Vasmegye - Vasi Hirlap, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-02 / 232. szám

Szeptember végén, Győrváron A győrvári csata emlékére vasárnap nagy ünnepséget rendezett Győrvár községi tanácsa a járási párt- és tömegszervezetek, vala­mint a járási katonai kiegészítő parancsnokság segítségével. A kuruc-lasoanc csata színhelyén, a faluhoz közel eső nagy réten helyezték el a díszemelvényt. Rajta nagy betűkkel a kurucok régi jelszava: „Pro Patria et Libertate”. Vagy kétezer dolgozó hallgatta a megemlékező beszédeket? Né­meth József tanácsel­nökhelyettes és Surányi Károly történelemszakos tanár előadásában. Ezt követően az úttörők, a díszesek és a MOHOSZ- tagok egésznapos vidám sport- és kultúrműsorral szórakoztatták a vendégeket. Az alábbiakban néhány kedves műsorszámról adunk képet. ☆ Gyorsasági terep-motonlkerékpárverseny volt az első komoly és érdekes szám. Hogy érdekes volt, arra a szurkolók létszámából, izgatott kiáltá­saiból lehetett következtetni. Négyféle géppel: 100, 125, 250 és 350 köbcentiméteres gépekkel rajtoltak a versenyzők. Vagy 12 kilométeres szakaszt kellett megjárniuk. Az út a moto­rosok erejét, idegeit és gépeiket sem kímélte. Nem is csoda! Hatvan­­hetven kilométeres sebességgel száguldani, füves terepen, mély vizes­árkokon át, dombtetőkre felhágva, nem kis dolog. A sokféle izgalomban is voltak „csúcsizgalmak“. Példa rá Végh Sándor esete. Nyolc kört kellett lejárnia 250-es gépével. A hetedik körig minden simán ment. Ekkor jött a gyújtási hiba. Igaz, rövid idő alatt helyrehozta, de egykörös fölénye elvesztett, második helyezett lett. •1r Teljes szélcsend uralkodott az egykori csatatéren. Ez kedvezett a repü­lőmodellezőverseny 14 részvevőjének. Háromféle géppel készülődtek a versenyzők. Vitorlásokkal, me­chanikus motoros ■ és gumimotoros gépekkel. A vitorlások szerkesztői és tulajdonosai vagy 100 métert szaladtak a sima gyepen, míg a gép lendületbe jött. Amikor kiakadt a zsinór, már húzott is a gép felfelé. Ott csillogott apró teste a kék végtelenben csaknem 200 mé­ter magasságban. A versenyfeltétel az volt, melyik gép marad tovább a levegőben. A „drukkeroknak’­ kétszeresen kellett figyelniük a verseny időtarta­ma alatt. Figyelni a csillogó testű gépet és ellenőrizni a karórát... a másodperceket. A vitorlázók legügyesebbje Németh Gyula, a celldömölki általá­­nos iskola repülőmodellező-szakkörének vezetője volt, 2.18 perccel. A mechanikai motoros géppel Pethes István, a Szombathelyi Gép­ipari Technikum tanulója 3.56 perces idővel vitte el a pálmát. A gumimotoros géppel nem sikerült a modellezők kísérletezése. Szóljunk az estéről is. Amikor már vége volt a versenylövészet­­nek, a szép kultúrműsornak, a versenyzők, a vendégek és Győrvár lakosai betelepedtek a földművesszövetkezet udvarára. Sörözgettek, táncoltak. Pincér hiányában egy bőrnadrágos, bordó pulóveres, gondorhajú fiú cipelte a söröskancsókat. A motorosok bírója, Borbély Gyula bá­csi hívta fel rá a figyelmet: „egyik jó versenyzőnk”. A 302-es számú versenyző, Szanyi László, a Gyöngyösherman­ Gépállomás egyik traktorosbrigádjának vezetője. Egy éve versenyez, tavaly Tihanyban ,harmadik helyezést, Kőszegen másodikat ért el. Idén itt Győrváron 125-ös gépével a negyedik helyezett lett. Amíg a­öbbi fiatal táncolt, Szanyi László a többiek szórakozásáról és torok- ibrítéséről gondoskodott. Hír Az esti félhomályban, amikor a tánczene elhalkult, tárogató h­angja csendült fel. Pápai Sándor juhász tárogatózott: „Suhan a szél Késmárk felett...