Vasmegye, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-21 / 223. szám

Tőttek A SZOVJET­UN­IÓBÓL DRÓTKÖTÉLPÁLYA A VOL­GA FELETT Augusztus 31-én aláírták a sztá­­lingrádi vízierőmű építkezésen lé­tesített drótkötélpálya üzembehe­lyezéséről szóló okmányt. Anato­­lij Uszkov, a drótkötélpálya veze­tője, a szocialista munka hőse, a következőiket mondotta a Pravda tudósítójának: " Drótkötélpályánk teljesítőké­­pességét és eredeti konstrukcióját tekintve egyedülálló a világon. A próbaüzemeltetés során 775 ezer tonna homokot és kavicsot szállí­tottak át rajta. A drótkötélpálya használatával kapcsolatos vala­mennyi fő folyamatot gépesítettek. Az irányítás távvezérléssel törté­nik A drótkötélpályának az a rendeltetése, hogy biztosítsa, a ví­­zierőmű építői számára a zavarta­lan anyagellátást. Jövőre legalább 3 milió 200 ezer tonna terhet kell átszállítanunk. LVOV 700 ÉVES Lvov városa, szeptember végén ünnep­li alapításának 700. évfordulóját. A h­ovi történelmi múzeumban nagy kiállítás nyílt meg. Mintegy 2000 kiállítási tárgy tükrözi a város történelmét, alapításá­tól napjainkig. Nagy az Orziely Jődles Dobronravov fes­tőművész „Lvov megalapítója” című képe iránt, amely Galickij­a fejedelmet ábrázolja a város első erődjének építői között. A kiállítás látogatói nagy érdeklő­­déssel­­szemlélik a városban a szov­jetek fiatalokra jutásáról, valamint Lvov 1944-ben történt felszabadításáról szóló anyagokat. Sok tárgy szemlélteti az ipar, a tu­dom­ány és a kultúra fejlődését. Ott látjuk azokat a termékeket is, amelyek­­ a város­­üzemeiben és gyáraiban ké­szülnek. " KILENCEMELETES SZÁLLODA ÉPÜL A SZOVJET főváros központjában A Vörös tér közelében, Moszk­va központjában rövidesen meg­kezdik egy kilencemeletes,­ 2700 szobás új szálloda építését, amely nemcsak Moszkva, hanem egész Európa legnagyobb szállodája lesz. Négyszög alakú épülete több mint tíz hektár területet foglal majd el. Egyik épületében 2000 nézőt befogadó színház, másik épületé­ben két nézőtermes filmszínház és étterem nyílik. A szálloda épületeit hatalmas kert veszi majd körül­ívelő fák­kal, virágágyakkal, szökőkutak­­­­kal. LEnINGRÁD HÍDJAI Leningrád építészeti szempontból a világ egyik legszebb városa. Leningrá­­dot Gő folyó, patak és csatorna szeli át, amelyeknek hossza összesen 165 kilométer. Ez a sajátságos vízrendszer mintegy pókháló, száz szigetre osztja a várost. . Leningrádban mintegy 400 hidat ta­lálunk. A leningrádi folyókban és csa­tornákban mindig igen magas a vízál­lás, ezért a partokat mindenütt grá­nittal burkolták, ami rendkívül dekora­tív hatást kelt Minden híd utánozhatatlan mérnöki elgondolás megtestesülése, s e nagy­­múltú város életével és harcaival kap­csolatban mindegyiknek megvan a maga története. Smidt hadnagy hídja mellett egy első pillantásra jelentéktelennek tűnő gránit emlékmű áll. Feliratából azonban ki­derül, hogy 1917 októberében ágyúit a Téli Palota felé irányítva, ezen a he­lyen horgonyzott az „Aurora” cirkáló. A Dvorcov híd pedig arról nevezetes, hogy 1917 októberében Lenin utasításá­ra a pétervári Vörös Gárda őrizte ezt a hidat, hogy az ellenség ne zavarhas­sa meg a Téli Palota döntő ostromát. MŰKEDVELŐ FILMSTÚDIÓ Moszkva utcáin plakátok jelen­tek meg: „A műkedvelő filmstú­dió, felvételt hirdet nem hivatásos operatőrök és színészek számára.." Már az első napokban sok moszkvai fiatal jelentkezett az újonnan létesített intézményben. A műkedvelő filmstúdió A. B. Konsztantyinov filmrendező ötle­te volt. Nem hivatásos színészek­kel akar fimet készíteni. A terv rendkívül népszerűnek bizonyult a fővárosi fiatalok körében. GYERMEKSTADION Moszkvában a „Lenin” Központi Sta­dion mellett gyermekstadion épül. Ez év végére rendes méretű labdarúgópálya készül el, amelyet 40,7 méteres futópá­lya­­vesz körül. A fiatal szurkolók 3000 férőhelyes lelátót kapnak. A lelátók alatti helyiségekben, amelyeknek terü­lete meghaladja az 1000 négyzetmétert, helyezik el az öltözőket, zuhanyozót, az orvosi szobát, a büfét. A gyermeksta­­dion területén ezenkívül röplabda-, ko­sárlabda- és teniszpályát is építenek. 