Vasmegye, 1956. március (12. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-01 / 52. szám

Lelkiismeretes, szakszerű munka — magas tejhszám a kőszegi Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságában A Földművelésügyi Miniszté­rium közleményében a II. orszá­gos tej­termelési verseny eredmé­­yeiről szóló kimutatásból a többi között ezt is olvashattuk: „Az ál­lami gazdaságok kistehenészetei­­nek országos versenyében a Kő­szegi Mezőgazdasági Technikum Tangazdasága a második helye­zést ért el.’­ Nagyszerű eredmény ez. Szorgalmas, becsületes, igyek­vő munkáról tesz tanúbizonysá­got. — Tehenészeink még a múlt év őszén megfogadták, hogy a téli hónapokban is növelik a tej­hozamot — világosít fel Katona János állattenyésztési brigádve­zető. — Ekkoriban hirdették meg a IS országos tejtermelési ver­senyt is, amelybe a mi tehené­szeink is beneveztek. A számokból látni, hogy a te­henészek állották és állják sza­vukat. — Legfőbb feladatunknak a takarmány helyes összeállítását tartottuk — magyarázza a bri­gádvezető. — Alaptakarmányként 20 kiló silótakarmányt, 25 kiló takarmányrépát, két kiló töreket és 5 kiló szálastakarmányt adunk egy napra egy-egy tehénnek. Ez az alaptakarmány számításunk szerint 10 literes tejhozamra ele­gendő. Ehhez természetesen hoz­záadtuk a szükséges ásványi só­kat, a takarmánymeszet. A 10 literen felül adó tehenek­nek minden liter után 40 deka abrakot is adnak. Ezt 13 deka korpából, 7 deka napraforgópo­gácsából, 8 deka árpadarából, 2 deka zabdarából és 10 deka ku­koricadarából állítják össze. Arra is nagyon ügyelnek, hogy a ta­karmányt megfelelő ízes állapot­ban adják a teheneknek, ezért a siló-, a takarmányrépa-, a törek­­keverékre rétegenként melasszal édesített vizet locsolnak. A bri­gádvezető és a többi szakember is rendszeresen ellenőrzi a takar­mánykészítés módját, továbbá azt, hogy a takarmánykeveréket megfelelő hőmérsékleten készít­sék el, hogy az semmi esetre se legyen fagyos, jeges. Szemetet és egyéb egészségre ártalmas anya­got ne tartalmazzon. —* Tehenészeink már úgy isme­rik a gondjainkra bízott állatokat, mint a tenyerüket — magyaráz­za tovább Katona János. — Azt is tudjuk, melyik tehénnek mi a tulajdonsága, melyik ad többet, melyikből milyen takarmányo­zással mennyi tejet lehet fejni. Ezért a teheneket érdem szerint takarmányozzuk. Azaz a maga­sabb hozamúnak több darát adunk. Fontos még a tehenek nyugalmára, pihenésére is vigyáz­ni. Szigorú munkarend A tejhozam további növelése érdekében munkarendet alakítot­tak ki a tehenészetben. Reggel fél ötkor kezdődik a szellőztetés, a jászoltakarítás. Ezután kapják a tehenek a darát, répával kever­ve. Ezt követi az itatás, az ápo­lás, majd a silótakarmány ada­golása és a fejés. E munkákat pontosan nyolc órára a tehené­szek elvégzik, utána már pihen­hetnek az állatok. Délben tehenenként 3 kiló szá­­lastakarmányt kapnak, s a na­ponta 10 literen felül adó tehe­neket ilyenkor fejik másodszor, este pedig harmadszor. A fentiek szigorú betartásával tudták emel­ni Kőszegen napról napra, hónap­ról hónapra a tehenek tej­hoza­mát. Az eredmények elérésében, a lelkiismeretes munkában per­sze a tehenészeket is érdekeltté tették. Amellett, hogy havi átlag­­keresetük meghaladja az 1400 forintot, többen, mint Petőházi Lajos, Deme János­né januárban 