Vasmegye, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-01 / 127. szám
Miből osztottak előleget az ölből Petőfi TSZ-ben? Szántó húzza ki a föld ilyen időben az embert a határba. A vártnál jobbnak ígérkezik a termés is, jobban igyekszik ezért a PetőfiTSZ tagsága ölbő községben. Dicséri őket véleményei szép fejlődései A Sárvári Cukorgyárszakembere sem ok nélkül mondta: a tsz cukorrépája párját ritkítja a környékem Most folyik a cukorrépa fejtrágyázása, mert már túl vannak az egyelésen. — Nem állunk rosszul a mezei munkával — világosít fel Szanyi János, a tsz elnöke. — Az első kapálások megvannak, maholnap betakarítjuk a szálastakarmányokat. Nagy előnyünkre van, hogy az asszonyok és a családtagok nem hiányoznak a munkából. Égető szükség van itt minden dolgos kézre. 1200 holdas gazdaságban a gépek nagyfokú segítése mellett is elegendő munka van. Jelenleg 65 asszony és leány iparkodik a növényápolásban. A családtagok és asszonyok érdekeltté vannak téve a közös munkában. A múlt években még előfordult, hogy elmentek a kis ölbői állami gazdasághoz, mert ott mindjárt pénzhez jutottak a kapálásban. Idén meg is hánytavetette a vezetőség, mitévő legyen, hogy minden családtaghoz ragaszkodhassék. Előreláthatóbban terveztek, megalapozták a munkaegységelőleg fedezetét. Persze tavaly is teremthettek volna elő pénzt a munkaegységre. Például ha anyaállatokat kótyavetyélnének el, ahogy ezt egyesek rebesgették is. A tagság többsége amellett volt, hogy gazdálkodtak ki és úgy folyósítanak munkaegységelőleget. Nem idegenkedtek a szerződéses növényektől, ezért már művelési előleg címén pénzhez jutottak. Mészáros Sándor könyvelő megjegyzi, hogy csinos összegről van szó: 22.000 forintot oszthatnak ki munkaegységre. Az állattenyésztésből is szépen futja munkaegységre. Malacok értékesítéséből közel ötezer forintot vettek be. A tehenészetből még nem a lehetőséghez mérten pénzelnek, de most a zöldtakarmányozással „felfuttatják’* ott is a tejet és növekszik a tszpénzforrása. Saját erőből egy kis igyekezettel már másodszor osztottak munkaegységelőleget a tsz-ben. Eddig a tervezett munkaegységre — az egész évet alapul véve — 2 50 forintot folyósítottak munkaegységenként a tsz-ben. Babócs János családostól kiveszi részét a munkából és munkaegységeikre 1200 forinton felül kaptak előleget. A munkaegységelőlegosztásnál igen döntő körülmény játszott még közre a tsz-ben. Éspedig az, hogy a tagok kívánságára személyekre osztották ki a kapásterületet a tagok között. Tanultak a tavalyi tapasztalatokból, amikor családonként osztották ki a kapásokat. Ez nem bizonyult eredményesnek, mert voltak olyan családok, hogy többet is tudtak volna vállalni a kapálásból. Az idén tagonként 900 ölnyi répa jutott, így minden asszony és családtag is személy szerint felelős a kimért földeken a növény ápolásáért. Jobban iparkodtak így és előbb megkapták a termeltető vállalattól is a művelési előleget, amit munkaegységre kifizethettek. Igen örvendetes, hogy a tea-tagok messze megelőzték az egyénieket a mezei munkában. Az elnök aggodalmaskodott a napokban az előrehaladás miatt, hogy majd kifogynak a munkából. Ezen a napon eloszlatták ezirányú kételyeit; a Sárvári Gépállomás mezőgazdászaival karöltve egy kicsit szétnéztek a határban. Kiderült, hogy rozsolni kellene már a búzákat, irtani az acatot a tavaszi vetésekben. Szó, ami szó: van még munka bőven, nem fogynak ki belőle, mert ilyen a paraszti munka természete, egymásba kapcsolódik. Most csak ne legyen úrrá rajtuk az elégedettség, harcoljanak tovább a termés felneveléséért, hogy gazdag aratás köszöntsön majd rájuk! (kerék) Válasz a Vasmegye bírálatára A Vasmegye május 19-i száma Tegyük még szilárdabbá a vasút és a szállító vállalatok kapcsolatát címmel foglalkozott a komlexbrigád május 18-i értekezletével. Az idézett cikkben olvastuk:,Az ÉDÁSZ 12 óra ... alatt rakta ki a kocsikat”. Erre szeretnénk miválaszolni. Való tény, hogy a legutóbbi hónapokban