2 ««♦rtiisepf.M. Péntek. Jovan Veszelinov, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége képviselőjének üdvözlő beszéde a Kínai Kommunista Párt Vili. kongresszusán A Kínai Kommunista Párt VIII. kongresszusán felszólalt Jovan Veszelinov, a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének képviselője. Beszédében többek között azt mon­dotta: —A Központi Bizottságunk és Tito elv­társ, pártunk vezetője nagyra­­becsüli a kínai kommunistáknak az imperializmus és a belső ellen­forradalom elleni harcát, a kínai nép fegyveres küzdelmét, amely az egész világ haladó erőit lelke­sítette és bátorította. Országunk és dolgozó népünk nagy érdeklő­déssel kíséri és tanulmányozza a kínai népnek a szocialista társa­dalmi viszonyok és a nagy szo­cialista Kína kiépítésében szerzett tapasztalatait és erőfeszítéseit. A kínai népnek harca,, ame­lyet pártjának, Mao Ce-tung elvtársnak v­ezetésével folyta­tott, hatalmas történelmi ered­ményekhez vezetett. Mi, jugoszláv kommunisták, fel­használtuk a kínai tapasztalatokat a fegyveres harcban, különösen a partizánharcokban. A kínai for­radalom, ugyanúgy, mint a mi for­radalmunk, megmutatta, hogy meghatározott belső és nemzetkö­zi feltételek között a partizánhá­ború formájában viselt fegyveres harc jelenti a győzelem­­ egyedül lehetséges eszközét. Tekintet nélkül mindarra, ami a közelmúltban a nemzetközi mun­kásmozgalomban végbement, a Jugoszláv Kommunistái­ Szövet­sége és Jugoszlávia, mint állam sohasem szűnt meg őket minden­ben támogatni. Országunk az ösz­­szes nemzetközi fórumok előtt mindenkor síkraszállt az új Kína megszilárdításáért, felvételéért az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, valamint a kínai népnek Tajvan­hoz való jogáért. Az új Jugoszlávia arra töre­kedett és arra törekszik majd, hogy Kína megszabaduljon attól a gazdasági és politikai nyomástól, amit egyes nyu­gati országok gyakorolnak reá. Központi bizottságunk és né­peink meg vannak győződve ar­ról, hogy az országaink és párt­jaink közötti kapcsolatok egyre inkább fejlődnek és erősödnek. A második világháború után a viszonyok nagyon megváltoztak a világban. Korábban csak egyetlen szocialista ország létezett: a Szov­jetunió, amelyet tőkés világ vett körül. A demokratikus és szocia­lista erők győzelmével Kínában, Jugoszláviában és egész sor más országban. India, Burma, Indoné­zia és sok más nép felszabadulá­sával az imperializmus járma alól, a gyarmati és félgyarmati népek­nek a szabadságáért és a függet­lenségéért folytatott permanens harcával, továbbá a demokratikus és szocialista erők megnövekedé­sével minden országban, megte­remtődtek az új viszonyok­ a vi­lágban. Ezek az új viszonyok megkövetelték és megkövetelik­, hogy sok újat vigyenek a nemzet­közi munkásmozgalomba, a hata­lomért folyó harc stratégiájába és taktikájába, a szocializmus épí­tésébe és a nemzetközi viszonyok­ba. Ezek az új viszonyok új utakat is nyitottak és nyitnak, amelyek megkönnyítik a haladó erők békeharcát és a szocialista és demokratikus társadalmi rend­szer építését. A