“ Aztán felhangzott a Csínom Palkó._ A táncoló közönség jó része a fiatal juhász köré húzódott, együtt énekelték a történelmi helyen a történelmi dalokat. ☆ Jól szórakoztunk! Ezt mondták a vendégek, a különböző műsor­­számok szereplői, Győrvár dolgozói. Egy kis történelem elevenedett, mem az emberek szívében vasárnap Győrváron Gratulálok egy tanácselnöknek Az elmúlt napokban Horvátlövőn, a községi tanácsnál a vb által foglalkoz­atott dolgozók bejelentését, a járulék­­levallást vizsgáltam felül. Az ellenőr észére mindig balszerencse, ha az ügy­­ntézőt nem találja odahaza, így jár­­om én te: az SZTK-ü ügyeket a községt­anácsoknál a titkárok intézik, s a hor­­­átlövői vb-titkár ellenőrzésem napján hivatalos ügyben Szombathelyen tartóz­­odott. Ha nem te jókedvűen, de tudo­­másul vettem a titkár távollétét és kö­­öltem az elnökkel, hogy az ellenőrzés megtartása céljából másnap visszatérek. Az elnök ekkor rám nézett és határz­­ott kérdést szögezett felém: — Az elvtárs úgy gondolja, hogy a b­elnöknek az SZTK-ügyekhez nem , érteni? Az elnök hangjából kiéreztem a sér­­ödöttséget, s néhány pillanatnyi zavar tán közöltem vele, hogy az ellenőrzést titkár távollétében is megtartom. Hat ónap anyagát kivizsgáltam. Ehhez még sok bizonylatra volt szükségem. Az önök az utolsó darabig előkereste őket s rendelkezésemre bocsátotta. Az alkal­­mi napszámosoknál személyenként, hó­­n­apról hónapra közölte, hány napon­­ foglalkoztatta őket, és milyen munka­­érben. Az ellenőrzés befejezésével megállapítottam, hogy a községi tanács­itkára pontosan eleget tett kötelességei­­ek. A vb-elnök pedig ezt a munkát fe­­­lvizsgálta és ezért volt mindenben táj­ékozott. Wölfinger Vince vb-elnöknek mért csak gratulálni tudok. Az elmúlt esztendőkben sok helyen és sokszor mondták már: jöjjön az ellenőr kortárs máskor, mert az ügyintéző nincs idehaza. Most történt meg velem először, hogy megsértődtek azért, mert az ellenőrzést a titkár távollétében nem akartam megtartani. Kemény Jenő, SZTK-ellenőr 1956. ofatóber 2. Kedd.4 A TTIT képzőművészeti szak­osztályának rendezésében, a TTIT szombathelyi klubhelyiségében szeptember 21-én nyílt meg Art­ner Ferenc kedves, intim kiállí­tása, amely őt új oldaláról, mint grafikus művészt mutatja be. A grafika talán a legősibb, leg­egyszerűbb fajtája a művészet­nek. Lényegében rajz. Azaz a fe­kete-fehér vagy más szín, de legáltalánosabban egy színű mű­vészete. Fehér vagy más alapon az egy szín különböző árnyalatá­val, tónusával fejezi ki magát a művész. Artner Ferencnek ez a kifeje­zésmód, amint 30—35 rajza mu­tatja, igen testhezálló. Otthon ér­zi magát benne. Ügyesen, köny­­nyedén fut irónia a papíron és szerényen bár, de határozottan tudja elmondani amit akar, azt mondhatnék, jól uralkodik a ki­fejezésmód fölött. Ha vonalas technikával vagy tónussal vagy a kettővel együtt szól hozzánk, egyaránt érthetően, beszélnek vonalai, tónusai. Ha úgy kívánja a téma, lágyan, hal­kan, puhán, ha kell, vonalasan, határozottan, de mindenképpen művészien. Fő erőssége a pompá­san kiválasztott téma. Mindig íz­lésesen keresi meg hangulatá­nak, érzésének, mondanivalójának a megfelelő témát, formát, teret és benne a természeti tárgyakat. Mindenki által érthetően, reáli­san, ragaszkodva az élő valóság­hoz. Szereti a hangulatos tájat, a Rábát, a Sorok patakot, a falu egyszerű házait, az akácot, a fü­zet. Alkalmazkodik technikájá­ban ezekhez és iparkodik meg­választani még a papír textúráját is, hogy minél alkalmasabb le­gyen ahhoz a formához, amely leghívebben tolmácsolja azt a megérzést, ami kikívánkozik be­lőle. Például a Sötét erdő a Rába parton című műve pompás folt­hatású. Ez a legegyszerűbb mód­ja, hogy bemutassa az erdőt, áb­rázolja a hangulatot, amelyet