Vasmegye, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

TÍZ CSALÁD ELINDUL Az öreg Szabó József halánté­káról apró verejtékcsepp gördül lefelé. A fiára néz, aztán a fele­ségére, mintha a szemükből akar­ná kiolvasni — mi legyen a belé­péssel? A fia szól: — Mit határozott, apám? — Azt, hogy belépek. — Belép? — Bá a fiam. Mindnyájunknak jobb lesz. — Biztos? — Biztos. Többre megyünk. A szövetkezet mindenféle gazdálko­dásban többet tud előállítani, mint mi, az egyes embernek is mindenképpen több jut. Megfor­gattam én ezt már a fejemben így is, meg úgy is.­­ A politikához sem vagyok süket... és végtére nem rák az ember, hogy hátrafelé másszon. — Csak legalább többen lenné­nek a Dózsa utcából — sóhajtott Szabóné. — Majd leszünk többen is — szólt határozottan az öreg. — Nekem is az a véleményem — tette hozzá a fia. — Miért ne lennénk sokan, az egész Dózsa utca ott lesz — for­dult Szabó József a feleségéhez. — Ez már így van. A párttitkár is azt mondta: kis horoggal nem lehet nagy halat fogni. Friss szellő surrant be a félig kinyitott ajtón a konyhába. Sza­bó József felállt az asztal mellől és megismételte előbbi mondását: „... az egész Dózsa utca velem tart’1. Megállt egy gondolatra. Is­­merik őt az egész Csepregben. Tudják róla, hogy élenjáró gazda, vagy tíz oklevél tanúskodik ar­ról, hogy példásan teljesíti állam iránti kötelezettségeit. Bizonyítvá­nya van arról, hogy kiváló ered­ménnyel elvégezte az ezüstkalá­szos tanfolyamot. A termelésben is kiválik gazdatársai közül. Azt is tudja róla mindenki, hogy Sza­bó József párttag, kommunista. ★ A mai napig tízen vannak a Dózsa utcából. Ezek Szabó József­fel tartanak. És nem is akármi­lyen gazdák. Pájter János, Pájter István nyolc holdasok, a mindig számító Károlyi József 16 holdas, e szorgalmas, örökké zsörtölődő Pócza Gyula, Cserpán Ferenc, Kelemen István, Karadics János, Varga József (köcör) 18 holdas és Menyhárt Imre. —" Ennyien vagyunk, tízen !— beszéli Szabó József. Aztán azt mondja: minden csa­ládért megvívott egy-egy csatát, hogy megnyerje őket a szövetke­zetnek. Micsoda érvek voltak azok­ a párt határozataiból, a je­lenről, hogy még világosabban lás­sák —­ amit ugyan a faluban min­denki ismer — a Petőfi TSZ ered­ményeit méltatták. Egy-egy este hányszor, de hányszor elmondta Szabó József (amikor a terméskü­lönbségeket vitatták), miért van több a tsz-nek, mint az egyéni­nek. Tudják a csepregi parasztok, hogy miért és ehhez Szabó Jó­zsef mindig hozzátette: „Egyfor­mán süti a nap az egyéni földjét és a tsz-ét”. S most? A mai napig — Páster János belépése után — is tizen vannak. Mi történt Szabó bácsi? Hát nem lesz ott az egész Dózsa utca? Szelíd, mosolygós ábrázatjá­­ra felhő szalad, aztán halvány pír lepi el az arcát. Az asszonyra néz, aki tésztát gyúr az asztalon. — Egy kicsit csökkent a szer­vezés — és ujja hegyét tapogatja. Megint a feleségére ejti tekinte­tét. Az mintha észre vette volna és Szabó József helyett kimondta a váratlant, ami már ott lebegett a konyhában. A gazda szinte meghajolt ülőhelyén. — Hiba csúszott a dologba — így az asszony. Kimondta. De hát milyen hiba? — Csak köztünk mondom, nem akarok én ebből botrányt csinál­ni — folytatta Szabóné és tekin­tetével mintha titoktartásra sar­kallna hat szem között. — A Má­­théné, a párttitkár elvtárs felesé­ge engem lekapott az utcán ak­kor este, amikor tiszteletjegyet kaptunk a moziba. Szóval az ut­cán lekapott és azt mondta: „Itt