Vasmegye - Vasi Hirlap, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-02 / 232. szám
Szeptember végén, Győrváron A győrvári csata emlékére vasárnap nagy ünnepséget rendezett Győrvár községi tanácsa a járási párt- és tömegszervezetek, valamint a járási katonai kiegészítő parancsnokság segítségével. A kuruc-lasoanc csata színhelyén, a faluhoz közel eső nagy réten helyezték el a díszemelvényt. Rajta nagy betűkkel a kurucok régi jelszava: „Pro Patria et Libertate”. Vagy kétezer dolgozó hallgatta a megemlékező beszédeket? Németh József tanácselnökhelyettes és Surányi Károly történelemszakos tanár előadásában. Ezt követően az úttörők, a díszesek és a MOHOSZ- tagok egésznapos vidám sport- és kultúrműsorral szórakoztatták a vendégeket. Az alábbiakban néhány kedves műsorszámról adunk képet. ☆ Gyorsasági terep-motonlkerékpárverseny volt az első komoly és érdekes szám. Hogy érdekes volt, arra a szurkolók létszámából, izgatott kiáltásaiból lehetett következtetni. Négyféle géppel: 100, 125, 250 és 350 köbcentiméteres gépekkel rajtoltak a versenyzők. Vagy 12 kilométeres szakaszt kellett megjárniuk. Az út a motorosok erejét, idegeit és gépeiket sem kímélte. Nem is csoda! Hatvanhetven kilométeres sebességgel száguldani, füves terepen, mély vizesárkokon át, dombtetőkre felhágva, nem kis dolog. A sokféle izgalomban is voltak „csúcsizgalmak“. Példa rá Végh Sándor esete. Nyolc kört kellett lejárnia 250-es gépével. A hetedik körig minden simán ment. Ekkor jött a gyújtási hiba. Igaz, rövid idő alatt helyrehozta, de egykörös fölénye elvesztett, második helyezett lett. •1r Teljes szélcsend uralkodott az egykori csatatéren. Ez kedvezett a repülőmodellezőverseny 14 részvevőjének. Háromféle géppel készülődtek a versenyzők. Vitorlásokkal, mechanikus motoros ■ és gumimotoros gépekkel. A vitorlások szerkesztői és tulajdonosai vagy 100 métert szaladtak a sima gyepen, míg a gép lendületbe jött. Amikor kiakadt a zsinór, már húzott is a gép felfelé. Ott csillogott apró teste a kék végtelenben csaknem 200 méter magasságban. A versenyfeltétel az volt, melyik gép marad tovább a levegőben. A „drukkeroknak’ kétszeresen kellett figyelniük a verseny időtartama alatt. Figyelni a csillogó testű gépet és ellenőrizni a karórát... a másodperceket. A vitorlázók legügyesebbje Németh Gyula, a celldömölki általános iskola repülőmodellező-szakkörének vezetője volt, 2.18 perccel. A mechanikai motoros géppel Pethes István, a Szombathelyi Gépipari Technikum tanulója 3.56 perces idővel vitte el a pálmát. A gumimotoros géppel nem sikerült a modellezők kísérletezése. Szóljunk az estéről is. Amikor már vége volt a versenylövészetnek, a szép kultúrműsornak, a versenyzők, a vendégek és Győrvár lakosai betelepedtek a földművesszövetkezet udvarára. Sörözgettek, táncoltak. Pincér hiányában egy bőrnadrágos, bordó pulóveres, gondorhajú fiú cipelte a söröskancsókat. A motorosok bírója, Borbély Gyula bácsi hívta fel rá a figyelmet: „egyik jó versenyzőnk”. A 302-es számú versenyző, Szanyi László, a Gyöngyösherman Gépállomás egyik traktorosbrigádjának vezetője. Egy éve versenyez, tavaly Tihanyban ,harmadik helyezést, Kőszegen másodikat ért el. Idén itt Győrváron 125-ös gépével a negyedik helyezett lett. Amíg aöbbi fiatal táncolt, Szanyi László a többiek szórakozásáról és torok- ibrítéséről gondoskodott. Hír Az esti félhomályban, amikor a tánczene elhalkult, tárogató hangja csendült fel. Pápai Sándor juhász tárogatózott: „Suhan a szél Késmárk felett...