Vas Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-01 / 282. szám

2 Újabb éleshangú kmmentárok az atom- és hidrogénbombákkal megrakott amerikai repülőgépek ügyében Párizs (MTI). A francia baloldali és liberális sajtóban továbbra is éleshangú kommentárok foglalkoznak az angol alsóházban elhangzott bejelentéssel, amely szerint atom- és hidrogénbombákkal megrakott amerikai repülőgépek köröznek állandóan Nyugat-Európa felett. A Combat „bombás ég” című cikkében megállapítja: az angolok most megtudták, hogy az amerikai hadsereg Anglia földjén atombombáikat tartalékol, ráadásul pedig ezek a bombák időről időre sétára indulnak. Egész sor amerikai bombázó köröz brit égen és nukleáris fegyvereket visz fedélzetén. Nyilvánvalóan elegendő lenne egy kis motorhiba, hogy nagy balesetet idézzen elő. — Ez a példa — folytatja a Combat —, eléggé illusztrálja, milyen fordulatot vesz századunk. Egy feltételezett háborútól való félelmünkben szörnyű veszélynek tesszük ki magunkat. A halállal játszunk és ez nem egészen észszerű dolog. Valószínű, hogy háború már nem is szükséges ahhoz, hogy az emberiségnek nagy esélye legyen az elpusztulásra. Néhány másodperces emberi kihagyás elég ahhoz, hogy vasúti katasztrófáikat okozzon. Akik a bombákkal bánnak, nem kevésbé csalhatatlanabbak, mint mások. Egy nap szükségszerűen fel kell, hogy mondják a szolgálatot és azon a napon... Az Humanitében André Wurmser idézi az Associated Press jelentését, amely szerint, ha a nyugati égbolton egy távolból irányítható szovjet lövedék jelenne meg, akkor a bombázók hidrogénbombaterhükkel negyedórán belül a Szovjetunió ellen fordulnának. Wurmser megkérdezi: ki fogja észrevenni ezeket a távolból irányítható lövedékeket a horizonton és ki adhat parancsot a háborúra? A francia kommunista újságíró Dullen szavaival válaszol: az atlanti erők parancsnokai. Wurmser megállapítja, hogy az atlanti haderők egy amerikai tábornak parancsnoksága alatt vannak. Így tehát egy távolból irányítható lövedéknek a láthatáron történő megjelenése esetén egy negyedóra elegendő lenne arra, hogy egy idegen katona döntése következtében Franciaország háborúba sodródjék, anélkül, hogy parlamentjét előbb megkérdezték volna. Wurmser a továbbiakban kijelenti, hiába biztosítják, hogy ezen a bizonyos negyedórán belül a francia kormány elnökét értesítik. S vajon Dulles egyáltalában számot vet-e Gaillard véleményével. Vajon a Franciaországból elinduló amerikai repülőgépeknek kiadnake parancsot: „Gyertek vissza, Gaillard nem ért egyet velünk’. A cikkíró végül megismétli azt az aggodalmát: mi történnék, ha ilyen atom- és hidrogénbombákat szállító repülőgép lezuhanna, vagy tüzet fogna? „Megnyugtatásul azt mondják, hogy nem kell félni robbanástól. De előbb kísérletezzenek New York felett, hogy lássuk, igaz-e ez" — fejezi be az Humanité cikkírója, i mi —mii — VENKO MICSUNOVICS, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság moszkvai nagykövete pénteken fogadást rendezett a köztársasági nap alkalmából, ahol megjelent Bulganyin, Mikojan és Hruscsov is. —A MOSONMAGYARÓVÁRI Hanság Múzeum régészei a lébényi vasútállomás melletti akasztódombon korai bronzkori település nyomait, az észak-pannon kultúra egyik értékes maradványát tárták fel. A FIP, a Nemzetközi Bélyeggyűjtő Szövetség legutóbbi kongresszusán úgy határoztak, hogy 1961-ben Budapesten tartják a nemzetközi bélyegkiállítást, a szövetség évi kongresszusát. AZ EGYESÜLT ATOMKUTATÓ Intézet igazgatósága pénteken ebédet adott a Moszkvában