nincs mese, majd ők megmutat­ják, hogy mi lesz a belépésekkel". Mondott még többet is, sértő han­gon. Szóval ránk vonat­kozóan... Nem kell velünk így beszélni, mondtam el. Tudjuk mi, hol a helyünk... — Vége már annak — szakí­totta félbe az asszony magyará­zatát Szabó József. — Akkor úgy volt és azóta belátták, hogy úgy nem lehet szervezni. A minap es­te taggyűlésen voltam és elhatá­roztuk, hogy a Dózsa utcabeli gaz­dákból új tsz-t alakítunk. Aratás után, Szabó elvtárs Varga Józsefek­hez invitál, halljuk az ő vélemé­nyüket a szövetkezésről. A gazda nincs odahaza, csak a felesége, így ő beszél, neki is van sérelme, de azt mondja: ők ott lesznek ha.. 1 —Ha? Sógor­ asszony (minthogy rokonságban vannak), — így Szabó József. — Ugyan már. Leszünk mi többen is, az egész Dózsa utca. Visszafelé­­ arról magyarázott Szabó bácsi, hogy kiszemelték a helyet, ahol majd kialakítják a közös gazdaságot. Van ott istál­ló, minden. Rendbehozzák, aztán... — Nem sokból áll az egész — tette még hozzá. — összefogunk és megkezdjük az új életet..­­. vég­tére előre megyünk! * Mindehhez azonban a községi pártbizottságnak és a községi ta­nácsnak is kell a segítsége. Ha nem állnak le, akkor a mai na­pig is többen lennének. Segí­teni kell őket — már tízen van­nak! Takács Ferenc A fejlődés útján a körmendi Vörös Csillag TSZ A jó vezetés s a jó politikai munka eredményeképpen igen sokat fejlődött a körmendi Vörös Csillag­ TSZ. Földterületük 90 százalékát géppel műveltetik. Néhány életrevaló számítás után rájöttek a tagok: sokkal ki­fizetődőbb, ha a lovak helyett gé­pekkel dolgoztatnak. Lőállomá­­nyának egy részét eladta a szö­vetkezet, helyette nagyobb hasz­not adó állatokat tart. Az is a gépi munkának köszön­hető, hogy előrehaladtak a nö­vényápolással. Kukoricájukat, cu­korrépájukat háromszor megka­pálták. Az utóbbi növény 250— 280 mázsás holdanként­ átlagter­mést ígér. A tsz egyik „aranybányája" a szarvasmarhatenyésztés. Az eb­ből származó jövedelem egy-egy évben több tízezer forintra megy. A télire eddig összesen 580 köb­méter jó minőségű zöldsílót sa­vanyítottak, s még 1300 köbmé­terrel gyarapítják ezt. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítot­ták: a silóetetés megkezdésekor 20—25 százalékkal megugrott a tejtermelés. A silózásban igen dicséretre méltó munkát végez­tek a DISZ-fiatalok. A szorgalma­sok között is a legkiválóbb volt: Kráber László, Kráber Antal, Geller Mária és Geller Antal, akik igyekezetben és minőségi munkában példát mutattak. A szövetkezetnek most az a prob­lémája, hogy ifjabb silók építéséhez nem kap meszet s így csak késik, húzódik a munka. Jó lenne, ha a járási tanács mezőgazdasági osz­tálya szorgalmazná a mészkiuta­­lást, mert a tagok minél előbb készen szeretnék látni a silókat. Farkas Dénes sát s egyszersmind kulákságát még azzal indokolták, hat kát. hold gyümölcsöse, nyolc kát. hold szántója van. Nem igaz! A földosztáskor kapott Molnár elvtárs is — tekintve, hogy három családja van — nyolc kát. hold földet s 1400 négyszögöl gyümölcsöst. ti taggyűlésen mélységesen megse­tét­­bették Molnár elvtárs szívét. A tagság nem értett egyet azzal a javaslattal, hogy zárják ki a pártból. Felszólaltak, tiltakoztak, érveltek, bizonygatták, hogy Molnár elvtárs becsületes, rendes ember. Erre a járástól kintlévő elvtárs szavazásra tette fel: „Ki ért egyet a párt politikájá­val? ...” „Feltartottuk a kezünket" — írja fellebbezésében Molnár elvtárs. Erre az lett a válasz: „A párt álláspontja az, hogy Molnár János nem maradhat pártunk tagja.” Persze a kizárást ellenvetés nélkül elfogadták. E taggyűlésről fellebbezésében így ír Molnár elvtárs: „Ezen a taggyűlésen nemcsak én kaptam sebet, de a pártde­mokrácia is ...