Vasmegye, 1956. április (12. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-01 / 79. szám

A személyi kultuszról a si Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának egyik nagy jelentőségű állásfoglalása, ahogyan hangsúlyozta a néptömegeknek mint a történelem alkotóinak szerepét, és ahogyan fellépett a marxizmus—leninizmus szellemétől idegen személyi kultusz elleni Miért vetette fel az SZKP XX. kongresszusa különösképpen erőteljesen a személyi kultusz elleni harc problémáját és miért jelentette ki, hogy vissza kell térni a személyi kultuszról a párt- és államvezetés lenini tanításaihoz? Azért, mert világosan látták: a személyi kultusz abból a helytelen meggyőződésből fakad, hogy — állítólag — minden, ami társadalmunkban történik, az egy személy műve; kizárólag ő az a személyiség, aki az igazságra támaszkodva átalakítja a társadalmi élet valamennyi területét. Éppen ennek a megcáfolására folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa konkrét harcot. Egyetlen személyről a fenti elképzelések feltételezése nem felel meg a valóságnak. Igaz, hogy vannak kiváló képességgel rendelkező történelmi személyiségek, akik kifejezésre juttatják a néptömegek felszabadulási kívánságait. Azért és annyiban nagy személyiségek, amennyiben segítik a dolgozók felszabadulását, arra mozgósítják őket, hogy tevékenyen valósítsák meg életbe vágó törekvéseiket. Az ilyen személyiségek úgy maradnak fenn, mint az emberiség nagy harcosai. Ezt a szerepet tehát csak akkor tölthetik be, ha törekvéseik együtt állnak a történelmi fejlődéssel. A marxizmus—leninizmus azt tanítja, hogy a néptömegek mindennapi munkájukkal hozzák létre a társadalom fejlődéséhez szükséges anyagi és kulturális javakat, így tehát ők alkotják a történelmet. A személyi kultusz mélységesen ellentétes a szocializmus eszméjével, amely elvet mindenfajta önkényuralmat, és arra törekszik, hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség elvei alapján létesüljenek kapcsolatok. Itt nemcsak elméleti problémákról van szó. A kongresszus összefüggésében tárta fel, milyen károkat okozott egy időszakban a Szovjetunióban a személyi kultusz a pártvezetés tekintetében, a szocialista törvényesség megsértésében és néhány gazdasági vonatkozású ügyben. A kongresszus ezért lépett fel a személyi kultusz minden formájával szemben. Sztálin kétségkívül kiváló képességekkel rendelkezett, és mint a Központi Bizottság titkára fontos szerepet töltött be a szocializmus felépítésében, a trockista és buharinista elhajlók elleni harcban. Mélységesen téves azonban azt hinni, hogy a szovjet nép, p kommunista párt sikerei kizárólag az ő érdemei. Mikor azonban — főleg az 1930-as évektől — föléhelyezte magát a pártnak, mindinkább csökkent a pártvezetés kollektivitása, míg végre teljesen megszűnt, mindez igen érzékeny és fájdalmas károkat okozott a Szovjetuniónak és a nemzetközi munkásmozgalomnak. A többi között ez a légkör tette lehetővé, hogy az ellenséges provokátor Berija és bandája oly hosszú ideig garázdálkodhatott, igen súlyos károkat okozott a pártnak, a szovjet népnek és e banda működésének megvoltak a nemzetközi kihatásai is. Rámutattak arra is a kongresszuson, hogy a személyi kultusz korlátként emelkedett a marxista eszmék kibontakozása és továbbfejlesztése elé és dogmatizmust szült. Bizonyos műveket, könyveket és tételeket úgy kezeltek, mint csalhatatlan tabukat. A XX. pártkongresszus megmutatta, hogy egy személydöntése könnyen lehet helytelen, sőt káros. Bonyolult volt az a légkör, amelyben ezek a jelenségek megszülettek. Egy elszigetelt országban