Vasmegye, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-01 / 257. szám

Jó módszerek alkalmazásával tegyük fejlettekké és gazdaságosakká az állattenyésztést Előadás és felszólalások az állattenyésztési ankét első napján Amint vasárnapi számunkban közöltük, a kétnapos állatte­nyésztési ankét első napján Czi­­rák Ferenc elvtárs előadása rá­mutatott: nagyobb gondot kell fordítani a szarvasmarha-tenyész­tés fejlesztésére, a takarmány­bá­zis további szélesítésére. Czirák Mindnyájunk előtt világos, hogy a szarvasmarha a legérté­kesebb állat Az ember részére a legfontosabb táplálékot, a tejet és húst legnagyobb mennyiségben és — ha rendesen takarmányoz­­zuk —a leggazdaságosabban is a szarvasmarha állítja elő — mon­dotta beszéde elején az előadó. Utalt arra, hogy a talajerő fenn­tartásában a legfontosabb szere­pet játszó istállótrágyát is a leg­nagyobb mennyiségben és érték­ben a szarvasmarhától nyerik. A szarvasmarhának nincsen olyan porcikája, amelyet ne tudnánk értékesen felhasznál­ni. Bőrét talp, csontjait gomb, fésű gyártására, beleit hangszerhúrok készítésére használják, míg belső részeiből a legértékesebb gyógy­szereket állítja elő a vegyipar. Érthető és nagyon helyes ezért pártunk és kormányunk ama tö­rekvése, hogy szarvasmarha-te­nyészetünket minél rövidebb időn belül, minél nagyobb mennyiség­ben emeljük. A magyartarka szarvasmarha ugyanis olyan ér­tékes fajta, amely tejtermelés tekintetében világviszonylatban a legelső helyen áll. A legutóbbi Országos Mezőgazdasági Kiállí­táson is sok olyan tehenet ta­lálhattunk, amelyek évi hozama 8—10 ezer liter volt. Ismeretes, hogy a Csobak-pusztai Állami Gazdaság kiváló tehene 12 ezer literes tejtermeléssel nyerte el az országos első helyet. — Jól ismerem a megye állat­állományát — mondotta az elő­adó. —• Kijelentem, hogy a szaf­vasmarhaállomány országos viszonylatban is olyan kiegyen­súlyozott termelőképességgel ren­delkezik, amelyekkel megfelelő takarmányozás és tartás mellett egész nyugod­tan megtermelhetnénk a há­rom-négy ezer literes orszá­gos átlagot. Szarvasmarháink azonban a rossz tartás és nem megfelelő takar­mányozás miatt nem fejlődtek. Ez az oka, hogy tejtermelési átla­gunk nemcsak Vas megyében, ha­nem a többi megyében is nagyon alacsony, évi átlag 1500 kilogramm körül van. Ez az alacsony ter­melés azért is hiba, mert dolgo­zó népünk számára nem tudunk elegendő táplálékot nyújtani, de azért is, mert ezt a kevés tejet igen drágán, igen költségesen ál­lítjuk elő. Lássunk csak egy pél­dát. Egy tehén egy évben 10 má­s természetszerű takarmányo­zásról a következőket mondotta: — A silótakarmány etetésére a sosbarjakat már öt-hathetes kor­ban elő kell készíteni. Persze ezek részére nem kukoricaszárból készült silótakarmányt, hanem egyéb finom, gyenge takarmány­ból készült silót készítsünk. '■— Itt említette meg, hogy a jó felnevelés után a kifej­lett állatokat igyekezzünk egyenletes, jó termelő kondí­cióban, erőállapotban tartani. Ne engedjük az állatokat csont­tá, bőrré összeaszalódni. Az ilyen hirtelen szervezeti leromlás a tehéntőgy szervezetét nemcsak abban az évben, hanem hosszú időre teljesen tönkre teszi. Az ilyen állat elveszíti az átöröklött belső tej-, valamint hústeljesítő képességét. Hangsúlyozta: ha a magyar szarvasmarha addig jut, hogy teljesítőképességet nem mutat annak nem más az oka, mint a rossz