Vas Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

­* Dobi István újévi rádióbeszéde — Kedves barátaim! —■ Elvtársak!­­* — Magyarország dolgozó népe! — Szívből üdvözlöm önöket a most bekös­szántó új esztendő alkalmából. — A búcsúzó 1957-es esztendő nagy fontos­ságú volt hazánk jövő fejlődését, egész népünk életét illetően. Mindannyian élénken emlékezünk meg, hogy egy esztendővel ezelőtt milyen nehéz politikai és gazdasági helyzetben köszöntött ránk ■az új év. Súlyos gondok emésztettek bennünket az ellenforradalom által okozott károk és a ter­melési kiesés miatt. Erőfeszítéseinket az év ele­jén a termelés megindítására és népgazdaságunk helyreállítására kellett összpontosítanunk. Súlyos volt a helyzet, és elmondhatom, hogy mikor a fegyveres harcok véget értek, sok embert bizony­talanság gyötört, hogyan sikerül megbirkóznunk a károkkal és az előttünk álló feladatokkal. Meg kell mondanom, egymagunkban képtelenek let­tünk volna rá. — De tudtuk — és ez a tudat erőt adott munkánkhoz —, hogy a becsületes magyar dol­gozók akarata és a Szovjetunió, az egész szocia­lista tábor segítsége lehetővé teszi számunkra a gazdasági katasztrófa elkerülését. Mégis számol­nunk kellett a munkanélküliség, az infláció fe­nyegető veszélyével és az elkerülhetetlenül vele járó nélkülözésekkel. Bár számítottunk népünk szorgalmára, igyekezetére, ettől a veszedelemtől mégis félnünk kellett.­­ Egész dolgozó népünk erőfeszítéseit: a munkások, a bányászok, az állami gazdasági dol­gozók, a termelőszövetkezeti és az egyéni pa­rasztok és értelmiségi dolgozóink szorgalmas, termelő, alkotó munkáját dicséri, hogy a gazda­sági bajok nem következtek be. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a forradalmi munkás­­paraszt kormány történelmi érdeme, hogy ered­ményesen szervezte és vezette népünk erőit a ne­héz és bonyolult feladatok megoldásában.­­ De az új, 1958-as esztendőibe lépve, nem­csak a sikerekre kell gondolnunk, hanem azokra a tennivalókra is, amelyeket a még meg nem oldott feladatok és a szocialista építés folyamata állítanak elénk. Erőink megsokszorozására, több­­termelésre, az önköltség csökkentésére, takaré­kosságra van szükség ahhoz, hogy teljesen elta­karítsuk az ellenforradalom nyomait, továbbfej­lesszük népgazdaságunkat az iparban és a me­zőgazdaságban egyaránt, szélesítsük a népjólét nö­velését szolgáló árutermelést, emeljük a munka termelékenységét, növeljük népünk kulturális és anyagi jólétét! E tennivalók sikeres megoldásá­nak alapját az elmúlt évben leraktuk, további si­kereink biztosítékát pedig dolgos népünk szorgal­mas munkája nyújtja. — Továbbhaladásunk alapvető feltétele: a béke biztosítása. Egyes nyugati, imperialista kö­rök — nem számolva a népek béketörekvéseivel és azzal az erővel, amelyet a Szovjetunióval együtt harcoló egész szocialista tábor képvisel — 1956. őszén a békés Egyiptom megtámadásával és a magyarországi ellenforradalom kirobbantásával veszélybe sodorták a béke ügyét. A béke hívei azonban erősebbeknek bizonyultak. A Szovjetunió és a többi békeszerető ország rendíthetetlen béke­­politikájának eredménye, hogy az elmúlt esztendő — a békeszerető emberiség, benne a mi népünk, asszonyaink, leányaink, gyermekeink szerencsé­jére és örömére — a béke esztendeje volt. — Hazánk az elmúlt 1957-es esztendő folya­mán az ellenforradalomban érdekelt nyugati ka­pitalista vezető körök támadásainál­ középpontjá­ban állt. A történelemben példátlanul álló rága­lomhadjárat folyt ellenünk. A forradalmi munkás­paraszt kormány, amely erős kézzel vetett véget az ellenforradalom próbálkozásainak, visszaverte a rágalmaikat. Külpolitikájában és minden lépé­sével a béke ügyét szolgálta és azt fogja szolgálni a jövőben is. Népünk szilárd