Vas Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-09 / 133. szám

1857. Június 9. Vasárnap VAS NÉPE Történeti múlt — jelen és jövő noha annyian és annyiszor nem hivatkoztak a törté­nelemre, mint az októberi-novem­beri ellenforradalom vérzivataros napjaiban. A végletekig felboly­­dult eszmei anarchiában gomba­módra nőttek ki a legkülönfélébb elméletek és elméletecskék, a leg­zavarosabb gondolatok és nézetek terjengtek, amelyekben sokféle indulati és érzelmi elem kevere­dett. Történeti példálózkodásba kezdett a bukott diák, Petőfi és Kossuth nevét vette szájára az eladdig csak a kocsmák sötétjé­ből ismert alvilági figura, „anali­záló“ cikkek jelentek meg az el­lenforradalmi lapokban újsütetű történelemhamisítók tollából, az álmagyarkodó „ködevők“ mellü­ket döngetve harsogtak, s miköz­ben a nagy történeti „szelleraidé­­zés" verte iszapos tajtékú hullá­mait, az értelem, a bölcs­ész ájul­­tan hallgatott. Azóta jónéhány hónap telt el, elültek a disszonáns hangok, mindinkább lecsapódnak a zava­ros gondolatok, egyre tisztultab­­bak a fők, s ma már mintegy tör­téneti távlatból pillanthatunk vissza az ellenforradalom felka­varta eseményekre, világosan lát­juk azokat az eredőket, szándéko­kat, amelyek a magyar történel­mi múlt példáinak az 1931­. évi októberre való felruházása mö­gött meghúzódtak. Mi jellemezte a történelmi ösz­­szehasonlítgatásokat, a múlt ha­gyatékának a jelenre történő „al­kalmazását“? Mindenekelőtt az anakronizmus. Október-november hangos példálózkodói adott törté­neti konkrétü­égükből, összefüg­géseikből ragadtak ki tényeket, s különös előszeretettel fordultak az 1848-as szabadságharc hagyaté­kához, történeti, politikai, irodal­mi példáihoz. Arra a Petőfire és Kossuthra hivatkoztak, akik ko­rukban a legforradalmibb módon képviselték a haladást, azt a Kos­­suth-címert vették elő, amely 1848-ban nagy társadalmi előre­lépést fejezett ki, de 1956-ban visszalépést szimbolizált, azokat a politikai követeléseket szedték pontokba, amelyek az 1848-as márciusi 12 pont között szerepelve akkor a forradalmi haladás irá­nyába hatottak, de 1956-ban az ellenforradalom eszközeivé vál­tak. És sorolhatnék a példákat az anakronisztikus történeti ana­lógiákra. M­­­ilyen szándék húzódott meg e történelemhamisítás mö­gött? Röviden szólva: a félreve­zetés, a nyitott szemekbe való porhintés tudatos szándéka. Az ellenforradalmat történetileg iga­zolni akaró „ideológusok“, szel­lemi vezérek ugyan mivel vezet­hették volna alaposabban félre a tömegeket, mint azoknak a ha­ladó hagyományoknak a kisajátí­tásával, amelyek mélyen élnek a nép lelkében és tudatában?! A nép szíve lángragyúl, ha a Nem­zeti dal gyújtó sorait hallja? Sza­valni kell. A nép lelke árad, ha a Kossuth-nóta dallama­ felcsen­dül? Énekelni kell. S ha az ér­zelmek, az indulatok elhomályo­sítják a gondolatot, akkor a szem­fényvesztő már nyeregben van, így gondolkoztak az ellenforrada­lom szemfényvesztői, s eme mesterkedéseik egyáltalán nem ismeretlenek a történelemből. A három millió koldus Magyarorszá­gában is megtartották a március 15-ikéket, akkor is szavalták Pe­tőfi Nemzeti dalát , mert nem lehetett hallgatni Petőfiről. De szellemét meghamisítani igen. Mert vajon miféle márciusi esz­mékről lehetett szó abban a Hort­­hy-fasiszta rendszerben, amelyben a tőke és a nagybirtok igájában senyvedt a nép, amelyben