Vas Népe, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-01 / 100. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HEGYES LAPJA II. évfolyam, 100. szám ARA 60 FILLÉR 1957. május 1. Szerda SZABADON ÜNNEPELÜNK. Derűsen, virágzó orgonával, pirosló szegfűvel, a tavasz éltető optimizmusával köszönt reánk a május. Hatvannyolcadszor ünnepelik ma a világ dolgozói május elsejét, ttizenharmadszor köszönti a magyar nép szabadon a nagy nemzetközi munkásünnepet. Először 1890 tavaszán övezte ünnepi fény május elsejét. Ekkor a világ minden részén százezrek vonultak ki az utcára, Budapesten 60 ezer munkás ment ki a Városligetbe. Azóta csaknem hét évtized szállt el. Nagy idő. De május elseje fénye nem halványult, hanem az egész földgolyót beragyogó világossággá növekedett Európában és Ázsiában, Afrikában és Amerikában egyaránt. Ma már százmilliók ünnepelnek május első napján. Ünnepel a moszkvai munkás és a párizsi bányász, ünnepel a japán halász és az oxfordi haladó gondolkodású egyetemi tanár, ünnepel a holland paraszt és a gyarmatok kizsákmányolt gyapotszedője — ünnepel az egész haladó emberiség. Élnek-e még az öregek közül, akik a múlt század utolsó évtizedének május első napján ott volttak a tüntetők között, akkor még ifjan, erejük teljében? Bizonyára vannak még élő tanúk, akik a személyes élmény ihletével beszélnének a régi időkről De, ha kevés is közülük ma már az élő, szellemük él és élni fog, s az ifjú generáció a munkásmozgalom történelemkönyvében lapozva érzi az időt túlélő közelségüket. Hogyan is volt? A századfordulón a „tátott szájú” kapitalizmus habzsoló imperializmussá változott, nemzetközivé szerveződött a burzsoázia. Ez ellen már hiába küzdött volna a munkás elszigetelten, történeti szükségszerűséggé vált a proletariátus nemzetközi összefogása. Amiként a tőke átlépte az egyes kapitalista országok határait, akként a munkásosztály is csak úgy volt képes harcolni a tőkés kizsákmányolás ellen, ha nemzetközi méretekben összefogott. A munkásosztály — a marxizmus egyre jobban ható tanításai alapján — felismerte, hogy proletár internacionalizmus nélkül csupán illúzió marad a proletárforradalom győzelme, a tőkés iga lerázása. Ezértt a II. Internacionálé párizsi alakuló konferenciáján — 1889-ben — határozat született: a munkásosztály minden év május elsején demonstrálja egységét, nemzetközi összefogását. Ugyanezen a konferencián fogalmazták meg a munkások legfontosabb gazdasági, szociális követeléseit is: a nyolcórás munkaidő bevezetését, a nők egyenjogúságának érvényesítését, az általános választójog elnyerését, a szólás- és sajtószabadság kivívását. Az 1890-es május elsején már ezeknek a követeléseknek a jegyében tüntették a munkások. Hogyne félt volna a huraspázia a munkások egységétől, összefogásától. Hogyne félt volna, amikor látnia kellett, hogy az egységnek ez az ereje évről évre hatalmasabbá, sziklaszilárdabbá válik! Hogyne reszketett volna a május elsejéktől, amelyek mind szuggesztivabb erővel fejezték ki ezt az erőt, a proletár internacionalizmus erejét! Hogyne félne, reszketne ma a burzsoázia! Ma, amikor szembe kell néznie a szocialista tábor hatalmas erejével. Ma, amikor a világ egyhatodán, a Szovjetunióban a kommunizmus épületébe rakják a téglákat, amikor a több mint hatszázmilliós Kínában, a népi demokratikus országokban a szocializmus épül. Hogyne reszketne a burzsoázia, amikor kénytelen látni, hogy az első május elsejétől a maiig mi ment végbe a történelemben: a május elsejei jelszavak mind több országban válnak élő valósággá. Mit szól ehhez a burzsoázia? Tán élhetett kezekkel nézi az eseményeket, s szelíden filozofál a sors örökös változandósága felett? Naivitás lenne ezt képzelni. Tíz körömmel kapaszkodik megingott hatalmához, s ehhez minden eszközt megragad. Nem sajnálja a sok millió dolláros tételeket, ha felforgató tevékenységre és a szocializmus eszméi ellen propagandára van szükség. Nem sajnálja a pénzt és az életet, ha az atomfegyvergyártásról és kísérletekről van szó. A népi demokratikus országok népeinek szabadságát „félti”, miközben kalózcsizmával tapossa a közelkeleti népek alapvető jogait. De hadd említsünk meg néhány, számunkra közelebbi tényt. Az, ami hazánkban az ellenforradalmi