1800, illetve 1700 forint prémiu­mot, valamint 120 liter tejet is kaptak. A gazdaság vezetőinek gond­juk van rá, hogy gazdaságukban a jelenlegi tejtermelés továbbra is fokozatosan növekedjék. Mint tavaly, az idén is már nyáron sok takarmányt silóznak és a zöld fu­tószalag biztosításával bőséges ta­karmányt adnak a teheneknek. A tavasszal például korán vetnek borsós-csalamádét, amelynek nemcsak az az előnye, hogy ko­rán lehet belőle takarmányozni, de annak etetésétől a tehenek is sok tejet adnak. A gazdaság ve­zetőinek és a tehenészeknek is az a céljuk, hogy az országos ver­seny első helyezettjei legyenek. A lehetőségek megvannak hozzá, a többi rajtuk múlik. istállóátlag fejési átlag liter liter november 9.7 11.4 december 10.2 11.7 január 10.8 12.4 február 11.9 13.4 Szakszerű takarmányozással, gondos ápolással Novemberben a mezőgazdasági technikum tehenészei a verseny ötödik helyezettjei voltak. Ezu­tán a még szakszerűbb takarmá­nyozással, j a jobb gondozással fo­kozatosan javítottak helyezésü­kön és tovább növelték a tej­ho­zamot is. A verseny benevezésé­nek hónapjától tejhozamuk­­ az alábbiak szerint alakult: Hasznos volt a gy­őr­vári gazdák tanulmányútja Az elmúlt napok egyikén a szo­kottnál is több utas szoron­gott a győrvári állomáson. Mint­egy 20 dolgozó paraszt, az ezüst­kalászos tanfolyam másodéves hallgatói indultak tanulmányútra Imre Miklós asronómus vezetésé­vel. Irány: Szombathely. Az ezüstkalászos tanfolyam hallgatói nem várost nézni jöttek. Nem álltak meg a múzeum előtt, a kirakatokat sem bámulták meg, hanem autóbuszra ültek, s első útjuk a Herényi Mesterséges Megtermékenyítő Állomásra ve­zetett. A mesterséges megtermékenyítő állomás működéséről a győrvári gazdák már hallottak, sőt tanul­tak is, s most gyakorlatban is láthatták az állomás munkáját. Az ügye­letes orvos ismertette azokat az eredményeket, amelyeket a gya­korlatban ezideig elértek. El­mondta például, hogy a Szom­bathelyi Tangazdaságban mes­terséges megtermékenyítéssel a tehenek 91 százaléka lett vemhes. A második állomás tehát Olad, a tangazdaság volt. Itt a gazda­ság főállattenyésztője fogadta és kalauzolta őket. A vendégek alig hittek a szemüknek, amikor a korszerű, szellős, 100 férőhelyes szarvasmarhaistéllót meglátták. Többen, csakúgy mint Kámán János, szóval is elmondták: ha nem látják saját szemükkel, nem , is hiszik el, hogy a nagyüzemi gazdálkodás ilyen lehetőséget biz­tosít az állattenyésztés fejleszté­sére. Ebben az istállóban a fejest az emberek helyett már gépek végzik. Mivel a legjobb fejőstehe­neket naponta háromszor fejik, délben módjuk is volt a látoga­tóknak gyakorlatban is megnézni a gépek munkáját. Eddig csak képen láttak ilyent. Amikor a takarmányozásról érdeklődtek, érdekes dolgot tudtak meg. A tangazdaságban a tejhozam fokozásában nem az abraktakar­­m­ány, hanem a lédús takarmány­­játszik fő szerepet. Ez elősegít­i, hogy csökkentsék a tej önkölt­,­ségét. -n a—— — ............ ni A látogatók megnézték a mes­terséges borjúnevelő istállót is. Megtudták, hogy a tangazdaság­ban már az első nap elveszik a borjút az anyja alól és mindig úgy itatják. A kisborjukat termé­szetes módon tartják. Nem szok­tatják őket télen sem a fülledt meleghez. Az elmúlt hetek során is kisért ajtók mellett voltak, és még naponta egy-két órára a ki­futóba is jártak. Nagy Nándor azt kérte, hogy számuk termében mutassák meg nekik, mit jelent a mesterséges borjúnevelés. Meg­tudták, hogy egy borjú felneve­lése során körülbelül 25 kilog­ramm vajnak megfelelő tejszínt takarítanak meg, és emellett meg­védik a szaporulatot a tbc-fer­­tőzéstől. Az egyénileg dolgozó parasztok belátták, hogy csak a nagyüzem adja meg a lehetőséget erre a fejlett állattenyésztésre. Kámán János, az egyik győrvári gazda a községben a legjobb­­bi­kanevelő hírében áll, de az ő ál­latai meg sem közelítik azokat a tenyészállatokat, amelyeket itt a tangazdaságban láttak. A tanulmányút tehát sikerült és érdekes volt. Sajnálhatják a győrvári Új Élet Termelőszövet­kezet tagjai is, hogy nem vet­tek részt ezen a kiránduláson. Péter József tsz-ernök ugyanis az utazást megelőző nap kijelentet­te: aki elmegy tanulmányútra, két munkaegységet levonnak tőle. Érthetetlen Péter elvtárs­nak­­ez a magatartása. Mióta jár munkaegységlevonás azért, hogy az emberek tanulni akarnak, s a gyakorlatban is meg kívánnak ismerkedni a nagyüzemi állatte­nyésztéssel? Azzal sem magya­rázható Péter elvtárs magatar­tása­, hogy sok a munka, hisz amíg a mezei munka meg nem kezdődik, igazán nélkülözhető két-három ember munkája. A termelőszövetkezeti tagok is sokat tanulhattak volna a látottakból. 99 százalékban elsőosztályú termékeket gyárt a Takarógyár Újfajta, igen kényes munkát igénylő exporttakaró készítésére kaptak megrendelést az év ele­jén a Szombathelyi Takarógyár dolgozói. Az üzem vezetői és dolgozói elhatározták, hogy a megrendelt takarót az utolsó da­rabig elkészítik a kitűzött határ­időre, s a takarók gyártáséinál megfelelnek a minőségi követel­ményeknek. Az üzem dolgozóinak elhatáro­zását tett követte: az exporttaka­­rók január hónapban is határidő­re elkészültek, s az elsőosztályú áruk részaránya az előírt 91,7 százalék helyett 91,9 százalék volt. Az üzem dolgozói azonban nem elégedtek meg ezzel az ered­ménnyel. Az élüzem cím elnyeré­sének egyik feltétele, hogy az el­sőosztályú áruk részaránya 92,5 százalék legyen, s ennek elérését tűzték célul. A szövők meg is tettek min­dent a jó minőségű takarók készí­tése érdekében, azonban mégis sok volt a hibás takaró. A leg­több azért nem ütötte meg a mértéket, mert az egyik széle be­szakadozott. A kísérletezések so­rán rájöttek a művezetők, hogy a takarószélek szakadását az okozza, hogy a feszítőberendezé­sek nem működnek megfelelően: az egyik feszítő erősebben feszí­ti meg a takaró­­ szélét, mint a másik, s ez okozza a szélszaka­dást. A feszítőberendezések gyors rendibehozása meg is hozta az eredményt. Február 23-án már 99 százalékban elsőosztályú taka­rók kerültek ki az üzem dolgo­zóinak kezei aló. Sokfajta mezőgazdasági gépet gyárt a Szombathelyi Mezőgaz­dasági Gépgyár. Készülnek itt hengerek, szitakocsik, darálók. Itt gyártják többek között az or­szágszerte keresett kisebb-na­­gyobb méretű szőlőpréseket is. Amíg egy szőlőprés elkészül, igen sok kézen megy keresztül, s az elkészülés sok időt vesz igény­be. Dolgozik rajta a tervező, a formázó, az öntő, a forgácsoló, a lakatos, a festő és így tovább. Az üzem vezetői, dolgozói állandóan arra törekednek, hogy a készülő gépek átfutási idejét a lehető leg­kevesebbre csökkentsék. Megszületik az ötlet különösen sok időt vett igény­be