Vas Népe, 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA II. évfolyam, 77. szám Ára 50 fillér 1957. április 2. Kedd Követésre méltó kezdeményezés Lapunk pénteki számában közöltük a Szombathelyi Járóműjavító Vállalat felhívását, melyben szocialista munkaversenyre hívja az ország valamennyi járóműjavító üzemét. Az üzem dolgozói vállalást tesznek a termelékenységi terv 101 százalékos teljesítésére, az önköltséget az előirányzaton kívül további 0,5 százalékkal csökkentik, javítják munkájuk minőségét. Újszerű módon történt ez a kezdeményezés. Nem „felülről” érkező javaslatra, hanem a dolgozók elhatározásából jött létre. Néhány munkás terjesztette elő javaslatát, ezt követően a műszakiak, majd az üzemrészek dolgozói megbeszélték azt és megfogalmazták a versenyfelhívást. Az utóbbi hónapokban nem közöltek az újságok híreket a munkaversenyről, érthető hát, ha érdeklődést vált ki a Járóműjavító dolgozóinak felhívása. Még nem tudjuk, hogy az ország többi járóműjavítója hogyan válaszol a felhívásra, bizonyos azonban, hogy megyénkben már több üzem dolgozói latolgatják, hogy újjáélesztik a szocialista munkaversenyt. A Szabad Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülése is foglalkozott a munkaverseny kérdéseivel. Helyesli és szükségesnek tartja a szocialista munkaversenyt, támogatja annak újbóli kibontakozását, a jelenlegi körülményeknek megfelelő továbbfejlesztését. A járóműjavító kezdeményezése nyomán sok gondolat merül fel. Szükséges-e a verseny? Van-e jelentősége? Nem rejti-e magában a bürokratizmus veszélyeit, nem válik-e ismét papíros ízűvé? Ha ezekre a kérdésekre választ keresünk, vissza kell tekintenünk a szocialista munkaverseny eredetére hazánkban. Nálunk a munkaversenynek gazdag hagyományai vannak. Azok a munkások, akik részt vettek 1945-ben az újjáépítés munkájában, jól emlékeznek, hogy a legjobbak már ekkor versenyeztek egymással, s az üzemek államosítása után hatalmas méretekben bontakozott ki az egész országban a munkaverseny. Mi adta meg a munkaverseny mély tartalmát? Az, hogy az üzemek a dolgozók kezébe kerültek, a munkások maguk lettek sorsuk irányítói. Szívesen kapcsolódtak be a szocialista munkaversenybe, mert felismerték, hogy, jobb munkával a maguk hasznára cselekednek. A dolgozók versenyző kedve változatos formákban jelentkezett: brigádok, üzemek, iparágak hívták egymást versenyre, megindult a nemes vetélkedés a szakma legjobbja és más címekért, a gyárak küzdöttek az élüzem cím elnyeréséért. Hány munkás őrzi büszkén a munkasikerekkel kiérdemelt jelvényt vagy oklevelet, hány üzem dolgozói tekintettek örömmel a gyár homlokzatára, melyen az élüzemjelvény csillogott. Ebben az időszakban a szocialista munkaverseny valóban a dolgozók kezdeményezőkészségének kibontakoztatója volt. Később azonban olyan jelenségek ütötték fel a fejüket, amelyek károsan hatottak a munkaverseny egészséges fejlődésére. A versennyel foglalkozó szervek sokszor fontosabbnak tartották a felajánlások válogatás nélküli gyűjtését, mintsem tényleges eredményekre törekedtek volna. Ebből származott a verseny elbürokratizálódása, a kirakateredmények hajszolása és sok más hiba, amelyek mindjobban elszürkítették a versenyt, a dolgozókat egyre inkább közömbössé tették iránta. Ezek a hibák azonban mélyebb eredetűek voltak, és szorosan összefüggtek a politikai és gazdasági vezetésben elkövetett hibákkal. Az életszínvonal nem emelkedett kielégítően, a munkások kezdték szem elől téveszteni a verseny igazi célját, ezért nagyon sokan csak a formaság kedvéért kapcsolódtak be a versenybe. Ha tehát most azt akarjuk, hogy a verseny a lenini eszmék alapján éledjen újjá, s valóban tartalmas legyen, el kell kerülnünk, hogy a korábbi hibák megismétlődhessenek. Ennek most minden feltétele megvan. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány eredményesen javítja ki a korábban elkövetett hibákat. Az üzemekben a munkástanácsok révén a dolgozók valóban az üzemek igazi gazdáivá válnak, s egyedül rajtuk múlik, hogy a termelékenység növelésével, a termelés gazdaságossá tételével milyen mértékben részesülnek az év végén a vállalati nyereségből. Most tehát megalapozott, hogy a munkaversenynek ismét igazi tartalma legyen, s ne nyomják agyon a" bürokratikus kinövések. Milyen legyen a munkaverseny? Erre receptet előírni nem lehet. Annyi azonban bizonyos, hogy minden vállalásnak, meggyőződésből kell fakadnia, semmi értelme sincs a formaságoknak. Minél alaposabb lesz az üzemi pártszervezetek felvilágosító munkája, minél erőteljesebb a korábbi hibák