Vas Népe, 1957. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-01 / 26. szám

Mi a legfontosabb most az üzemekben? Az ország minden becsületes polgára óhajtja, hogy rövid idő alatt kiláboljunk nehéz gazdasági helyzetünkből. Igen örülne már minden háziasszony, ha az üzle­tekben bő lenne a választék ruha­­neműekből, háztartási cikkekből, élelemből és egyebekből. Az, hogy az ország mikor lábal ki a gazdasági nehézségekből, nagyrészt attól függ, milyen gyorsan állnak talpra üzemeink, mikor lesz gazdaságos munkájuk. A vasi üzemek nagy része ezideig nem dolgozhatott akadály nélkül szén- és energiahiány miatt. Bá­nyászaink azonban az utóbbi he­tekben napról napra fokozzák a széntermelést, a szállítási nehéz­ségek is eloszlanak lassan, s most már — mondhatnánk — teljes egészében üzemeinken múlik: mi­ként tevékenykednek, gazdasá­­gos-e munkájuk? Sajnos e napokban a Vas me­gyei üzemek nagy ré­sze ráfize­téssel dolgozik. Az elmúlt év utolsó negyedében 11,h­­tegy 35 millió forint értékű termékkel kevesebbet állítottak elő, mint az előző negyedben. Ugyanakkor munkabért közel 2 és félmillió­val többet fizettek ki. S még ma sem rózsás a helyzet, hiszen a vállalatok nagy része még ma is csak általában 60—70 százalékát termeli az október 23 előttinek, bár közel 20 százalékkal több bért fizet ki, mint a régebbi hó­napokban. Nem szorul különö­sebb bizonyításra, hogy ilyen üte­mű termelés mellett üzemeink nehezen törlesztik le adósságai­kat, s az ország is nehezen kerül ki­szorult gazdasági helyzetéből. Mi tehát a teendő annak érde­kében, hogy üzemeink gazdasá­gosan dolgozzanak, hogy legyen elegendő áru, talpraálljon gazda­ságilag is az ország? A legfontosabb: mielőbb elérni, vagy legalábbis megközelíteni az október előtti termelési szintet. E célig az út nem könnyű, de a tapasztalat szerint nem lehetet­len. Azokban az üzemekben, ahol egységes az üzem vezetése, egy­mást segítve egy úton jár a munkástanács, az igazgató, a pártszervezet és a szakszervezet,­­ megtalálták a munkásoknak is tetsző, a termelés növelését is elősegítő bérezési formát, ott máris biztatók az eredmények. A megye üzemei közül talán a Szentgotthárdi Kaszagyár került a legnehezebb helyzetbe az októ­beri események után. A műszaki vezetők nagy része cserbenhagyta az üzemet, de a vezetők intézke­dései, amelyek a munkások és az ország érdekeit egyaránt szem előtt tartották, hamar felélesztet­ték az üzemet. Ebben a gyárban egynémely üzemrész — mint pél­dául a kaszaszélesítők — már el­érték október előtti eredményei­ket és a többi üzemrész is közel jár hozzá. A napokban tanácskozásra hív­ta össze az MSZMP megyei in­téző bizottsága a vasi üzemek igazgatóit és a munkástanácsok elnökeit. A tanácskozók helyesen látták meg, mi a legfontosabb fel­adatok egyike, hogy a gazdasági vezetők szorosan együttműködve dolgozzanak a párt- és szakszer­vezeti vezetőkkel. Egy felszólaló igen találóan fogalmazta meg, miért szükséges az együttműkö­dés? „Valamennyien egy gazdát szolgálunk, a népet — mondotta — s mivelhogy egy a gaz­dánk, a célunknak és a munkánknak is egynek kell lennie, így igaz, eszerint kell munkálkodniok a vezetőknél minden üzemben. Az üzemek termelése attól is nagyban függ, milyen a bérezési forma. Meg