nem egyszer előfordult: a beérkező vagonokat csak 12 óra múlva, sőt ennél is hosszabb idő alatt raktuk ki. A késedelmes kirakásnak oka, hogy felsőbb hatóságunk rendelkezésére az import eredetű faoszlopok helyett új szabadvezetékek építésénél vasbeton-oszlopokat alkalmazunk. Leágazásoknál, feszítéseknél pedig rácsos vasoszlopokat. Az új építési mód megköveteli, hogy megfelelő darus gépkocsi álljon rendelkezésünkre, mert nélküle a betonoszlopok járműre rakása, beszállítása képtelenség. Győri vállalati központunk mindössze két darus gépkocsit tudott az öt üzletigazgatóság rendelkezésére bocsátani. Ilyen adottságok mellett a kocsik kirakását nem minden esetben tudjuk 5 óra alatt elvégezni. Hat főből álló raktári brigádunk még a vidéki vasútállomásokra történő szállítmányokat is kirakja, így Vashosszúfaluban, Bögötén, Rábasömjénben, Bobán, Vépen, Iváncon raktak ki betonoszlopokat. Természetesen itt is csak darus gépkocsival. A vasbetonoszlopok kirakásának és járműre rakásának könynyebbé és gyorsabbá tétele foglalkoztatja most az igazgatóság vezetőit és dolgozóit, így alulról jövő kezdeményezés alapján született meg az a bevezetésre elfogadott újítási javaslat, amely a leállított kőszegi erőtelep futódarujának felhasználásával a szöllősi iparvágány felett futódaru felállítását célozta. Ennek kivitelezése folyamatban van. A futódaru üzembehelyezésével a kocsikirakodási időt Szombathelyen a korábbi öt órás szintre tudjuk csökkenteni Tillai József, az ÉDÁSZ igazgatója Is közel 800 úttörő lépett a színpadra vasárnap délelőtt a szombathelyi városi kultúrházban, hogy résztvegyen az úttörők megyei ■kórusbemutatóján. 14 iskolából jöttek el erre a szép ünnepségre, amelyet négy iskola összevont kórusai nyitottak meg a Himnusz hangjaival. Változatos műsor, szebbnél szebb kórusművek szólaltak, meg a pajtások ajkán. Csaknem minden kórus műsorán szerepeltek magyar népdalok vagy népdalfeldolgozások. Emellett hangot kaptak a mozgalmi dalok és halhatatlan mesterek alkotásai. Szárnyaltai a békedalok, hirdették, hogy ..Soha munkás munkás ellen, Ifjú Ifjú ellen nem fog fegyvert, Nem lesz ágyútöltelék Ez a bátor nemzedék. Ifjúság, boldog Ifjúság.*’ A bemutatón, amely valóban az úttörő-énekkarok seregszemléje volt, hét szombathelyi és hét vidéki csoport vett részt. Ez a verseny is arról tanúskodott, hogy általános iskoláinkban igen szívesen, énekelnek a gyermekek és érvre jobb, létszámban iö megnagyobbodott kórusok vannak megyénkben. Az iskolák igazgatói is több segítséget adtak a kórusok munkájához, nagyobb a kórusvezetők felkészültsége is, így aztán nehéz volt eldönteni, hogy a sok jó kórus közül melyik szerepelt jobban. A jobb adottságokkal rendelkező szombathelyi kórusok mellett igen szépen szerepeltek a megyéből beérkezett kórusok, amelyeket sokszor nem is énarőszakos nevelők vezettek, mégis nagy művészi igénnyel léptek fel és jól megállták helyüket. Itt agy meglepetést keltett, amikor a bemutató során a szombathelyi iskola kórusának előadásában felcsendült a Szabadság kánon. Hatalmas erővel zengtek a hangok, a körülbelül 300 gyermek éneke. Sokat fejlődtek a kórusok vezetői is. A seregszemle arról tanúskodott, hogy egyre magasabb színvonalat érnek el az egyes művek ledolgozásánál, egyre változatosabban állítják össze a műsorokat és egyre fegyelmezettebbek a kórusok tagjai. Sikerült megszerettetni a gyermekekkel az énekkart és csaknem mind nagy örömét lelte az éneklésben. Ez tükröződött a mosolygós arcokon, a csillogó szemekben, amelyek olyan nagy figyelemmel követték a tanárok minden mozdulatát. Nem volt könnyű rangsorolni a kórusokat, mert igen sok nyújtott igazán nagyszerű teljesítményt. Ez pedig igazán nagy öröm, mert azt bizonyítja, hogy iskoláinkban szeretettel foglalkoznak a korábban lebecsült énekkarokkal. A 14 énekkar közül legjobb minősítést kapott a szombathelyi Petőfi utcai, Hevesi Ákos utcai, Rákóczi utcai, Hámán Kató utcai, a körmendi fiúiskola és a csörötneki