Vas Népe, 1956. december (1. évfolyam, 11-34. szám)
1956-12-01 / 11. szám
I. évfolyam, 11. szám Ára 50 fillér 1956. dec. 1. Számba! 3 üzem. 3 jelentés KISZOV MŰMALOM VAS, FÉM Ismét érdeklődtünk a Szombathelyi Műmalom igazgatójától, Szabó Gyula elvtárstól, van-e elegendő őrölni valójuk, s tudnak-e megfelelő mennyiségben lisztet bocsátani a fogyasztók rendelkezésére. Az alábbiakban közöljük a választ: — Rengeteg az őrölni valónk. Olyan nagyon sok, hogy alig győzzük. Sok-sok egyéni gazda jön hozzánk, hogy búzája helyett lisztet adjunk. Eddig a gazdák igényeit nem tudtuk mindig kielégíteni, mert elsősorban a városi lakosságot akartuk ellátni liszttel. Úgy gondoljuk, hogy a háziasszonyok zöme bevásárolta magának a szükséges lisztet, sőt sokan ennél többet is, s most már a falusiak szükségleteit is ki tudjuk elégíteni. Naponta 600 mázsa gabonát őrölünk a fogyasztók számára. Nem kell tehát attól tartania senkinek sem, hogy karácsonyra nem tud lisztet venni az üzletekben. Igaz, hogy munkánkat akadályozza az áram korlátozása, de ezt az időt más munkával töltjük el. A Vas megyei Kisipari Termelőszövetkezet dolgozói is igyekeznek eleget tenni a lakosság kívánságainak. Természetesen a KTSZ-ak dolgozói is sok nehézséggel küszködnek. A rendszertelen anyagellátás sok gondot okoz a mestereknek, segédeknek. A szabó és a bőripari szövetkezet munkásai jobbára el vannak látva anyaggal. A szövetkezet vezetősége felutazott Budapestre és innen egy teherautónyi talpbőrt hozott. A szabók rendelkezésére elegendő mennyiségű méteráru van. Különösen az asztalosokat hátráltatja az anyaghiány, s még inkább az áram korlátozása. Nincs enyvezett lemezük és bútorlakkuk. De még így is készítik a hálószobabútoraikat, kombinált szekrényeket és egyéb bútordarabokat. Hétfőn mennek fel ismét Budapestre anyagért a szövetkezet vezetői. ES GÉPIPARI VÁLLALAT Sok-sok nehézséggel küszködnek a Vas megyei Vas-, Fém- és Gépipari Vállalat I. számú telepének munkásai, műszaki vezetői. Sok minden hiányzik, ami a zavartalan termelést akadályozza. Nincs elegendő villanyáramuk, s ezért a villannyal működő gépek állnak. Az üzem munkája pedig jórészt ezekre a gépekre van felépítve. Délig egyáltalán nem kapnak ipari áramot, s délután ,s csak néha-néha. Nincs oxigénük, s nem tudnak hegeszteni. Hiányzanak a munkához szükséges nyersanyagok is. A villanymotor tekercselőknek például nincs huzaluk. A sok anyag- és egyéb hiány ellenére is dolgoznak a munkások. Amit lehet, kézzel végeznek el, az olyan munkákat, amelyekhez sem villany, sem oxigén nem kell, így készítenek bödönöket, öltözőszekrényeket, a tejüzemnek tartályokat, és tejszín főző készülékeket, a kórháznak kiskocsikat, a Sárvári Karneválnak szivattyúkat. Az üzemben mindennap minden dolgozó felveszi a munkát. Sajnos, nem tudnak tervszerűen dolgozni, de amit lehet, megtesznek, hogy munkájukat hasznosítsák. Bőven van tej és tejtermék Jóleső érzéssel vesszük tudomásul, hogy városunkban és megyénkben a kívánt mennyiségben kaphatunk a tejboltokban tejet és tejterméket. Érdeklődtünk a Vas megyei Tejipari Egyesüléstől, hogy a jövőben is ki tudják-e elégíteni rendszeresen a fogyasztók igényeit. A TEJÜZEMBEN A Szombathelyi Tejüzem reggel 6 órától termel. Mindennap teljes kapacitással dolgoznak a munkások, működnek a gépek. A faluról behozott tejet azonnal feldolgozzák, hogy az minél előbb friss állapotban jusson el a fogyasztókhoz. Naponta 30—37 ezer liter tejet dolgoznak fel a Szombathelyi