Vasmegye, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-01 / 154. szám
TÍZ CSALÁD ELINDUL Az öreg Szabó József halántékáról apró verejtékcsepp gördül lefelé. A fiára néz, aztán a feleségére, mintha a szemükből akarná kiolvasni — mi legyen a belépéssel? A fia szól: — Mit határozott, apám? — Azt, hogy belépek. — Belép? — Bá a fiam. Mindnyájunknak jobb lesz. — Biztos? — Biztos. Többre megyünk. A szövetkezet mindenféle gazdálkodásban többet tud előállítani, mint mi, az egyes embernek is mindenképpen több jut. Megforgattam én ezt már a fejemben így is, meg úgy is. A politikához sem vagyok süket... és végtére nem rák az ember, hogy hátrafelé másszon. — Csak legalább többen lennének a Dózsa utcából — sóhajtott Szabóné. — Majd leszünk többen is — szólt határozottan az öreg. — Nekem is az a véleményem — tette hozzá a fia. — Miért ne lennénk sokan, az egész Dózsa utca ott lesz — fordult Szabó József a feleségéhez. — Ez már így van. A párttitkár is azt mondta: kis horoggal nem lehet nagy halat fogni. Friss szellő surrant be a félig kinyitott ajtón a konyhába. Szabó József felállt az asztal mellől és megismételte előbbi mondását: „... az egész Dózsa utca velem tart’1. Megállt egy gondolatra. Ismerik őt az egész Csepregben. Tudják róla, hogy élenjáró gazda, vagy tíz oklevél tanúskodik arról, hogy példásan teljesíti állam iránti kötelezettségeit. Bizonyítványa van arról, hogy kiváló eredménnyel elvégezte az ezüstkalászos tanfolyamot. A termelésben is kiválik gazdatársai közül. Azt is tudja róla mindenki, hogy Szabó József párttag, kommunista. ★ A mai napig tízen vannak a Dózsa utcából. Ezek Szabó Józseffel tartanak. És nem is akármilyen gazdák. Pájter János, Pájter István nyolc holdasok, a mindig számító Károlyi József 16 holdas, e szorgalmas, örökké zsörtölődő Pócza Gyula, Cserpán Ferenc, Kelemen István, Karadics János, Varga József (köcör) 18 holdas és Menyhárt Imre. —" Ennyien vagyunk, tízen !— beszéli Szabó József. Aztán azt mondja: minden családért megvívott egy-egy csatát, hogy megnyerje őket a szövetkezetnek. Micsoda érvek voltak azok a párt határozataiból, a jelenről, hogy még világosabban lássák — amit ugyan a faluban mindenki ismer — a Petőfi TSZ eredményeit méltatták. Egy-egy este hányszor, de hányszor elmondta Szabó József (amikor a terméskülönbségeket vitatták), miért van több a tsz-nek, mint az egyéninek. Tudják a csepregi parasztok, hogy miért és ehhez Szabó József mindig hozzátette: „Egyformán süti a nap az egyéni földjét és a tsz-ét”. S most? A mai napig — Páster János belépése után — is tizen vannak. Mi történt Szabó bácsi? Hát nem lesz ott az egész Dózsa utca? Szelíd, mosolygós ábrázatjára felhő szalad, aztán halvány pír lepi el az arcát. Az asszonyra néz, aki tésztát gyúr az asztalon. — Egy kicsit csökkent a szervezés — és ujja hegyét tapogatja. Megint a feleségére ejti tekintetét. Az mintha észre vette volna és Szabó József helyett kimondta a váratlant, ami már ott lebegett a konyhában. A gazda szinte meghajolt ülőhelyén. — Hiba csúszott a dologba — így az asszony. Kimondta. De hát milyen hiba? — Csak köztünk mondom, nem akarok én ebből botrányt csinálni — folytatta Szabóné és tekintetével mintha titoktartásra sarkallna hat szem között. — A Máthéné, a párttitkár elvtárs felesége engem lekapott az utcán akkor este, amikor tiszteletjegyet kaptunk a moziba. Szóval az utcán lekapott és azt mondta: „Itt nincs mese, majd ők megmutatják, hogy mi lesz a belépésekkel". Mondott még többet is, sértő hangon. Szóval ránk vonatkozóan... Nem kell velünk így beszélni, mondtam el. Tudjuk mi, hol a helyünk... — Vége már annak — szakította félbe az asszony magyarázatát Szabó József. — Akkor úgy volt és azóta belátták, hogy úgy nem lehet szervezni. A minap este taggyűlésen voltam és elhatároztuk, hogy a Dózsa utcabeli gazdákból új tsz-t alakítunk. Aratás után, Szabó elvtárs Varga Józsefekhez invitál, halljuk az ő véleményüket a szövetkezésről. A gazda nincs odahaza, csak a felesége, így ő beszél, neki is van sérelme, de azt mondja: ők ott lesznek ha.. 1 —Ha? Sógor asszony (minthogy rokonságban vannak), — így Szabó József. — Ugyan már. Leszünk mi többen is, az egész Dózsa utca. Visszafelé arról magyarázott Szabó bácsi, hogy kiszemelték a helyet, ahol majd kialakítják a közös gazdaságot. Van ott istálló, minden. Rendbehozzák, aztán... — Nem sokból áll az egész — tette még hozzá. — összefogunk és megkezdjük az új életet... végtére előre megyünk! * Mindehhez azonban a községi pártbizottságnak és a községi tanácsnak is kell a segítsége. Ha nem állnak le, akkor a mai napig is többen lennének. Segíteni kell őket — már tízen vannak! Takács Ferenc A fejlődés útján a körmendi Vörös Csillag TSZ A jó vezetés s a jó politikai munka eredményeképpen igen sokat fejlődött a körmendi Vörös Csillag TSZ. Földterületük 90 százalékát géppel műveltetik. Néhány életrevaló számítás után rájöttek a tagok: sokkal kifizetődőbb, ha a lovak helyett gépekkel dolgoztatnak. Lőállományának egy részét eladta a szövetkezet, helyette nagyobb hasznot adó állatokat tart. Az is a gépi munkának köszönhető, hogy előrehaladtak a növényápolással. Kukoricájukat, cukorrépájukat háromszor megkapálták. Az utóbbi növény 250— 280 mázsás holdanként átlagtermést ígér. A tsz egyik „aranybányája" a szarvasmarhatenyésztés. Az ebből származó jövedelem egy-egy évben több tízezer forintra megy. A télire eddig összesen 580 köbméter jó minőségű zöldsílót savanyítottak, s még 1300 köbméterrel gyarapítják ezt. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyították: a silóetetés megkezdésekor 20—25 százalékkal megugrott a tejtermelés. A silózásban igen dicséretre méltó munkát végeztek a DISZ-fiatalok. A szorgalmasok között is a legkiválóbb volt: Kráber László, Kráber Antal, Geller Mária és Geller Antal, akik igyekezetben és minőségi munkában példát mutattak. A szövetkezetnek most az a problémája, hogy ifjabb silók építéséhez nem kap meszet s így csak késik, húzódik a munka. Jó lenne, ha a járási tanács mezőgazdasági osztálya szorgalmazná a mészkiutalást, mert a tagok minél előbb készen szeretnék látni a silókat. Farkas Dénes sát s egyszersmind kulákságát még azzal indokolták, hat kát. hold gyümölcsöse, nyolc kát. hold szántója van. Nem igaz! A földosztáskor kapott Molnár elvtárs is — tekintve, hogy három családja van — nyolc kát. hold földet s 1400 négyszögöl gyümölcsöst. ti taggyűlésen mélységesen megsetétbették Molnár elvtárs szívét. A tagság nem értett egyet azzal a javaslattal, hogy zárják ki a pártból. Felszólaltak, tiltakoztak, érveltek, bizonygatták, hogy Molnár elvtárs becsületes, rendes ember. Erre a járástól kintlévő elvtárs szavazásra tette fel: „Ki ért egyet a párt politikájával? ...” „Feltartottuk a kezünket" — írja fellebbezésében Molnár elvtárs. Erre az lett a válasz: „A párt álláspontja az, hogy Molnár János nem maradhat pártunk tagja.” Persze a kizárást ellenvetés nélkül elfogadták. E taggyűlésről fellebbezésében így ír Molnár elvtárs: „Ezen a taggyűlésen nemcsak én kaptam sebet, de a pártdemokrácia is ...