az Esz­­terházyaknak millióik voltak és a nincstelen parasztnak betevő fa­latja sem? 1848 szabadságharcá­nak bukása után szinte megállás nélkül folyt a történelmi szem­fényvesztés egészen 1945-ig. S ez a szándék újra, koncent­rált erővel éledt újjá 1956 őszén. S miközben Petőfi, Kossuth ne­vével telt meg az ország, a pesti utcákon akasztották a haladó gondolkodású embereket, tobzó­dott az ellenforradalom, a a tör­ténelem kereke visszafelé kez­dett forogni. A kereket Mindszen­­ty, egykori földesurak, táborno­kok, urak és szerehadak, vala­mint újsütetű csatlósaik, Nagy Imréék forgatták • Dudás, a „nemzeti hőssé“ elő­lépett kalandor és fejvadászai gyilkoltak, raboltak, fosztogattak és megfélemlítettek. És nemzeti hagyományokról fecsegtek, nem átallották Petőfi és Kossuth ne­vét kiejteni a szájukon. Vajon miféle nemzeti hagyo­mányok őrzője Dudás?­­/k­érdezzük: kik égették meg iv tüzes trónon Dózsa Györ­gyöt, kik végezték ki Martino­vics Ignácot, kik lőtték főbe az 1848-as hős tábornokokat, kik gyilkolták 1919-ben a kommunis­tákat... és kik gyújtották a Szent Bartalan-éjszaka gyilkos tüzest 1956 őszén a pesti utcákon? Nos, Dudás és társai modern utódai Dózsa György, Martino­vics Ignác..­, a többi szabadsághős és haladó ember gyilkosainak. Dudás és cinkosai Haynaunak, a breed­ai hiénának, Franczia Kiss Mihálynak, a 10-es fehérterrorista tömeggyilkosnak véres hagyatékát őrzik. És miféle hagyomány letétemé­nyese Mindszenty hercegprímás úr, aki mihelyt szóhoz jutott, a magántulajdon — értsd: főpapi birtokok — szentségéről kezdett prédikálni? Tán a kossuthi hagya­­ék az övé? Nem. Az ő öröksége annak a Hám Jánosnak a hagya­téka, aki 1848-ban Habsburg-ba­­rát pereputtyával együtt tűzzel­­vassal fenekedett a szabadságharc leveréséért. Avagy mi köze van herceg Esz­­terházy földbirtokos­­méltóságá­nak haladó nemzeti hagyománya­inkhoz? Az ő ősei a jobbágyelnyo­mó földbitorlók, „kékvérű“ in­gyenélők, akik a szabadságharcok történetkönyvének lapjait retteg­ve, a Werbőczy-féle Hármaskönyv lapjait kéjelegve forgatták. Aztán ne is beszéljünk a kirá­lyi csemetéről, Habsburg Ottóról, aki szintén az „igaz magyar ügy­ről“ raccsolja tele az étert; vagy Nagy Ferencről és a ver­s­egyhá­­zon pendülő szökött politikusok­ról, akik úgy tisztelik a magyar­ságot, hogy egyik kezükben dol­­lárt, a másikban pedig nemzeti­­színű zászlót tartanak. Nem, nekik semmi közük sincs a mi haladó hagyományainkhoz, ez a nép elidegeníthetetlen jussa. D­ózsa harca a ma munkája és parasztja ősének harca volt az urak ellen, Dózsa unokái a ma népének fiai, Petőfi és Kos­suth forradalmi küzdelme 1848- ban, a 19-es hősök harca az első magyar proletárdiktatúra kivívá­sáért a mi elődeink küzdelme volt a társadalmi haladásért, a dolgo­zó nép felemelkedéséért — e har­cok hagyatéka a mi örökségünk. Vigyázzunk erre az örökségre, mint szemünk fényére, mert ok­tóberben majdnem sikerült a nagy úri csalás! Tanuljuk meg jól a történelmet, az osztályharcok történetét. Tanul­juk meg, hogy az olyan bonyolult helyzetben is eligazodjunk, mint amilyen októberben alakult ki, amikor összekuszálódtak a frontok, s a nép ellenségei a na­cionalizmus, a revizionizmus és mindenféle, a burzsoá ideológiát tükröző „izmus“ lehúzott sisakja mögül támadtak a népi hatalom­ra. S hogy helyesen értékeljük a legbonyolultabb helyzetet is: ta­nuljuk