Vas Népe, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-02 / 152. szám

VHjá PROT.F.­­In.iAt EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA II. évfolyam 152. szám Ára 50 fillér 1957. július 2. Kedd Kádár János elvtárs válaszbeszéde az országos pártértekezleten Gazdag, boldog aratást A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata Lapunk vasárnapi számában közöltük a Magyar Szocialista Munkáspárt országos pártértekezlete határozatának első három fejezetét. Az alábbiakban közöljü­k a határozat befejező részét. IV. Az államhatalom további erősítése Népi demokratikus államunk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen, a nép túlnyomó többségének diktatúráját gyako­rolja a volt és jelenlegi kizsák­mányoló kisebbséggel, a nép el­lenségeivel szemben, irányító, szervező és ellenőrző feladatokat tölt be a gazdasági és kulturális, élet területén, továbbá védelmezi az állam szuverenitását és ha­zánk határait. A párt szerveinek, s az állam­­apparátusban dolgozó kommunis­táknak rendszeres munkát kell végezni munkás- és parasztálla­­munk tovább­­erősítése érdeké­ben. 1. A pártértekezlet megállapít­ja, hogy az államhatalmi és ál­lamigazgatási szervek, valamint a hadsereg, a határőrség, a rendőr­ség újjászervezése alapjában véve sikeresen megoldódott. He­lyes volt létrehozni a munkásőr­séget. Az újjászervezett és újon­nan megszervezett fegyveres erők: a hadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség a Magyar Népköztársaság egységes fegyveres erői, amelyek elég erő­sek, hogy elfojtsanak minden ellenforradalmi kísérletet és szi­lárd védelmezői az országnak minden imperialista támadással szemben. Állami szerveinknek biztosítaniuk kell az államellenes elemek és törekvések fékentartá­­sát és elnyomását, az ellenforra­dalmi bűncselekmények megtor­lását, egyszersmind a törvény­­tisztelő állampolgárok jogait, ér­dekeit és nyugalmát. Maradékta­lanul érvényesíteni kell azt az el­vet, hogy a Magyar Népköztársa­ságban ne legyen szabadsága a népköztársaság ellenségeinek, mert csak így biztosítható a dol­gozó tömegek, a törvénytisztelő állampolgárok demokratikus jo­gainak és szabadságának védel­me. Védelmezni és erősíteni kell a pártnak, állami szerveinknek és az állampolgároknak is a törvé­nyességet, mégpedig a törvényes­ség mindkét oldalát; aki a tör­vényt megsérti, meg kell büntet­ni, aki a törvényt tiszteli, azt a törvény védje. A proletárdiktatúra erősítése érdekében a zavarkeltő ellenfor­radalmi törekvések hatékonyabb elnyomása szükségessé teszi a népellenes elemek kirekesztését bizonyos politikai jogok gyakorlá­sából. A népi demokratikus állam, erő­sítése, az ellenforradalom elfojtá­sa semmi esetre sem tekinthető csupán karhatalmi és megtorlási rendszabálynak. Az eszmei és po­litikai harc, a gazdasági feladatok megoldásáért folyó küzdelem és a törvényes rendnek karhatalmi és büntető eszközökkel való vé­delme együttesen eredményezi a népi hatalom további erősítését. Az államhatalom védelmi, gaz­dasági és kulturális szervei ezt a feladatot csak abban az esetben tölthetik be, ha biztosítva van, hogy e szervek vezetői és munka­társai olyan emberek, akik hűek a Magyar Népköztársaság alkot­mányához és törvényeihez, a rendszerhez. 2. A pártszerveknek az állami életben is irányító és ellenőrző szerepet kell betölteniük. E fel­adat elősegítésére biztosítani kell az állami szervekben működő pártszervezetek megfelelő irányí­tását. Az állami szervek munká­jának javítása megköveteli az állami szervek munkájának építő jellegű bírálatát. Az állami intéz­ményekben működő pártszervek munkája és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami szervek vezetőinek és felelős beosztottai­nak hatásköre, tekintélye ne csökkenjen, hanem erősödjön. 