általános iskola kórusa. Szépen szerepeltek és jó minősítést kaptak a VII. kerületi (hámoni), olaszfai és sorokpolányi iskolák énekkarai. Közepes minősítést kapott a gencsapáti, nagysimonyi, IV. kerületi (szőllősi) és a szelestei kórus. Iden szépen szerepelt a Dózsa II. iskola kórusa is, ez azonban nem vehetett részt a városi bemutatón, így most versenyen kívül indult. Külön kell szólnunk a bérbaltavári úttörő-zenekarról. Gyulai Lajos vezetésével 31 pajtás furulyákkal, xilofonokkal trombitákkal, dobokkal igen értékes, szépen hangzó műsorral gyönyörködtette a hallgatókat. Megszólaltatták Mejtusz operájából az ifjúgárdisták dalát, Viski Harsan a kürtszó című indulóját és népdalok mellett egy részletet is előadtak Egresi Bén- Klapka indulójából. Igen jól sikerült a VII. osztályos Vágó Ferenc trombitaszólója is. Igen szép és követésre méltó példát mutattak a bérbaltaváriak arra, hogyan lehet 16 úttörő-zenekart szervezni Ez a seregszemle arra kötelezi az iskolai kórusok vezetőit, hogy ne nyugodjanak meg az eddigi eredményeken. Bátrabban nyúljanak a nagyobb felkészültséget igénylő Bartók- és Kodály-művekhez, dolgozzanak tovább a népdalok megszerettetésén, terjesztésén. Állítsanak maguk elé még nagyobb követelményeket. Sajnálatos dolog, hogy kevés szülő jelent meg a seregszémién, pedig megérdemelte volna, hogy a szülők is nagyobb figyelemmel kísérjék az iskolák ilyen irányú munkáját is és érdeklődésükkel még inkább serkentsék azt. A seregszemlék és kultúrversenyek további megrendezése a jövő tanévben még inkább előmozdítaná az iskolai úttörőkórusok jó munkáját. Azonban ügyelni kell a bírálóbizottság öszszeállításánál, hogy az minden esetben pártatlanul, az érdekelt felek bevonása nélkül döntsön. Baranyai Sám Az úttörő-énekkarok megyei seregszemléje Növelik a fejési átlagot a kemenesszentmártoni Ottoi-D TSK-ben Több ízben szárnyra kapta már a hír a kemenesszentmártoni fejőnők nevét Fűzfa Sándorné, Tőke Jánosné és a többi híres tehenész neve ismert már az egész országban. Az idén még nem sokat hallattak magukról. Várták a zöldtakamányozás megkezdését, hogy a tejtermelés jobban meginduljon. Most már nem várattak tovább magukra. Vállalták, hogy 80 tehénnél — az idei májustól a jövő májusig — egyenként 3000 literes fejési átlagot érnek el. Jelenleg 10,5 liter a fejési átlag és 28 tehenet naponta háromszor fejnek A zavartalan téli takarmányozás érdekében már most rendszeresen mérik a takarmányt és kiszámítják a takarmány felékét, hogy egyetlen szál se menjen veszendőbe. Azonkívül megkezdték a tsz-ben az árokpartok kaszálását, ami legalább 100 mázsa szénavagy jó minőségű iolótakarmányt ad. Mit láttunk az alumínianedények kiállításán? azokat a háztartási és egyéb felszereléseket, amelyeket a magyar ipar hazánk dúsan termő kincséből, az almníniumból állít elő. A szépen csillogó edények hasznosságuk miatt napjainkban egyre inkább meghódítják a háziasszonyokat, egyre nagyobb keletnek örvendenek, így hát nem kell dicsérni az alumíniumedényeket, azok előtt a háziasszonyok előtt, akiknek otthonában fellelhetjük. Mindenki tudja, hogy az alumíniumredény a dolgozó nő segítőtársa. Ezt bizonyítják a kiállításon elhelyezett edényféleségek is. A kereskedelem szervei elhatározták, hogy kiállítást tartanak, hogy megyénk asszonyai mégjobban megismerjék az alumíniumedényeket. Ezen a kiállításon valóban mindenki ízlése és igénye szerint válogathat a szebbnél szebb, a jobbnál jobb edények között Ott sorakoznak a polcokon a különböző méretű lábasok, fazekak, tésztaszedők. Felhívja figyelmünket a hasznos háromlábasos ételhordó, a különböző nagyságú tejeskanna. Található itt ruhaszárító alumíniumdrót is. Hasznosak és szépek a különböző méretű tálak. A felső polcokon fejősajtár látható. Vannak olyan alumíniumedények, amelyeket gáztüzelésnél is használhatunk. Ezek az úgynevezett nehézalumíniumrúárvások. A gáz lángjától nem forrósodik át az edény füle, s könnyen lehet a tűzről