meg jól a marxizmus-le­­ninizmust, nemcsak a betűjét, ha­nem a szellemét is. Tanuljuk meg ne csak becsülni haladó történeti hagyományain­kat, hanem okosan is sáfárkod­junk velük. És­­ nagyon fon­tos — éppen október tapasztala­tai figyelmeztetnek bennünket er­re. Történeti hagyományaink a maguk idejében, az adott tár­sadalmi, politikai helyzetben élő, előrevivő mozgalmak voltak, a társadalmi­ fejlődés szakadatlan folyamatának egy-egy felfelé ve­zető lépcsőfokai. Nem lehet eze­ket a hagyományokat úgy aktua­lizálni, miként ezt az ellenforra­dalom ideológusai és álideológu­sai tették az 1848-as történeti példákkal, mert így azok a tár­sadalmi visszalépés eszközeivé torzulnak. I­s tanuljuk meg: nem be­­­csülhetjük a magunk ha­ladó hagyományait, ha ugyanak­kor más népekét lebecsüljük. Igaz hazafiak csak akkor lehe­tünk, ha a proletár internaciona­lizmus szellemében gondolkodunk és cselekszünk. Hangsúlyozottan fontos ez napjainkban, amikor nemzetközi méretekben fog össze az imperializmus, a reakció a szocializmus, a haladás erői el­len. Harcunk csak akkor lehet eredményes, ha erőnket a világ dolgozóinak összefogása növeli, ha egyes népeknek a haladásért vívott küzdelme a proletár nemzetközi­ség erejével válik lebírhatatlan­­ná. Sose felejtsük október tanul­ságát: nem győzedelmeskedhet­tünk volna az ellenforradalom felett a Szovjetunió segítsége nél­kül, a proletár internacionalizmus ereje nélkül. Építjük a fütocializmust. Tizen­három esztendő alatt nagy utat tettünk meg ezen az úton. Sike­rekben gazdag utat, igaz, nem botlások és balsikerek nélkül. De a szocializmushoz vezető út nem sima út. Kiálltuk az ellenforra­dalom nagy megrázkódtatását, képesek vagyunk legyőzni az előttünk álló nehézségeket is. Ebben a harcban segít bennün­ket, ha okosan merítünk törté­neti hagyományainkból. Petőfi szavait követjük: szakadatlanul dolgozunk, harcolunk mindaddig, amíg „...a bőség kosarából min­denki egyaránt vehet“. Addig nincs megállás, Németh János Tűzoltó versenyek A községi önkéntes tűzoltótes­­tületek ezekben a hetekben tart­ják hagyományos tűzoltóverse­nyüket. Az elmúlt vasárnap a celldömölki járásban Köcsk köz­ségben tartották meg a versenyt, ahol a versenyző 32 csapat közül első helyezést ért el a 800 1/p-es kismotorfecskendő szerelésében Celldömölk II., a 400 1/p-es kis­motorfecskendő szerelésében Csönge, kocsifecskendő szerelésé­ben Köcsk II. Az ifjúsági fiú­­tűzoltócsapatok közül Kemenes­­sömjén, a női csapatok közül pe­dig Jánosháza győzött. A szombathelyi járásban meg­tartott tűzoltóversenyen 46 csa­pat vett részt. Első helyezést ért el a 800 1/p-es kismotorfecskendő szerelésében Csepreg, a 400 1/p-es kismotorfecskendő szerelé­sében Horvátzsidány és Bozsok község női csapata. Kocsifecsken­dő szerelésében pedi­g Sorokpolány nyert első helyezést. Az ifjúsági csapatok közül Kőszegpaty és Horvátzsidány női csapata lett az első. A verseny után az első helyezéseket elért csapatok jutal­mat kaptak, utána táncmulatsá­gon szórakoztak késő éjszakáig. Most vasárnap, június 9-én a szentgotthárdi járásban Szent­­gotthárdon, a vasvári járásban pedig Püspökmolnári községben mérik össze erejüket a járás leg­jobb tűzoltócsapatai. Ezek a ver­senyek délelőtt 10 órakor kezdőd­nek. IDŐJ­Á­RÁSJ­ELENTÉS Várható időjárás vasárnap es­tig: Változó felhőzet, többfelé zá­poreső, helyenként