Tejüzemben. Ez a mennyiség elegendő a város tejellátására, s ebből a mennyiségből készítenek még belföldi vajat, három-négy mázsa túrót. A Szombathelyi Tejüzem naponta küld fek Budapestre termékeiből, így 6-8 mázsa vajat juttat el a főváros lakosságának. A közeli napokban pedig ismét szállít tejet Pestre. Az üzem munkáját csupán az áram korlátozása akadályozza. Ez azonban nem nagymérvű, s ezért nagy kiesést nem okoz. A VAJÜZEMBEN Teljes ütemben dolgoznak a Sárvári Vajüzemben is. A gyár dolgozói kivétel nélkül munkálkodnak. Az elmúlt hetekben is egyetlen nap kiesése nélkül elegendő mennyiségű tejet és tejterméket adtak a fogyasztóknak. Jelenleg 16—18 ezer liter tej érkezik az üzembe feldolgozás céljára. A vasműhelyben négyhat mázsa belföldi vasat készítenek, amelyből jelentős mennyiséget szállítanak Budapestre is. Dolgoznak a túrókészítők is. Naponta 10—12 mázsát adnak a fogyasztóknak. Ellátják a községet fogyasztási tejjel és a pasztőrözött tejből ötezer litert Budapestnek is küldenek. A SAJTGYÁRBAN Egyetlen nap kiesés nélkül mindvégig folyamatosan dolgoztak a Répcelaki Sajtgyár munkásai. A környék gazdái mindennap bevitték a tejesamokba a tejet, hiszen tudták, hogy ezekben a napokban nagy szükség van minden csepp tejre. A Répcelaki Sajtgyárba egy nap 30—32 ezer liter tej érkezik. E tejmennyiség egy részét sajtnak, más részét vajnak használják fel. A vajkészítők négy-öt mázsa belföldi vajat gyártanak naponta. A Pannónia sajt készítői 20 —25 mázsát készítenek egy nap alatt. Az ömlesztőben most áll a munka. A megye el van látva ömlesztett sajttal, s Budapestnek sincs szüksége most erre az élelmiszercikkre. Miután az ömlesztett sajt nem áll el sokáig, a sajtgyárban csak akkor fognak ömlesztett sajtot gyártani, amikor a készletek csökkennek. Amint láthatjuk, a Vas megyei Tejipari Egyesülés mindhárom üzemében rendszeresen készítik a tej és tejtermékeket. Nem kell tehát senkinek sem félnie, hogy a közeljövőben nem kap a tejboltokban vagy az üzletekben tejet, illetve tejterméket. Az MSZMP Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának aktíva-értekezlete Szombathelyen A Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Ideiglenes Intéző Bizottsága tegnap Szombathelyen aktíva-értekezletet tartott, melyen két napirendi pont szerepelt. Az első napirend keretében Kovács László elvtárs, a megyei intéző bizottság vezetője előterjesztette az ideiglenes intéző bizottság tájékoztatóját a belpolitikai helyzetről, a soron következő gazdasági és pártszervezési feladatokról. A tájékoztatót beható vita követte. A második napirend keretében szervezeti kérdéseket tárgyalt meg az aktíva-értekezlet, s megerősítette funkciójában a korábban megválasztott megyei ideiglenes intéző bizottságot, és két taggal kiegészítette: Rózsa Géza elvtárssal, a celldömölki járási ideiglenes intéző bizottság vezetőjével és Bencsik Zoltán elvtárssal, a szombathelyi ideiglenes intéző bizottság vezetőjével. Az aktíva-értekezlet részletes ismertetésére visszatérünk. Szervezik az új pártot a vasvári járásban is így van az ember, ha egyszer valamiben csalódik, utána bizalmatlan lesz, meghunyászkodó, tartózkodó. Más szemmel néz a világba, magában vitatkozik, érvel, latolgat, de ha szólni kell... Azt inkább mégse! „Nem, szólni egyelőre nem szabad, beszéljen más. Én egyszerű megfigyelő leszek. Még várok, kitapasztalom érdemesre beleszólni, vagy belépni”. Sok volt párttag így viaskodik még most is magával. — Belépjek, ne