Vas Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-01 / 256. szám

4 Téli gyermeküdültetés a megyében Baktay Judit szombathelyi ál­talános iskolai tanuló levelét ol­vassuk: „Még most is örömmel gondolok vissza azokra a szép na­pokra, amelyeket a kőszegi SZOT gyermeküdülőben töltöttem.* A kis Judit aztán leírja, milyen jó volt az ellátás, hogyan tanultak, mennyit kirándultak a hegyek­ben, sétáltak a városban, s azzal az óhajjal zárja levelét: „Bárcsak még egyszer ilyen üdülésben ve­hetnék részt!" Bizonyára teljesülni fog majd Baktay Judit kívánsága, mert a szakszervezetek üdülő­hálózata évről évre növekszik, s amit mi, felnőttek csak az elmúlt 12 év alatt élvezhettünk, abban neki mér gyerekkorától kezdve része van. A kőszegi SZOT gyermeküdülő, amely az idén nyáron nyílt meg, télen is működik, s úgynevezett gyógyüdültetés keretében három­hetes turnusokban, teljesen in­gyen szerez felejthetetlen, napo­kat a dolgozó szülők gyermekei­nek. Annak előnyeit, hogy ez az üdülő a megyében van,­ mi is érezzük, mert nagyobb számban küldhetjük ide gyermekeinket. Ha­vonta 25—30 vasi általános isko­lást — 2—4 osztályosokat —küld az SZMT, a területi bizottságok javaslatai alapján Kőszegre. A gyermekek iskolai oktatásban is részesülnek, úgy, hogy nem ma­radnak el a taná­csban. Megyénkben a Kőszegin kívül még két SZOT gyermeküdülő működik: Mikosdpusztán és a Csehimindszenthez tartozó Poty­­pusztán. E kettő eddig csak nya­ranta állt az üdülés szolgálatá­ban. A SZOT most a mikoldpusz­­tait háromm­ió fo­intos költség­gel egészen éven át működő üdü­lővé alakíttg­á*. A munkálatok n-.ár meg is kezdődtek. A poty­­pusztai üdülő hasonló átalakítá­sáról is folynak­­ tárgyalások. Az üdülők korszerűsítése során be­vezetik ez intézményekbe a vil­lanyt is, mi pedig olyképpen, hogy ezzel együtt Csehimindszent községet is villamosítják. A SZOT a villamosítás költségeinek két­harmad részét magára vállalta, a lakosságot csak egyharmad rész terheli, tulajdonképpen az az összeg, amelyért házaikban a bel­ső szerelést elvégzik. A villamo­sítás költségvetése máris a vas­vári járási tanácson van, amely gondoskodik arról, hogy ez a mun­ka még az idén befejeződjék. Munkavédelmi vizsgák az üzemekben A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának munkavédelmi felügye­lője a napokban vizsgáztatja a megye ipari üzemeinek vezetőit, főmérnökeit ás a biztonsági meg­bízottakat. A tapasztalatok szerint ugyanis legtöbb vezető nincs tiszt­­ában a munkavédelmi előírások­kal, s így azok betartása rendkí­vül elhanyagolt. Emellett az is nagyon káros, hogy a dolgozókat — s főleg az újakat —, nem is­mertetik meg a gépekkel, nem oktatják ki arra, mire vigyázzon, hogy elkerülje a baleseteket. Súlyos hiányosságok vannak a munkavédelem terén a gépállo­másokon és az állami gazdasá­gokban is. A vizsgálatokat e he­lyeken is megtartják. Kutassuk fel és szedjük össze az elszórt rob­banóanyagokat, lőszereket, fegy­vereket, mert súlyos szerencsét­lenségeket okozhatnak. A minap éppen Kőszegen történt nagyon sajnálatos eset. Az általános