zivatar. Mér­sékelt, időnként élénk délnyugati­­nyugati szél, meleg idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap: 24—27 fok között. Egy évben két termést SZAKÁLY ISTVÁN egyéni gazda, Mikosszéplak. A mi Ica­runkban már évek óta jól bevált szokás, hogy a gazdák minden esz­tendőben megnövelik földterületü­ket. No, tévedés ne essen, nem úgy teszik ezt, hogy örökbe vagy bérletbe vesznek a már meglevő holdak mellé, hanem úgy, ahogyan azt az alábbiakban elmondom, mert jómagam is ekképpen cselek­szem. Az utóbbi években én is jól megtanultam, hogy egy évben két termést is foghatok a földről. Ezt a módszert leginkább a takar­mánytermesztésnél alkalmazom. Én már most is ezt teszem. Egy darabról leetettem a bíbort, de már el is vetettem annak a földjét csa­­lamádéval meg muharral. Jó ideig nem tettem ezt, mert azoknak az embereknek az állítását fogadtam el, akik azt mondták, hogy az egy évben kétszeri termés igen meg­zsarolja, megviseli a földet. Ezt az állítást aztán a saját példám cá­folta meg, mert rájöttem, hogy a földben a gondatlanság következ­tében elburjánzó gaz is éppen úgy vagy tán még jobban kiveszi a ta­laj zsírját. Ezért, amikor csak te­hetem, korai, kései tarlóba, min­dig vetek valamit. Az persze jó, és gazdatársaimnak is ajánlom, hogy amikor módjuk van rá, a vetés vagy már a felszántás előtt írjünk egy kis istállótrágyát a földnek. Sokan ezt azért is elmel­­lékelik, mert azt tartják, hogy ez­zel is késik a vetés, kevesebb ideje van nőni a növénynek. Tévedés ez, mert a trágyával meghintett talaj táperőben gazdagabb és ez­által jobban hajtja, növeszti a nö­vényt, s bőven behozza azt a ké­sedelmi időt, amit a trágyázással eltöltenénk. Ezenkívül több ter­mést ad, vastagabb rendeket hord­hat a kasza. Én a csalamádé mel­lett kölest, kerékrépát, muhart és ehhez hasonló takarmányféléket szoktam még termelni másodnö­vényként. De jól is jött ez, mert egy-két állattal mindig többet tart­hattam, mint amennyit egyébként elbírt volna a gazdaságom. Ezért minden gazdatársamnak igen ajánlom a másodvetést. A magunk érdekében cselekszünk ha írtjuk a dúvadakat BAUER ZOLTÁN, megyei er­dészeti és vadászati felügyelő: Az utóbbi időben gyakran érkezik hozzánk panasz arról hogy a me­gye különböző vidékein igen el­szaporodtak a dúvadak. Van, aki azt kérdezi, hogyan kell ezeket ir­tani, de olyan gazdával is talál­koztam, aki arra kért választ, hogy érdemes-e azok irtásán fára­dozni. Érdemes bizony, emberek. A mindnyájunk által ismert szar­ka, szürke varjú, a karvaj, a réti héja, igen szívesen elhordja az udvarokról és megeszi előlünk a csirkéiket, a kis kacsákat. Ezek a szárnyas dúvadak nemcsak a há­zak körül, hanem a mezőn is pusztítanak, jelentős károkat okoznak. Kicsi korában elkapják a fogolyt, a fácánt, megeszik a hasznos madarak tojásait, kirabol­ják a fészekből a fiókákat. Pedig, ha valamikor hasznát láttuk a fo­golynak a fácánnak, akkor most a burgonyabogaras esztendőkben igazán azt látnánk. Ezek a hasz­nos szárnyas vadak egy évben há­rom—öt kiló rovart pusztítanak el. Hogyan irtsuk a ragadozókat. Legjobb védekezési eszköz elle­nük a vadászpuska. Ez ugyan nincsen mindenkinek, de enélkül is meg lehet találni a dúvadak pusztításának módját. Bárki le­piszkálhatja például a fákról ezek fészkét, elpusztíthatja a tojásokat vagy a kikelt kis ragadozókat. Az állami gazdaságokban