Vasmegye, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-01 / 180. szám

(Folytatás a 3. oldalról) Még csökkentése s az általános bé­ke és biztonság megszilárdítása az alapja annak, hogy népünk még Ezután napirend szerint követ­kezett Non György, a népköztár­saság legfőbb ügyészének beszá­molója. — 1953. július 4-én az ország­­gyűlés megválasztotta a legfőbb ügyészt, megindította a Magyar Népköztársaság alkotmányában lefektetett alapelvek szerint az új ügyészi szervezet működését. Az új ügyészi szervezet alapvetően más, mint a régi. A régi „állam­­ügyész" az igazságügyminiszter­­nek alárendelt közvádló volt, aki­nek az volt a feladata, hogy a nyomozószervek adatai alapján vádiratot készítsen és a bíróság előtt a vádat képviselje. Az új, a lenini t­ervek szerint létrehozott ügyészi szervezet a szocialista törvényesség legfőbb őre. Felügyel arra, hogy a minisz­tér­umok és az összes állami és egyéb szervek, az állampolgárok megtartsák a törvényeket. Az ügyész felügyel arra, hogy a nyomozóhatóságok eljárásaikban a törvényes előírásokat betartsák és feltárjanak minden bűncselek­ményt. Az ügyész vádképviseleti jogán túl őrködni köteles a bíró­ságok ítélkezésének törvényessége felett. Az ügyész felügyel arra is, — Tisztelt Országgyűlés! Alkot­mányunk 42. paragrafusának má­sodik pontja szerint: „A legfőbb ügyész a jogkörében ügyel arra, hogy a minisztériumok, az alájuk rendelt hatóságok, hivatalok, in­tézmények és egyéb szervek, az államhatalom helyi szervei, vala­mint a polgárok a törvényeket megtartsák". Az ügyészi szervezet hároméves munkájának felméré­sénél meg kell állapítanom, hogy nem gyakoroltuk megfelelően a törvények, rendeletek, utasítások feletti törvényességi felügyeletet. Nem léptünk fel elég eredménye­sen a rendeletek nagy számának kibocsátása ellen. Egyes területe­ken elszaporodtak azok a belső rendeletek, utasítások, amelyeket sem a lakosság, sem a kérdések­kel foglalkozó jogászok nem is­mernek és bürokráciát szülnek. A lakásjogot szabályozó 11/1953. sz. MT-rendelethez például nem kevesebb, mint huszonkét utasí­tást tartunk nyilván, amelyek nyilvánosságra a hivatalos köz­lönyben nem kerültek. Az ilyen bürokratikus szabályozás is egyik oka annak, hogy e területen sok a panasz. A három esztendő munkája so­rán 22.777 lakásügyi panasszal foglalkoztunk. Állami életünk decentralizálá­sával el kell érnünk, hogy az magabiztosabban folytathassa bé­kés építőmunkáját megújhodott szocialista hazánk felvirágoztatá­sára, hogy a büntetések végrehajtása a törvény szabta módon történjék. A törvény szerint az ügyész ta­nácskozási joggal részt vesz az or­szággyűlés­, az Elnöki Tanács, a megyei, járási, városi tanácsok, valamint a végrehajtó bizottságok ülésein, részt vesz a törvények és rendeletek megalkotásában. Az ügyésznek törvényeinkben bizto­sított joga, hogy megtámadjon minden törvénysértő rendeletet, utasítást, intézkedést. Ilyen széles joggal felruházott ügyészséget csak a szocialista ál­lam ismer. A burzsoá állam — ahol napirenden van a törvények kijátszása — nem tűr meg ilyen intézményt. Alkotmányunk a leg­főbb ügyészt az országgyűlésnek, a nép által választott legfőbb ál­lamhatalmi szervnek rendeli alá, így a demokratikusan megválasztott országgyűlés a legfőbb ügyész és a neki alárendelt szervezet útján a törvényesség felett hathatós el­lenőrzést gyakorol. Államrendszerünk mélységes demokratizmusa jut kifejezésre ab­ban, hogy népünk választott kép­viselői tüzetesen megvitatják a törvényesség megszilárdításában elért