Vas Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-01 / 229. szám

1957. október 1. Kedd. VAS NLP. Felemelő ünnepség volt Szombathelyen a néphadsereg napján Vasárnap délelőtt a Vas me­gyei határőrség is megünnepelte a néphadsereg napját. Az ünnepi gyűlésen megjelentek Tóth Dezső elvtárs, az MSZMP megyei bizott­ságának első titkára, Bencsik Zol­tán elvtárs, az MSZMP városi bi­zottságának titkára, Németh Ist­ván elvtárs, a szombathelyi városi tanács vb-elnöke, több magasran­­gú szovjet tiszt elvtárs, valamint a megyei kiegészítő parancsnokság, a karhatalom és a határőrség tag­jai. Az ünnepségen Lázár Tivadar ezredes elvtárs, a megyei kiegé­szítő parancsnokság vezetője mon­dott beszédet. — Százkilenc évvel ezelőtt, szeptember 29-én az 1848—19-es magyar szabadságharc fiatal had­serege győzelmet aratott a velence­­pákozdi csatában a közel négysze­res túlerőben levő császári had­sereg fölött. A mai ünnep, visszaemlékezés hősi múltunkra, nagyszerű ha­ladó hagyományainkra, de egyben figyelmeztető jelenlegi feladatainkra is. Ezután Lázár ezredes elvtárs is­mertette, hogy a magyar nép ho­gyan akart szabadulni 1848-ban az évszázados osztrák elnyomás alól. Történelmi képekkel mutatta meg­ Kossuth hívó szavára öregek és fiatalok egyaránt fegyvert fogtak a szabadságért. Majd így folytatta: — A harc, amelyet Európa zsar­noka, az osztrák elnyomó ellen folytatott a magyar nép, nemcsak saját népünk, hanem más népek érdekeit is szolgálta 1848-ban. Hogy mégis elbukott ez a harc, annak egyik oka, hogy a magyar szabad­ságharc nem nyújtott idő­ben kezet a szomszédos népek sza­badságtörekvéseinek. A továbbiakban Lázár elvtárs megemlékezett népünk igazi sza­badságának kezdetéről, 1945-ről.­­ Ezt a szabadságot a Szovjetunió felszabadító harcának köszönhet­jük. A történelem tanúsága, 1956. október 23. azonban arra figyel­mezteti a magyar dolgozókat, ka­tonáinkat, hogy ha elvész a szocia­lizmus ügye, akkor az ország fö­lött idegen hódítók, imperialista hatalmak érdeke, a nép fölött pe­dig az urak elnyomása érvényesül. Sajnos, az elmúlt októberi esemé­nyek alatt sokan megfeledkeztek 1848 és az 1919-es Magyar Tanács­­köztársaság dicső harcairól. Hogy az ellenforradalom, idején nem is­métlődött meg 1919 és 1848 buká­sa, annak oka az, hogy Magyaror­szág 1956-ban a Szovjetunió ve­zette, 900 milliós szocialista tábor tagjaként nézhetett szembe a bel­ső reakció és a nemzetközi impe­rializmus erejével. Az ünnepi nagygyűlés szónoka befejezésül megemlékezett 1919 és 1956 hőseiről, azokról a fiata­lokról és veterán harcosokról, akik felismerték a tennivalókat és bát­ran ragadtak fegyvert a népi ha­talom védelmére. Majd így foly­tatta: — Szeptember 29-e tehát nemcsak szimbólum a mi szá­munkra. Néphadseregünk katonái, ha­tárőrei, karhatalmistái és mun­kásőrei ezen a napon nem­csak Pákozdra, hanem a mun­kásmozgalom hősi korszakára, 1919 dicső harcaira és 1956 fájdalmas emlékeire is gon­dolnak. Ezen a napon nem felejthetjük el, hogy október 23-án számtalan olyan hős esett áldozatul az ellen­­forradalomnak, mint Asztalos és Sziklai vezérőrnagyok, Szabó ez­redes, Magyar államvédelmi alezre­des elvtárs, akinek nevét a szom­bathelyi munkásőr-zászlóalj is vi­seli. — Ezen a napon ígéretet te­szünk: nem engedjük meg, hogy a hatalomra vágyó, régi uralkodó osztály maradványai mégegyszer október 23-át idézhessenek elő eb­ben az országban. A beszéd után a laktanya kul­túrtermét megtöltő katonák, tisz­tek és családtagjaik előtt a Bihari Népi Együttes mutatta be kitűnő műsorát. Névadójuk hősi ... Munkásőr-zászlóavató és névadó ünnepség Szentgoth­árdon Szeptember 29. Szentgott­­hárdon, a Béke téren délelőtt 10 óra előtt nagy embersokaság állja körül a Széchenyi utca végén fel­állított díszemelvényt. A tér