Vasmegye, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)
1955-10-01 / 231. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XI. évfolyam, 131. szám. Ára 50 fillér 1955. okt. 1. Szombat. Az évi terv túlteljesítéséért Szeptember 30-án véget ért a harmadik tervnegyedév. Ebben az időszakban megyénk ipari üzemeinek zöme számottevő eredményeket ért el. Több üzemünk — köztük a XII-es Autójavító Vállalat, a Tejipari Egyesülés és a Járóműjavító Vállalat — jóval határidő előtt teljesítette negyedévi előirányzatát. A Pamutipar, a Takarógyár, a Kőszegi Textilművek 2—3 nappal a negyedév vége előtt valósították meg tervüket, s nagy mennyiségű textilanyagot gyártottak terven felül Az önköltség alakulásáról, a termelés gazdaságosságáról még nincs teljes képünk, de a részeredményekből megállapítható: üzemeink többségében kielégítően alakult az önköltség, szigorúbb lett az anyaggal való takarékosság. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy üzemeink dolgozóinak zöme megértette a KV márciusi határozatát, s eredményesen dolgozik megvalósításáért. Az új tervnegyedév elején szükséges, hogy minden üzemünkben megvonják a harmadik negyedév mérlegét. Ez annál is inkább fontos, mert a negyedik negyedév ebben az évben az utolsó, s nem kis részben most végzett munkánkon múlik, milyen eredménnyel zárjuk az évet, miként teljesítjük az 1955-ös tervév előirányzatait. Most még lehetőség van arra, hogy az elmaradt üzemek letörlesszék adósságukat, kijavítsák az elkövetett hibákat. S bizony van mit törleszteni is. A Téglagyári Egyesülés rengeteg téglával adós, több üzemünk egyes részlegei elmaradtak. Annak idején valamennyi Vas megyei üzem csatlakozott a 20 budapesti ipari vállalat versenyfelhívásához, s legtöbb üzemünk azt fogadta meg, hogy december 20-ra teljesíti éves tervét. Több helyen azonban megfeledkeztek a vállalásról, nem értékelik rendszeresen, mit valósítottak meg abból, s mi van még hátra belőle. Most, amikor a harmadi negyedévben végzett munkánkat értékeljük, feltétlenül meg kell vizsgálnunk minden üzemben, mi a helyzet a felajánlások teljesítésében. A negyedik negyedévben arra kell irányulnia a versenynek, hogy maradéktalanul megvalósítsuk, sőt túlteljesítsük azokat a vállalásokat, amelyeket a budapesti üzemek versenyfelhívása nyomán tettünk. Nem egy üzemünk, mint a XII-es Autójavító Vállalat, a Járműjavító Vállalat, már messze megelőzte esedékes tervét. Ezek az üzemek vizsgálják felül korábbi vállalásukat, egészítsék ki azt, mert ők nem december 20-ra, hanem jóval előbb teljesíthetik éves tervüket. Közeledik november 7. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója. Immár hagyományossá vált hazánkban, s megyénkben is, hogy üzemeink dolgozói jobb munkával ünnepüik a nagy évfordulót. Bizonyos, hogy most is fellángol a verseny novemberi tiszteletére. Ez a verseny az éves terv túlteljesítéséért folyó harcban nagy emelő lehet. Felbecsülhetetlen értékűek azok a javaslatok, amelyeket dolgozóink az elmúlt hetekben, hónapokban tettek a technika fejlesztésére. Ezek az értékes javaslatok testet öltöttek a műszaki intézkedési tervekben, amelyeket legtöbb üzemünkben szeptember elején tárgyaltak meg. Mint minden terv, a műszaki intézkedési tervek is csak akkor töltik be fontos szerepüket, ha maradéktalanul megvalósítják őket. A műszínitervek végrehajtása elsősorban a műszaki dolgozók feladata, de nemcsak az övék, hanem valamennyi dolgozóé, a gyárak egész kollektívájáé. Csal, akkor valósulnak meg ezek a tervek, s csak akkor testesülnek meg a termelékenység emelkedésében, az önköltség csökkenésében, a termékek minőségének javulásában, ha minden munkás harcol végrehajtásukért. Természetesen az is igen fontos, hogy pártszervezeteink tartsák szemüket ezeken a terveken, ellenőrizzék és segítsék