“ Aztán felhangzott a Csínom Palkó._ A táncoló közönség jó része a fiatal juhász köré húzódott, együtt énekelték a történelmi helyen a történelmi dalokat. ☆ Jól szórakoztunk! Ezt mondták a vendégek, a különböző műsorszámok szereplői, Győrvár dolgozói. Egy kis történelem elevenedett, mem az emberek szívében vasárnap Győrváron Gratulálok egy tanácselnöknek Az elmúlt napokban Horvátlövőn, a községi tanácsnál a vb által foglalkozatott dolgozók bejelentését, a járuléklevallást vizsgáltam felül. Az ellenőr észére mindig balszerencse, ha az ügyntézőt nem találja odahaza, így járom én te: az SZTK-ü ügyeket a községtanácsoknál a titkárok intézik, s a horátlövői vb-titkár ellenőrzésem napján hivatalos ügyben Szombathelyen tartózodott. Ha nem te jókedvűen, de tudomásul vettem a titkár távollétét és kööltem az elnökkel, hogy az ellenőrzés megtartása céljából másnap visszatérek. Az elnök ekkor rám nézett és határzott kérdést szögezett felém: — Az elvtárs úgy gondolja, hogy a belnöknek az SZTK-ügyekhez nem , érteni? Az elnök hangjából kiéreztem a sérödöttséget, s néhány pillanatnyi zavar tán közöltem vele, hogy az ellenőrzést titkár távollétében is megtartom. Hat ónap anyagát kivizsgáltam. Ehhez még sok bizonylatra volt szükségem. Az önök az utolsó darabig előkereste őket s rendelkezésemre bocsátotta. Az alkalmi napszámosoknál személyenként, hónapról hónapra közölte, hány napon foglalkoztatta őket, és milyen munkaérben. Az ellenőrzés befejezésével megállapítottam, hogy a községi tanácsitkára pontosan eleget tett kötelességeiek. A vb-elnök pedig ezt a munkát felvizsgálta és ezért volt mindenben tájékozott. Wölfinger Vince vb-elnöknek mért csak gratulálni tudok. Az elmúlt esztendőkben sok helyen és sokszor mondták már: jöjjön az ellenőr kortárs máskor, mert az ügyintéző nincs idehaza. Most történt meg velem először, hogy megsértődtek azért, mert az ellenőrzést a titkár távollétében nem akartam megtartani. Kemény Jenő, SZTK-ellenőr 1956. ofatóber 2. Kedd.4 A TTIT képzőművészeti szakosztályának rendezésében, a TTIT szombathelyi klubhelyiségében szeptember 21-én nyílt meg Artner Ferenc kedves, intim kiállítása, amely őt új oldaláról, mint grafikus művészt mutatja be. A grafika talán a legősibb, legegyszerűbb fajtája a művészetnek. Lényegében rajz. Azaz a fekete-fehér vagy más szín, de legáltalánosabban egy színű művészete. Fehér vagy más alapon az egy szín különböző árnyalatával, tónusával fejezi ki magát a művész. Artner Ferencnek ez a kifejezésmód, amint 30—35 rajza mutatja, igen testhezálló. Otthon érzi magát benne. Ügyesen, könynyedén fut irónia a papíron és szerényen bár, de határozottan tudja elmondani amit akar, azt mondhatnék, jól uralkodik a kifejezésmód fölött. Ha vonalas technikával vagy tónussal vagy a kettővel együtt szól hozzánk, egyaránt érthetően, beszélnek vonalai, tónusai. Ha úgy kívánja a téma, lágyan, halkan, puhán, ha kell, vonalasan, határozottan, de mindenképpen művészien. Fő erőssége a pompásan kiválasztott téma. Mindig ízlésesen keresi meg hangulatának, érzésének, mondanivalójának a megfelelő témát, formát, teret és benne a természeti tárgyakat. Mindenki által érthetően, reálisan, ragaszkodva az élő valósághoz. Szereti a hangulatos tájat, a Rábát, a Sorok patakot, a falu egyszerű házait, az akácot, a füzet. Alkalmazkodik technikájában ezekhez és iparkodik megválasztani még a papír textúráját is, hogy minél alkalmasabb legyen ahhoz a formához, amely leghívebben tolmácsolja azt a megérzést, ami kikívánkozik belőle. Például a Sötét erdő a Rába parton című műve pompás folthatású. Ez a legegyszerűbb módja, hogy bemutassa az erdőt, ábrázolja a