Vas Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA II. évfolyam, 204. szám ARADIO FILLÉR 1951 szept. *■ Vasárnapi árU) tanév, nagy feladatok Újra szeptember elsejét írunk. A kéthónapos nyári szünidő után ismét megnyílnak az iskolák kapui: hívják, várják második otthonukba a kicsiket és nagyokat. Örömünnep ez minden esztendőben. Hiszen a tudás utáni vágy ott él minden gyermek lelkében. Az iskolában feleletet kap mindarra, ami őt érdekli. Az írás, olvasás, számolás mesterségének elsajátítása után önmaga is egyre mélyebbre hatolhat az ismeretek kincsestárába. A szülők gondos nevelése nyomán kialakult helyes szokások és tulajdonságok most már az otthon és az iskola közös munkájával gyarapodnak, tökéletesednek. A várakozás, a boldog viszontlátás örömébe itt-ott az elválás fájdalma vegyül. Búcsúznak a „nagy“ óvodások megszokott és megszeretett kis otthonuktól. Nehéz lenne kitalálni, kinek fáj jobban az elválás, a kicsiknek-e, avagy az óvónéninek. Talán mindkettőjüknek. De nincs idő a hosszú szomorkodásra, mert az óvónéni bánatos, könnyes tekinted máris az érkező drága kis háromévesek felé fordul, akik most lettek az óvoda új lakói. Kedves óvónénik! Szeressétek továbbra is úgy a kis apróságokat, mint szereti és félti őket édesanyjuk! Hintsétek el lelkükben a nemes emberi érzések, a jóviselét magját, őrködjetek szellemi és testi épségük felett, így járulhattok hozzá a leghasznosabban a szocialista emberformálás nagy munkájához. Búcsúzzunk el az óvodától, és ksérjük el a hatéveseket, a tanköteles korba lépőket új otthonukon, az iskolába. Gondosan felsőper udvarba lépünk, ragyogóan tiszta ablakok néznek ránk. Hófehérre meszelt falak, tiszta olajozdó padlók ragadják meg figyelmünket. A tanterem homlokfalán már többnyire ott függ népköztársaságunk új címere. Az udvar percről percre zajosabb a csengő gyermekneveléstől. Ünnepibe öltözött fiúk és lányok érkeztek. Külön csoportokba verődőétók az osztályok, nyári élményeiket mesélik egymásnak a tanulók. Most nem futkos, nem játszik egyik sem. Fontos dolgokról esik szó. Arról, hogy megmaradt-e tavalyi osztályfőnökük, meg arról, melyik tantárgyat ki tankja. És az is érdekli őket, lesz-e új tanulója az osztálynak. Az udvar végében egészen más csoport alakul ki. Ott minden gyermek mellett egy-egy felnőtt is áll. Kik lehetnének ők mások, mint a kis elsősök, s kísérőik az édesanya, édesapa. A kis apróság szorosan, félénken, szótlanul simul szülőjéhez, bátortalanul tekinget a nagyobbak vidám csoportjai felé. Azok kezében egfeljebb egy füzetet lát, az ő házához hűségesen simul az első iskolatáska. A szép új táskáom át lapul az ábc-s könyv, az irka meg a tolltartó. Aztán megjelennek a tanító nénik, tanár bácsik. Sorakozó. A kis elsősöknek is el kell válniuk szüleiktől. Egyenként állítja őket helyükre az első anító néni. Eddig minden reményük abban volt, hogy az osztályban együtt lesznek a szomszédok kisfiával, kislányával, talán még egymás mellet is ülhetnek majd. Most új remény csillan a szemekben, hiszen a tanító néni olyan kedves, anno, szeretet, megértés, jóság árad szeméből, hangjából! És mi tudjuk, érezzük, hogy ez a szeretet őszinte, a pedagógus szívének legmélyéből fakad. Neve: hivatásszereet Enélkül keveset ér a pedagógus munkája. Hiányában lehet a tanító, a tanár lelkiismeretes hivatalnok, jó állami tisztviselő, de a lélek mérnöke, az ifjúság nevelésének mestere, művésze