Vas Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-01 / 229. szám
1957. október 1. Kedd. VAS NLP. Felemelő ünnepség volt Szombathelyen a néphadsereg napján Vasárnap délelőtt a Vas megyei határőrség is megünnepelte a néphadsereg napját. Az ünnepi gyűlésen megjelentek Tóth Dezső elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Bencsik Zoltán elvtárs, az MSZMP városi bizottságának titkára, Németh István elvtárs, a szombathelyi városi tanács vb-elnöke, több magasrangú szovjet tiszt elvtárs, valamint a megyei kiegészítő parancsnokság, a karhatalom és a határőrség tagjai. Az ünnepségen Lázár Tivadar ezredes elvtárs, a megyei kiegészítő parancsnokság vezetője mondott beszédet. — Százkilenc évvel ezelőtt, szeptember 29-én az 1848—19-es magyar szabadságharc fiatal hadserege győzelmet aratott a velencepákozdi csatában a közel négyszeres túlerőben levő császári hadsereg fölött. A mai ünnep, visszaemlékezés hősi múltunkra, nagyszerű haladó hagyományainkra, de egyben figyelmeztető jelenlegi feladatainkra is. Ezután Lázár ezredes elvtárs ismertette, hogy a magyar nép hogyan akart szabadulni 1848-ban az évszázados osztrák elnyomás alól. Történelmi képekkel mutatta meg Kossuth hívó szavára öregek és fiatalok egyaránt fegyvert fogtak a szabadságért. Majd így folytatta: — A harc, amelyet Európa zsarnoka, az osztrák elnyomó ellen folytatott a magyar nép, nemcsak saját népünk, hanem más népek érdekeit is szolgálta 1848-ban. Hogy mégis elbukott ez a harc, annak egyik oka, hogy a magyar szabadságharc nem nyújtott időben kezet a szomszédos népek szabadságtörekvéseinek. A továbbiakban Lázár elvtárs megemlékezett népünk igazi szabadságának kezdetéről, 1945-ről. Ezt a szabadságot a Szovjetunió felszabadító harcának köszönhetjük. A történelem tanúsága, 1956. október 23. azonban arra figyelmezteti a magyar dolgozókat, katonáinkat, hogy ha elvész a szocializmus ügye, akkor az ország fölött idegen hódítók, imperialista hatalmak érdeke, a nép fölött pedig az urak elnyomása érvényesül. Sajnos, az elmúlt októberi események alatt sokan megfeledkeztek 1848 és az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság dicső harcairól. Hogy az ellenforradalom, idején nem ismétlődött meg 1919 és 1848 bukása, annak oka az, hogy Magyarország 1956-ban a Szovjetunió vezette, 900 milliós szocialista tábor tagjaként nézhetett szembe a belső reakció és a nemzetközi imperializmus erejével. Az ünnepi nagygyűlés szónoka befejezésül megemlékezett 1919 és 1956 hőseiről, azokról a fiatalokról és veterán harcosokról, akik felismerték a tennivalókat és bátran ragadtak fegyvert a népi hatalom védelmére. Majd így folytatta: — Szeptember 29-e tehát nemcsak szimbólum a mi számunkra. Néphadseregünk katonái, határőrei, karhatalmistái és munkásőrei ezen a napon nemcsak Pákozdra, hanem a munkásmozgalom hősi korszakára, 1919 dicső harcaira és 1956 fájdalmas emlékeire is gondolnak. Ezen a napon nem felejthetjük el, hogy október 23-án számtalan olyan hős esett áldozatul az ellenforradalomnak, mint Asztalos és Sziklai vezérőrnagyok, Szabó ezredes, Magyar államvédelmi alezredes elvtárs, akinek nevét a szombathelyi munkásőr-zászlóalj is viseli. — Ezen a napon ígéretet teszünk: nem engedjük meg, hogy a hatalomra vágyó, régi uralkodó osztály maradványai mégegyszer október 23-át idézhessenek elő ebben az országban. A beszéd után a laktanya kultúrtermét megtöltő katonák, tisztek és családtagjaik előtt a Bihari Népi Együttes mutatta be kitűnő műsorát. Névadójuk hősi ... Munkásőr-zászlóavató és névadó ünnepség Szentgothárdon Szeptember 29. Szentgotthárdon, a Béke téren délelőtt 10 óra előtt nagy embersokaság állja körül a Széchenyi utca végén felállított