még csendes. Tíz óra előtt néhány perccel azonban dobpergés, zene­szó köszönti az ünneplőket. Pi­ros nyakkendős úttörők zenekara a „Fél vörösök, proletárok” című munkásdalt játssza és vonul be a térre. Vezényszavak hallatsza­nak, feszes, katonás sorokban jön­nek a munkásőrök. Alig vonulnak a díszemelvény elé, újabb díszegy­­ség sorakozik fel a térre, a szent­­gottthárdi határőr-zászlóalj dísz­százada. Tíz órakor elfoglalják helyüket az emelvényen az elnökség tagjai. Vezetők, munkások, parasztok, értelmiségiek legjobbjai. Ott van a díszemelvényen Varga Lajos főhadnagy özvegye is, családja, hozzátartozói. A tekintetek az öz­vegyet keresik, akinek alig behe­gedt sebeit felszakítja ez a nap. Könnybelábadt szemmel szegezi tekintetét a harcosokra. Vezényszó Karsan, majd Simon Dezső elvtárs, a munkás­őr­század helyettes parancsnoka jelentést tesz, majd háromszoros hajrával köszöntik a munkásőrök ünnepü­ket. Ezután Kogoly Ottó elvtárs, városi párttitkár nyitja meg az ünnepélyt. Ezt követően Gál Fe­renc őrnagy, a megyei rendőrfő­kapitány mondja el ünnepi be­szédét. Hangoztatja, hogy ma olyan erő van a néphatalom ke­zében, amely képes megakadá­lyozni az ellenforradalom megis­métlődését. Az ünnep szónoka után Takács József százados emel­kedik szólásra, méltatja a mun­­káshatalom fegyvernemeinek, harcosainak fegyverbarátságát és hangsúlyozza, „nem engedjük soha többé, hogy mégegyszer éket ver­jenek fegyveres alakulataink kö­zé.­’ Megemlékezik a néphadse­reg napjáról, a határőrök köteles­ségéről, példaként állítja eléjük elődeinket, akik megannyi hős­tettel írtjáik be nevüket a tör­ténelem dicső lapjaira. A beszéd után díszparancs következik, majd vezényszó hang­zik: Fogadás jobbról, zászlóhoz tisztelegj!” Offner Gyula elvtárs, a Selyemgyár igazgatója lép a munkásőr-század elé, a Kaszagyár és a Selyemgyár ajándékát, a munkásőrség zászlaját adja át. A zászló átadása után Molnár László elvtárssal, a járási munkásőr-szá­­­zad parancsnokával az élen, a munkásőrök leteszik az esküt. Alig hangzanak el az eskü szavai. Varga Lajosné, a névadó özvegye lép a zászlóhoz és elsőnek köti fel a szalagot a zászló rúdjára. Sorra jönnek az üzemek, a vál­­lalato­k, az intézmények dolgozói­nak küldöttségei. Felkötik szalag­jaikat a zászlóra. A Silyemgyár küldöttsége sok dicsőséget kíván a munkásőröknek. Minden kül­döttség néhány szóval elmondja, hogy mit kíván, mit vár a mun­kásőröktől. A Bajánsenyei Tég­lagyár, az őriszentpáteri, a szent­gotthárdi erdészet, a Rátóti Gép­állomás, a járási tanács küldöt­tei, az úttörők kötik fel szalagju­kat a zászlóra. Hatalmas csokor a zászló rúd­­ján a sok szalag. A zászlótartó magasra emeli, miközben indulóra zendít a Kaszagyár­­fúvószeneka­­ra. A Kossuth Lajos utcából vo­nulnak el díszlépéssken a munkás­őrök és a határőrök a díszemel­vény előtt. Taps, virágeső köszön­ti a harcosokat. Varga Lajosné, a névadó özvegye emelkedik szólás­ra. Van úgy, hogy az ember nem tud uralkodni az érzésein. Ez tör­tént az ünnepély sok részvevőjé­vel, amikor Vargáné férjéről be­szélt. Varga Lajos főhadnagy a rádió ostrománál kapott halálos sebet és fél évig küszködött élet­halál között a kórház beteg­ágyán, mire elhunyt annyi szen­vedés után. Róla, az élettársáról beszél Vargáné. — Arra kérem magaikat, mun­kásőr elvtársak, hogy férjem, a névadójuk hősi szellemében csele­kedjenek. Tanuljanak tőle türel­met, helytállást, fegyelmet. Orvo­sai megcsodálták azt a türelmes­­séget, ahogy súlyos sebesülését el­viselte. Fegyelmezett volt munká­jában, a tanulásban is. Ha élne, most végezné el az egyetemet. Tanuljanak tőle szeretetet is, mert férjem nagyon szerette az embereket, családját, gyermekeit, s én,yémét. Könny csordul a szemek­ből, sírás fojtogatja a torkokat, majd a