takarmányozás. Ezen esetben aztán hosszú évekre van szükség, míg az állatiból jó elvtárs előadását újabb előadás és sok hozzászólás követte. Az alábbiakban ismertetj­ük dr. Bíró Gyula, a Mosonmagyaróvári Kí­sérleti Gazdaság munkaérdem­­renddel kitüntetett főállattenyész­tőjének előadását, s az egyéb hoz­zászólásokat, ésa keményítő értékű takarmányt fogyaszt el, hogy életét fenntart­hassa. E tíz mázsa keményítő értékű takarmányból egyébként 4000 liter tejet tudna előállítani, ezzel szemben alig 1500 kilogram­mot állít elő. A felhasznált meny­­nyiség háromnegyed részét vege­tatív munkára értékesíti, csak egynegyed részét a termelésre.­­ A legnagyobb baj, hogy már a borjakat nem megfelelő módon, rosszul nevelik fel. Pedig a fiatal korban fejlődésben visz­­szamaradt állattól nem várha­tunk megfelelő termelést. A csonttá, bőrré száradt, megcsont állatokba belesül az átöröklőké­­pesség. A tejtermelés helyzetén addig nem változtathatunk, amíg a borjakat nagyobb gonddal nem neveljük fel. Például a túl korán elválasztott borjú gyomra még teljesen fejlet­len, nem tudja az egyes termé­nyeket megemészteni, a benne lé­vő táplálékot hasznosítani. Ezért helyesebb a borjakat itatásos módszerrel nevelni. Ezzel az el­járással borjanként 20—25 ki­logramm tejzsírt takarítunk meg a népgazdaság számára, s ezzel olcsóbbá tehetjük a borjúneve­lést. A Mosonmagyaróvári Kí­sérleti Gazdaságban évek óta, sőt évtizedek óta így nevelik a bor­jakat. A borjak között kény­szervágás vagy elhullás a leg­ritkább eset. Nagyon helyesen,, ma már a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok egy része is áttért erre a borjúnevelési módszerre. Ezután a borjak egy másik ne­velési módszeréről, a természet­szerű tartásról beszélt. Hangsú­lyozta: a borjakat olyan helyiségben tartják, ahol azok a legegész­ségesebb körülmények között élnek. A Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaságban nyáron, sőt télen is a borjak és az összes növendék­állatok egy szalmatetővel befe­dett, egy oldalról nyitott, három oldalról lezárt fészerben vannak, így a nap, a levegőmozgás a bor­jak értetét növeli, védi egészsé­güket, fenntartja ellenállóerejü­ket. A hidegtől se féltsük őket. Az állatnak vastag bőre van, és azt még szőr is fedi. A rossz, le­vegőtlen, párás istállókban gya­koriak az istállóbetegségek, tüdő­­gyulladás, hasmenés, csontbeteg­ség stb. termelőképességű jószág válik. A gyenge tejtermelőképességű tehenet legelsősorban csak jó minőségű, vizenyős takar­mányozással lehet rendbehoz­ni. A cukorrépa termelő gazdaságok ezt már jól ismerik. Teletömik az állatot szelettel, adnak neki ab­rakot is, megvan rá a biztosíték, hogy feljavul az állat. Egyszerű dolgok ezek, de döntően fonto­sak. Egyszerű és ezekkel a gya­korlati fogásokkal sok mindent meg lehet javítani. 1— Beszélni kell a fehérjéről is, ami a legfontosabb táplálék — mondotta. — Nehogy azt higgyék: a magyar viszonyok között a mi állatállományunk nem jut meg­felelő tápanyaghoz. Jó minőségű tápanyag a törés utáni kukorica­szár, amely nemcsak az élet fenntartásához szükséges anyag­gal látja el az állatot, hanem annyi felesleg is van benne, amelyből naponta 7—8 liter tejet is tud termelni a tehén. De miért nem ad ennél több tejet? Azért, mert a kukoricaszárban nincsen elegendő fehérje. Nincsen ele­gendő fehérje, ez a legsúlyosabb problémánk. És mivel tudnánk