3. A munkásállam erejének növelése szempontjából különle­ges jelentőséggel bír a munkás­paraszt szövetség erősítése. A marxizmus—leninizmus szerint a proletárdiktatúra államának leg­főbb politikai alapja a munkás­osztály által vezetett munkás-pa­raszt szövetség. A munkásosztály a parasztsággal szövetségben vív­ta ki 1919-ben a proletárdiktatú­rát, harcolt a második világhábo­rú időszakában a Horthy—Hitler­­fasizmus­a ellen, a felszabadulás után a földreformért, az ipar ál­lamosításáért, a hatalomért. A munkás-paraszt szövetségben bizonyos lazulás állott be, egy­részt az egyéni parasztokkal szem­beni politika hibái, másrészt a termelőszövetkezetek szervezése Népgazdasági terveinknek, e tervek megvalósulásának két alapvető célt kell szolgálniok: biztosítaniok kell a kizsákmányo­lástól mentes szocialista társada­lom felépítését; és ezzel egyidejű­leg a dolgozók életszínvonalának, anyagi és kulturális igényeinek növekvő színvonalú kielégítését a termelőerők állandó fejlesztésé­nek útján. A párt gazdaságpolitikájának lényege e két alapvető célkitűzés megvalósítása. Ez megkívánja a helyes gazdasági vezetést, az or­szág gazdasági adottságait figye­lembe vevő reális tervezést, mely előtérbe állítja a gazdaságosság szempontjait és ezt az anyagi ösz­tönzéssel is előmozdítja. Mind­ezek csak a dolgozók aktív köz­reműködésével valósulhatnak meg. 1. Tovább kell folytatni a szo­cialista iparosítást, ezen belül a nehézipar hazánkban szükséges mértékű fejlesztését — figyelem­be véve és hasznosítva az előző esztendőkben szerzett tapasztala­tokat. Csak az ipar fejlesztése nyújt biztos alapot a mezőgazda­­sági termelés és a közszükség­leti cikkekkel való egyre javuló ellátáshoz. Az ipar fejlesztésében a hazai adottságoknak legjobban megfelelő iparágak fokozott fej­lesztésére kell törekedni. Az ipar­­fejlesztés célkitűzéseinek össz­hangban kell lenniök a fejlesztés legfőbb előfeltételeivel (fűtő­közben és irányítása során előfor­dult helytelen módszerek, továb­bá a beszolgáltatási rendszerben volt hibák következtében. A régi hibák kiküszöbölése és az ellen­forradalommal szemben vívott harc eredményeképpen a mun­kás-paraszt szövetség ismét erő­södött. Az ellenséges elemek za­­varkeltési kísérletei azonban a falun sem szűntek meg. A mun­kás-paraszt szövetség további erő­sítése tehát me­gköveteli a mun­káshatalom ellenségeivel szem­beni állandó küzdelmet és termé­szetesen a mezőgazdaság fejlesz­tésének és szocialista átalakítá­sának összefüggő, egymástól el­választhatatlan feladatainak meg­oldásáért való lankadatlan harcot. A népi demokratikus állam egy osztály, a munkásosztály ha­talmát testesíti meg, de a mun­kásosztály e hatalom gyakorlásá­ba bevonja szövetségesét, a pa­rasztságot is. A munkáshatalom ezáltal öltött néphatalom — a népköztársaság állama pedig mun­kás-paraszt állam jelleget. E jel­leg valósul meg a helyi tanácsok­ban is, s éppen ezért szerették volna az ellenforradalmárok a népi demokrácia e helyi szerveit is megsemmisíteni. A helyi taná­csok munkájának fejlesztése a munkás-paraszt szövetség tovább­fejlesztésének és a néphatalom erősítésének egyik legfontosabb feladata. 