“ A teljes igazságért álljon itt még egy­két idézet leveleiből, amelyekből kicsen­dül: nem szűnt meg bízni, reménykedni. Egykori felettesének írta: „Hogy miért lettem azonnali hatállyal elbocsátva, nem tudom. Két dologra gondolok. Az egyik egy lakásügy, a másik: rendőrségi ügy”. A lakásügyben az volt a véleménye, hogy a kulák felesleges lakását vegyék igénybe, ne a középparasztét. A rendőrségi ügyben (1950-ben!) felemelte szavát egy törvény­­sértés­r miatt. A csemötei rendőrőrs hajdani ra­v­­­olta behivatta, s azt mondta neki: „Vigyázzon, mert gondom lesz magára". A levélben olvastam: „Kitérni nem volt módomban, mert ellenkezett felfogásom­mal". Ezekkel a szavakkal fejezi be le­velét: „Néhány napi nyomasztó letargia után annál lelkesebben fogtam munkához, de most már a mezőgazdaságban”. S bár megindult ellene a hajsza, való­ban hozzákezdett a munkához. Megszer­vezte Pósén az Új Világ TSZ-et.­­­ Ez a tsz most is megvan, de — nélküle. „Ha kulák, a tsz-ből is mennie kell” — szólt az ítélet. Újabb igazságtalanság, újabb csapás. Ez hetekre összeroppantotta. Fele­sége sírt. Érthetetlennek tűnt előttük min­den. Az emberek, barátai, harcostársai, mint valami leprást , kerülték — úgy érez­te, mindent elveszített. Oda a becsület, amely pedig még a legszegényebb ember­nek is kincs. Megkezdte a „kulák“­­életet... Tanuljunk erejéből, vasszorgalmából: igen, elvtársak, tanuljunk Molnár János­tól, tántoríthatatlan meggyőződést a párt igazába: abba, hogy a párt neki is igaz­ságot szolgáltat. Bizony lehet tőle tanulni, különösen azoknak, akik az évek során elkényelmesedtek, elszoktak az áldozat­hozataltól, a szerénységtől, s szeretnek nagy szavakkal dobálózni. A tsz nem adott, nem is adhatott elő földet Molnár János „kuláknak”. S bevitt állatait, felszerelését sem kapta vissza. Élniük kellett. Gyermekei nem tudtak elhelyezkedni. Volt egy szép hízó­nak valójuk. Eladták, az árán vettek két fiatal ökröt. Béreltek állami tartalék­földet. Az ökröket leszerződte hizlalásra. Ezért kapott 3000 forint előleget. Vett egy tehenet. Most már volt tej a háznál. Meg­feszített erővel dolgozott, családja segí­tette, vigasztalta. 1954. március 22-én azután sok után­járásra, beadványra, sürgetésre a megyei tanács vb megállapította: Molnár János kataszteri tiszta jövedelme 81,86 arany­korona. Vagyis ez azt jelentette, hogy papíron is megszűnt kuláknak lenni, ami a valóságban sohasem volt. Jó gazda hírében áll Molnár János. A megfeszített energia, a türelmes, okos gaz­dálkodás nem maradt eredménytelen. Most már megvan mindenük. Két tehén, két szép üszőtinó, két kisebb növendék áll istállójában. Évek óta élen jár a köteles­ségteljesítésben. És az is egy halvány re­ménysugár a számára, hogy a múlt napok­ban neve a tanács dicsőségtáblájára is fel­került. Az idei évben is tisztes jövedelmet vár kis gazdaságából. Fiai szépen keres­nek a gépállomáson. Leánya Kőszegen dolgozik. Igen, anyagi téren megvan mindene­­ a Molnár-családnak. Csak még a legfontosabb: a párttag­s­ági könyv hiány­zik, hogy elvtársnak tekintsék, kezeljék... Féltve őrzött emlékeit nekem is meg­mutatta Molnár elvtárs. Legdrágább neki, ami a párttól megmaradt: egy