felcsendülő Internacionálé hangjai zárják be az ünnepélyt. Az ünnepség után közös ebéden vesznek részt a munkásőrök, csa­ládtagjaik és barátaik. ■ BBCH A Földművesszövetkezeti Könyv­­terjesztő Vállalat a Kincses Köny­vek sorozatában eddig nyolc könyvet jelentetett meg. Most kerül kiadásra a kilencedik kötet. Defoe: Robinson Crusoe-ja, A Kincses Könyveket 6 forintos egységáron kizárólag a falvak számára készítik művészi kivitelű fedőlappal és illusztrációkkal, s könnyen olvasható nagy betűfaj­tával nyomtatják. (MTI) Jó és olcsó könyvet kap a falu « Az őszi forgalom sikerének feltétele:­­ a MÁV és a Cukorgyár jó együtt­működése A megye és a környék cukor­répatermésének üzembe szállítása a vasút egyik legfontosabb őszi feladata. A répatermés nagy ré­sze vasúton érkezik a gyárba, s a Cukorgyárnak is, a vasútnak is fontos érdeke, hogy a szállítási fo­lyamat gyorsan, időben bonyolód­jék le. Október 10-én megkezdi munkáját a Sárvári Cukorgyár, s folyamatos munkájához a Szom­bathelyi MÁV Igazgatóság vasúti szállítási szerveinek naponta többszáz vagon cukorrépát kell a gyárba szállítani. Ugyan­csak a vasút feladata a répából nyert cukor és répaszelet elszállí­tása is. Az őszi forgalom sikere minden esztendőben nagyban mú­lott azon, hogy milyen volt a kapcsolat a Cukorgyár és a MÁV Igazgatóság szállítási szervei kö­zött. Mindkét félnek érdeke volt tehát az idén is összehangolni, előkészíteni közös munkájukat. A jó kapcsolat megteremtése érde­kében tanácskoztak és kötöttek szerződést a minap a Sárvári Cu­korgyár és a Szombathelyi MÁV Igazgatóság képviselői. A közös érdekeket szolgáló szo­cialista szerződésben mindkét fél kötelezettségeket vállalt a gyorsabb szállítás, a Cukorgyár zavartalan munká­ja érdekében! A Cukor­gyár igazgatósága kötelezte ma­gát, hogy a fuvarozási terveket az 5 napos kocsiigénylések pon­tos betartásával és kocsilemondá­­sok nélkül maradéktalanul telje­síti. Azt is vállalta a gyár, hogy a szállítás meggyorsítása érdeké­ben a kocsi ki- és berakási idejét az állomásokon 5 óra alá szorítja, a gyár területén pedig a megsza­bott időnél 1 órával kevesebbre csökkenti. A gyár a répát a cukorrépatároló állomásokon a lehetőség szerint úgy rakatja meg, hogy lépcsőze­tes irányvonal képzése lehetsé­ges legyen. A Szombathelyi MÁV Igazga­tóság is több kötelezettséget vál­lalt magára. Az 5 napos kocsi­igénylésben kért kocsikat a szer­ződés szerint mindig maradékta­lanul kiállítja a gyár területére és a répatároló állomásokra egya­ránt. A gyár területére a répával rakott kocsikat rendezetten, negy­ven kocsinál nem nagyobb egy­ségben vontatja be. A répaszelet­tel és egyéb árukkal megrakott kocsikat mindenkor a megrakás után a cukorrépát továbbító sze­relvényekkel a gyár területéről kiviszik, hogy ezzel a torlódást el­kerüljék. Ígéretet tett a MÁV ar­ra is, hogy a gyár területére ki­rendelt dolgozók mindenkor pontosan megjelennek munkahelyeiken, s a szolgálat ellátásában nem lesz zavar. A Sárvári Cukorgyár és a Szombathelyi MÁV Igazgatóság között létrejött szocialista szerző­déskötés, s a szerződés pontjai­nak betartása minden bizonnyal elősegíti majd a cukorrépa zavar­talan szállítását. A MÁV Igazga­tóság 1500 forint jutalmat tűzött ki azoknak a cukorgyári dolgo­zóknak, akik a szerződés pontjai­nak végrehajtásában eredménye­sen közreműködnek. ■ | ————­ A megye 105. művelődési otthona áll Halastón Vasárnap délután a község ap­­raja-nagyja jelenlétében ünnepé­lyes keretek között avatták fel Halastón a megye 105. művelődé­si otthonát. Az új kulturális in­tézmény, amelynek értéke eléri a 150 ezer forintot, a lakosság ösz­­szefogásá­ból született. 