Vasmegye, 1955. november (11. évfolyam, 257-281. szám)
1955-11-01 / 257. szám
Jó módszerek alkalmazásával tegyük fejlettekké és gazdaságosakká az állattenyésztést Előadás és felszólalások az állattenyésztési ankét első napján Amint vasárnapi számunkban közöltük, a kétnapos állattenyésztési ankét első napján Czirák Ferenc elvtárs előadása rámutatott: nagyobb gondot kell fordítani a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére, a takarmánybázis további szélesítésére. Czirák Mindnyájunk előtt világos, hogy a szarvasmarha a legértékesebb állat Az ember részére a legfontosabb táplálékot, a tejet és húst legnagyobb mennyiségben és — ha rendesen takarmányozzuk —a leggazdaságosabban is a szarvasmarha állítja elő — mondotta beszéde elején az előadó. Utalt arra, hogy a talajerő fenntartásában a legfontosabb szerepet játszó istállótrágyát is a legnagyobb mennyiségben és értékben a szarvasmarhától nyerik. A szarvasmarhának nincsen olyan porcikája, amelyet ne tudnánk értékesen felhasználni. Bőrét talp, csontjait gomb, fésű gyártására, beleit hangszerhúrok készítésére használják, míg belső részeiből a legértékesebb gyógyszereket állítja elő a vegyipar. Érthető és nagyon helyes ezért pártunk és kormányunk ama törekvése, hogy szarvasmarha-tenyészetünket minél rövidebb időn belül, minél nagyobb mennyiségben emeljük. A magyartarka szarvasmarha ugyanis olyan értékes fajta, amely tejtermelés tekintetében világviszonylatban a legelső helyen áll. A legutóbbi Országos Mezőgazdasági Kiállításon is sok olyan tehenet találhattunk, amelyek évi hozama 8—10 ezer liter volt. Ismeretes, hogy a Csobak-pusztai Állami Gazdaság kiváló tehene 12 ezer literes tejtermeléssel nyerte el az országos első helyet. — Jól ismerem a megye állatállományát — mondotta az előadó. —• Kijelentem, hogy a szafvasmarhaállomány országos viszonylatban is olyan kiegyensúlyozott termelőképességgel rendelkezik, amelyekkel megfelelő takarmányozás és tartás mellett egész nyugodtan megtermelhetnénk a három-négy ezer literes országos átlagot. Szarvasmarháink azonban a rossz tartás és nem megfelelő takarmányozás miatt nem fejlődtek. Ez az oka, hogy tejtermelési átlagunk nemcsak Vas megyében, hanem a többi megyében is nagyon alacsony, évi átlag 1500 kilogramm körül van. Ez az alacsony termelés azért is hiba, mert dolgozó népünk számára nem tudunk elegendő táplálékot nyújtani, de azért is, mert ezt a kevés tejet igen drágán, igen költségesen állítjuk elő. Lássunk csak egy példát. Egy tehén egy évben 10 más természetszerű takarmányozásról a következőket mondotta: — A silótakarmány etetésére a sosbarjakat már öt-hathetes korban elő kell készíteni. Persze ezek részére nem kukoricaszárból készült silótakarmányt, hanem egyéb finom, gyenge takarmányból készült silót készítsünk. '■— Itt említette meg, hogy a jó felnevelés után a kifejlett állatokat igyekezzünk egyenletes, jó termelő kondícióban, erőállapotban tartani. Ne engedjük az állatokat csonttá, bőrré összeaszalódni. Az ilyen hirtelen szervezeti leromlás a tehéntőgy szervezetét nemcsak abban az évben, hanem hosszú időre teljesen tönkre teszi. Az ilyen állat elveszíti az átöröklött belső tej-, valamint hústeljesítő képességét. Hangsúlyozta: ha a magyar szarvasmarha addig jut, hogy teljesítőképességet nem mutat annak nem más az oka, mint a rossz takarmányozás. Ezen esetben aztán hosszú évekre van szükség, míg az állatiból jó elvtárs előadását újabb előadás és sok hozzászólás követte. Az alábbiakban ismertetjük dr. Bíró Gyula, a Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaság munkaérdemrenddel kitüntetett főállattenyésztőjének előadását, s az egyéb hozzászólásokat, ésa keményítő értékű takarmányt fogyaszt el, hogy életét fenntarthassa. E tíz mázsa keményítő értékű takarmányból egyébként 4000 liter tejet tudna előállítani, ezzel szemben alig 1500 kilogrammot állít elő. A felhasznált menynyiség háromnegyed részét vegetatív munkára értékesíti, csak egynegyed részét a termelésre. A legnagyobb baj, hogy már a borjakat nem megfelelő módon, rosszul nevelik fel. Pedig a fiatal korban fejlődésben viszszamaradt állattól nem várhatunk