Vas Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA­­ II. évfolyam, 204. szám ARA­DIO FILLÉR 1951 szept. *■ Vasárnapi árU) tanév, nagy feladatok Újra szeptember elsejét írunk. A kéthónapos nyári szünidő után ismét megnyílnak az iskolák ka­pui: hívják, várják második ott­honukba a kicsiket és nagyokat. Örömünnep ez minden esztendő­ben. Hiszen a tudás utáni vágy ott él minden gyermek lelkében. Az iskolában feleletet kap mind­arra, ami őt érdekli. Az írás, ol­vasás, számolás mesterségének elsajátítása után önmaga is egy­re mélyebbre­ hatolhat az isme­retek kincsestárába. A szülők gondos nevelése nyomán kialakult helyes szokások és tulajdonságok most már az otthon és az iskola közös munkájával gyarapodnak, tökéletesednek. A várakozás, a boldog viszont­látás örömébe itt-ott az elválás fájdalma vegyül. Búcsúznak a „nagy“ óvodások megszokott és megszeretett kis otthonuktól. Ne­héz lenne kitalálni, kinek fáj jobban az elválás, a kicsiknek-e, avagy az óvónéninek. Talán mindkettőjüknek. De nincs idő a hosszú szomorkodásra, mert az óvónéni bánatos, könnyes tekin­ted máris az érkező drága kis háromévesek felé fordul, akik most lettek az óvoda új lakói. Kedves óvónénik! Szeressétek to­vábbra is úgy a kis apróságokat, mint szereti és félti őket édes­anyjuk! Hintsétek el lelkükben a nemes emberi érzések, a jóvise­­lét magját, őrködjetek szellemi és testi épségük felett, így járulhat­­tok hozzá a leghasznosabban a szocialista emberformálás nagy munkájához. Búcsúzzunk el az óvodától, és ksérjük el a hatéveseket, a tan­köteles korba lépőket új ottho­­nukon, az iskolába. Gondosan fel­sőper udvarba lépünk, ragyo­góan tiszta ablakok néznek ránk. Hófehérre meszelt falak, tiszta olajozd­ó padlók ragadják meg figyelmünket. A tanterem hom­lokfalán már többnyire ott függ népkö­ztársaságunk új címere. Az udvar percről percre zajosabb a csengő gyermekneveléstől. Ün­nepibe öltözött fiúk és lányok érkezt­ek. Külön csoportokba ve­rődőé­tók az osztályok, nyári élmé­nyeiket mesélik egymásnak a ta­nulók. Most nem futkos, nem játszik egyik sem. Fontos dolgok­ról esik szó. Arról, hogy megma­radt-e tavalyi osztályfőnökük, meg arról, melyik tantárgyat ki tankja. És az is érdekli őket, lesz-e új tanulója az osztálynak. Az udvar végében egészen más csoport alakul ki. Ott minden gyermek mellett egy-egy felnőtt is áll. Kik lehetnének ők mások, mint a kis elsősök, s kísérőik az édesanya, édesapa. A kis apróság szorosan, félénken, szótlanul si­mul szülőjéhez, bátortalanul te­kinget a nagyobbak vidám cso­portjai felé. Azok kezében eg­­feljebb egy füzetet lát, az ő há­zához hűségesen simul az első is­kolatáska. A szép új táskáom­ át­ lapul az ábc-s könyv, az irka meg a tolltartó. Aztán megjelennek a tanító nénik, tanár bácsik. Sorakozó. A kis elsősöknek is el kell válniuk szüleiktől. Egyenként állítja őket helyükre az első anító néni. Ed­dig minden reményük abban volt, hogy az osztályban együtt lesznek a szomszédok kisfiával, kislányá­val, talán még egymás melle­t is ülhetnek majd. Most új remény csillan a szemekben, hiszen a ta­nító néni olyan kedves, anno, szeretet, megértés, jóság árad szeméből, hangjából! És mi tud­juk, érezzük, hogy ez a szeretet őszinte, a pedagógus szívének legmélyéből fakad. Neve: hiva­tásszere­et Enélkül keveset ér a pedagógus munkája. Hiányában lehet a tanító, a tanár lelkiisme­retes hivatalnok, jó állami tiszt­viselő, de a lélek mérnöke, az ifjúság nevelésének mestere, mű­vésze