Vasmegye, 1955. október (11. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-01 / 231. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜL­JETEK! XI. évfolyam, 131. szám. Ára 50 fillér 1955. okt. 1. Szombat. Az évi terv túlteljesítéséért Szeptember 30-án véget ért a harmadik tervnegyedév. Ebben az időszakban megyénk ipari üze­meinek zöme számottevő eredmé­nyeket ért el. Több üzemünk — köztük a XII-es Autójavító Vál­lalat, a Tejipari Egyesülés és a Járómű­javító Vállalat — jóval határidő előtt teljesítette negyed­évi előirányzatát. A Pamutipar, a Takarógyár, a Kőszegi Textilmű­vek 2—3 nappal a negyedév vége előtt valósították meg tervüket, s nagy mennyiségű textilanyagot gyártottak terven felül Az ön­költség alakulásáról, a termelés gazdaságosságáról még nincs tel­jes képünk, de a részeredmények­ből megállapítható: üzemeink többségében kielégítően alakult az önköltség, szigorúbb lett az anyaggal való takarékosság. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy üzemeink dolgozóinak zöme megértette a KV márciusi hatá­rozatát, s eredményesen dolgozik megvalósításáért. Az új tervnegyedév elején szükséges, hogy minden üze­münkben megvonják a harmadik negyedév mérlegét. Ez annál is inkább fontos, mert a negyedik negyedév ebben az évben az utolsó, s nem kis részben most végzett munkánkon múlik, milyen eredménnyel zárjuk a­z évet, mi­ként teljesítjük az 1955-ös tervév előirányzatait. Most még lehető­ség van arra, hogy az elmaradt üzemek letörlesszék adósságukat, kijavítsák az elkövetett hibákat. S bizony van mit törleszteni is. A Téglagyári Egyesülés rengeteg téglával adós, több üzemünk egyes részlegei elmaradtak. Annak idején valamennyi Vas megyei üzem csatlakozott a 20 budapesti ipari vállalat verseny­felhívásához, s legtöbb üzemünk azt fogadta meg, hogy december 20-ra teljesíti éves tervét. Több helyen azonban megfeledkeztek a vállalásról, nem értékelik rend­szeresen, mit valósítottak meg ab­ból, s mi van még hátra belőle. Most, amikor a harmad­i ne­gyedévben végzett munkánkat ér­tékeljük, feltétlenül meg kell vizs­gálnunk minden üzemben, mi a helyzet a felajánlások teljesítésé­ben. A negyedik negyedévben arra kell irányulnia a verseny­nek, hogy maradéktalanul megva­lósítsuk, sőt túlteljesítsük azokat a vállalásokat, amelyeket a buda­pesti üzemek versenyfelhívása nyomán tettünk. Nem egy üze­münk, mint a XII-es Autójavító Vállalat, a Jár­műjavító Vállalat, már messze megelőzte esedékes tervét. Ezek az üzemek vizsgál­ják felül korábbi vállalásukat, egészítsék ki azt, mert ők nem december 20-ra, hanem jóval előbb teljesíthetik éves tervüket. Közeledik november 7. a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója. Immár hagyomá­nyossá vált hazánkban, s me­gyénkben is, hogy üzemeink dol­gozói jobb munkával ünnepüik a nagy évfordulót. Bizonyos, hogy most is fellángol a­ verseny no­vember­i tiszteletére. Ez a ver­seny az éves terv túlteljesíté­­­séért folyó harcban nagy emelő lehet. Felbecsülhetetlen értékűek azok a javaslatok, amelyeket dolgo­zóink az elmúlt hetekben, hóna­pokban tettek a technika fejlesz­tésére. Ezek az értékes javaslatok testet öltöttek a műszaki intézke­dési tervekben, amelyeket legtöbb üzemünkben szeptember elején tárgyaltak meg. Mint minden terv, a műszaki intézkedési tervek is csak akkor töltik be fontos szerepüket, ha maradéktalanul megvalósítják őket. A műszíniter­­vek végrehajtása elsősorban a műszaki dolgozók feladata, de nemcsak az övék, hanem vala­mennyi dolgozóé, a gyárak egész kollektívájáé. Csal, akkor való­sulnak meg ezek a tervek, s csak akkor testesülnek meg a terme­lékenység emelkedésében, az ön­költség csökkenésében, a termé­kek minőségének javulásában, ha minden munkás harcol végrehaj­tásukért. Természetesen az is igen fontos, hogy pártszervezeteink tartsák szemüket ezeken a terve­ken, ellenőrizzék és segítsék