fiú­iskola VI. A. osztályának tanulói gyutacsot találtak. Elvitték az is­kolába s a tanteremben játszani kezdtek vele. A gyutacs az ava­tatlan kezekben felrobbant s az egyik kisdiákot megsebesítette. Bár azonnal kórházba szállítot­ták, egyik keze fejét a csuklótól elvesztette. Szerencsére a többi­eknek nem történt bajuk. Kívánatos lenne, ha legalább azokon a helyeken, ahol valami­kor is katonai alakulatok tábo­roztak, vagy amely helyeken fel­tehetően robbanóanyagok szóród­tak szét, hozzáértők vizsgálatot tartanának és így megtisztítanák e helyeket e veszedelmes­­játékok­tól.* Gyermekeink érdekében ta­nácsi hatóságaink szorgalmazzák ezeket az intézkedéseket. Ogura Tayofumi: KUN LA KADAURO DE L'EDZINO (A feleségem holttestével — Hirosimai élmény) Az­ alábbiakban folytatások­ban közöljük Ogura Tayofumi hirosimai egyetemi tanár fenti címmel megjelent könyvét, amelyben mint közvetlen tanú számol be az 1915 augusztus 6-án Hirosima ellen intézett atomtámadásról. A könyvet esz­perantóra fordította Tanaka Sa­­dami. Lapunk számára eszpe­rantóról magyarra Novátius Vilmos, a megyei békebizottság alelnöke fordította le a könyvet. A kiadványt is ő kapta japán békeharcos barátaitól. A borzalmak pillanata Elérkezett augusztus hatodik napja az 1945. évben is. Hosszú évek múltak el felet­tünk, de a visszaemlékezés erre a pillanatra örökre feledhetetlen marad számomra. Nyolc óra múlt 15 perccel. Szép reggel volt! Abban a nercben az országúton voltam a robbanás központjától keletre és attól mintegy 4 kilo­ (!) méter távolságra — kora reggeli elfoglaltságból hazatérőben. Derült, tiszta reggelünk volt. Óriási villámszerű fénytüne­mény robbant szét hirtelen, miint­­ha magnézium robbant volna a­, égbolt egész területén. Reflexsze­rűen hasravágódtam az országút közepén. A villámlással egyidő­­ben úgy éreztem, hogy testem egész felületén nagy forróság fut végig. Rövid időre idegtépő, néma csend következett. Néhány másod­perc múlva — feltehető, hogy volt ennyi időköz, de ezt nem tudom pontosan — az egész földet meg­rázó hatalmas mennydörgés kö­vetkezett. Ezzel egyidőben iszonyú légnyomás szorította a földhöz testemet. Ezt követően bizonytalan ideig, újra néma csend következett. Azt hittem, közvetlen közelemben va­lami katasztrofális robbanás tör­tént. Eszméletemet nem vesztet­tem el, testemen nem látszott sem égési nyom, sem nyitott seb. Fel­emeltem fejemet a földről, arco­mat nyugat felé fordítottam — Hirosima városa felé. A ragyogó kék nyári égbolton piszkos, sötét­kékes, hatalmas sűrű füstgomo­­lyagok törtek az ég felé. Nagy gyorsasággal szélesedtek és emel­kedtek ezek a vésztjósló felhők. A magas, feltörő füstoszlop te­teje kalapszerűen kezdett terjedni a mérhetetlennek látszó magas­ságban, lent pedig nagy területen szétfolyó, sötét füst terjengett. Az egész tünemény időnként változ­tatta színét, alakját és kiterjedé­sét. A felhők borzalmas parádéja volt ez! Megborzadva, kővé meredten áll­tam és találgattam: — Bomba? — Lángbomb­a? — Embereket pusztító sugárzás? — Lőporraktáraink felrobba­­nása? Gondolatban