megvalósulásukat, mozgósítsák a dolgozókat a technika további fejlesztésére, karolják fel kezdeményezéseiket, hogy még erőteljesebben kibontakozzék a munkások alkotókészsége. Októberben járunk, közeledik a tél. A negyedik negyedévben kell felkészülnünk a télre. Az elmúlt évek példája mutatja: ha elhanyagoljuk a felkészülést, sok nehézséggel találhatjuk magunkat szembe. Ha azt akarjuk, hogy a legzordabb hidegben se csökkenjen a termelés, sőt egyenletesen emelkedjék ,előre kell gondolnunk. Hős bányászaink mindent elkövetnek, hogy kitermeljék a zavartalan energiaellátáshoz szükséges szenet. Mi is sokat tehetünk, elsősorban a legszigorúbb takarékossággal, tervszerűséggel. Dolgozzunk úgy az év utolsó negyedében, hogy túlteljesítsük az évi tervet, adósság nélkül, jól felkészülve láthassunk hozzá 1956 januárjában második ötéves tervünk nagyszabású célkitűzéseinek megvalósításához. MA! SZÁMUNKBÓL: Hatéves a Kínai Népköztársaság (2. oldal) — Harc Németország egységéért (2. oldal) — Mind több dolgozó paraszt választja a szövetkezetet (3. oldal) — Egy nagyszerű kezdeményezés nyomában (3. oldal) — Terven felül (3. oldal) — Könnyebb a munka, jobb az élet a tsz-ben (3. oldal) — A vasvári könyvesboltban (4. oldal) — A zenetörténelem mesterei (4. oldal) A békekölcsönjegyzés — népszavazás a béke és a jólét politikája melett Munkások, termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasztok, értelmiségiek, kisiparosok — a dolgozók százezrei tettek és tesznek hitet államunk iránti hűségükről azzal, hogy lelkesen jegyeznek békekölcsönt, adják kölcsön forintjaikat államunknak. Szép eredmények vannak a szombathelyi járásban. Sé községben csütörtök estig minden gazda, minden termelőszövetkezeti tag jegyzett. Ebben a faluban Simon László, a Haladás Termelőszövetkezet tagja 1000 forinttal járult hozzá a békekölcsönjegyzés sikeréhez. Egyöntetű lelkesedéssel fogadták kormányünk felhívását a csepregi dolgozók is. Ebben a községben még nem fejeződött be a jegyzés, a népnevelők még nem látogattak meg minden házat, de csütörtök estig itt is 48.750 forintot adtak kölcsön államunknak a dolgozók. Megírtuk már, hogy ebben a községben Frank Ferenc középparaszt 1200, Pócza Gyula 800 forintot jegyzett, s példájukat követve, a többi gazda is erejéhez mérten 500 —600 forintot jegyzett. Hasonlóan szép eredményt mutattak fel az acsádi, a büki dolgozók is, akik annyi minden jóban részesültek már a felszabadulás utáni években. E községekben a mozik, a villany, a bővített iskolák, egészségházak stb. mind az utóbbi években létesültek. Nem is maradnak hálátlanok a dolgozók államunk gondoskodásáért: Acsádon 11.300, Bükön 16.100 forintot jegyeztek a dolgozók csütörtök estig. Jók az eddigi eredmények Meszlenben, Vasszilvágyon, Táplánszentkereszten, s a legutóbbi napokban Ják és Pornóapáti is felzárkózott. Lelkesen jegyeztek a gépállomási dolgozók is. A lukácsházi, a vasszilvágyi, és a büki gépállomáson minden dolgozó jegyzett már. Az idei jegyzés alkalmával a Vasszilvágyi Gépállomás dolgozói éppen a kétszeresét jegyezték a tavalyinak, azaz 44.050 forintot adtak kölcsön államunknak azért, hogy minél szebbé tehessék életüket, minél több kényelmes brigádszállást kaphassanak. A sárváriak sem maradnak hálátlanok azért, amiért államunk új gépállomást építtet részükre, amely az eddiginél sokkal kényelmesebb és egészségesebb is lesz. A sárvári traktorosok 48.450 forintot adtak kölcsön államunknak. Szép a jegyzési eredmény a Káldi Gépállomáson is. Itt 428 forintos átlaggal 27.850 forinttal járultak hozzá a dolgozók a jegyzés sikeréhez. Csütörtök estig 42.450 forintot jegyeztek a Gyöngyöshermáni Gépállomás dolgozói. Itt legelőször a vezetők mutattak jó példát. Szabó Zoltán elvtárs igazgató, Kovács József elvtárs főgépész és Vajda Jenő elvtárs