kellett végrehajtani az iparosítást, a mezőgazdaság kollektivizálását ami igen nehéz volt, mert az imperialisták acsarkodtak. Kétségtelenül szükség volt a szilárd pártfegyelemre. Ámde a kommunista párt fegyelme: öntudatos vasfegyelem, nem pedig vakfegyelem Az öntudatos fegyelem pedig csak türelmesnevelőmunka eredményeként bontakozik ki annak következtében, hogy mindenekelőtt a kommunisták, de a legszélesebb dolgozó tömegek is megértették a párt politikáját. Senki se gondolja, hogy amit az SZKP XX. kongresszusa a személyi kultuszról feltárt, az kizárólag Sztálin elvtárs személyére érvényes. Nekünk is le kell vonni belőle a tanulságot, mert — ahogy a szólásmondás tartja — a nagy istenek mellett kis istenek is nőnek. Nálunk is vannak egyes megyei, járási, sőt községi vezetők is, akik egyedül, teljhatalmúan rendelkeznek, és aki ellenvetést tesz, azzal szemben fellépnek. A személyi kultusz, az egyszemélyi döntés elveti a pártszervezetekre való támaszkodást, és a párttagokat arra ösztökéli, hogy vakon higyjenek, a „kinyilatkoztatásokra” rábólintsanak, és az anézet alakuljon ki bennük, hogy őnekik nincs joguk és közük a döntések meghozatalához, csupán végrehajtásához. Ez persze felettébb fékezi a párttagság aktivitását és felelősségérzetét. Ha egy ember kezében összpontosul a döntés, ez nem vezethet másra, mint káros következményekre. Ismeretes például, hogy tavaly a megyében a termelőszövetkezeti fejlesztés során káros „baloldali’ túlkapásokra került sor. Ez nem véletlenül történt. A sárvári járási pártbizottság akkori első titkára, Pap István — megszegve a kollektív vezetés elvét —a saját, a párt politikájával ellentétes elgondolását keresztülvitte az egész járási párt-végrehajtóbizottságra. A légkör olyan volt, hogy e pártszerv egyenjogú tagjainak nem állt módjukban ellenvéleményüket kifejteni. Ha a párt politikájának kialakításában nem érvényesül a rt- tagság öntudata, észrevétele, ilyenkor a pártvezetés ösztönzése megtorpan a párttagságnál, de megtorpan az egész társadalom fejlődése is. A mi pártunk ereje — az egységbe forrottságán túl — abban rejlik, hogy a legszorosabbkapcsolatban áll a tömegekkel, az élettel, és abban, hogy ily módon a párt az életben bekövetkező változásoknak megfelelően alakítsa ki politikáját. Egy másik káros oldala a jó személyi kultusznak, hogy könnyen általánossá válhat. Egyes helyeken, szerveknél sorra lépnek fel helyi kiskirályok, akik úgy türí- tetik fel magukat, mint akiknek kizárólagos joguk van a döntésre. A párt tagjai nem érzik magukénak az olyan határozatokat, amelyek tőlük függetlenül születtek anélkül, hogy az abban foglaltakat velük megtárgyalták volna. Az ilyen légkörben az olyan emberek, akik önállóan gondolkodnak és véleményt alkotnak, kellemetlenekké és „feleslegesekké” válnak. Különösen káros az egyszemélyi döntés a káderkérdésben. Ahol egy ember dönt mások felett, feltétlenül csak egyoldalú, személyes benyomása alapján dönthet. Így előtérbe helyezi az olyan embereket, akik vakon végrehajtják az általa kijelölt feladatot, akik hízelkednek neki, viszont mellőzi az olyanokat, akik bírálják őt, mert alkotó módon akarják végrehajtani a párt általános politikáját. Mi azt akarjuk, hogy a párttagok fokozottan maguktól kezdeményezzenek. S ez nemcsak párttagjainkra, de általában a dolgozókra is vonatkozik. Alkossanak véleményt, tegyenek javaslatokat, növeljék erőfeszítéseiket a szocializmus építésében, hogy leküzdhessük fogyatékosságainkat, sikerrel vívhassuk az osztályharcot. Mindezt a demokratizmus kiterjesztésének légkörében lehet elvárni. A mi történelmünket népünk ** tömege formálja. E harcban nagy érdemeik vannak a vezetőknek, akik munkásságukkal kiérdemelték a szeretetet, a megbecsülést. De mi, kommunisták mindenekelőtt a pártban, a munkásosztályban, a dolgozó népben hiszünk, és a szocializmus győzelmében az egész világon. Pártunk célkitűzéseire az egész párttagságot, egész népünket mozgósítani akarjuk. Éppen ezért szükséges és helyes a személyikultusznak és minden maradványának leküzdése, a néptömegeknek mint a történelem alkotóinak nevelése az önerejében való meggyőződésre. Ez kétségtelenül megsokszorozza pártunk tömegkapcsolatát, gyarapítja szocialista építésünket, és erőforrásul szolgál egész előrehaladásunkban. • Kiss Károly elvtársnak, a Központi Vezetőség tagjának a megyei pártaktíva március 24-i ülésén elmondott felszólalása alapján. 1956. ápr. 1. Vasárnap. Elő kell segíteni a pedagógusok önképzését, biztosítani a bírálatot, Önbírálatot Iskolai pártszervezetek titkárainak megyei értekezlete Szerdán délelőtt a megyei pártvégrehajtó bizottság összehívta a pedagógus pártszervezetek titkárait, hogy megbeszéljék az iskolai pártszervezetek eddigi munkáját és további feladatait. Szalay László elvtárs, a megyei pártbizottság köznevelési felelőse elmondotta: az 1955 márciusi határozat után, de különösen a vezetőségválasztó taggyűlések óta a kommunista pedagógusok igen lelkesen láttak hozzá a feladatok megoldásához. Sokat fejlődött azóta az oktató-nevelő munka tartalmi szempontból. A pedagógusok többsége igényli a politikai és szakmai képzést. A párthoz való hűségük megerősödött az utóbbi időben. Megnőtt felelősségérzetük a munka, a társadalom iránt. A vezetőségválasztás óta sokat fejlődtek a pártvezetőségek. Ezt bizonyították azok a felszólalások, amelyeket a bátor bíráló és önkritikus hang jellemezett. A párttitkárok kivétel nélkül bátran bírálták a különböző felső szerveket, az iskolák igazgatóit, a nevelőket. De a felszólalások azt is megmutatták, hogy ez a bátor hang a nevelők többségénél, még a kommunisták mindegyikénél sem talált talajra. Igénylik a párt segítségét Genth Endréné elvtársnő, a szombathelyi Petőfi iskolából helyesen vélekedett: a pártszervezet nevelőmunkájától, a kommunisták példamutatásától függ, hogy az iskolákban kialakuljon a helyes és bátor bírálat. A pártszervezetek — a beszámolóból és a felszólalásokból is kitűnt ez — egyre inkább felismerik, hogy munkájukban mennyire szükséges a felsőbb pártszervek segítése. Igényük is ezt. A szombathelyi járási és városi pártbizottságok a járás, illetve a város köznevelési felelőseivel rendszeresen látogatják az iskolákat, tanácsot adnak a nevelőknek, foglalkoznak az iskola legapróbb problémáival, segítséget adnak ahhoz, hogy a taggyűlések témáját a pártszervezetek helyesen válaszszák ki. Járási pártbizottságainktöbb helyen szakemberek bevonásával megvizsgálták a köznevelés egyes kérdéseit. Például a celldömölki járásban a munkás-paraszt tanulók előmenetelét, a szombathelyi járásban a hazafias nevelést. A megyei párt-végrehajtó bizottság helyeslését fejezte ki az irányban, hogy a felsőbb pártszervek példájára a pedagógus alapszervezetekben is egyre többször napirendre tűznek olyan kérdéseket, amelyek az iskolai nevelőmunkát megkönnyítik. A szombathelyi Gépipari Technikum pártszervezete az ifjúság között végzett politikai munka megjavítását tárgyalta. Erre a taggyűlésre — nagyonhelyesen — meghívta a DISZ-t segítő párton kívüli tanárokat is. A Hámán Kató és a Dózsa György utcai iskolák pártszervezetei pedig az iskola úttörőmunkáját tárgyalták egy-egy taggyűlés keretében. A megbeszélés egyik