Vasmegye, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-04 / 104. szám

így épült és erősödött megyénk munkásmozgalma Megnyílt A Vas megyei munkásmozgalom története kiállítás A munkásosztály nagy ünne­pének méltó fogadtatása volt Szombathelyen, hogy az ünnep előestéjén a megyei pártbizottság rendezésében megnyílt A Vas me­gyei munkásmozgalom története kiállítás. Ezúttal másodszor ren­deztek megyénkben ilyen kiállí­tást, s a mostani — amely a Párt­oktatás Házában van — minden tekintetben messze felülmúlja elődjét. A 42 tablóból, rengeteg doku­mentumból álló leállítást április 30-án délután Tóth Dezső elvtárs, a megyei pártbizottság első titká­ra nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, külön azokat az idős elvtársakat, akik az öregek és fiatalok találkozója alkalmá-­­ól eljöttek. Erejüket és életüket nem kímélve... — A megyei pártmunka és a megyei munkásmozgalom megis­merése terén nagy jelentőséget tölt be ez a kiállítás — mondot­ta —, mert emlékeztet azokra a dicsőséges harcokra, amelyeket a magyar munkásosztály, dolgozó parasztság, a dolgozó nép legjobb­jai folytattak hazánk felszabadu­lásáért, függetlenségéért. A kiál­lítás jelentősége annál inkább is nagyobb, mert régi kommunisták és munkásmozgalmi harcosok, régi és fiatal elvtársak, DISZ- funkcionáriusok jöttünk össze, hogy megismerkedjünk a ma­gyar dolgozó nép, a magyar mun­kásosztály, pártunk dicső harcai­val, hogy megemlékezzünk azok­ról a hősökről, akik erejüket és éle­tüket nem kímélve dolgoztak ha­zánk függetlenségéért, békéjéért, szabadságáért. A munkásmozgalmi kiállítás megmutatja, hogyan épült és erősödött a munkásmoz­galom, mennyiben forrott össze a parasztság mozgalmával, hogyan nőtt és erősödött hosszú évtize­deken keresztül a munkás-paraszt szövetség. A magyar dolgozó nép­nek ez a harca bizonyíték arra, hogy népünk és pártunk mindent megtesz a dolgozók felemelkedé­sének biztosításáért. Tóth elvtárs a következőkben szólt az 1905-ös forradalomról, az agrármozgalmakról, majd a Ta­nácsköztársaság éveiről. — Ma is itt vannak köztünk azok az elvtársaik — mondotta —, akik a Tanácsköztársaság idején párt­megbízatásként fontos feladatokat oldottak meg. Számunkra komoly tanulságot, tapasztalatot tudnak átadni ezek az elvtársak. Pártunk a tömegek élén — A kiállítás anyaga kidom­borítja azt a tényt — folytatta ezután —, hogy a párt vezetésé­vel a munkásosztály harca na­gyon nagy eredményeket ért el a munkásság megszervezésében, mozgósításában, a parasztság har­cának szervezésében. A párt ere­je és munkássága mutatkozik meg abban, hogy több évtizeden keresztül — jelenleg és a jövőben is —, eredményesen, sikerre ve­zeti a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép harcát. Pár­tunk azért tudja vezetni ezt a harcot, mert a párt politikája, célkitűzése mindig híven tükrözte a magyar munkásosztály, a dol­gozó nép akaratát és ennek élére állva vitte harcba népünket. Pártunk betöltötte és a jövőben is betölti azt a szerepét, hogy a tömegek élén vezesse a magyar dolgozó nép további harcát. A párt még a legsötétebb Horthy­­korszak alatt is mindent meg­tett, hogy megmentse a hazát, az illegalitásban megteremtse a párt harcát s előkészítse a munkásosz­tályt az újabb forradalmi harcra, amely végső soron az ország füg­getlenségét, szabadságát eredmé­nyezte. Ebben a harcban ková­­csolódtak ki azok a káderek, akik szervezik most is ezt a harcot, azok a harcosok, akik ma a szo­cialista építőmunka élvonalában harcolnak. — Nem volt hiábavaló tehát ez a harc — folytatta —, mert meg­mutatta, hogy a társadalom fej­lődéséért folytatott harcban né­pünk legjobbjai együtt haladnak, hogy e harc vezetőereje a mun­kásosztály, amely a munkás-pa­­rasztszövetség kikovácsolása ered­ményeképp tudja me­gteremteni a szocializmust. Ezután Tóth elvtárs arról be­szélt, hogy még nem merítettünk