meg­valósulásukat, mozgósítsák a dol­gozókat a technika további fej­lesztésére, karolják fel kezdemé­nyezéseiket, hogy még erőtelje­sebben kibontakozzék a munká­sok alkotó­készsége. Októberben járunk, közeledik a tél. A negyedik negyedévben kell felkészülnünk a télre. Az el­múlt évek példája mutatja: ha elhanyagoljuk a felkészülést, sok nehézséggel találhatjuk magun­kat szembe. Ha azt akarjuk, hogy a legzordabb hidegben se csök­kenjen a termelés, sőt egyenlete­sen emelkedjék­­ ,előre kell gon­dolnunk. Hős bányászaink min­dent elkövetnek, hogy kitermel­jék a zavartalan energiaellátás­hoz szükséges szenet. Mi is so­kat tehetünk, elsősorban a leg­szigorúbb takarékossággal, terv­­szerűséggel. Dolgozzunk úgy az év utolsó negyedében, hogy túlteljesítsük az évi tervet, adósság nélkül, jól felkészülve láthassunk hozzá 1956 januárjában második ötéves ter­vünk nagyszabású célkitűzéseinek megvalósításához. MA! SZÁMUNKBÓL: Hatéves a Kínai Népköztársaság (2. oldal) — Harc Németország egységéért (2. oldal) — Mind több dolgozó paraszt választja a szö­vetkezetet (3. oldal) — Egy nagy­szerű kezdeményezés nyomában (3. oldal) — Terven felül (3. ol­dal) — Könnyebb a munka, jobb az élet a tsz-ben (3. oldal) — A vasvári könyvesboltban (4. oldal) — A zenetörténelem mesterei (4. oldal) A békekölcsönjegyzés — népszavazás a béke és a jólét politikája me­lett Munkások, termelőszövetkezeti tagok, egyénileg dolgozó parasz­tok, értelmiségiek, kisiparosok — a dolgozók százezrei tettek és tesznek hitet államunk iránti hűségükről azzal, hogy lelkesen jegyeznek békekölcsönt, adják kölcsön forintjaikat államunk­nak. Szép eredmények vannak a szombathelyi járásban. Sé községben csütörtök estig minden gazda, minden terme­lőszövetkezeti tag jegyzett. Ebben a faluban Simon László, a Haladás Termelőszövetkezet tagja 1000 forinttal járult hozzá a békekölcsönjegyzés sikeréhez. Egyöntetű lelkesedéssel fogad­ták kormán­yünk felhívását a csepregi dolgozók is. Ebben a községben még nem fejeződött be a jegyzés, a népnevelők még nem látogattak meg minden há­zat, de csütörtök estig itt is 48.750 forintot adtak kölcsön ál­lamunknak a dolgozók. Megírtuk már, hogy ebben a községben Frank Ferenc középparaszt 1200, Pócza Gyula 800 forintot jegy­zett, s példájukat követve, a töb­bi gazda is erejéhez mérten 500 —600 forintot jegyzett. Hasonlóan szép eredményt mutattak fel az acsádi, a büki dolgozók is, akik annyi minden jóban része­sültek már a felszabadulás utáni években. E községekben a mozik, a villany, a bővített iskolák, egészségházak stb. mind az utób­bi években létesültek. Nem is maradnak hálátlanok a dolgozók államunk gondoskodásáért: Acsádon 11.300, Bükön 16.100 forintot jegyeztek a dolgozók csütörtök estig. Jók az eddigi eredmények Mesz­­lenben, Vasszilvágyon, Táplán­­szentkereszten, s a legutóbbi na­pokban Ják és Pornóapáti is fel­zárkózott. Lelkesen jegyeztek a gépállo­mási dolgozók is. A lukácsházi, a vasszilvágyi, és a büki gépállomáson min­den dolgozó jegyzett már. Az idei jegyzés alkalmával a Vasszilvágyi Gépállomás dolgo­zói éppen a kétszeresét jegyez­ték a tavalyinak, azaz 44.050 fo­rintot adtak kölcsön államunk­nak azért, hogy minél szebbé te­hessék életüket, minél több ké­nyelmes brigádszállást kaphassa­nak. A sárváriak sem maradnak hálátlanok azért, amiért­­ álla­munk új gépállomást építtet ré­szükre, amely az eddiginél sokkal kényelmesebb és egészségesebb is lesz. A sárvári traktorosok 48.450 forintot adtak kölcsön álla­munknak. Szép a jegyzési eredmény a Kál­­di Gépállomáson is. Itt 428 fo­rintos átlaggal 27.850 forinttal já­rultak hozzá a dolgozók a jegy­zés sikeréhez. Csütörtök estig 42.450 forintot jegyeztek a Gyön­­gyöshermáni Gépállomás dolgo­zói. Itt legelőször a vezetők mu­tattak jó példát. Szabó Zoltán elvtárs igazga­tó, Kovács József elvtárs fő­gépész és Vajda Jenő elv­társ főagronómus példamuta­tása magával ragadta a gép­állomás többi dolgozóját is. De van is miből és miért jegyez­niük a traktorosoknak. Az idén is, a múlt évben is nem egy, se kettő volt az olyan traktorosok száma, akiknek havi keresetük, — különösen nyáron — a két­ezer forintot, is túlhaladta. Emel­lett védőruhát kapnak, télen me­leg étellel, itallal látják el őket, de mindezek mellett a vattaruha, a jól bélelt kesztyű, a fokozott egészségvédelem mind arról ta­núskodik, hogy ők is igen meg­becsült dolgozói népi demokrá­ciánknak. A Celldömölki Gépállomáson is egyre több gép segíti a dolgo­zó parasztok munkáját, s egyre több különféle építkezés és szo­ciális juttatás könnyíti meg, te­szi szebbé a traktorosok életét. Munkájuk végeztével rádiózhat­nak, pingpongozhatnak és egyéb szórakozásban is részük lehet. Itt is tudták és tudják a dolgozók, hogy mire adják kölcsön forint­jaikat, s tisztában vannak azzal, hogy ezek a forintok továbbra is az ő munkájukat segítik elő, életüket teszik szebbé. Ezért jegyeztek csütörtök estig 41.300 forintot. Hasonlóan szép eredmények vannak a pácsonyi, a rátóti és a többi gépállomáson is. Megyénk gépállomásainak dolgozói eddig 489 ezer forintot adtak kölcsön államunknak. Jegyeznek a nemzetiségi községek Határmenti és nemzetiségi községeink lakossága és dolgozó parasztsága ugyancsak kiveszi ré­szét a Hatodik Békekölcsön jegy­zéséből. A helybeli és a szent­gotthárdi üzemekből érkező nép­nevelők minden családot felkeres­nek, a jegyzésgyűjtő ívekkel, hogy ezekben a falvakban is mindenki hozzájárulhasson fo­rintjaival további terveink meg­valósításához, a lólét fokozásá­hoz. Vaskeresztesen csütörtökön estig a falu jórésze lejegyzett már, csak mintegy 10 család ma­radt hátra, akiknél még nem jár­tak a népnevelők. A község addi­gi jegyzési összege közel hét és fél ezer forintot tett ki. Rábatótfaluban Merkli István asztalos elmondotta a jegyzés­­gyűjtőknek, hogy az idén többet jegyez, mint az Ötödik Békeköl­csönből. Saját érdekét is nézi ek­kor, hiszen most a jegyzett ösz­­szeg 50 százaléka marad a falu­ban. Meg a falu villamosítását ami most van folyamatban, vala­mivel viszonozni akarja álla­munknak. Hatszáz forint alá írta oda a nevét a jegyzési íven. Felsőszölnökön az idős Ember­­sics Rezső is felkereste a népne­velőket nem akart kimaradni a jegyzésből, pedig már a 70. évé­­b­e jár. Megtakarított pénzéből készséggel adott kölcsön álla­munknak. Alsószölnökön Róder bácsi, al­kalmi munkás, akinek három gyermeke van, maga kereste fel a tanácsot és jegyzett békeköl­csönt, mert mint megjegyezte ''­anfigy vegének tartja a kninte,n jegyzést. Korcaszomoron a Haladás Ter­­malőszövetkezet tagsága már az első napokban lejegyzett. Példa­mutató volt a községi párttitkár. U­­rai József elvtárs jegyzése: mm­ forintot, jegyzett a Hatodik P­ékeköl­csönből. Bajánsenyén is a pártszervezet titkára, Pintér István elvtárs mu­­tatott jó példát a jegyzésben. Levelezőink AZ ŐSZI MUNKÁKRÓL Megyeszerte folyik a harc a jö­vő évi kenyér megalapozásáért és a kapásnövények betakarításáért. Levelezőink is a maguk munka­területéről erről számolnak be. Tisler Anna mezőgazdász a következőket írja: — A chernelházadamonyai Rá­kóczi TSZ-ben az őszi árpát már szeptember első napjaiban földbe tették és szeptember derekán a rozsvetéssel is végeztek. Utána nyomban megkezdték a búzave­tést a Büki Gépállomás segítsé­gével. A búzaföldet különös gond­dal készítettük elő. Mivel a mű­trágyát a mi talajunk nagyon jól meghálálja, szórtunk ki a föld­re vetés előtt szuperfoszfátot. Dolgoznak az asszonyok is. A burgonyaszedéssel már jóformán végeztek és szedik e cukorrépát is. Ebből 220—240 mázsa holdan­ként­ termést várunk. A porpáci Villám TSZ sem vár­ja a sültgalambot, hanem megtesz mindent a jövő évi nagy termés eléréséért — erről győz meg ben­nünket Szemes Tibor levele. A levélből