Vas Népe, 1957. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-03 / 1. szám
Minisztériumi javaslat: Bérbe vagy tubulonba adnak élelmiszer-, iparcikklizeteket és vendéglátóipari egységeket 3—10 főnyi személyzet — Kaució-rendszer A Belkereskedelmi Minisztérium megállapította, hogy az állami kiskereskedelem szervezése az elmúlt évek során túlzott volt. Az állam olyan feladatot is magára vállalt, amelyek megoldása a fejlődés adott szakaszában még áldozatok árán sem volt biztosítható. Erősen érvényesült a vállalati centralizmus, s emiatt a boltvezetők önálló kezdeményezése nem fejlődhetett. Nem tudták megoldani a bolti dolgozók érdekeltségének kérdését sem, és ez az ott dolgozók munkáját hivatalnok jellegűvé tette. A minisztérium az elkövetett hibák kijavítására javaslatokat tett. Megállapítja azt, hogy bizonyos mértékig ki kell szélesíteni a magánkezdeményezést, mert ez az engedmény elengedhetetlen a további fejlődés elősegítésére. A javaslatokban szó van arról is, hogy az állami kereskedelemben is az új formákat kell keresni. Felvetik annak lehetőségét, illetve szükségességét, hogy egyes kiskereskedelmi boltokat a jövőben szak'O'n‘o' és megfelelő vezetői képességgel rendelkező személyeknek V-é - b°, iletve tulajdonába adják. A javaslat több pontban ♦árnyalja a bérbeadás, illetve a tulajdonba adás kérdéseit. Az első por,’ kimondja, hogy a bérbe-, illetőleg tulajdonba adható egységek körét szakmánként külön-kü- 1ön kell meghatározni. Az élelmiszer- és iparcikk-szakmában a 3—5 főt foglalkoztató üzleteket, a vendéglátóiparban pedig tíz főnél kevesebbet foglalkoztató egységeket adnának bérbe. Bérbeadás esetén a bolt dolgozói a bérlővel kerülnek munkaviszonyba, tehát a bérbe adott bolt dolgozói és a kiskereskedelmi vállalat között jogviszony nincs. A bérleti jogviszony az üzlethelyiségekre és az árueszközökre vonatkozik. A bérlő részére fonóeszközöket a vállalat folyamatosan biztosít. A továbbiakban a javaslat azzal is foglalkozik, hogy egyes cikkek tartását kötelezőnek kell előírni, az áru utánpótlásáról a bérlő közvetlenül maga gondoskodik, az áruellátás egyaránt történhet az állami szektortól — nagykereskedelem, ipar — vagy pedig helyi források igénybevételével. Foglalkozik még a fizetési feltételekkel, szó van a bérbeadás időtartamáról, amely két-három év lehet. A bolt bérlőinek kiválasztása a kiskereskedelmi vállalat kizárólagos joga, minthogy ezeknek az üzleteknek az élére kiválóan szakképzett kereskedőket kell kijelölni. A javaslat a romos vagy megsérült egységek bérbeadásával is foglalkozik. Lehetővé kell tenni a kiskereskedelmi hálózat bővítése érdekében ilyen helyiségek bérbeadását is, ebben az esetben a helyreállítási költséget a bolt kezelője viseli és azt a szerződésben meghatározott bérleti díjba részben vagy egészben be kell számítani. Miután a bérbeadott egységeknél a szoros ellenőrzés lényegesen csökken vagy megszűnik, indokolt, hogy az állami vagyon fokozott védelmének érdekében rátérjenek a kauciórendszerre. A kaució mértéke az árukészlet 10 százaléka lenne, vagy a napi bevétel egyvagy kétszerese. Kaucióként készpénzt, betétkönyvet, meghatározott értékpapírokat, kezességet vagy ingatlant lehet elfogadni. A javaslat befejező részében elveti az indítványt, hogy nagyobb egységeket is helyes volna bérbe adni, de ugyanekkor helyesli azt, hogy ezeknek a mainál