elhatározása, hogy támogatja kormányának ilyen irányú politikáját , és minden nép harcát a tartós béke biztosítá­sáért. A magyar nép tudatában van annak, hogy egy szörnyű tömegpusztító háború megakadályo­zása, a tartós béke kivívása megköveteli népünk és az egész emberiség éberségét és lankadatlan harcát a békéért. — Kedves barátaim! —­ Kívánom, hogy legyen az új, 1958-as ej­tendő népünk számára a szocialista gazdasági és kulturális építés még nagyobb eredményeinek, ha­zánk béketörekvései újabb sikereinek esztendeje. Még egyszer szívélyesen köszöntök minden ma­gyar dolgozót, munkást, parasztot, értelmiségit, nőt és fiatalt újév ünnepén. Teljes szívből kívá­nok mindannyiuknak jó egészséget, sok sikert a munkában, tanulásban, s a nép érdekét szolgáló minden tevékenységükben. — Boldog új esztendőt! Az Országos Béketanács újévi köszöntője Békét! Ez az első szó, amellyel az új esztendőt köszöntjük, s­ős a szó egyben újévi jókívánságunk is. Szilveszter éjjelén, amikor hazánkban régi szokás szerint üssze­­­•sendülnek a poharak, az emberek az újévi jókívánsághoz hozzá­­gondolják, vagy ki is mondják: békét. Az új esztendő küszöbén érdezzük, hogy az emberiség is fordulóhoz érkezett: megnövekedtek a béke erői, a háború immár nem elkerülhetetlen. Ez a lehetőség­­ haladó és békevágyó emberiségnek nem kisebb vívmánya, mint az atom­f­ő, vagy a mesterséges fől­dak. Ezzel a reményt keltő gon­­dolattal búcsúznak a béke hívei 1957-től. Bízunk abban, hogy a nost következő esztendőben beérik a nemzetközi békem­ozgalom vetése: leülnek tárgyalni a nagyhatalmak, biztonságosabbá válik az­élet a nagy és kis országokban, s az atomerőt az emberiség, nem­i háború szolgálatába állítják. Legyen 1958 a béke további megerősödésének éve, az emberiség nyugodt életének hajnala, a világűr meghódításának korszakában az emberi boldogság virradata! ORSZÁGOS BÉKETANÁCS VAS NÉPE Az első szpu­tnyik január első napjaiban befejezi pályafutását Az első műhold december 31 -én reg­gel 6 órakor befejezte 1336. teljes körét, ugyanakkor a második műhold 815. for­dulóját tette meg. A legutóbbi megfigyelések eredményei szerint az első műhold pályája észre­vehetően kisebb lett és közeledett a Földhöz. A pálya maximális magassága a Föld felszínétől földtávolb­an jelenleg körülbelül 320 kilométer, szemben a ki­lövésekor mért 9­50 kilométeres magas­sággal. Keringéseinek ideje, valamivel kevesebb mint 90 pere és továbbra is erőteljesen csökken. Várható, hogy az első műhold a légkör alsó rétegeibe jut­va január első napjaiban elízzik. December 31-én a második műholdat szabad szemmel ez északi félgömbön napnyugta után a 48—66 szélességi fokig, a déli félgömbön napkelte előtt a 13—46. szélességi körig lehetett látok A nagy eszmélés esztendeje­ ra valaki vállalkozik rá, hogy megírja 1957. nemzetközi eseményeinek történetét, bőven talál irni valót. Nagyszabású nem­zetközi találkozók zajlottak le , hogy csak hármat említsünk: a novemberi moszkvai tanácskozás, a NATO-kormányfő­k párizsi ér­tekezlete, a kairói ázsiai—afrikai találkozó —, a politikusok sok beszédet mondtak és sok levelet írta­k­­egymásnak; ősszel Szína körül nagyon kiéleződött a hely­zet, s már-már a háború közvet­len kitörése fenyegetett. A tegnap leköszönt esztendő krónikása ter­mészetesen nem feledkezhet el ró­la, hogy 1957. most már mind­örökre úgy vonul be a történe­lembe, mint az első mesterséges holdak felbocsátásának éve. És persze meg kell írnia azt is, hogy sok csatározás ellenére egyetlen tapodtat sem haladt előre a lesze­relés Van hát megannyi téma és „konkrétum“ 1957. krónikásának, tetszés szerint idézhet Hasscsov­­tól és Eisenhowertól, szónoklatok­ból és újságcikkekből. De enged­tessék meg e cikk írójának, hogy­­úttal elvesse