megfelelő termelést. A csonttá, bőrré száradt, megcsont állatokba belesül az átöröklőképesség. A tejtermelés helyzetén addig nem változtathatunk, amíg a borjakat nagyobb gonddal nem neveljük fel. Például a túl korán elválasztott borjú gyomra még teljesen fejletlen, nem tudja az egyes terményeket megemészteni, a benne lévő táplálékot hasznosítani. Ezért helyesebb a borjakat itatásos módszerrel nevelni. Ezzel az eljárással borjanként 20—25 kilogramm tejzsírt takarítunk meg a népgazdaság számára, s ezzel olcsóbbá tehetjük a borjúnevelést. A Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaságban évek óta, sőt évtizedek óta így nevelik a borjakat. A borjak között kényszervágás vagy elhullás a legritkább eset. Nagyon helyesen,, ma már a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok egy része is áttért erre a borjúnevelési módszerre. Ezután a borjak egy másik nevelési módszeréről, a természetszerű tartásról beszélt. Hangsúlyozta: a borjakat olyan helyiségben tartják, ahol azok a legegészségesebb körülmények között élnek. A Mosonmagyaróvári Kísérleti Gazdaságban nyáron, sőt télen is a borjak és az összes növendékállatok egy szalmatetővel befedett, egy oldalról nyitott, három oldalról lezárt fészerben vannak, így a nap, a levegőmozgás a borjak értetét növeli, védi egészségüket, fenntartja ellenállóerejüket. A hidegtől se féltsük őket. Az állatnak vastag bőre van, és azt még szőr is fedi. A rossz, levegőtlen, párás istállókban gyakoriak az istállóbetegségek, tüdőgyulladás, hasmenés, csontbetegség stb. termelőképességű jószág válik. A gyenge tejtermelőképességű tehenet legelsősorban csak jó minőségű, vizenyős takarmányozással lehet rendbehozni. A cukorrépa termelő gazdaságok ezt már jól ismerik. Teletömik az állatot szelettel, adnak neki abrakot is, megvan rá a biztosíték, hogy feljavul az állat. Egyszerű dolgok ezek, de döntően fontosak. Egyszerű és ezekkel a gyakorlati fogásokkal sok mindent meg lehet javítani. 1— Beszélni kell a fehérjéről is, ami a legfontosabb táplálék — mondotta. — Nehogy azt higgyék: a magyar viszonyok között a mi állatállományunk nem jut megfelelő tápanyaghoz. Jó minőségű tápanyag a törés utáni kukoricaszár, amely nemcsak az élet fenntartásához szükséges anyaggal látja el az állatot, hanem annyi felesleg is van benne, amelyből naponta 7—8 liter tejet is tud termelni a tehén. De miért nem ad ennél több tejet? Azért, mert a kukoricaszárban nincsen elegendő fehérje. Nincsen elegendő fehérje, ez a legsúlyosabb problémánk. És mivel tudnánk azt termelni? Erre legalkalmasabb a pillangósnövény. Vas megyében legelsősorban a lóherét kell itt említeni. Ez olyan növény, amely a gyökerén keresztül megköti a levegő szabad nitrogénjét, s ismeretes, ha ezután nem is trágyázunk, de jól „alélpillangózzuk“ a földet, akár duplájára is emelkedhetik a termelés. Persze, ehhez az is kell, hogy egyszer alá is trágyázzunk. Az így kapott növények — mármint a pillangósok is — ellátják az állatot megfelelő fehérjetartalommal. A jó minőségű pillangós biztosítja a megfelelő vitaminpótlást is, valamint az állat ásványforgalmát is szabályozza. Az az állat, amely ilyen takarmányt eszik, csontbetegségben soha nem pusztul el. Ez egyszerű dolog ahhoz, hogy az állattenyésztés megjavuljon. Minden tehén részére a téli időben gondoskodni kell legalább 4 kiló pillangós szénáról s legalább két kilót kell, hogy kapjanak a borjak is. Emellett adjunk kukoricaszárat, takarmányszalmát és silót is, mintegy tíz kilót, ugyanennyi répát, vizenyős takarmányt is, amivel természetszerűbbé tesszük az állattenyésztést és megnövekszik a tejtermelés is. A tejtermelés fokozásánál abraktakarmány nélkül is érhetünk el megfelelő eredményt a pillangós szénával való pótlással, amelyből Vas megyében nincs is nagy hiány. Hiba az, hogy sok helyen úgy gondolkodnak: nem síklnak elegendő takarmányt azért, hogy majd tavasszal úgyis lesz sok fiatal zöldtakarmány, vöröshere stb. Kormányzatunk legfontosabb rendelkezése volt,hogy a szálastakarmány növelésével kapcsolatban a takarmányterületet növelni kell. Hogy ez megvalósuljon, elsősorban a gazdák érdeke is. Ha ehhez