soha. S ha ez igaz — márpedig szerintem feltétlenül igaznak kell lennie —, akkor az új tanévre kitűzött feladatainkat csakis az ilyen hivatásszeretettől áthatott nevelőkkel leszünk képesek megoldani. Az új iskolai feladatok a szokottnál, az elmúlt esztendők feladatainál lényegesen nagyobbak, nehezebbek. Az 1956—57. tanév lendületesen megindult, gazdag eredményeket ígérő munkáját félbeszakította, szétzúzta az ellenforradalom vihara. A nevelők, szülők, tanulók többségében eszmei-politikai zűrzavar keletkezett. A rendeződés, a tisztánlátás csak a tanév második felében, sőt utolsó napjaiban indult meg. Az ellenség főleg az értelmiségre és az ifjúságra lövöldözte a nacionalizmus és sovinizmus mérgébe mártott nyilait. Sajnos, nem eredménytelenül. Hangzatos jelszavakkal, sztrájkra, iskolakerülésre, a tanulás teljesbeszüntetésére uszított. Így aztán még a leglelkiismeretesebb, legfegyelmezettebb tanulóknál hiányosak maradtak az ismeretek, és nem váltak szilárdakká a készségek. És hányan hagyták el hazánkat megtévesztett nevelők és tanulóink! Az itthonmaradottak jó részénél is lazult a tanulmányi fegyelem. Akadtak szülők, akik a tankötelezettségről szóló törvényt semmibe véve, termelőmunkába állították iskolaköteles gyermeküket. Az eddig is előforduló magatartásbeli hibák elszaporodtak, súlyosbodtak. Egyes tanulók tankönyvükön, füzetükön töltötték ki a tanulás ellen érzett bosszújukat, széttépvén, elégetvén azokat. Ezek és hasonló hiányosságok, hibák miatt lett nagyobb a gondunk, a felelősségünk. Iskoláinkat valóban gyermekeink második otthonává kell tennünk. Igen sok még a kívánnivaló a tantermek, folyosók, mellékhelyiségek, udvarok és játszóterek tisztaságát illetően. Ép kerítések, virágos utcafrontok, muskátlis ablakok, zárható szemétgyűjtők, tiszta illemhelyek jellemezték az új tanévben minden iskolánkat. A nevelők és szülők együttes gondoskodása használhatóvá teheti az eltört bútorokat, szemléltető eszközöket. A tanulás, az oktató-nevelő munka tárgyi feltételeinek biztosítása után nem kevésbé fontos az iskola és a társadalom együttműködése az ifjúság nevelése érdekében. Szülői munkaközösségeink az elmúlt években főleg az anyagi támogatást tartották fő feladatuknak. Forduljanak az új tanévben ilyen lelkesedéssel a tanulóifjúság nevelésének ügye felé. Üzemeink, vállalataink sok segítséget adtak már az iskoláknak. Az elmúlt évben azonban nagymérékben csökkent ez a támogatás. Élesszük fel újra a patronért mozgalmat, hiszen mindannyiunk közös kincséről, a mi gyermekeinkről van szó. Kedves szülők! Az iskolai munka legfontosabb feltétele a gyermek rendszeres és lehetőleg hiányzás nélküli iskolába járása. Azt kérjük az új tanévben, hogy igazolt betegségen kívül semmilyen más címen ne tartsák vissza gyermekeiket. Gondoskodjanak a tanuló tankönyveiről és füzeteiről, szerezzék be a nélkülözhetetlen taneszközöket és ellenőrizzék azok megbecsülését, karbantartását. Érdeklődjenek minél gyakrabban az osztályfőnöknél gyermekük magatartása és tanulmányi fegyelme felől. Törekedjenek abban a szellemben nevelni gyermekeiket, amelyben szocialista szellemű iskoláink is nevelik őket. Megyénk pedagógusai! Nehéz tanév áll előttünk. A tantervi anyag maradéktalan és minden tanulóval történő elsajátítása, tanulóifjúságunk fegyelmezett, példás, öntudatos magatartásának kialakítása, iskoláink külső és belső rendjének következetes érvényesülése, a