események alatt történt, kristálytisztán tükrözi az imperializmus minden eszközét. A burzsoázia így gondolkodott és gondolkodik: Ha a szocialista tábor ereje a szilárd egységben van, meg kell bontani ezt az egységet: a „Szabad Európa” rádió nem győzte és győzi fröcskölni a sovinizmus és a nacionalizmus hazug jelszavait. Ha a proletárdiktatúra vezető ereje a kommunista párt, bomlasztani kell azt: a burzsoá ideológusok szítják a revizionizmust, a marxizmus—leninizmus felülvizsgálásának szükségességéről fecsegnek és puszipajtásai lesznek a Nagy Imre—Losonczy-féle „nemzeti kommunistáknak”. S ha meggyengül a párt- ha talajra talál a nacionalista uszítás, a demagógia — szabad a vásár az imperialisták és hazai csatlósaik számára. Avagy mi mást akartak Magyarországon a Mindszentek és az Eszterházyak? Miért szónokolt a hercegprímás úr a „bukott rendszerről”, tán féltette a magyarok szabadságát? Miért mozgolódott Eszterházy, tán hirtelen a magyar paraszt sorsán kezdett aggódni? Miért dörzsölték kezüket az egykori tőkések, csak nem segédmunkásnak akartak elmenni volt gyárukba? Mivégre nyüzsögtek a szenilisé vénült hajdani tábornokok a parlamentben, tán egészségügyi sétájuk közben tévedtek oda?... Május elseje van. Lehetetlen nem emlékeznünk az ellenforradalom napjaira. Lehetetlen nem gondolnunk arra, miféle május elseje lett volna hazánkban, ha győz az ellenforradalom. Miféle ünnepe lett volna a munkásnak, aki már nem lenne gazdája üzemének; minő ünnepe lett volna a parasztnak, aki már ismét valamelyik Eszterházy-birtokon robotolna; milyen ünnepe lett volna a dolgozó népnek, melynek nyakán ismét az úri hatalom ülne? Sötét vízió, de lehetetlen nem gondolni rá. Május elseje van, virágos, illatos május. Szabadon ünnepelünk. Szabadon ünnepeljük a munkát, a gyümölcsöző, alkotó munkát, amely a dolgozó nép számára hozza létre az anyagi javakat. Köszöntjük a békét, s kifejezzük szilárd akaratunkat annak megőrzéséért. Megmutatjuk egységünket és a belőle fakadó erőnket. A felvonulók sorában a munkások mellett ott lesznek rendőrségünk, karhatalmunk, honvédségünk derék harcosai, ott menetelnek majd a munkásőrök, a népi hatalom önfeláldozó őrzői. Gondolunk a tőkés és gyarmati elnyomásban mínylődő népekreüdvözöljük őket harcukban. Visszatekintünk és előrenézünk ezen a május elsején. Ma már nemcsak 1945-re gondolunk, amikor először ünnepeltük szabadon május elsejét, hanem emlékezünk második felszabadulásunkra is, melyet ismét a Szovjetunió önfeláldozásának köszönhetünk. A szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió segítsége nélkül nem lettünk volna képesek úrrá lenni az ellenforradalmi támadáson, az ezt követő gazdasági nehézségeken. Köszönet és hála ezért a segítségért, mely a proletár internacionalizmus nagyszerű megnyilvánulása. A proletár nemzetköziségnek ez az önzetlen példája tanulság számunkra, s egyben nagyobb felelősséget, kötelezettséget ró ránk. Tanulság és kötelezettség, hogy soha többé ne tévesszük szem elől: igaz, szocialista hazafiság és proletár nemzetköziség nincs és nem is lehet egymás nélkül, e kettő nem ellentét, hanem feltételezi, kiegészíti egymást. Visszatekintünk az elmúlt fél évre, mely 1956. november 4-től telt el. Mit tettünk, hol állunk!? A munka ünnepén megvonhatjuk ezt a mérleget: sokat léptünk előre mind politikai, mind gazdasági tekintetben. Erős ma már pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt, s mind erősebbé válik. Tisztábbak a fejek, a gondolatok az ellenforradalmi események és következményeiknek megítélésében. Hála munkásosztályunknak, bányászainknak, parasztságunknak, a becsületes értelmiségieknek, akik derekasan dolgoztak, hogy legyőzzük gazdasági nehézségeinket. De előre is nézünk, hiszen anynyi mindent kell még elvégeznünk. S ma, amikor ünnepelünk, a munkás hétköznapokra is gondolunk, s megerősödve, frissen megyünk a holnap elébe. Németh János ÉLJEK TI ÍJIS !, a proletár internacionalizmus !, nagy ünnepel !; Délelőtt 10 órai kezdettel: NAGYGYŰLÉS , A PELIKÁN PARKBAN Ma reggelre véget értek az ünnepi készülődések. A középületek és lakóházak falaira felkerültek a zászlók, nemzeti színűek és vörösek, állnak már a szabadtéri színpadok, s étellel, itallal teltek a Vendéglátó sátrai. A