részvevője, Némethi Pálné elvtársnő elmondotta azt is, hogy a Hámán Kató utcai iskola pártszervezete a pedagógusok továbbképzése céljá-ból hetente röpgyűlést szervez. Itt egy-egy nevelő — akit éppen a pártszervezet megbíz , rövid ideiológiai és pedagógiai tárgyú elő-adást tart. Hogy pedagógusaink felismerték az iskolában a pártszervezetek je lentőségét, szerepét, az megmutat-kozott a megbeszélésen is. Sok gyakorlati tanácsot kértek, sokféle problémáról beszéltek. Horváth Dezsőné a kőszegi MÁV nevelő- , intézetből azt kérdezte: milyen módszerekkel teheti még eredmé- , nyesebbé a munkáját a pártveze- tőség? Szakály Irma elvtársnő , Vasvárról pedig az iránt érdeklő- dött, hogyan hozzanak létre isko- lájukban pártcsoportokat, milyen feladatokkal lássák el őket. Még sok pedagógus párttitkár kért és kapott tanácsot a megyei tanácskozáson. A problémák nyílt felvetése, a bizaloma felsőbb pártszerv iránt azt mutatta: a pedagógus párttitkárok érzik, csakis jó munkájukkal tehetnek eleget a magasabb követelményeknek. Javult a tanulók hazafias nevelése Dicséretére váljon a pártszervezetnek, hogy az új vezetőségválasztás óta sokat dolgoznak a tanulók tanulmányi előmenetelének sikeréért, a hazafias nevelésért. Ezt a munkát segítik a párttitkárok, pártvezetőségi tagok óralátogatásai, akik látogatásuk után elbeszélgetnek a nevelőkkel, elmondják, véleményüket tapasztalataikról. Ez a kezdeményezés — amely már jó néhány helyen, de különösen a szombathelyi iskolákban megvalósult — példamutató a többi pedagógus pártszervezet számára, így alkothatnak maguknak képet az iskolában folyó oktató-nevelő munkáról. Megismerhetik, milyen az egyes osztályokban a világnézeti, a hazafiasságra, a munkára való nevelés. Ezáltal segíthetik tanácsaikkal a nevelőtestületet. Szalay elvtárs ismertette a megyei párt-végrehajtó bizottság észrevételét: a pártszervezetek még mindig nem kísérik elég figyelemmel a munkás-parasztszármazású tanulók előmenetelét Kevés pedagógus törődik azzal, hogy a m munkás-parasztszármazású tanulók felsőbb iskolába, gimnáziumba, technikumba jelentkezzenek. A gyengébb előmenetelűeket túlságosan szigorúan osztályozzák ,ahelyett, hogy korrepetálással, vagy egyéb segítséggel javítanának eredményeiken. Segítség nélkül, az ilyen pedagógiai megszorítások elveszik sok tanuló kedvét a továbbtanulástól. Kovács László elvtárs, a megyei pártbizottság titkára felszólalásában útmutatást adott arra, hogyan foglalkozzanak a pedagógus-pártszervezetek a nevelőkkel, hogy azok a munkás-parasztszármazású tanulókat megnyerjék a továbbtanulásra, valamint hogy jobb tanulmányi eredményt érhessenek el. Több gondot • a nevelők önképzésére A megbeszélésen részvevő pedagógus párttitkárok megállapították: bár a nevelők legnagyobb része ideológiai és szakmai vonalon képezi magát, ez a törekvés azonban még nem kielégítő. Sőt elvétve találunk olyan pedagógusokat is, akik politikai képzésben egyáltalán nem akarnak részt venni. Erről számolt be Gouth elvtársnő is. Pedig a pedagógusoknak — mint ezt az értekezleten megjelentek is hangsúlyozták — még sokkal többrétű önképzésre van szükségük. Hivatásuk megköveteli, hogy társadalmi életet éljenek, hogy társadalmi szervezetekben munkát vállaljanak. Ennek jelentőségét aláhúzta az értekezleten megjelent Tóth Dezső elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. Hangsúlyozta: a pártszervezeteknek legyen elsőrendű feladata a pedagógusok nevelése. Az emberek legnagyobb részének gondolkodásában, viselkedésében még ott találhatók a múlt maradványai — mondotta. — A pedagógusoknak pedig különösen