ezeket a konven­­ctanúra nemleírói módszereket, s kitagadjon egyetlen nagy témát a sok tehetséges közül, s elnevez­te 1957-et a nagy eszmélés eszten­dejének. Hadd említsük meg mindjárt, hogy ezzel súlyos adósságot­­ megpróbálunk leróni, ha csak rész­ben is. Súlyos adósságunk abban áll, hogy egész külpolitikai szó­beli és saj­tópropagandánk alig­­atig számol egy olyan hatalmas és mindinkább ható tényezővel, mint a nemzetközi munkásmoz­galom, s bár igaz, hogy a hatal­mon levő kormányférfiak meg­nyilatkozásai igen fontosak, a még elnyomott országok jövendő útját elsősorban a forradalmi munkás­­mozgalom jelzi, s elsősor­ban igen sokat tanulhatnánk a már felsza­badult népek testvérpárjainak tapasztalataiból is. Amikor 1957-et a nagy eszmé­lés esztendejének nevezzük, min­denekelőtt a munkásmozgalomra gondolunk, de mindjárt hozzátesz­­szü­k: nemcsak a munkásmozga­lomra, hanem minden demokrati­kus és haladó mozgalomra, a vi­lág egész demokratikus közvéle­ményére is. A nagy eszmélés, eszmélés abból az átmeneti kábu­latból, amelyet, előző tevékenysé­gét folytatva, 1956-ban az impe­rializmus terjesztett. Emlékszünk 1956-ra? Ez az év az SZIDP XX. kongresszusával kezdődött és a magyarországi ellenforradalommal végződött Az imperializmus a maga módján mindkét eseményt felhasználta, mindkettővel harso­­názott, tébolyított. S mi tagadás, nem is egészen eredménytelenül. Ha 1957. komor viharfellegek közepette köszöntött az emberi­ségre, azért volt úgy, mert a béke világfrontja eszmei zűrzavarral küszködött. Ha 1957. mégis úgy búcsúzott, hogy az utolsó napjain a világlapokon a nagyhatalmak tárgyalásának erőteljes sürgetése dominált, azért volt így, mert a béke világfrontja kiheverte az eszmei zűrzavart, s ma erősebb, egységesebb, magabiztosabb, mint valaha. Ez a nagy eszmélés eredménye. A tanulság belőle többek között az is, hogy ezt megelőzően még be lehetett csapni sok min­denben a világ népeit, még egyes népi demokratikus országokét is, a magyar nép egy részét is. S a tanulság belőle az is, hogy­­ 1957-ben a ottívc olyan po­litikai iskolán nyer­tek át, amely száz szemináriummal és pártisko­lával felér: saját bőrükön tanul­ták meg az igazságot. Mert semmilyen imperialista propaganda, az úgynevezett ma­gyar ügy ismételt előráncigálása, semmilyen ötösbizottságos dil­­itékt nem leplezhette el legalább is a következő tényeket: 1. a Szovjetunió vezette szocia­lista tábor újra meg újra, követ­kezetesen kitart békepolitikáj­a mellett; új meg új javaslatokat terjeszt elő a nemzetközi fórumo­kon a leszerelésre, a tömegpusz­tító fegyverek feltétlen eltiltására, a békés együttélésre; 2. ez az elvhű békepolitika nem, a gyengeség jele, amint azt nyu­gaton oly sokan és oly szívesen szerették volna elhinni és má­sokkal elhitetni, igazán nem lehet gyengének tekinteni az inter­kontinentális ballisztikus rakéták és a mesterséges holdak egyed­birtokosát; 3. az imperialisták minden szép szava és a kommunizmusra szórt rágalma ellenére, szünet nélkül folyik a harc és a vér a gyarmati háborúkban, az ománi, az algériai és más szabadságharcosok ellen; 4. az ősszel Szíria partjaihoz nem a szovjet, hanem az amerikai hadiflotta vonult fel tüntetésre, tűz- és beavatkozási paranccsal; 5. a Nyugat politikusainak, diplomatáinak, propagandistáinak, valamint megbízható szövetsége­seiknek minden ügybuzgalma el­lenére, a népi demokratikus or­szágok ma egységesebbek, a Szovjetunióval és egymással való összefogásuk szemlátomást erő­sebb, mint valaha, ugyanígy erősödött a kommunista pártok nemzetközi egysége, de ezzel e mben 6. a nyugati szövetségi rend­szeren erőteljes repedések látsza­nak. vet csak időlegesen ta­­p. „kommunista vesze­­már régen megdőlt aatnánk tovább a kézzel­­tó, tapasztalt