soha. S ha ez igaz — már­pedig szerintem feltétlenül igaz­nak kell lennie —, akkor az új tanévre kitűzött feladatainkat csakis az ilyen hivatásszeretettől áthatott nevelőkkel leszünk ké­pesek megoldani. Az új iskolai feladatok a szo­kottnál, az elmúlt esztendők fel­adatainál lényegesen nagyobbak, nehezebbek. Az 1956—57. tanév lendületesen megindult, gazdag eredményeket ígérő munkáját félbeszakította, szétzúzta az el­lenforradalom vihara. A nevelők, szülők, tanulók többségében esz­mei-politikai zűrzavar keletke­zett. A rendeződés, a tisztánlátás csak a tanév második felében, sőt utolsó napjaiban indult meg. Az ellenség főleg az értelmiségre és az ifjúságra lövöldözte a na­cionalizmus és sovinizmus mér­gébe mártott nyilait. Sajnos, nem eredménytelenül. Hangzatos jel­szavakkal, sztrájkra, iskolakerü­lésre, a tanulás teljes­­beszünteté­sére uszított. Így aztán még a leglelkiismeretesebb, legfegyelme­­zettebb tanulóknál hiányosak maradtak az ismeretek, és nem váltak szilárdakká a készségek. És hányan hagyták el hazánkat megtévesztett nevelők és tanu­lóink! Az itthonmaradottak jó ré­szénél is lazult a tanulmányi fe­gyelem. Akadtak szülők, akik a tankötelezettségről szóló tör­vényt semmibe véve, termelő­­munkába állították iskolaköteles gyermeküket. Az eddig is elő­forduló magatartásbeli hibák el­szaporodtak, súlyosbodtak. Egyes tanulók tankönyvükön, füzetükön töltötték ki a tanulás ellen ér­zett bosszújukat, széttépvén, el­égetvén azokat. Ezek és hasonló hiányosságok, hibák miatt lett nagyobb a gondunk, a felelőssé­günk. Iskoláinkat valóban gyerme­keink második otthonává kell tennünk. Igen sok még a kíván­nivaló a tantermek, folyosók, mellékhelyiségek, udvarok és ját­szóterek tisztaságát illetően. Ép kerítések, virágos utcafrontok, muskátlis ablakok, zárható sze­métgyűjtők, tiszta illemhelyek jellemezték az új tanévben min­den iskolánkat. A nevelők és szülők együttes gondoskodása használhatóvá teheti az eltört bútorokat, szemléltető eszközöket. A tanulás, az oktató-nevelő munka tárgyi feltételeinek bizto­sítása után nem kevésbé fontos az iskola és a társadalom együtt­működése az ifjúság nevelése ér­dekében. Szülői munkaközössé­geink az elmúlt években főleg az anyagi támogatást tartották fő feladatuknak. Forduljanak az új tanévben ilyen lelkesedéssel a tanulóifjúság nevelésének ügye felé. Üzemeink, vállalataink sok se­gítséget adtak már az iskoláknak. Az elmúlt évben azonban nagy­­mér­ékben csökkent ez a támoga­tás. Élesszük fel újra a patronér­t mozgalmat, hiszen mindannyiunk közös kincséről, a mi gyerme­keinkről van szó. Kedves szülők! Az iskolai munka legfontosabb feltétele a gyermek rendszeres és lehetőleg hiányzás nélküli iskolába járása. Azt kérjük az új tanévben, hogy igazolt betegségen kívül semmi­lyen más címen ne tartsák vissza gyermekeiket. Gondoskodjanak a tanuló tankönyveiről és füzetei­ről, szerezzék be a nélkülözhetet­len taneszközöket és ellenőrizzék azok megbecsülését, karbantartá­sát. Érdeklődjenek minél gyak­rabban az osztályfőnöknél gyer­mekük magatartása és tanulmá­nyi fegyelme felől. Törekedjenek abban a szellemben nevelni gyer­mekeiket, amelyben szocialista szellemű iskoláink is nevelik őket. Megyénk pedagógusai! Nehéz tanév áll előttünk. A tantervi anyag maradéktalan és minden tanulóval történő elsajátítása, ta­nulóifjúságunk fegyelmezett, pél­dás, öntudatos magatartásának kialakítása, iskoláink külső és belső rendjének következetes ér­vényesülése, a