régi tagsági könyv — kiállításának kelte: 1945. El­hiszem neki, hogy sokszor előveszi, néze­geti, s gondolom, felcsillanó büszkeségét sokszor elnyomta a keserűség, a kitagadott ember fájdalma. A párttól erőszakkal el­szakították. De Molnár elvtárs figyelte a párt munkáját, a politikai eseményeket. A párttól elszakadni nem tudott. Jár neki a Szabad Nép, a Vas megye. Olvas, tanul. Bár minden párttag olyan szenvedéllyel forgatná a marxista könyveket, mint ő. Naponta órákig olvas szépirodalmat, szak­mai könyveket. Amikor bejön Szombat­helyre s felesége odaadja neki a pénzt, hogy délben egyen ebédet valamelyik ven­déglőben, ő nem ezt teszi. Ezen a pénzen is könyvet vesz. A tanulás, az olvasás erősíti. Beszélgetés közben eszembe jutott, s gyorsan feljegyeztem: milyen sokszor ta­lálkozunk közömbösséggel, s hogy sok elv­társunkból hiányzik a régi tűz, erő, len­dület és szenvedélyesség. Ebben az elv­társban még parázslik a szikra — a párt ezt újra fel tudja lobbantani. Igen, szük­ségünk van az ilyen emberekre, elvtár­sakra. Falujában tisztelik — a község ítélete már helyreállította becsületét. S most azt lesik, mikor kapja meg Molnár János a legfőbb elégtételt: a párttagsági könyvet. /S mikor elbúcsúztam Molnár elv­­től,­társtól, azt mondotta: „Hálás va­gyok, hogy kiönthettem szívemet". Nem, nem Molnár elvtárstól jár hála! Mi kö­szönjük neki, hogy ennyi sérelem után is megmaradt kommunistának. Boldogok va­gyunk, mivel számíthat rá a párt. ______________Fülöp Lajos HARMINCÖT ÉVES A KÍNAI KOMMUNISTA PÁRT Három és fél évtizede, 1921 jú­lius 1-én alakult meg a kínai pro­letariátus egyetlen pártja , amely kezdettől fogva a kínai nép forradalmának vezetőjeként lép fel. A Kínai Kommunista Párt története valójában a kí­nai forradalom története. Az út elején egy maroknyi forradalmár és a félgyarmati, sok részre tagolt, az imperialisták kénye-kedvét ki­szolgáló Kína, ma pedig a győztes forradalom után egy 600 milliós népi állam kormányzó pártja. A kínai kommunista mozgalomról Mao Ce-tung elvtárs ezt írta:­­, teljes forradalmi mozgalom, amely magába foglalja a demok­ratikus forradalom és a szocialista forradalom két szakaszát". A kí­nai polgárforradalom bár burzsoá demokratikus forradalom, egy­­szersmind átmenet a kínai prole­társzocialista forradalomhoz. A Kínai Kommunista Párt mesterien alkalmazta a forrada­lomban a munkásosztály straté­giáját és taktikáját , minden időben nagy súlyt helyezett a szövetségesek megnyerésére. Ezért írta Mao Ce-tung: „A kínai­­proletariátus­, bár a legfelvilá­gosodottabb és legszervezettebb osztály, mégis, ha egyedül a ma­ga erejére támaszkodna, sohasem győzhetne és mielőtt győzne, min­den egyéb potenciálisan forradal­mi osztállyal és réteggel — külön­böző körülmények között — forradalmi egységfrontot kell szerveznie 1923-ban egység­frontba lép a Koumintanggal — amely akkor még forradalmi volt. De 1927-ben, amikor bekövetke­zett a forradalom, a Koumintang jobbszárnya árulást követett el. A párt megszervezi a Kínai Vörös Hadsereget és a pártmunka fő súlyát a parasztság körében vég­zett munkára helyezi. Kidolgozza az agrárforradalom alapelveit. Ki­alakulnak a felszabadult terüle­tek, amelyek felosztják a földes­úri földeket. 1931-ben, Japán be­törése idején a párt felismeri a japán-ellenes nemzeti felszabadí­tó küzdelem fontosságát a forra­dalom szempontjából. Megkezdő­dik a „hosszú menetelés” észak felé, földet oszt a parasztoknak, ez óriási mértékben megnöveli a párt befolyását, tekintélyét. 