lényegesen nagyobb jogkört kell biztosítani. A javaslattal a Belkereskedelmi Minisztérium kollégiuma rövidesen foglalkozik. Pártnap Szombathelyen a beül- és belpolitikai helyzetről A Magyar Szocialista Munkáspárt szombathelyi ideiglenes intéző bizottsága 1957. január 4-én, pénteken délután fél 5 órai kezdettel Szombathelyen a Kőfaludy Sándor utca 1. szám alatt (Iparos Székház) nyilvános pártnapot tart. Előadó: Ilku Pál vezérőrnagy. A pártnapon a jelenlegi kül- és belpolitikai helyzetről lesz szó. Az MSZMP ideiglenes városi intéző bizottsága kéri az alapszervezeteket és a város lakosságát, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a nyilvános pártnapon. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA II. évfolyam, 1. szám.__________________Ára 50 fillér 1957. jan. 3. Csütörtök Mossa meg 1957 a béke megszilárdulását .Államférfiak újévi nyilatkozatai kérdések megoldását, és a gazdasági és katonai fenyegetőzés politikáját folytatják. A nemzetközi fejlődést jellemezve kijelentette: a világbéke fennmaradását már nemcsak Európa szocialista országai védelmezik, hanem Ázsia és Afrika országai is. A magyarországi helyzettel kapcsolatban ezeket hangoztatta: ezekaz események még szorosabb egységibe tömörítik a csehszlovákmunkásokat, parasztokat és értelmiségieket, megszilárdították a Nemzeti Front egységét, fokozták a bizalmat a Csehszlovák Kommunista Párt iránt. Az új év alkalmából nyilatkozatot kért a sajtó Gomulkától, a Lengyel Egyesült MunkáspártKözponti Bizottsága első titkárától. Gomulka hangoztatta: ígérni a legkönnyebb dolog. Lehet példáulazt kívánni, hogy Lengyelországkapjon sokmillió dolláros hosszúlejáratú kamatmentes kölcsönt. .De mint realistának, olyan kívánságaim vannak, amelyek 1957-ben valóra is válhatnak. Kívánom alengyel népnek, emelje magasabbra a szocialista forradalom zászlaját, erősítse a népi Lengyelország társadalmi alapját, ismerje fel a nehézségeket, fejlessze a vállalati önkormányzatot. Vesse eszébe, ajólét alapja: többet, jobbat, olcsóbban termelni. Végül a pártnak, amelyhez tartozom, a Lengyel Egyesült Munkáspártnak kívánom, erősítse politikai egységét, újítsa fel munkamódszerét, nevelje tagjait munkában önfeláldozókká, a szocializmus megingathatatlan politikusaivá. Kívánom, hogy teljesüljön a lengyel népnek a világ minden népével közös, leghőbb vágya: hozza meg 1957, a béke megszilárdulását. Damjanov, a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlésének elnöke újévi nyilatkozatában többek között ezeket mondotta: a szocializmus fejlődésének a bolgár nép által választot módja kiállta a probl és helyes útnak bizonyult. Sok sikert kívánt a bolgár népnek a mezőgazdaság és a kultúra fejlesztésében, Antonin Zapotocky, a csehszlovák Köztársaság elnöke az új év alkalmából beszédet mondott. Vázolta az Egyiptom elleni agresszió következményeit és annak meghiúsulását és a következőket mondotta az Egyesült Államok külpolitikájáról. — Az Egyesült Államok vezető körei minden lehető módon akadályozzák a felvetődő Otthon szilvesztereztem Czált a nóta, koccannak a poharak, tínra perdülnek öregek, fiatalok a földművesszövetkezet kocsmájában. Szilveszter estéje van, az óév utolsó néhány órája. Balogh János hegedűjéből újabb és újabb táncdalok röppennek a teremben, libbennek a szoknyák, táncos lábak alatt dobban a padló. Mulat a falu, búcsúzik az óévtől, s