“ A teljes igazságért álljon itt még egykét idézet leveleiből, amelyekből kicsendül: nem szűnt meg bízni, reménykedni. Egykori felettesének írta: „Hogy miért lettem azonnali hatállyal elbocsátva, nem tudom. Két dologra gondolok. Az egyik egy lakásügy, a másik: rendőrségi ügy”. A lakásügyben az volt a véleménye, hogy a kulák felesleges lakását vegyék igénybe, ne a középparasztét. A rendőrségi ügyben (1950-ben!) felemelte szavát egy törvénysértésr miatt. A csemötei rendőrőrs hajdani ravolta behivatta, s azt mondta neki: „Vigyázzon, mert gondom lesz magára". A levélben olvastam: „Kitérni nem volt módomban, mert ellenkezett felfogásommal". Ezekkel a szavakkal fejezi be levelét: „Néhány napi nyomasztó letargia után annál lelkesebben fogtam munkához, de most már a mezőgazdaságban”. S bár megindult ellene a hajsza, valóban hozzákezdett a munkához. Megszervezte Pósén az Új Világ TSZ-et. Ez a tsz most is megvan, de — nélküle. „Ha kulák, a tsz-ből is mennie kell” — szólt az ítélet. Újabb igazságtalanság, újabb csapás. Ez hetekre összeroppantotta. Felesége sírt. Érthetetlennek tűnt előttük minden. Az emberek, barátai, harcostársai, mint valami leprást , kerülték — úgy érezte, mindent elveszített. Oda a becsület, amely pedig még a legszegényebb embernek is kincs. Megkezdte a „kulák“életet... Tanuljunk erejéből, vasszorgalmából: igen, elvtársak, tanuljunk Molnár Jánostól, tántoríthatatlan meggyőződést a párt igazába: abba, hogy a párt neki is igazságot szolgáltat. Bizony lehet tőle tanulni, különösen azoknak, akik az évek során elkényelmesedtek, elszoktak az áldozathozataltól, a szerénységtől, s szeretnek nagy szavakkal dobálózni. A tsz nem adott, nem is adhatott elő földet Molnár János „kuláknak”. S bevitt állatait, felszerelését sem kapta vissza. Élniük kellett. Gyermekei nem tudtak elhelyezkedni. Volt egy szép hízónak valójuk. Eladták, az árán vettek két fiatal ökröt. Béreltek állami tartalékföldet. Az ökröket leszerződte hizlalásra. Ezért kapott 3000 forint előleget. Vett egy tehenet. Most már volt tej a háznál. Megfeszített erővel dolgozott, családja segítette, vigasztalta. 1954. március 22-én azután sok utánjárásra, beadványra, sürgetésre a megyei tanács vb megállapította: Molnár János kataszteri tiszta jövedelme 81,86 aranykorona. Vagyis ez azt jelentette, hogy papíron is megszűnt kuláknak lenni, ami a valóságban sohasem volt. Jó gazda hírében áll Molnár János. A megfeszített energia, a türelmes, okos gazdálkodás nem maradt eredménytelen. Most már megvan mindenük. Két tehén, két szép üszőtinó, két kisebb növendék áll istállójában. Évek óta élen jár a kötelességteljesítésben. És az is egy halvány reménysugár a számára, hogy a múlt napokban neve a tanács dicsőségtáblájára is felkerült. Az idei évben is tisztes jövedelmet vár kis gazdaságából. Fiai szépen keresnek a gépállomáson. Leánya Kőszegen dolgozik. Igen, anyagi téren megvan mindene a Molnár-családnak. Csak még a legfontosabb: a párttagsági könyv hiányzik, hogy elvtársnak tekintsék, kezeljék... Féltve őrzött emlékeit nekem is megmutatta Molnár elvtárs. Legdrágább neki, ami a párttól megmaradt: egy régi