a vízben a tükörkép még jobban alátámaszt. És mindezt egyszerű eszközzel, könnyedén fejezi ki. Ellentéte a Tájképvázlat című kép, talán a legrajzosabb, finom, néhány odavetett vonással adott élmény. Ha vázlatnak címezte is, mégis teljesen kész hatású kép. Ott van a tér, a forma, a levegő a távlat. Kevés vonallal sokat mond, nem kell ide egy szóval se több, egy vonással se kevesebb. Úgy, ahogy van, teljes egész ez a kis kép. Az utolsó hófoltok a fe­hér-fekete tónusok szép, ritmikus játéka, és a már tavaszi levegő megérkezése a táj szépségével, változatosságával párosulva adja a hangulatot. A könnyedség, a pompás előadásmód és anyagsze­rűség szép példája a Vízpart cí­mű rajza. A Zsennyei öreg tölgy­fa (ezer éves fa) a rutinos vona­lak szűkszavú, de jellegzetes le­írása a természet e ritkaságának. Az Erdőrészlet, a Falu alatt, a Sorok jó néhány kedves részlete, mind igen pompás tolmácsolása a táj szépségeinek. Igen érdekesek a diófapáccal készült lapjai is, a Falu alatt, a Rába parti részlet, a Balozsai rét. Nagyon érdekes megoldásban, a melegbarna­ szín tónusával érzé­kelteti a táj falusi jellegét, a Rá­ba üdeségét és változatosságát, a fák lombjait, a csillogó, tiszta vi­zet. De talán az összes között az Oladi út című kép a legjobb. Ezen kicsi lapon tömörítve kap­juk a művészi megjelenést, a remek ritmust, a kompozíció egy­ségét, az egyensúlyt és mindazon elemeket, amelyekkel jól kifejez­heti magát a művész. Azt mond­hatnánk, tökéletes munka a ma­ga nemében. Figurális munkát keveset ho... Az Arcképtabló című művén né­hány jellegzetes fejtanulmányt ad. A Kati című képen az elme­­rülés és a nagyszerűen sikerült kifejezés az érték. Artner Ferenctől még sokat vá­runk. Örömmel látjuk szárny­­próbálgatásait. Hisszük és minden reményünk megvan arra, ha így folytatja és alkotókészsége to­vábbra is friss és erőteljes lendü­lettel halad a megkezdett úton, akkor sokkal több mondanivaló­ja akad figurális téren is és a szocialista realizmus szellemében tartalmilag is gazdagabb lesz és még több mondanivalót talál majd a tájban is. Burány Nándor Artner Ferenc grafikai kiállításáról A Vasi Művészegyüttes első hangversenye A Vasi Művészegyüt­­tes, amely nagy­részt a TTIT tagjaiból, szombathelyi előadómű­vészekből, zeneiskolai ta­nárokból áll, vasárnap este tartotta első hang­versenyét. Feladata na­gyon szép, bár nem köny­­nyű: egyre több ember­rel megismertetni a ze­ne szépségeit, mélységeit, s ezzel együtt egy-egy rö­vid, beiktatott kis előadás során ízelítőt adni iroda­lomból, képzőművészet­ből. Szórakoztatni és ne­velni akar tehát, eszerint készítette elő első hang­versenyét is. Könnyű zene — vidám percek — így hirdették a plakátok, így konfe­rálta be az első műsort Kocsis Gyula tanár. Jól ismert operettrészletek hangzottak fel. Az egész műsor összeállítását igé­­nyesség jellemzi. Strauss, Millöcker, Schubert, Le­hár, Kálmán, Polgár, a könnyű­zene mestereinek művei kaptak helyet a műsorban, s mellettük megszólaltatták Verdi vígoperájának hősét Fals­­taffot, s helyet kapott a műsorban Liszt Rigoletto parafrázisa is. Taródi Klára kellemes hangja és jó előadás­módja különösen a De­nevér Kacagó áriájának előadásánál és a Zsuzsi kisasszony című operett ismert számánál csillant meg. Siklós Gabriella előadásában nagy szere­tettel fogadta a közönség a Montmartre-i ibolya rész­letét és szépen sikerült Schubert Három a kis­lány című operettjének dala. Tóth Gyula legsike­rültebb száma Verdi Falstaff című vígoperá­jának bordala volt. Nagy József Cirkusz-galopp cí­mű xilofonszólója jól szí­nesítette a műsort és nagy tetszést aratott. Az