tizenharmadik szabad május elsejét ünnepeljük. A hivatalos ünnepség délelőtt 10 órakor kezdődik Szombathelyen a Pelikán parkban. Ide érkeznek a város három részén gyülekező dolgozók, hogy részt vegyenek az MSZMP városi ideiglenes intéző bizottsága, a városi tanács, a szakszervezetek megyei tanácsa, valamint a Hazafias Népfront által rendezett nagygyűlésen. Ünnepi beszédet Tóth Dezső elvtáns, az MSZMP megyei ideiglenes intéző bizottságának elnöke mond. Délután a Köztársaság téren, a Bajcsy-Zsilinszky utcában, valamint a Pelikán parkban felállított szabadtéri színpadon kulturális bemutatókra kerül sor. Mindhárom színpadon három órától kezdve felváltva szovjet katonai kultúrcsoport zenekari és táncszámokkal, a MÁV Ady Endre művelődési otthon táncegyüttese és zenekara, az Úttörő, a Zrínyi Ilona, a Hevesi Ákos utcai általános iskolák énekkarai, Fűzfai Imre operettszámokkal és monológokkal szerepelnek. Szavalatok is hangzanak el. Ezenkívül a szórakozóhelyeken is mulatság várja a dolgozókat, akik jókedvűen, vidáman tölthetik el a munka ünnepét. A Szaktanács május lmi felhívása Magyar Dolgozók! Szervezett Munkások! Elvtársak! Szaktársak! Köszöntünk benneteket a munka és a nemzetközi munkásszolidaritás nagy Ünnepe alkalmából! Május 1-én a világ minden országában harci seregszemlét tartanak a munkások. A felszabadult százmilliók és a még imperialista elnyomás alatt sínylődök keze eltéphetetlenül összefonódik ezen a napon, hogy kifejezésre juttassák a nemzetközi proletariátus egységét és érdekeinek azonosságát. Az imperialista és gyarmati országok népei reménykedve néznek a Szovjetunió vezette szocialista tábor nagy családjára, mert a szocialista országokban látják saját jövőjüket. Sikereink, amelyeket a szocializmus építésében elérünk, segítik harcukat a békéért, a kizsákmányolás ellen. Május elsején minden munkás szívében ott ég a jelszó: „Világ proletárjai egyesüljetek!” A munkások nemzetközi összefogása, egysége az az erő, amely biztosítja a békét és győzelemre viszi a szocializmus világot átformáló magasztos eszméit. Mi, magyar dolgozók tudjuk, hogy mit jelent a proletárszolidarítás. Mindenkinél jobban meggyőződhettünk arról az elmúlt hónapok során. A világ dolgozói megmozdultak népünk segítésére, a sebek gyógyítására. A szovjet katonák immár másodszor hullatták vérüket népünk szabadságáért. Mellénk álltak a testvéri népi demokráciák és a kapitalista országok munkásai. A nemzetközi munkásosztály jelentős anyagi támogatásban részesítette szocializmust építő hazánkat, de ennél sokkal becsesebb szolidaritása, morális támogatása, amely felbecsülhetetlen erőt, biztonságot nyújt számunkra. Minden magyar munkás becsületbeli ügye a szocializmus és a nemzetközi munkásosztály iránti kötelessége, hogy minden téren megszilárdítsa a munkáshatalom győzelmét az ellenforradalom felett. Hazánk gazdasági helyzete nem könnyű és problémáinkat senki sem oldhatja meg helyettünk. Váljék legfontosabb feladatunkká az október előtti termelési és műszaki színvonal helyreállítása és túlszárnyalása. Dolgozzon minden munkás fegyelmezetten és szorgalmasan! A munka ünnepén övezze a társadalom megbecsülése azokat, akik a legtöbbet teszik hazánk felvirágoztatásáért: jutalmazzák meg tüntessék ki a legjobb dolgozókat! Május elsején, amikor hálával gondolunk a segítségünkre síra országok munkásosztályaira — mindenekelőtt a hatalmas szovjet népre — az ünnepségek közepette se feledkezzünk meg feladataiéiról. Tegyünk meg mindent a proletárdiktatúra megszilárdításáért, a magyar nép gazdasági felemelkedéséért, a szocializmus sikeres építéséért! MAGYAR SZABAD SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKSÉGE Magyar szakszervezeti küldöttség érkezett Moszkvába a május 1-i ünnepségekre A szovjet szakszervezetek központi tanácsának meghívására Moszkvába érkezett a magyar szakszervezetek 10 tagú küldöttsége, amelyet Horn Dezső, a postás szakszervezet főtitkára vezet.(MTI) SMk külföldi küldöttségek hazánkban Újabb országokból érkezett szakszervezeti küldöttség Budapestre. Megérkeztek a Vietnami Demokratikus Köztársaság dolgozóinak képviselői, a jugoszláv küldöttség. Küldöttség érkezett a Román Népköztársaságból, megjött a bolgár és lengyel delegáció. (MTI)