eredményeket, hibákat és az e téren előttünk álló feladatokat, ügyek intézését közelvigyük a dolgozókhoz. Tapasztaljuk, hogy egyes helyi ta­nácsok nem egyszer visszaélnek ha­talmukkal. Nem ritka a dolgozók érdekeit figyelembe nem vevő törvénysértő tanácsi határozat. Ebben az ügyészi szervek is hi­básak. A helyi államhatalmi és államigazgatási szervek munkája felett nem tudtuk a törvényességi felügyeletet eredményesen gya­korolni. A decentralizálással egy­idejűleg erősítenünk kell az ügyészség törvényességi felügye­letét a helyi tanácsok határozatai felett. Így kívánjuk segíteni a tanácsok és a vb-k tagjainak, elnökeinek munkáját. Az ügyészi szervezet az állam­polgárok lakásügyi, munkaügyi és más jogainak védelmében komoly erőt fordít a panaszok intézésé­nek állandó javítására. A három esztendő alatt az ügyészi szervezethez 77.088 pa­nasszal fordultak. Jelentékeny a munkaügyi panaszok száma. Találkozunk olyan esetekkel, amikor a dolgozót azért helyezik át vagy bocsátják el, mert felfedi és bejelenti a vállalatnál észlelt hibát vagy visszaélést. Ilyen eset­ben a törvénysértően fellépő ve­zetők mindent megtesznek, hogy hibát találjanak a dolgozó maga­tartásában, aki, mint mondani Szavazás után az országgyűlés a Min­sztertanács elnökének beszá­molóját s az előterjesztett határo­zati javaslatot egyhangúlag elfo­gadta, szokták, „minden lében kanál", és túladnak rajta. Az ügyészi munka egyik hiányossága, hogy csak ritkán vonjuk felelősségre a ha­talmukkal így visszaélő vezetőket Ezért arra utasítottuk az ügyészi szervezetet, hogy a dolgozók jo­gait ne csak azzal védje, hogy hatályon kívül helyezteti a tör­vénysértő határozatot, de hasson oda, hogy a dolgozót ért kárt jóvá is tegyék és a sértett teljes elég­tételt kapjon. Fegyelmi ügyekben nehezíti a törvényesség maradéktalan érvé­nyesülését az is, hogy azt szinte kizárólag csak az ügyészi szervek kísérik figyelemmel. Az ügyészi szervezet mellett ezen a téren lé­nyegesen többet kell tenniük a minisztériumoknak és ezek kü­lönböző szerveinek is. Az ügyész­ségnek a jövőben a szakszerveze­tekkel karöltve sokkal határozot­tabban kell fellépnie a munkavé­delmi előírások megszegőivel, a balesetek felelőseivel szemben, akik nem hivatkozhatnak a ter­melés vélt érdekeire. Fontos feladatunk a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése Általános törvényességi felügye­leti munkánk fontos feladata a termelőszövetkezetek védelme, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésének támogatása, ezzel együtt a már működő termelőszö­vetkezetek segítése. Különösen fontos ez most, amikor egyes he­lyeken az ellenség újból támadást indított a termelőszövetkezetek ellen. A termelőszövetkezetek fejlesz­tésének alapelve a szövetkezés önkéntessége. Ennek megsértése súlyos törvénysértés, amely ellen az ügyészség köteles fellépni. Az önkéntesség nyílt megsértése ma már ritkábban fordul elő. De még találkozunk félrevezető ígérgeté­sekkel a belépni szándékozó pa­rasztoknak jogaira és kötelessé­geire vonatkozóan, elsősorban Vas, Somogy és Zala megyében. Alkotmányunk 49. paragrafusa kimondja, hogy „a Magyar Nép­­köztársaság polgárai a törvény előtt egyenlőek és egyenlő jogo­kat élveznek. A polgárok bár­mely hátrányos megkülönbözteté­sét nemek, felekezetek vagy nem­zetiségek szerint a törvény szi­gorúan bünteti”. Elmondhatjuk, hogy a nők egyenjogúságát biztosító rendel­kezések megszegésével szinte alig találkozunk. Ugyanígy ténylege­sen érvényesül a vallásszabadság is, ami annyit jelent, hogy min­denki szabadon