véget ért tanácskozáson részt vett külföldi tudósok tiszteletére. Pénteken több mint 30 angol, magyar, indiai, dán, olasz kanadai, amerikai, francia, svéd, jugoszláv és más fizikus látogatta meg a dubnói Egyesült Atomkutató Intézetet. — PÉNTEKEN aláírták a szovjet—norvég tengeri határok rendezéséről szóló okmányokat. — AZ ORSZÁGOS népi gyűlésállandó bizottsága pénteki ülésén határozatot hozott arról, hogy a helyi választásokat a megyékben, városokban és a közigazgatási egységekben május 1-e előtt, közvetlenül a főhatóság alá tartozó városokban pedig június 15-e előtt kell megtartani. BÉKÉSCSABÁN, a Békés megyei Könyvtár régiséggyűjteményében a Magyar Tudományos Akadémia egyik 90 éves leiratát találták meg. A részben kézírásos levélben Arany János titoknok az Akadémia nevében elismerését és köszönetét fejezi ki Haán Lajos tudós, evangélikus lelkipásztornak „Békéscsaba mezőváros hajdanáról, s mostani állapotjáról” írt művéért, amely — a nagy költő közlése szerint — ,.az intézet könyvtárába tétetett". (MTI) • A KUBAI FELKELŐK ismét gyújtogatni kezdik az állami cukornádültetvényeket. Az utóbbi napokban erős esőzések akadályozták ezt az akciót. „Oriante tartományban óriási kiterjedésű cukornádültetvények égnek" — állapítja meg az Associated Press tudósítója. Manzanilló város vidékén, amely Oriente tartomány délkeleti részében van, majdnem minden cukornádültetvény megsemmisült. A kubai kormány büntetőosztagokat vet be nemcsak a felkelők, hanem a felkelőkkel együttműködő helyi lakosság ellen is. — PÁRIZSBAN pénteken rendkívül érdekes vita volt, amelyen a francia tudományos és közélet több ismert személyisége vett részt. A vita tárgya a mesterséges hold volt. A francia tudományos újságírók szövetségének elnöke — André Labarthe, aki a közelmúltban Moszkvában járt — méltatta a Szovjetunió tudományos erőfeszítéseit, és elmondotta, hogy a Szovjetunióban jelenleg 621.000 mérnök, technikusi, kutató dolgozik. NEMZETKÖZI SZEMLE A szocialista békeoffenzíva, amelynek körvonalai már régebben kibontakoztak, most teljes erővel ható tényező a világpolitikában. A tizenkét párt közös nyilatkozata, a hatvanöt párt békefelhívása, valamint a szovjet vezető államférfiak legutóbbi megnyilatkozásai ennek a békeoffenzívának jól látható állomásai. Ha csak egy évre vetítjük vissza tekintetünket, emlékszünk azokra a balga jóslatokra, amelyek a „világkommunizmus válsága“, „a Kreml tekintélyének alkonya“ és más hangzatos s hazug címszavak alatt járták be a világsajtót — és vessük össze azt az egy évvel ezelőtti állapotot a maival, amikor is a szocialista világrendszer minden eddiginél nagyobb egysége, a kommunista pártoknak a nemzetközi helyzet fő kérdéseiben elfoglalt nézetazonossága, egyidejűleg a NATO szemlátomást erősödő válsága a jelenkor konkrét történelmi helyzete. Még nem múlt el két év azóta, amióta Dulles amerikai külügyminiszter a NATO-országok értekezletén arról szónokolt, hogy „Moszkva már nem ura a helyzetnek“, és hogy „erkölcsi nyomást kell gyakorolni“ a kommunista országokra, mert ezek bizonyára engedni fognak. Igaz, az erkölcsin túl más egyéb nyomás is volt: a szuezi és a magyarországi kalandorvállalkozás, dehát ezek a béke erőinek győzelmét hozták. Még nem múlt el egy év a hetvenkedő Norstad tábornok, a NATO főparancsnoka amerikai szenátusi beszéde óta, amikor is a tábornok, az erőviszonyokat értékelve, azt mondta, hogy az erőfölény biztosan van a Nyugat kezében, s hozzátette: ez a helyzet nem fog megváltozni sem egy, sem