gyorsan végigfu­tottam haditudományom egész készletén. Hiába! Nem találtam magyarázatot. Nemsokára megszólalt egy kö­zelemben fekvő férfi, valószínűleg földműves lehetett. Azt állította, hogy a robbanást megelőzően lá­tott három B—29-es típusú USA bombázót arrafelé repülni. Nem­ hittem el ezt, mert nem emlékez­tem rá, hogy berregésüket hallot­tam volna. Eszembe jutott közben, hogy körülbelül egy kilométerre a hely­től, ahol álltam. Hirosima irányá­ban van a húgom családjának a lakóháza. Elhatároztam, hogy arra megyek és körülnézek, így köze­lítem meg a várost. Az országút egyenes, széles volt és a város felé vezetett. Mindkét oldalán szétszórtan házak álltak. Itt még sehol sem vettem észre sérült ház­tetőket, kitörött ablakokat. Időn­ként találkoztam azonban már emberekkel, akik véres sebekkel borított nőket és férfiakat kísér­tek és hoztak a város felől. — Mitől sebesültek meg? — kérdeztem. — Üvegektől — volt a válasz. Csak az ilyen rövid párbeszédek adtak némi magyarázatot borzasz­tó kételyeimre. Amint közeledtem a város pereme felé, és amint sűrűbbé váltak a házak az út két oldalán, mind sűrűbben hallottam gyermekek jajgatását, férfiak kia­bálását és nők jajveszékelését. In­nen is, onnan is hallatszott a la­kóházak udvaraiból: — Jaj! Fáj — Édesapám!,, — Hol a gyógyszeres láda? .. ., — Kötszert adjatok! •,. Mindezek akarva, nem akarva, elképzelhetővé tették számomra azt itt bekövetkezett borzalmakat. A robbanás felhőinek lenyűgö­ző hatású panorámájától így von­ta el figyelmemet a földi esemé­nyek rémes sorozata. Mindinkább sűrűsödött a szembejövők árada­ta és végül rendezetlen, jajgató embertömeg jött velem szemben a városból. Férfiak véres kezekkel tolták kerékpáron kis holmijukat, a nők félmeztelen testtel, ronggyá tépett ruhákban. Európai és japán ruhákban, rongycafatokban, me­zítláb vagy féllábbal cipőben özön­lött a tömeg. Sokaknak mindkét arcán puffadt, vörös daganatok. Vértől szennyezett kezek és lábai, mindenütt... Ez az embertömeg némán vánszorogva távolodott a várostól. Az arckifejezések mintha eszméleten kívüliek lettek volna. Az emberek vánszorgása pedig a halált megelőző utolsó erőfeszí­téshez hasonlított. Olyan volt ez a gyászmenet, mint a görög monda alvilági lelkéinek utolsó útja... (Ebben az időben és órában, ami­kor én ezzel a felvonulással talál­koztam, az én feleségem is így bukdácsolt a tömeg között egy másik úton, a városból mene­t­­ve.) (folytatjuk) Tanácsok kötött holmik kezeléséhez Ha világos fonalból kötünk, ügyeljünk arra, hogy a fonal ne piszkolódjék. A munka kezdése előtti kezünket mindig jól mossuk meg. A fonalat tiszta kötőtáská­­ban vagy tiszta ruhával bélelt kosárká­ban tartsuk. Ha kötésünkből már na­gyobb darab készült el, azt lehetőleg mindig fehér vászonruhával takarjuk be. ★ Pulóver, kardigán és egyéb kötött holmi a fogason kinyúlik, tehát kisimítva, fek­tetve helyezzük el a szekrényben. ★ A pulóvert és kardigánt házilag is szé­pen kimoshatjuk: szappanpelyhet felol­dunk meleg, de nem forró vízben, és abban a kötött holmit többször jól át­­gyúrjuk. Nem