azt termelni? Erre legalkalma­sabb a pillangósnövény. Vas me­gyében legelsősorban a lóherét kell itt említeni. Ez olyan nö­vény, amely a gyökerén keresztül megköti a levegő szabad nitrogén­jét, s ismeretes, ha ezután nem is trágyázunk, de jól „alélpillan­­gózzuk“ a földet, akár duplájára is emelkedhetik a termelés. Per­sze, ehhez az is kell, hogy egy­szer alá is trágyázzunk. Az így kapott növények — mármint a pil­­langósok is — ellátják az állatot megfelelő fehérjetartalommal. A jó minőségű pillangós biz­tosítja a megfelelő vitamin­pótlást is, valamint az állat ásványforgal­mát is szabályozza. Az az állat, amely ilyen takarmányt eszik, csontbetegségben soha nem pusz­tul el. Ez egyszerű dolog ahhoz, hogy az állattenyésztés megjavul­jon.­­ Minden tehén részére a téli időben gondoskodni kell legalább 4 kiló pillangós­ szénáról s leg­alább két kilót kell, hogy kap­janak a borjak is. Emellett ad­junk kukoricaszárat, takarmány­szalmát és silót is, mintegy tíz kilót, ugyanennyi répát, vizenyős takarmányt is, amivel természet­szerűbbé tesszük az állattenyész­tést és megnövekszik a tejter­melés is. A tejtermelés fokozá­sánál abraktakarmány nélkül is érhetünk el megfelelő eredményt a pillangós szénával való pót­lással, amelyből Vas megyében nincs is nagy hiány. Hiba az, hogy sok helyen úgy gondolkod­nak: nem síklnak elegendő ta­karmányt azért, hogy majd ta­vasszal úgyis lesz sok fiatal zöld­takarmány, vöröshere stb. Kor­mányzatunk legfontosabb rendel­kezése volt,­­hogy a szálastakarmány növelésé­vel kapcsolatban a takarmány­területet növelni kell. Hogy ez megvalósuljon, elsősor­ban a gazdák érdeke is. Ha ehhez a Vas megyeiek komolyan hozzá­látnak, s ha igazán követik az ország élen járó állattenyésztőit, akkor itt nem 1500, hanem há­romezer literes lesz az évi átla­gos tejtermelés rövid időn belül. És jó állatgondozás is a magas hozam alapja Szó volt már arról, hogy a te­heneket is pihentetni kell. Nem kívánhatjuk a jószágtól, hogy mindig csak tejeljen. A követke­ző ellés előtt 6—7 héttel hama­rabb apasszuk el azért, hogy pi­henjen, hogy szervezetileg jobban megerősödjön és hogy tartalék­tápanyagot gyűjtsön és nem utol­sósorban azért is, hogy felkészül­hessen a következő nagy terme­lésre. Ha ezt betartjuk, s ez idő alatt is a kívánalmaknak megfe­lelően takarmányozzuk a tehene­ket, akkor erősödnek azok, s el­lés után sok tejet fenhetünk tő­lük. A tehenet ellés után szintén pihentetni kell legalább egy hétig. Megállapított tény, hogy a tehén a megfelelő takarmányozással az első 8 hétben napról napra emeli tejtermelését. Első időben sok szénát, kevesebb vizenyőst kell neki adni. A második hétben kell aztán a nagyobb tápértékkel bíró takarmánnyal etetni. Két hónap után már annyi takarmányt adjunk az állatnak, amennyit a tejtermelés mértéke szerint tény­leg megkövetel. Befejezésképpen arról szólt, hogy a termelés elő­segítésének legfontosabb tényező­je az ember. A gondos, az állatait szerető állattenyésztő minden állatot a termelés­ mértéke szerint etet és végzi el a vele való teendőket. Befejezésül hangsúlyozta az előadó: a jelenlévőkön is múlik, hogy a Vas megyei mezőgazdaság is minél hamarabb felemelkedjék. Ha megvalósítjuk az itt hallotta­kat, ha minél gyorsabban végre­hajtjuk kormányzatunk ezirányú tervét, nemcsak magunk, de az egész dolgozó nép számára jobbá, szebbé tehetjük életünket — fe­jezte be beszédét dr. Bíró Gyula. Az előadást több hozzászólás követte. Erőss György elvtárs, a rábasömjéni Lenin TSZ elnöke elmondotta felszólalásá­ban, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés mennyire egy­másra van utalva. Náluk eddig a növénytermelést helyezték előtér­be, de érezték is ennek káros ha­tását. Alacsony volt a tejhozam, s a jó külemű bikáknak sem volt megfelelő tenyészértéke. Hangsú­lyozta, hogy ezután mindent elkövetnek az állattenyésztés minőségi fej­lesztéséért, s már a jövő évi tervkészítés­­nél is nagy gondot fordítanak erre. A bőséges téli takarmányo­zás érdekében 70—80 vagon ré­paszeletet s 400 köbméter silót is készítettek eddig, s a következő hetekben még ennyit készítenek. Eddig a lucerna nagy részét a lovaknak adták, ezután a tehe­nekkel is etetnek azt. Nagy József elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osz­tályának vezetője elmondotta fel­szólalásában: az előadások, a hoz­zászólások vázolták megyénk ál­lattenyésztésének helyzetét, rávi­lágítottak a hiányosságokra, de eredményeinkre is, amelyek állat­tenyésztésünkben eddig megmu­tatkoztak.­ Bíró elvtárs előadása sokat adott az értekezlet vala­mennyi részvevőjének és különö­sen olyan kérdésekre adott vá­laszt, amely igen sok esetben vita tárgyát képezte. Általában az a helytelen nézet terjedt el: azér­t nem lehet az állattenyésztési ho­zamokat növelni, mert nincsen abtratotakarmány. A szükséges abraktakarmányt minden körülmények között biztosítani kell, mert előfel­tétele a hozamok növelésének, s ezen a téren a rendelkezésre álló lehetőségeket jobban ki kell használni. Hibaként említette meg, hogy a pártszervezetek, a ta­nácsok, mezőgazdasági szakembe­rek, gépállomási agronómusok nem harcoltak következetesen az ál­lattenyésztés terén a feladatok megvalósításában.­­ Az állattenyésztéssel kizáró­lag csak az állattenyésztésben dol­gozó szakemberek foglalkoztak. A megye területére kihelyezett ag­­ronómusok nem vettek részt elég­gé az állattenyésztési feladatok végrehajtásában, nem adtak meg­felelő­­segítséget tsz-einkben az ál­lattenyésztési munka megjavításá­hoz — mondotta beszédében Nagy elvtárs, majd így folytatta: — Re­mélem, az értekezlet után ők is másképp látják majd feladataikat.­­ Aztán arról beszélt: a jövőben a segítségadásnál arra is figyelni kell, hogy az állattenyésztésben legelső­­sorban azokat a tsz-eket segít­sük, amelyeknek arra a legna­gyobb szükségük van. A politikai és gyakorlati munkát mindenekelőtt az állattenyésztés­ben elmaradt termelőszövetkeze­tek felé kell irányítani, hogy az ő állattenyészetüket­­­s a fejlett ál­lattenyészettel rendelkező tsz-ek színvonalára emelhessük. Megem­lítette, hogy jobban kell foglalkoz­ni az egyénileg dolgozó parasztok állattenyészetével is. Úgy kell azt kezelni, mint a holnap termelő­szövetkezeti tagjaiét, amely gaz­dák majd olyan állatokat visznek a közös gazdaságba, amilyen mér­tékben az illetékes szakemberek­től állattenyésztésük jobbá tétele érdekében megkapták a segítsé­get . Szó esett az abraktakarmány kérdéséről is — mondotta Nagy elvtárs. Különösen a termelőszö­vetkezetek vezetőinek, de a jelen­lévő elvtársak figyelmét is felhí­vom: most van az ide­je annak, hogy gondoskodjanak állatállomá­Tőke János elvtárs, a kemenesszentmártoni Úttörő TSZ elnöke így nyilatko­­zott: — A mi gazdaságunkban eddig is jelentős szerep jutott az állattenyésztésnek. Jövedel­münk 80 százaléka onnan szár­mazik. Tavaly 700 ezer forintot, az idén 900 ezer forintot jövedel­mezett az állattenyésztés. Emellett rendszeresen négyéve­n­ként trágyázhatjuk földjeinket.