művelődésügy egységének megteremtése felelősségteljes munkánk követelménye. Meg kell teremtenünk a szülői ház és az iskola olyan szoros kapcsolatát, amely elősegíti kitűzött feladataink hiánytalan megvalósítását. Minden adottságunk megvan ehhez. És bennetek a lángoló hivatásszeretet, birtokában vagytok a szükséges politikai, pedagógiai, szakmai ismereteknek — melyeket állandó továbbképzés útján gyarapítsatok —, nem hiányzik szívetekből a nép és a gyermek őszinte szeretete. Ti mindannyian a szocializmus építésének vagytok hívei és erősíteni akarjátok a nép hatalmát. A párt, a kormány bízik bennetek, a szülők nyugodtan bízzák rátok féltett kincsüket. Biztosak vagyunk rendíthetetlen helytállástokban! Kedves tanulók! A társadalom erői összefognak, hogy boldog jövőtöket megalapozzák. A ti részvételetek, munkátok nélkül azonban hiábavaló lenne minden igyekezet. Ne feledjétek el, hogy olyan lesz a jövő, aminő az ifjúság! Gondoljatok gyakran dolgozó édesapátokra, aki értetek verítékezik. Jusson eszetekbe minél gyakrabban aggódó, szerető édesanyátok, akinek sok-sok álmatlan éjszakát okoz a ti boldogságtok útjának keresése! Legyetek hűek szeretett hazánkhoz és hűségtek záloga példás viselkedésben, szorgalmas tanulásban gyökerezzék! Az új iskolaév feladatai nagyok, de pártunk és kormányunk útmutatását követve, egész megyénk társadalmának bizalmát érezve és erejére támaszkodva, valóra váltjuk azokat. Farkas László, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője. Kit támogat a magyar nép? Emlékeztető Hatvan esztendő az anyavédelem szolgálatában Magyar államférfiak üdvözlő távirata Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából Dobi István, Kádár János és Horváth Imre Vietnam nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött Ho Si Minh elnöknek és Phan Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság minisztertanácsa elnökének és külügyminiszterének. (MTI) a Művelődésügyi Minisztériumban A Művelődésügyi Minisztériumban pénteken sajtótájékoztatót tartottak. Szigeti József, a művelődésügyi miniszter első helyettese beszámolt a felsőoktatás kérdéseiről. Elmondotta a többi között, hogy az új ötesztendős tanulmányi idő lehetőséget nyújt új szakok indítására. A vidéki egyetemek bölcsészkara is megszervezik az idegennyelvű tanárképzést. Bejelentette, hogy minden egyetem első két évfolyamán kötelező az orosz nyelv tanulása. Az új ösztöndíj- és tandíjrendszerről kifejtette, hogy az jobban figyelembe veszi a tanulók osztályhelyzetét és mind szocialista szempontból, mind pedig a tanulmányi eredmények fokozása szempontjából előnyösebb a réginél. A miniszterhelyettes az idei egyetemi felvételek eredményeiről elmondotta, hogy a felvett hallgatóknak több mint a fele munkás- és parasztszármazású, 60 százalékuk kitűnő, illetve jeles eredménnyel érettségizett, 30 százalékuk jó, 10 százalékuk pedig Sajtótájékoztató közepes bizonyítvánnyal hagyta el a középiskolát. Miután igen sok fellebbezés érkezett, a minisztérium csak szeptember közepe táján tud választ adni az egyes ügyekben. Szigeti József végül közölte, hogy az egyetemek marxizmus-leninizmus szakán szeptember és október hónapban egyes politikai és gazdasági kérdésekről meghívott előadók tartanak majd előadásokat. Jóboru Magda miniszterhelyettes a középiskolai és általános iskolai helyzetet ismertette a sajtóértekezleten. A pedagógusok körében elengedhetetlenül