csavargatjuk, csak jól ki­nyomkodjuk. A kötött holmi mosásánál fontos a többszöri öblítés. Ügyeljünk arra, hogy az öblítővíz a mosóvízzel azo­nos hőmérsékletű legyen. Az utolsó öblí­tővízbe öntsünk néhány csepp ecetet. Minden kötött dolgot a legjobb eredeti­ formája szerint, törülközőre kifektetve szárítani. ★ Kötött és horgolt sapkát langyos vízben Pólóval v­agy színszappannal mossunk. Több vízben öblítsünk, aztán jól nyom­kodjuk ki. Papírral kitömve, vázára vagy befőttes üvegre téve szárítsuk meg. ★ A kötött holmit gondosan óvjuk a moly ellen. A kimosott vagy kitisztított kötött darabokat külön-külön csomagolva rak­juk el. A molyírtót kis zacskódba rakva tegyük a kötött darabok közé úgy, hogy ne érjen közvetlenül az anyaghoz. A doboz vagy a fiók aljába, amibe a becsomagolt kötött holmit elrakjuk, naf­­ta­lint vagy más m­olyírtót szórunk. A kö­tött harisnyát, fehérneműt, kesztyűt, sálat­ jól kimosva és teljesen megszárítva ösz­­szecsavarjuk és szintén külön-külön pa­pírosba csomagolva tesszük el. Végül a becsomagolt kötött holmikat terpentinbe mártott újságpapírral letakarjuk. ★ A kötött holmit mosás után — amikor már teljesen száraz — a bal felén vasal­juk, gondosan ügyelve arra, nehogy a vasalóval kinyújtsuk. * Tfcr Ha rejtett fonalból költünk, a kötéshez elkészített és összecsomózott fonalat könyvre vagy kis deszkára csavarjuk és több helyen összekötve, lehúzzuk a könyvről. Kb. 3—4 dekás motringokat ké­szítünk így el. Az összekötött fonalat könnyen moshatjuk azután a szállal, amivel összekötöttük, felakasztva szárít­juk. Ha fonalat festetünk, ugyanígy ké­szítjük elő a festéshez. ★» A régi kötött holmi fonalát újból fe­lhasználhatjuk. A felfestett fonalat az előbb­­ismertetett módon kimossuk és megszárítjuk Ha a fonal elvékonyodott, akkor két szálat veszünk egybe. A két szál lehet különböző színű is (például barna, drapp, szürke, fekete vagy fehér). A két különböző színű szál összekötése szép „melirozott” hatást kelt. Az ilyen­fajta anyagot ne kössük mintájan, hanem simán vagy legfeljebb bordáskötéssel. A régi holmi fontaj­át csíkos kötéshez is felhasználhatjuk, különösen gyermek­­holmiknál, ahol a több színű csíkozás élénkíti a gyermek ruhadarabját, tehát új anyaggal vagy két-három régi holmi anyagának felhasználásával is dolgozha­tunk. A csikókat aszerint váltogatjuk, hogy melyik színből mennyi forrásunk van, képes gumókat nevelhetünk. A gladiolus virág szárát a gumó felett 2—4 centire kell visszavágni, majd megszárítva rak­juk ládákba és 8—10 fokos száraz, me­leg helyen teleltessük. É­TELEK Magyar vesepecsenye. Szép, kb. 1 és félkilós vesepecsenyét megsózunk, meg­borsozzuk, füstölt ■ szalonnával megspé­kelj­ük és tepsibe téve, forró zsírban a tűzhelyen minden oldalán hirtelen meg­pirítjuk szép aranyharmára. Deszkára tesszük a húst, zsírjában megpirítunk apróra vágott 2 nagy vöröshagymát, bele­teszünk egy jó evőkanál rózsapaprikát, 2 evőkanál paradicsompürét, egy evőka­nál borecetet, meg egy tej­melőkanál vi­zet. Visszatesszük a húst ebbe a lébe és a sütőben — gyakran öntözve — szükség szerint egy-egy kanál víz hozzáadásával, puhára pároljuk. Mialatt szeleteljük, a levében 2 deci tejfölt forralunk sűrűre,­­ráöntjük a tálban lévő felszeletelt húsra és lezsírozott metélt­ tésztával tálalukt. Gesztenyetorta. Egy kiló tisztított, főtt gesztenyét szitán áttörünk. Hat tojásssár­­gát 8 evőkanál vaníliás cukorral habosra keverünk. Hozzáadunk 8 púpozott evő­kanál passzírozott gesztenyét és a­­ tojás babját. Jól összekeverjük és aztán vajjal kikent, liszttel meghintett torta­­formában félóra a fett, lassú tűznél a sütőben megsütjük. 10 deka vajat 10 deka porcukorral habosra verünk, hozzá­adjuk a megmaradt gesztenyést, 3 evő­kanál erős, finom rummal ízesítjük és az egészet sima krémmé keverjük. A hi­deg torta­ keresztben három egyenlő ke­rek lapra vágjuk és a krémmel össze­ragasztjuk, azután féldeci tejben három szelet csokoládét sűrűre befőzünk, majd a tűzről levéve, 3 deka vajat adunk hoz­zá és addig keverjük, m­­íg langyosra hűl. Leönt­jük vele a tortát, az oldalán egyen­letesen elkenjük az öntetet, aztán hideg, száraz helyen hagyjuk legalább 3—4 óráig a tálalás előtt rm Őszi tennivalók a virágos kertben Az őszi idő beálltával a szabadból a lakásba kell vinnünk szobanövényeinket, amelyeket helyezzünk az ablakba, hogy fokozatosan szokják meg a szoba hő­mérsékletét. Jó szolgálatot tehet a ket­tős ablak, ahol rendkívül sokáig nyílnak a virágok. Ha szép is még a muskátlliágyunk, most már ne sajnáljuk azt megbontani. A muskátli-töveket szedjük fel és azokat friss, trágyás földdel keverve ültessük­­cserepekbe. A cserépbe ültetett muskátlit ne vigyük azonnal a lakásunkba, hanem mindaddig hagyjuk kint, amíg jó idő van. A szabadban az átültetett muskátli gyorsabban m­agához tér, jobban meggyö­­keresedik A muskátli-töveket teleltethetjük cserép nélkül is, a pincében. A fagy beállta előtt felszedett, föld nélküli muskátlit a gyö­kerénél összekötjük és a pincében szegre akasztjuk. Persze nem minden pince al­ka­lm­as a virág tereltetésére. A meleg Pince nem jó telelőhely, mert 6—10 fok­nál melegebb helyiségben megsárgul a növény. A hagymás virágok­­ültetése is esedé­kes A tulipánt 7—12, a Jácintot, a nár­ciszt 12—18 centi mélyre ültetjük. A dá­liát és a cánát akkor szedjük fel, amikor a leveleket a dér megcsípi. Majd hagyjuk egypár napig jól megszikkadni, aztán tövenként csomagoljuk újságpapírba és rakjuk ládába vagy papírzacskóba. Fon­tos, hogy a dáliagumó párás, meleg leve­gőjű helyen feleljen. A kardvirág gumóját ásóval, földdel együtt emeljük ki a helyéről, hogy a rajta lévő apró diákgumók le ne szóród­janak, mert ezekből két év alatt virágzó­ VAS NÉPE 1997. november 1. Péntek vntnie. Ezt főzzük a héten *­­ Húsleves, magyar vesepecsenye szél­es metélttésztával, gesztenyetolta. Hétfő: Paradicsomnlevő, savanyú répafőzelék kolbásszal. Kedd: Zöldségteves, pörkölt burgonyával, sa­vanyúság. Szerda: Bableves, gránátos kocka. Csütörtök: Rizsleves, káposztafőzelék, benne főtt fejhússal. Péntek Gombaleves, aranygaluska. Szombat: Köménym­agleves, savanyú tüdő zsem­legombóccal.

Next