a Vas megyeiek komolyan hozzálátnak, s ha igazán követik az ország élen járó állattenyésztőit, akkor itt nem 1500, hanem háromezer literes lesz az évi átlagos tejtermelés rövid időn belül. És jó állatgondozás is a magas hozam alapja Szó volt már arról, hogy a teheneket is pihentetni kell. Nem kívánhatjuk a jószágtól, hogy mindig csak tejeljen. A következő ellés előtt 6—7 héttel hamarabb apasszuk el azért, hogy pihenjen, hogy szervezetileg jobban megerősödjön és hogy tartaléktápanyagot gyűjtsön és nem utolsósorban azért is, hogy felkészülhessen a következő nagy termelésre. Ha ezt betartjuk, s ez idő alatt is a kívánalmaknak megfelelően takarmányozzuk a teheneket, akkor erősödnek azok, s ellés után sok tejet fenhetünk tőlük. A tehenet ellés után szintén pihentetni kell legalább egy hétig. Megállapított tény, hogy a tehén a megfelelő takarmányozással az első 8 hétben napról napra emeli tejtermelését. Első időben sok szénát, kevesebb vizenyőst kell neki adni. A második hétben kell aztán a nagyobb tápértékkel bíró takarmánnyal etetni. Két hónap után már annyi takarmányt adjunk az állatnak, amennyit a tejtermelés mértéke szerint tényleg megkövetel. Befejezésképpen arról szólt, hogy a termelés elősegítésének legfontosabb tényezője az ember. A gondos, az állatait szerető állattenyésztő minden állatot a termelés mértéke szerint etet és végzi el a vele való teendőket. Befejezésül hangsúlyozta az előadó: a jelenlévőkön is múlik, hogy a Vas megyei mezőgazdaság is minél hamarabb felemelkedjék. Ha megvalósítjuk az itt hallottakat, ha minél gyorsabban végrehajtjuk kormányzatunk ezirányú tervét, nemcsak magunk, de az egész dolgozó nép számára jobbá, szebbé tehetjük életünket — fejezte be beszédét dr. Bíró Gyula. Az előadást több hozzászólás követte. Erőss György elvtárs, a rábasömjéni Lenin TSZ elnöke elmondotta felszólalásában, hogy az állattenyésztés és a növénytermesztés mennyire egymásra van utalva. Náluk eddig a növénytermelést helyezték előtérbe, de érezték is ennek káros hatását. Alacsony volt a tejhozam, s a jó külemű bikáknak sem volt megfelelő tenyészértéke. Hangsúlyozta, hogy ezután mindent elkövetnek az állattenyésztés minőségi fejlesztéséért, s már a jövő évi tervkészítésnél is nagy gondot fordítanak erre. A bőséges téli takarmányozás érdekében 70—80 vagon répaszeletet s 400 köbméter silót is készítettek eddig, s a következő hetekben még ennyit készítenek. Eddig a lucerna nagy részét a lovaknak adták, ezután a tehenekkel is etetnek azt. Nagy József elvtárs, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője elmondotta felszólalásában: az előadások, a hozzászólások vázolták megyénk állattenyésztésének helyzetét, rávilágítottak a hiányosságokra, de eredményeinkre is, amelyek állattenyésztésünkben eddig megmutatkoztak. Bíró elvtárs előadása sokat adott az értekezlet valamennyi részvevőjének és különösen olyan kérdésekre adott választ, amely igen sok esetben vita tárgyát képezte. Általában az a helytelen nézet terjedt el: azért nem lehet az állattenyésztési hozamokat növelni, mert nincsen abtratotakarmány. A szükséges abraktakarmányt minden körülmények között biztosítani kell, mert előfeltétele a hozamok növelésének, s ezen a téren a rendelkezésre álló lehetőségeket jobban ki kell használni. Hibaként említette meg, hogy a pártszervezetek, a tanácsok, mezőgazdasági szakemberek, gépállomási agronómusok nem harcoltak következetesen az állattenyésztés terén a feladatok megvalósításában. Az állattenyésztéssel kizárólag csak az állattenyésztésben dolgozó szakemberek foglalkoztak. A megye területére kihelyezett agronómusok nem vettek részt eléggé az állattenyésztési feladatok végrehajtásában, nem adtak megfelelősegítséget tsz-einkben az állattenyésztési munka megjavításához — mondotta beszédében Nagy elvtárs, majd így folytatta: — Remélem, az értekezlet után ők is másképp látják majd feladataikat. Aztán arról beszélt: a jövőben a segítségadásnál arra is figyelni kell, hogy az állattenyésztésben legelsősorban azokat a tsz-eket segítsük, amelyeknek arra a legnagyobb szükségük van. A politikai és gyakorlati munkát mindenekelőtt az