Jugoszláv Kommunista Párt e nehéz harcok esztendeire és a munkásosztály, valamint a dolgo­zó nép hatalomrajutásának és a szocializmus építésének útján el­ért nagyszerű győzelmeire tekint vissza. A jugoszláv kommunisták mind­ezeket a nehézségeket az által küzdötték le, hogy hívek voltak a marxizmus—leninizmus eszméi­hez, hogy mint forradalmárok bát­ran haladtak előre és hittek e ta­nítás csalhatatlanságában és győ­zelmében. Pártunk fegyveres harcba vit­te Jugoszlávia népeit a német és az olasz imperializmus és csatló­sai ellen, függetlenségünk megvé­déséért és az új szocialista Jugo­szlávia megteremtéséért. De pár­tunk ezt azért is tette, mert ezzel tartozott a szocializmus első or­szágannak , a Szovjetuniónak, a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalomnak. Belső fejlődésünkben felhasz­náltuk a Szovjetuniónak a szocia­lista társadalmi viszonyok építé­sében szerzett tapasztalatait. Pár­tunk azonban úgy vélte, hogy az új feltételek között új utakat és lehetőségeket kell keresnie az új társadalom építésében, figyelembe véve a marxista—leninista taní­tás alapjait és a konkrét jugo­szláv valóságot. Marx, Engels és Lenin, a mar­xizmus—leninizmus klasszikusa­, de különösen Lenin figyelmezte­tett a bürokratizmus veszélyére a szocialista társadalom fejlődésé­nek kezdetén, rámutatva, hogy a bürokratizmus megakadályozza az ember szabadságát, a dolgozók kezdeményezését és ezáltal az anyagi erők fejlődésének­ fékező­­jévé válik. Lenin rámutatott egyes formákra is, amelyek megakadá­lyozhatják a bürokratizmust és teljes mértékben felszabadíthatják a tömegek kezdeményezését a szocializmusban. A szocializmus építésének jugo­szláv gyakorlatában hamar belát­tuk, hogy a gazdasági élet és az állam, a művelődés, a kultúra és az élet egyéb területén a merev centralista irányítás szüli a bü­rokratizmust, amely megkísérel­te, hogy mindenható urává vál­jék egész életünknek. A bürok­rácia ostora alatt az emberek le­­horgasztják fejüket és méltatlan­kodnak, hogy azután végül is au­tomatikus végrehajtóivá váljanak a mindenható­ bürokrácia akara­tának. Pártunk abból az elvből indult ki, amidőn hadat üzent a bürok­ratizmusnak, hogy a társadalmi élet minden te­rületén a társadalmi önigazga­táson keresztül kell fejleszte­ni a szocialista demokráciát. A tömegei­ szabadságánál­ és sza­bad kezdeményezésének elsősor­ban az anyagi termelés területén kell kifejlődnie, hogy az emberek maguk irányítsák­ a term­elést. Ezért teremtettük meg országunk­ban a munkástanácsokat, amelyek meghatározott­ feltételek között maguk kedvetlenül igazgatják a társadalmi termelő eszközöket. Nem kellett sok idő ahhoz, és a munkástanácsok nagy társadalmi erővé váltak­ országunkban. Ezután a szocialista pártokkal és egyéb mozgalmakkal való kap­csolatokról szólva hangoztatta: az ilyen kapcsolatok hozzájárulhat­nak sok kérdés kölcsönös tisztá­zásához és az egyes pártok és mozgalmak politikájánál,­ jobb megismeréséhez. Befejezésül hangsúlyozta: —Mi, jugoszláv kommunistái­, népeink­kel együtt örülünk a Kínai Kom­munista Párt minden további si­kerének, mert ezáltal erősödik a béke,, a demokrácia és a szocia­lizmus az egész világon. (MTI) ^ticj.pai­fáutal útívc^íjzetéfi BELGRÁDBAN ír­t nap & öt éjjel a Dunán... J Budapestről indulva a Deák Ferenc gőzhajóval látogat­tuk meg a szomszédos Jugoszlá­via és Románia legszebb duna­­menti városait. Bezdán, Újvidék, Belgrád, Orsova, Herkulesfürdő, Ada Kaleh-sziget és Turnu Se­verin — ez volt az útvonalunk. Belgrádiján jugoszláv barátaink kedvesen fogadtak bennünket. Bár hajónk korábban