4. Államunk erősítésében, ál­lami életünk fejlődésében igen fontos szerepet játszik az ország­­gyűlés, amely hű kifejezője a népi demokráciának, tevékenysé­gét azonban az eddiginél jobban ki kell fejleszteni. anyag-, villamosenergia- és nyers­anyagellátás, beruházások, a ba­ráti országokkal való együttmű­ködés lehetőségei stb.) 2. Népgazdaságunkat jelenleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem mellett a mezőgazdaság csak ki­sebb részében szocialista.. Éppen ezért a szocializmus további épí­tésének központi kérdése — a mezőgazdaság általános fejleszté­sével eg­yidőben és ennek érdeké­ben — a mezőgazdaság szocialista átalakítása. Ismeretes, hogy ezen a területen a számottevő kezdeti eredmények jelentős hibákkal pá­rosultak. A hibák a lenini önkén­tesség elvének megsértéséből, he­lyenként az anyagi feltételeket meghaladó számszerűség hajhá­­szásából adódtak. Ezeket a hibá­kat, valamint a szövetkezetek belső szervezési hibáit felhasz­nálta és kiélezte a termelőszö­vetkezeti mozgalom ellen irányu­ló jobboldali támadás. Nagy Imre 1953-ban meghirde­tett jobboldali politikája, a KV helyes határozatának revizionis­ta eltorzítása, majd az 1956 őszén a termelőszövetkezetek ellen is megindult ellenforradalmi terror folytán a magyar termelőszövet­kezeti mozgalom már két ízben komoly megrázkódtatáson ment keresztül. A termelőszövetkezetek egy részét azonban ez sem tudta szétverni, sőt ebben az évben az ellenforradalom által erőszako­san felbomlasztott termelőszövet­kezetek jelentős hányada újjá­szerveződött. Cáfolhatatlan bizo­nyítéka ez annak, hogy a szocia­lista mezőgazdaság kitéphetetlen gyökereket eresztett. Most, amikor az ellenforradal­mat szétvertük, a termelőszövet­kezeti mozgalom fejlesztését za­varó régi hibákat jórészt kijaví­tottuk, eltöröltük a kötelező be­szolgáltatást, a piaci értékesítés korlátozásait enyhítettük, a ter­melőszövetkezeteknek nagyobb önállóságot biztosítunk, figyel­münket elsősorban a gazdasági megerősítésükre fordítjuk, megte­remtődtek a kedvező feltételek ahhoz, hogy a termelőszövetke­zeti mozgalom egészségesen ha­ladjon előre. Ehhez a pártnak és az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia. A mezőgazdaság felvirágozásának, a paraszti jólét biztos felemelkedé­sének egyedüli útja a korszerű mezőgazdasági nagyüzem, amit a parasztság szövetkezeti formá­ban teremt meg és fejleszt ki. A termelőszövetkezeti mozgalomban egyesül az egész népgazdaság, az egész nép és a dolgozó paraszt­ság együttes alapvető érdeke. A termelőszövetkezeti mozgalom a mezőgazdaság igazi fellendülésé­nek, a falu felvirágzásának és a nemzet szocialista fejlődésének nagy kérdése, amelyet pártunk a parasztság elé állított és minden erejével segíteni fogja ennek megoldását. A pártértekezlet helyesnek tartja azokat a kedvezményeket biztosító intézkedéseket, amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyítették és terme­lési biztonságát növelték, mert ez is előmozdítja a munkás-pa­­raszt szövetség megerősödését, a mezőgazdasági termelés fellendü­lését is, legalább ama korlátok között, ami a kisgazdaságokban még lehetséges. Mezőgazdaságunk fejlődése erősen elmaradt az ipar fejlődése mögött, ennek az arány­talanságnak megszüntetése olyan gazdaságpolitikát kíván meg, amely az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mellett az egyénileg dolgozó parasztságot is hozzásegíti ahhoz, hogy termelé­sét növelje. Ez azonban nem csu­pán gazdaságpolitikai kérdés, ha­nem a munkás-paraszt szövetség fejlesztésének igen fontos politi­kai kérdése is. A párt szükséges­nek tartja a földművesszövetkeze­tek támogatását és megerősítését, hogy ezek mindinkább mint a dolgozó parasztság tömegszerve­zetei működjenek, melyek a pa­rasztságot az összefogás előnyei­vel megismertetik, kollektív szel­emben nevelik és így segítik a közös termelés felé vivő úton. 