vallhatja vallásos vagy ateista meggyőződését. Tör­vényeink maradéktalanul bizto­sítják a minden magyar állam­polgárt megillető jogokon túl az ország területén élő minden ma­gyar nemzetiség számára az anya­nyelvén való oktatásnak és nem­zeti kultúrája ápolásának lehető­ségét. E jogok gyakorlati érvé­nyesítését akadályozták a múlt­ban, főleg a délszláv nemzetisé­gekkel szemben elkövetett tör­vénysértések. Ezek nagy részét kormányzatunk már orvosolta, illetve orvoslásuk folyamatban van. Az ügyészi szervezet e vo­natkozásban is teljesíteni fogja kötelességét. Az állampolgárok törvényes kötelezettségeiről Az állampolgárok jogainak vé­delme a szocialista törvényesség egyik oldala. A törvényesség má­sik oldala, hogy az állampolgárok is eleget tegyenek minden törvé­nyes kötelezettségüknek. A szo­cialista törvényesség megköveteli, hogy tovább erősödjék és szilár­duljon a munka-, a begyűjtési és az adózási fegyelem. Megköveteli minden állampolgártól a hatósági személyek megbecsülését és fele­lősségteljes munkájuk segítését. Alkotmányunkban leszögezett alapelvekre, törvényeinkre, a KV határozatára támaszkodva az ügyészi szervezetnek az eddigi­nél bátrabban, következetesebben kell folytatnia a harcot mindenki ellen, aki törvényeinket megsérti. Tisztelt Országgyűlés! Alkotmányunk szerint: „A leg­főbb ügyész gondoskodik arról, hogy a Magyar Népköztársaság rendjét, biztonságát és független­ségét sértő vagy veszélyeztető mindennemű cselekmény követ­kezetesen üldöztessék”. Az az éles harc, amelyben népi demokratikus állami és társadal­mi rendünk kialakult, az ellen­séges erők elszánt és veszedel­mes támadásainak visszaverését követelte meg. Közvetlenül a fel­­szabadulás után gyökeresen új bűnüldözési és igazságszolgálta­tási szervekre volt szükség. A politikai rendészeti szervek, nép­ügyészségek és népbíróságok le­leplezték és megbüntették a há­borús és népellenes bűnöket el­követő fasiszta gonosztevőket, gyilkosokat. A népügyészi és nép­bírósági szervek megfelelő fele­lősségre vonást alkalmaztak az ellenforradalmi bűnösökkel szem­ben is. 1948. után azonban a feszült nemzetközi helyzetben nálunk ká­rosan hatott az a téves nézet, hogy az osztályharc állandóan és minden területen élesedik. Kialakult a kritikát elfojtó sze­mélyi kultusz és ezzel együtt a bizalmatlanság légköre, amelynek rossz hatását csak fokozta az államvédelmi szervek­nek különleges helyzete. Ebben a légkörben az államvédelmi ható­ságok irányítói, vezetői és tiszt­jei közül sokan visszaéltek hatal­mukkal, a megfelelő ellenőrzés hiányával. Erkölcsi és fizikai kényszert alkalmazva, egy sor esetben hamis és koholt bizony.­— A felülvizsgálat nem ment könnyen, lassan indult, vontatot­tan haladt. Az utóbbi időben azonban a vizsgálat meggyorsult, és ma már a végére értünk. — A vizsgálat alapján beigazo­­lást nyert, hogy elvtársainnk, aki­ket a törvénytelen perekben el­ítéltek, nem voltak árulók, ké­mek, kártevők. De beigazolást nyert az is, milyen rendkívüli súlyos károkhoz vezet a szocialis­ta törvényesség megszegése, az ügyészi szervezet hiánya.