művelődésügy egységének megteremtése fele­lősségteljes munkánk követelmé­nye. Meg kell teremtenünk a szü­lői ház és az iskola olyan szo­ros kapcsolatát, amely elő­segíti kitűzött feladataink hi­ánytalan megvalósítását. Min­den adottságunk megvan ehhez. És bennetek a lángoló hivatás­szeretet, birtokában vagytok a szükséges politikai, pedagógiai, szakmai ismereteknek — melyeket állandó továbbképzés útján gya­­rapítsatok —, nem hiányzik szí­vetekből a nép és a gyermek őszinte szeretete. Ti mindannyian a szocializmus építésének vagytok hívei és erősíteni akarjátok a nép hatalmát. A párt, a kormány bí­zik bennetek, a szülők nyugodtan bízzák rátok féltett kincsüket. Biztosak vagyunk rendíthetetlen helytállástokban! Kedves tanulók! A társadalom erői összefognak, hogy boldog jö­vőtöket megalapozzák. A ti rész­vételetek, munkátok nélkül azon­ban hiábavaló lenne minden igye­kezet. Ne feledjétek el, hogy olyan lesz a jövő, aminő az ifjú­ság! Gondoljatok gyakran dolgozó édesapátokra, aki értetek veríté­­kezik. Jusson eszetekbe minél gyakrabban aggódó, szerető édes­anyátok, akinek sok-sok álmatlan éjszakát okoz a ti boldogságtok útjának keresése! Legyetek hűek szeretett hazánkhoz és hűségtek záloga példás viselkedésben, szor­galmas tanulásban gyökerezzék! Az új iskolaév feladatai na­gyok, de pártunk és kormányunk útmutatását követve, egész me­gyénk társadalmának bizalmát érezve és erejére támaszkodva, valóra váltjuk azokat. Farkas László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Kit támogat a magyar nép? Emlékeztető Hatvan esztendő az anyavédelem szolgálatában Magyar államférfiak üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából Dobi István, Kádár János és Horváth Imre Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táv­iratot küldött Ho Si Minh elnök­nek és Phan Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztár­saság minisztertanácsa elnökének és külügyminiszterének. (MTI) a Művelődésügyi Minisztériumban A Művelődésügyi Minisztérium­ban pénteken sajtótájékoztatót tar­tottak. Szigeti József, a művelődés­­ügyi miniszter első helyettese be­számolt a felsőoktatás kérdései­ről. Elmondotta a többi között, hogy az új ötesztendős tanulmá­nyi idő lehetőséget nyújt új sza­kok indítására. A vidéki egyete­mek bölcsészkara is megszerve­zik az idegennyelvű tanárképzést. Bejelentette, hogy minden egye­tem első két évfolyamán kötelező az orosz nyelv tanulása. Az új ösztöndíj- és tandíjrend­szerről kifejtette, hogy az jobban figyelembe veszi a tanulók osz­tályhelyzetét és mind szocialista szempontból, mind pedig a ta­nulmányi eredmények fokozása szempontjából előnyösebb a régi­nél. A miniszterhelyettes az idei egyetemi felvételek eredményei­ről elmondotta, hogy a felvett hallgatóknak több mint a fele munkás- és parasztszármazású, 60 százalékuk kitűnő, illetve jeles eredménnyel érettségizett, 30 szá­zalékuk jó, 10 százalékuk pedig Sajtótájékoztató közepes bizonyítvánnyal hagyta el a középiskolát. Miután igen sok fellebbezés érkezett, a minisz­térium csak szeptember közepe táján tud választ adni az egyes ügyekben. Szigeti József végül közölte, hogy az egyetemek marxizmus-leninizmus szakán szeptember és október hónapban egyes politikai és gazdasági kér­désekről meghívott előadók tar­tanak majd előadásokat. Jóboru Magda miniszterhelyet­tes a középiskolai és általános iskolai helyzetet ismertette a sajtóértekezleten. A pedagógusok körében elengedhetetlenül szük­séges