3. Népgazdaságunk másik — nem szocialista — része az a kis­iparban és a kiskereskedelemben tevékenykedő magántőke, mely­nek működési körét az utóbbi időszakban a kormányszervek né­miképpen bővítették. Ez a magán­tőke is hasznosan szolgálhatja a közérdeket, különösen a kisipar­ban, kisebb részben a kiskereske­delemben is, ha olyan területen elégít ki igényeket, ahol az egész­ségesen kiegészíti a szocialista ipar és kereskedelem tevékeny­ségét. A párt ebben az értelem­ben és ebben a keretben támo­gatja is azokat a kisiparosokat és kiskereskedőket, akik a törvé­nyes rendelkezéseket betartják, adófizetési kötelezettségeiknek pontosan eleget tesznek. Ugyan­akkor szigorúan fellépünk a spe­kuláció ellen. 4. Az ország népgazdaságában a szocialista elem az uralkodó és megvan minden, feltétel ahhoz, hogy helyes gazdaságpolitikával a szocialista erőket továbbfej­lesszük. Népgazdaságunkban, a terme­lésben, a közlekedésben, a bél­és külkereskedelemben a helyzet normalizálódott, de a fejlődést il­letően jelenleg még komoly ne­hézségeink vannak. Ezek a ne­hézségek részben a népgazdaság szerkezetében korábban bekövet­kezett aránytalanságokból, na­gyobbrészt pedig az ellenforrada­lom által közvetlenül és­ közvetve okozott gazdasági károkból, to­vábbá az életszínvonalnak a ter­meléssel még nem teljesen fede­zett jelentős emelkedéséből adód­tak. A feszültségek a múlt év végén és ez év elején olyan na­gyok voltak, hogy a pénzromlás veszélyét csak a testvéri országok, elsősorban a Szovjetunió és Kína gazdasági segítségével lehetett áthidalni. Gazdasági nehézsége­ink leküzdésének egyik feltétele, hogy ez évi népgazdasági tervün­ket teljesítsük. Különös figyelmet kell fordítani a termelékenység növelésére, az önköltség csökken­tésére, a fokozott takarékosságra, különösen az energiával és im­portanyaggal, a termelés tervsze­rűségének biztosítására, az export­tervek teljesítésére, az állami fel­­vásárlási tervnek az előirányzott árakon való teljesítésére. Az éves népgazdasági terv teljesítésének jelentőségét aláhúzza az, hogy előkészíti a hároméves terv meg­kezdését. E 3 év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biz­tosítsuk népgazdaságunk egyen­súlyát és egészséges továbbfejlő­dését. 5. A gazdasági vezetés rendsze­rével kapcsolatban a pártértekez­let leszögezi, hogy az állam köz­ponti irányító szerepének döntő jelentőséget tulajdonít. A gazda­sági irányításnak is a demokrati­kus centralizmus a leghelyesebb elve. Ezért a pártértekezlet visz­­szautasítja azokat a helytelen nézeteket, amelyek tagadják az állami központi irányítás és ellen­őrzés szükségességét. Ha ezek a nézetek érvényesülnének a gaz­dasági életben, az anarchiához, a kapitalista elemek erősödéséhez, a szocialista gazdaság és a nép súlyos megkárosításához vezetne. A párt figyelembe veszi azt is, hogy a gazdasági irányításban a központosítás az elmúlt években a szükségesnél nagyobb mértékű vert, bürokratikus gátak képződ­tek, amelyek akadályozták a fej­lődést. A túlzott központosításhoz vezető intézkedések egy részét már megszüntették és dolgoznak a legjobban megfelelő gazdasági vezetés kialakításán. A pártérte­­kezlet szükségesnek tartja, hogy a felsőbb gazdasági és állami irá­nyító szervek még több hatáskört adjanak át az alsóbb szerveknek. Meg kell teremteni a központi irányításnak és a helyi szervek önállóságának azt az egészséges összhangját, amely a tervszerű irányítás és a helyi kezdeménye­zés legmagasabb fokát biztosítja. 6. A gazdasági kérdések jó (Folytatás a 2. oldalon.)­ ­. A párt gazdaságpolitikájának legfontosabb kérdései

Next