1945-ben a Szovjetunió világ­történelmi jelentőségű győzelme a fasizmus felett­­ megteremti a feltételt a kínai forradalom di­csőséges befejező szakaszához. A kínai nép, minden imperialista mesterkedés ellenére ahhoz a párthoz csatlakozott, amely két évtized nehéz küzdelmeiben bi­zonyította be, hogy a nép pártja, 1949-ben a párt vezetésével a kí­nai nép történelmi győzelmet ara­tott. A népköztársaság kiváltása után a párt útmutatása alapján az első törvény a földreformtör­vény, amelyet három év alatt va­lósítottak meg. A földreform be­fejezésével valójában megtörtént Kína mezőgazdaságának helyre­­állítása is, s ez egybe esik a szo­cialista forradalom hatalmas ará­nyú kibontakozásával, az első kínai ötéves terv megkezdésével. A szocializmus építése a legköz­vetlenebb feladattá vált. Az SZKP XX. kongresszusán Hrus­csov elvtárs a Kínai Kommunista Pártról a következőket mondotta: „A szocialista építésben sok sa­­játszerűséget visz a Kínai Nép­­köztársaság... A népi demokrati­kus állam a kulcspozíció birtok­bavétele alapján a szocialista for­radalom fejlődése során a magán­ipar és a kereskedelem békés át­alakításának, fokozatosan a szo­cialista gazdaság szerves részévé változtatásának irányvonalát va­lósíthatja meg... Ez az alkotó marxizmus a gyakorlatban.”­­ A Kínai Kommunista Párt po­litikája az iparban — mivel az állami ipar nem tudja teljes egé­szében kiegészíteni a lakosság szükségleteit — azt tűzte felada­tul, hogy bizonyos ideig felhasz­nálja a kapitalista ipart és ke­reskedelmet az egész népgazda­ság fejlesztésére. Tehát a magán­tőkét korlátozza s fokozatosan a szocializmus javára alakítja át. 1952-ben a párt központi bizott­sága mozgalmat indított az „Öt visszaélés” ellen. Ez a tömegmoz­galom a bűnös kártevő tőkések ellen irányult, s nagy fellendülést hozott az ország társadalmi-poli­ e­tikai életébe. A mezőgazdaság fejlesztésére a Kínai Kommunis­ta Párt Központi Bizottsága 1956- ban közzétette 12 éves fejlesztési tervezetét, amelynek értelmében 1958 végéig megvalósítják a kí­nai mezőgazdaság félszocialista szektorrá való tömörítését. A me­zőgazdaság fejlesztésének sajá­tossága, hogy a kollektivizálás megelőzi a gépesítést. Vagyis mi­re a kínai ipar el tudja látni a mezőgazdaságot a gépekkel, ar­ra befejeződik a mezőgazdaság szocialista átépítése A Kínai Kommunista Párt tevékenysége — amelyet minden vonalon a nép anyagi és kulturális jóléte érdekében végez — világtörténel­mi jelentőségű, mert óriási kiha­tással van a gyarmati népek sor­sára. 22 ezer négyzetméterrel több vászon A Szombathelyi Pamutipar szövődése 100,2, a kikészítő 101 százalékban oldotta meg az első félév feladatait. A kikészí­tőben az első negyedévben 14.000 négy­zetméter, a második negyedév­ben 8000 négyzetméter anyag készült el terven felül. Fél év alatt tehát 22 ezer négyzetméter pamutvásznat adtak a népgazda­ságnak terven felül. Javult a készítmények minő­sége is. A nyersáru tervezett mi­nőségét elérték, a készáru minő­sége pedig 1 százalékkal jobb volt az előirányzottnál. A következő félévben 50 száza­lékos műrosttal kevert pamut­árut szőnek a gyárban. Ez az anyag egészen új, még nem ké­szítettek ilyet a szövök gépeiken. Éppen ezért sokkal nagyobb fi­gyelmet, nagyobb tudást igényel valamennyi dolgozótól, ha a kö­vetkező félév feladatát is min­denképpen teljesíteni akarják. 1956. július – Vasárnap. J

Next