a szőlőprések készítésénél a présorsók menetének vágása. Ezt a mukafolya­matot állandóan 2— 3 esztergagép végezte, s a prés­orsók mégsem készültek el sok esetben határidőre. A tervben előírt orsók nagy részét csak a hónap utolsó 10 napjában kapták meg az esztergályosoktól a laka­tosok, ami akadályozta a munkát, elkerülhetetlenné tette a hóvégi hajrát, s hosszadalmassá tette az átfutási időt. Sokan törték a fe­jüket azon, hogyan lehetne meg­gyorsítani a présorsók menetvá­gását Kiss István fiatal mérnök­nek, aki már újításai révén im­már országos hírű, született is egy ötlete ezzel kapcsolatban, amit a műszakiakból álló újító­brigád segítségével meg is való­sított még a múlt esztendő utolsó felében. Az újfajta módszer az örvény­lő menetvágás. Az a lényege, hogy a régebben alkalmazott­­ álló kés helyett egy erre a célra szerkesztett befogófejbe 6 kést fognak be, s a késtárcsát egy kü­lön motor hajtja meg. Az új mód­szer segítségével egy fogással el­készül a présorsó, s a menetvá­gási idő a felére csökken. Ugyan­akkor az orsó minőségi szempont­ból is összehasonlíthatatlanul jobb. Az új módszer előnyösebb Már az első kísérletek alkal­mával kitűnt, hogy az örvénylő menetvágás előnyösebb a régi módszernél, de az esztergályosok az alkalmazás első napjaiban mégis idegenkedtek tőle. Milisits Ferenc ismert jó szaktudásáról, mégis így vélekedett: — Én is megcsinálok annyi présorsót a gépemen, mint az ör­vénylő menetvágásra átalakított gép. Minek ide újfajta menetvá­gási módszer. Ma persze már feledésbe ment mindez. Az új módszer előnyéről mindenkit meggyőzött az, hogy az örvénylő menetvágással 2—3 gép helyett egy is játszi könnyed­séggel elkészíti a szükséges prés­­orsókat, nem kell a lakatosoknak az alkatrészre várni, jelentősen lerövidült a szőlőprések átfutási ideje, s a múlt év közepétől ál­landó, egyenletes emelkedést mu­tat a forgácsoló üzemrész terme­lése. Az elmúlt év második ne­gyedévében 108 százalék volt az üzemrész teljesítménye. Részben az örvénylő menetvágásnak kö­szönhető, hogy ez a harmadik tervnegyedben 113,8, december­ben pedig 124,2 százalékra emel­kedett. Ebben az esztendőben a tavalyinál is nagyobb feladatok állnak a forgácsolóműhely dolgo­zói előtt, s januárban mégis 116 százalékos teljesítménnyel dicse­kedhetnek. Győzött az új Hogy mennyire előnyös az ör­vénylő menetvágás, az a múlt hó­napban bizonyosodott be a leg­jobban. Az örvénylő menetvá­gásra átalakított esztergagép el­romlott, s javítását a TMK nem tudta idejében elkészíteni. A la­katosoknak viszont szükségük volt a présariókra, s ezért né­hány napig a régi módszerrel ké­szítették őket. Az örvénylő me­netvágásra átalakított gép mun­káját két gép sem győzte, s hogy a munkában­­fennakadás ne le­gyen, még egy gépet kellett be­állítani erre a munkára. Beigazo­lódott most már mindenki előtt, hogy az új módszer használata célszerű, s nemcsak a Mezőgaz­dasági Gép­gyárban, hanem a me­gye más üzemeiben is alkalmaz­ható. A Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyár újítói már eddig is sok újítással segítették a termelé­kenység­ emelését, s tovább tönki a fejüket célszerűbb technológiai eljárásokon. Biztató kísérleteket folytatnak a nagy teljesítményű leszúrókés alkalmazására is, s az a céljuk, hogy a háztartási szőlő­­prések tányérait öntés