kell őszintén mon­dani, hogy a legtöbb üzemben azért ne­m emelkedik eléggé a termelés, mert a munkások az órabérrendszerben nem látják ér­telmét az intenzívebb munkának, nem érzik érdekelve magukat a termelésiben. Sok szó esik ma­napság arról, milyen legyen a bérezés az üzemekben? A mun­kások nagy része érthetően elítéli a túlhajszolt normákat. Azonban egyre többen rádöbbennek arra is, hogy az olyan bérezési forma a helyes és felel meg a munká­sok és az üzem érdekének, amely becsületes munkára serkent min­den dolgozót és módot nyújt arra, hogy a többletmunkáért járó bért is megkapja. Több üzemben, a Szombathelyi Öntöde és Fém­­megmunkáló Vállalatnál, a Mező­­gazdasági Gépgyárban és egye­bütt már ilyen bérrendszerben dolgoznak. Ha a munkás a meg­határozott mennyiségen felül ter­mel, felemelt órabért kap. Az említett üzemekben a munkások helyeslik ezt a bérezési formát, mert megfelelő keresetet biztosít számukra, s nem is kell agyon­­dolgozniuk magukat. S az üzem­nek is megfelel ez a bérezési rendszer, mert ez is ahhoz segíti, hogy munkája gazdaságos legyen. Nagyon fontos teendő tehát meg­találni a munkásoknak is, meg az üzemnek is gazdaságos bérezé­si rendszert. Valamennyi üzemiben megelé­­­gedéssel fogadták, hogy a jövő­ben nagyobb önállóságot kapnak a vállalatok. Ez az önállóság azonban nagyobb munkával is jár. Az üzemek vezetőinek önál­lóbban kell gazdálkodni, keres­kedni. E napokban sem lehet ar­ra várni, hogy majd a miniszté­riumok gondoskodnak az üze­meknek szükséges anyagról és a megtermelt javak értékesítéséről. Előnyös, ha e napokban és a jö­vőben is az üzemek maguk is gondoskodnak anyagutánpótlásról, keresnek helyet áruiknak. Az anyagbeszerzés és az értékesítés pedig nagy leleményességet kí­ván és feltételezi, hogy az áruk minősége kifogástalan. A vasi üzemek a múltban sem vallottak szégyent termékeikkel sem bel­földön, sem a külföldi országok­ban. Most még inkább arra kell törekedni, hogy kifogástalanok legyenek áraink, hogy a Vas me­gyei üzemek az ország nagyobb üzemeivel is kiállják a versenyt. 20 keskenyfilm-mozi A Sabariában január elején megírtuk, hogy több vidéki moziban ideiglene­sen megszüntették az előadásokat. A beérkezett levelek alapján a lap is bírálta ezt az intézkedést. A Művelődésügyi Minisztérium és annak helyi szervei belátták a dolgozók jogos kérését és in­tézkedéseket tettek a filmszínhá­zak újbóli működése érdekében. Február 2-től a csepregi és a jánosházi normál­ filmszínházban megkezdik a vetítést. Ugyancsak megnyitja kapuit február elejé­től mintegy 20 keskeny mozi. Ha­marosan vetítenek a körzeti kis­­mozik is. Egyelőre a lukácsházi körzeti mozi Gencaapátiban, Ve­­ rán ismét vetítenek lét előadás Jesz­ ­emben és Lukácsházán, a szent­gotthárdi pedig Rábafüzesen, Rö­­nökön és Alsószölnökön fog fil­meket bemutatni. Szombathelyen, a Sabária Film­színházban ezen a héten csak két előadást tartanak. Ugyanis „Az éjszaka lányai“ című izgal­mas francia filmet csak 16 éven felüliek tekinthetik meg s a 3 órai előadásokat ideiglenesen be­szüntették, mivel erre főként diákok és gyerekek jártak el. Ha az érdeklődés igen nagy lesz, ak­kor hétfőtől 3 órai kezdettel is levetítik a filmet. Február­ban Az éjszaka lányai-on kívül még egy­két új filmet láthat a szombat­helyi közönség. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA II. évfolyam, 26. szám Ara 50 fillér 1957. február 1. Péntek Kádár János elvtárs beszéde Csepelen A pedagógusok felelőssége Asszonyoknak — lányoknak Működik a földgázfejlesztő állomás SZOMBATHELYEN Nagy összegű befektetések — Erősebb gáznyomás Többszöri híradásunk után, amelyekben arról adtunk számot, hogy a Szombathelyi Gázmű le­fejtő állomással bővül, most már azt közölhetjük a város lakossá­gával: tegnap megkezdte műkö­dését az új létesítmény. A lefejtő állomást a múlt év­ben kezdték építeni a szőllősi vá­rosrészen az ÉDÁSZ egyik áram­fejlesztője közelében. Az ÉDÁSZ raktárának iparvágányát hosz­­szabbították meg 50 méterrel. Ezen futnak a tartálykocsik. A lefejtő állomás és a Gázmű köz­ponti telepe között 1500 méteres nagynyomású gázvezetéket fektettek le, amelyen a földgáz bejut a gázgyárba. Ezek a befek­tetések 400 ezer forintba kerül­tek. A földgáz szállításához két tartálykocsit kapott a vállalat, darabonként egy millió 200 ezer forintos árban. A hattengelyes, 80 tonnás kocsik hatezer köbmé­ter földgázt, szzállítanak egy-egy alkalommal. A nagy költség és befeketés hasznát élvezi a város lakossága is, a vállalat is. A lakosság ab­ban veszi észre a lefejtő műkö­dését, hogy elsősorban a déli órákban, ebédfőzés idején, ami­kor a legnagyobb a használat, erősödik a gáznyomás, jobban égnek a gáztűzhelyek és rezsók. A földgázt ugyanis, amelyet a most első alkalommal a román határszéli Biharnagybajomból szállítottak, a továbbiakban pedig a Zala megyei Tófejről, most még vegyesen használják a szén­ből előállított gázzal. Az a hat­ezer köbméter, amiről fentebb írtunk, a város két és félnapi szükségletére elegendő. Nyilván­valóan növelni tudják vele a gázszolgáltatást. A vállalat sem fizet rá. Évenként 200 tonna külföldi szenet takarít meg. Ezt a mennyiséget felhasználhatják ott, ahol na­gyobb rá a szükség, vagy mellő­zik behozatalát. A Gázmű továbbfejlődésének az idénre is van már bizonyos perspektívája. A tavaly elkészí­­'á' im tisztió­szek': ny ■ — amelyeknek szerelése már folya­matban van — helyezik műkö­désbe. Ennek révén bizonyosra veszik annak a jelenleg még sok jogos panasznak megszűnését, amely a háziasszonyok és a gáz­zal dolgozó üzemek részéről fel­merül. Ugyanis még nem tudják a gázt megfelelően megtisztítani a kéntől. Ettől van a gáz kelle­metlen szaga és az is, hogy az égők hamar eldugulnak. Ezen­kívül folyamatban van az új épületcsoportok gázellátása ér­dekében egy középnyomású ve­zeték lefektetése is, amely majd a város, északi részén biztosít megfelelő nyomást. A távolabbi jövőre is gondolnak már a Gázmű és a megyei ta­nács vezetői. Csehszlovák ta­pasztalatok alapján a szegedi mintára szeretnének konvertálót felállítani. Ez annyit jelentene, hogy egyáltalán nem lenne szük­ség külföldi szénre, mert a ha­zai szenet vegyi eljárással ké­pessé tudják tenni gáz előállí­tására. A konvertálót ki lehet­ne hozni körülbelül 150—200 ezer forintból, viszont a napi gázter­melést mintegy 10 ezer köbmé­terrel emelhetnék. Ha ez megva­lósul, több ezer fogyasztót kapcsol­hatnak be a gázellátásba, sok család fűtési gondján környítő­-------------------------, -------| -- , T ~­i - * jk. 14 tonnás úthengert kap a Köztisztasági Vállalat A múlt év második felében bő­vült a Szombathelyi­ Köztisztasági Vállalat útkarbantartó részleggel. Működése azonban nem lehetett folyamatos, mert nem rendelke­zett úthengerrel. Kölcsönképpen még csak akkor kapott, ha más­hol nem kellett. A vállalat ezért már az elmúlt esztendőben megrendelte buda­pesti cégnél a 14 tonnás úti hen­gert, ami felszereléssel együtt 300 ezer forintba kerül. Ezzel végzi majd a karbantartó rész­leg a városi és községi utak ja­vítását. A város belterületének aszfaltozásához duplaforgó dobot is rendeltek 50 ezer forintért. Mindkét munkagép az idén ke­rül leszállításra, s lehetővé tesz többmillió forint értékű útjaví­tást. Elbocsátás helyett a felvétel a Szentgotthárdi Selyemgyárban Piroskendős lányok, feketeka­­bátos, idősebb asszonyok vára­koznak a Szentgotthárdi Selyem­gyár portáján. Régebb óta együtt vannak már, s a jó melegen meg­oldódik az asszonyok nyelve. Va­lamennyien egyet akarnak: mun­kába állni a Szentgotthárdi Se­lyemgyár világos termeiben. Az egyik fiatal, szőke lány viszi a szót közöttük. — Hallottuk, hogy a Selyem­­gyárban felvétel van, és azért jöttünk. Eddig Pesten a Goldber­­gerben dolgoztunk, már csak a barátnőm, meg én — mutat a szomszédjára —, de onnan most elbocsátottak bennünket, mert vidékiek vagyunk. Nem jártunk rosszul, ha itt felvesznek ben­nünket. A Selyemgyár igazgatója is, meg a munkástanács elnöke is arról tájékoztat bennünket, hogy a Szentgotthárdi Selyemgyárban munkáselbocsátás helyett mun­kásfelvétel van. — Két teljes műszakban és a harmadik műszak több üzemré­szében dolgoznak már — mondja Offner Gyula, a Selyemgyár igaz­gatója. — A hét elején a szövő­nek alarculására, de a korábbi termelés 90 százalé­kát adta. De nem elégszünk meg ezzel, azt akarjuk, hogy a lét­számnak megfelelően elérjük a korábbi eredményt. Az októberi események követ­keztében 240 munkás hagyta el a Selyemgyárat, ötvenen már visszatértek — mondja Kern Ró­bert művezető, a Selyemgyár munkástanácsának elnöke. — Ele­inte úgy volt, hogy még 250 em­bert el kell bocsátani. Az igazga­tóval fent jártunk Pesten a mi­nisztériumban és kiharcoltuk a szükséges energiát, így megoldot­tuk, hogy elbocsátás helyett fel­vételek vannak most nálunk. — Min dolgozik most az üzemi munkástanács? — Jelenleg az üzemvezetés egyszerűsítésén munkálkodunk. — mondja Kern Róbert, a munkás­­tanács elnöke. — A főmérnök, a statisztikus és a bérelszámoló Pesten tárgyalnak a bérezés kér­déséről és az üzem tervéről. Ha ezeket a feladatokat megoldjuk, megnyugtató választ adunk a dolgozóknak és ez jelentős mér­tékben kihat az üzem termelése­ Röpcédulát terjesztettek Kovács Józsefné és Rácz Teréz, körmendi járási tanács egész­­ségügyi osztályának dolgozói 1957. január elején röpcédulát erjesztettek. A Szovjetunió vezetőiről és a Kádár-kormányról rímbe szedett, gyalázatos szöveget készítettek, amelyet Kovácsné a munkahelyén — eljárás indult ellenük levő írógéppel sokszorosított. A röpcédulákat a tanács, valamint Körmend község dolgozói között terjesztették. Nevezettek ügyét a tegnapi napon bírósági eljárás végett a megyei rendőr­fkapi­­tányság az­­ illetékes szerveknek átadta.

Next