1955. elején határozták el, hogy művelődési otthont emelnek, s ugyanez év közepén megkezdték a munká­kat. A falu 102 házának népe hordta az építőanyagot, s vállalt gyalogmunkát az építkezésnél. A községfejlesztési alap minden fil­lére is az otthon felépítését szol­gálta. Állami költségvetésből 30 ezer forint támogatást kapott a falu. A művelődési otthont az ava­tóünnepségen Gárdonyi Gézáról nevezték el Az ünnepségen Far­kas László elvtárs, a megyei ta­nács művelődésügyi osztályának vezetője méltatta az intézmény jelentőségét, a lakosság nevében pedig a községi tanácselnök tett ígéretet arra, hogy a falu e kul­turális központja fiatal és idős nemzedéknek egyaránt művelődé­si otthona lesz. Az ünnepség második részében a helyi együttesek népi táncokat, dalokat és játékokat mutattak be. Érdekesen, élményszerűen Milyen módszerrel tanítsunk, hogyan értessük meg a marxiz­mus­ leninizmusi tanításait, az időszerű politikai kérdéseket, mi­képpen neveljük a hallgatókat el­vi szilárdságra, bátor vélemény­nyilvánításra? Ezek a kérdések foglalkoztatják ma a propagandis­tákat az oktatási évad küszöbén. Erről beszélgettünk Zsirai Jenő elvtárssal, aki a Vas megyei Tég­lagyári Egyesülés központjában lesz propagandista az időszerű kérdések tanfolyamán. — Talán először arról szóljunk — mondja —, hogy az idén ked­vemre való lesz a tanfolyam, mert a hallgatók szíves-örömest jönnek tanulni. Őszintén szólva a múlt években előfordult, hogy a hallgatóság egy része csak az il­lendőség kedvéért járt el politi­kai iskolára. Zsirai elvtára elmondja, hogy az idén más a helyzet. Nagy az érdeklődés a tanfolyam iránt. Az ÉS köz­pontjában a műszaki osztály min­den dolgozója részt vesz az idő­szerű kérdések tanfolyamán. A múlt években csupán egy-egy fő járt el politikai iskolára. Mondani sem kell, hogy az idén a pártta­gokkal együtt szép számmal vesz­nek részt pártonkívüliek is a ta­nulásban. Tizenöt hallgató közül például öt pártonkívüli van. Ezután arra terelődik a beszél­getés, hogyan lehet érdekesen, él­­ményszerűen tanítani a hallgató­kat. Ennek nem kis szerepe van abban, hogy értelemszerűen ta­nulják meg az anyagot. Zsirai elv­társnak gazdag tapasztalatai vannak, mert már 1946. óta minden év­ben propagandista volt. Szerinte nagyon fontos, hogy aki tanít, maga is jól értse az anyagot, s emellett alkalmazkodjék a hall­gatók felkészültségéhez, érdekesen és szemléltetően magyarázzon, is­merje azokat, akiket oktat. — A propagandista — folytatja Zsirai elvtárs — ismerje a hall­gatók munkáját, érdeklődési kö­rét, gondjait, hogy elvtársi támo­gatást nyújthasson nekik. Én pél­dául nemcsak arra ügyelek, hogy a hallgatók megértsék az anya­got, hanem hogy felkeltsem és állandóan ébren tartsam érdeklő­désüket. Arra gondol Zsirai elvtárs, hogy igyekszik megtalálni az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát a tanulás során. Nem iskolásoi módon, ki­­kérdezésszerűen, hanem élmény­szerűen tanított eddig is és tanít ezután is. Szép könyvtáruk van, és esetenként, mint mondja, szép­­irodalmi műveket is ismertet az anyaggal kapcsolatosan. Ez na­gyon jó módszer, mert a hallga­tók beleélik magukat abba a szi­tuációba, annak az időszaknak politikai levegőjébe, amiről ta­nulnak. — Azt tartom, hogy a tanulás nem öncélú dolog — jegyzi meg Zsirai elvtárs. — Ezért szerintem nagy figyelmet kell szentelnünk a termelés kérdéseire. A tanulás során mindjárt meg lehet mutatni az összefüggéseket a termelés különböző oldalaival. Persze nem arról van szó, hogy mindent rögtönözzünk, aktualizál­junk, hanem megfelelő módon kapcsoljuk össze a termelés ké­zenfekvő problémáit az elmélet­tel. Nem lesz gond a Téglagyári Egyesülés központjában, mert mint búcsúzóul megjegyezte Zsi­rai Jenő elvtárs, a dolgozókat ed­dig is nagyon foglalkoztatták az időszerű kérdések, és nagyon vár­ják, hogy ezeket sorra tisztázzák majd a tanfolyamon. K. L.

Next