érkezett, mégis perceken belül ott által­­a Put­­nik (az ottani IBUSZ) előkelő au­tóbuszai, hogy városnézésre in­dulhassunk. Udvarias vezetőném­, nagy előzékenységgel válaszolt bármelyik kérdésünkre Megtud­tuk, hogy Belgrád már a rónaiak idejében fontos stratégiai hely volt, Singidunum néven. Magyar­­ország történetében, mint Nándor­fehérvár, először Salamon idejé­ben szerepel, aki Géza és László hercegekkel megostromolta és el­foglalta a várat. Autóbuszon érkeztünk föl egé­szen a vár bejáratáig. Vaskos bás­tyafalak, ívelő őrtornyok évszáza­dok történetéről mesélhetnének. Ott sétálgattunk, ahol 1456. júliu­sában — most ötszáz éve — Hu­nyadi János világraszóló győzel­mét aratta az Európát fenyegető török felett. E várfalakról rántot­ta magával a mélységbe a zászlós törököt Dugovics Titusz. A vár­udvar felé menet látható az a négyszáz lépcsős várkút, amelyet még a rómaiak építettek. A né­zelődéskor a közelmúlt kommu­nista hőseinek szobrait éppúgy megtaláljuk, mint a hősi partizán­harcok idején zsákmányolt német hadifelszereléseket, például kilőtt német harckocsikat, repülőgépe­ket, eredeti formájukban össze­ácsolt partizánszállásokat, mintegy intő emlékeztetőként, hogy soha ■többé fasizmust! M­­ielőtt az emlékekben bővel­­kedő várat elhagytuk vol­na, a tetejéről gyönyörködünk a meseszép panorámában, Elé­nk tá­rult a Dune, a Száva, Zimony és a főváros szép képe. A várból kifelé jövet e Kalim­egdán nevű sétány felé tartottunk. A ma­gya­rul kitűnően beszélő, szlovéniai származású vezetőnőnknek el­mondtam, hogy ha mást ugyan nem is, de néhány vend éneket tudok, mivel a Jugoszláviával ha­táros Felsőszölnök községiben ta­nítottam a vend anyanyelvű gye­rekeket. Kérésére szívesen eléne­keltem egyet-s kértőt, amelyeknek szövegét tökéletesen, értette. Az emlékszobrokkal, virág­ágyakkal díszes Kalim­egdán men­tén, amerre a diplomáciai testü­letek gyönyörű palotái vannak, angol, francia, osztrák tur­­stacso­­portokkal is találkoztunk. Aztán folytattuk a városnézést autó­busszal. Az autóbuszból egészen közelről megpillantottuk azt a megragadóan szép parkkal öve­zett palotát, amelyben Tito elnök feleségével lakik. Majd a köztár­sasági elnöki palota és a miniszté­riumok nagyszerű épületei mellett haladtunk el. Legjobban megra­gadta a figyelmemet a modern stílusban épült Partizán stadion. Közben megtudtuk,­­hogy Jugo­szláviából is vannak társas uta­zások külföldre: Görögországba, Olaszországba és Angliába. Ezek az utazások azonban éppen olyan drágák, mint a tengerparti nyara­lások az Adria mentén. Szét­vezető üdülés ugyanis nincs a jugoszláv Pineau felszólalása a londoni értekezlet szerdai ülésén Eddig kilenc ország csatlakozott a csatorna­használók szövetségének tervéhez London (MTI). A londoni érte­kezlet szerda délutáni ülésén Pineau francia külügyminiszter — az AFP jelentése szerint — hosszabb felszólalásában azt fej­tegette, hogy az érdekelt orszá­gok többségének két célkitűzése van. Az első szerint elkerülni a fegyveres konfliktust. Emellett a francia és angol katonai meg­mozdulásokat „elővigyázatossági intézkedéseknek”* minősítette, amelyeknek célja „elhárítaná a meggondolatlan gesztusokat“. A második célkitűzés Pineau sze­rint az, hogy a csatornát na ad­ják egyetlen ember vagy egyet­len ország rendelkezésére, amely azt politikai célokra használhat­ná fel. A továbbiakban azt bizonygat­ta, hogy eddig már sok enged­ményt tettek Egyiptomnak. „Nasszer viszont kimutatta — folytatta Pineau —, hogy nem akar tárgyalni a 18 állammal Együtt kell működni Egyiptom­mal, azonban a 18 országnak