lépjek? — sokszor teszik fel e kérdést az emberek önmaguknak. Miért? A bizalmatlanság, a tartózkodás érthető. A volt MDP tagjai, akik valóban azt hitték, hogy ez a párt a magyar dolgozók pártja, csalódtak. Csalódtak a pártban, a vezetőkben és saját magukban. Sokszor érezték, hogy amit tesznek, az az értelem, a dolgozók érdekei ellen van, de tették, mert a pártban bíztak. S most, amikor az új pártnak, a Magyar Szocialista Munkáspártnak szervezzük a sorait, ez a sok régi emlék felidéződik. Felidézik a vasvári járás volt párttagjai is. Nem egyszer megkérdezik nyíltan is, beszélgetések közben is: ez a párt valóban a munkások pártja lesz-e, nem kell-e ebben is úgy csalódni, mint az MDP-ben? Az újságot is kevesen tudják olvasni, azt az újságot, ami a parasztember mindennapi szükséges olvasmánya volt, amelyből mindenről értesült. Jó lenne a vasvári járásiaknak is az újság, hogy olvassanak a pártról, mit akar, mi a célja. Ilyen kétségek, tapogatózások között szervezik a pártot a volt párttagokból kialakított három tagú intéző bizottságok Oszkóban, Olaszfán, Telekesen, Gersekaráton, a vasvári járási tanácson és pénzügyőrségen. A három tagú intéző bizottság minden képességével és a lehetőségek felhasználásával, tudásával szervezik az MSZMP-t. A szervezésnek már eredményei is vannak. Bár kevés létszámú a párt, mégis azt mutatja, hogy vannak emberek, kommunisták, akik az MSZMP-t a saját pártjuknak tartják, amelyben majd bátran nyilváníthatják ki saját véleményüket és nem a „siemjéről” jött utasításokat van csak joguk végrehajtani. A Pácsonyi Gépállomáson eddig 12 volt párttag kérte felvételét az MSZMP-be. Rum községben 7, Gutatöttősön 5, Telekesen 6 tagja van az új pártnak. Hegyhátszentpéteren szintén többen kérték már átigazolásukat. így akarjuk Egy munkástanács elnökének nyilatkozata Mint minden munkahelyen, az Öntöde- és Fémmegmunkáló Vállalatnál is megalakult az állandó munkástanács. Titkos választással Hanyi Zsoltot választották meg a munkástanács elnökének. Felkerestük az újdonsült elnököt, hogy nyilatkozatot kérjünk a munkástanács terveiről, munkájáról. — A mi üzemünknek is megvannak a sajátos vonásai — mondotta Hanyi Zsolt. — Mi szerződésileg előre lekötött gépeket, főleg háztartási robotgépeket gyártunk. Munkásainknak száma szám szerint nem sok, de bátran elmondhatjuk, hogy nagyon jó szakmunkásgárdánk van. Vas- és fémöntőinknek egész Dunántúlon híre van. Az emberek igyekeznek is dolgozni, s a munkaidő minden percét kihasználják. Az elmúlt hónapban például 150 százalékos volt átlagban a tervteljesítés és ennek megfelelően a havi átlagkereset is kielégítően alakult. A normák azonban nálunk is túlfeszítettek. Nagyon sokszor csavartak rajta, mint a szőlősgazda a présen, s bizony a normarendezésekkel sokszor elvették a dolgozók kedvét a norma teljesítésétől. A munkástanács tehát amellett döntött, hogy a normát szüntessük meg. Erről már Kádár János is beszélt. A norma helyett személyi órabért szeretnénk alkalmazni, mert ez sokkal jobban megfelel azembereknek. A munkástanács , megbízott egy öttagú szakbizottságot, hogy dolgozzanak ki tervivet arról: az üzem kapacitásának megfelelően mi lenne az átlagosszemélyi órabér, ami valóban lehetővé tenné, hogy a dolgozók elégedettek legyenek a bérezéssel. — A béralap-rendezésről azonban még nem tudunk semmit. Hallottuk, hogy december elsejétől kezdve a béralapot 10 százalékkal meg kell emelni, hogy miből, ezt még nem tudjuk. De szeretnénk mielőbb erre