hangulatot, amelyet a vízben a tükörkép még jobban alátámaszt. És mindezt egyszerű eszközzel, könnyedén fejezi ki. Ellentéte a Tájképvázlat című kép, talán a legrajzosabb, finom, néhány odavetett vonással adott élmény. Ha vázlatnak címezte is, mégis teljesen kész hatású kép. Ott van a tér, a forma, a levegő a távlat. Kevés vonallal sokat mond, nem kell ide egy szóval se több, egy vonással se kevesebb. Úgy, ahogy van, teljes egész ez a kis kép. Az utolsó hófoltok a fehér-fekete tónusok szép, ritmikus játéka, és a már tavaszi levegő megérkezése a táj szépségével, változatosságával párosulva adja a hangulatot. A könnyedség, a pompás előadásmód és anyagszerűség szép példája a Vízpart című rajza. A Zsennyei öreg tölgyfa (ezer éves fa) a rutinos vonalak szűkszavú, de jellegzetes leírása a természet e ritkaságának. Az Erdőrészlet, a Falu alatt, a Sorok jó néhány kedves részlete, mind igen pompás tolmácsolása a táj szépségeinek. Igen érdekesek a diófapáccal készült lapjai is, a Falu alatt, a Rába parti részlet, a Balozsai rét. Nagyon érdekes megoldásban, a melegbarna szín tónusával érzékelteti a táj falusi jellegét, a Rába üdeségét és változatosságát, a fák lombjait, a csillogó, tiszta vizet. De talán az összes között az Oladi út című kép a legjobb. Ezen kicsi lapon tömörítve kapjuk a művészi megjelenést, a remek ritmust, a kompozíció egységét, az egyensúlyt és mindazon elemeket, amelyekkel jól kifejezheti magát a művész. Azt mondhatnánk, tökéletes munka a maga nemében. Figurális munkát keveset ho... Az Arcképtabló című művén néhány jellegzetes fejtanulmányt ad. A Kati című képen az elmerülés és a nagyszerűen sikerült kifejezés az érték. Artner Ferenctől még sokat várunk. Örömmel látjuk szárnypróbálgatásait. Hisszük és minden reményünk megvan arra, ha így folytatja és alkotókészsége továbbra is friss és erőteljes lendülettel halad a megkezdett úton, akkor sokkal több mondanivalója akad figurális téren is és a szocialista realizmus szellemében tartalmilag is gazdagabb lesz és még több mondanivalót talál majd a tájban is. Burány Nándor Artner Ferenc grafikai kiállításáról A Vasi Művészegyüttes első hangversenye A Vasi Művészegyüttes, amely nagyrészt a TTIT tagjaiból, szombathelyi előadóművészekből, zeneiskolai tanárokból áll, vasárnap este tartotta első hangversenyét. Feladata nagyon szép, bár nem könynyű: egyre több emberrel megismertetni a zene szépségeit, mélységeit, s ezzel együtt egy-egy rövid, beiktatott kis előadás során ízelítőt adni irodalomból, képzőművészetből. Szórakoztatni és nevelni akar tehát, eszerint készítette elő első hangversenyét is. Könnyű zene — vidám percek — így hirdették a plakátok, így konferálta be az első műsort Kocsis Gyula tanár. Jól ismert operettrészletek hangzottak fel. Az egész műsor összeállítását igényesség jellemzi. Strauss, Millöcker, Schubert, Lehár, Kálmán, Polgár, a könnyűzene mestereinek művei kaptak helyet a műsorban, s mellettük megszólaltatták Verdi vígoperájának hősét Falstaffot, s helyet kapott a műsorban Liszt Rigoletto parafrázisa is. Taródi Klára kellemes hangja és jó előadásmódja különösen a Denevér Kacagó áriájának előadásánál és a Zsuzsi kisasszony című operett ismert számánál csillant meg. Siklós Gabriella előadásában nagy szeretettel fogadta a közönség a Montmartre-i ibolya részletét és szépen sikerült Schubert Három a kislány című operettjének dala. Tóth Gyula legsikerültebb száma Verdi Falstaff című vígoperájának bordala volt. Nagy József Cirkusz-galopp című xilofonszólója jól színesítette a műsort és nagy tetszést aratott. Az