szükséges a felvilágosítás és az ideológiai továbbképzés. Ugyanígy elengedhetetlenül szükséges az ifjúság erkölcsi nevelésének előtérbe helyezése. E téren igen fontos feladat vár a nevelőkön kívül a KISZ-szervezetekre. Jóbora Magda befejezésül érintett egyes óvodai kérdéseket és bejelentette, hogy a „gyermekváros“ problémája rövidesen megoldást nyer. (MTI) „Van kormányunk, amely belügyeinket intézi“ Egyre többen emelik fel tiltakozó szavukat az ENSZ azon kísérlete ellen, hogy a „magyar ügy” megtárgyalásával beavatkozzék hazánk belügyeibe. A megye társadalmának különböző rétegei juttatják kifejezésre, hogy elítélik az imperialista hatalmak provokatív cselekedetét, melyet az ENSZ „ötös bizottsága” jelentésének megtárgyalásával művelnek. A Celldömölki Fűtőház KISZ- fiataljai táviratukban, hangozhatják: „Az ENSZ-ben inkább foglalkozzanak a fiatalkorú, hazatérni szándékozó magyar disszidensek hazaszállításával.” A csepregi Petőfi Termelőszövetkezet dolgozói is táviratukban juttatták kifejezésre, hogy elítélik az „ötös bizottság” jelentését. A Sárvári Állami Gazdaság és a Kenyéri Gépállomás dolgozói ugyancsak táviratban tiltakoztak, az ENSZ főtitkáránál az úgynevezett „magyar kérdés” megtárgyalása ellen. A Jáli Állami Gazdaság dolgozói Dag Hammarskjöld ENSZ- főtitkárnak küldött táviratukban leszögezik: „A magyar ügy” megtárgyalása sérti minden becsületes magyar ember önérzetét, és az ENSZ alapokmányával is ellenkezik.” A Szombathelyi Kiskereskedelmi Vállalatnál több mint négyszáz dolgozó részvételével tartottak röpgyűléseket, amelyeken a dolgozók egyöntetűen elítélték az imperialisták beavatkozását hazánk belügyeibe. A Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói táviratukban egyebek közt ezt írják: „Az ellenforradalom idején is helytálltunk, nem szakítottuk meg munkánkat, igyekeztünk teljes mértékben kielégíteni a fogyasz-tóközönség igényeit. Felháborodással vesszük tudomásul, hogy az ENSZ ötös bizottsága hazug rágalmak alapján jogtalanul be akar avatkozni belügyeinkbe.’’A Szombathelyi I. sz. Téglagyárban Agg Ferenc égetőmunkás ismertette az ENSZ ötös bizottságának jelentését, majd Oláh Ferenc művezető a kisgyűlésen felszólalásában kijelentette: „Van nekünk kormányunk, amely a belügyeinket intézi.” Az I. és II. sz. téglagyár dolgozói egyöntetlen táviratban tiltakoztak a magyar ügy megtárgyalása ellen. A Vas megyei Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ dolgozóinak kisgyűlésén Bodros Ferenc foglalkozott az „ötös bizottság“ jelentésével. A kisgyűlés előadójának beszéde után Gecse József elmondta, hogy az ellenforradalmi események óta több ízben járt Sztálinvárosban, és személyesen is meggyőződött, hogy az ötös bizottság jelentésében feltüntetett rombolás és a halottak száma nem fedi a valóságot. A MÉK dolgozói a röpgyűlésen készített táviratukban a többi között ezeket írják: „Az ENSZ a magyar ügy napirendre tűzése helyett foglalkozzék, alapokmányának megfelelően, a ciprusi, omani és az algériai agresszióval”. A Dunántúli Rostkikészítő Vállalat szombathelyi lengyárában megtartott tiltakozó röpgyűléseken készült távirat leszögezi: „Az „ötös bizottság” jelentése olyan tanúk beállításán alapul, akik saját egyéni érdekeiket tartják szem előtt, nem pedig a magyar dolgozó népét. Mi úgy látjuk, hogy a jelentés az ellenforradalmi eseményeket nem a valóságnak megfelelően, hanem teljesen elmerd' -:Ő tünteti fel”.