eleget a régi­ harcok tapasztalatai­ból, lendületéből. S főleg nem merítettünk még eleget a Pataiok számára. — Mindannyiunknak — mondotta —, de különösen a régi kommunistáiknak igen nagy fel­adataik vannak az ifjúság neve­lésében. A mi fiataljaink nem is­merik a felszabadulás előtti if­júság keserves harcát, küzdelmét, amelyet a Horthy-fasizmus ellen folytatott az idősebb elvtársakkal vállvetve. Ebben nagyon sokat tehetnek régi elvtársaink — azok is, akik ma itt összejöttek —, mert megismertetve ezeket a har­cokat, segítséget nyújtanak a szo­cializmus építéséhez. Végül Tóth elvtárs arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy az elmúlt harcokból vegyünk erőt szocialista hazánk megteremtésé­nek kivívásához. Rendületlen hittel, lelkesedéssel U­rbán Lajos elvtárs, megyénk egyik kommunista veteránja szó­lott ezután. — Mi élő dokumen­tumai vagyunk ezeknek a harcok­nak — kezdte beszédét. — Épp ezért, amikor a fiatalságot lá­tom, akik a mi követőink, s akik a szocialista társadalmat építik, akkor szeretném azt a hitet, lel­kesedést, elszánt akaratot, ami a régi harcosokban volt, átültetni lelkükbe, ötvennégy évvel ez­előtt, amikor a munkásmozgalom soraiba léptem, nagyon távolinak láttuk a szocialista társadalom el­jövetelét. Mégis rendületlen hit­tel, akarattal dolgoztunk abban a reményben, ha mi nem, de a fia­talok, gyermekeink, unokáink megérik majd, hogy szabad ha­záiban, szocialista társadalomban élnek, amelyet maguk építenek, irányítanak. — Arra kérem a fiatal elvtár­sakat — folytatta —, ezt a ren­dületlen hitet vegyék át tőlünk, ilyen akarattal dolgozzanak a szocalista társadalom felépítésén. Urbán elvtárs végül meleg sza­vakkal fejezte ki örömét, hogy megérhette hazánk felszabadulá­sát, s hogy néhány lelkesítő szót mondhatott a fiataloknak. Ezután a megnyitó ünnepségen megjelent régi harcosok és DISZ- fiatalok barátian elbeszélgettek egymással, majd levetítették a Különös ismertetőjel című ma­gyar filmet. Takarékos iskolások A vépi általános iskola tanulói már régóta tudják, milyen jó a megtakarított pénz. Nincs gond a füzetre, ceruzára, sőt még kirán­dulásra is telik az apránként ösz­­szerakosgatott forintokból. A szü­leiktől kapott pénzt nem fecsére­lik el, hanem nyomban takarék­bélyeget vásárolnak rajta. Az is­kolában április végéig több mint 23 ezer forint értékű takarékbé­lyeget vásároltak a tanulók. Ez az összeg a tanév végéig még je­lentősen emelkedik s a gyerekek nemcsak a bizonyítványnak, ha­nem a megtakarított pénznek­­ is örülhetnek. Balogh Jolán Mindig szép az iskolánk Iskolánkban, a szombathelyi Zrínyi Ilona utcai általános is­kolában az úttörők élen járnak a tisztaságban. A tanulók nagyon hozzászoktak ahhoz, hogy a tor­naórák után a cipőket a pad alatt hagyták. Az úttörők kezdeménye­zésére ezt megszüntettük úgy, hogy a pad alatt hagyott cipőket kitettük a folyosóra. Most a tisz­tasági hónap alkalmával már senki nem csodálkozott, amikor látta, hogy a tanulók minden óra után felszedik az elejtett papíro­kat. Most már jó idő van és vi­rágot is tudunk szerezni. Heten­ként kétszer kerül friss virág a vázákba, így mindig szép és tisz­ta az iskolánk, sokkal jobban megy a tanulás is. Zsigmond Gyula. Vidám műsor és ünnepség Pornóapátiban Április 30-án a pornóapáti mű­velődési otthonban az úttörők vi­dám műsort rendeztek. Az alsó osztályos tanulók „A cipész KTSZ’1 című jelenetet, a felső osztályos lányok pedig „Ez nem nyaralás” című jelenetet mutatták be. A já­rási versenyre készülő úttörőzene­­kar új műsorszámokat adott elő. Május 1-én a művelődési ott­hon zenekara zenés ébresztővel köszöntötte a falut. Külön juta­lomzenét kapott a jó munkát vég­ző Új Élet Termelőszövetkezet. Utána délelőtt 10 órai kezdettel a művelődési otthon zsúfolásig meg­telt. Dávid József elvtárs mon­dott ünnepi beszédet, majd a mű­sor keretében a tánccsoport ma­gyar és német táncokat mutatott be. A diákok szavalatokkal, a ze­nekar vidám számokkal szórakoz­tatta az ünneplő dolgozókat. Má­jus 1-én este táncmulatság zárta be a műsort. A jó rendezésért di­cséretet érdemelnek a községi párt­­szervezet, a községi tanács, a tö­megszervezetek vezetői és a peda­gógusok. Nemes Lajos Szombathelyen az idén gyors ütemben indult meg a lakásépít­kezés. A napok­ban kerül átadás­ra a Sztálin úti 27 lakás, a nyár végére elkészül a Bajcsy-Zsilinszky utcai 43 lakás is. A Köztársaság té­réin pedig már kezd kibontakoz­ni egy kétemele­tes lakóház kör­vonala. Jelenleg — mint a képen is látható — a földszinti betono­zást készítik elő előregyártott ele­mekből. A Szől­­lősi- és a Kola­­rics-brigád dolgo­zik szorgalmasan, hogy szeptember 30-ra ezt is átad­hassák rendelte­tésének. Az épü­letben 12 lakás lesz, a földszinten pedig üzlethelyi­ségek. Az árleszállítás után Május elsején megyénk dolgo­zói is igen nagy érdeklődéssel né­zegették az üzletek kirakatait- E napon megjelentek az új árcédu­lák: olcsóbb lett a tej és a tejter­mék, a ruhaféle és sok más áru. Szombathely utcáin az ünneplők tömege nem tudott anélkül el­menni a különböző üzletek előtt, hogy ne hasonlítgassa össze a régi és az új árat. Az újságok az április 29-i szám­ban közölték a Minisztertanács határozatát a közszükségleti cik­kek részleges árleszállításáról. A három ünnepre való tekintettel vasárnap olyan nagy forgalom volt az üzletekben, hogy a nyit­vatartási idő alatt gondolni sem lehetett arra, hogy előkészüljenek az új árazásra, leltározásra. Har­mincadikén, hétfőn azután lázas munka folyt egész nap az üzletek­ben. Először csoportosítani kellett az árukat minőség szerint, azután leltározni, majd újra árazni. Leg­több munka természetesen a ru­házati üzletekben volt, mert az árleszállítás itt terjedt ki a leg­több félére. Szombathelyen, a Köztársaság téri divatboltban az áruknak mintegy 80 százalékát kellett kézbefogni, leltárba venni, árazni. Az Állami Áruházban, mielőtt munkához fogtak volna, rövid megbeszélésre jöttek össze a dol­gozók. Nagy örömmel vették tu­domásul a Minisztertanács hatá­rozatát, mert a kereskedelmi dol­gozóknak nemcsak mint vásárlók­nak, hanem mint eladóknak is igen nagy örömet jelentett ez az intézkedés. Tudták, milyen nagy munka az újraárazás, de szívesen végezték. A hétfői napon majd­nem teljesen végeztek a munká­val, megjelentek a kirakatokban az új árcédulák. A Szombathelyi Kiskereskedelmi Vállalat boltjai­nak közel 90 százalékát érintette az árleszállítás. Valamennyi ruhá­zati, tej-, divatáru-, cipő-, háztartási, papír- és dohányboltban el kel­lett végezniük ezt a munkát. A kereskedelmi dolgozók példás helytállását bizonyítja, hogy min­den üzletben már hétfőn megje­lentek az új árjelző cédulák. Volt aztán nézni való a boltok előtt. Egyre többen álltak meg , nézték az új árakat: a sportszö­vet 125 forintról 105 forintra, az alpesi férfi mg 112-ről 88-ra, a férfi lódenkabát 610-ről 490-re, a vászonöltöny 459-ről 380-ra, a szép tweed női tavaszi kabát 610 fo­rintról 530 forintra csökkent. A háziasszonyok legjobban ta­lán a tej és tejtermékek — a vaj kivételével —, valamint a szap­panfélék olcsóbbodásának örülnek. A naponta szükséges tej ára 3,60- ról 3 forintra csökkent. A túró 2 forinttal, a tejjel 2 forinttal, az ementáli sajt kilogrammja 3,50 fo­rinttal lett olcsóbb. A negyedki­logrammos mosószappan ára 6 fo­rintról 5 forintra, a pipereszappan 3.70-ről 3.10-re, a trisóé 6 forint­ról 4.70-re, a szidolé 2.35-ről 2 fo­rintra, a cipőkrémé 2.60-ról 2.20- ra, a fogkrémé pedig 2.70-ról 2 forintra csökkent. Jelentősen csökkent az ára a borotválkozó szereknek, a kölnik­nek,­­ púderoknak, krémeknek, rú­zsoknak. 