Vas Népe, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA II. évfolyam, 50. szám Ára 50 fillér 19°7, mire- Péntek Letették az esküt a kormány új tagjai Szemelvények a megyei tanács ülésén elhangzott felszólalásokból A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottsága 1957 február 26-án ülést tar­tott. A Központi Bizottság Kádár János és Kiss Károly elvtársak előadói beszédei alapján megtár­gyalta az 1. Időszerű kérdések és feladatok, valamint a 2. Szervezeti és személyi kérdések című napirendi pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az előadókon kívül 17 elvtárs szólalt fel. A Központi Bizottság a napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról A Központi Bizottság megálla­pítja, hogy az ellenforradalmi erőkkel folytatott szakadatlan harc közben, a decemberi párt­­határozat végrehajtása eredmé­A proletárdiktatúra, a népi de­mokrácia vezető erejének, a párt­nak építése alapjában véve egészségesen és kielégítő ütem­ben halad előre. Párttagságunk jelenleg heti átlagban 8—12 ezer fővel növekszik és túlhaladta a 190 ezret. A városi pártszerveze­teken kívül az ország falvainak 75 százalékában megalakult a pártszervezet; a párt alapszer­vezeteinek száma lényegesen meghaladta a 8 ezret. A párt központi lapja, a Nép­­szabadság, hétköznap 620 ezer, vasárnap 690 ezer példányszám­ban jelenik meg, az egyéni elő­fizetők száma elérte a 250 ezret. A párt rendezvényeit általában a magasfokú látogatottság, az élénk, szabad elvi és építőjellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi. A párt egészséges fejlődését el­sősorban azzal értük el, hogy élesen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre—Losonczy-féle párt­ellenes csoporttal, szilárd és megalkuvás nélküli harcot foly­tattunk mindazok ellen, akik megkísérelték e káros, végered­ményben az ellenforradalom céljait szolgáló politika felújítá­sát pártunkban. Visszavertük azt az ellenforra­dalmi támadást is, amelyet a „sztálinizmus”, „rákosizmus” hamis jelszavával indítottak pár­tunk ellen, azzal a céllal, hogy a párt újjászervezését gátolják, a becsületes, aktív kommunistákat befeketítsék és üldözzék. A pártépítés eredményei to­vábbá annak a határozottságnak köszönhetők, amellyel Központi Bizottságunk fellépett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély leküzdése érdekében biztosítottuk a vezető szervek megfelelő személyi összetételét, hathatós intézkedéseket tettünk a belső pártdemokrácia érvénye­sülésére, a párt tevékenységének az önkéntes társadalmi munka alapjára való helyezésére. A füg­getlenített pártapparátus létszá­mát 64 százalékkal csökkentet­tük. Politikánk szilárd, elvi alapok­ra való helyezésével s követke­zetes gyakorlati keresztülvitelé­vel sikerült biztosítani pártunk elvi, politikai és szervezeti egy­ségét. Ennek eredményeként si­került elérni azt is, hogy pártunk vezető szerepe a Magyar Népköz­­társaság állami és társadalmi életében mind hatékonyabban érvényesüljön. A pártegységért való elvi harc, a proletárdiktatú­ra erősítése s a párt vezető sze­repének biztosítása a jövőben is minden kommunista első és leg­fontosabb kötelességé.