a felvilágosítás és az ide­ológiai továbbképzés. Ugyanígy elengedhetetlenül szükséges az ifjúság erkölcsi ne­velésének előtérbe helyezése. E téren igen fontos feladat vár a nevelőkön kívül a KISZ-szerve­­zetekre. Jóbora Magda befejezésül érin­tett egyes óvodai kérdéseket és bejelentette, hogy a „gyermek­város“ problémája rövidesen megoldást nyer. (MTI) „Van kormányunk, amely belügyeinket intézi“ Egyre többen emelik fel tilta­kozó szavukat az ENSZ azon kí­sérlete ellen, hogy a „magyar ügy” megtárgyalásával beavatkozzék hazánk belügyeibe. A megye tár­sadalmának különböző rétegei juttatják kifejezésre, hogy elíté­­lik az imperialista hatalmak pro­vokatív cselekedetét, melyet az ENSZ „ötös bizottsága” jelenté­sének megtárgyalásával művel­nek. A Celldömölki Fűtőház KISZ- fiatal­jai táviratukban, hangozhat­ják: „Az ENSZ-ben inkább foglal­kozzanak a fiatalkorú, hazatérni szándékozó magyar disszidensek hazaszállításával.” A csepregi Petőfi Termelőszö­vetkezet dolgozói is táviratukban juttatták kifejezésre, hogy elítélik az „ötös bizottság” jelentését. A Sárvári Állami Gazdaság és a Kenyéri Gépállomás dolgozói ugyancsak táviratban tiltakoztak, az ENSZ főtitkáránál az úgyne­vezett „magyar kérdés” megtár­gyalása ellen. A Jáli Állami Gazdaság dol­gozói Dag Hammarskjöld ENSZ- főtitkárnak küldött táviratukban leszögezik: „A magyar ügy” meg­tárgyalása sérti minden becsüle­tes magyar ember önérzetét, és az ENSZ alapokmányával is ellen­kezik.” A Szombathelyi Kiskereskedel­mi Vállalatnál több mint négyszáz dolgozó részvételével tartottak röpgyűléseket, amelyeken a dol­gozók egyöntetűen elítélték az imperialisták beavatkozását ha­zánk belügyeibe. A Kiskereske­delmi Vállalat dolgozói táviratuk­ban egyebek közt ezt írják: „Az ellenforradalom idején is helyt­álltunk, nem szakítottuk meg munkánkat, igyekeztünk teljes­­ mértékben kielégíteni a fogyasz-­­tóközönség igényeit. Felháboro­dással vesszük tudomásul, hogy az ENSZ ötös bizottsága hazug rágalmak alapján jogtalanul be akar avatkozni belügyeinkbe.’’­A Szombathelyi I. sz. Tégla­gyárban Agg Ferenc égetőmun­kás ismertette az ENSZ ötös bi­zottságának jelentését, majd Oláh Ferenc művezető a kisgyűlésen felszólalásában kijelentette: „Van nekünk kormányunk, amely a belügyeinket intézi.” Az I. és II. sz. téglagyár dolgozói egyöntetlen táviratban tiltakoztak a magyar ügy megtárgyalása ellen. A Vas megyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetke­zeti Központ dolgozóinak kisgyű­­lésén Bodros Ferenc foglalkozott az „ötös bizottság“ jelentésével. A kisgyűlés előadójának beszéde után Gecse József elmondta, hogy az ellenforradalmi események óta több ízben járt Sztálinvárosban, és személyesen is meggyőződött, hogy az ötös bizottság jelentésé­ben feltüntetett rombolás és a halottak száma nem fedi a való­ságot. A MÉK dolgozói a röpgyű­­lésen készített táviratukban a töb­bi között ezeket írják: „Az ENSZ a magyar ügy napirendre tűzése helyett foglalkozzék, alapokmá­nyának megfelelően, a ciprusi, omani és az algériai agresszióval”. A Dunántúli Rostkikészítő Vál­lalat szombathelyi lengyárában megtartott tiltakozó röpgyűléseken készült távirat leszögezi: „Az „ötös bizottság” jelentése olyan ta­núk beállításán alapul, akik saját egyéni érdekeiket tartják szem előtt, nem pedig a magyar dolgo­zó népét. Mi úgy látjuk, hogy a jelentés az ellenforradalmi esemé­nyeket nem a­ valóságnak megfe­lelően, hanem teljesen elmerd­' -:Ő tünteti fel”.

Next