díszemelvényt. A tér még csendes. Tíz óra előtt néhány perccel azonban dobpergés, zeneszó köszönti az ünneplőket. Piros nyakkendős úttörők zenekara a „Fél vörösök, proletárok” című munkásdalt játssza és vonul be a térre. Vezényszavak hallatszanak, feszes, katonás sorokban jönnek a munkásőrök. Alig vonulnak a díszemelvény elé, újabb díszegység sorakozik fel a térre, a szentgottthárdi határőr-zászlóalj díszszázada. Tíz órakor elfoglalják helyüket az emelvényen az elnökség tagjai. Vezetők, munkások, parasztok, értelmiségiek legjobbjai. Ott van a díszemelvényen Varga Lajos főhadnagy özvegye is, családja, hozzátartozói. A tekintetek az özvegyet keresik, akinek alig behegedt sebeit felszakítja ez a nap. Könnybelábadt szemmel szegezi tekintetét a harcosokra. Vezényszó Karsan, majd Simon Dezső elvtárs, a munkásőrszázad helyettes parancsnoka jelentést tesz, majd háromszoros hajrával köszöntik a munkásőrök ünnepüket. Ezután Kogoly Ottó elvtárs, városi párttitkár nyitja meg az ünnepélyt. Ezt követően Gál Ferenc őrnagy, a megyei rendőrfőkapitány mondja el ünnepi beszédét. Hangoztatja, hogy ma olyan erő van a néphatalom kezében, amely képes megakadályozni az ellenforradalom megismétlődését. Az ünnep szónoka után Takács József százados emelkedik szólásra, méltatja a munkáshatalom fegyvernemeinek, harcosainak fegyverbarátságát és hangsúlyozza, „nem engedjük soha többé, hogy mégegyszer éket verjenek fegyveres alakulataink közé.’ Megemlékezik a néphadsereg napjáról, a határőrök kötelességéről, példaként állítja eléjük elődeinket, akik megannyi hőstettel írtjáik be nevüket a történelem dicső lapjaira. A beszéd után díszparancs következik, majd vezényszó hangzik: Fogadás jobbról, zászlóhoz tisztelegj!” Offner Gyula elvtárs, a Selyemgyár igazgatója lép a munkásőr-század elé, a Kaszagyár és a Selyemgyár ajándékát, a munkásőrség zászlaját adja át. A zászló átadása után Molnár László elvtárssal, a járási munkásőr-század parancsnokával az élen, a munkásőrök leteszik az esküt. Alig hangzanak el az eskü szavai. Varga Lajosné, a névadó özvegye lép a zászlóhoz és elsőnek köti fel a szalagot a zászló rúdjára. Sorra jönnek az üzemek, a vállalatok, az intézmények dolgozóinak küldöttségei. Felkötik szalagjaikat a zászlóra. A Silyemgyár küldöttsége sok dicsőséget kíván a munkásőröknek. Minden küldöttség néhány szóval elmondja, hogy mit kíván, mit vár a munkásőröktől. A Bajánsenyei Téglagyár, az őriszentpáteri, a szentgotthárdi erdészet, a Rátóti Gépállomás, a járási tanács küldöttei, az úttörők kötik fel szalagjukat a zászlóra. Hatalmas csokor a zászló rúdján a sok szalag. A zászlótartó magasra emeli, miközben indulóra zendít a Kaszagyárfúvószenekara. A Kossuth Lajos utcából vonulnak el díszlépéssken a munkásőrök és a határőrök a díszemelvény előtt. Taps, virágeső köszönti a harcosokat. Varga Lajosné, a névadó özvegye emelkedik szólásra. Van úgy, hogy az ember nem tud uralkodni az érzésein. Ez történt az ünnepély sok részvevőjével, amikor Vargáné férjéről beszélt. Varga Lajos főhadnagy a rádió ostrománál kapott halálos sebet és fél évig küszködött élethalál között a kórház betegágyán, mire elhunyt annyi szenvedés után. Róla, az élettársáról beszél Vargáné. — Arra kérem magaikat, munkásőr elvtársak, hogy férjem, a névadójuk hősi szellemében cselekedjenek. Tanuljanak tőle türelmet, helytállást, fegyelmet. Orvosai megcsodálták azt a türelmességet, ahogy súlyos sebesülését elviselte. Fegyelmezett volt munkájában, a tanulásban is. Ha élne, most végezné el az egyetemet. Tanuljanak tőle szeretetet is, mert férjem nagyon szerette az embereket, családját, gyermekeit, s én,yémét. Könny csordul a szemekből, sírás fojtogatja a torkokat, majd