főagronómus példamutatása magával ragadta a gépállomás többi dolgozóját is. De van is miből és miért jegyezniük a traktorosoknak. Az idén is, a múlt évben is nem egy, se kettő volt az olyan traktorosok száma, akiknek havi keresetük, — különösen nyáron — a kétezer forintot, is túlhaladta. Emellett védőruhát kapnak, télen meleg étellel, itallal látják el őket, de mindezek mellett a vattaruha, a jól bélelt kesztyű, a fokozott egészségvédelem mind arról tanúskodik, hogy ők is igen megbecsült dolgozói népi demokráciánknak. A Celldömölki Gépállomáson is egyre több gép segíti a dolgozó parasztok munkáját, s egyre több különféle építkezés és szociális juttatás könnyíti meg, teszi szebbé a traktorosok életét. Munkájuk végeztével rádiózhatnak, pingpongozhatnak és egyéb szórakozásban is részük lehet. Itt is tudták és tudják a dolgozók, hogy mire adják kölcsön forintjaikat, s tisztában vannak azzal, hogy ezek a forintok továbbra is az ő munkájukat segítik elő, életüket teszik szebbé. Ezért jegyeztek csütörtök estig 41.300 forintot. Hasonlóan szép eredmények vannak a pácsonyi, a rátóti és a többi gépállomáson is. Megyénk gépállomásainak dolgozói eddig 489 ezer forintot adtak kölcsön államunknak. Jegyeznek a nemzetiségi községek Határmenti és nemzetiségi községeink lakossága és dolgozó parasztsága ugyancsak kiveszi részét a Hatodik Békekölcsön jegyzéséből. A helybeli és a szentgotthárdi üzemekből érkező népnevelők minden családot felkeresnek, a jegyzésgyűjtő ívekkel, hogy ezekben a falvakban is mindenki hozzájárulhasson forintjaival további terveink megvalósításához, a lólét fokozásához. Vaskeresztesen csütörtökön estig a falu jórésze lejegyzett már, csak mintegy 10 család maradt hátra, akiknél még nem jártak a népnevelők. A község addigi jegyzési összege közel hét és fél ezer forintot tett ki. Rábatótfaluban Merkli István asztalos elmondotta a jegyzésgyűjtőknek, hogy az idén többet jegyez, mint az Ötödik Békekölcsönből. Saját érdekét is nézi ekkor, hiszen most a jegyzett öszszeg 50 százaléka marad a faluban. Meg a falu villamosítását ami most van folyamatban, valamivel viszonozni akarja államunknak. Hatszáz forint alá írta oda a nevét a jegyzési íven. Felsőszölnökön az idős Embersics Rezső is felkereste a népnevelőket nem akart kimaradni a jegyzésből, pedig már a 70. évébe jár. Megtakarított pénzéből készséggel adott kölcsön államunknak. Alsószölnökön Róder bácsi, alkalmi munkás, akinek három gyermeke van, maga kereste fel a tanácsot és jegyzett békekölcsönt, mert mint megjegyezte ''anfigy vegének tartja a kninte,n jegyzést. Korcaszomoron a Haladás Termalőszövetkezet tagsága már az első napokban lejegyzett. Példamutató volt a községi párttitkár. Urai József elvtárs jegyzése: mm forintot, jegyzett a Hatodik Pékekölcsönből. Bajánsenyén is a pártszervezet titkára, Pintér István elvtárs mutatott jó példát a jegyzésben. Levelezőink AZ ŐSZI MUNKÁKRÓL Megyeszerte folyik a harc a jövő évi kenyér megalapozásáért és a kapásnövények betakarításáért. Levelezőink is a maguk munkaterületéről erről számolnak be. Tisler Anna mezőgazdász a következőket írja: — A chernelházadamonyai Rákóczi TSZ-ben az őszi árpát már szeptember első napjaiban földbe tették és szeptember derekán a rozsvetéssel is végeztek. Utána nyomban megkezdték a búzavetést a Büki Gépállomás segítségével. A búzaföldet különös gonddal készítettük elő. Mivel a műtrágyát a mi talajunk nagyon jól meghálálja, szórtunk ki a földre vetés előtt szuperfoszfátot. Dolgoznak az asszonyok is. A burgonyaszedéssel már jóformán végeztek és szedik e cukorrépát is. Ebből 220—240 mázsa holdanként termést várunk. A porpáci Villám TSZ sem várja a sültgalambot, hanem megtesz mindent a jövő évi nagy termés eléréséért — erről győz meg bennünket Szemes Tibor levele. A levélből