tényeket, de ..mi is elég annak bizonyítására, mennyire másképpen alakult 1957-ben a világhelyzet, mint azt a tőkés nagyhatalmak elképzelték. Mivel számol le a nagy eszmélés esztendeje? Leszámolt mindenekelőtt azzal az ostoba agyakban kiagyalt téveszmével, hogy lehet valahogyan „máskép­pen“ is szocializmust építeni — a másképpen alatt értve a „nem­zeti kommunizmusnak” nevezett torzszüleményt, és értve alatta azt a maszlagot, hogy nincsen szük­ség okvetlenül a proletárdikta­túrára. Leszámolt azzal a tév­eszmével is, hogy a revízión­ámt* 1058. január 1. Szerda Vorosilov, Hruscsov és Bulganyin újévi üdvözlő távirata DOBI ISTVÁN c*­­­*-snak, a Magyar Népköztársaság I­női” Tanácsa elnökének KADAR JÁNOS elvtársnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának, a Magyar Népköztársaság i irradalm­ munkás-paraszt kormánya elnökének Az új esztendő alkalmából a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az egész szovjet nép nevé­ben forró üdvözletünket küldjük önöknek és az Önök személyében az egész munka...vezető magyar népnek. Az elmúlt év eredményeit összegezve a szovjet emberek meg­elégedéssel látják a szocialista tábor és az egész világ haladó erői­nek megnövekedett erejét és összeforrottságát. A szocialista orszá­gok testvéri egysége és ereje, az összes országok kommunista s munkáspártjainak internacionalista szolidaritása következtében ku­darcot vallottak és kudarcra vannak kárhoztatva a béke és szo­cializmus ellenségeinek mindennemű agresszív tervei. Drága Elvtársak! Az új esztendőben új sikereket kívánunk önöknek és az egész magyar népnek a szocializmus építésének nagy munkájában, a né­pek közötti baráti együttműködés további fejlesztésében, a világ­béke és Európa békéjének megerősítésében. Erősödjék és virágozzék a népvet ifi — mar:r’.im’^i— leninizmus legyőzhetetlen eszméitől át­.­. .ott —» megbonthatatlan barátság. K. J. VOROSILOV, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke N. SZ. HRUSCSOV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára­­ N. A. BULGANYIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke BUDAPEST Az AP szerint Siessen követeli, hogy Anerma ierenlis engedményeket tegyen a leszerelés kérdésben a Szovjetuniónak Washington (AP). John Scali, az AP munkatársa írja: Harold E. Stassen, aki nagy el­lenzéssel száll szembe az Eiselx­­hower-kormányon belül, hír sze­rint követelni fogja, hogy jelen­tős engedményeket ajánljanak fel Oroszországnak a leszerelés kér­désében. Úgy tudják, hogy Stas­­sen írásba fektette le javaslatait, dacolva Dulles, Strauss és a nem­zetvédelmi minisztérium határo­zott ellenzésével. Valószínűnek tartjaik, hogy Stes­sen lemond leszerelési tanácsadói tisztségéről, ha Eisenhower elnök nem fogadja el a nemzetközi fe­szültség enyhítését célzó javasla­tait. Dulles és Strauss álláspont­ját­ Stassen túlzottan óvatosnak tartja. A Stassen, illetve Dules, Strauss dritát "s- Fehérház január 6-i ülésén terjesztik a f­senshower és a nemzetbiztonsági tanács­ .7 * A kormány vezető munkatársai úgy vélik, hogy kilátásban van a leszerelési tárgyalások újabb sza­kasza Oroszországgal, ügyesek sze­rint e tárgyalásokra január vé­gén kerülhet sor. (MTI) Mind népszerűb!) a középeurópai atommentes o­azet eszméire New York (TASZSZ). A New York Herald Tribune londoni tu­dósítójának jelentését közölte ar­ról, hogy a nyugati országokban hogyan fogadják a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló szovjet javaslatokat. A tudósító rámutat, hogy a javaslatokra adandó választ, igen tevékeny dip­lomáciai és politikai vita előzi meg és megállapítja, hogy a kö­­zépeurópai atommentes övezet szovjet eszméje igen gyorsan to­borozza a híveit Londonban és más nyugateurópai fővárosokban!

Next