a felcsendülő Internacionálé hangjai zárják be az ünnepélyt. Az ünnepség után közös ebéden vesznek részt a munkásőrök, családtagjaik és barátaik. ■ BBCH A Földművesszövetkezeti Könyvterjesztő Vállalat a Kincses Könyvek sorozatában eddig nyolc könyvet jelentetett meg. Most kerül kiadásra a kilencedik kötet. Defoe: Robinson Crusoe-ja, A Kincses Könyveket 6 forintos egységáron kizárólag a falvak számára készítik művészi kivitelű fedőlappal és illusztrációkkal, s könnyen olvasható nagy betűfajtával nyomtatják. (MTI) Jó és olcsó könyvet kap a falu « Az őszi forgalom sikerének feltétele: a MÁV és a Cukorgyár jó együttműködése A megye és a környék cukorrépatermésének üzembe szállítása a vasút egyik legfontosabb őszi feladata. A répatermés nagy része vasúton érkezik a gyárba, s a Cukorgyárnak is, a vasútnak is fontos érdeke, hogy a szállítási folyamat gyorsan, időben bonyolódjék le. Október 10-én megkezdi munkáját a Sárvári Cukorgyár, s folyamatos munkájához a Szombathelyi MÁV Igazgatóság vasúti szállítási szerveinek naponta többszáz vagon cukorrépát kell a gyárba szállítani. Ugyancsak a vasút feladata a répából nyert cukor és répaszelet elszállítása is. Az őszi forgalom sikere minden esztendőben nagyban múlott azon, hogy milyen volt a kapcsolat a Cukorgyár és a MÁV Igazgatóság szállítási szervei között. Mindkét félnek érdeke volt tehát az idén is összehangolni, előkészíteni közös munkájukat. A jó kapcsolat megteremtése érdekében tanácskoztak és kötöttek szerződést a minap a Sárvári Cukorgyár és a Szombathelyi MÁV Igazgatóság képviselői. A közös érdekeket szolgáló szocialista szerződésben mindkét fél kötelezettségeket vállalt a gyorsabb szállítás, a Cukorgyár zavartalan munkája érdekében! A Cukorgyár igazgatósága kötelezte magát, hogy a fuvarozási terveket az 5 napos kocsiigénylések pontos betartásával és kocsilemondások nélkül maradéktalanul teljesíti. Azt is vállalta a gyár, hogy a szállítás meggyorsítása érdekében a kocsi ki- és berakási idejét az állomásokon 5 óra alá szorítja, a gyár területén pedig a megszabott időnél 1 órával kevesebbre csökkenti. A gyár a répát a cukorrépatároló állomásokon a lehetőség szerint úgy rakatja meg, hogy lépcsőzetes irányvonal képzése lehetséges legyen. A Szombathelyi MÁV Igazgatóság is több kötelezettséget vállalt magára. Az 5 napos kocsiigénylésben kért kocsikat a szerződés szerint mindig maradéktalanul kiállítja a gyár területére és a répatároló állomásokra egyaránt. A gyár területére a répával rakott kocsikat rendezetten, negyven kocsinál nem nagyobb egységben vontatja be. A répaszelettel és egyéb árukkal megrakott kocsikat mindenkor a megrakás után a cukorrépát továbbító szerelvényekkel a gyár területéről kiviszik, hogy ezzel a torlódást elkerüljék. Ígéretet tett a MÁV arra is, hogy a gyár területére kirendelt dolgozók mindenkor pontosan megjelennek munkahelyeiken, s a szolgálat ellátásában nem lesz zavar. A Sárvári Cukorgyár és a Szombathelyi MÁV Igazgatóság között létrejött szocialista szerződéskötés, s a szerződés pontjainak betartása minden bizonnyal elősegíti majd a cukorrépa zavartalan szállítását. A MÁV Igazgatóság 1500 forint jutalmat tűzött ki azoknak a cukorgyári dolgozóknak, akik a szerződés pontjainak végrehajtásában eredményesen közreműködnek. ■ | ———— A megye 105. művelődési otthona áll Halastón Vasárnap délután a község apraja-nagyja jelenlétében ünnepélyes keretek között avatták fel Halastón a megye 105. művelődési otthonát. Az új kulturális intézmény, amelynek értéke eléri a 150 ezer forintot, a lakosság öszszefogásából született. 