és termelő­szövetkezetekben, ahol nagyobb baromfifarm van, igen ajánlom, hogy készítsenek csapdát, héja­ko­sarakat a ragadozók elfogására. Ezt egy kis fáradsággal minde­nütt meg is tudják csinálni. A dúvadak közé tartozik még a róka is. Ez a ragadozó sok kisnyulat megeszik, de belátogat a porták­ra, a tyúkólakhoz is. Ezejc ellen — ahol mód van rá — kutyával, kiásással vagy a lyukaikban ké­­nezéssel jó védekezni. A gazda saját érdekében cselekszik, ami­kor ezeket a kártékony állatokat írtja, pusztítja. A gépjavításnál a minőségi munka legyen az első Az elmúlt 10 napban is szor­galmasan dolgoztak a gépállomá­sok. Kapálást eddig csak néhány helyen végeztek, de előrehaladtak a gépjavítással, szántottak, trá­gyát szállítottak a tsz-eknek és az egyéni gazdáknak. Az összes trak­tor- és motormunkában változat­lanul a Sárvári Gépállomás tartja az első helyet. Legjobban a káldi és a kenyéri gépállomás van el­maradva. Megyeezer­te megnőtt, kapálásra alkalmassá vált a kukorica, a burgonya, de kaszálni lehet a lu­cernát, a lóherét és a réteket is. Néhány nappal ezelőtt sajnos me­­gyeszerte még elég sok kijavíttat­­lan kaszálógép volt. A kultiváto­­rok és egyéb gépek javítása után a fűkaszákat javítsák most in­kább, mert legelőször ezeket kéri majd a dolgozó parasztság. Egyet­len gépállomásra nézve sem lenne kedvező, ha mindjárt egy napos késéssel tudna is a kaszálásnál a gazda által meghatározott időben a­ helyszínre menni, mert így a gépállomás könnyen elveszítheti munkáltatóját. A gépjavításnál a minőségi munkát kell igen komolyan venni. A szemléken az idén sokkal szigo­rúbban, következetesebben ellen­őriznek és ahol a javítás ellen kifogást találnak, műszakilag nem veszik át azt a gépet. Az összesített értékelés alap­ján a gépállomások rangsorra az alábbiak szerint alakult: 1. a sárvári, 2. a nemeskoltai, 3. a büki, 4. a lukácsházi, 5. a vas­szilvágyi, 6. a gyöngyöshermáni, 7. a körmendi, 8. a rátóti, 9. a pá­­csonyi, 10. a celldömölki, 11. a ke­nyéri, 12. a káldi gépállomás. A személyi igazolványok érvényesítése A személyi igazolványok érvényesítése továbbra is Szombathelyen folyik az alábbi beosztás szerint: Június 10-én reggel fél 8 órától dél­után fél 5 óráig a Bajcsy-Zsilinszky u. 12. házszámtól végig és Kisfaludy Sán­dor u. 1—17. házszámig. Június 11-én, reggel fél 8 órától dél­után fél 5 óráig a Kisfaludy Sándor utca 18. házszámtól 74. házszámig (végig). Június 12-én reggel fél 8 órától délután fél 5 óráig a Tolbuhin utca 1. házszám­tól 77. házszámig (végig). Június 13-án, reggel fél 8 órától dél­után fél 6 óráig a Wesselényi u. 1­7. házszámig, a Köztársaság tér 25. ház­­számtól 47 házszámig. Június 14 én reggel fél 8 órától dél­után fél 5 óráig a Sebes György utca. Gyöngyös u. Balogh Ádám u. Bacsó Béla u.. Jurisits Miklós u. Vak Bottyán u.. Schönhercz u. u Június 15-én reggel fél 8 órától dél­után fél 2 óráig Hunyadi János­t. Az érvényesítéskor személyesen kell megjelenni és a 18. és 60. életév kö­zötti tartalékos hadköteleseknek katonai igazolványukat (tartalékos tiszti, le­génységi, alkalmatlansági, összeírási vagy sorozási igazolványukat) be kell mutatni. Azon személyeknek, akiknek személyi igazolványuk kiállításakor valamilyen személyadatát tévesen írták be, érvénye­sítéskor születési vagy házassági anya­­könyvi kivonatukat is be kell mutatni. 5

Next