­­ A pártunk javaslatára meg­szervezett ügyészség nagy szere­pet kapott az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatában. Az alaptalanul elítéltek ügyük fe­lülvizsgálatának befejezése után, sokan már a vizsgálat alatt is szabadlábra kerültek. A Legfel­sőbb Bíróság eddig 149 elítélt ügyében hozott döntést, ennek során 124 elítéltet minden vád­pont alól jogerősen felmentett, 15 személy ügyében marasztaló ítéletet hozott, 10 személy bűnös­ségét kisebb súlyú bűncselek­ményben állapította meg, és en­nek megfelelően lényegesen eny­hébb büntetést szabott ki. Beje­lenthetem, hogy azok is szabad­lábon vannak, akiket a Legfel­sőbb Bíróság elítélt, mert már korábban letöltötték a kiszabott büntetést, illetve egyéni kegyel­met kaptak. A felülvizsgálat fo­lyamán még 156 személy került szabadlábra, részben kegyelem­mel, részben büntetés-félbeszakí­tással. A Legfelsőbb Bíróság perújítá­si eljárásban olyanok ügyében is hozott felmentő ítéletet, aki­ket annak idején a koholt vá­dak alapján halálra ítéltek és ki­végeztek. Felmentette a bíróság minden vádpont alól Rajk Lász­ló, Szőnyi Tibor, Szalai András, Szebenyi Endre, Pálfi György, Sólyom László elvtársakat és má­sokat. Ők jóvátehetetlenül áldo­zataivá váltak a törvénysérté­seknek. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek velük szemben kötele­zettségeink. Kivégzett elvtársaink rehabilitálásán túlmenően intézke­déseket teszünk hozzátartozóik tékokat készítettek, valótlan be­ismerő vallomásokat csikartak ki, ezzel a szocialista törvényes­séget a legdurvábban megsértet­ték.­­ Lehetővé tette a törvény­­sértéseket az is, hogy sem az ügyészség, sem más szervezet nem gyakorolt ellenőrzést az ál­lamvédelmi szervek tevékenysége fölött, hiszen az ügyészi szerve­zetet ezzel a feladattal csak 1953- ban bízták meg. A Központi Ve­zetőség 1953. júniusi határozata megkövetelte a szocialista törvé­nyesség megszilárdítását, az el­követetett törvénysértések kivizs­gálását és jóvátételét. Ezután ke­rült sor az államvédelmi szervek munkájának felülvizsgálatára. A vizsgálat fényt derített a korábbi államvédelmi vezetők bűnös te­vékenységére. A katonai bíróság 1953. decemberében hozott íté­letében megállapította — idézem —: „Péter Gábor és társai vezető beosztásukkal járó hivatali ha­talmukkal visszaélve, egyrészt az államvédelmi munkában súlyo­san törvénytelen módszereket honosítottak meg, ezáltal tudato­san népellenes irányban ferdítet­ték el az állam büntetőpolitiká­ját, másrészt mérhetetlen szemé­lyes igényeik kielégítése érdeké­ben éveken keresztül óriási mér­tékben fosztogatták és pazarolták a társadalmi tulajdont.“ Ezután megkezdődött azoknak az ügyek­nek a felülvizsgálata, amelyek­ben az elítélt volt államvédelmi vezetők irányították az eljárást. A bonyolult, nehéz, súlyos tör­vénysértések és bűncselekmények feltárását eredményező vizsgálat hosszú ideig tartott, erkölcsi és anyagi támogatására. Mintegy háromszáz alaptalanul elítélt szabadult ki a börtönök­ből a felülvizsgálat során. Túl­nyomó többségüket koholt vádak alapján tartóztatták le és ítéltek el a „Rajk-ügyben”­, a „Kádár­­ügyben”, a „Sólyom-ügyben", a „volt szociáldemokraták ügyé­ben”, a „volt jugoszláv emigrán­sok ügyében“ és más ügyekben. Nagy többségük pártunk tagja volt, amikor letartóztatták őket, sőt, nem egy, mint köztudomású, évtizedes munkásmozgalmi múlt­ra tekinthet vissza. Feladatunk továbbra is gondos­kodni arról, hogy az ártatlanul elítéltek hosszú évek szenvedése után erkölcsi és anyagi segítség biztosítása mellett foglalják­ el az őket megillető helyet társadal­munkban. Pártunk és állami szerveink anyagi vonatkozásban sokat se­gítettek eddig is a rehabilitálta­­kon, de szükség van arra, hogy kártalanításukat a törvény elő­írta módon rendezzük. Erre az igazságügyminiszter megtette a szükséges intézkedéseket. Intéz­kedés történt, hogy a rehabilitál­­takat munkába helyezzék, ré­szükre lakást biztosítsanak, a be­tegeket orvosi kezelésben, gyógy­­üdültetésben