tagsági könyv — kiállításának kelte: 1945. Elhiszem neki, hogy sokszor előveszi, nézegeti, s gondolom, felcsillanó büszkeségét sokszor elnyomta a keserűség, a kitagadott ember fájdalma. A párttól erőszakkal elszakították. De Molnár elvtárs figyelte a párt munkáját, a politikai eseményeket. A párttól elszakadni nem tudott. Jár neki a Szabad Nép, a Vas megye. Olvas, tanul. Bár minden párttag olyan szenvedéllyel forgatná a marxista könyveket, mint ő. Naponta órákig olvas szépirodalmat, szakmai könyveket. Amikor bejön Szombathelyre s felesége odaadja neki a pénzt, hogy délben egyen ebédet valamelyik vendéglőben, ő nem ezt teszi. Ezen a pénzen is könyvet vesz. A tanulás, az olvasás erősíti. Beszélgetés közben eszembe jutott, s gyorsan feljegyeztem: milyen sokszor találkozunk közömbösséggel, s hogy sok elvtársunkból hiányzik a régi tűz, erő, lendület és szenvedélyesség. Ebben az elvtársban még parázslik a szikra — a párt ezt újra fel tudja lobbantani. Igen, szükségünk van az ilyen emberekre, elvtársakra. Falujában tisztelik — a község ítélete már helyreállította becsületét. S most azt lesik, mikor kapja meg Molnár János a legfőbb elégtételt: a párttagsági könyvet. /S mikor elbúcsúztam Molnár elvtől,társtól, azt mondotta: „Hálás vagyok, hogy kiönthettem szívemet". Nem, nem Molnár elvtárstól jár hála! Mi köszönjük neki, hogy ennyi sérelem után is megmaradt kommunistának. Boldogok vagyunk, mivel számíthat rá a párt. ______________Fülöp Lajos HARMINCÖT ÉVES A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRT Három és fél évtizede, 1921 július 1-én alakult meg a kínai proletariátus egyetlen pártja , amely kezdettől fogva a kínai nép forradalmának vezetőjeként lép fel. A Kínai Kommunista Párt története valójában a kínai forradalom története. Az út elején egy maroknyi forradalmár és a félgyarmati, sok részre tagolt, az imperialisták kénye-kedvét kiszolgáló Kína, ma pedig a győztes forradalom után egy 600 milliós népi állam kormányzó pártja. A kínai kommunista mozgalomról Mao Ce-tung elvtárs ezt írta:, teljes forradalmi mozgalom, amely magába foglalja a demokratikus forradalom és a szocialista forradalom két szakaszát". A kínai polgárforradalom bár burzsoá demokratikus forradalom, egyszersmind átmenet a kínai proletárszocialista forradalomhoz. A Kínai Kommunista Párt mesterien alkalmazta a forradalomban a munkásosztály stratégiáját és taktikáját , minden időben nagy súlyt helyezett a szövetségesek megnyerésére. Ezért írta Mao Ce-tung: „A kínaiproletariátus, bár a legfelvilágosodottabb és legszervezettebb osztály, mégis, ha egyedül a maga erejére támaszkodna, sohasem győzhetne és mielőtt győzne, minden egyéb potenciálisan forradalmi osztállyal és réteggel — különböző körülmények között — forradalmi egységfrontot kell szerveznie 1923-ban egységfrontba lép a Koumintanggal — amely akkor még forradalmi volt. De 1927-ben, amikor bekövetkezett a forradalom, a Koumintang jobbszárnya árulást követett el. A párt megszervezi a Kínai Vörös Hadsereget és a pártmunka fő súlyát a parasztság körében végzett munkára helyezi. Kidolgozza az agrárforradalom alapelveit. Kialakulnak a felszabadult területek, amelyek felosztják a földesúri földeket. 1931-ben, Japán betörése idején a párt felismeri a japán-ellenes nemzeti felszabadító küzdelem fontosságát a forradalom szempontjából. Megkezdődik a „hosszú menetelés” észak felé, földet oszt a parasztoknak, ez óriási mértékben megnöveli a párt befolyását, tekintélyét. 