köszönti az új esztendőt. Újabb vendégek érkeznek. Kiki szíve választottjával, élete párjával vagy éppen egyedül. Alig győzik a kiszolgálók. A pult előt is embergyűrű van, mozdulni sem lehet, de azért előbb-utóbb mindenki hozzájut a maga féldecijéhez, pohár söréhez vagy borához. Alighogy belépek, máris ismerősök ragadják meg a karomat, féldecire invitálnak, s jókedvűen, boldogabb új esztendőt kívánva koccintunk. A szomszéd asztalnál már széles jókedv uralkodik. Tele torokból hangzik fel a nóta: — Szeressük egymást gyerekek. — ... Én is jártam vecsernyére valamikor... Ezt egy idősebb magányos dudorássza. Mi koccintunk, immár harmadszor egy boldogabb új esztendőre. Mellettünk arról tárgyal két-három fiatalember, hogy nehéz volt kiharcolni a szilveszteri mulatságot. Márpedig elvárták volna, hogy ezt minden külön engedélyezés nélkül megkapják. — Az a lényeg, hogy megvan, pajtás — szól P. F., s ajkához emeli a poharat. A többiek köpetik. (Csorog a poharakba a bor, gyöngyözik a pálinka, jókedv és kacagás cseng a zsongebongó kiskocsmában. — Aztán megírod-e barátom — szól hozzám egyik falumbeli —, hogy a peresztegiek miként szilvesztereznek? Írd meg. A szülőfaludról, itt mirólunk. Azelőtt úgyis csak mindig beszolgáltatásról, adózásról, meg szövetkezetekről írtatok. Írjatok akkor is az emberekről, amikor szórakoznak, s néhány pohár bor mellett ingadnak. Erre biztatnak a körülállók is. Tizenkettő felé jár az óramutató. Tetőfokra csap a hangulat, egymás szavába vágnak az emberek. Mulatnak, szilvesztereznek, ahogy a parasztok szoknak. Nagy mellénynyel, hangoskodva: ki a legény a csárdába? A zenészek egyre húzzák, csárdás van soron, dobbantanak a legények, röppennek a lányok szoknyái, vigadnak, szilvesztereznek. Az ablaknál ismerős fiatal kislány (bocsá', már nagylány) áll első partnere mellett. Kissé még félénken, bátortalanul szorítja a fiú kezét. Az idősebbek, akik már talán a tizedik vagy az ötödik szilvesztert táncolják át, bíztatják: gyerünk táncolni. Az elpirul, aztán enged a partnere hívásának, elvegyülnek a táncolók között, most táncolnak az ő első szilveszteri mulatságukon. Veszélyesen közeleg az éjfél Egyre ritkábban járnak ki az udvarra, mindenki iparkodik jelen lenni, pontosan tizenkettőkor történik valami. A szomszéd asztalnál valaki most fejezte be egy történet elbeszélését. Egy 1944-es Volga menti Szilveszterre emlékezett. Múlt és jelen keveredik ebben a kiskocsmában, ahol e pillanatban eloltják a lámpát. Menydörögve hangzik fel a boldog újévet köszöntés, ölelik, csókolják egymást az emberek. Hurrázunk, s mindenki elcsendesül. Az ifjú párok szorosabbra fűzik karjaikat. Felhangzik a Himnusz. Mindenki énekel. pt elnyúl a lámpa, már az új esztendőt pislákolja be. S tovább mulat falum népe. Odakiint nagy pelyhekben hull a hó fehér képeibe bújtatja az új esztendőt, így mulatott szülőfalum 1950 Szilveszterén. Takács Ferenc GYORSLISTA a Békekölcsön-sorsolásokról A népek szemében gyűlöletes a fegyverkezési hajsza és a háború Bulganyin válaszai a lengyel rádió főszerkesztőjének kérdéseire Varsóból közli a TASZSZ: a lengyel rádió ismerteti azokat a válaszokat, amelyeket Bulganyin szovjet miniszterelnök adott a lengyel rádió főszerkesztőjének kérdéseire. Arra a kérdésre, milyenek a szovjet—lengyel viszony fejlődésének kilátásai az elkövetkező évben, Bulganyin emlékeztetett az