ra­gaszkodnia kell álláspontjához." Am­i Dulles tervét illeti a csa­­tornahasználók szövetségéről, a francia külügyminiszter annak a véleménynek adott kifejezést, hogy az logikus következménye a 18 állam határozatának, ame­lyet az első londoni értekezleten hoztak. „Ha Nasszer visszautasít­ja a javaslatot vagy leállítja a hajókat, már most ki kellene dol­gozni, hogy mit kell tennünk“ — mondotta Pineau, majd hozzátet­te, hogy véleménye szerint Dul­les terve eszköz a jövőbeni tár­gyalás megindítására és Nasszer­­nek érdek­e, hogy tárgyaljon. Pineau végezetül kijelentette, hogy támogatja a csatornahasz­nálók szövetségének létrehozá­sát és egyetért az ENSZ-hez való folyamodással, de szerinte ennek csak akkor van értelme, ha pon­tosan meghatározott alapon for­dulnak a Biztonsági Tanácshoz. Ez egyébként Pineau szerint nem akadályozza a csatornahasználók szövetségének­­ létrehozását. A londoni rádió ismertetése szerint az értekezlet első, szer­dai napján kilenc állam csatlako­kozott a csatornahasználók szö­vetségének tervéhez. Ezek: Ang­lia, Franciaország, az Egyesült Állam­ok, Ausztrália, Új-Zéland, Olaszország, Norvégia, Hollandia és Nyugat-Németország, öt másik állam — Dánia Svédország, Pa­kisztán, Irán és Spanyolország — viszont amellett szállt síkra, hogy az ügyet haladéktalanul vi­gyék az ENSZ elé. Végül, négy állam — Japán, Portugália, Tö­rökország és Etiópia — küldöttei még nem nyilatkoztak a tervről. (MTI) ★ Egyiptomi javaslat Egyiptom ismét javaslattal for­dult a londoni értekezlet 12 rész­vevő államához. Indítványozta egy tárgyaló szerv létrehozását az immár két hónapja tartó szuezi válság felszámolására. Egyiptom a következő 12 ország­hoz fordult javaslatával: Irán, Portugália, Japán, Hollandia, Spanyolország, Svédország, Olaszország, Dánia, Nyugat-Né­­metország, Ausztrália, Törökor­szág és Norvégia. * 1— Eisenhower első választási beszéde Eisenhower elnök szerdán este tartotta meg első választási rá­dióbeszédét. A szuezi kérdésről ezeket mon­dotta: „Napjainkban a Szuezi-csator­­nával kapcsolato­an újabb súlyos válsággal nézünk szemben. Óva­tosan és mértékletesen beszél­tünk. Még nem tudjuk, hogy a szuezi válságot meg lehet-e ol­dani mindenki számára igazsá­gosan és méltányosan.“ Szerinte a szuezi válsághoz hasonló konf­liktusokat „a fokozott nyugati egység jegyében" kell megoldani. Ezután négy problémát sorolt fel, mint a legsúlyosabbat, amely­­lyel az Egyesült Államoknál­ szembe kell néznie. Első helyen az ázsiai és afrikai népek füg­getlenségi mozgalmát említette, azt állítva, hogy ezt a kommu­nisták a nyugatellenes gyűlölet szítására használják fel. Másod­szor a nukleáris fegyverek ve­szélyéről szólott. „Ezek a fegy­verek — mondotta — új és ször­nyű mértékben fok­ozták a ré­gebbi háborúk borzalmait.“ Har­madiknak a kommunisták „új politikai módszereit“ említette, negyediknek pedig a Szovjetunió ipari hatalmának növekedését, amely szerinte „veszélyezteti a Nyugatot és megkövetelné a gaz­dasági akciók lehető legszorosabb összehangolását a nyugati or­szágok részéről.“ ii— i ■ i —■ — CSÜTÖRTÖKRE virradóra rövid tartózkodásra szíriai pro­fesszorok, fiatal mérnökök har­minctagú csoportja érkezett a magyar fővárosba. — MOSZKVÁBAN az Egyesült Atomkutató Intézetben csütörtö­kön megnyílt a nemzetközi tudo­mányos kutatószervezet tagállami képviselőinél­ értekezlete.­­ CSÜTÖRTÖKÖN DÉLBEN kétnapos tartózkodásra Buda­pestre érkezett Luther Evans, az UNESCO főigazgatója. Látogatá­sának célja, hogy m­egbe­széléseket folytasson Magyarország részvé­teléről az UNESCO munkájában.

Next