kell ezek ellen küzdeniük, hiszen embereket, szocialista embertípust nevelnek. Felhívta a pártszervezetek figyelmét, hogy éppen ezért fordítsanak nagy gondot a propagandamunkára. Ezen belül nemcsak a pártoktatásra — ez is nagyon fontos —, hanem az olyan irányú propagandamunkára is amelyet nem lehet elválasztani a tanítástól. Szükséges a természettudományi és világnézeti ismeretek bővítése. Tóth elvtárs ismertette, hogy a TTIT-nek ezen a téren milyen mozgósító ereje vám kérte a pedagógus pártszervezetek segítségét: úgy dolgozzanak, hogy minél több nevelő látogassa a társulat összejöveteleit, előadásait. Mivel több felszólaló a pedagógusok gyenge bíráló-, önbírálókészségét említette. Tóth elvtárs elmondotta azt is: a pártszervezetek munkája különös gonddal terjedjen ki arra is, hogy az iskolai tantestületekben a bátor bírálat légkörét teremtsék meg. Az oktatást közelebb az élethez Sok szó esett az értekezleten a XX. pártkongresszusról. Látszott, hogy a pedagógus párttitkárok megkezdték ennek tanulmányozását. Ennek szellemében vetettek fel sok-sok problémát. Vitatkoztak a politechnikai nevelés szükségességéről is. Erre a XX. pártkongresszus külön is felhívta a figyelmet. Hruscsov elvtárs beszámolójában elmondotta: „Iskoláink konoly fogyatékossága, hogy az oktatás elszakad az élettől, hogy az iskolát végzettek nem eléggé felkészültek a gyakorlati munkára.“ Az értekezlet részvevői megállapodtak: a kommunista pedagógusok élharcosai lesznek annak, hogy az iskolákban előadásokat, ankétokat tartsanak a politechnikai nevelésről. Erre a közeljövőben annál is inkább nagy szükség lesz, mert a tapasztalat szerint a tanulók érdeklődése a termelési folyamatok, a technika iránt igen nagy, viszont — mint a felszólalások is mutatták — a nevelők legnagyobb része a politechnikai képzés fogalma alatt csak a kézimunkát, a kézügyesség fejlesztését érti. Néhány párttitkár — így Nemény Andrásné, a Dózsa György utcai iskola párttitkára, Némethi Pálné, a Hámán Kató utcai iskolán ból—elmondotta: az új pártvezetőség-választás óta igyekeznek olyan felvilágosító munkát végezni a nevelők között, hogy azok az oktató és nevelőmunkát közelebb vigyék a gyakorlathoz. Déri Istvánné elvtársnő még azt is elmondotta, hogy iskolájuk, a Hevesi Ákos utcai iskola párttitkára a közeljövőben a Bőrés Cipőgyárban rendszeres pedagógiai tanácsadást ad a gyakorlati munka szükségességéről és egyéb pedagógiai kérdésekről. A párttitkárok felszólalásából, kérdéseiből nagy akaraterő csendült ki. Komoly elhatározással fogadták, hogy az iskolaév befejezéséig döntő változást visznek munkájukba. Elmondották, hogy ebben jó iránymutatást és segítséget kaptak a megyei párt-végrehajtó bizottság által összehívott értekezlettől. — Sok jó módszerrel térünk vissza iskolánkba — hangzott az értékelés. Kérésüket, amelyben a további ilyen irányú segítséget kérték — a megyei párt-végrehajtó bizottság ezután többször is teljesíti. Ezzel is igyekszik megbecslését kifejezni a pedagógusok iránt. ■■—im i ■« i ■■iw» Párthi Felhívjuk az összes szakosított tanfolyam (politikai gazdaságtan I—II, filozófia I—II, MDP története I, SZKP története I—II) propagandistáinak figyelmét, hogy 1956 április 2-án, hétfőn reggel 8 órakor Szombathelyen, a Pártoktatás Házában megyei előkészítő tanácskozást tartunk. Az előkészítőn az SZKP XX. kongresszusa anyagából az első téma „A nemzetközi helyzet. A jelenlegi nemzetközi fejlődés néhány elvi kérdése“ című rész lesz megtárgyalva. Minden propagandista megjelenése kötelező. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG AGIT-PROP. OSZTÁLYA