1945-ben a Szovjetunió világtörténelmi jelentőségű győzelme a fasizmus felett megteremti a feltételt a kínai forradalom dicsőséges befejező szakaszához. A kínai nép, minden imperialista mesterkedés ellenére ahhoz a párthoz csatlakozott, amely két évtized nehéz küzdelmeiben bizonyította be, hogy a nép pártja, 1949-ben a párt vezetésével a kínai nép történelmi győzelmet aratott. A népköztársaság kiváltása után a párt útmutatása alapján az első törvény a földreformtörvény, amelyet három év alatt valósítottak meg. A földreform befejezésével valójában megtörtént Kína mezőgazdaságának helyreállítása is, s ez egybe esik a szocialista forradalom hatalmas arányú kibontakozásával, az első kínai ötéves terv megkezdésével. A szocializmus építése a legközvetlenebb feladattá vált. Az SZKP XX. kongresszusán Hruscsov elvtárs a Kínai Kommunista Pártról a következőket mondotta: „A szocialista építésben sok sajátszerűséget visz a Kínai Népköztársaság... A népi demokratikus állam a kulcspozíció birtokbavétele alapján a szocialista forradalom fejlődése során a magánipar és a kereskedelem békés átalakításának, fokozatosan a szocialista gazdaság szerves részévé változtatásának irányvonalát valósíthatja meg... Ez az alkotó marxizmus a gyakorlatban.” A Kínai Kommunista Párt politikája az iparban — mivel az állami ipar nem tudja teljes egészében kiegészíteni a lakosság szükségleteit — azt tűzte feladatul, hogy bizonyos ideig felhasználja a kapitalista ipart és kereskedelmet az egész népgazdaság fejlesztésére. Tehát a magántőkét korlátozza s fokozatosan a szocializmus javára alakítja át. 1952-ben a párt központi bizottsága mozgalmat indított az „Öt visszaélés” ellen. Ez a tömegmozgalom a bűnös kártevő tőkések ellen irányult, s nagy fellendülést hozott az ország társadalmi-poli etikai életébe. A mezőgazdaság fejlesztésére a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága 1956- ban közzétette 12 éves fejlesztési tervezetét, amelynek értelmében 1958 végéig megvalósítják a kínai mezőgazdaság félszocialista szektorrá való tömörítését. A mezőgazdaság fejlesztésének sajátossága, hogy a kollektivizálás megelőzi a gépesítést. Vagyis mire a kínai ipar el tudja látni a mezőgazdaságot a gépekkel, arra befejeződik a mezőgazdaság szocialista átépítése A Kínai Kommunista Párt tevékenysége — amelyet minden vonalon a nép anyagi és kulturális jóléte érdekében végez — világtörténelmi jelentőségű, mert óriási kihatással van a gyarmati népek sorsára. 22 ezer négyzetméterrel több vászon A Szombathelyi Pamutipar szövődése 100,2, a kikészítő 101 százalékban oldotta meg az első félév feladatait. A kikészítőben az első negyedévben 14.000 négyzetméter, a második negyedévben 8000 négyzetméter anyag készült el terven felül. Fél év alatt tehát 22 ezer négyzetméter pamutvásznat adtak a népgazdaságnak terven felül. Javult a készítmények minősége is. A nyersáru tervezett minőségét elérték, a készáru minősége pedig 1 százalékkal jobb volt az előirányzottnál. A következő félévben 50 százalékos műrosttal kevert pamutárut szőnek a gyárban. Ez az anyag egészen új, még nem készítettek ilyet a szövök gépeiken. Éppen ezért sokkal nagyobb figyelmet, nagyobb tudást igényel valamennyi dolgozótól, ha a következő félév feladatát is mindenképpen teljesíteni akarják. 1956. július – Vasárnap. J