öt, sem tíz év múlva. Nem telt el negyedév, s jöttek a szovjet interkontinentális ballisztikus rakéták, jöttek a szputnyikok, és a dullesi s norstadti jóslatok a semmibe vesztek. Ezért van most különös jelentőségük a szovjet békelépéseknek, s ezért egyre korszerűtlenebbek a kardcsörtető imperialista fenegyerekeskedések, mint aminő például Nixon amerikai alelnöké, aki az amerikai rakétakísérletek intenzívebb folytatására kipréselendő kétmilliárd dollárban látja a megoldást, megnyugtatandó az amerikai adófizetőket és a háborgó szövetségeseket. Csakhogy a mai helyzet megoldásának kulcsa éppen nem az, amiben az amerikai agresszorok oly nagyon bíznak, nem a fegyverkezési verseny minden eddiginél hatalmasabb folytatása. Sőt, azt mondhatnék, a fegyverkezési verseny nem megoldása, hanem oka a jelenlegi helyzetnek, már amennyiben a nyugati szövetségi rendszerről, annak válságáról van szó. Ugyanis az egész NATO arra épült, hogy Amerika verhetetlenül, sőt sebezhetetlenül erős világhatalom, tehát vele érdemes jóba lenni, mi több: érdemesebb reá tenni a tétet, mint a ténnyé vált szocialista világrendszerrel való békés együttélésre, vagy ha úgy tetszik, békés versenyre. S ha most egyes nyugati körök a válság okát abban látják, hogy a Szovjetuniónak rakéta- és szputnyikfölénye van, akkor felcserélik ász okot az okozattal. A tény ugyanis az, hogy a fegyverkezési hajszában — amely bár ellene van a szocialista és a kommunista építőimunkának — nem sikerült kimeríteni a szocialista tábor erőforrásait; politikailag pedig az imperialista agresszió veszélyének kézzelfogható volta még jobban tömörítette a közös veszély elleni védekezésre a szocialista országokat. Ahogy az öntudatlan munkás nehezen ébred öntudatra, ha „jó főnöke“ van, éppúgy bízvást nem éleződtek volna ki az imperialista országok egymás közti, valamint az imperialista országok és a gyarmatok közti ellentétek. De mert a gyarmati országok és a tegnap még gyarmati népek nemzeti mozgalma a legagresszívebb ellenállást tapasztalják az imperialisták részéről, ez közvetve a kezükre játszik, tömöríti őket, s mindjobban a Szovjetunió és a szocialista országok politikája helyességének elismerésére készteti ezen államokat. Ennek látható megnyilvánulása például az egyiptomi—szíriai unió, s az arab népek összefogása általában, s ezen belül az is, hogy mind Egyiptom, mind Szíria igen jelentős összegű szovjet kölcsönt vett fel a minap tárgyalások eredményeképpen. Emlékezzünk a XX kongresszuson mondottakra: ma az imperialisták nincsenek abban a helyzetben, hogy gazdasági kényszereszközöket alkalmazhatnának a gyarmati vagy a most felszabadult országokkal szemben, nincsenek abban a helyzetben, hogy gazdasági segítségüket politikai feltételekhez köthetnék, s a gazdasági támogatásért cserébe az országok szabadságát és függetlenségét követelhetnék, mert elég erős a Szovjetunió és a szocialista tábor, amely nemcsak politikai, diplomáciai és adott esetben katonai erejét vonultatja fel a felszabadult népek szabadságának megóvására, de gazdaságilag is segíteni képes és kész őket. Visszakanyarodva a NATO érlelődő válságához: ez, a szocialista országok erősödése más vonatkozásban is halomra dönti azokat az amerikai terveket, amelyeknél fogva a nyugati katonai tömbök és társaik létrejöttek. Mert bebizonyosodott: 1. a Szovjetunió és a szocialista tábor nem fenyeget senkit, semmelyik országot; 2. nem igaz az a nyugati feltevés, hogy a szocializmus előbbutóbb összeomlik, s így azok a