kijavítására irányuló törekvés, a dolgozók annál világosabban megértik majd, hogy érdemes jól dolgozni. Az is bizonyos azonban, hogy az üzemek minden dolgozójának tisztán kell látnia, milyen termelési feladatok megoldása vár a vállalatra, mert csak így tudják, mit kell tenniük a célok eléréséért. Ha tehát azt akarjuk, hogy üzemeinkben egészséges versenyszellem alakuljon ki, ezt élesztenie kell az ipari vállalatok minden vezető szervének, a párt- és szakszervezeteknek, a munkástanácsoknak, a gazdasági és műszaki vezetőknek. Korábban általában csak a szakszervezetek foglalkoztak ténylegesen a versennyel, az említett okok miatt azok sem kielégítően. S emellett elhanyagolták érdekvédelmi munkájukat. A szakszervezeteknek úgy kell segíteniük a versenyt, hogy közben sose feledkezzenek meg róla; elsődleges feladatuk az érdekvédelem. Ez a kettő nem mond ellent egymásnak. A jól irányított munkaverseny is a dolgozók érdekében való, hiszen az anyagi javak bőségének megteremtésére irányul. A munkaverseny egészséges kibontakozása elválaszthatatlan a legjobbak fokozott anyagi és erkölcsi megbecsülésétől. Ezért az arra érdemesek jutalmazása nagy emelője a versenynek. Ugyancsak nagyon fontos, hogy az eredmények nyilvánossá tételében ne éledjenek újjá a korábbi hibák. A tizenháromszoros élüzem járómű javító tette meg az első lépést megyénkben a szocialista munkaverseny megújítására. Sok jel mutat arra, hogy most valóban egészséges irányban, tartalmasan bontakozik ki majd a munkaverseny. Segíteni és megelőzni Hogyan lesz a szénporból brikett ? ! Műszakiak írják !: Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar kormány- és pártküldöttség Lelkes fogadtatás a ferihegyi repülőtéren Vasárnap visszaérkezett a Szovjetunióból a magyar kormány- és pártküldöttség, amely részt vett a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a Szovjet Szocialista Köztársaság Szövetségének kormánya közötti tárgyalásokon és pártközi tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártja képviselőivel. A magyar kormány- és pártküldöttséget Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke vezette. A vasárnap déli órákban a ferihegyi repülőtér hatalmas betonpályáit, a teraszokat az örömteli várakozás légköre jellemezte. Ezrével jöttek el a kormány- és pártküldöttség üdvözlésére a budapesti üzemek, intézmények dolgozói. A repülőtér betonján felsorakozott a honvédség díszőrsége és a Csepelek zászlajával a budapesti munkásőrség díszezrede. A küldöttség fogadására megjelentek Biszku Béla, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, az MSZMP intéző bizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Kossa István pénzügyminiszter, Dögei Imre földművelésügyi miniszter, Doresehail Frigyes jr. egészségügyi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, valamint a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen voltak a fogadásnál V. V. Asztafjev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, valamint a követség tagjai, ott volt a fogadásnál több budapesti külképviselet vezetője. Pontosan 13 órakor szállt le a repülőtér kifutójára a párt- és kormányküldöttség két különrepülőgépe. A hatalmas tömeg lelkes tapsa közepette szálltak ki a repülőgépből a küldöttség tagjai, akiket elsőnek dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese, Marosán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, az MSZMP intéző bizottságának tagjai, valamint V. V. Asztafjev, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője üdvözöltek. Felhangzott a díszjel, tiszteletadást teljesítettek a honvédség és a munkásőrség alakulatai, majd Kádár János, Dobi István, dr. Münnich Ferenc és Révész Géza elléptek a felsorakozott alakulatok előtt és üdvözölték azokat. Felcsendült a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió himnusza. Majd a megjelentek lelkes ünneplése közepette lépett a díszemelvényre Kádár János, Dobi István és dr. Münnich Ferenc. Úttörők vörös szegfűcsokrokkal kedveskedtek a kormány és a párt vezetőinek, akik üdvözölték a diplomáciai testület jelenlévő tagjait és a fogadásukra megjelent személyiségeket. A pártot, a szovjet—magyar barátságot éltették a megjelentek, miközben dr. Münnich Ferenc, a kormány első elnökhelyettese lépett a mikrofonhoz, hogy egész népünk nevében üdvözölje a párt- és kormányküldöttséget. Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde — Kedves elvtársak! Kedves barátaim! Pártunk és egész dolgozó népünk nagy érdeklődéssel és várakozással figyelte párt- és kormánydelegációnk moszkvai útját. Az a fogadtatás, amelyben a világ leghatalmasabb országának vezetői és népe részesített benneteket, kifejezésre juttatta a Szovjetunió szocialista politikájának egyik alapvető elvét, hogy a nagy és a kis népek barátsága az egyenlőségen, egymás megbecsülésén, egymás független államiságának tiszteletben tartásán alapszik. Ez a fogadtatás közvetlen, meleg, baráti légkört teremtett, amelyben őszinte, gyümölcsöző tárgyalásokat lehetett folytatni. Dolgozó népünk tisztában van azzal, hogy ezeken a tárgyalásokon napirendre került az ellenforradalom ütötte sebeink gyógyításának kérdése, a Szovjetunió által eddig nyújtott óriási anyagi és erkölcsi segítség és további felemelkedésünk biztosításának problémája. A napirendre tűzött kérdések megoldása mellett e tárgyalások célja az is volt, hogy még szorosabbra fűzzük, kimélyítsük országaink szövetségi és baráti jóviszonyát. Örömmel vettük tudomásul, hogy a tárgyalások a várt eredménnyel jártak. Most már lehetővé válik, hogy a felemelkedés alapfeltételeinek, saját erőfeszítéseinknek számbavételével, a nagylelkűen megadott baráti segítségre is támaszkodva, biztosabban határozzuk meg gazdasági életünknek azt az irányvonalát, amely országunk szocialista fejlődését, független államiságát, népünk jólétének fokozatos emelését biztosítja. A proletár internacionalizmus szellemétől áthatott közös párt- és kormánynyilatkozatok országaink barátságának, pártjaink elvi közösségének történelmi okmányai, bizonyítékai annak, hogy nincs olyan erő, amely letéríthetne bennünket a szocializmus építésének útjáról, kiléphetne a szocialista tábor eszmei közösségéből. Az ellenforradalom okozta szörnyű pusztítás nehéz helyzetet teremtett és bizonyos átmeneti időre lesz szükség, hogy termelőmunkánkat az október 23. előtti színvonalra hozzuk, annak folyamatos emelkedését biztosíthassuk. De a Szovjetunió, Kína és a többi szocialista barátunk támogatása megsokszorozza erőinket. Pártunk és kormányunk határozott és céltudatos vezetése mellett, dolgozó népünk öntudatos munkájára támaszkodva, feladatainkat sikeresen fogjuk megoldani. Új erővel, új bizalommal építjük népi demokráciánkat, erősítjük a proletariátus diktatúráját, mert országunk csak így maradhat a szocialsta béketábor megbecsült, független és egyenjogú tagja, c-e -, így teljesítheti, ebben a keretben magasztos nemzetközi feladatát, a béke védelmét. Kedves elvtársak! Kedves folltaink! Dolgozó népünk név:'-' szeretettel köszöntjük Önöket szocializmust építő hazánk földjén. Éljen a magyar—szovjet barátság! Kádár János elvtárs beszéde Ezután Kádár János, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a küldöttség vezetője mondott beszédet. — Kedves Münnich elvtárs! Kedves elvtársak, barátaink! A baráti Szovjetunióból hazaérkezett kormány- és pártküldöttség valamennyi tagja és a magam nevében szívből köszönöm mindannyiuknak a meleg üdvözlő szavakat, a kedves fogadtatást, amelyben részesítettek bennünket a hazai földön. Küldöttségünk feladata az volt, hogy a baráti Szovjetunió vezetőivel megtárgyaljuk a szovjet—magyar kapcsolatokat érintő valamennyi fontos, időszerű állami és pártkérdést és megállapodásokat hozzunk létre ezekben a kérdésekben. Küldöttségünk a Szovjetunióban tartózkodva erkölcsi kötelességének tudta, hogy a szovjet dolgozók tömegeivel közvetlenül találkozzék és elmondja nekik, mi történt nálunk, hogyan látjuk helyzetünket s köszönetet mondjunk személyesen is a szovjet dolgozóknak azért a sokoldalú segítségért, amelyet a Szovjetunió a Magyar Népköztársaságnak fennállása óta, legutóbb az októberi imperialista és ellenforradalmi támadás idején nyújtott. Célunk az volt, hogy hivatalos tárgyalásaink és a szovjet dolgozókkal való közvetlen találkozások eredményeképpen megerősítsük a magyar—szovjet barátságot. Kedves elvtársak! Küldöttségünk azt tapasztalta, hogy a szovjet kormány a Magyar Népköztársaság iránt igaz barátságot, gondjainkat megértő magatartást tanúsít s államaink szocialista jellegű kapcsolatában az egyenjogúság, a függetlenség és szuverenitás lenini elveit tiszteletben tartja és gyakorlatilag alkalmazza. A pártjaink közötti tárgyalásaink során a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt viszonyában az eszmei, politikai egység és egyetértés, a proletárinternacionalista testvéri kapcsolat érvényesült. A szovjet munkásokkal, kolhozparasztokkal értelmiségi dolgozókkal Moszkvában, Leningrádban, Szverdlovszkban, Sztálingrádban, Kievben történt találkozásaink küldöttségünk mindenegyes (Folytatás a 2. oldal )