is választ kapni. — A munkástanács egyöntetű állásfoglalása, hogy dolgozni, termelni kell. Sajnos áramot mi sem kapunk, így csak kézi munkát és karbantartást tudunk végezni. — Ugyancsak rendszerint napirenden van a munkástanács ülésén az anyag- és tüzelőellátás. Kokszunk még van. Nyersanyagunk is megvan a már szerző- 1ésileg lekötött gépekhez. Ha a jövő 4)» tervet már mi magunk készíthetjük el, akkor a szabad- piaci kereslet figyelemrbe-vételével fogjuk eldönteni, íggy milyen gépeket gyártunk. Mijel szak- s munkásgárdánk kitrínő, ezért szeretnénk főleg munkaigényes gépeket készíteni. Jó szerencsét, toronyi bányászok Messziről hangzik a fejszék kovácsolása. — Irtják az erdőt — mondogatják a falu lakói. S ebben a mondatban egy kis büszkeség is húzódik meg. — Irtják, mert kell a hely az építkezéshez. Kiépül újra a toronyi bánya — ez a következő mondat, amely a fülünkhöz jut a toronyi falu szélén. Irgalmatlan a sár. Nehezen jutunk előre. Kedves látvány azonban, amint az erdőalján feltűnik az imbolygó bányászlámpa. Látjuk, ahogy egymás után dőlnek ki a hatalmas akácfák. Készül az út, a könnyebben, s jobban járható út a bányához. A lassan csörgedező csermelyen .S elhelyezték az ideiglenes hidat. Ez is könnyíti a tárna megközelítését. Műszakváltás. Három bányász elhagyja a mélyülő tárnát, ruhájuk szinte gőzölög. Megizzadtak. Nem is csoda. Kemény már ez az agyag. Nem könnyen engedték ezek csíkozzák, s olyan, szént a kő. A bányászok úgy borotválnak le róla. Hosszú az út a tárna szájától Szemünk nehezen szokja meg a sötétséget. Ahogy haladunk előre, eszembe jut néhány, fiatal koromban olvasott regény, a bányászrémekről, a szellemről... Aztán világosodik. Két bányászlámpa fényénél dolgoznak. Negyvenkét métert jöttünk az alaposan és jól dúcolt tárnán. Körülnézünk. Fejünk felett lyuk tátong. Felfúrtak. Megnézték, hogy nem terjed-e felettük a szénréteg. Majd újra előrevágták a csákányt. Már csak néhány nap, s a szénrétegbe vághatják csákányukat — reménykednek a toronyi bányászok. A kékeres agyag már nagy bíztatás. S bár ebben lassabban halad a munka, mégis nagy a lelkesedés. A tárnában visszhangzik a kigördülő csile dübörgése. Jól esik ezt hallani. S követni útján... Így érünk újra a szabadba. Itt sincs tétlenség. Rakják a téglát, a bányafát a deszkákat. A jövő héten megkezdik az építkezést. Egyelőre irodát, raktárt, kovácsműhelyt, s egy kis ebédlőt építenek Ez 50 ezer forintot tesz ki. Ennek is örülnek, a bányászok Ez már a megújuló élet jele. Ez már biztatás a jövőre. Ebédlő! Egy kicsi helyiség, aho összejöhetnek, mielőtt leszállnak a föld gyomrába. Egy kicsi szoba ahol „Jó szerencsét” kívánnál egymásnak, ahol felhangzik a bányászok kedvenc indulója. Bányász kislányt óhajt szívem Szívében is bányász legyen... Mindenütt, amerre szem ellát az éledő, újuló bánya jelei találhatók. A falu lakói, a gyermekek is fel-feljárnak a domboldalra, hogy megnézzék, hogyan lesz mélyebb a tárna. S kíváncsian várják, mikor gördül ki az első csille szén. A három műszakban dolgozó bányászok közül mindenki ott szeretne lenni, amikor megjelenik a szén. Hogy utána megacélosodott erővel folytassák munkájukat, s minél több szenet küldhessenek a föld felszínére. Elhagytuk már a domboldalt, bent járunk újra a faluban. Mégis ott cseng fölünkben a fejszék jellegzetes kopácsolása, a csille dübörgése, s a bányászok kedves búcsúszava. Jó szerencsét! Viszontlátásra az áldomáson! Viszontlátásra az első csille kigördülésénél