korábbiszövetségek, amelyek a várható koncon való osztozkodás reményében jöttek létre, elvesztették legfőbb létalapjukat: előre ittak a medve bőrére; 3. ábrándnak bizonyult az a remény is, hogy a szocialista országok anyagilag tönkrejutnak, ennélfogva népeik majd fellázadnak és maguk döntik meg (persze nyugati segédlettel) szocialista rendszerüket. Lehetne folytatni a sort, de a végeredmény mindenképpen egy: nem a szputnyikok a nyugati zűrzavar okai, hanem annak az egész politikának egyre nyilvánvalóbb csődje, amelyet az imperialista tábor szakadék szélén, táncolva folytat. S persze nem arról van szó — ez ostoba dolog lenne —, hogy most a világ békeszerető népei nyugodtan, erejük tudatában örüljenek győzelmeiknek, s azt higgyék, hogy ennyi kényszerítő tény elég rá, hogy az imperialisták máról holnapra megváltozzanak. Nem, az imperialisták nyilvánvalóan folytatni akarják a fegyverkezési versenyt, még lázasabban és gyűlöletesebben fenik fogukat új piacok és befolyási övezetek megszerzésére. Nagy szerencséje az emberiségnek, hogy egyre kevésbé olyan a helyzet, amelyben az imperialisták gátlástalanul és zavartalanul híthatják végre népellenes és békeellenes terveiket. A mai világban minden azon dől el, felismeri-e az emberiség, hogy erőit összesítve, képes lefogni a gyújtogatók kezét. Ezt a felismerést szolgálja a moszkvai békefelhívás, ezt szolgálják azok a nyilatkozatok és levelek, amelyek a világ elé tárják a Szovjetunió és a szocialista tábor véleményét a béke fenntartására, sőt megerősítésére, a nemzetközi viták békés úton történő rendezésére. VÁS NÉPE 1957. december 1. Vasárnapi Nagyobb mennyiségű gyarmatáru érkezik még az idén Mulató János külkereskedelmi miniszterhelyettes tájékoztatást adott az MTI munkatársának a gyarmatáruk behozataláról. Még ez év végéig 1770 tonna citrom, 40 tonna bors, 130 tonna tea, 1200 tonna narancs, öt tonna kókuszdió, 25 tonna datolya, 20 tonna banán, 25 tonna mogyoró, 153 tonna kakaópor és 200 tonna füge érkezik. Az első narancsszállítmányok már a jövő héten ideérnek. Az ünnepé kalácsba lesz mazsola is, amelyből 150 tonnát vásároltunk és fahéj is, amelyből 50 tonnát hozunk forgalomba. Teából, kávéból és kakaóbabból a következő negyedévre szükséges mennyiséget is lekötöttük. Ebben az évben kétszer annyi citromot hozunk be, mint amennyi 1935—1938 átlagában Magyarországra érkezett. (MTI) Az algériai háború Egyre hevesebben tombol a harc Algériában az imperialista francia hatalom és Nigéria függetlenségéért évek óta küzdő algériai partizánok (felingák) között. Franciaországnak ez a háború sok milliárd frankjába és sok ezer katonájába került már. A partizánok fő tevékenységi körzetei az úgynevezett wilayák, a térképen karikázott számokkal jelölve: 1. Dél-Constantine, 2. Észak-Constantine, 3. Kabylia, 4. Észak-Algír, 5. Oran és Tlemcen környéke, valamint az A üres hegység és Souk Ahras körzete. Újabban kialakulóban van a Szahara-front is, Dél-Algéria sivatagi területein, ahol legújabban nagyfontosságú kőolajmezőket találtak (a térképen háromszögekkel jelölve). A Szaharában meginduló partizántevékenység veszélyezteti a Hasi Messaoud és Touggourt között építés alatt álló kőolajvezetéknek jövőbeni üzemeltetését. A franciák a harcoló partizánokat Észak-Algériának tuniszi és marokkói határain felépített több száz kilométer hosszú drótsövények segítségével próbálják elzárni a környező szimpatizáló arab országoktól. Jelmagyarázat: L Sldl Bel Abbén, a idegenlégió központja, II. Határzár (drótsövények).