levenni. Az alumíniumot sok mindenre fel lehet használni. Ezt mutatja az az előszobafogás, amely szintén alumíniumból készült, ezt mutatják az összecsukható turista ivópoharak, patentlábasok, vasdobozok, ételdobozok. Ezek a készítmények dicsérik munkásaink kézügyességét, iparunk fejlettségét. Igen érdekes és hasznos darab a háztartási „robotgép“, a kiállítás egyik legszebb és legcélszerűbb darabja. A „robotgép” több munkafolyamatot végez el. Többek között mákot őröl, diót, húst, kávét darál. Sok tehát a látnivaló, s kinek kincse ízlése szerint a vásárolnivaló, ízlésesen elrendezett, szemet gyönyörködtető edénykiállítás hívja fel a vásárlók figyelmét a Köztársaság téri edényboltban. A Kiskereskedelmi és a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat dolgozói mutatták itt be A pillangósszéna készítésének módszerei Az állattenyésztés és takarmánytermelés fejlesztéséről hozott párt- és kormányhatározat és egész dolgozó népünk érdeke megköveteli, hogy növeljük a takarmánytermő területeket és a terméshozamokat. Emellett fontos helyet foglal el a helyes tápanyaggazdálkodás, a megtermelt takarmányok gondos betakarítása és veszteségmentes tárolása. Olyan tápanyagbázist kell teremteni, amely elősegíti a tenyésztést és a hozamok emelését. A Vas megye május 27-i számában arról ír, hogy mennyi értékes tápanyag megy veszendőbe a hanyag, szervezetlen kaszálás, betakarítás és tárolás miatt. Különösen a pillangósok betakarítása igényel gondos munkát. A jó minőségű szénakészítés első feltétele a kaszálás időpontjának helyes megválasz-- tása. A réteken a kaszálást akkor kell megkezdeni, amikor az úgynevezett ,,vezérfű“ vagyis a többségben lévő szálfű virágzik. Ennél korábban csak akkor kaszáljunk, ha növendékállataink részére vitaminban dús borjúszénát akarunk előállítani. A pillangósokat mindig virágzás elején kaszáljuk. Mivel a pillangósoknál a levélzet a búzakorpáéval egyenlő tápértékű, ezért különböző szénakészítési eljárásokat alkalmazzunk a pergés megakadályozására. A szénakészítés egyik kiváló és könnyen alkalmazható módja a villahegyekben való szárítás. A levágott pillangóst kaszálás után 2—3 óra múlva, amikor egy kicsit megfonnyad, valahegyekbe kell rakni. Egy nap eltelte után a kis kupacokba rakott szénát 300 —350 kilós petrencékbe kell rakni és addig otthagyni, míg a széna nedvességtartalma 30 százalékra nem csökken. Kedvező időjárás mellett ez 3—4 napi szárítást igényel. A kívánt nedvességtartalmat a következőként ellenőrizhetjük: egy marék lucernából kötelet csavarunk. Ha a szárrész csavarás közben már nem nedves, húzásra nem szakad el, meg kell kezdeni a széna behordását. Másik jól bevált módszer a Kund-féle hengeres szárítás. Ebben az esetben is kaszálás után 3—4 óra múlva rendrakó, fogatos vagy kézi gereblyével hengerbe sodorjuk a megfonynyadt pillangóst. A gereblyézett a szálak fekvésének irányára keresztben kell végezni. A takarmány két nap alatt megfonnyad, ezért a harmadik napon forgatásként, gereblyével továbbgördítjük a hengert. Ha időközben esik az eső, a henger továbbfordításával száríthatjuk meg szénánkat. Kedvező időjárás mellett három nap alatt szállítható a széna. A megszáradt hengereket mindjárt rakjuk szekérre, így elkerüljük a levélpergést. Nagy gondot fordítsunk a kazalozásra is, mert a behordott friss takarmány könnyen befülled. Először csak kisebb méretű kazalokba rakjuk a takarmányt és jó, ha a széna közé takarmányszalmát rakunk. (25—30 centi széna után 10—15 centi szalma.) A kazlakat szabályosan rakjuk és lássuk el tetőzettel, hogy az eső be ne csorogjon. A kazlakba kerülő szénát először mérjük le, hogy a takarmánnyal tervszerűen tudjunk gazdálkodni. Termelőszövetkezeteink a széna betakarításában nagy hasznát veszik a kaszálógépeknek. Gépállomásaink rendelkeznek a szükséges kaszáló- és rendrakógépekkel, amelyek igénybevétele arzénabetakarítást olcsóbbá, gyorsabbá teszi. Vörös József, megyei takarmánygazdálkodás, felügyelő