elmúlt évben aláírt fontos megállapodásokra. Ezek nagy lehetőséget nyitnak a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság népei megbonthatatlan testvéri barátságának továbbfejlesztése és elmélyítése előtt. Az új esztendőben kétségkívül együttes erőfeszítéseket teszünk a lengyel—szovjet együttműködés kiszélesítésére. Ezek a törekvések összhangban állnak mind a két ország létérdekeivel, sőt a szocializmus egész táborának érdekeivel. A következő kérdésre: Az ön véleménye szerint mit várjon az emberiség az 1957- es évtől? — Bulganyin többek között a következőket mondotta: Egyes nyugati országok propagandája és agresszív körei nem csekély erőfeszítéseket tesznek abban az irányban, hogy borúlátást és bizalmatlanságot keltsenek az emberekben a béke megőrzésének kilátásait illetően, hogy elhitessék velük: a fegyverkezési hajsza és háború végzetes szükségszerűség. Bulganyin utalt arra, hogy az lgyirtemi és magyarországi események is ezeket a törekvéseket igazolják. Ezután így folytatta: A népek szemében gyűlöletes a fegyverkezési hajsza és a háború. Békés, nyugodt életet akarnak és ezért eltökélt szándékuk, hogy meghiúsítsák a béke ellenségeinek cselszövéseit. A béke gondolata mind újabb és újabb sikereket arat a nemzetközi reakció minden ellenzése ellenére. Teljes joggal feltehetjük, hogy 1957 folyamán a népek fontos győzelmeket vívnak ki a béke megszilárdításáért, a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért vívott diadalmas harcukban. A Szovjetunió ezután sem — mint eddig — nem szalasztja el a legcsekélyebb alkalmat sem, hogy biztosítsa a békét és a biztonságot. Január 5-én folytatódik a levelező oktatás Szombathelyen a Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozatán a levelező oktatás 1957. január 5-én, szombaton folytatódik. A foglalkozásokat egyelőre mindig szombaton délután 1 órától 4 óráig tartják. A rövidesen sorra kerülő beszámolók miatt a levelező oktatásban részvevők feltétlenül jelenjenek meg a foglalkozásokon. ——I IMI Szerencsésvésti szerencsétlenség Tegnap délelőtt rendesen befutott Sárvárra a budapesti vonat. Az utasok nyugodtan szálltak k és be a vasúti kocsikba, mert volt ,de bőven. A mozdonyvezető „befékezett”, hogy meg ne csússzon a mozdony, el ne induljon a vonat. A fékeket Szombathelyen kipróbálta. Megnézte: oldanak-e? Jó volt minden. Nyugodtan indult a hosszú útra. Most is. Sárváron is megnézte a gépet, körüljárta mozdonyt, megvizsgálta az okzást. Nem volt semmi baj. Mert nyugodva hajolt ki azután a „konyha" ablakán. Lassan elérkezett az indulás ideje. Jött a forgalmista, elindította vonatot. A mozdonyvezető feloldta a fékeket, meghúzta a gőzbe eresztt karját, s a mozdony elindult. A vezér előre figyelt. Azt néz’ áll-e a „bicska”. Hirtelen szokatlan zaj jutott a füléhez. Hátul mintha recsegett volna valami. — Állj! — kiáltotta valaki hátul. A masiniszta fékezett, de már késő volt. A szerelvényből két kocsi lemaradt. Az emberek pillanatok alatt körülvették a vasúti kocsikat. Mindenki kiváncsi ilyenkor. Pillanatok alatt megállapították: A két lemaradt kocsi fékje nem oldott fel és ez okozta a balesetet. A vonóhorgott kiszakította a mozdony, s így nem lehet a két kocsit tovább szállítani. Szerencsére a balesetnek emberáldozata nem volt. Az eddigi vizsgálat alapján a személykocsikban keletkezett károkért nem terhel senkit felelősség.