kitűnik, hogy Porpácon az egyénileg dolgozó parasztok még csak most látnak hozzá az őszi vetéshez, ugyanakkor a Villám TSZ már végzett is. Csaba Ilona agronómus, büki levelezőnk arról ír, hogy a három termelőszövetkezet versenyben végzi a vetést. Először úgy látszott, hogy a Kossuth, majd a Petőfi termelőszövetkezet lesz a verseny győztese, de igen jó erőbedobással a Lenin TSZ mindkettőt megelőzte. Az utóbbi szövetkezet tagja: eddig 160 hold búzát és 40 hold rozsot tettek földbe. Emellett a minap megkezdték a cukorrépaszedést, s a közeli napokban a burgonyaszedéshez is hozzálátnak. Mind a Lenin TSZ, mind a Kossuth és Petőfi termelőszövetkezetek tagjai igen jó termést takarítanak be kapásokból, viszonylag kevesebb munkával is nagyobb jövedelemhez jutnak a tagok. Ennek láttán eddig is sok egyéni gazda határozta el, hogy tsz-tagnak kéri magát. A levelező arról is írt, hogy a dolgozók a békekölcsönjegyzésből is szépen kivették részüket. Nemes Ferenc egyéni gazda 800, Joós Ernő kisiparos 550, Várkonyi Ferenc kisiparos meg 750 forintot adott kölcsön államunknak. MINDENKI JEGYEZZEN! Négy nap telt el a Hatodik Békekölcsön kibocsátása óta. Már az első napon meg lehetett állapítani: dolgozó népünk az elmúlt esztendőkben még egyetlen államkölcsönt sem fogadott ilyen egyöntetű helyesléssel, mint a mostanit. Cáfolhatatlan bizonyítéka ez annak, hogy a nép helyesli a párt és a kormány politikáját, kész azt megvalósítani tetteivel, kész ahhoz hozzájárulni anyagi eszközökkel, különösen azért is, mert ezen anyagi eszközt az állam csak kölcsönbe kéri és tetézve fizeti vissza. Munkásosztályunk legnagyobb tömegei már a jegyzés első napján felsorakoztatták aláírásukat a jegyzési íveken. Számos ragyogó példát hallottunk arról is, hogy beteg vagy szabadságon lévő munkások is siettek eleget tenni hazafias kötelességüknek. Egy emberként jegyzett békekölcsönt az értelmiség és az alkalmazottak rétege. Ugyancsak szépen halad a jegyzés a mezőgazdaság szocialista szektorában. A dolog természeténél fogva azonban a jegyeztető párok még nem jutottak el mindenhova, és bár megkezdődött a jegyzés a falvak egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztsága körében is, sok család még nem jegyzett békekölcsönt. Fáradhatatlan népnevelőink nem fukarkodnak elmondani mindazt, amit a kibocsátott kölcsön céljáról a Minisztertanács felhívása elmond, nem fukarkodnak aprópénzre váltani minden faluban, minden háznál, családnál, mit hozott számukra a felszabadulás, mit hoz majd számukra az elkövetkező évek sikeres építőmunkája, a jövőre induló második ötéves terv. Ahogyan nincsen család az országban, amely saját élete alakulásán le ne mérhetné a népszabadság léveinek gyümölcseit, úgy vagy méginkább megvannak a tervek, igények a jövőre vonatkozóan is. Ki lehetne hálátlan annak az államnak, amely voltaképpen mi magunk, a dolgozó nép vagyunk? Egyetemlegesen élvezi a dolgozó parasztság azt, hogy nem sanyargatja a földbirtokos és a csendőr, élvezi a növekvő anyagi, kulturális és szociális ellátottságot — hogyan vonhatná ki magát bárki, amikor az eljövendő még nagyobb felemelkedés biztosítására kér köncsönt a nép állama? S ott vannak a községi tervek — ezek megvalósulását közvetlenül a szemük láttára szolgálja a kölcsönként befizetett összeg fele. Melyik dolgozó paraszt tenné ki magát annak, hogy társai majdan újjal mutogassanak rá: „te nem járultál hozzá a kultúrházhoz, az új hídhoz, iskolához’ stb. A szombathelyi járásban már az első napokban több mint hatszorta nagyobb összeget jegyeztek a falvakban, mint az elmúlt évi kölcsön alkalmával. De a jegyzés még tovább folyik. A dolgozó parasztság anyagi helyzete teljesen indokolttá teszi, hogy saját jól felfogott érdekében, de országos érdekből is gazdasági erejéhez mérten jegyezzen békekölcsönt.