énekszámokat Fach­mann Tibor kísérte. Kí­sérete mindig finoman követte az előadó éneke­seket és még hatásosabbá tette az egyes műsorszá­mokat. Külön kell szólni Rő­­czei Ferenc szereplésé­ről, aki Liszt Rigolettó parafrázisát szólaltatta meg magas színvonalon, s a nagy zeneszerző egy művét hozta közelebb a hallgatósághoz. Nagysze­rű játéka minden hallga­tóját magával ragadta. Sikerült összekapcsol­ni a műsorral Kocsis Gyula szemelvényekkel gazdagított előadását A humor és a szatíra az irodalomban címmel. A kicsit élénkebb előadás­mód még hatásosabbá tette volna mondanivaló­ját. Jól sikerült tehát a Vasi Művészegyüttes el­ső bemutatkozása Szom­bathelyen. Érdeklődéssel várjuk további szereplé­sét, októberben a Liszt emlékhangversenyt. Fegyelmezettek voltak Fontos feladat ifjúsá­gunk zenei nevelése, hi­szen a mai fiatalokból nő majd fel a hangverse­nyek új közönsége.­­Sok szó esett már eddig is erről a kérdésről, s most eljött a tettek ideje. A megyei tanács oktatási osztályának és a TTIT Vasi Művészegyüttesének ifjúsági hangversenysoro­zata megkezdődött. Már a múlt héten hírt adtunk az általános is­kolások számára megtar­tott hangversenyről. Va­sárnap pedig mintegy 400 középiskolás leány és fiú ült a szombathelyi mú­zeum nagytermében. A szereplők ugyan­olyan igényesen énekel­tek és játszottak, mint amikor felnőtteknek ját­szanak. A hallgatóság pe­dig olyan komolyan és fegyelmezetten viselke­dett, hogy egyetlen fel­nőtt hangversenylátogató sem talált volna kifogá­solni valót. Érdeklődéssel hallgatták a műsort, s most így várják a bér­letsorozat további hang­versenyeit is. Kedves fiatal hangver­senylátogatók! örömmel láttunk benneteket a hangversenyteremben, s bízunk abban, hogy leg­közelebb még többen lesztek. Akkor sem fog­tok csalódni a művész­­együttes műsorában. De abban is biztosak va­gyunk, hogy bennetek sem csalódunk, ugyan­ilyen példásan viselked­tek, mint az első hang­versenyen. <bi] KÁLDI JÁNOS : IBOLYA UTCAI REGGEL, ŐSZ Kél az utca, nyújtózva, lassan, díszíti itt-ott gyenge nesz, majd egy távoli harangszótól még cifrább lesz és ékszeres. Egy elhajított dinnyehéjon néhány kénsárga méh donog, s tejért mennek a kis kannákkal a Népboltba az asszonyok. A gyerekek még nem mosdottak, állanak kint a kapuban, nézik a lassú szódáskocsit, kezükben rongyló­s baba van. Motyog, motyog a szederfalomb, alatta léces kert dülöng, s rárakódik már útra, fára a dunántúli, őszi csönd. Reggel van és október már, a pókháló száll, por pereg, megnézik üres faházukat indulóban az emberek. Mennek gyárakba, telepekre, folynak, akár egy nagy folyam, meg-megloccsannak, fodrozódnak a város felé, komolyan. Ibolya utca, kis hazám vagy­ tíz éve már, hogy itt vagyok, alakítgatom, készítgetem a nekünk való holnapot. Nagy szívedet kezembe adtad, én vagyok már e szív szava, te fájsz belőlem, hogyha szólok, s zúgok, akár az úti fa. VASS JÓZSEF : Csípős már a reggel ölelése. Bár a nap még mindig a nyásán simogat, hajnalonként ott a tél hírnöke a gyümölccsel terhes őszi fák alatt. Nászruhájuk elszórták a rétek. Fáradt, aludna már a vén föld csendesen. Vetkőzik a szántó, hogy a télre hermelin-prém alá új inget vegyen. Hátán járnak nagy, lomha bogárként jó magágyat vető, meggondolt traktorok, s szőrük ölén — mint óriás dongók — sok cséplő az ősznek altatót mozog. Csak az ember inai feszülnek. Kövér asztagok közt a por az égre száll. Izzadt ingek lobognak a szélben. Zeng, zenél az élet, s egyre áll a bál. Még a nap sem győzi végét várni. Bólongnak a fák, mint száz karmesteri bot. S egyre tart a csodálatos zsongás. Szebb tán, mint mit Chopin dalba álmodott.

Next