1955. elején határozták el, hogy művelődési otthont emelnek, s ugyanez év közepén megkezdték a munkákat. A falu 102 házának népe hordta az építőanyagot, s vállalt gyalogmunkát az építkezésnél. A községfejlesztési alap minden fillére is az otthon felépítését szolgálta. Állami költségvetésből 30 ezer forint támogatást kapott a falu. A művelődési otthont az avatóünnepségen Gárdonyi Gézáról nevezték el Az ünnepségen Farkas László elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője méltatta az intézmény jelentőségét, a lakosság nevében pedig a községi tanácselnök tett ígéretet arra, hogy a falu e kulturális központja fiatal és idős nemzedéknek egyaránt művelődési otthona lesz. Az ünnepség második részében a helyi együttesek népi táncokat, dalokat és játékokat mutattak be. Érdekesen, élményszerűen Milyen módszerrel tanítsunk, hogyan értessük meg a marxizmus leninizmusi tanításait, az időszerű politikai kérdéseket, miképpen neveljük a hallgatókat elvi szilárdságra, bátor véleménynyilvánításra? Ezek a kérdések foglalkoztatják ma a propagandistákat az oktatási évad küszöbén. Erről beszélgettünk Zsirai Jenő elvtárssal, aki a Vas megyei Téglagyári Egyesülés központjában lesz propagandista az időszerű kérdések tanfolyamán. — Talán először arról szóljunk — mondja —, hogy az idén kedvemre való lesz a tanfolyam, mert a hallgatók szíves-örömest jönnek tanulni. Őszintén szólva a múlt években előfordult, hogy a hallgatóság egy része csak az illendőség kedvéért járt el politikai iskolára. Zsirai elvtára elmondja, hogy az idén más a helyzet. Nagy az érdeklődés a tanfolyam iránt. Az ÉS központjában a műszaki osztály minden dolgozója részt vesz az időszerű kérdések tanfolyamán. A múlt években csupán egy-egy fő járt el politikai iskolára. Mondani sem kell, hogy az idén a párttagokkal együtt szép számmal vesznek részt pártonkívüliek is a tanulásban. Tizenöt hallgató közül például öt pártonkívüli van. Ezután arra terelődik a beszélgetés, hogyan lehet érdekesen, élményszerűen tanítani a hallgatókat. Ennek nem kis szerepe van abban, hogy értelemszerűen tanulják meg az anyagot. Zsirai elvtársnak gazdag tapasztalatai vannak, mert már 1946. óta minden évben propagandista volt. Szerinte nagyon fontos, hogy aki tanít, maga is jól értse az anyagot, s emellett alkalmazkodjék a hallgatók felkészültségéhez, érdekesen és szemléltetően magyarázzon, ismerje azokat, akiket oktat. — A propagandista — folytatja Zsirai elvtárs — ismerje a hallgatók munkáját, érdeklődési körét, gondjait, hogy elvtársi támogatást nyújthasson nekik. Én például nemcsak arra ügyelek, hogy a hallgatók megértsék az anyagot, hanem hogy felkeltsem és állandóan ébren tartsam érdeklődésüket. Arra gondol Zsirai elvtárs, hogy igyekszik megtalálni az elmélet és a gyakorlat kapcsolatát a tanulás során. Nem iskolásoi módon, kikérdezésszerűen, hanem élményszerűen tanított eddig is és tanít ezután is. Szép könyvtáruk van, és esetenként, mint mondja, szépirodalmi műveket is ismertet az anyaggal kapcsolatosan. Ez nagyon jó módszer, mert a hallgatók beleélik magukat abba a szituációba, annak az időszaknak politikai levegőjébe, amiről tanulnak. — Azt tartom, hogy a tanulás nem öncélú dolog — jegyzi meg Zsirai elvtárs. — Ezért szerintem nagy figyelmet kell szentelnünk a termelés kérdéseire. A tanulás során mindjárt meg lehet mutatni az összefüggéseket a termelés különböző oldalaival. Persze nem arról van szó, hogy mindent rögtönözzünk, aktualizáljunk, hanem megfelelő módon kapcsoljuk össze a termelés kézenfekvő problémáit az elmélettel. Nem lesz gond a Téglagyári Egyesülés központjában, mert mint búcsúzóul megjegyezte Zsirai Jenő elvtárs, a dolgozókat eddig is nagyon foglalkoztatták az időszerű kérdések, és nagyon várják, hogy ezeket sorra tisztázzák majd a tanfolyamon. K. L.