200—300 forinttal olcsób­bak lettek a karórák, 20—30 fo­rinttal az ébresztőórák, 10—20 fo­rinttal az ajándékcikkek, 25 szá­zalékkal a divatékszerek. Összesen 6500 árucikk ára csökkent. Az áruk kisebb-nagyobb arányú ol­csóbbodása sokat könnyít a házi­asszonyok, a dolgozók mindenna­pi gondjain. A munka ünnepiéhez nagyszerű kiegészítést jelent, a minisztertanácsi határozat, a dol­gozók ezrei keresték fel az ün­nep utáni első napon az üzlete­ket.­­&r A Szombathelyi Kiskereskedel­mi Vállalat 61-es számú boltjában sokszáz ember fordult meg teg­nap. Az üzlet dolgozói már fejből tudták az új árakat, s valamennyi vásárlónak készséggel megmond­ták a régi és az új árat, valamint azt, hogy az árleszállítással egy­­egy vevő a mai napon mennyi pénzt takaríthat meg. A vásárlók között volt Horváth Jánosné gencsapáti háziasszony is. —• Vasárnap búcsú lesz a fa­lunkban, meg akarom lepni a reg­ruta fiamat és a lányomat egy-egy nylon zoknival — mondja az el­adónak. — Mondja meg őszintén, való­ban olyan jók ezek a nylonzok­nik, mint mondják? — Nem fog csalódni, nénikém­. Legalább tízszer annyi ideig tarta­nak, mint a pamut zoknik — válaszolja az eladó, miközben a vevő elé tesz két-háromféle zok­nit. — Sokkal tartósabb, könnyen mosható és elsejétől kezdve az ára is jóval olcsóbb lett. Ennek a kreppnyion bokafixnek az ára 55 forintról 47 forintra csökkent. A két párnál így megtakarít 16 fo­rintot. — Ezeket nem kell olyan gyak­ran stoppolni? — Nem, nyugodtan megveheti. — Tessék becsomagolni — mondja a néni, s megy a pénz­tárhoz. A Köztársaság téri háztartási boltban fel sem tűnik a nagy tö­meg. Itt mindig olyan sok a vá­sárló, hogy hosszabb-rövidebb ideig várakozni kell. Kovács Jó­­zsefné szombathelyi lakos is éppen emiatt zsörtölődik, amikor az üz­letbe lépek. — Már kerek tíz perce várok, hogy rám kerüljön a sor —• mond­ja utánozva a mérges embert. —■ Szerencséje van, hogy a szappant darabonként 1 forinttal olcsóbban kapom, mert másképp most ve­szekednék a várakoztatás miatt — szól megenyhülve az eladóhoz. — Tessék parancsolni — így udvariasam a kékköpenyes bolti dolgozó. —■ öt darab mosószappant ké­rek. Heten vagyunk a családban, sokat kell mosni — teszi hozzá magyarázatképpen. A körülötte ál­lók az asszony hamiskás mosolyá­ból látják, hogy most füllentett, de senki sem szólt emiatt. —• Az­tán kérek még egy kis fogkrémet, meg egy hatforintos trisót. — Tessék itt a fogkrém, de hat­forintos trisónk sajnos nincsen. — Nincsen? Hiszen a múlt hé­ten még volt. — Ja, igen! De az most 4.70 fo­rint ám. Nem baj? —* kérdezi ne­vetve a vevőt. — De nem ám, itt is megmarad több, mint egy forintom. Tessék csak leblokkolni. — Harmincegy forint 70 fillért tessék a pénztárnál fizetni. A múlt héten még ugyanezért 38.70 fo­rintot kértünk volna. ■Aj A Minisztertanács határozata a közszükségleti cikkek árának le­szállításáról igen nagy jelentősé­gű. A megtakarítást megyénkben egyelőre még nem lehet felmérni, de minden háziasszony ki tudja számítani: családjának hetenként hány forinttal olcsóbban tudja be­szerezni a tejet és tejtermékeket, a közszükségleti és egyéb cikkeket. Elég talán annyit megemlíteni, hogy a Szombathelyi Kiskereske­delmi Vállalat az árleszállítás utá­ni egy hónap alatt ugyanazt az árumennyiséget közel másfél mil­lió forinttal olcsóbban bocsátja a vásárlók rendelkezésére. 1956. máj. 4. Péntek: 3 Állták szavukat Arra tettek ígéretet a Szom­bathelyi Órajavító és Nikkelező KTSZ dolgozói, hogy április havi tervük 8 százalékos túltel­jesítésével ünnepüik a munka ünnepét. A szövetkezet dolgozói versenyre keltek egymással, hogy ígéretüket határidőre megvaló­síthassák. Igyekezetük sikerrel is járt: vállalásukat már április 26-án teljesítették és a hó végéig 6 ezer forint értékű exportcikk nikkelezését végezték el a Szom-*­bathelyi Öntöde és Fémmegmun­káló Vállalatnak. A Szala­ nikke-* lezőbrigád 126, Tasek József óra-* javító 118 százalékos átlagtelje­* sítménnyel dicsekedhet.

Next