kitűnik, hogy Porpácon az egyénileg dolgozó parasztok még csak most látnak hozzá az őszi vetéshez, ugyanakkor a Vil­lám TSZ már végzett is. Csaba Ilona agronómus, büki levelezőnk arról ír, hogy a há­rom termelőszövetkezet verseny­ben végzi a vetést. Először úgy látszott, hogy a Kossuth, majd a Petőfi termelőszövetkezet lesz a verseny győztese, de igen jó erő­­bedobással a Lenin TSZ m­ind­­kettőt megelőzte. Az utóbbi­ szö­vetkezet tagja: eddig 160 hold búzát és 40 hold rozsot tettek földbe. Emellett a minap meg­kezdték a cukorrépaszedést, s a közeli napokban a burgonya­sze­déshez is hozzálátnak. Mind a Lenin TSZ, mind a Kossuth és Petőfi termelőszövetkezetek tag­jai igen jó termést takarítanak be kapásokból, viszonylag keve­sebb munkával is nagyobb jöve­delemhez jutnak a tagok. Ennek láttán eddig is sok egyéni gazda határozta el, hogy tsz-tagnak ké­ri magát. A levelező arról is írt, hogy a dolgozók a békekölcsön­­jegyzésből is szépen kivették ré­szüket. Nemes Ferenc egyéni gaz­da 800, Joós Ernő kisiparos 550, Várkonyi Ferenc kisiparos meg 750 forintot a­dott kölcsön álla­munknak. MINDENKI JEGYEZZEN! Négy nap telt el a Hatodik Békekölcsön kibocsátása óta. Már az első napon meg lehetett álla­pítani: dolgozó népünk az elmúlt esztendőkben még egyetlen ál­­lamkölcsönt sem fogadott ilyen egyöntetű helyesléssel, mint a mostanit. Cáfolhatatlan bizonyí­téka ez annak, hogy a nép he­lyesli a párt és a kormány poli­tikáját, kész azt megvalósítani tetteivel, kész ahhoz hozzájárul­ni anyagi eszközökkel, különö­sen azért is, mert ezen anyagi eszközt az állam csak kölcsönbe kéri és tetézve fizeti vissza. Munkásosztályunk legnagyobb tömegei már a jegyzés első nap­ján felsorakoztatták aláírásukat­­ a jegyzési íveken. Számos ragyogó példát hallottunk arról is, hogy beteg vagy szabadságon lévő munkások is siettek eleget tenni hazafias kötelességüknek. Egy emberként jegyzett békekölcsönt az értelmiség és az alkalmazottak rétege. Ugyancsak szépen halad a jegyzés a mezőgazdaság szocia­lista szektorában. A dolog ter­mészeténél fogva azonban a je­gyeztető párok még nem jutottak el mindenhova, és bár megkezdő­dött a jegyzés a falvak egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztsága körében is, sok család még nem jegyzett békekölcsönt. Fáradhatatlan népnevelőink nem fukarkodnak elmondani mindazt, amit a kibocsátott köl­csön céljáról a Minisztertanács felhívása elmond, nem fukar­kodnak aprópénzre váltani min­den faluban, minden háznál, csa­ládnál, mit hozott számukra a felszabadulás, mit hoz majd szá­mukra az elkövetkező évek si­keres építőmunkája, a jövőre in­duló második ötéves terv. Aho­gyan nincsen család az ország­ban, amely saját élete alakulásán le ne mérhetné a népszabadság léveinek gyümölcseit, úgy vagy méginkább megvannak a tervek, igények a jövőre vonatkozóan is. Ki lehetne hálátlan annak az ál­lamnak, amely voltaképpen mi magunk, a dolgozó nép vagyunk? Egyetemlegesen élvezi a dolgozó parasztság azt, hogy nem sanyar­gatja a földbirtokos és a csendőr, élvezi a növekvő anyagi, kultu­rális és szociális ellátottságot — hogyan vonhatná ki magát bár­ki, amikor az eljövendő még na­gyobb felemelkedés biztosítására kér köncsönt a nép állama? S ott vannak a községi tervek — ezek megvalósulását közvetlenül a szemük láttára szolgálja a köl­csönként befizetett összeg fele. Melyik dolgozó paraszt tenné ki magá­t annak, hogy társai maj­dan újjal mutogassanak rá: „te nem járultál hozzá a kultúr­ház­hoz, az új hídhoz, iskolához’­ stb. A szombathelyi járásban már az első napokban több mint hat­­szorta nagyobb összeget jegyeztek a falvakban, mint az elmúlt évi kölcsön alkalmával. De a jegyzés még tovább folyik. A dolgozó pa­rasztság anyagi helyzete teljesen indokolttá teszi, hogy saját jól felfogott érdekében, de országos érdekből is gazdasági erejéhez mérten jegyezzen békekölcsönt.

Next