részesítsék, az idő­sebbeknek megfelelő nyugdíjat folyósítsanak. Intézkedés történt arra is, hogy a rehabilitáltak munkaügyi jogfolytonosságát el­ismerjék, kitüntetéseiket vissza­kapják stb. Az ügyészséghez érkezett pana­szok azt mutatják, hogy nemcsak azoknak van joguk rehabilitáció­ra, akiket a bíróságok alaptala­nul elítéltek. A törvénytelen pe­rekkel egyidejűleg a bizalmatlan­ság egészségtelen légkörében sok elvtársat, becsületes dolgozót alaptalanul internáltak, bocsátot­tak el felelős funkciókból, illetve munkahelyükről. Anélkül, hogy a munkájukat jól végző mai ve­zetőket, beosztottakat leválta­nánk, indokolt a korábban levál­­tottakat olyan munkakörbe állí­tani, amit képességeiknél fogva elláthatnak. A szocialista törvényesség megszilárdításáról Non György elvtárs beszámoló­ja Az ügyek intézését közel kell vinnünk a dolgozókhoz A rehabilitációról Az új ügyészi szervezet tevékenyen közreműködött a törvényesség megszilárdításában Tisztelt képviselő elvtársak! Engedjék meg, hogy eleget tegyek alkotmányunkban előírt kötelessé­gemnek, és beszámoljak az ügyé­szi szervezet munkájáról. Három évre visszatekintve meg­állapíthatjuk, hogy az új ügyészi szervezet tevékenyen közreműkö­dött ama intézkedések végrehaj­tásában, amelyeket az 1953. júniu­si párthatározat szellemében a törvényesség megszilárdítására ho­zott kormányzatunk. 1953-ban megszűntek az inter­nálótáborok. Az ügyészi szervezet részt vett az internáltak ügyeinek felülvizsgálásában. Ezek az in­tézkedések 4184 személyt érintet­tek. Egyidejűleg megszűnt a rend­őri bíráskodás is. Az ügyészség közreműködött abban, hogy az 1953. évben kiadott közkegyelmi rendeletet maradéktalanul végre­hajtsák. A közkegyelmi rendelet végrehajtásával több mint 23 ezer személy került szabadlábra. Ezután Non György arról szó­lott, hogy 1953. júliusa óta számos új jogalkotás fejlesztette tovább szocialista jogrendszerünket, ál­lamapparátusunkat és annak de­mokratizmusát, majd részletezte a törvényalkotásunk előtt álló ha­talmas feladatokat.­­ Mint a törvényesség őre, örömmel üdvözlöm, hogy az or­szággyűlés és az Elnöki Tanács a jövőben szélesebben él alkotmány­biztosította jogaival, megvitat és törvény útján szabályoz minden nagyobb jelentőségű intézkedést. Ezzel meg fognak szűnni a rende­letalkotás terén eddig tapasztalt visszásságok, melyek nemegyszer törvénysértő rendeleteket és uta­sításokat eredményeztek. A kevesebb és közérthető jog­szabályok között az egyszerű dol­gozók is könnyebben eligazodná­nak és­­ez már ömagában is a törvényesség megszilárdulását eredményezi. Örömmel üdvözlöm azt is, hogy képviselőtársaim a jövőben élni kívánnak interpellációs jogukkal. Meggyőződésem, hogy demokrá­ciánk további kibontakozásának ez az újabb bizonyítéka egyben segít a törvénysértések feltárásá­ban, elkövetőik felelősségrevoná­­sában és ezzel növeli népünkben a rendszerünk és törvényei iránti bizalmat. Népi demokratikus rendszerünknek van ereje ahhoz, hogy helyrehozza az elkövetett hibákat Az ártatlanul elítéltek ügyei­nek felülvizsgálata azt bizonyítja, hogy népi demokratikus rendsze­rünknek van ereje ahhoz, hogy a visszaéléseket, a törvénysértése­ket felfedje, hogy érvényt sze­rezzen a szocialista törvényesség­nek, hogy helyrehozza az elköve­tett hibákat. Rendszerünk erejét bizonyítja az is, hogy nem ál­lunk meg az alaptalanul elítéltek ügyeinek felülvizsgálatánál. En­nél tovább megyünk. Szabadláb­ra helyezzük nemcsak azokat, akiket ártatlanul elítéltek, de (Folytatás a 4. oldalon) * 1956. aug. 1. Szerda,3

Next