­­ A továbbiakban elmondotta, hogy csak a tejből havonta 50 ezer forint készpénzt kapnak, s így vált lehetővé, hogy havonta 8—10 forint munkaegységelőleget osztanak a tagoknak. Az idén 15 saját nevelésű üszővel növelték tehénállományukat, tavaszág még 18-cal növelik. Az állatok téli ta­karmányozása is biztosítva van. 24 vagon szálastakarmányt tárol­tak, ebből 7 és fél vason a pil­langós. 700 köbmétert silóztak s még 500 köbméternek megfejelő takarmányt silóznak. Megemlí­tette, hogy náluk 2760 liter te­henenként az évi átlagos tejter­melés, nyaki abraktakarmány­ elátá­­sáról, azaz csak abban az esetben osszák ki munkaegységre e takarmányo­kat, amikor a közös állatállomány abraktakarmánya biztosítva van. Meg kell értetni a tsz-tagokkal: sokkal jobban jár az, a tsz, amely sertéshizlalási szerződést köt, mintt ha 50—100 kilogrammos tételek­ben abraktakarmányt osztana a tagoknak. Nagyon nagy gondot kell fordítani a­z újonnan megala­kult termelőszövetkezetek állatte­nyésztésének megjavítására.- A szakemberek adjanak meg min­den segítséget ahhoz, hogy való-­­ban helyesen, szakszerűen tudják ezek a tsz-ek állataikat átteregez­­ni és a hozamok növelése terén se legyen visszaesés. Gondosan válogassák meg az állattenyésztőket Mindaddig, amíg a termelőszövet­kezetben úgy vélekednek, hogy növendékállat-gondozónak jó lesz az, aki már más munkára nem al­kalmas addig fejlett állatte­nyésztésről beszélni nem lehet. Gondoskodjanak az állattenyész­tők megfelelő bérezéséről, a pre­mizálásról is. Biztosítsák, hogy például aki termelési tervét túl­teljesítette, megfelelő premizálás­ban részesüljön. Ugyancsak gon­doskodjanak arról, hogy az állat­tenyésztők megfelelő szabadnapo­kat kapjanak. Hiba, hogy eddig ezekre nem fordítottak gondot, s a legtöbb esetben ezért nem igen akadt jó szakember az állatte­nyésztésben.­Ezután az állatállomány áttelel­­tetéséről beszélt. A silózás óriási jelentősége mellett hangsúlyozta a takarmányok milyenkénti felhasz­nálását. Ahhoz, hogy a tsz-ekben a helyes takarmányozás valóban megvalósuljjon, az kell, hogy minden tsz-nek legyen takar­mányfelelőse, aki ezért a mun­káért személyileg is felelős. Persze az új módszerek megvaló­sítása harc kérdése is. Meg kell győzni a gazdákat, a tagokat ezek helyességéről. Ha gyakorlatils? be tudjuk bizonyítani ezek hasznát, előnyét, mindenütt örömmel fo­gadják és eredményesen is alkal­mazzák azokat. Az itt hallottak alap­­­ján ki-ki a gyakorlatban igyekez­zék előtte álló feladatait megva­lósítani, hogy Vas megye ne csak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is ez élen járó megyék között legyen, maradékta­lanul végrehajtsa azokat a felada­tokat, amelyeket a Miniszterta­nács határozata számára megsza­bott — fejezte be felszólalását Nagy József elvtárs. Több felszólalás után ex állat­­tenyésztési ankét első napja taágét ért. Az ankét második napi elő­adásait és felszólalásait lapunk következő szánjaiban ismertetjük.­ Kiváló lehetőségek vannak Vas megyében a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére is természetszerű takarmányozásról Nagy József elvtárs felszólalása

Next