énekszámokat Fachmann Tibor kísérte. Kísérete mindig finoman követte az előadó énekeseket és még hatásosabbá tette az egyes műsorszámokat. Külön kell szólni Rőczei Ferenc szerepléséről, aki Liszt Rigolettó parafrázisát szólaltatta meg magas színvonalon, s a nagy zeneszerző egy művét hozta közelebb a hallgatósághoz. Nagyszerű játéka minden hallgatóját magával ragadta. Sikerült összekapcsolni a műsorral Kocsis Gyula szemelvényekkel gazdagított előadását A humor és a szatíra az irodalomban címmel. A kicsit élénkebb előadásmód még hatásosabbá tette volna mondanivalóját. Jól sikerült tehát a Vasi Művészegyüttes első bemutatkozása Szombathelyen. Érdeklődéssel várjuk további szereplését, októberben a Liszt emlékhangversenyt. Fegyelmezettek voltak Fontos feladat ifjúságunk zenei nevelése, hiszen a mai fiatalokból nő majd fel a hangversenyek új közönsége.Sok szó esett már eddig is erről a kérdésről, s most eljött a tettek ideje. A megyei tanács oktatási osztályának és a TTIT Vasi Művészegyüttesének ifjúsági hangversenysorozata megkezdődött. Már a múlt héten hírt adtunk az általános iskolások számára megtartott hangversenyről. Vasárnap pedig mintegy 400 középiskolás leány és fiú ült a szombathelyi múzeum nagytermében. A szereplők ugyanolyan igényesen énekeltek és játszottak, mint amikor felnőtteknek játszanak. A hallgatóság pedig olyan komolyan és fegyelmezetten viselkedett, hogy egyetlen felnőtt hangversenylátogató sem talált volna kifogásolni valót. Érdeklődéssel hallgatták a műsort, s most így várják a bérletsorozat további hangversenyeit is. Kedves fiatal hangversenylátogatók! örömmel láttunk benneteket a hangversenyteremben, s bízunk abban, hogy legközelebb még többen lesztek. Akkor sem fogtok csalódni a művészegyüttes műsorában. De abban is biztosak vagyunk, hogy bennetek sem csalódunk, ugyanilyen példásan viselkedtek, mint az első hangversenyen. <bi] KÁLDI JÁNOS : IBOLYA UTCAI REGGEL, ŐSZ Kél az utca, nyújtózva, lassan, díszíti itt-ott gyenge nesz, majd egy távoli harangszótól még cifrább lesz és ékszeres. Egy elhajított dinnyehéjon néhány kénsárga méh donog, s tejért mennek a kis kannákkal a Népboltba az asszonyok. A gyerekek még nem mosdottak, állanak kint a kapuban, nézik a lassú szódáskocsit, kezükben rongylós baba van. Motyog, motyog a szederfalomb, alatta léces kert dülöng, s rárakódik már útra, fára a dunántúli, őszi csönd. Reggel van és október már, a pókháló száll, por pereg, megnézik üres faházukat indulóban az emberek. Mennek gyárakba, telepekre, folynak, akár egy nagy folyam, meg-megloccsannak, fodrozódnak a város felé, komolyan. Ibolya utca, kis hazám vagy tíz éve már, hogy itt vagyok, alakítgatom, készítgetem a nekünk való holnapot. Nagy szívedet kezembe adtad, én vagyok már e szív szava, te fájsz belőlem, hogyha szólok, s zúgok, akár az úti fa. VASS JÓZSEF : Csípős már a reggel ölelése. Bár a nap még mindig a nyásán simogat, hajnalonként ott a tél hírnöke a gyümölccsel terhes őszi fák alatt. Nászruhájuk elszórták a rétek. Fáradt, aludna már a vén föld csendesen. Vetkőzik a szántó, hogy a télre hermelin-prém alá új inget vegyen. Hátán járnak nagy, lomha bogárként jó magágyat vető, meggondolt traktorok, s szőrük ölén — mint óriás dongók — sok cséplő az ősznek altatót mozog. Csak az ember inai feszülnek. Kövér asztagok közt a por az égre száll. Izzadt ingek lobognak a szélben. Zeng, zenél az élet, s egyre áll a bál. Még a nap sem győzi végét várni. Bólongnak a fák, mint száz karmesteri bot. S egyre tart a csodálatos zsongás. Szebb tán, mint mit Chopin dalba álmodott.