állattenyésztésben elmaradt termelőszövetkezetek felé kell irányítani, hogy az ő állattenyészetükets a fejlett állattenyészettel rendelkező tsz-ek színvonalára emelhessük. Megemlítette, hogy jobban kell foglalkozni az egyénileg dolgozó parasztok állattenyészetével is. Úgy kell azt kezelni, mint a holnap termelőszövetkezeti tagjaiét, amely gazdák majd olyan állatokat visznek a közös gazdaságba, amilyen mértékben az illetékes szakemberektől állattenyésztésük jobbá tétele érdekében megkapták a segítséget . Szó esett az abraktakarmány kérdéséről is — mondotta Nagy elvtárs. Különösen a termelőszövetkezetek vezetőinek, de a jelenlévő elvtársak figyelmét is felhívom: most van az ideje annak, hogy gondoskodjanak állatállomáTőke János elvtárs, a kemenesszentmártoni Úttörő TSZ elnöke így nyilatkozott: — A mi gazdaságunkban eddig is jelentős szerep jutott az állattenyésztésnek. Jövedelmünk 80 százaléka onnan származik. Tavaly 700 ezer forintot, az idén 900 ezer forintot jövedelmezett az állattenyésztés. Emellett rendszeresen négyévenként trágyázhatjuk földjeinket. A továbbiakban elmondotta, hogy csak a tejből havonta 50 ezer forint készpénzt kapnak, s így vált lehetővé, hogy havonta 8—10 forint munkaegységelőleget osztanak a tagoknak. Az idén 15 saját nevelésű üszővel növelték tehénállományukat, tavaszág még 18-cal növelik. Az állatok téli takarmányozása is biztosítva van. 24 vagon szálastakarmányt tároltak, ebből 7 és fél vason a pillangós. 700 köbmétert silóztak s még 500 köbméternek megfejelő takarmányt silóznak. Megemlítette, hogy náluk 2760 liter tehenenként az évi átlagos tejtermelés, nyaki abraktakarmány elátásáról, azaz csak abban az esetben osszák ki munkaegységre e takarmányokat, amikor a közös állatállomány abraktakarmánya biztosítva van. Meg kell értetni a tsz-tagokkal: sokkal jobban jár az, a tsz, amely sertéshizlalási szerződést köt, mintt ha 50—100 kilogrammos tételekben abraktakarmányt osztana a tagoknak. Nagyon nagy gondot kell fordítani az újonnan megalakult termelőszövetkezetek állattenyésztésének megjavítására.- A szakemberek adjanak meg minden segítséget ahhoz, hogy való-ban helyesen, szakszerűen tudják ezek a tsz-ek állataikat átteregezni és a hozamok növelése terén se legyen visszaesés. Gondosan válogassák meg az állattenyésztőket Mindaddig, amíg a termelőszövetkezetben úgy vélekednek, hogy növendékállat-gondozónak jó lesz az, aki már más munkára nem alkalmas addig fejlett állattenyésztésről beszélni nem lehet. Gondoskodjanak az állattenyésztők megfelelő bérezéséről, a premizálásról is. Biztosítsák, hogy például aki termelési tervét túlteljesítette, megfelelő premizálásban részesüljön. Ugyancsak gondoskodjanak arról, hogy az állattenyésztők megfelelő szabadnapokat kapjanak. Hiba, hogy eddig ezekre nem fordítottak gondot, s a legtöbb esetben ezért nem igen akadt jó szakember az állattenyésztésben.Ezután az állatállomány átteleltetéséről beszélt. A silózás óriási jelentősége mellett hangsúlyozta a takarmányok milyenkénti felhasználását. Ahhoz, hogy a tsz-ekben a helyes takarmányozás valóban megvalósuljjon, az kell, hogy minden tsz-nek legyen takarmányfelelőse, aki ezért a munkáért személyileg is felelős. Persze az új módszerek megvalósítása harc kérdése is. Meg kell győzni a gazdákat, a tagokat ezek helyességéről. Ha gyakorlatils? be tudjuk bizonyítani ezek hasznát, előnyét, mindenütt örömmel fogadják és eredményesen is alkalmazzák azokat. Az itt hallottak alapján ki-ki a gyakorlatban igyekezzék előtte álló feladatait megvalósítani, hogy Vas megye ne csak a növénytermesztésben, hanem az állattenyésztésben is ez élen járó megyék között legyen, maradéktalanul végrehajtsa azokat a feladatokat, amelyeket a Minisztertanács határozata számára megszabott — fejezte be felszólalását Nagy József elvtárs. Több felszólalás után ex állattenyésztési ankét első napja taágét ért. Az ankét második napi előadásait és felszólalásait lapunk következő szánjaiban ismertetjük. Kiváló lehetőségek vannak Vas megyében a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére is természetszerű takarmányozásról Nagy József elvtárs felszólalása