa­runk legyen, mely a szocializ­mus, a jólét, békénk, szabad életünk megőrzésének szilárd alapja. A felszabadulási, s a május elseje tiszteletére kibon­takozott munkaverseny nagy­szerű eredményeket hozott, büsz­kén hirdethetik ezeket dolgozóink a május elsejei felvonuláson. Dolgozóink lelkesen teszik ma­gukévá pártunk május elsejei jelszavát: „Magyar dolgozók! Harcoljatok a Központi Vezetőség márciusi határozatának végre­hajtásáért! Előre a szocializmus építésének útján!” Németh János

Next