­nyeként, jelentős sikerek szület­tek mind a politikai, mind a gazdasági és kulturális élet, mind a párt- és a tömegszervezetek fejlesztése terén. Az elmúlt két és fél hónap si­kereiről szólva, nem hallgatha­tunk a pártmunka azon gyenge­ségeiről sem, amelyek az általá­nos fejlődésen belül megmutat­koztak s a további egészséges fejlődést fékezik. Határozottan elí­téltük egyes párttagjainknál megnyilvánuló elzárkózó magatartást az értel­miségi dolgozókkal, úgyszintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szektás hibát. El­ítéljük azt a szektás nézetet is, mely szerint, „akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség”. Az MDP-nek azokkal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a párt­ba, türelmes elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tagságá­nak túlnyomó részével a szocia­lizmus győzelméért vívott hosszú és eredményes közös harc kötelé­kei fűzik össze. A volt MDP-ta­­gok közül azokat, akik 1957. má­jus 1-ig felvételre jelentkeznek, rég­ párttagsági idejük elisme­résével kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvéte­lüket. A Központi Bizottság élesen elítéli az olyan, helyenként meg­mutatkozó elvtársiatlan és intri­­kus magatartást, mely minden­áron és mindenkiben hibát ke­res. Ez egészségtelen, vagy ép­pen a párt növekvő ereje és egysége láttán elkeseredett el­lenforradalmi elemek szítják kí­vülről. Komoly fogyatékossága a párt­építés eredményeinek az, hogy viszonylagos lemaradás mutat­kozik néhány budapesti és vidéki üzemben, egyes értelmiségi párt­szervezetek fejlődésében és a ki­sebb falvak pártszervezeteinek építésében. Pártmunkánk komoly fogyaté­kossága volt az is, hogy a párt­­szervezetek rendszeres központi irányítása gyenge volt. A hibák kijavítása érdekében a Központi Bizottság elhatározza: 1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvonatkozá­sú határozatainak végrehajtása s az operatív feladatok megol­dása érdekében létre kell hozni a Központi Bizottság titkársá­gát. 2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizottságot, amely a párt sorainak tisztasága felett őrködik. Működéséért a Központi Bizottságnak felel. 3. Valamennyi pártszervnek a pártmunka egyik legfontosabb feladataként meg kell kezdeni a rendszeres káoszmunkát, az eddi­ginél azonban lényegesen korlá­tozottabb hatáskörben. 4. A funkcionáriusok elméleti képzése érdekében hathónapos pártiskolát kell szervezni. 5. Az elméleti kérdések megfe­lelő feldolgozásának elősegítésére meg kell indítani a párt tudomá­nyos folyóiratát, a Társadalmi Szemlét. 6. Központi előadássorozatot kell indítani a legfontosabb el­méleti kérdések tisztázására, a Nagy Imre—Losonczy-féle csoport által képviselt, a marxizmus— leninizmust meghamisító revizi­onista nézeteit és osztályáruló politika lelem­­zésére, az októberi események helyes, marxista— leninista értékelésének kidolgo­zására, ezen előadások alapján széles körben helyi előadássoro­zatot kell szervezni. 7. Elő kell készíteni és néhány hónapon belül össze kell hívni az országos pártértekezletet a párt helyzetének és feladatainak meg­tárgyalása, a pártmunka új ta­pasztalatainak megvitatása, a párt vezető szerveinek megerő­sítése és véglegesítése céljából. I. A párt építése II. A szocializmus erőinek összefogása A párt építésével párhuzamo­san jelentős előrehaladás történt a szocializmus összes fő erőinek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzdelem e célkitűzés sikeres és teljes megvalósításáért igen bonyolult politikai helyzet­ben indult meg és még távolról sem ért véget. Decembertől, miután az ellen­forradalom nyílt erőit (a fegyve­res osztagokat, s az október 23-a után gombamódra szaporodó fa­siszta és egyéb burzsoá restaurá­­ciós pártokat és szervezeteket) szétvertük, maradványukat pedig illegalitásba szorították, a harc új szakasza kezdődött. Ismeretes, hogy az úgynevezett „területi” és „központi““ munkástanácsok, a különböző „forradalmi bizottsá­gok­“, valamint az író- és újság­­írószövetség, becsületes tagja, til­takozása ellenére, a valóságban a nyílt harcban vereséget szenve­dett ellenforradalom rejtett ál­lásai voltak. E szervezetek közül egyesek feloszlatása, mások mű­ködésének felfüggesztése teljesen helyes intézkedéseknek bizonyul­tak. Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmisíté­séhez a proletárdiktatúra esz­közeinek következetes és erélyes alkalmazása elengedhetetlenül szükséges, de nem elegendő. A megtorló intézkedések mellett feltétlenül szükség van az ellen­forradalom eszmei és politikai leleplezésére és elszigetelésére. A Magyar Népköztársaság meg­döntésére irányuló támadás so­rán az ellenforradalom a főcsa­pást a proletárdiktatúra vezető (Folytatás a 2. oldalon.) A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata szervezeti és személyi­­ kérdésekben A Központi Bizottság elhatá­rozta a párt vezető szerveinek megerősítését. Az ideiglenes Központi Bizottságot 14 taggal, az Intéző Bizottságot 2 taggal kiegészítette. Az Intéző Bizott­ság mellett megszabott hatás­körrel létrehozta a Központi Bizottság öt tagú Titkárságát, va­lamint öt tagú Központi Ellen­őrző Bizottságot. A vezető szer­veket újonnan beválasztott elv­társakkal kiegészítve, az alább közölt összetételben erősítette meg: Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai: 1. Aczél György építőmunkás, vállalat­­igazgató, 2. Apró Antal építőmunkás, iparügyi miniszter, 3. Benke Valéris tanítónő, a Rádió alelnöke, 4. Biszku Béla szerszámlakatos, pártmunkás, 5. Cservenka Ferencné textilmunkás, pártmunkás, 6. Dabronoki Gyula sütőipari munkás, vállalati igazgató, 7. Dögei Imre földműves, földművelésügyi miniszter, 8. Fehér Lajos újságíró, pártmunkás, 9. Fock Jenő műszerész, a SZOT titkára, 10. Földes László asztalos, miniszterhelyettes, 11. Friss István közgazdász, 12. Gáspár Sándor autószerelő, a SZOT főtitkára. 13. Gyenes Antal közgazdász, újságíró. 14. Horváth Imre lakatos, külügyminiszter. 15. Kádár János műszerész, miniszterelnök. 16. Kállai Gyula újságíró, pártmunkás. 17. Kiss Árpád mérnök, a Tervhivatal elnöke. 18. Kiss Dezső szerszámlakatos, pártmunkás, 19. Kiss Károly bőripari munkás, pártmunkás, 20. K. Nagy Sándor kertész, a túrkevei Búzakalász TSZ elnöke, 21. Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmunkás, 22. Kossa István közlekedési alkalmazott, pénzügyminiszter, 23. Köböl József műasztalos, pártmunkás. 24. Major Tamás színművész, színházigazgató, 25. Marosán György sütőipari munkás, államminiszter. 26. Dr. Münnich Ferenc jogász, miniszterelnökhelyettes, 27. Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás. 28. Nyers Rezső nyomdász, megbízott minisztériumi vezető 29. Pothornyik József bányász, trösztigazgató, 30. Révész Géza nemesfémipari munkás, altábornagy, 31. Rónai Sándor kőműves, az országgyűlés elnöke, 32. Sándor József szűcsipari munkás, pártmunkás, 33. Sándor Kálmán kubikos, pártmunkás, 34. Somogyi Miklós építőmunkás, a SZOT elnöke. 35. Szurdi István textilmunkás, pártmunkás. 36. Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes. 37. Úszta Gyula erdész, vezérőrnagy. Az Intéző Bizottság tagjai: Apró Antal Kiss Károly Biszku Béla Marosán György Fehér Lajos dr. Münnich Ferenc Kádár János Rónai Sándor Kállai Gyula Somogyi Miklós A Titkárság tagjai: Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára, Marosán György, a Központi Bizottság titkára. A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai: Asztalos Géza vasmunkás, pártmunkás. Maróti Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök, Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas, Dr. Nezvál Ferenc bőripari munkás, megbízott minisztériumi vezető. Péteri István textilmunkás, pártmunkás.

Next