helyett préseléssel állítsák elő. Mint mindenütt, ebben az üzemben is győz az új, a célsze­rűbb, s annál gyorsabban, minél jobban elősegítik azt az üzem­vezetői. Farkas M. Laj­ae ♦H— Bevált az örvénylő menetvágás a Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyárban Egy aktíva munkához lát A békebizottság és a Hazafias Népfront helyi szerve baráti ven­déglátáson fogadta hétfőn este Kő­szegen a béke- és népfrontmozga­lom, valamint az MNDSZ és az MSZT aktivistáit. Kis város Kőszeg, mégis a 85 ember nem mind ismerte egymást. Eddig kevésbé törődtek egymás tevékenységével, minden tömeg­­szervezet végezte a maga munká­ját sajátos területén a lakosság, a dolgozók egy-egy csoportja között. Tapasztalatcseréről, módszerbeli megbeszélésről nem esett szó. A béke- és a népfrontbizottság kez­deményezte most ezt az összejö­vetelt, hogy a város tömegszerve­zeteinek aktíváit együttes erővel, a párt irányításával sokkal hatá­sosabban vonhassák be a felvilá­gosító munkába. A tömegmozgalmak és a tömeg­­szervezetek fontos teendőire Szat­mári Erzsébet elvtársunő, a Kőszeg városi pártbizottság titkára emlé­keztette a megjelenteket. Mozgó­­sítaniok kell dolgozóinkat a má­sodik ötéves terv megvalósításá­ra, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésére és ezzel egyidőben a terméshozam fokozására. Mind­ezekkel megteremtjük hazánkban a szocializmus, a jólét alapjait, s jelentősen erősítjük a békemoz­­galmat, amely számít minden be­csületes dolgozóra. Wilheim Béla főmérnök, a helyi népfrontbizottság elnöke feltárta azokat a lehetőségeket, amelyek a jelenlévő kollektívában rejlenek. A 85 ember a város egész dolgozó társadalmát képviseli. A párt sza­va rajtuk keresztül eljuthat min­den családhoz. A Textilművek munkásai, a város dolgozó pa­rasztjai, tanácsi dolgozók, értelmi­ségiek, kisipar, termelőszövetke­zeti tagok, MNDSZ- és háziasz­­szonyok várják, hogy megmagya­rázzák nekik az eseményeket, hogy pártunk politikájának szel­lemében őket is felvértezzék mindazokkal a politikai ismere­tekkel is, amelyeknek birtokában határozott és egyenes választ ad­hatnak és visszautasíthatják az ellenséges híreszteléseket, rossz­­akarat­ú mende­mendákat. Éppen abban lesz ennek a kollektívának jelentősége — emelte ki Wilheim elvtárs —, hogy az eddig jól be­vált módszerekkel és egymás ta­pasztalataiból gazdagodva végez­zék a felvilágosító munkát. A kollektíva összetartására és mozgatására máris dolgoztak ki formákat. Mintegy 20—20 főnyi csoportokra osztották, s mind­egyiknek van egy vezetője. Ha­vonta rendszeressé teszik a mun­kaértekezlet jellegű megbeszélé­seket, amelyeken maguk az akti­visták mondják el, hogyan sike­rült meggyőzniük a dolgozókat erről vagy arról a kérdésről. Ala­pos tájékoztatást adnak majd ezeken a megbeszéléseken a nem­zetközi helyzetről, hogy a világ­­politika iránt oly élénk érdeklő­dést kielégíthessék. Ezen az esten Szanyi Istvánné, a megyei békebizottság titkára foglalta össze a nemzetközi élet legújabb eseményeit, a nemzet­közi békemozgalom híreit. Ezután is sokat beszélgettek még a fehér asztalok mellett, ösz­­szeismerkedtek, barátkoztak a megjelentek. Ez a hangulatos ismerkedési est adjon nekik további lendüle­tet, lelkesedést, hogy egy hónap múltán sok-sok eredményről szá­molhassanak 1956. márc. 1. Csütörtök:3

Next